2013. I-VI
 

Az olvasási kultúra kettőssége az Európai Unióban

Kilógnak a sorból a belgák, akiknek még a görögöknél és a spanyoloknál is kisebb hányada olvas könyvet, jóllehet a többségük újságolvasó. A spanyoloknak és a portugáloknak ugyanakkor mindössze az egynegyede, a görögöknek pedig csupán az egyötöde tartozik a megrögzött újságolvasók közé. Ráadásul a görögöknek csaknem a fele és a portugáloknak majdnem az egyharmada folyóiratot és képeslapot sem olvas. Olaszország azért nem tartozik a sereghajtók közé, mert az országon belüli hatalmas regionális különbségek kiegyenlítik egymást, így Itália közel kerül az európai átlaghoz. Dél-Európában a közkönyvtárakt is sokkal kevesebben és ritkábban keresik fel az emberek, mint Észak-Európában, ami azt bizonyítja, hogy az olvasás mellőzése nem írható a kisebb átlagjövedelem rovására.
Más felmérések során a tévéképernyő előtt eltöltött időtartamot vizsgálták. Ebben nem mutatkozik olyan nagy eltérés a skandináv észak és a mediterrán dél között, de a különbség azért szembeszökő. Míg az olaszok és a görögök a napi négy órányi tévénézéssel a lista élén vannak az EU-ban (és talán egész Európában is), addig a skandinávok legalább egy órával kevesebbet gubbasztanak a tévéképernyő előtt. A négy földközi-tengeri országon kívül Nagy-Britannia és Németország is az élcsoportba tartozik, holott e két országban átlagon felüli az olvasási hajlandóság. Túl egyszerű lenne tehát, ha kizárólag a televíziót tennénk felelőssé az olvasási szokás alakulásáért. A földrajzi és az éghajlati sajátosságokat vagy az elütő mentalitást hangsúlyozó magyarázatok szintén elégtelennek bizonyulnak. Elvégre Északon is el lehetne tölteni a hosszú, sötét, téli estéket a tévé előtt valamilyen könyv olvasása helyett. Másfelől az is igaz, hogy a mediterrán népek szívesen töltik az estét nagyobb társaságban a házon kívül, de nyilvánvalóan közöttük is épp elegen akadnak, aki odahaza kuksolnak és a tévé műsorát bámulják. Mit tartja vissza őket az olvasástól? Erre az elütő olvasási magatartásra csak a történelmi fejlődés vizsgálata alapján adható kielégítő magyarázat. A középkor végéig Európa-szerte nagyjából azonos volt az olvasni tudó lakosság hányada. A földrész északi és északnyugati részén a reformáció révén következett be számottevő változás. A reformációt elfogadó államokban a keresztyének fontos kötelességévé vált a Biblia és egyéb vallásos művek rendszeres tanulmányozása. A reformátorok a Biblia népnyelvre való lefordításával teremtették meg ennek a leglényegesebb előfeltételét. Bár a vallásos olvasmányok hamarosan átadták helyüket a világi tartalmúaknak, mindmáig a protestáns tradíciójú országokban olvasnak a legtöbbet Európában.
Mindazokban az országokban, amelyekben a reformáció kihívást intézett a katolikus egyházhoz, a műveltség előmozdítása fontos elemévé vált az ellenreformáció stratégiájának, s új szerzetesrendeket (nevezetesen a jezsuita és a piarista rendet) is alapítottak e feladat végrehajtására. A széles néprétegek írni és olvasni tudása így azokban az országokban is előrehaladt (igaz, némi késéssel), amelyekben a katolicizmus megvédelmezte pozícióit. A felvilágosodás újabb művelődési hullámot váltott ki a XVIII. században. Az olvasni vágyó közönség egyre gyarapodott. A XIX. században a nők, a munkások és a gyermekek szintén rákaptak az olvasásra. Az iparosításból fakadó követelmények azt eredményezték, hogy az általános iskolakötelezettséget nemcsak elrendelték, hanem érvényre is juttatták. Az írástudatlanságot így aztán Európa legtöbb országában felszámolták a XIX. század végére — Franciaország, Ausztria és elsősorban Belgium néhány évtizeddel lemaradt e tekintetben. Svédországban, amelynek 1809-ig Finnország is része volt, már a XVIII. században eljutottak idáig. Ez egyedülálló vívmány Európában, s magyarázatot ad arra, hogy miért ebben az országban a legnagyobb az olvasási hajlandóság mindmáig.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969