2013. I-VI
 

Nemzetközi migráció és biztonság
Bódi Stefánia

"Az európai migráció egyidős a kontinens történetével. Migráció volt, van és mindig is lesz. Nélküle nem mehet végbe társadalmi fejlődés" - írja Szabó A. Ferenc a Zrínyi Kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent kötetében. A könyv igényesen felépített, több évtizedes kutatómunka eredménye, a migráció valamennyi hazai és nemzetközi vonatkozását számba veszi. Kiterjedt magyar és idegen nyelvű szakirodalom felhasználásával készült, egyszerre kíván politikaelméleti, történelmi, demográfiai és – nem utolsósorban – biztonságpolitikai szempontokat figyelembe venni.
A nemzetközi migráció tanulmányozása és ismerete ma már elengedhetetlen azok számára, akik el akarnak igazodni a világ biztonsági problémái között. A biztonságról alkotott hagyományos felfogás megváltozott, feltétlenül ki kell tágítanunk értelmezésünk kereteit. A témakörrel már csak azért is foglalkoznunk kell, mert a fegyveres erőszakkal való fenyegetéssel számtalan ponton kapcsolódhat össze a migráció, ily módon elválaszthatatlan a fegyverkereskedelemtől és a szervezett bűnözéstől is. A migráció okként és okozatként is bekövetkezhet. Napjainkban az emberek vándorlása tehát kétségkívül kivált kockázati tényezőket, ugyanakkor a fegyveres konfliktusok is kiváltanak meneküléseket, vándorlásokat.
A szerző a bevezetésben foglalkozik a globalizálódó világ kérdéseivel, górcső alá teszi a migráció és a biztonság problémakörét és kapcsolatát. Ezt követően olyan 19. és 20. századi konfliktus-elméleteket ismertet, amelyek a népesedésről és a migrációról szólnak. Részletesen foglalkozik a nemzetközi migráció biztonságpolitikai dimenzióival, a terrorizmussal és konkrétan az európai uniós bővítés következményeivel. Miközben kiemelt figyelmet szentel a nemzetközi migrációnak, kisebb súlyt fektet a magyarországi helyzet elemzésére. A könyv elméleti részében röviden kitér Magyarország demográfiai biztonságára, majd igen tanulságos esettanulmányokat olvashatunk a zsidó-palesztin konfliktusról, Salvador és Honduras esetéről, a romániai migrációról, a ruandai népirtásról, az egykori Jugoszlávia területén végbement etnikai tisztogatásról, a roma identitásról, valamint a magyar kisebbségi létet fenyegető Kárpát-medencei migrációról.
A könyv szerkezeti felépítésében némi bizonytalanságot mutat. Néha többször ismétlődő témaköröket találhatunk, így például régiónk kérdése négy különböző fejezetben is felmerül. Célszerűbb lett volna ezeket az összetartozó témaköröket egy kerek gondolati egységben tárgyalni. Az esettanulmányokról szóló fejezetben is hasonló problémával szembesül az olvasó, amikor a magyarságot érintő kérdéseket négy különböző cím alatt tárgyalja a szerző, közéjük ékelve a kronológiai szempontot túlságosan tisztelve olyan oda nem illő konfliktust, mint például a ruandai népirtást.
A migrációs folyamat legkorábbi pontja a szerző szerint az ipari forradalom Nyugat-Európája és az ezt követő gyarmatosítás. A rabszolga-kereskedelem hatalmas méreteket öltött, fellendítette a kereskedelmet és a hajózást. Ezt az utat járta be az Egyesült Államok és Kanada is. Ez a folyamat érezteti hatását egészen 1945-ig, amikortól a bevándorlás lényegében három fő forrásból táplálkozik:
– Európa periférikus országaiból megindul a vándorlás a nyugati régióba, és kialakul a mai vendégmunkás-rendszer,
– folytatódik az Észak-Amerikába és Ausztráliába irányuló bevándorlás,
– végül az egykori gyarmati hatalmak elhagyott területeiről is megindul a migráció.
