2013. I-VI
 

Politikaelmélet és nemzetközi politikai kapcsolatok

– Hol született és nevelkedett?
– A Michigan állambeli Ann Arborban.
– Mennyiben alakították szülei a világképét?
– Nem nagyon. Apám sosem járt középiskolába, az anyám pedig sosem végezte el. Nemigen érdeklődtek a politika iránt, s tájékozatlanok voltak.
– Voltak olyan tanárai, akikre szívesen emlékszik?
– A tizedik osztályban volt egy kiváló angoltanárom, aki mindent megtanított nekem a nyelvtanról és a szóhasználatról. Nem volt ez népszerű akkoriban, de én nagyra értékeltem. Az Ann Arbor-i középiskola annyira kiváló volt, hogy ha valaki elvégezte a felsőfokú tanulmányokra előkészítő kurzusát, s kellő átlagminősítést ért el, akkor automatikusan felvették a Michigani Egyetemre.
– Milyen világesemények következtek be ifjúkorában? Gyakorolt közülük valamelyik nagy hatást önre?
– A húszas évek végének nagy gazdasági világválsága így vagy úgy mindenkit érintett. Az Európában zajló fejleményekről azonban nem sokat tudtunk, mert nemigen beszéltek róluk a történelmet és társadalomtudományokat oktató középiskolai tanárok. Engem egyébként sem érdekelt a politika különösebben. Az én érdeklődésemet a matematika, a fizika, valamint a dráma- és retorikaoktatás kötötte le.
– Hol végezte egyetemi tanulmányait?
– Az ohiói Oberlini Egyetemen.
– Mi volt a szakiránya?
– A matematika, de mielőtt elvégeztem, átváltottam a közgazdaságtanra.
– Mi vonzotta ehhez a tárgyhoz?
– Egyrészt az, hogy nem akarok olyan pályára kerülni, amely tanítással jár, másrészt ne várják el tőlem, hogy írjak. Úgy gondoltam, hogy a közgazdaságtan egy sor lehetőséget nyit meg előttem a kormányzati szférától az üzleti életig. Hamarosan beláttam azonban, hogy nem válik belőlem igazi közgazdász. Ha az embert nem vonzza annyira egy szakterület, hogy mást is elolvasson a kötelező olvasmányokon kívül, vagyis azért olvasson többet, mert kíváncsi, s többet akar tudni a kurzusokon megköveteltnél, akkor nem a neki megfelelő szakterületet választotta. Így feltettem magamnak a kérdést: mit élvezek igazán az egyetemen? A válasz az volt, hogy az angol irodalmat és a politikai filozófiát. Ezért különböző irodalmi kurzusokat vettem fel, s ugyan örömöt leltem bennük, de rájöttem, hogy sosem fogok regényeket vagy verseket írni, emiatt legfeljebb kritikus lehetek, amely igen tiszteletreméltó hivatás, de engem nem vonzott. Így azután a politikai filozófia nyert, s nagyon örülök, hogy így történt.
– Voltak olyan egyetemi oktatói, akik a politológia felé terelték az érdeklődését?
– John D. Lewis professzor tette rám a legnagyobb hatást, valamint a felesége, Ewart Lewis. John Lewis politikaelméletből és amerikai kormányzatból tartott előadásokat, s egy szemeszteren át Lewiséknél is laktam. Ewart igen sokat tudott a középkori gondolkozásról, s publikált is egy könyvet Középkori politikai eszmék címmel. Igen érdekes beszélgetéseket folytattunk a konyhában egyebek között Szent Ágoston értelmezéséről, s én borzasztóan élveztem ezt. Lewiséknek köszönhetem, hogy a politikatudomány művelésére adtam a fejem.
– Befolyásolta későbbi munkásságát a közgazdaságtan elmélete, vagy egyszerűen csak közgazdaságtant is hallgatott egyetemistaként?
– Munkásságomat igen erősen befolyásolta a vállalati gazdaságtan elmélete. A másik hatás az antropológia felől érkezett, amelyet ugyan sosem tanultam egyetemi hallgatóként, de igen sok kulturális antropológiával foglalkozó művet olvastam, így analógiák mutatkoznak munkásságom bizonyos vonatkozásai és a szegmentált leszármazási rendszerek, valamint – Émile Durkheim fogalomkészletével élve – a mechanikus társadalmak mint szerves és szolidáris társadalmak között.
