2013. I-VI
 

Könyves sors — magyar sors - Püski Sándor életműve
Várdy Béla - Várdy Huszár Ágnes


Püski Sándor neve olyannyira összeforrt a XX. századi magyar népi irodalmi élettel és népi mozgalommal, hogy nagyon kevés azoknak a száma, akik nem ismerik munkásságát. Az egyszerű paraszti sorból a magyar népi irodalom mecénásává és a népi mozgalom nesztorává növő könyvkiadó ma már fogalom nemcsak követői és sorstársai körében, hanem még azoknak a soraiban is, akik nem értenek vele egyet, mert népi elkötelezettségét félreértelmezve az „urbánus” irodalmi megnyilvánulások ellenségének vélik. Pedig Püski Sándor semmi mást nem tett, amikor 1939-ben beindította könyvkiadóját, mint kiadói fórumot teremtett olyan szegényparaszti sorból kikerülő íróknak, akiknek semmiféle egyéb kiadási lehetőségeik nem voltak.
Püski a békési Viharsarok paraszti nyomorúságában látta meg a napvilágot 1911. február 4-én, egy református vallású, föld nélküli földműves-napszámos házaspár harmadik gyermekeként. Két idősebb testvére fiatalon halt meg, így lett belőle, a harmadiknak született Sándorból végül is „elsőszülött”. Akkoriban még házuk sem volt, ezért apai nagyanyja nádfödeles házának egy szobájában húzódtak meg. Gábor bátyja a közelben folydogáló Körösnek, Zsófi nővére pedig egy sok fiatal életet követelő gyermekbetegségnek lett az áldozata.
A föld nélküli nyomor következtében apja 1919-ben harangozónak szegődött el a békési református egyházhoz. E fordulat éppoly döntőn hatott a fiatal Sándor további életére, mint Gábor bátyjának korai halála ugyanabban az évben. Ez a két esemény sodorta életét abba a mederbe, amely idővel a népi írók és a népi irodalom legfőbb propagátorává tette őt. Mint rövidre szabott életrajzában írja: „Ha lett volna legalább néhány hold földünk, édesapám nem állt volna be 1919-ben harangozónak, s akkor szóba sem kerülhetett volna a gimnázium. Ha bátyám él, megint bajos lett volna, hogy én, a kisebbik fiú ilyen kivételes helyzetbe kerülhessek. Sok mindennek kellett közrejátszania abban, hogy egy magamfajta parasztgyerek 1921-ben gimnáziumba juthasson” (9. l.).
A helyi református lelkész unszolására Sándor a békési gimnáziumba került azzal a céllal, hogy idővel ő is a református lelkészek soraiban lelje meg helyét és boldogságát. Érettségi után azonban semmi kedve sem volt a lelkészi pályához. Szerencsés véletlen folytán egy pesti ügyvédi irodába került, elsősorban azért, mert utolsó gimnáziumi éve alatt megtanulta a gyors- és gépírást is, s erre épp akkor nagy szükség volt. Ez a tudás későbbi életpályája kifejlődésének is az egyik legfontosabb meghatározója lett.
A tizenkilenc éves Püski Sándor 1930 őszén, alig néhány hónappal fővárosi alkalmaztatását követően beíratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára. 1935-ben doktorált anélkül, hogy különösebben megerőltette volna magát. Az akkoriban divatos „mezei jogászok”-kal ellentétben ugyanis ő rendszeresen látogatta az egyetemi előadásokat. Tanulmányai alatt azonban, hogy valahogy létezni tudjon, sokféle pénzkereseti lehetőséget kellett kipróbálnia. Ezek közül az egyetemi jegyzetkészítés bizonyult a legjövedelmezőbbnek — és pályája szempontjából is a legmeghatározóbbnak. Gyorsírástudását felhasználva tanárai előadásaiból jegyzeteket készített, majd kinyomtatta és saját maga terjesztette őket az egyetem hallgatóinak, főleg az előadásokra be nem járó mezei jogászoknak a körében. Ebből a vállalkozásból nőtte ki magát 1938-ra a Szerb utcai kis könyvesbolt, majd 1939-re a népi írók műveinek kiadására létrehozott Magyar Élet Könyvkiadó Vállalat.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969