2013. I-VI
 

Irányítás, dominancia és stílus - a Kulcsár-kihallgatás a nyelvészet szemszögéből
Hámori Ágnes

(Bevezetés) A Kulcsár-ügyben, az elmúlt évek legnagyobb horderejű, politikailag is szerteágazó sikkasztásának ügyében nyilvánosságra került az egyik ügyészségi kihallgatás videófelvétele, nagy port verve fel a sajtóban. A televízióban bemutatott részleteken az ügyészek és a gyanúsított együtt nevetgéltek, közvetlen megjegyzéseket tettek, s az ebből fakadó benyomások, a stílus és a hangnem alapján számos kérdés vetődött fel az ügyészségi eljárás komolyságára és hitelességére, a kihallgatás valódi irányítására, szerepviszonyaira, az ügyészek és Kulcsár viszonyára vonatkozóan.
Ezeknek a kérdéseknek egy része politikai és jogi jellegű, nagy részük azonban – az irányításra és a hangnemre vonatkozók – a nyelvészet (főleg a társalgáselemzés és a stilisztika) hatáskörébe tartozik, nyelvészeti eszközökkel vizsgálható és bizonyos mértékig meg is válaszolható. Az alábbi tanulmány egy ilyen nyelvészeti megközelítésből indul ki, és a videófelvétel egészének elemzése alapján megkísérli felrajzolni az ominózus kihallgatás irányításszerkezetét és stílusstruktúráját – ezzel egyrészt megpróbál szakmai választ adni néhány feltett kérdésre, másrészt bemutatja, hogy melyek azok a legfőbb jelenségek és szempontok, amelyek alapján egy több résztvevős beszédesemény irányítás- és szerepviszonyai nyelvi szempontból vizsgálhatók. Ennek során a beszédelosztás szabályozása, a kezdeményezések és válaszreakciók, a mennyiségi viszonyok, a tematikai irányítás, a háttércsatorna-jelzések és a stilisztikai jelenségek elemzésére kerül sor .

(Elméleti áttekintés: A kihallgatással kapcsolatos kérdések) A szóban forgó kihallgatásra egy internetes újság cikke (stop.hu aug.8.), majd egy televíziós műsor (MTV 2005. aug. 14.) hívta fel a figyelmet. A televíziós bejátszások kapcsán a fő kérdések így hangzottak: nem különös, baráti-e Kulcsár Attila kihallgatása? Jogszerű, szabályos ez így? Ki irányítja valójában ennek a kihallgatásnak a menetét? A gyanúsított a műsorvezető szerint „nem úgy tűnik, mint aki itt egy alárendelt szerepben van, hanem tulajdonképpen (...) egyenjogú félként vesz részt” (MTV aug. 14.). Többen kifogásolták a kihallgatás bizalmasnak, haverinek, bratyizósnak tűnő hangnemét; a vádlott ügyvédje a kihallgatást „jó hangulatúnak, oldottnak minősítette, de tagadta, hogy barátinak lehetett volna nevezni”; a fenti kérdések miatt végzett ügyészségi felülvizsgálat szerint pedig „a közvetlenség, a gyanúsított több esetben feltűnően könnyed és mosolygós magatartása a kihallgatási taktika része” (stop.hu. aug.8., Dávid Ibolya NOL aug. 16., Origo aug. 18., MTV aug.22.). – Sokan úgy érezték a felvétel alapján, hogy az irányító szerepek felcserélődtek, Kulcsár „önmagát hallgatta ki”(reggel.hu aug. 17.). Mások az ellenkezőjét vélték: mintha a kihallgatók „Kulcsár szájába adták volna”, mit valljon; az összbenyomás előre megtervezettséget sugallt, Kulcsár „csak egy báb volt” (Híradó aug. 9., Klubrádió aug.22., Origo Fórum aug. 9).
A felvetődött kérdések egy részéről, így a jogi és politikai vonatkozásokról nem lesz szó a továbbiakban. E kihallgatást nyelvi eseményként („beszédeseményként”, vö. Hymes 1974) vizsgálom, kizárólag nyelvészeti szempontból, s azon belül is ezekre a kérdésekre koncentrálva: mit tükröz a stílus, és mit a kihallgatáson résztvevők társalgási viselkedése a kihallgatás erő- és irányítási viszonyairól? A kihallgatás fogalmához valamilyen alá- és fölérendeltség képzete kapcsolódik – megvalósult-e ez ebben az esetben, s ha igen, ki volt az alá- és ki a fölérendelt? Ki vezette valójában a kihallgatást? "Önmagát vallatta" a vádlott, ő rendelkezett az események menetéről, vagy ellenkezőleg, passzívan hagyta magát vezetni? Mi mondható el a szerepviszonyokról? A nyelvi jelenségek mit tükröznek az aktivitás, az együttműködés, az ellenállás, a bizalmasság tekintetében? Egybeesik-e a kihallgatás irányításszerkezete és stílusa, vagy eltérnek egymástól?

(Tudományos háttér és módszer) A társalgás-, diskurzus- vagy beszélgetéselemzési kutatások az 1970-es években indultak az USA-ban, elsősorban a szociológia, az etnometodológia és a kulturális antropológia felől; nem alkotnak egységes iskolát, hanem többféle megközelítésben és módszerrel vizsgálják a különféle társas nyelvi interakciókat (vö. Iványi 2001, Pléh és tsai. 2001). A hatalom, irányítás, alá- és fölérendeltség, s maguk a bírósági és rendőrségi kihallgatások is a társalgáselemzők kedvelt kutatási területei közé számítanak, van tehát hagyománya és eszköztára is a Kulcsár-kihallgatás vizsgálatának. Az alábbi elemzési módszerek nem kötődnek egyetlen társalgáselemzési irányzathoz, ellenkezőleg, igyekeztem többféle megközelítést is bevonni az elemzésbe. A társalgáson belüli hierarchiát, a beszélgetés hangnemét és szerepviszonyait természetesen nemcsak az ún. „társalgási jelenségek” alakítják, hanem sok más nyelvi és nem nyelvi tényező is, amelyek szerepe legalább ilyen fontos. Itt ezeket nem, vagy csak futólag érintem.
Az elemzésben egyértelműen megragadható, mérhető jelenségekből és konkrét számokból indultam ki. Ugyanakkor hangsúlyozni kell: a vizsgált nyelvi kategóriák (pl. „választékosság”, „felszólítás”, stílusértékek) nem objektívek, és nem lehet teljesen objektív az azokba való besorolás sem. A mérések alapján megadott számoknak tehát nem az abszolút értékük lényeges, hanem az arányok és jellegzetességek, amelyeket a nyelvhasználat tekintetében tükröznek.

(Vizsgált anyag) Az elemzés alapjául a stop.hu internetes újság nyilvános honlapján található, 163,7 perces, 41 részletben letölthető videófelvétel, s az abból készült 9421 szavas átirat szolgált. A kihallgatás, mint minden társalgás, „fordulókra” (turn) tagolódik: egy forduló az egyik beszélő megszólalásától a másik beszélő megszólalásáig tartó szakasz. A fordulótagolás több ponton kérdéses volt: alapvetően a beszélőváltástól beszélőváltásig tartó szakaszt tekintettem egy fordulónak (figyelembe véve a beszéd folytonosságát és a szünetek hosszát is), de az elemzés kedvéért külön fordulóként számoztam be a halkabban, egyszerre mondott megjegyzéseket és a közbevetéseket is.
A kihallgatáson belül több szálon több beszélgetés is futott. Egyrészt folyt maga a tulajdonképpeni kihallgatás: Kulcsár kikérdezése az ügyészek által, amelyben a védő is résztvett (I. társalgás). Emellett folyt egy másik diskurzus Kulcsár és védője között (II. társalgás); folyt a háttérben a jegyzőkönyv diktálása (többnyire D által) (III. társalgás); és volt néhány pár mondatnyi párbeszéd a kihallgatók között is (IV. társalgás, összesen 11 forduló . Az alábbi elemzés Kulcsár Attila és az ügyészségi kihallgatók viszonyát vizsgálja, ezért ebbe a II., III. és IV. társalgás fordulóit nem számítottam bele, mivel ezek határozottan elkülönültek az ügyészek és Kulcsár közti interakciótól.

