2013. I-VI
 

A menekültek és a menedékjog

A világ gazdag országainak kormányai riadtan konstatálják a bevándorlás előtt nyitott kiskaput. Az irakiak már most is a menekültek legnépesebb csoportját alkotják: 2002 első kilenc hónapjában közülük került ki földrészünkön az összes menedékkérelmező 11,2%-a. Néhány ország ugyanakkor biztonsági kockázatként azonosította a menedékkérelmezőket. A kormányokat semmi sem irritálja jobban a menedékügyek és a terrorizmus összefonódásánál. Az Egyesült Államok drasztikusan megszigorította a menedéknyújtást szabályozó törvényeit, miután egy politikai menekült 1993-ban megkísérelte felrobbantani a Világkereskedelmi Központot.
Európát jobban nyugtalanítja a bevándorlás, mint azokat az országokat, amelyeknek a lakossága bevándorlókból alakult ki. A menedékkérők évi száma meredeken növekedett az 1990-es években, néhány éve azonban viszonylag állandó, miközben a menekültek áradata más és más országok felé terelődött, amint egyik kaput a másik után zárták egyre szorosabbra. A legnagyobb felbolydulás Nagy-Britanniában észlelhető, hiszen mostanában a legkedveltebb célország lett. John Salt, a Londoni Egyetem munkatársa szerint a menedékkérelmek egynegyede a brit illetékesekhez érkezik be. A menedékkérők mindamellett másutt sem népszerűk. Svájcban a szavazók mindössze háromezer szavazattal többel utasították el nemrég azt a javaslatot, hogy a menedékkérők nagyobb hányadát rekesszék ki az országból. A dánok is egy olyan politikusra szavaztak, aki megígérte a menekültek számának drasztikus csökkentését (és állta is a szavát).
Miközben a figyelem ismét a menekültekre irányul, a kormányok egyre inkább tudatára ébrednek a miattuk támadó költségeknek. Tizenöt ország vesz részt az európai, észak-amerikai és ausztráliai menedék-, menekült- és migrációügyi kormányközi politikával kapcsolatos testület (IGC) munkájában. Az IGC által közzétett becslések szerint tízmilliárd dollárt tesz ki az az összeg évente, amennyibe az évről évre menedéket kérelmező négyszázötvenezer–ötszázezer ember adminisztrálása és ellátása kerül az adófizetőknek. A tényleges összeg feltehetőleg ennél is nagyobb néhány milliárd dollárral, mivel valamennyi ország igyekszik kisebbíteni az ezzel kapcsolatos kiadásait.
A pénz zöme nem jut közvetlenül a menedékkérőkhöz, hanem főleg a velük foglalkozó bürokraták és az őket képviselő ügyvédek látják a hasznát. Ugyanakkor a legszerényebb becsült érték mellett is eltörpül az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) éves költségvetése. Ez a szervezet mintegy húszmillió, jobbára menekülttáborokban levő emberről gondoskodik. Minthogy az UNHCR nem tudta előteremteni a tervezett költségvetését, azt hétszáztízmillió dollárra kellett csökkenteni. Ez a negyedét sem teszi ki annak az összegnek, amelyet Nagy-Britannia egymagában fordít évről évre a menekültek adminisztrálására és támogatására. Nem csoda, hogy Ruud Lubbers, az egykori holland miniszterelnök, aki jelenleg az UNHCR élén áll, arra panaszkodik, hogy a Nyugat jórészt megfeledkezik a világ menekülttáboraiban tengődő emberek sanyarú sorsáról.
Mi siklott félre? Az érintett országok 1951-ben fogadták el a Menekültügyi Konvenciót, amely eredetileg az üldöztetések elől elmenekült európaiakra vonatkozott. Az 1967-ben megkötött újabb megállapodás ennek hatályát terjesztette ki valamennyi menekültre, mindenkinek megadván a menedékkérés jogát, a menekülteknek pedig az arra való jogot, hogy ne küldjék vissza őket olyan országokba, ahol üldöztetést és megkínzatást szenvednének el.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969