2013. I-VI
 

Franklin D. Roosevelt háborús politikája I.
Czettler Antal

Ebből következik az egyén, az egyes államok vezetésével megbízott vagy azok vezetését erőszakos úton magához ragadó államférfiak felelőssége a történelem irányításában. A második világháború utáni világrend kialakításáért hat évtized elmúltával elmondhatjuk, hogy két ember volt felelős: a Szovjetunió vezetését magához ragadó, brutálisan kormányzó, tömeggyilkosságokat elkövető, grúz származású diktátor: Joszif Sztálin és az Egyesült Államok demokratikusan megválasztott elnöke: Franklin Delano Roosevelt.
E tanulmány célja annak elemzése, miért tért el Roosevelt az amerikai vezető körök által 1920 óta képviselt gondolattól, az izolacionista szemlélettől, s milyen elgondolások motiválták őt, amikor lépésről lépésre arra törekedett, hogy az Egyesült Államokat belevigye az 1939 szeptember 1-jén, Hitler Lengyelország elleni támadása következtében kirobbant európai háborúba. A tanulmány második részében azt tesszük vizsgálat tárgyává, milyen nemes célokat hirdetett meg az elnök az 1941 augusztusában proklamált „Atlanti Chartá”-ban a háború után megvalósítandó új világrendről, s elemezzük azt is, milyen körülmények és nézetek hatására tért el ezektől az általa meghirdetett nemes céloktól.


(Roosevelt fokozatos eltávolodása az elszigeteltség politikájától) A történészek többsége úgy véli, az izolacionista állásponttól való eltérést Roosevelt elnök 1937. október 5-én Chicagóban elmondott úgynevezett „vesztegzárbeszéde” jelentette. E beszédét megelőzte a japán––kínai fegyveres összetűzés a pekingi Marco Polo hídnál 1937 júliusában, amely a kezdeti angol––amerikai közvetítő kísérletek ellenére hivatalosan soha meg nem üzent háborúba torkollott. Az amerikai külügyminisztérium eleinte Joseph Grew tokiói amerikai követ tanácsát követve semleges álláspontra helyezkedett, később azonban Hull külügyminiszter –– valószínűleg Roosevelt elnök utasítására, aki erősen szimpatizált a kínai néppel –– nyíltan Japán ellen foglalt állást. A pártatlan álláspont teljes feladását jelentette Roosevelt már említett chicagói beszéde 1937. október 5-én. Ebben az elnök kijelentette, hogy a világ legtöbb nemzete békében és biztonságosan akar élni, de eme általános óhajukat veszélyezteti néhány „agresszor nemzet” nyílt terrorja. Ha ezeket az agresszorokat nem fékezik meg, s nem helyezik vesztegzár alá, akkor –– az elnök szerint –– a nyugati hemiszféra és maga az Egyesült Államok is veszélybe kerülhet. A beszéd hatása az Egyesült Államokban nem volt egyöntetű. Míg a New York Times, a Washington Post és a keleti partvidék számos lapja mint a világ sorsáért aggódó államférfi bátor kiállását üdvözölte, addig a New York Herald Tribune, a Chicago Tribune és más lapok a semlegességgel összeegyeztethetetlennek minősítették az elnök nyilatkozatát. Bár e beszédét elsősorban a Japán elleni állásfoglalás motiválta, a fasiszta Olaszországban úgy értelmezték, mint az Abesszínia ellen két évvel azelőtt lezajlott olasz fellépés elítélését. De ellenséges volt a német sajtó hangja is, jóllehet addig Németország nem hajtott végre más állam integritása elleni agresszív lépést. A nemzetiszocialisták zsidóellenes törvényhozása miatt azonban az amerikai sajtó –– még az izolacionista lapok is –– állandóan támadta a németországi állapotokat. Mivel a nácik által gleichschaltolt német sajtó élesen reagált az amerikai újságok hangvételére, Dieckhoff washingtoni német nagykövet a Wilhelmstrasséhoz (a német külügyminiszter székhelye) intézett 1937. október 11-ei jelentésében Sumner Welles amerikai helyettes államtitkárral folytatott megbeszélésére hivatkozva nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az amerikai adminisztráció nem óhajt németellenes politikát folytatni. Ennek ellenére tovább romlott a német–amerikai viszony a Harmadik Birodalom vezetői által támogatott „német–amerikai Bund” (German––American Bund) nyíltan náci tevékenysége miatt, így hát Dieckhoff kérésére a Wilhelmstrasse megtiltotta az Amerikában élő német állampolgároknak a „Bund”-ban való tagságot.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969