2013. I-VI
 

A szarvasvadász-kezdeményezés

– Mr Longman, a németek jelenleg a kihalástól félnek. Közben az állam arra akarja bíztatni az apákat, hogy az utód érkezésekor vegyenek ki néhány hét vagy hónap szabadságot, vegyenek részt a csecsemő ellátásában. Ön szerint ez mennyire ésszerű?
– Éppen ma reggel beszélgettem erről a feleségemmel. Jókat nevettünk rajta. A svédek néhány évvel ezelőtt egy hasonló modellel próbálkoztak. Tudja, hogy a svéd férfiak mit csinálnak szabadidejükben? Elmennek szarvasra vadászni. Ezt nevezhetjük tehát „szarvasvadász kezdeményezésnek” is. Politikailag talán korrekt, de nem vezet semmire – higgye el nekem.
– Az állam nem tud semmit tenni a születések csökkenése ellen?
– A szülők jövedelmi adóját gyerekenként 25 százalékkal csökkenteni kellene. Ehhez a kedvezményhez először is munkára van szükség, nem lehet egyszerűen otthon maradni és gyerekeket szülni, mint ahogyan azt a családtámogatás ellenfelei előszeretettel hangoztatják. A szülőknek ezenkívül kevesebbet kellene fizetniük a nyugdíjpénztárba, mint a gyermekteleneknek. De tény: kissé elvesztettem bizalmamat az államban.
– Egy vitatott esszéjében nemrég a patriarchátus visszatéréséről beszélt.
– A patriarchátus a társadalom egyfajta önvédelmi mechanizmusa, a történelem során rendszeresen visszatér. Egy olyan konzervatív családi modellről van szó, mely főleg a jóléti állam összeomlása idején igen alkalmasnak bizonyulhat.
– A férfiak diktátorai ennek a mini „család-államnak”.
– Igen, pontosan így látja ezt sok feminista. Azt mondják, azért hozzák létre a férfiak a patriarchátust, hogy a nőt kontrollálják és elnyomják. Ez badarság, a férfiak számára nem kifejezetten kedvező ez a családi modell. Nagy felelősséget és kevés változatosságot jelent. Az ember egy egész család eltartásáért felelős és arra kötelezi magát, hogy egy életen keresztül egy nővel él. Ezt egyetlen férfi sem akarja komolyan. Én sem.
– Azt írja, egy nő a patriarchátusban három lehetőség közül választhat: prostituált, apáca vagy feleség.
– Igen.
– Az Ön felesége mit szól hozzá?
– A feleségem dolgozik, van egy gyermekünk. Én nem vagyok patriarcha, ez számomra nem elfogadható életforma. Pontosan emiatt fogják a hozzánk hasonló családok elveszteni befolyásukat a társadalomra. Amíg a hozzánk hasonló embereknek ilyen kevés gyermekük születik, azoké a családoké a jövő, akik patriarchátusban élnek. A jövőben talán kissé színesebbé válik a patriarchátus. A férfiak és nők többet beszélnek egymással, megosztoznak a házimunkán, legalábbis a kapcsolat elején. Nem gondolom azonban, hogy alapvetően változás következne be.
– Tehát a férfi viseli a felelősséget, a nő gyermeket nevel?
– Igen, de mindezt úgy mondja, mintha egy nő számára ez nem lenne értelmes életút. A legtöbb nő élvezi az anyaságot és örül annak, hogy nem kell mellette még a gyárban is dolgoznia. És mivel egyre öregebbek leszünk, a nőknek a gyerek utáni élete is egyre hosszabb lesz. El tudnak még kezdeni egy szakmai karriert, vagy ahogy a viktoriánusok mondták: közhasznú társadalmi munkát
– Sütit készítenek az iskolai tombolára.
– Ennél sokkal többről van szó. A nők annak idején hihetetlen aktivitást mutattak a közösségükben. A 19 században az amerikai politikát sok téren a nők vitték előre. A polgárháború a rabszolgaság miatt felháborodott északi nők nélkül soha nem tört volna ki. Az alkoholtilalmat is a nők propagálták. Fontos lenne, hogy a nők aktív társadalmi szerepet játszanak, főleg azokon a területeken, ahol a legnagyobb a hiány, például a szociálpolitika terén. Ahelyett, hogy valami reklámügynökségnél dolgozzanak, segíthetnének kocsmákat bezárni, óvodákat alapítani, iskolákat javítani, hogy csak néhányat említsek az okos viktoriánus asszonyok vállalkozásai közül
– Hogyan reagáltak az amerikai nők az Ön borús előrejelzéseire?
– Leginkább sehogy. A legtöbb reakció külföldről érkezett, Kanadából és Németországból. Az amerikaiak még mindig azt hiszik, hogy legnagyobb gondjuk a túlnépesedés, lévén nem találnak parkolóhelyet hatalmas dzsipjüknek.
Nem jut eszükbe, hogy az autó nagysága miatt van ez. Demográfiai kérdésekben 20 évvel le vagyunk maradva.
– Az USA születési adatai Európához képest még mindig nagyon jók.
– Igen, mert mi vallásos és nyitott társadalom vagyunk. Mindenekelőtt hazafias, családcentrikus latin-amerikaiak jönnek hozzánk. Mindez alátámasztja teóriámat. A társadalom konzervatívabbá válik, a felvilágosult hatvanas és hetvenes évekbeli szülők egygyermekes családjai minden valószínűség szerint ki fognak halni. Nem fognak semmi nyomot hagyni maguk után.