A második világháborút követően nem állt vissza a régi világrend, két hatalmi pólus keletkezett, és mindkettő a másik meggyengítésére fordította erejét. A világháborúk utáni rendezések szolgáltak kiindulópontul a mai migrációs folyamatokhoz, ugyanis a kitelepítésekkel, lakosságcserékkel teli időszak alapozta meg napjaink vándorlásainak jelentős részét. A kivándorlás további okai közt szerepelhet a puszta életmentés, a jobb megélhetés reménye, vagy a természeti katasztrófa / pl. elsivatagosodás / előli menekülés.
Megállapíthatjuk, hogy a migráció egyidős az emberiséggel, és mivel napjainkban a globalizáció a Föld minden részében érezteti hatását a migrációnak elkerülhetetlen biztonsági következményei vannak. A világtörténelem felfogható akár a nemzetközi migrációk történeteként is. Napjainkban a sokféle vallású, hagyományú, etnikumú embertömeg gyakorta biztonságérzet-hiányt okoz, különösen, ha nem alkalmazkodik új hazája viszonyaihoz. Ha pedig a migráció illegálisan ment végbe, bűnözőkké válhatnak a bevándorlók, hiszen kénytelenek továbbra is illegalitásban dolgozni és élni. Tehát az illegális migrációhoz számtalan kriminális tényező tapad.
Kétségtelenül sok olyan terület van a világon, ahol migrációs konfliktus keletkezhet, elsősorban a sűrűn lakott, szegény régiók jelentenek veszélyt a szomszédos területekre. Ilyen zónaként értékelhető a mexikói-amerikai, a kínai-orosz, illetve az ausztrál-indonéz határvidék. A konfliktusok elvezetnek bennünket ahhoz a nehezen megválaszolható kérdéshez is, hogy melyik fél van nagyobb veszélyben, a befogadók vagy a befogadottak? A szerző a kérdést az interdependencia jegyében válaszolja meg, és azt feleli: mindketten veszélyeztetettek, csak másképpen. A kényszermigráció esetében természetesen a menekült a legveszélyeztetettebb.
Ritkábban, de előfordul, hogy a bevándorló lakosság azért vált ki ellenérzéseket, mert életszínvonala gyorsan eléri és meghaladja túlszárnyalja a többségét. Gordon W. Allport amerikai tudós arra figyelmeztet, hogy az előítéletesség kialakulását elősegíti a migráns csoportok könnyű megkülönböztethetősége, ez lehet az eltérő bőrszín vagy akár a tradícionális ruhaviselet. Az alapnépességtől kevéssé eltérő csoportok tehát gyorsabban asszimilálódnak. Viszont a más országba betelepülő olaszok, írek, lengyelek, zsidók és kínaiak is hajlamosak különállásuk megőrzésére, hiszen gyakran gettókban telepednek le, és más vonatkozásban is hangsúlyozzák különbözőségüket. Mindezek a jelenségek azt is sugallják, hogy az államok szerepének gyengülésével az egyének nemzetközi érdekérvényesítő képessége növekszik.
Érthető tehát – mutat rá a szerző – hogy a befogadó országok igyekeznek lassítani a migráció ütemét. A legkedveltebb célországok jelenleg: Németország és az Egyesült Államok. A bizalmatlanságot növeli, hogy a migráció napjainkban összekapcsolódik a terrorizmus és a háborúk keletkezésének problematikájával. Feltételezhető, hogy a konfliktusok kitörésében a nemzetközi migráció okként és okozatként is felmerül.
2001. szeptember 11. után rá kellett döbbennünk, hogy a globalizálódó világ nyitottsága egyúttal sebezhetőségünket is növeli. Mindennapi biztonságunk törékeny és változó. Viszonylag kis anyagi és erőráfordítással egy bomba áruházi elhelyezésével vagy egy polgári repülőgép felrobbantásával óriási pusztítást kiváltó merényleteket lehet elkövetni. Megállapíthatjuk, hogy a 21. századi terrorizmusnak merőben új formái vannak. Már nem a magányos merénylők jellemzők, akik egy vezető politikai személyiség meggyilkolását tűzik ki célul, és ettől várják a világ jobbra fordulását. A mai terrorista konspiratív szervezet tagja. Csupán egy láncszem, aki részfeladatot lát el, de korszerű fegyverekkel rendelkezik. Ez a fajta aszimmetrikus hadviselés kívül áll mindenféle jogi normán és hagyományon, nem ismer korlátokat az erőszak alkalmazásában, és a legnagyobb pusztítást igyekszik véghez vinni. Az a megállapítás sem igaz, hogy a merénylő minden esetben iszlám indíttatású, habár kétségtelen, hogy a legnagyobb figyelmet jelenleg az iszlám és a nyugati világ ellentéte kapja. A megoldás csak a prevenció lehet. Ez azonban igényli a felderítés maximális hatékonyságát és speciális alakulatok létrehozatalát. Magyarország egyelőre úgy tűnik, nem tartozik a legfenyegetettebb államok közé.