(Elemzés) A társalgás (vagy egy társalgásrészlet) több elemzési aspektusra bontható fel; ezek összefüggnek egymással, de az elemzés kedvéért érdemes szétválasztani őket. Az alábbiakban a következő síkokat vizsgálom:
1. ) A kihallgatás szituációs jellemzői: elhelyezkedés, résztvevők, szövegtípus
2.) Interakciós irányítás, dominancia a beszédjog és beszélőváltás terén
3.) Mennyiségi mutatók
4.) Kezdeményezések és válaszreakciók („Initiative-response"-elemzés); a beszélők IR-mutatója
5.) Tematikai irányítás
6.) Háttércsatorna-jelzések
7.) Stilisztikai áttekintés
8.) A kihallgatók és az ügyvéd szerepe

(A kihallgatás szituációs jellemzői: elhelyezkedés, résztvevők, szövegtípus )
A kihallgatás résztvevői a kihallgatók: dr. Kemenes Csaba ügyészségi fogalmazó (A), dr. Ihász Sándor osztályvezető ügyész (C) és dr. Szoboszlay Richárd csoportvezető ügyész (D), a gyanúsított, Kulcsár Attila (B); dr. Zámbó Gyula védő (Ü) és Barizs Lászlóné jegyzőkönyvvezető (J). A videófelvétel hossza: 163,7 perc (949 társalgási forduló ); helyszíne: a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal hivatali helyisége .
Érdemes kitérni az elhelyezkedés kérdésére, mely a társalgás nem verbális aspektusai között az egyik legfontosabb. A beszédpartnerek egy négyzet alakú asztal körül ültek: a belső oldalon a gyanúsított (B) és mellette védője (Ü), szemben és körülötte a kihallgatók. A jegyzőkönyvíró (gépírónő) (J) külön asztalnál, háttal ül. A vezető ügyész (C) a kihallgatás közben néha feláll, járkál a szobában; a gyanúsított egyszer akar felállni és kimenni a mellékhelyiségbe, de visszaültetik; a többiek végig ülnek. – Az ülésrend bizonyos oldottságot és összefogottságot sugall, mivel a kihallgatók és a kihallgatott egy asztalt ülnek körül, nincs köztük nagy távolság, sem tér- vagy szintbeli megosztottság (pl. emelvény). Az oldott hangulat része a kényelmes, laza ülésmód is, illetve a kihallgatás közbeni kávézás, valamint hogy a vezető ügyész olykor felkel, járkál. Ez egyben az ő vezető pozícióját, magasabb rangját is jelzi. A kihallgatott nem járkál, és mivel ő ül háttal az ajtónak, a szoba közepe felé (háttal), fizikai pozíciója hátrányosabb, gyengébb a kihallgatókénál, akik mindhárman az egész szobát egy pillantással belátják (neki ehhez forognia kell, vö. 44. forduló: „Megijedtem”). Az egy asztalnál, „körben” elhelyezkedés összhangban van a szituáció céljával, amely iratok áttekintését és vallomásszerű értelmezését is magában foglalja (vö. 49., 61., 102.,117., 462. f.).


A, C, D: kihallgatók B: Kulcsár Attila Ü: ügyvéd J: jegyzőkönyv gépelője

Egy beszélgetés elemzésekor mindig szem előtt kell tartani az adott beszédműfaj (beszédszituáció) speciális elvárásait és kereteit is, amelyek befolyásolják a beszélők választási lehetőségeit: ez esetben ez a „kihallgatás” szövegtípusa és szituációja, annak stilisztikai, szerepbeli és tematikai jellegzetességeivel. A stilisztikai jelenségekről a 7., a tematikai megoszlásról és korlátokról az 5. pontban lesz szó.
A beszédpartnerek megközelítőleg azonos általános társadalmi státusszal rendelkeztek (jogász, bankár), kivéve a gépírónőt, akinek általános státusza és intézményes rangja is alacsonyabb a többiekénél. Az intézményes és társalgási szerepek tekintetében a kihallgatás szituáció- és társalgástípusához az alábbi szerepek tartoznak: a kihallgató, kérdező szerepe; (ezen belül vagy emellett) a szituációt irányító szerepe (pl. bíró); a vallomástevő, válaszoló szerepe; a tanácsadó szerepe (ügyvéd). Ezek a szerepek a kihallgatásban megjelentek. Hogy hogyan oszlottak meg a résztvevők között, azt a kérdések, a válaszok és az irányító gesztusok megoszlása alapján a 4. pontban vizsgálom.

(Interakciós irányítás, dominancia a beszédjog és beszélőváltás terén) A társalgáson belüli hatalmi viszonyok egyik legfontosabb tükröződési síkja a beszédjog-elosztás és a beszélőváltásnak az irányítása. Minden beszélgetésre jellemző, hogy a résztvevők váltakozva beszélnek; az egyik beszélő megszólalásától a váltásig tartó szakaszt szokás "fordulónak” nevezni. E tekintetben két fő szempontot érdemes vizsgálni: 1. Ki irányítja a fordulók elosztását? 2. Hogyan viselkednek a beszélők a fordulóváltással kapcsolatban, mennyire tartják tiszteletben vagy sértik meg az idevonatkozó szabályokat (mit mutat a közbevágások, egyszerre beszélések stb. aránya)?
A fordulóváltás irányítása, a fordulók hosszának szabályozása és a beszédelosztás joga fölérendeltséget tükröz, közvetlen hatalmat és irányítást jelent. A közbevágás és az együttbeszélés (mint a beszédjog megszerzésére irányuló gesztus) néhány kivételt leszámítva a mi kultúránkban udvariatlanságnak számít, s általában a magasabb ranghoz kötődik. Ugyanakkor az együttbeszélés és közbevágás nem mindig erődemonstráló, hatalom-orientált gesztus, és nem jelent feltétlenül beszédátvételi szándékot; lehet a támogatás, érdeklődés jele, vagy a személyes társalgási stílus része.

(Beszédjog-elosztás)A vizsgált kihallgatásban a beszédjog elosztása jellemzően ilyen módokon történt: 1. Nyílt, direkt kijelöléssel (szavakkal, mimikával vagy gesztusokkal), 2. Kérdések feltevésével, 3. Beszédre való felszólítással.
1. A fordulók elosztásáról direkt kijelöléssel a kihallgatók (elsősorban Ihász Sándor vezető ügyész, C) rendelkeztek.– Direkt kijelöléssel Kulcsár Attila nem rendelkezett a beszédjogról; egy alkalommal jelzi rendelkezésre állását („Tessék”, 37. f.), átadva a beszédjogot a kihallgatóknak.
2. A beszédjog-elosztást irányítani lehet kérdések feltevésével is: a kérdés egyrészt kijelöli a következő beszélőt, másrészt válaszra kényszeríti a megszólítottat. Kérdést a kihallgatók 150, a gyanúsított 45, az ügyvéd 5 alkalommal tett fel a kihallgatás során; a kihallgatók 65, a gyanúsított 292 alkalommal válaszolt. A beszéd átvételét (a választ) interakcionálisan kihallgató egyszer (124. f.) tagadta meg, a gyanúsított ilyet nem tett.
3. Harmadik fordulóallokációs (beszédjog-elosztást szabályozó) eszköz a beszédre (valaminek az elmondására) való felszólítás, buzdítás: ilyen felszólítás a kihallgatás során 15 alkalommal hangzott el (pl. "Kérem ismertesse röviden, hogy a Kerék Csaba által átadott iratokat hogyan használták fel!” 361.f, stb.); minden esetben a kihallgatóktól B, azaz Kulcsár felé. Kulcsár ilyen jellegű felszólítást nem intézett a kihallgatókhoz. (A felszólítások formájáról ld. 6. pont.)
Ezek, különösen a direkt kijelöléssel és felszólítással kapcsolatos megfigyelések, a kihallgatók irányításbeli dominanciáját jelzik. Azonban az is látszik, hogy a kérdések feltevésével (a kihallgatókhoz viszonyítva kb. 1/3-nyi kérdéssel) közvetett módon Kulcsár is részt vett a társalgási fordulók és a beszédjog kiosztásában, tehát nem volt teljesen kizárva a fordulóváltás szabályozásából.

(Közbevágás, félbeszakítás és együttbeszélés) Általánosságban elmondható, hogy e kihallgatásban többnyire tiszteletben tartották a fordulóváltási szabályokat: viszonylag kevés a közbevágás és az együttbeszélés, 879 fordulóból 36 közbevágás és 20 (pár szótagosnál hosszabb) együttbeszélés fordult elő.
A kihallgatást inkább a szünetek nagy száma jellemzi, fordulókon belül és fordulók között is (pl. a 284. forduló után 4 perc alatt összesen 54 szó hangzott el ). A kihallgatók ezekkel kapcsolatban toleranciát mutattak, gyakran engedélyeztek szünetet a gyanúsítottnak gondolkodásra, védőjével való tanácskozásra, de ennek a határait határozott felszólítással jelezték (pl. 73., 86., 321., 368. f.)
A viszonylag kevés félbeszakítás és sok szünet jelzi egyrészt azt, hogy a fenálló hierarchia- és irányításviszonyokat a felek kölcsönösen elfogadták, másrészt azt, hogy ezen keretek között kölcsönösen interakcionális teret adtak egymásnak, bizonyos mozgási szabadságot biztosítottak, nem alkalmaztak idő- és gyors válaszadási-kényszert a másik féllel szemben.
Ami az együttbeszélést illeti: a kihallgatáson belül mintegy 50, ezen belül 20 néhány szavas vagy annál hosszabb együttbeszélési szakaszt találtam (pl. 87 88., 324 325. f); ezek többnyire a kihallgatók között és kooperációs céllal, egyetértés vagy magyarázatok esetében jöttek létre.
Közbevágás a kihallgatók részéről 12 alkalommal volt, ebből 3-szor szakították B-t félbe (231., 252., 809.); ebből egy gyors, kooperatív válasz, a másik kettő agresszív jellegű (a többi alkalommal egymást vagy az ügyvédet szakították félbe).
Kulcsár részéről 21 közbevágás történt, ebből 20 alkalommal vágott valamelyik ügyész szavába, vagyis lényegesen többször, mint azok neki. Ha azonban ezek tartalmát és funkcióját megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy a közbevágások elsősorban gyors válaszként jelentkeztek (pl. 80., 164., 204., 286. f.), vagy pedig technikai okokból, pontosításért való gyors visszakérdezésként (pl. 64., 318., 320.). Ezek tehát együttműködési készséget, kooperációs szándékot fejeznek ki, nem pedig irányítást, beszédátvételi szándékot. Kulcsárnak összesen 3 közbevágása (144., 223., 644.) tekinthető agresszív (türelmetlen, udvariatlan) közbevágásnak.
Agresszív és kooperatív közbevágások a kihallgatók és a gyanúsított között (879 fordulóban)
Összes közbevágás a másik féllel szemben Agresszív Kooperatív
Kihallgatók 3 2 1
B (Gyanúsított) 20 3 17