– A politikatudomány mely oktatói gyakoroltak önre nagy hatást?
– Igen kiváló professzoraim voltak nemzetközi politikából, de egyikük sem volt elméleti beállítottságú. Minden tanárom foglalkozott ugyanakkor azokkal a személyekkel, Thuküdidésszel kezdődően, akiket e szakterület mérvadó elméleti nagyságainak tekintenek.
– Mit csinál a politikaelmélet művelője?
– Gondolkodik. Valójában kétféle teoretikus műveli e tudományszakot. Az egyik más szerzők politikai elméleteiről ír. Fontolóra veszi például, hogy Thomas Hobbes vagy John Locke milyen nézeteket vallott. A másik fajta teoretikus elméletet akar kifejleszteni vagy elő akarja mozdítani az elméleti fejlődést, s azon gondolkodik, hogy milyen módon érhető el ez. Az ember, az állam és a háború című első könyvem még csak a dolgok között teremtett rendet, a Nemzetközi politika elmélete című könyvemben viszont már olyan értelemben kíséreltem meg a nemzetközi politika elméletének kifejlesztését, amilyenre addig nem volt példa.
– Miképp készül fel az ember az elmélet művelésére? Milyen előképzettséget kell szerezni ahhoz, hogy kielégítő művelője legyen?
– Ha az ember elméletet akar kifejleszteni vagy másvalakinek az elméletét akarja tökéletesíteni, ahhoz rengeteg tudományfilozófiai művet kell áttanulmányozzon (tudományfilozófiából az egyetemek kiváló kurzusokat kínálnak). Én is sok idő töltöttem a tudományfilozófia tanulmányozásával, mert igen bonyolult kérdésekkel foglalkozik: mi minősül elméletnek? Mire képes és mire nem képes egy elmélet? Miként lehet meggyőződni egy elmélet helytállóságáról vagy látszólagos helytállóságáról? Mindezek olyan kérdések, amelyeknek remek szakirodalmuk van, s jómagam nagy lelkesedéssel tanulmányoztam az elolvasásra érdemes műveket. Emiatt háttérbe szorultak a politikatudományi olvasmányaim.
– Nem restelli bevallani ezt az Amerikai Politikatudományi Társaság volt elnökeként?
– Egyáltalán nem.
– Mit fog át egy elmélet?
– Ha elméletet szándékozunk alkotni, meg kell határoznunk egy témakört, mert nincs olyan elmélet, amely mindent átfog. Ezért ki kell jelenteni, hogy megpróbálom kifejleszteni ennek és ennek az elméletét, a mi esetünkben a nemzetközi politika elméletét. Az első kérdés az: miként tudnánk úgy gondolkozni a nemzetközi politikáról mint önálló szakterületről, amelyre vonatkozóan elméletet lehet felállítani?
– Miként dönthető el, hogy ez megtehető?
– Rá kell jönni a nyitjára annak, hogy miként lehetne önálló tudományos szakterületként definiálni. A legközelebb álló párhuzamként a közgazdaságtan elméletének fejlődése említhető. Az úgynevezett fiziokraták fellépése (vagyis nagyjából 1760) előtt a közgazdászok mindenféléről írtak, többnyire a könyvvitel szintjén (ezt manapság számvitelnek nevezhetnénk), például családi meg üzleti elszámolásokról és sok másról. Csak az Adam Smithre nagy befolyást gyakorló fiziokraták alakították ki a gazdaság saját jogán tanulmányozásra érdemes fogalmát. Amikor e fogalom már létezett, lehetségessé vált, hogy elméletet alkossanak a nemzetgazdaság működéséről, arról, hogy milyen szabályszerűségek és milyen ismétlődések fordulnak elő, s hogyan gondolkozhatunk a nemzetgazdaság mint önfenntartó vállalkozás felől. A fiziokraták érdeme a nagy áttörés, s az ő kezdeményezésüket teljesítette ki nagyszerűen Adam Smith.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969