2013. I-VI
 

A fejlődés mint kényszer
Gazdag László


(A mezolitikus agrárforradalom) Az emberi társadalomnak a gyűjtögető, halászó, vadászó életmódról az élelemtermelésre (állattartásra és növénytermesztésre) való áttérése Kr. e. mintegy 12 000 körül kezdődött a Közel-Keleten, a mai Irak, Irán, Szíria és Törökország területén, az úgynevezett „termékeny félhold”-ban, amelynek egyik szára a Tigris és az Eufrátesz összefolyásánál (ma: Satt-el-Arab), a másik szára Jerikónál (időben ezek a „prekerámiás” rétegek), a holdkáva teteje pedig az Anatóliai-fennsík keleti peremén található. A bibliai Ábrám (később Ábrahám) ezt a „holdsarló”-t járja be családjával és állatcsordájával az Úr parancsára, amikor elindul Úr-Kaszdimból Kánaán felé. Maga a mezolitikus agrárforradalom Kr. e. 12 000 és 8000 között zajlott, ez az átmeneti kőkor, vagyis a paleolit (pattintott kőkor) és a neolit (csiszolt kőkor) közötti átmenet időszaka.


(Az élelemtermelésre való áttérés) Szinte minden általános iskolai olvasókönyvben megtaláljuk a mezőgazdaságra (állattartásra és növénytermesztésre) való áttérés sztereotip magyarázataként a növekvő népesség eltartásának kényszerét, amely abból fakadt, hogy a vadászat, a halászat és a gyűjtögetés már nem nyújtott elegendő élelmet. Ugyanitt mindig megtudjuk, hogy az ősember „nyilván” a megölt, elhullott anyaállat kicsinyét vette magához, nevelte föl, s így alakult ki az állattenyésztés.
Tetszetős, „kézenfekvő” magyarázat, ám régészeti leletekkel bizonyítható, hogy nem így történt. Ha így lett volna, akkor az emberiség történelmében évtízezredekkel vagy akár -százezredekkel korábban végbement volna, végbemehetett volna ez a fejlődési ugrás. Erre azonban csak Kr. e. 12 000 körül került sor, akkor is jól meghatározható térségben, a közel-keleti „termékeny félholdban”.
A kiváltó ok az éghajlat radikális megváltozása, ugyanis ekkor ért véget egy „kis jégkorszak”, amelynek csúcspontja úgy tizennyolcezer évvel ezelőtt lehetett, amikor Európa délebbi területei is eljegesedtek, s az óceánok szintje hetven méterrel volt alacsonyabb a mainál. A legújabb kutatások szerint a Földközi-tenger ekkor teljesen kiszáradt, nagy sós sivatag volt. Tizennégyezer évvel ezelőtt a jégtakaró északabbra húzódott, részben megolvadt, megemelkedett az óceánok szintje, a Földközi-tenger medencéjébe újra betört az óceán vize. A nagy áradások, medencefeltöltődések adhatják a vízözönnek az egész Földön elterjedt legendája alapját (Várkonyi Nándor: Szíriat oszlopai). Ugyanekkor megkezdődött a mai Szahara kiszáradása, elsivatagosodása, a Közel-Keleten a dús füvű szavannákat félsivatagi területek váltották fel, s az ott élő (emberi és állati) populációk élettere az úgynevezett „termékeny félhold” területére zsugorodott. Az ilyen nagy változások, környezeti traumák az alábbi három lehetőséget kínálják az ember számára: 1. elvándorlás, 2. degenerálódás, azaz visszafejlődéssel járó alkalmazkodás, 3. innovációs alkalmazkodás. Az utóbbi, mint szerencsés eset, a fejlődést jelenti tehát, s itt, a „termékeny félhold” területén az állatok háziasítását eredményezte.
Bökönyi Sándor Vadakat terelő juhász című könyvében írja le a régészeti feltárások révén a domesztikáció valódi útját. Nem a foglyul ejtett kicsinyek jelentették a háziasítás alapját, hanem az állatcsordák szabályozott vadászatából fejlődött ki az állattartás, vagyis egészen más módon.
Ennek lényege, hogy az ember(csoport) követi a csordát, amelyet egyre inkább saját tulajdonának tekint, s mindig csak annyit öl meg az állatok közül, amennyire szüksége van. A kicsinyeket, az anyaállatokat igyekszik megőrizni, a csordát megvédi a ragadozók és más törzsek támadásaitól. Vagyis szimbiózis alakul ki, amellyel az állat is nyer, az együttélés, az „együttműködés” számára is hasznos.


<<előző 2. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969