(Összefoglalás – Beszédjog és fordulóváltás) A fordulóváltással és beszédelosztással kapcsolatban összességében megállapíthatjuk: a beszéd elosztásának joga meghatározóan a kihallgatóknál volt (az explicit felszólítások és utasítások terén kizárólagosan); ugyanakkor a kérdések feltevésével, közvetetten, a kihallgatott is számottevő részt kapott a beszédjog-elosztás befolyásolásából. Ez egyrészt a kihallgatók fölérendeltségére utal, és azt jelzi, hogy e tekintetben határozottan ők irányítottak. Másrészt a gyanúsított elfogadta ezt (ezt mutatja az agresszív közbevágások kis száma), de nem volt kiszolgáltatott és nem helyezkedett vagy kényszerült passzív szerepbe (ezt jelzi aktivitása és az általa feltett kérdések száma). A kihallgatás során viszonylag kevés közbevágás és együttbeszélés történt a kihallgatók és a kihallgatott között; a legtöbb közbevágást a kihallgatott követte el, ezek túlnyomórészt együttműködési készséget, serénységet fejeztek ki. A fordulók közti hosszabb szünetek azt is mutatják, hogy a kihallgatók interakcionálisan „teret”, időt hagytak a gyanúsítottnak, nem alkalmaztak időkényszert a nyomásgyakorlás eszközeként. Ugyanakkor a kihallgatók többször is felszólították beszédre a kihallgatottat, amivel határozottan meghúzták a neki hagyott mozgástér határait.

(Mennyiségi mutatók) A dominancia-viszonyok kapcsán szokás vizsgálni a társalgáson belüli beszédmennyiség megoszlását a résztvevők között; a nagyobb beszédmennyiség általában az adott beszélő bizonyos dominanciáját jelzi. Hozzá kell azonban tenni, hogy a beszédmennyiség alá van rendelve az interakciós irányítás szempontjának (pl. bírósági tárgyalásokon mennyiségileg a védő beszélt többet, azonban a bíró tartotta kezében az interakcionális és tematikai irányítást, hasonló érvényes a tanórákon a feleltető tanárra is). Emellett valamelyik beszélő alacsony aktivitása nemcsak az alárendeltség vagy a háttérbe szorítottság, hanem a támogatás (helyeslés) vagy az ellenállás (obstrukció) jelzése is lehet.
A Kulcsár-kihallgatás kapcsán az egyszerű mennyiségi tényezők nem árultak el lényeges dolgokat. A videófelvételen rögzített összes forduló száma: 949 forduló, ezek megoszlása a következő volt:
A tulajdonképpeni kihallgatás fordulói (a kihallgatók, a
gyanúsított és az ügyvéd között) (I. társalgás) 879 forduló
Kulcsár és az ügyvéd magánbeszélgetése (II. társ.) 56 forduló
Jegyzőkönyv-diktálás fordulói (III. társ.) 3 forduló
A kihallgatók egymás között (vagy közvetlenül a gépírónak) (IV. társ.) 11 forduló

A tulajdonképpeni kihallgatáson belüli arányok:
Összesen Kihallgatók Kihallgatott Ügyvéd
Fordulók száma 879 431 400 48

A kihallgatók és a gyanúsított fordulóinak száma tehát nagyjából megegyezett (az ügyvéd gyakran Kulcsár helyett szólalt meg, tehát fordulóinak egy része Kulcsár oldalát erősíti). E számok annyit árulnak el, hogy mindkét oldal – kihallgatók és kihallgatott – egyaránt aktív volt.

Szavak száma:
Kihallgatók Kihallgatott Ügyvéd
Szavak száma 5139 3585 250

Itt aszimmetria figyelhető meg a kihallgatók javára (vagyis ők beszéltek többet). A részletesebb vizsgálatból kitűnik: ennek oka elsősorban az, hogy a kihallgatók gyakran tettek fel többször és többen is egy kérdést (pl. 222–238.), a gyanúsított vallomását gyakran értelmezték, pontosították (pl. 180 185., 196 207. f.), vagy a jegyzőkönyv számára megismételték.
Ezek a számok sem árulnak el többet a kölcsönös aktivitásnál. Annál árulkodóbbak viszont a mennyiségi viszonyok a kezdeményezések és válaszreakciók terén.

(A kezdeményezések és a reagálások aránya) A társalgás során a kérdések, felszólítások és egyéb beszédaktusok többféleképpen is értékelhetők; Linell és társai a társalgási dominancia felmérésére egy speciális megközelítést, a kezdeményezések és válaszreakciók vizsgálatát („Initiative-Response-analysis”, IR-elemzés) dolgoztak ki. A kezdeményezések az irányítás, a válaszok, reagálások pedig az irányítottság egyik megjelenési módja; ezekhez 1-től 6-ig tartó skálán különféle pontszámokat rendeltek hozzá, az erős kezdeményezések 6, a gyenge válaszreakciók 1 pontot érnek.
Ebből a modellből kiindulva meghatároztam a Kulcsár-kihallgatásban a beszélők egyes fordulóinak jellegét (kezdeményezés vagy válasz/reagálás). A kezdeményezéseken belül megkülönböztettem kérdéseket és irányító jellegű fordulókat (melyek a társalgás menetére, alakítására vagy közvetlenül a másik fél viselkedésére vonatkoznak). Az erős irányítások IR-értéke 6, a gyengéké 4. A reagálásokon belül különválasztottam a csak visszautaló, puszta helyeslést, nyugtázást tartalmazó válaszokat (IR-értékük 1) a „tartalmas”, kiterjesztett, bővebb válaszoktól (értékük 2). – Számos forduló egyik kategóriába sem tartozott: ezek önkéntesen tett, független jellegű megjegyzések vagy kiegészítések voltak, amelyek lehetőséget adtak folytatásra, de nem követelték meg azt (értékük 3). Ugyanehhez a pontszámhoz soroltam a beszélgetés folytatására, készenlétre utaló fatikus elemeket (pl. 868., 880.) és a jegyzőkönyv számára megismételt kijelentéseket is .
A kérdések kapcsán már szó volt arró, hogy a kihallgatók 150, a gyanúsított 45 kérdést tett fel. A kérdések IR-értékét, különösen irányultságát és témameghatározó erejét tekintve azonban azt találtam, hogy ezek lényegesen különböznek egymástól: sok kérdés újabb témát nyit meg, és lényegi kérdésnek tekinthető (erős kezdeményezés, pontszáma: 6), míg számos más kérdés inkább technikai jellegű kérdés, és bizonyos technikai részletek tisztázására, pontosítására szolgál (lokálisan kötöttebb, visszautaló része és gyengébb előremutató ereje van, gyenge kezdeményezésként értéke: 5); a kihallgatók sokszor meg is ismétlik kérdéseiket vagy egymás kérdését (a megismételt kérdések értéke: 4).
Az így osztályozott fordulókat az alábbi táblázatok tartalmazzák. A kihallgatás összes fordulója:

Kihallgatók Gyanúsított Ügyvéd
Kérdések 150 45 5
Válaszok 65 292 17
Megjegyzések, magyarázatok 127 55 20
Irányítás 89 8 6
Összesen 431
400
48


Szembetűnő a gyanúsított és a kihallgatók között a kérdések, a válaszok és az irányító fordulók számában tükröződő erős aszimmetria. A független magyarázatok, kiegészítések aránya a személyekre lebontva nagyjából kiegyensúlyozott, sőt Kulcsár így számítva kifejezetten sok önálló megjegyzést tett.
Az egyes kategóriákon belül, ahogy erről a kérdések és a válaszok kapcsán már szó volt, a funkció és az előre/visszautalás alapján több alcsoportot lehetett megkülönböztetni (különböző IR-értékekkel).

