2013. I-VI
 

Minden dolgok kezdete. A születés kultúrtörténete Magyarországon (XVI-XX. század)
Kapronczay Katalin

Számos vonatkozásban szinte közhelyszerűen, gyakorta mondjuk, hogy jellemző a tár-sadalmakra, hogyan gondoskodnak bizonyos társadalmi rétegekről (betegekről, idősekről, elesettekről, gyermekekről, fogyatékosakról stb.). De ugyanez a kijelentés igaz az élet “nagy” eseményeire is. A különböző korok, kultúrák neveltjei tudásuk, hagyományaik, és szokásaik alapján házasodtak, kereszteltek, éltek, haltak, temettek, vigadtak és szomorkodtak.
Az élet kezdete: a termékenység vagy annak hiánya, a viselősség és a szülés, a gyer-mekágyasság időszaka – bár biológiailag a legtermészetesebb folyamatok egyike – mégis mindig magában hordozta a titokzatosságot, együtt járt az orvosilag szükségszerű racionális tennivalókkal csakúgy, mint a “semmire sem jó” ritusokkal, szokásokkal, mindazzal, ami a világra jövő egyszeri és megismételhetetlen lényt megilleti.
“Az élet első szüksége”, vagyis a születés ugyanolyan közösségi esemény volt, mint a halál, a gyász és a temetés. A természet rendjére, az örök körforgásra emlékeztető események szorosabbra fűzték a család, a rokonság, illetve a tágabban értelmezhető közösség kapcsolatát. A történésekben kinek-kinek meghatározott feladata, szerepe volt, mindezek történeti-néprajzi gyökerei ősi népek és társadalmak hiedelemvilágában, kultúrájában keresendők.
A születés kultúrtörténetének magyarországi históriáját feltáró könyv négy évszázad (a XVI-XX. sz.) gazdag anyagának feldolgozására vállalkozott. A bevezető gondolatra vissza-utalva egyértelmű, hogy csak látszólag kizárólagos főszereplők az asszonyok (a szülő nők, a segédkező bábák és rokon asszonyok), a családi kötelékkel kapcsolódó férjeken és apákon kívül orvosként, és a népesedéspolitika szempontjait figyelembe vevő törvényhozóként, hiva-talnokként is alakították nemzedékek sorsát.
Az adott kor ismeretanyagára támaszkodva minden idők orvosai foglalkoztak a szülé-szettel, különösen a rendellenes esetekkel. A problémák azonban abból származtak, hogy a tudós orvos nem igen jutott a szülő nő közelébe. Leginkább csak akkor, ha már nagy baj volt, akkor is csak a tehetősebbekhez hívták őket. A szülést levezető bába tudásán, tapasztaltságán, ügyességén és – ne tagadjuk – a szerencsén múlott a szülés kimenetele, az ő kezükben volt két élet sorsa. Bár ismert néhány tudós, tanult bába a korábbi századokból is, de a fordulatot min-denképpen a 18. század hozta meg.
A felvilágosodás korának népesedéspolitikája volt az egyik kiindulópont (több adófi-zető, több katona, több munkaerő), amely a kameralista társadalom hasznosság elvére tá-maszkodva irányította a figyelmet az oktatás és az egészség ügyére is (az egészséges, jól kép-zett lakosság több és hasznosabb munkára képes az állam, az uralkodó érdekeiért). Ennek hatására születtek meg Európa-szerte azok az uralkodói intézkedések, amelyeknek egy része a szülések biztonságosabbá tételére, következésképpen az egészséges lakosság létszámának növekedésére irányultak. A felvilágosodás korát szokás a nők századának is nevezni, mivel a figyelem és a hozott rendelkezések több irányból is a nőkre irányultak. A bábák oktatásának megfelelő színvonalon történő megszervezése -Magyarországon az 1769-ben megalapított nagyszombati orvosi karon -, vagyis a szakma, és a bábák szakszerűsítése igen nagy lépés volt mind a szülő nő és újszülöttje, mind a társadalmi ranglétrán feljebb lépő, tanult bábák számá-ra.