– Úgy tűnik, mintha Ön örülne ennek.
– Éppen ellenkezőleg. Egy patriarchális világban sok egyéni szabadságot el fogunk veszíteni. Emiatt kizárólag magunkat okolhatjuk. Az amerikai baloldal a hatvanas évektől kezdve főleg köldöknézegetéssel, önmegvalósítással, homoszexualitással, önfelszabadítással és magzatelhajtással foglalkozik, miközben elhanyagolja legrégebbi tradícióit: a család és anyaság védelmét. A száz éve élt Mother Jones, az amerikaiak egyik nagy munkásvezetője például nem akarta, hogy a nők is annyit keressenek, mint a férfiak, különben semmi nem ösztönözné őket arra, hogy otthon maradjanak, és gyereket neveljenek. Gyakorlatilag a munkabér-diszkrimináció mellett foglalt állást – érdekes álláspont egy munkásvezetőnél.
– Ön demokrata vagy republikánus?
– Mondjuk inkább úgy: olyan baloldalt szeretnék, mely ismét kiáll a munkásosztály mellett, mely harcol a családokért, gyerekekért és nőkért. Régimódi baloldali vagyok.
Frank Schirrmacher, aki nemrég a családok visszatéréséről írt egy bestsellert, úgy látja, a világot a 40 éves nők uralják és nem a férfiak. A németeknek kancellárnőjük van, elképzelhető, hogy az amerikaiak is elnöknőt választanak.
Az európaiak mindig megijednek, amikor meghallják a patriarchátust. Rögtön a muszlim modell jut róla eszükbe, egy importált patriarchátus, ahol a házasságtörő nőket megkövezik. Az a forma, amire én gondolok, a társadalomból fejlődik ki, kizárólag a népesség dinamikája által. Minden attól függ, ki szül gyerekeket. Nálunk inkább a konzervatívok. A hithű protestánsok azért vállalnak gyerekeket, mert Isten arra bízta őket, hogy szaporodjanak. Bibliai parancs. Ezek az emberek pedig szó szerint hisznek a Bibliában. Ugyanez fordítva is működik, sok gyereket nem is terveztek, ha az embernek a mai időkben mondjuk négy gyereke van, jobb is ha hisz valamiben, ami nagyobb nála.
– Ön valóban azt hiszi, ezek a családok azért vállalnak gyereket, hogy meghódítsák a társadalmat?
– Érvényesítik akaratukat. A legmagasabb születési számmal rendelkező államok a legutóbbi választásokon Bushra, a legalacsonyabb születési számmal rendelkezők pedig Kerryre szavaztak. Hozzá kell tenni, ez megváltozhat, a demokraták konzervatív szárnya nagyon igyekszik megnyerni magának az elkötelezett keresztényeket.
A politika felszínén végbemenő mozgalmaknak azonban túlzott jelentőséget tulajdonítunk. Bush és az önök kancellárnője helyettesíthető figurák. A lényeges dolgok a társadalom belső berkein belül, a családokban játszódnak le.
– A párok viselkedéseiről szóló tézisei természeti törvényekhez hasonlóak – borzasztóak. A szerelem elő sem fordul benne.
– Késő polgári ötlet, hogy a házasság szerelmen alapszik. A patriarchális közösségek képmutatásból élnek. Mindkét oldal szeretőket tart. Kissé kiábrándító, de így működik. Azért marad az ember együtt, mert egymásra van utalva, megosztja a feladatokat. A kommunista diktatúrákban többek között azért is fordult elő annyi válás, mert megpróbáltak teljes egyenjogúságot teremteni a nő és férfi között. Sok diplomás állásban a nők sikeresebbek voltak férfi társaiknál, és ugyanannyit kerestek. Ez nem tesz jót a házasságnak.
– Tehát a patriarchátus a szükséges rossz?
– Inkább úgy mondanám: túlélési kérdés. Nézzük például Izraelt, amely egyike azon kevés gazdaságilag fejlett országnak, ahol a népszaporulat még mindig magas. Ez csakis az ortodox zsidó lakosságon múlik. Az ortodox és a reformált zsidók születési rátái között mérföldnyi különbség van. Az ortodox betelepülők úgy gondolják: minél többen vagyunk, annál kisebb a valószínűsége a palesztinok térhódításának.
– Ha megfogadjuk tanácsait, csak a diktátorok és patriarchák tudnak minket a kihalástól megmenteni.
– A diktátoroknak soha nem sikerült hosszú távon magason tartani a születési rátákat, még Hitlernek sem. Ezzel szemben a patriarchátus képes rá. Egyik oka, hogy éppen a nők azok, akik mindig újra felfedezik. A hatvanas-hetvenes évekbeli feministák lányai nem akarják ugyanazt a hibát elkövetni, mint édesanyjuk. 1979-ben a fiatal amerikai nőknek csak 45 százaléka állította, hogy az anyaság legfőbb életcélja. Ma 68 százalékuk gondolkozik így.
– És valamikor, negyven évesen gyereket szülnek, mert már megengedhetik maguknak.
– Véleményem szerint ez egy kihalófélben lévő trend. A gyerekek sokba kerülnek. Ha az ember sok gyereket szeretne, akkor csakis azért, mert feladatának, hivatásának tekinti.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969