A kérdéseken belül ezek így oszlottak meg:
Kihallgatók Gyanúsított
Lényegi, új kérdés (6) 78 12
Megismételt kérdés vagy erőteljes visszautalást is tartalmazó kérdés (4) 53 3
Technikai jellegű kérdés (5) 19 30
Összesen 150
45

Pl. lényegi kérdés: 226. D: Kerék Csaba is sértett volt?
Technikai kérdés: 659. C. A csillag mit jelent... elnézést a csillag...
Ez azt mutatja, hogy lényegi kérdéseket jelentős túlsúlyban a kihallgatók tettek fel. Kulcsárnak módja volt ugyan kérdések feltevésére (vö. közvetett irányítás a beszédelosztás terén), de ezek főleg technikai részletekre vonatkoztak, a kihallgatókhoz képest a társalgás tematikai menetét csak csekély mértékben befolyásolhatta.
Kérdést a kihallgatók háromszor utasítottak vissza, sikeresen (108., 124., 172.). A gyanúsított ötször próbált visszautasítani vagy kikerülni kérdést, sikertelenül (31/34., 222/223/238., 488/508/514., 898/899, 905/906). Ez a kihallgatók nagyfokú irányítását mutatja.

A válaszokon belül ilyen csoportok különíthetők el:
Kihallgatók Gyanúsított
Kiterjesztett válasz (2) 14 203
Rövid helyeslő válasz (1) 16 78
Technikai kérdésre adott bővebb
válasz (2) 35 11
Összesen 65
292


Ebből kitűnik, hogy a gyanúsított fordulói elsősorban válaszokból álltak, azokon belül is túlsúlyban vannak a kiterjesztett, tartalmas válaszok; ez utóbbi a kooperációs készséget jelzi. Másrészt látszik, hogy a gyanúsított kérdéseire a kihallgatók is többnyire válaszoltak, hosszabb, kiterjesztett válaszokban, ami pedig az ő együttműködési, kooperációs hozzáállásukat jelzi. (Kivétel pl. 108., 124. f.)
Az irányító jellegű fordulók közé azokat számítottam, amelyek a társalgás további menetére vonatkoznak, a kihallgatás levezényléséhez tartoznak, vagy amelyek a másik fél viselkedését közvetlenül érintik (pl. felszólítás); ide soroltam a jegyzőkönyvírásra vonatkozó javaslatokat is. Az irányító fordulók között (a további eseményeket meghatározó erő, visszautasíthatóság, udvariasság alapján osztályozva) szintén találhatunk erős és gyenge kezdeményezéseket. Megoszlásuk a következőképpen alakult.
Kihallgatók Gyanúsított
Erős irányítás (6) 53 5
Gyenge irányítás (4) 36 3
Összesen 89
8


Az adatok azt tükrözik, hogy a gyanúsítottnak 1. volt némi joga irányító jellegű (direkt) megjegyzéseket tenni, tehát nem volt teljesen passzivitásra ítélve; de 2. ez a joga minimális volt, és csak igen kis (direkt) beleszólása volt az események irányításába. A gyanúsított irányító jellegű megszólalásai kevesebb, mint 1/10-e a kihallgatók irányításának, és kevesebb az összes forduló 1%-ánál, miközben a kihallgatók irányító fordulói a kihallgatás összes fordulójának 10%-át teszik ki. Ez azt mutatja, hogy a direkt cselekvésbeli vagy stratégiai irányításban egyértelműen a kihallgatók (köztük elsősorban C, vagyis Ihász Sándor) domináltak.

(Összefoglalás – Kezdeményezések és reagálások) Összefoglalásként elmondható, hogy a kihallgatás során mind a kihallgatók, mind Kulcsár igen aktívak voltak: mindkét fél tett fel kérdéseket, adott válaszokat, és tett önálló megjegyzéseket, magyarázatokat, kiegészítéseket is. A kihallgatók legtöbbször kezdeményező, Kulcsár legtöbbször reagáló (válaszoló) megnyilatkozásokat tett. A kihallgatók részéről mintegy háromszor annyi kérdés hangzott el, mint válasz, és háromszor annyit kérdeztek, mint a gyanúsított. A kihallgatók főleg lényegi kérdéseket tettek fel; Kulcsár kérdései pedig főleg technikai részletekre, a kérdés pontosítására vonatkoztak. A kihallgatók összesen 150 kérdésére Kulcsár 292 fordulónyi választ adott, ebből 203 tartalmas válasz: ez nagyfokú kooperativitást jelez, akárcsak önálló megjegyzései, kiegészítései. A gyanúsított 45 kérdésére a kihallgatók 65 fordulóban válaszoltak, ami szintén együttműködési szándékot, nyitottságot jelez. Kérdést a kihallgatók kétszer utasítottak vissza, sikeresen. Kulcsár ötször próbált visszautasítani vagy kikerülni kérdést, sikertelenül.
Direkt irányítást kifejező megszólalása a kihallgatóknak 89 alkalommal (az összes fordulónak az 1/10-ében), Kulcsárnak pedig 8 alkalommal volt (kevesebb, mint a fordulók 1 %-ában); ez a kihallgatók egyértelmű irányításbeli dominanciáját mutatja. Emellett azonban jelzi, hogy Kulcsár nem volt kiszolgáltatott vagy passzív báb, nem volt interakcionális tehetetlenségre ítélve, bírt némi beleszólásssal az események menetébe, ha csekély mértékben is.

(IR-mutatók) Az egyes fordulókhoz a kezdeményezés erőssége és a lokális kötöttség alapján hozzárendelt pontszámokból kiszámolhatók a kihallgatás résztvevőinek általános mutatói, amelyek azt tükrözik, hogy az adott személy mennyire volt kezdeményező, irányító az adott társalgásban, vagy inkább válaszoló, reagáló megnyilatkozásai voltak-e túlsúlyban (Linell és tsai alapján).
Ezek alapján ebben a kihallgatásban a kihallgatók IR-mutatója: 4.01. Kulcsár IR-mutatója: 2,36. (Összehasonlításképpen az ügyvéd IR-mutatója: 3.16.) A kihallgatók és Kulcsár IR-különbsége: 1,65.
A kihallgatók IR-mutatója igen magasnak számít, ami elsősorban a sok kérdésnek és irányító fordulónak köszönhető (a Linellék által közölt adatokban 3.94-4.01-es IR-mutató csak a bírósági vagy rendőri kihallgatásokban fordul elő, ennél magasabb dominancia-mutató egyáltalán nem szerepelt, lefelé ezt követték a tanórákon a tanárok 3.7-3.8 körüli mutatói). Ez a kezdeményezések erőteljes kézbentartását, nagy lokális függetlenséget és nagyfokú irányításbeli fölényt jelez.
Kulcsár IR-mutatója ehhez képest 2.36-tal alárendeltséget, gyengébb pozíciót mutat. Ez a mutató a gyengébb pozíciójú beszélők viszonylatában viszont átlagosan jónak mondható: a legrosszabb alárendelt számot Linellék vizsgálatában 2.04-es beszélő érte el; az aszimmetrikus helyzetekben az alárendelt fél mutatója többnyire 2.1 2.4 körül van.
Az 1.65-os IR-különbség erőteljes interakcionális aszimmetriát jelez: az informális baráti beszélgetéseknél ez a különbség Linellék adatai szerint 0 0.5 között van, míg a teljesen aszimmetrikus helyzetekben, szigorú kihallgatások és frontális tanórák esetében 1.5 és 2 között. – Linellék adatai szerint az oldott rendőrségi kihallgatást az 1.3 körüli, a formális bírósági kihallgatást 1.0 és 2.0 közti IR-különbség jellemzi. Ezzel tökéletesen összhangban van a Kulcsár-kihallgatás IR-különbsége, mely ezek alapján az oldott rendőri kihallgatás és a szigorú bírósági kihallgatás között helyezkedik el, megfelelve a szövegtípusára (szituációtípusára) vonatkozó független adatoknak. E mutató rendkívül távol áll a barátok közti oldott beszélgetéstől (0.0-0.5-ös IR-különbség), és még az oldott, de aszimmetrikus orvos-páciens beszélgetéseknél (0.89-1.48) is nagyobb dominancia-különbséget tükröz.

(Összefoglalás – IR-mutatók) Az IR-mutatók azt tükrözik, hogy a kihallgatás egésze a kezdeményező/irányító és reagáló/irányított viselkedés vizsgálata alapján semmiképpen nem tekinthető „haveri beszélgetés”-nek: távol áll az informális baráti társalgástól, és erőteljes irányításbeli aszimmetria jellemzi a kihallgatók javára. Mértéke messzemenően egyezik más kihallgatás-szituációkban mért, független adatokkal. A kihallgatók fordulói határozottan kezdeményező, irányító, a gyanúsítottéi pedig túlnyomórészt reagáló, irányított viselkedést tükröznek.

