2013. I-VI
 

Az amerikai film
Kapronczay Károly

Amikor 1885-ben a Lumière-fivérek levetítették első filmjüket, az érdeklődés felkelté-sén túl kétségtelenül a szórakoztatás szándéka állt a középpontban. Az első alkotásokat még kávéházakban vetítették. Nagy hatást gyakoroltak a nézőkre és ténylegesen ez vitte sikerre a „filmet”, amely élmény létrejöttéhez a valóság valamilyen formában történő megjelenítése mellett a közönség „jelenlét” érzése is elengedhetetlenül szükséges volt. A mozgófénykép megvalósulása egyszerűen hihetetlennek tűnt és ez valósította meg a film igazi sikerét és dia-dalát.
A filmkészítés hőskorában kezdetben a hatásfokozás lett a cél, majd rövidebb lélegze-tű irodalmi művek kerültek a filmkockákra, később pedig átdolgozták az irodalmi alkotásokat az új műfaj szabályainak megfelelően. A technika fejlődésével a némafilm korszakát felvál-totta a hangosfilm, miáltal kiszélesedett a filmművészet horizontja, kialakultak a film élesen elhatárolódó műfajai: a kommersz, a művészi, a propaganda stb. filmek világa, amelyek létre-jötte részben nemzeti, részben – már a nemzetközi összefogást is megtestesítő – filmstúdiók-hoz kötődött. Ezektől szinte függetlenedve fogalommá vált az amerikai film, mint műfaj, amely egyben az összes szelektáló szempontnak is megfelelt. Létrejötte a 20.század első ne-gyedéhez kötődik. Amerika mindig fogékony és elfogadó volt mindenféle újdonsággal kap-csolatban, minden modern technikai vívmányt megvalósítottak a biztos anyagi háttér segítsé-gével, művelőit felkarolták, befogadták, de hamarosan amolyan „amerikaiasra” át is formálták őket. A fejlődés biztosítéka éppen a gazdasági alap volt, amely lehetőséget adott a kibontako-zásra, a fejlődésre, sőt a kísérletezésekre is. A másik fontos tényező az „üzlet” lett: a film elő-állítása pénzbe kerül, tehát a filmet el kell adni, a vevő a néző, aki megfizeti a jegyet amikor beül a moziba, ezáltal térülnek meg a költségek. Elsősorban olyan „nézhető”, szórakoztató filmet kellett készíteni, amelyet hosszú ideig, telt házak előtt tudtak vetíteni. A közízlés azon-ban már a hőskorban sem azonosult a művészi igényességgel, amelyet ekkor már filmművé-szeti követelmények-ként fogalmaztak meg.
A két világháború között sorra jöttek létre a különböző nemzeti filmstúdiók, hordozva az adott ország arculatát és szellemét. Beszélhetünk magyar, német, angol, olasz stb. film-gyártásról, amelyek témaválasztásukban is karakteresen különböztek egymástól. A példakép azonban az amerikai film volt, amelyből témában, stílusban, technikában követendő újat lehe-tett meríteni. A világ filmstúdiói a 20. század első harmadától fogva mindig megkülönbözte-tett figyelemmel kísérték az amerikai filmvilágot, annak újdonságait, az Oszkár-díj átadás a világ filmművészetének első számú ünnepévé vált. (Mellette ugyan sok filmfesztivál és díj létezik, de ezeknek inkább regionális jelentősége van.)
Napjainkig sok magyar nyelvű filmtörténeti feldolgozás látott nyomdai napvilágot, de önálló kötetet – a teljesség szándékával – az amerikai filmnek még nem szenteltek. Berkes Ildikó és Nemes Károly most megjelent munkája megkísérli összefoglalni mindazt, amit az amerikai filmről tudni kell. Legelőször is az amerikai film fogalmát tisztázzák a kiváló munka előszavában: „Az amerikai film, mint bizonyos helyen készült alkotások összessége, nagyon sok mindent jelent. Hollywoodot csak úgy, mint független filmeseket, kommersz filmek mellett nemcsak művészfilmeket, hanem – többek között – avangárd-esperimentalista alkotásokat is. Tehát szinte felmérhetetlen gazdagságát a típusoknak, műfajoknak, alkotásoknak. Átfogni mindezt legfeljebb egy teljes amerikai filmtörténet több kötetével lehetne. Létezik azonban az „amerikai film” fogalma, amelyik nem mennyiségre, hanem minőségre utal. Valamire, ami megtalálható lehet más országokban készült filmekben is, de Amerikában született, és csak igazán az amerikai filmek egy – igen jelentős – csoportjára jellemző.