Hazánkban azonban a témakör más vonatkozásban is különös aktualitással bír. Hhiszen a magyar nemzeti kérdés megoldatlansága és hazánk kedvezőtlen népességi összetétele közismert. A szerző két rendkívül érdekes, habár túlságosan rövid fejezetet szentel a magyar demográfiai helyzet elemzésének és a hazai kutatások ismertetésének. Ezek a témakörök – véleményem szerint – hosszabb terjedelmű elemzéseket is megérdemeltek volna.
A közép-európai migrációs mozgalmakat a nagyobb politikai válságok indukálják. Utoljára 1956-ban és 1957-ben, amikor mintegy 200 000 ember hagyta el az országot, volt ilyen jelentős mozgás. Nagy általánosságban megállapítható, – írja a szerző – hogy a kisebbségek jóval könnyebben hagyják el hazájukat, talán mert lokális kötődésük gyengébb, mint az államalkotó népé. A rendszerváltás időszakában igen nagy számban került sor kisebbségek távozására a régióban. Így Romániából magyarok és romák, Ukrajnából, Oroszországból elsősorban zsidók, lengyelek és németek emigráltak. Ma már majdnem az összes európai nemzet a természetes fogyás jeleit mutatja, és az egykori szovjet érdekszférába tartozó területen különösen súlyos demográfiai válság érezhető. Nemcsak a népességfogyás okoz gondot, de a lakosság elöregedése és a nemzeti-etnikai arculat átformálódása is.
A határon túli magyarok tömeges bevándorlása is megkezdődött a határok megnyílása után. Megjelenésük – a szerző szerint – felboríthatja a határon túli vidékek és a Kárpát-medence egyensúlyát, bár a hasonló nyelvű, kultúrájú, identitású népesség kétségtelenül javítja Magyarország demográfiai helyzetét. A lakosság Nyugat felé történő mozgása tehát napjainkban is általános.
A bevándorlások a bűnözés növekedéséhez vezettek. Megállapíthatjuk, hogy a politikailag, gazdaságilag is átalakuló demokráciákban ma egyértelműen bevándorlás-ellenesség tapasztalható. Ez a helyzet Magyarországon is, pedig a nyugat-európai országok évtizedek óta merészen nyúlnak a népességnövelés ezen eszközéhez.
A régióban évtizedekig látensek maradtak az etnikai problémák, amelyek aztán a politikai rendszerváltozáskor elemi erővel törtek a felszínre, és bizonyították az önrendelkezés akár fegyverrel történő érvényesítésének igényét. Az egykori diktatúrák, azáltal, hogy elnyomták a változás igényét, kitették magukat a feszültségek robbanásszerű és váratlan kitörésének. Miközben az állampolgárságot nehezen megadó Svájc is liberalizálódik migrációs téren. Meglepő Németország nyitottsága is e tekintetben.
A sok évtizedes bezártság után azonban számunkra még mindig szokatlan az idegenekkel való szembesülés, állapítja meg a szerző. Nem lenne szabad megfeledkeznünk arról, hogy a hazánkba érkező külföldiek koreloszlása jóval szerencsésebb, mint az e tekintetben rosszul álló magyar népességé, és az sem utolsó szempont, hogy a Nyugatra távozó értelmiségiek pótlása feltétlenül szükséges. Úgy tűnik elkerülhetetlen hazánk bevándorlási politikájának újragondolása, fogalmazza meg e gondolatot Szabó A. Ferenc végső következtetésként.

(Szabó A. Ferenc: A nemzetközi migráció és korunk biztonságpolitikai kihívásai. Zrínyi Kiadó, 2006.)/


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969