(Tematikai irányítás) A társalgás egy másik fontos aspektusa a tematikai irányítás. A témakijelölés joga – hasonlóan a beszédjog elosztásához – közvetlen hatalmat jelent, és a magasabb, domináns pozícióhoz kötődik. A tematikai irányítás ugyanakkor erősen konszenzuális jellegű, egy téma elfogadásához vagy lezárásához szükséges a partnerek együttműködése is.
A következőkben azt vizsgálom, hogyan alakult a kihallgatás tematikai szerkezete, és ebben 1. ki, hány és milyen témát kezdeményezett (irányítás, aktivitás), 2. kinek a témafelvetése érvényesült (együttműködés, ellenállás), 3. ki mennyire tudott kitérni valamelyik téma elől. Bár egy társalgás témáinak megnevezése többféleképpen is lehetséges, szövegtani szempontok alapján a tematikai szerkezet egyértelműen meghatározható volt.
A kihallgatás három fő részre tagolódott: a jogi formalitásokat tartalmazó bevezetésre, a tulajdonképpeni kihallgatásra és a jogi formalitásokat tartalmazó lezárásra. Ez megfelel a kihallgatás mint szövegtípus szokásos szerkezetének. Ezeken belül az egyes részletek és azok részletei (témák, altémák és az altémák altémái) körül kisebb egységek szerveződtek, illetve néhány helyen oda nem tartozó, független témák ékelődtek be.
Az egész kihallgatáson összesen 65 külön tematikai egységet találunk: 33 fő témát (ebből 2 a bevezetés és a lezárás), 27 altémát (valamelyik fő téma egy részletét dolgozza ki) és 5 közbeékelt témát. A közbeékelt témák technikai részletekre vonatkoznak (pl. jegyzőkönyvírás, ajtó zárása). A tartalmi egységek mindegyike valamelyik beszélő explicit tematikai kezdeményezéséhez (legtöbbször kérdéshez, néha felszólításhoz) köthető.
A kihallgatás témaszerkezete homogén: végig hivatalos jellegű, és öt rövid, technikai eredetű közbeékelést leszámítva megmaradt az elején kijelölt témakereten belül (vö. 5. f.). Nem hivatalos, magánjellegű témák nem kerülnek elő. A tematikai szerkezet határozott és következetes: a kihallgatók által kezdeményezett témákat mind tárgyalták is, azoktól nem kalandoztak el, félbeszakítás vagy közbeékelés esetén azokra visszatértek.

Arányok a témák kezdeményezésében:
Kihallgatók Gyanúsított Ügyvéd
Fő téma kezdeményezése* 30 2 -
Altéma kezdeményezése 7 19 1
Közbeékelt téma kezd.** 1 3
Összes témakezdeményezés 38 24
1
Nem tárgyalt téma - 5 1
Módosított téma 1 - -
Elfogadott téma 37 19 -
*+1 kezdeményezés mindkét félhez egyformán köthető: B javasolta, D elfogadta (929)
**+1 közbeékelt témát nem személy kezdeményezett, hanem az ajtó zaja
A kihallgatók 38 (ez az összes témakezdeményezés 61%-a), Kulcsár pedig 24 (39%) témát kezdeményeztek. Érdemes megjegyezni, hogy a kihallgatók 38 témakezdeményezéséből 23 A kihallgatótól származik. A kihallgatók 37 (66%) , Kulcsár 19 (34%) témáját fogadták el. Mindez azt mutatja, hogy a kihallgatók több témát kezdeményeztek, mint a kihallgatott, és elsősorban fő témákat jelöltek meg; a gyanúsított pedig altémákat kezdeményezett.

(Elfogadás/visszautasítás) Egymás témáit a felek közvetlenül nem utasították vissza. Közvetett módon történtek visszautasítások. A kihallgatók öt alkalommal utasítottak el Kulcsár által kezdeményezett témát (közvetetten: hallgatással, érdeklődés vagy válasz hiányával, vö. 172., 367., 540, 628., 799. f.). Ezeket a visszautasításokat Kulcsár elfogadta, a témához nem tért vissza.
Kulcsár Attila a kihallgatók általi témakezdeményezésre tíz alkalommal felelt olyan (pl. habozó vagy kitérő) válasszal, ami a téma kikerülésére vagy közvetett módon elutasítási szándékra utal (32., 39., 52., 85., 338., 508., 527., 631., 898, 905. f.). A kihallgatók ebből 9 alkalommal visszaterelték a szót a témára (33., 40., 53., 86., 339., 510/514., 633., 899., 906.), a kitérést vagy közvetett visszautasítást nem fogadták el. Egy alkalommal (527. f.), egy példa elemzése kapcsán, elfogadják a módosítási javaslatot (ez egy másik példa választását jelenti, 530-535. f.), és lehetőséget adnak Kulcsárnak a kijelölt témán belüli módosításra.
Ez azt jelenti, hogy Kulcsárnak témaválasztási és -kezdeményezési joga volt; témafelvetései között azonban válogattak a kihallgatók, és többet visszautasítottak, míg ő gyakorlatilag nem utasíthatta vissza a kihallgatók által felvetett témákat.

(Téma lezárása) A kihallgatók többnyire közvetett módon: elhallgatással, nyugtázással vagy a következő kérdés feltevésével jelezték a téma lezárást. Egyszer jeleztek közvetlenül lezárást (360.) Az altémák lezárását gyakran jelzik úgy, hogy felszólítanak az eredeti témához való visszatérésre (47., 90., 132., 175/180., 222., 238, 788, 854); ilyenkor legtöbbször a Kulcsár által kezdeményezett témákat zárják le.
Kulcsár közvetlenül háromszor (151., 301., 314. ford.) kezdeményezte a téma lezárását, ebből kétszer saját témáját zárta így le (151., 314.). Közvetett módon többször jelzett lezárási készséget (pl. 192., 782., 791., 792. f.) A kihallgatók a Kulcsár által közvetetten jelzett témalezárási szándékkal olykor nem értettek egyet, és folytatták az adott témát. Így pl. a 73., 147., 152., 192/194., 222., 238., 250., 788. fordulókban határozottan folytat(tat)tak, kiemeltek egy olyan témát, amit a kihallgatott rövidebben szeretett volna elintézni.

(Téma félbeszakítása) Témák közti "érvényesülési harcra", a másik témájának félbeszakítására közvetlenül kezdeményezése után 3 alkalommal került sor: ebből a kihallgatók Kulcsárt egyszer sem, Kulcsár a kihallgatókat kétszer szakította félbe, mindkétszer sikeresen (724., 884.); ezek egyben erős, lokálisan független, irányító jellegű kezdeményezések is. A kihallgatók azonban Kulcsár témafelvetéseinek megtárgyalása után visszatértek a félbeszakított témákhoz (723: 746 747, 882: 892.): vagyis belementek az általa felvetett témakörbe, de a saját témájukat nem hagyták elveszni.

(Összefoglalás – Tematikai irányítás) Összefoglalóan a témakezelésről ez mondható el: a legtöbb témát a kihallgatók (főleg A) adták meg, de a kihallgatott a maga 39%-os témakezdeményezési arányával szintén aktívan viselkedett, és az elfogadott témák 1/3-a is tőle származott. Szembetűnő a témák és altémák megoszlása: az átfogó, fő témákat szinte kivétel nélkül a kihallgatók kezdeményezték. Kulcsár elsősorban ezek egyes részleteit kibontó, rövidebb altémákat indított be. Ez azt jelenti, hogy a kihallgatás fő tematikai irányát a kihallgatók szabták meg, de lehetőséget adtak Kulcsárnak az egyes részletek bővebb kifejtésére, egyes részletek hangsúlyozására. Ugyanakkor az általa felvetett témák mintegy 1/5-ének visszautasításával szelektáltak Kulcsár témafelvetései között, vagyis a témák fölötti döntést maguknál tartották. Kulcsár nem válogathatott a kihallgatók témái között: kitérési, módosítási kísérleteit (egy kivétellel) elutasították, és ragaszkodtak a kiszabott témához; a félbeszakítások után visszatértek eredeti témájukhoz (kérdésükhöz), sőt az egyes témák hosszát is kontroll alatt tartották. Szükség esetén, ha a kifejtettség mértékével nem voltak megelégedve, visszaterelték a tárgyalást a megadott témára.

