2013. I-VI
 

I. Ferdinánd politikája és uralkodói felfogása
Kapronczay Katalin

Ernst Laubach feldolgozása az első igazán alapos méltatás a XVI. század politikai színterének egyik legjelentősebb szereplőjéről, V. Károly császár utódjáról, I. Ferdinándról.
Ranke munkáinak hatására a történeti irodalomban Ferdinánd az idősebbik bátyjának az árnyékában, annak több évtizedes, jóindulatú segítőtársaként vált ismertté. Laubach viszont elsősorban annak a kérdésnek akart utánajárni, hogy uralkodóként miként fogott hozzá I. Ferdinánd feladata megoldásához, hogyan értékelte lehetőségeit, s miként alakította politikáját. A kötet legnagyobb része mind ez ideig publikálatlan levéltári anyagra épül. Ily módon bebizonyosodik, hogy a ferdinándi politika jó része V. Károly elgondolásaira épült. Jóllehet az uralkodó szem előtt tartotta bátyja legnagyszabásúbb terveit, fáradozása — a reformáció további hatásának felismerésével — a katolikus-keresztény világ megbonthatatlan egységének helyreállítására irányult.
A vizsgálódás kezdete a nagy jelentőségű 1555-ös augsburgi országgyűlés, amely nagymértékben befolyásolta Ferdinánd későbbi célkitűzéseit, kialakítandó magatartását és politikáját.
A következő fejezetek a birodalmi és a külpolitika mellett — amely egyértelműen a béke megőrzésére irányult — Ferdinánd zsinati politikáját helyezik a kutatás középpontjába. A trienti zsinat harmadik szakaszának kritikai nyomon követése sok, mindeddig tisztázatlan kérdést tett világossá, Ferdinándnak a császárságról vallott felfogásával együtt. Beigazolódott: már a kortársak is azt tartották az uralkodó legfőbb érdemének, hogy birodalmát viszonylag békés időszakkal ajándékozta meg.
I. Ferdinánd személyének és működésének új szempontokra és kevéssé ismert dokumentumokra alapuló beható feltárása a magyar történetírás számára is értékes adalékokat szolgáltat, hiszen a mohácsi vészt követő trónviszályok egyik érintettjeként fontos szerepe volt a XVI. századi hazai történésekben. A három részre szakított ország északi és nyugati területének uralkodójaként a Német-római Császárság közigazgatási. rendjét próbálta meghonosítani e részeken is.
Nem érdektelen számunkra, hogy egy német történetíró valóban alapos, már csaknem nyolcszáz oldalas terjedelmével is tiszteletet parancsoló feldolgozása, amelyet a kiadó felsőfokú jelzőkkel jellemez, mennyiben tekinthető teljesnek magyar szempontból is.
Ferdinánddal — mint Magyarország királyával — az epilógusban foglalkozik a szerző, mégpedig egy kortárs életrajzi leírására támaszkodva. Lodovico Dolce Vita di Ferdinando Primo imperatore című könyve Velencében jelent meg 1566-ban. Dolce műve részletesen feltárta hazánk Mohács utáni tragikus helyzetét, megpróbálta reálisan értékelni Ferdinánd szerepét és tevékenységét, Zápolyával való versengését a trónért. Egyértelműen pozitív képet festett az uralkodóról, a Heinrich Pantaleon által röviddel az uralkodó halála után kiadott Teutscher Nation Heldenbuchhoz hasonlóan, amely igen rokonszenves emberként ábrázolta Ferdinándot.
Szóltunk már arról, hogy a kötet nagy hányada a zsinatok történetét kutatja, ezért a recenzens kíváncsian kereste a trienti zsinat két fontos magyar részvevőjének, Dudich Andrásnak és Draskovich Györgynek a nevét, nem eredménytelenül.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969