2013. I-VI
 

Nyilaskonspiráció: szervezkedések a hatalom megragadására és megtartására
Máthé Áron

A nyilaspártok közül a legfontosabb formáció, Szálasi Ferenc különböző neveket viselő mozgalma már nem sokkal a megalakulása után felforgatónak számított. Mivel ez a párt nemcsak a Horthy-rendszer radikális reformjára készült, hanem az egész társadalom átfogó átalakítására, szükségszerű volt, hogy bizonyos elérni kívánt céljait titkolja, mások megvalósításához pedig titkos szervezkedésekbe kezdjen. Ez utóbbi célok közül azonban csak az olyan kisebb, taktikai jelentőségűek megvalósítása sikerült néhány éven belül, mint például egy botrányos tüntetés megrendezése (1938. december 1.) vagy az Andrássy út 60. szám alatti pártház belső rendjének és biztonságának megszervezése. Voltak egyébként egészen előremutató próbálkozások is. Egy rendőrségi jelentés szerint a Hűség Házában az egyik szobát küzdősportok gyakorlására rendezték be (a padlót birkózószőnyeggel – tatamival – borították), s ott egy Fleck Gyula nevű testvér tartott rendszeresen dzsiudzsicu-oktatást.5
Mindent összevéve, a nyilasmozgalom csak egy olyan titkos szervezkedéssel büszkélkedhet, amelyhez eredmények fűződtek. Ez pedig a Gál Csaba-féle titkos kartotékrendszer, amely elősegítette az ország „átállítás”-át, vagyis egy személyügyi koncepció realizálását. Az átállításnak azonban a saját, tehát pártfüggő erőszakszervezet létrehozása volt az előfeltétele. Ez a mozgalom kezdettől fogva militáns jellege miatt lényegében adva volt, s a nyilasformaruha gyakorlatilag egy félkatonai szervezet egyenruhájának számított.
A nyilaspuccs után a fegyveres pártszolgálat a nyilaspárt karhatalmi erejeként terrorizálta az uralma alatt levő országrészt. Itt egy pillanatra érdemes megállni és átgondolni, hogy honnan származik a pártszolgálat ideája. Mint arra már utaltam, a nyilaskeresztes mozgalom egy militáns, félkatonai szervezet jól körülírható jellemvonásaival bírt: formaruha, mozgalmi parancs, merev, hierarchikus szervezet, tisztelgéshez hasonló köszöntés, katonás utasítások („Imához!”), katonás rendben megtartott felvonulások és, mint látni fogjuk, titkosszolgálathoz hasonló, illetve kommandós jellegű szervezkedések és akciók. Nyilván közrejátszott e jellemvonások megerősödésében Szálasi katonatiszti múltja, de tévedés lenne azt hinni, hogy ez csak a Szálasi-féle nyilaspártokra volt jellemző. A nyilasok első megjelenése Meskó Zoltán6 parlamenti fellépéséhez köthető. Meskó ekkor már nyilaskeresztes jelvényt (kitűzőt) és zöld inget viselt, s ezzel megjelölte a nyilasformaruha alapvető kellékeit. A militáns jelleg azonban nem csak a világnézeti harcra vagy faji küzdelemre való felkészülésből adódott. „A civilben járó nemzetiszocialista sántít. Nem azért akarunk fegyelmezett osztagokat, hogy puccsot csináljunk velük, hanem azért, mert szocialisták vagyunk, szocializmus pedig kollektív együttélés nélkül nincs. A ruha legyen egyforma, és nem befolyásolhat bennünket abban, ha a ruha alatt az embert keressük” – olvashatjuk a gróf Festetics Sándor-féle nyilaspárt7 egyik körlevelében.8 A pártszolgálat tehát lényegében a mozgalom legfontosabb és legkorábbi elgondolása volt.
A pártszolgálat mellett a nyilasoknak szükségük volt még egy jól képzett, célzott megtorlásokat is végrehajtó szervezetre. A Szálasi-puccs után ez lett a Nemzeti Számonkérő Szervezet (N. Sz. Sz).9 E nyilas állambiztonsági szerv létrehozása azt mutatja, hogy 1944-ig a nyilasok titkos félkatonai szervezkedései nem vezettek egyértelmű eredményre, hiszen nem volt olyan csoportjuk, amelyet állambiztonsági célokra szánhattak volna, sőt, a szervezet megalakításakor nagy részben a csendőrségi állományra támaszkodtak. A számonkérők működése lényegében feltártnak tekinthető, a szakirodalomban10 jószerivel benne van minden, ami a fennmaradt aktákból megtudható. E szervezet nevéhez fűződik többek között a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette nemzeti ellenállási mozgalom felderítése és felgöngyölítése, valamint számos – nyilasszóhasználattal élve – „felkoncolási” akció, azaz még a háborús törvénykezéssel is nehezen védhető egyszerű gyilkosság.
A nyilasok igénye egy ilyen nyomozó és akciócsoportra azonban nem a háborús helyzetből következett. Már évekkel előbb nemcsak a párt hivatalos irányítói részéről, hanem az egyszerű nyilas tagok között is felmerült az igény egy hasonló terrorszervezet létrehozására. Az egyszerű, mozgalmár tagokkal szemben a nyilasok vezetői, persze, szisztematikusan láttak hozzá uralmuk megalapozásához: nemcsak a terrorra gondoltak, hanem az említett titkos kartotékrendszer összeállításával pontosan megjelölték a terror majdani irányát, illetve az intézményesülését próbálták megalapozni. A titkos kartotékrendszer összeállításához akkor láttak hozzá, amikor rájöttek, hogy a Harmadik Birodalom segítsége nélkül nem tudják saját erőikre támaszkodva átvenni a hatalmat. A Szálasi-féle nyilaspárt vezetői ugyanis már 1938–1939-ben gondoltak egy lehetséges erőszakos hatalomátvételre, s ehhez titkos félkatonai szervezeteket hoztak létre. Ilyen korai titkos szervezet volt a Fekete Front (FF), illetve a Pártrend- és Pártvédelmi Osztag (PV, röviden: Pártvédelmi Osztag). Figyelmet érdemelnek még a Szálasi-gárda és az Eszmevédelmi Csoport elvetélt kísérletei. Az utóbbi két szervezkedésben részt vett nyilas testvérek szándékairól és személyes motivációiról részletes jellemzés maradt fent, ezért ezekkel kezdem a korai nyilaskonspirációk ismertetését, hiszen a hivatalos nyilasszervezetek logikája lényegében nem különbözött tőlük.
(Az Eszmevédelmi Csoport és a Szálasi-gárda kísérletei) Ez a két szervezkedés eltér a hivatalos, titkos nyilasakcióktól és intézményektől; létrehozásukat nem a pártközpont, hanem bizonyos nyilas tagok határozták el. Ezek a szervezkedések tulajdonképpen összeesküvés jellegűek voltak, s néhány öntevékeny nyilas kezdeményezésének tudhatók be. Valójában egyik titkos akció sem vezetett eredményre, mindkettő már kezdeti állapotában elbukott, azonban jól mutatják a nyilasmozgalomban részt vevők szándékait. Az első szervezkedés, az Eszmevédelmi Csoport szűk terroristakülönítmény lett volna a szó legszorosabb értelmében. A második esetben viszont olyan tömeges méretű (többezres) félkatonai alakulat létrehozására irányuló próbálkozásról volt szó, amely képes lett volna akár Szálasi Ferenc kiszabadítására is.

A cikk további része a Valóság 2006/5. számában olvasható.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969