(Háttércsatorna-jelzések) Beszélgetés közben a beszédpartnerek a társalgás fő vonulatával párhuzamosan, mintegy a „háttérben” jelzéseket adnak egymásnak. Ezeket a társalgáselemzésben „háttércsatorna-jelzésnek” nevezik. Lehetnek nem vokális és vokális, utóbbin belül pedig verbális és nem verbális jelzések. Többféle funkciójuk is lehet: egy részük a hallgató értékelését fejezi ki, vagy biztatását a további beszédre, más részük beszédátvételi szándékot jelez.
A Kulcsár-kihallgatásban 33 verbális háttércsatorna-jelzést találtam. Ezek közül 30 Kulcsártól, 3 a kihallgatóktól származik. A kihallgatók jelzéséből 2 (441., 616. f.) rövid Kulcsárnak címzett helyeslés; a harmadik (233. f.) az ügyvéd szavaira reagál.
Kulcsár a kihallgatás során 30 verbális háttércsatorna-jelzést adott, ami 400 fordulójához képest jelentős mennyiség. Ebből 19 válasz puszta helyeslést, nyugtázást fejezett ki ("ühüm", „jó”, „így van”, stb.); 2 rendelkezésre állást, 3 egyetértést, véleményt vagy gyors választ (387., 476., 601. f.), 1 viccelődést (637.), 2 forduló pedig saját érzelmeire vonatkozott („örülök” 6., 511. f.) 3 forduló helyeslésnek hangzik ugyan („oké, oké”), de valójában türelmetlenséget és beszédátvételi szándékot jelez, udvarias módon (364., 513., 791. f.).
Összességében tehát a kihallgatott 30 verbális háttérjelzéséből 27 figyelmet, együttműködési készséget mutatott, és 3 jelzett türelmetlenséget, beszédátvételi szándékot. A helyeslő háttércsatorna-jelzések gyakorisága a kihallgatott figyelmét, érdeklődésének érzékeltetését mutatja. Ez összhangban van a kooperatív közbevágások és együttbeszélések számával is. Mindezek együtt a kihallgatás együttműködő jellegét és oldott, informális hangulatát erősítik.

(Nevetés és vicc) A nem verbális háttércsatorna-jelzések között legfontosabbként a szemkontaktus, a gesztusok és mimika (pl. bólogatás, mosolygás) és a nevetés említhető. Ezek közül a mosolygásra és a nevetésre térek ki. Bár a felvétel gyenge minősége miatt ezek nem mindig látszanak jól, az biztos, hogy gyakran látjuk a gyanúsítottat mosolyogni (csak ő látszik jól) és több esetben (legalább 14-15-ször) bizonyosan nevettek az ügyészségi munkatársak is (pl. a 24., 36., 45., 903., 930 931. fordulókban). Ezek rövid, visszafogott nevetések. A legtöbbször Kulcsár nevetett (9 alkalom), többnyire az ügyvédjével, de 4 alkalommal a kihallgatók is együtt nevettek vele (24., 45 46., 903., 930 931. f.). Ezek az alkalmak, különösen a kihallgatókkal közös nevetés, a kihallgatásnak oldott, barátságos légkört adtak.
Határozottan megfigyelhető, hogy a nevetéses alkalmak elkülönülnek a kihallgatás „fő menetétől”, mind tematikailag, mind csatorna tekintetében (halkabban, „félre”), és két kivétellel technikai megjegyzések kapcsán, vagy technikai szünetekben hangzanak el. A két kivétel Kulcsár nevetése (565., 738. f.).
A nevetés kapcsán megemlítendő az ehhez kapcsolódó beszédaktus, a vicc is. A kihallgatás során több (8) vicc vagy humorosnak szánt megjegyzés is elhangzott. Ilyennek tűnik pl. a 45 46., a 367., 491., 611. és 637. fordulók. Öt viccet Kulcsár kezdeményezett (46., 367. 491., 611., 637.); ezeket a kihallgatók nem folytatták, sőt a 47. és a 638. fordulóban a kihallgató (A) komoly kérdésével rendreutasítóan folytatja a kihallgatást. Három alkalommal, mindig technikai szünetben, a kihallgatók tettek humoros megjegyzést (a 45 46., a 902. és a 930. résznél). Ezek a viccek szintén a kihallgatás fő sodrától elkülönítve, a jegyzőkönyv-gépelés alatt, háttércsatorna-jelzésként vagy mellékes megjegyzésként hangzanak el. A kihallgatást, a kihallgatók által feltett kérdéseket vagy a gyanúsított vallomását ezek ellenére sem jellemzi a humorizáló stílus. Ugyanakkor oldott hangulatot teremtettek.

(Összefoglalás – háttércsatorna jelzések és humor) A kihallgatás során a kihallgatott sok háttércsatorna-megjegyzést tett, jóval többet a kihallgatóknál. Ezek túlnyomórészt helyeslését, odafigyelését és ezáltal együttműködési készségét fejezik ki. Több alkalommal nevetgélés hallatszott, legtöbbször a kihallgatott nevetgélt, de gyakran a kihallgatók is nevettek; emellett humoros megjegyzések is elhangzottak. Ezek technikai szünetekben, háttércsatorna-megjegyzésként vagy mellékesen hangzottak el, a kihallgatás fő menetét, hivatalos kérdéseit és válaszait nem érintették, de az egész kihallgatásra nézve általánosan oldott hangulatot hoztak létre, más hasonló hatású tényezőkkel (pl. ülésrend, szünetek iránti tolerancia) összhangban.

(A kihallgatás stílusáról.) A kihallgatás stílusának csak néhány legfontosabb összetevőjére térek ki: a megszólításokra, a szó- és kifejezéskészletre és egyes beszédaktusokra, azt vizsgálva, hogy ezek tükrében mennnyire volt hivatalos, formális és udvarias, vagy éppen oldott, bizalmas, netán haveri a hangnem, a résztvevők megnyilatkozásainak módja.
Hangsúlyozni kell, hogy a stílus olyan nem objektív jelenség, amelyben a beszélő és a befogadó nyelvi háttere, különféle nyelvi és társadalmi normák, állandó és alkalmi tényezők egyaránt szerepet játszanak; egy beszélgetésrészlet vagy megnyilatkozás stílusértéke ezért sokszor nem határozható meg egyértelműen vagy önállóan. Az alábbiakban a stílus viszonylag állandó összetevőiből indultam ki.

(Megszólítások) A „kihallgatás”-hoz kapcsolódó formális-hivatalos stílus egyik lényeges eleme a megszólítások rendszere, amely nevekben, névmásokban és igealakokban jelenik meg. A kihallgatók a gyanúsítottat vezetéknév + úr („Kulcsár úr”) megnevezéssel szólítják meg: ez formális és erősen udvarias megszólításmódnak számít. Kulcsár a kihallgatókat „Ön”-nek szólítja. Kapcsolatfelvételre név helyett az azzal egyenértékű „elnézést” elemet használja (659. f.).
Az igehasználatról a tegezés/nem-tegezés tekintetében megállapítható: a kihallgatók a gépírónőt és egymást tegezték, a gyanúsított és az ügyvédje tegeződtek, ellenben a kihallgatók és a gyanúsított kölcsönösen önözték egymást. Az önözést hangsúlyozza az „ön” névmás többszöri használata is (pl. 1., 51., 223.). Ez kölcsönösen formális, hivatalos, távolságtartó és udvarias viszonyt fejez ki. Kulcsár egyszer használja az ön helyett a „maga” megszólítást, ez ebben az esetben azonos vagy közömbösebb stílust eredményez. Egyszer pedig az önözést Kulcsár tetszikezéssel keveri: ez a megszólított iránti alárendeltségről, tiszteletről árulkodik, mivel ez felnőttek között a „nagyfokú udvariasság, előzékenység kifejezésére” szolgáló, aszimmetrikus viszonyokra jellemző forma, és az alacsonyabb rangú (többnyire a fiatalabb) beszélői státuszhoz kötődik.
Összegezve: a kihallgatók és Kulcsár végig kölcsönösen önözték egymást, ami a vezetéknév+úr, illetve az „ön” névmási megszólítás mellett kölcsönösen formális, választékos és udvarias viszonyt jelez. Bizalmasságról, közelségről, informális viszonyról tehát nincs szó a kihallgatók és Kulcsár között. A megszólításokban tükröződő udvariasság és formálisság mértéke gyakorlatilag szimmetrikus.

