2013. I-VI
 

Tempora mutantur
Kapronczay Károly

1980-ban a floridai Astorban jelent meg Károlyi Széchenyi Ilona: Kileng az inga, egy arisztokrata festőművésznő életútja, bánatai és örömei című visszaemlékezése angol nyelven, amelyet az Amerikai Magyar Alapítvány kiadásában. A szerzőt Wass Albert mutatta be az olvasónak. E könyvet adta ki magyar nyelven 2006-ban a Mundus Kiadó. A szerző a két vi-lágháború közötti évtizedekben valóban az ismert portréfestők közé tartozott, művészi kép-zettségét a budapesti és a müncheni képzőművészeti akadémiákon szerezte. Családi nevei sokatmondóan elárulják, hogy a magyar arisztokráciához tartozott, nemcsak születése, de há-zassága révén is történelmi főnemesi család tagja volt. Ritka jelenségnek számított a maga korában, hiszen főnemesi leány legfeljebb érdeklődés, vagy amatőr időtöltés szintjén kötődött a művészetekhez. Ismert ugyan néhány amatőr arisztokrata festő, akik mindenfajta művészi képzés nélkül, valóban passzióból festegettek, különösebb nyomot nem hagytak maguk után a művészettörténetben. (Winston Churchill angol miniszterelnök is festett tájképeket, nem rosz-szakat, de a képek igazi értékét mindenképpen alkotójuk neve „adja”.)
Károlyi Széchényi Ilona keresett portréfestő volt, bár gyakran maga kutatta fel arcké-peinek modelljét. Arcképei mellett tájképei, állatokat ábrázoló képei és csendéletei is tehetsé-gét tanúsították. Leghíresebb portréinak sorából kiemelkedett Albert Einstein, Tisza István, Habsburg Albrecht főherceg, Ádám Lajos sebészprofesszor, Lord Rothermere, Horthy Mik-lós, Kánya Kálmán külügyminiszter stb. Tény, hogy hazai képeinek többsége a háború alatt, majd utána megsemmisült, eltűnt, a hazai országos képzőművészeti regiszterek egyetlen alko-tását sem tartják nyilván, az emigrációban készült, ugyancsak nagyszámú festménye és rajza a világ legkülönbözőbb országaiba került, mai lelőhelyük a legtöbb esetben ismeretlen.
Dél-Amerikában, ahol sokáig élt, F. Kez művészeti kritikus 1951-ben egy tárlaton ki-állított képeiről így írt: „Portréinak stílusát különös könnyedség és kecsesség jellemzi, amely arra késztet bennünket, hogy a téma lényegének valósághű megragadása mögött felfedezzük a művész lenyűgöző személyiségét. Technikája a müncheni iskola érzékenységét és finom vo-násait mutatja, de újból és ismét felfedezhető e technikának világosabb tonalitásokba való beolvadása, amely a francia mesterek eljárásmódjára emlékeztet bennünket. Életképei és táj-képei frissek, színdúsak és merészek. A művész arra törekszik, hogy visszatükrözze a termé-szetet, de személyesen megélt érzelmei és tapasztalatai automatikusan hozzáadódnak mindeh-hez és pontosan ez az, ami őt naggyá teszi…”
Károlyi Széchenyi Ilona életrajza nem egyszerű családtörténet, közvetlen és tágabb famíliájának története, hanem hazai és emigrációs évtizedeinek hű lenyomata. A hazai évtize-dek krónikájában a gyermekkort, házasságának első éveit vázolja fel, de az igazán lebilincselő fordulatok a szovjetek előli menekülés leírásával kezdődnek. A gondtalan életet élő arisztok-rata hölgy egy csapásra elvesztette mindenét, férjét (Károlyi Viktor volt országgyűlési képvi-selőt) az amerikai parancsnokság kiadta Magyarországnak, ahol három év börtönre ítélték, majd családja után szökött Svájcba. Károlyi Széchenyi Ilona hirtelen családfenntartóvá vált, alkalmi festészetből élt, és nevelte gyermekeit. Életrajza férje Svájcba érkezésével zárul, majd az Epilógusban összegzi a későbbi évtizedeket, gyermekkorát, szétszéledésüket a világ külön-böző tájaira.
Wass Albert előszavában meghatározta a könyv helyét: „E könyv egyedülálló módon mutatja be a történelmet. Nem a történész, nem a diplomata, nem az államférfi, még csak nem is az egyszerű szemtanú, hanem az áldozat szemszögéből veszi szemügyre az eseményeket. Az ártatlan ember szenvedéseit, azokat a küzdelmeket tárja fel, amelyeket a túlélésért kell vívnia az ördögi zűrzavar okozta pusztulás idején… Azt a sokkszerű fájdalmat, amelyet az okoz, hogy az idegen erők kiszakították a hőn szeretett hazából, és célját vesztve bevetették egy közömbös és idegen világba. De felmutatja azt is, hogy az emberi lélek mélységeiből fa-kadó kitartás és állóképesség a hívőket képessé teszi arra, hogy új életeket építsenek a leom-lott köveken, hogy a múlt romjai közül kimentett értékekkel gazdagítsák az emberiséget és átplántálják azokat a jövő tudatába. Sokan elhullanak a nyomorúságban, a nehézségek vagy a tehetetlenség miatt. Mások átlendülnek rendkívüli bátorsággal kapaszkodva bele abba a jóba vetett hitbe, amely egyedül tesz képessé arra bennünket, hogy úrrá legyünk a bajokon…”
(Károlyi Széchenyi Ilona: Kileng az inga. Egy arisztokrata festőművésznő életútja, bá-natai és örömei. Bp., Mundus Kiadó, 2006. 217 o.)


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969