2013. I-VI
 

Környezet, egészség és globalizáció
Tompa Anna

Mottó:
„A szelídek öröklik a földet és gyönyörködnek nagy békességben”
37. zsoltár

” Valamennyi globális környezeti változás végül is az ember egészségének veszélyeztetésével jár” - Eric Chivion Harvard University USA

(Bevezetés) A globalizáció, mint a tőke, az árú, a munkaerő és az energia szabad áramlása megállíthatatlanul hatalmába kerítette az egész világot. Ma olcsóbban lehet utazni (helyet változtatni), mint civilizált körülmények közötti lakást, vagy megélhetést találni a világ országainak kétharmadában. Ezért egy igen gyors népvándorlásnak lehetünk tanúi, az emberek elhagyják lakóhelyüket gazdasági, környezeti, vagy etnikai okok miatt. Ez a népvándorlás különbözik minden korábbitól, csupán az iránya hagyományos, hiszen továbbra is keletről nyugatra áramlik. Milliók kényszerülnek arra, hogy otthonaikat, hagyományaikat, szülőföldjüket elhagyják. Ezzel érzelmi és gazdasági gyökértelenség veszélyeit vállalják magukra. A globalizáció nem új keletű jelenség, hiszen egyidős a civilizációval. A nagy hódító háborúk és birodalmi terjeszkedések természetes velejárója volt, hogy a meghódított területeken a győztes csapatok letelepedtek, nyelvüket és kultúrájukat ráerőltették a legyőzöttekre (pl. római, vagy perzsa birodalom). Magyarországon részünk volt tatár, török, osztrák, német és legutóbb szovjet uralomból, aminek nyomait a kultúránk is, de különösen az egészségi állapotunk megszenvedte. Most az amerikai típusú életforma és média agresszió fenyegeti létünket, ami egy sikerorientált jövőkép elhitetésével képtelen versenybe kényszeríti az emberiséget. A mai globalizáció nem csupán területi és gazdasági hódoltságot jelent, hanem elsősorban az életmódra és a mentális egészségre hat, ezért különösen az ifjúságra veszélyes. A globális verseny főleg a javak megszerzése körül mozog, amire a túltermelés miatt a multinacionális cégek profitszerzése ad okot és ezért a fogyasztási lázat a reklámok segítségével az egész világra rákényszerítik. Az emberi jogok, a szabadság, az önmegvalósítás és demokrácia jelszavai mögé rejtik azt a kívánságot, hogy az embercsoportok hagyjanak fel szokásaikkal, öltözködésükkel, táplálkozási hagyományaikkal és fogyasszák azokat az uniformizált tömegcikkeket, amelyeket a multinacionális cégek rájuk erőltetnek. Beleszólnak királyságok és diktatúrák életébe az emberiség felszabadításának látszatával, ugyanakkor az energiaforrások új gyarmatosításból származó dollár milliárdok megszerzésének önös érdeke áll a háttérben. Teszik mindezt annak ismeretében, hogy jelenlegi számítások szerint a civilizált életforma általánossá tétele kifosztaná az emberiséget a jövőjéből. Az un. „ökológiai lábnyom” fogalmának bevezetésével kiszámítható, hogy egyetlen ember szükségleteinek kielégítésére a föld területéből hány hektárt vesz igénybe. Ennek a számnak a megállapításával becsülhető, hogy a nemzetközi nagytőke által diktált fogyasztási szokások kielégítésére legalább öt Földre volna szükség. Ebből következik, hogy a fejlődést ezek a törekvések rossz irányba tolják el. Erre a tömegek is rájöttek, aminek köszönhetően megerősödtek az antiglobalizációs szervezkedések és nemzetközi mozgalmak. Főleg radikális fiatalokból álló csoportok és aktivisták rendszeresen megzavarják a gazdasági nagyhatalmak üléseit és tiltakoznak a nagytőkések kizsákmányoló politikája ellen. Ezeket a szervezkedéseket korábban a baloldali kormányok és főleg a szovjet hatalom támogatta, de manapság a támogatottságuk egyre inkább az Amerika-ellenességből adódik, ami nem teljesen veszélytelen, hiszen könnyen összemosódhatnak az arab terrorista csoportokkal. A tüntetések célja elsősorban a népek szuverenitásának, hagyományaiknak és kultúrájuknak megőrzése. Mivel a tőkés érdekcsoportok és a multinacionális cégek kezükben tartják a médiát, a filmipart és a nyomtatott sajtót, tehát a közvéleményt, antiglobalizációs tüntetéseknek általában negatív megítélést adnak. A reklámok és a szappanoperák segítségével elhitetik az emberiséggel, hogy a környezetszennyezés korántsem olyan veszélyes és az élet értelme a fogyasztás maga. Megmagyarázzák, hogy csak azért érdemes dolgozni, tanulni, hogy jólétet biztosítsunk magunknak és a családunknak. Ennek a fogyasztási tempónak köszönhetően jelentősen emelkedett a környezetszennyezés, a veszélyes hulladékok mennyisége. Igen nagy mennyiségben jelent meg a hulladékok sorában az mobiltelefon, a számítógép, a háztartási gépek és a szórakoztató elektronika az un. e-szemét. Megoldásnak látszik, hogy tavaly augusztus óta Magyarországon is a gyártó köteles ingyen visszavenni az elhasznált berendezéseket és annak további szakszerű ártalmatlanításáról ő maga gondoskodik. Az elektromos szemét újrahasznosítása külön iparággá alakult és még hasznot is képes termelni.