(Stílusrétegek és stílusárnyalatok) A kihallgatás szituációjához a hivatalos-formális stílus kapcsolódik. A hivatalos stílus összetevői között kiemelkedik a jellegzetes hivatali és jogi szókincs, és bizonyos nyelvtani sajátságok (pl. „helyességre” való fokozott törekvés, nagyobb fokú szerkesztettség). A szó- és kifejezéskészletet és a nyelvtani megformálást vizsgálva, a résztvevők megnyilatkozásaiban a stilisztikailag közömbös szavak és kifejezések mellett a hivatalos és a társalgási stílussal találkozunk. Ez a kettő olykor pontosan elkülöníthető volt, sok esetben azonban keveredett egymással. Ami a nyelvváltozatokat illeti, a résztvevők a jogi, banki és hivatalos szaknyelvet, a semleges köznyelvet („sztenderdet”) és a beszélt városi köznyelvet használták, utóbbiban a szlenghez közelálló elemek is megjelentek.
A hivatalos stílust a hivatalos kifejezések, a jogi és a banki-könyvelési szaknyelvhez tartozó szavak gyakorisága tükrözték, mind a kihallgatók, mind a gyanúsított szóhasználatában (pl. vallomástétel, bizonyíték, észrevételezési jog, indítványtétel, ténylegesen sértett, közreműködni, pénzügyi tranzakciók, átvezetési kérelem, transzferbizonylat, paritásban van, beazonosítani, műveleteket hajtani végre, hiányosság, pótlólag stb.).
A nyelvtani megformálásban a hivatalos stílust erősítették az -ás, -és végű főnevek (realizálás, eltulajdonítás), névutós szerkezetek („ügyfelek tekintetében”), a sok funkcióigés szerkezet („terpeszkedő kifejezés”) (pl. említést tettem, történtek eltulajdonítások), és a többszörösen összetett szerkezetek (pl. „ezt a témakört kimerítő, minden adatot tartalmazó részletes vallomás(t) az esetlegesen tudott bizonyítékokat megjelölő vallomásával együtt tegye meg”).
A beszélt nyelvi, kötetlenebb társalgási stílust is többnyire szavak és kifejezések idézték: pl. hozzányúltam a számlájához; összehozta a Kereket meg a Mészárost; úgy csináljuk, hogy; nem vagyok képben stb.). A társalgási nyelvre jellemző a „persze” kifejezés (19-szer), az „akkor” (nem időhatározóként: 101-szer), a visszakérdezés: „jó?” (23-szor), és a „hát” (30-szor). Ide sorolhatók a városi, kötetlen köznyelv ("pongyola") elemei: "izé", (622., 781.), „aha” (121., 170.), illetve a szlenghez közelítő elemek: „oké” (12-szer), „ja” (20-szor), és „kajálni”(450.).
A beszélt nyelvi jelleget gyakran nem lexikai, hanem mondatszerkezetbeli vagy más nyelvtani sajátosságok jelzik, pl.: „Jó csak olyan bonyolult” (279.); „Az első listát, ha megnézzük” (594.), „amiben” (7.), „amik” (478.); „kéne” (17-szer); nevek előtti névelőhasználat: „a Kereket meg a Mészárost” (775.). A besorolást nehezíti, hogy a semleges köznyelv, a szleng és a diáknyelv határai erősen összemosódnak.
A választékos hivatalos és a közvetlenebb társalgási stílus között a kihallgatáson belül alapvető funkcionális megoszlást találunk: a tulajdonképpeni kikérdezés és vallomástevés hivatalos stílusban folyt, míg társalgási stílusban főleg a lebonyolításra vonatkozó, technikai kérdések, megjegyzések és utasítások hangzottak el.
A kihallgatás összes fordulója stílusréteg tekintetében így oszlott meg:

Fordulók* Kihallgatók Gyanúsított
Hivatalos 238 (ebből 23 vegyes)** 185 (ebből 22 vegyes)**
Semleges 107 146
Társalgási 49 (ebből 10 vegyes)** 67 (ebből 7 vegyes)**
*Kihallgatóknak +37, Kulcsárnak +2 fordulója nem érthető eléggé a stilisztikai értékeléshez.
** Zárójelben szerepelnek azok a fordulók, melyekben az adott számon belül, a domináns hivatalos stílus mellett társalgási, a domináns társalgási mellett hivatalos elemek is voltak.
A beszélők szóhasználatában és fogalmazásmódjában tehát a hivatalos stílusréteg dominált a társalgásival szemben. A kihallgatók stílusa Kulcsárhoz képest kissé eltolódott a hivatalos stílustartomány felé.
A hangnem, pontosabban a formálisság, választékosság vagy bizalmasság tekintetében ezen belül további árnyalatok különböztethetők meg. Noha a megszólítások rendszere kijelölt már egyfajta formális viszonyt a beszélők között, attitűdjeiket, beállítódásukat az általuk használt szavak és a nyelvtani megformálás módja is kifejezik vagy kiegészítik. A formálisságot, oldottságot vagy bizalmasságot a választékos/hivatalos, a társalgási/közvetlen, illetve a bizalmas stílust idéző elemek aránya alapján vizsgáltam az egyes fordulókban. Így egy folyamatos skálán öt nagyobb tartomány rajzolódott ki:

Fordulók nyelvezete Kihallgatók Gyanúsított
Erősen hivatalos és választékos 31 29
Hivatalos, választékos 78 124
Közömbös 118 159
Kötetlen társalgást idéző, nem-választékos, beszélt nyelvi 67 84
Bizalmas - 2
*Kihallgatóknak +37, Kulcsárnak +2 fordulója nem érthető eléggé a stilisztikai értékeléshez.

A kihallgatók legtöbb fordulója szó- és kifejezéskészlet, illetve nyelvtani szerkezet tekintetében választékos/hivatalos volt, 31 fordulójuk erősen választékos. Fordulóik kisebb részében (67 forduló) találunk kötetlen fogalmazást jelző elemeket, különösen Ihász Sándor megszólalásaiban: ezek legnagyobbrészt a közvetlen társalgásra jellemző, nem választékos ("pongyola") kifejezések vagy nyelvtani alakok (izé, mittudomén, szóval, kéne). Bizalmas kifejezést, szlenghez tartozó szót, szóalakot az ügyészek nem használtak. „Haveri”, „bratyizó”, vagyis bizalmas stílusról tehát a kihallgatók oldaláról a szó- és kifejezéskészletet tekintve sem lehet beszélni.
A beszéltnyelvi jellegű, közvetlen fogalmazásmód egyrészt hangulatbeli oldottságot eredményezett, másrészt az utasításokat és kérdéseket egyértelműbbé, érthetőbbé és határozottabbá tette (pl. 73., 252., 362., 514. f.).
Kulcsár Attila szóhasználata és fogalmazásmódja némileg eltér a kihallgatókétól: valamivel kevesebb a formális és választékos kifejezés, nagyobb a köznyelvi és kötetlen társalgási elemek aránya, és erősen bizalmas stílusárnyalatú szavak is feltűnnek. Kulcsár fordulóiban legtöbbször az olyan városi köznyelvi, szlenghez közelálló elemek hozzák létre a kötetlen jelleget, mint „oké” (12-szer), „aha” (2-szer) és „ja” (19-szer). Ezek elsősorban rövid, spontán válaszaiban vagy megjegyzéseiben jelennek meg. Kifejtett válaszaiban és kiegészítő megjegyzéseiben azonban hivatalos és választékos, olykor hangsúlyozottan választékos és formális fogalmazásmódot találunk (124 illetve 29 fordulóban): ez egyrészt fogalmi előkészítettségre és átgondoltságra, másrészt a kihallgatás stílusához való stílusalkalmazkodásra, hozzáigazításra utal.
A gyanúsított stílusát vizsgálva a hivatalos stílusréteg kifejezéseinek használatában olykor bizonytalanságokat találunk (vö. önözés is). Ez is oka lehet annak, hogy a kihallgatók a hivatalos stílusban megfogalmazott kérdéseiket sokszor társalgási stílusban, egyszerűbben, "érthetően" is megismétlik (pl. 337 339., 407 409. f.)
Az önözés mint megszólítási mód és a hivatalos stílusréteg dominanciája Kulcsár stílusában is meghatározza a formálisságot. Ezt a beszélt nyelvi, informális elemek oldják, de nem törik meg. Kivétel ez alól az említett két erősen bizalmas forduló, amelyek a formálisságtől határozottan eltérve bizalmaskodást, kifejezett közvetlenséget sugallnak: 190. „Ki kell mennem pisilni”. 405. „Ezt még elmondom, és majd a végén kajálunk, jó?”
Ez a két megnyilatkozás többféleképpen magyarázható. Egyrészt eredhetnek a gyanúsított egyéni stílusából (spontán megnyilatkozásai más szlenghez közelálló elemet is tartalmaznak). Az egyéni normaérzék tarthatja ezeket a semleges köznyelv részének. Másrészt, mivel a kihallgatás fő menetén kívül, technikai szünetekben hangzottak el, utalhatnak arra, hogy a kihallgatás keretein kívül a kihallgatott és a kihallgatók között másfajta (bizalmasabb, közvetlenebb) stílusban folyt a társalgás, mint a kihallgatás keretein belül. Harmadrészt elképzelhető az is, hogy a kihallgatók a kihallgatói stratégia részeként megengedték a gyanúsítottnak a formális-hivatalos stílustól való eltávolodást, a kooperációs készség és a bizalom növelése érdekében, ez a többi társalgási stílusú fordulót is magyarázhatja