A dióhéjban összefoglalt, pozitív irányba mutató folyamat azonban korántsem volt ilyen egyszerű. A bábák kívánatos mértékű képzésének egyik korlátozó oka a nagymértékű analfabétizmus volt, amely sajátos oktatási metódusok kialakítását kívánta meg és eredmé-nyezte (az elméleti tananyag felolvasás általi elsajátíttatását, a gyakorlat és mindenféle szem-léltetés előtérbe helyezését).
A nők rosszul értelmezett szemérmessége, hagyományokhoz való ragaszkodásuk, az elhanyagolt kórházak és szülőotthonok elrettentő híre a férfi szülész-mester, és orvos jelenlét-ének, segítségének elutasítását eredményezte még sokáig. A tudományos szülészet – az orvos-lás ágaként – jelentős mértékű a 18.századi fejlődése (a komplikált esetek egyre eredménye-sebb megoldása, speciális műszerek alkalmazása, stb.) ellenére is nehéz volt a népi hagyomá-nyokra épülő, veszélyes, káros módszerek háttérbe szorítása, hiszen a falusi bába az asszo-nyok valamennyi bajának “orvoslója”, életük legbizalmasabb titkainak részese volt. A tudat-lanságból, gyakorlatlanságból eredő tragikus kimenetelű, halállal vagy életre szóló gyógyítha-tatlan következménnyel járó esetek nem csak a páciens tragédiáját okozták, de a kuruzslás szintjén praktizáló bába számára is végzetessé, sorsát megpecsételővé váltak. Ennek bizonyí-tékai a levéltárakban őrzött peres iratok, amelyek a rontással vádolt bábák ügyeit tárják fel.
A 19.század tudományos életének egyik kimagasló eseménye is a szülészethez kap-csolódik. Az orvoslás történetében “az anyák megmentője”-ként tisztelt Semmelweis Ignác ugyanis a kórházi szülészetek rettegett kórjának – a gyermekágyi láznak – az okát fedte fel és tett ellene hatásos ellenlépéseket. Ebben a században a bábák oktatása, a szülésznőképzés is korszerűbb alapokon, más típusú intézményi háttérrel szerveződött, zajlott, saját folyóiratuk, sőt szakmai fejlődésüket és érdekvédelmüket képviselő egyesületük is létrejött (Magyar Bába Egylet, 1894.).
A könyv világosan tagolt fejezetekben tárja fel az anyává válás útjának kultúrtörténeti emlékeit, az alcímnek megfelelően ezekre a vonatkozásokra helyezve a hangsúlyt. Bár szóba kerülnek a magyar szülészet tudós klasszikusai, a szakirodalom legjelesebb alkotásai, a tudo-mányág fejlődésének sarkalatos mérföldkövei, csakúgy, mint a szülészethez bármilyen vonat-kozásban kapcsolódó rendelkezések, a feldolgozás néprajzi dominanciája tagadhatatlan és erőteljesebb. A magyar népi kultúra, a hagyományok és hiedelmek, a vallásos hitből táplálko-zó, a születéshez kapcsolódó rituálék gazdag tárháza az összeállítás.
A két szerzőnő korábbi kutatásainak köszönhetően is a kiadvány igen sok adatot tar-talmaz a bábaság magyarországi történetéről.
Az igen reprezentatív kötet fontos kiegészítői az illusztrációk: népi használati eszkö-zök, szülészeti műszerek, rontást űző és szülést segítő amulettek képei csakúgy megtalálha-tók, mint szülészeti könyvek címlapjai, levéltári iratok fotói, a témához illő pompázatos fest-mények reprodukciói, hangulatos régi családi fotográfiák stb. A kötet a felhasznált irodalom jegyzékével zárul. Az anyaság, a szülészet, az újszülöttek gondozására vonatkozó néprajzi, népi orvoslási és szaktörténeti munkák sorát gazdagítja a Deáky Zita –Krász Lilla szerzőpáros könyve.
(DEÁKY Zita – KRÁSZ Lilla: Minden dolgok kezdete. A születés kultúrtörténete Magyarországon (XVI-XX. század). Budapest, Századvég Kiadó, 2005. 378 p. )


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969