Az ilyen fajta sajátosságok megragadására irányuló törekvések eredménye mindig két-séges. Charles Darwin tulajdonképpen sehol nem határozta meg elméletileg a fajok fogalmát, de ez kirajzolódik azokból a műveiből, amelyek a fajok eredetével és kialakulásával foglal-koznak. Kétségtelenül ez a járható út: olyan filmtörténeti vizsgálódás, amelyik az általános vonások mellett a sajátosságokat is felszínre hozza.
Ehhez nem szükséges teljes filmtörténeti áttekintés. Sőt, éppen ellenkezőleg, a kieme-lés, a válogatás vezet annak megvilágításához, milyen jellegzetességek összességét értik az amerikai film fogalma alatt.” – írják a szerzők.
Milyen jellegzetességeket tárnak fel tehát a szerzők? Egy rövid történeti áttekintés után a műfajokat ismertetik, természetesen beszámolnak a kiemelkedő alkotásokról, a jeles vagy műfajt teremtő rendezők életművéről egyaránt. Külön fejezetben foglalkoznak a film-vásznon megjelenített drámával, a melodrámával, majd a burleszkkel, mint az amerikai film első nagy „találmányával”,. A középpontban Charles Chaplinnel, aki még a néma filmekben alapozta meg művészetét, majd a kitejesedést a hangos filmekben valósította meg. Ahogyan a más nemzeti filmstúdiók is megtalálták filmjeikhez saját nemzeti karakterük bemutatásának módját, az amerikaiak a western filmekkel máig élő, saját műfajt teremtettek meg. A western - akár sorozatban, akár egy-egy önálló történet feldolgozásával – az amerikai filmgyártás egyik jellegzetessége. Szinte utánozhatatlan műfaj, csak Amerikában lehet megalkotni.
A két világháború között Amerikában születtek az első, társadalmi feszültségeket fel-táró filmalkotások, amelyeknek mindig volt és van aktuális folytatása, hasonlóan az Amerikát, az amerikai embereket, életkörülményeiket az érdeklődés középpontjába állító filmekhez. Ezen filmek drámai, háborús eseményeket is feltárnak, a világháborús témájú filmek az egye-temes filmtörténet legjelesebb alkotásai közé tartoznak. A háborús filmek időben széles ská-lán mozognak: a függetlenségi háborúktól a vietnami háborúig terjednek, amelyek többsége „szuperprodukciónak” minősül.
Az amerikai filmművészet teremtette meg a bűnügyi, vagy detektív - filmek műfaját is, majd a fantasztikus filmek világát. Ez utóbbiak a szuperprodukciók műfaját gazdagították, a filmkészítés technikai csúcsaként. Az amerikai filmkészítés jellegzetes produktuma a kom-mersz film, amely tényleges kasszasikereket is jelentett/jelent, de gyakran negatív jelzőként használják az amerikai filmmel kapcsolatban. Érdekes képet mutat az amerikai filmművészet, ha egységben vizsgáljuk a csúcsokat és a hullámvölgyeket, mindenképpen a kiemelkedő alko-tások és műfajok utánozhatatlan egysége, amelyet sokszor és sokan próbáltak követni a legkü-lönbözőbb országokban és stúdiókban.
(Berkes Ildikó – Nemes Károly: Az amerikai film. Mitől amerikai az amerikai film? Bp., Uránusz, 2006. 162 o.)


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969