(Kérések, utasítások és kijelentések: a beszédaktusok megformálása.) Az alá-fölérendeltségi viszonyok és az udvariasság foka jól tükröződnek a kérések, utasítások és kijelentések megfogalmazási módjában is. A hosszabban vagy áttételesen megfogalmazott kérések és felszólítások általában udvariasabbnak és enyhébbnek, míg a rövidebb, indirekt felszólítások közvetlenebbnek és/vagy gorombábbnak számítanak.
A kihallgatók a gépírónőnek közvetlen, határozott, felszólító módú utasításokat adnak („írjad”), ugyanígy egymásnak is („mondd”, „diktáld”); a gyanúsított felé azonban közvetett módon, udvarias formában fogalmazzák meg utasításaikat (pl. "kellene/kéne", és gyakran a többes szám első személyt használják: pl. „soroljuk fel” (86. f.)) – Ritkábban közvetlen felszólító módot is használnak (pl. „sorolja fel” (88. f,); ezek mellett gyakran áll valamilyen enyhítő hatású szó, pl. "hadd mondjon” (386. f.), „kérem ismertesse” (361. f.).
A gyanúsított kevés irányító, felszólító megjegyzést tett; ezek során túlnyomórészt a többes szám első személyű igealakot használta: „Akkor a választ húzzuk ki” (841. f.); „ezt írjuk be” (884. f.). Felszólító módot egyszer használt, de nem a kihallgatóknak címezve: „legyen elég ennyi” (301. f.) Közvetlen felszólítást a kihallgatók felé nem intézett.
Nemcsak a felszólításokban, hanem más, a saját vagy a beszédpartner viselkedésére vonatkozó kijelentésekben is jellemző, hogy a beszélők a kategorikus kijelentésekkel szemben (pl. „figyelmeztetem”,„közlöm önnel” (1. f.),) előnyben részesítették a feltételes módot és más, határozottságot kerülő alakokat (pl. „szeretnék”-es szerkezetet): pl. „tennék egy megjegyzést” (149. f.), „meg szeretném jegyezni” (305., 309. f.), „szeretnék rákérdezni” (317. f., 5., 227., 494. stb). Ez az indirektség is udvariasságot fejez ki.
Ezek alapján elmondható, hogy a felszólítások és kijelentések túlnyomórészt indirekt formában fogalmazódtak meg: ez kölcsönös és fokozott udvariasságot és a felek közötti távolságot fejez ki, és távol áll a közvetlenséget kifejező formáktól. Emellett a kihallgatók által alkalmazott 9 közvetlen direktívum – miközben a kihallgatott hozzájuk egy ilyet sem intézett – az ő fölérendeltségükre, magasabb rangjukra utal.

(Összefoglalás – A stílus) A kihallgatáson belül határozottan elkülönül a kikérdezés és vallomástétel, illetve a technikai részletekre vonatkozó részek stílusa: előbbieket erősen formális és hivatalos, utóbbiakat köznyelvi-beszéltnyelvi stílus jellemzi. A kihallgatók és a gyanúsított stílusa összességében hasonló tartományban mozgott, de különbségek is voltak köztük: a kihallgatók stílusa túlnyomórészt hivatalos, szakmai vagy semleges, Kulcsáré kevésbé választékos, de többnyire szintén hivatalos vagy semleges volt. Kisebb mértékben mindkét oldalon használtak társalgási stílusra jellemző, beszélt nyelvi stíluselemeket is. Kulcsár beszélt nyelvi kifejezéseiben több szlenghez közelálló elem is megjelent. A beszélt nyelvi jelleg és az informális városi köznyelv elemei elsősorban Kulcsár és a kihallgatást vezető ügyész beszédében jelentek meg: ezek oldották a kihallgatás egészének formális stílusát, de önmagukban nem tükröztek bizalmasságot. Kivételt képez Kulcsár két erősen bizalmas stílusú megjegyzése. A kihallgatók részéről bizalmas stílust reprezentáló megjegyzést nem tapasztaltunk.
A megszólítások rendszere a kihallgatók és Kulcsár között határozottan formális és udvarias viszonyt, tehát személyközi távolságot jelez. A felszólítások, kérések és kijelentések megfogalmazása kölcsönös és fokozott udvariasságot jelez, emellett kismértékben a kihallgatók fölérendeltségét tükrözi.

(A kihallgatók és az ügyvéd szerepe) Futólag érdemes kitérni a többi résztvevő szerepviszonyaira is. A kihallgatáson részt vevő három ügyészségi kihallgató körülbelül egyformán aktív volt. A fordulók számát tekintve némileg A vezet, és ő tette fel a legtöbb kérdést is, vagyis a kérdező, kihallgató szerepe leginkább rá, illetve D-re jellemző. Mint korábban láttuk, A jelölte ki messze a legtöbb témát is, vagyis a tematikai és ezáltal a szakmai irányítás („Miről legyen szó?”) is egyértelműen az ő kezében volt. A társalgás stratégiai irányítója („Mi történjen?”) C, azaz Ihász Sándor volt, aki lényegesen kevesebb kérdést tett fel a másik két ügyésznél, ellenben a legtöbb irányító megjegyzés (köztük és az egész társalgásban is) tőle származott. Interakciós aktivitása Kulcsárral szemben erős aszimmetriát és határozott fölérendeltséget tükröz: kérdéseket tesz fel és sok utasítást ad, azonban csak minimális mértékben válaszol. Stílusát tekintve azonban ő a legoldottabb, a legközvetlenebb. A kihallgatók között a szerepeket illetően nem volt konfliktus, olajozottan, kooperatívan működtek együtt.
Az ügyvéd kevés fordulóban (52) ugyan, de aktívan részt vett mind a kérdezésben, mind a válaszolásban és az irányításban. Megvizsgálva, hogy melyik megnyilatkozása kinek szólt, és kit képviselve hangzott el, azt találjuk: az ügyvéd 3 kérdésben, 8 válaszban és 4 megjegyzésben a kihallgatók kérdéseit és válaszait közvetítette védence felé, 1 kérdésben, 8 válaszban és 11 megjegyzésben pedig védence oldaláról fordult a kihallgatók felé. Egyaránt képviselte és közvetítette tehát mindkét fél álláspontját a másik felé; a kihallgatókat eközben formális módon önözte, míg védencével kölcsönösen tegeződtek, ami stilisztikailag a védencéhez való közelebb állást, bizalmasabb viszonyt jelzi.

(Összegzés) Az elemzések eredményeit így összegezhetjük: a kihallgatást egyértelműen az ügyészségi kihallgatók vezették (a stratégiai irányítás C – Ihász Sándor – , a szakmai-tematikai irányítás elsősorban A kezében volt): ők rendelkeztek a beszédelosztásról, ők tették fel a legtöbb kérdést, ők adták a legtöbb utasítást és ők döntettek a technikai részletekről. A kihallgatásnak határozott tematikai menete volt, amit az ügyészek szabtak meg, és a kezdeményezések és reagálások aránya is a kihallgatók egyértelmű, nagyfokú dominanciáját tükrözte.
Kulcsár Attila szerepét túlnyomórészt a válaszadás és a kihallgatók által kijelölt témák bővebb kifejtése jellemezte. Emellett mind kérdések feltevésével, mind önálló megjegyzésekkel és önálló témakezdeményezésekkel jelentős aktivitást és együttműködést is mutatott. A kihallgatók efölött is kontrollt gyakoroltak, az általuk feltett kérdések elől nem engedték Kulcsárt kitérni, témáikat következetesen végigvitték, miközben ők szelektáltak Kulcsár témafelvetései és kérdései között. Nem lehet tehát sem azt állítani, hogy Kulcsár passzív bábként viselkedett volna a kihallgatáson, sem azt, hogy ő került volna irányító vagy fölérendelt szerepbe.
A kihallgatás hangneme, hangulata és belső erőviszonyai, irányításszerkezete tehát eltértek egymástól: miközben az irányításban a kihallgatók határozott dominanciáját és erős aszimmetriát figyeltünk meg, ez nem párosult rideg, szigorú hangnemmel, és a résztvevők stílusa nem tükrözött nagyfokú aszimmetriát, távolságot. A kihallgatás egészében a formális-hivatalos stílus dominált, a résztvevők közti távolságot a megszólítások rendszere és az udvariassági formák használata is rögzítette; emellett a háttércsatorna-jelzések (nevetés), a humoros megjegyzések és a beszélt nyelvi, társalgási stílusú megjegyzések kifejezett oldottságot hoztak létre. Az oldottság azonban nem vált „bratyizássá”, a kihallgatók részéről bizalmas jelzéseket nem találunk. Kulcsár két bizalmas fordulata többféleképpen is értelmezhető. Az oldott hangulathoz járultak hozzá a kölcsönös udvariasság és a kölcsönös együttműködés jelzései is. A kihallgatás egészét tekintve azonban a stilisztikai aszimmetria finoman, a stílus és hangnem szintjén is jelzi a kihallgatók és Kulcsár közti státusz- és irányításbeli különbséget.
Mindez a Kulcsár-ügy egészét nem érinti közvetlenül, de az elhíresült kihallgatással kapcsolatban sok kérdésre világos szakmai válaszokat ad. Az is leszűrhető, hogy egy beszédesemény valódi viszonyai csak az esemény egészének elemzéséből ismerhetők meg, s hogy a társalgáson belüli irányítás- és dominanciaviszonyok a társalgásnak a stílusától eltérő síkját képezik.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969