(A szellemi környezet megváltozása) Nem ilyen könnyen lehet megszabadulni a szellemi környezetszennyeződéstől. Gyermekeink álomvilágát és mesealakjait felváltották a lélektelen robotok, a gépcsodák, amelyek elsősorban a feszültséget és az agresszív ösztönöket táplálják a gyermekekben, mintsem a kreatív játékszellemet. A szülők elveszítették kontrolljukat a gyermekek szellemi fejlődése fölött. A TV és a filmek képi világa elválasztja a szülőket gyermekeiktől, hiszen a sok idegen nevet meg sem tudják jegyezni, nemhogy a történetbe belelátnának. Az idő hiánya egyébként is nagyon leszűkítette a szülő gyermek kapcsolatot. A közös TV-nézésen kívül alig akad olyan tevékenység, amibe a szülők gyermekeikkel együtt tevékenykednek. A nevelés és a szeretetteljes együttléteket felváltotta az étellel, itallal, ruhával való ellátás szemlélete, amiben egyre több szülő a feladatát kielégítve látja. Sőt a munka ürügyén való távolmaradás indoka is az, hogy meg kell keresni a megélhetésre fordítandó összeget. Ezzel pedig a gyermekek nem tudnak mit kezdeni, hiszen arra születtek, hogy szeressék őket, és példát vegyenek a szüleiktől, hogy aztán ők is át tudják mindezt adni az utódaiknak. A szülőmentes élménytelen gyermekkor nem sokban különbözik az állami gondozottak életétől, hiszen ott is megvannak a napi szükségletek kielégítésére szánt eszközök, nem éheznek, nem fáznak és mégis, micsoda űr tátong a gyermekeknek a szívében. A lelki élet gondozása sokkal fontosabb, mint a testi szegénység elkerülése. A szegény családoknál, ahol biztosított az anya és apa biztonságos jelenléte életerős és lelkierővel rendelkező gyermekek nevelkednek, míg ott, ahol a gyermek ezt a lelki támaszt nem kapja meg a legjobb anyagi helyzet sem tudja megóvni a kiégéstől, a depressziótól, az alkohol vagy a drog mámorától. Tehát baj van az emberiséggel és a legnagyobb baj, hogy a helyzet javítására tett törekvések sem jó irányban haladnak. A társadalom legkisebb egysége a család. Ennek felbomlásának lehetünk tanúi, aminek beláthatatlan következményei lesznek. A nők helyzete alapvetően meghatározza a család helyzetét. Már régen el kellett volna kezdeni azt az átgondolt női foglalkoztatási politikát, ami lehetőséget ad a nőknek a részállású foglalkoztatásra, ami mellett a családi szülői feladatokat s el tudják látni. Ebben a kérdésben egy családcentrikus kormányzati politika tudna segíteni, ehelyett ennek pont az ellenkezőjét látjuk. Ha a nő egyedül neveli gyermekét sokkal több támogatást kap, mintha családon belül van. Ez diszkrimináció a család ellen. Az alanyi jogon járó családi pótlék visszavonása olyan politikai eszközzé válhat, amivel csak egy elenyésző kisebbségnek juttatnak támogatást és ezzel az egészséges környezetben nevelkedő gyermekeket hátrányos helyzetbe hozzák. A gyermekintézmények felszámolásával a kistelepüléseken maradást a fiatalok számára teljesen lehetetlenné válik, pedig a falusi környezetben nevelkedő gyermekek esélyei jobbak az egészséges környezethez, mint azoké, akik a zsúfolt városokban nevelkednek.
A nagyvárosok levegője az intenzív ipari és közlekedési szennyeződések miatt meglehetősen rossz, és ez a poros szennyes levegő az asztma, a felső légúti hurutok és általában a gyermek-betegségek kialakulásának kedvez.
(A Föld ökológiai válságának okai) A kemizáció és a civilizáció gyors elterjedése miatt az ipari és háztartási szennyvíz keletkezése miatt a természetes felszíni vizek világszerte jelentősen elszennyeződtek. A természetes környezet igen rövid idő alatt alakult át mesterséges környezetté, ami nagy kihívást jelent az élőlényeknek, hiszen az alkalmazkodó képességük korlátozott. A technológiai vívmányait az emberiség mohón bevetette a természet átalakítására és nem foglalkozott az évmilliók alatt kifejlődött kényes egyensúllyal, ami a biológiai rendszereket általában jellemzi. A tengerek élővilága teljes átalakulásban van a környezetszennyezés és a túlhalászás miatt. A tengerek Ph-jának savanyodása drámai változásokat idézett elő a tenger bioszférájának ökológiájában. Fokozatosan tűnnek el a tengeri növények, helyettük igénytelen toxikus anyagokat termelő algák jelennek meg. A koráll szigetek lassan kifehérednek és olyan fajok is kihalnak, amelyeket még nem is volt módja az embernek igazán megismerni. A halászok túlhalásszák a tengereket, ezért értékes halfajok vesznek ki, és kritikussá válik bizonyos nagy tengeri emlősök (cetek, bálnák, delfinek) sorsa, amelyek megmentése csak emberi beavatkozás segítségével valószínű.
A légkörbe bocsátott szennyeződések, különösen a széndioxid kibocsátás mértékének emelkedése megváltoztatta a klímát, fokozódott az üvegházhatás, ami a globális felmelegedés egyik forrása. A földgolyó pólusain elhelyezkedő jégsapkák fontos szerepet játszanak a hideg és melegáramlatok ritmikus változásaiban. Amennyiben a pólusok jege kezd megolvadni a felmelegedés fokozódik, a tengerszint megemelkedik és elönti a partok közelében levő alacsonyabban fekvő földrészeket (Ny-Európa, Ázsia, Ausztrália stb.) A klímaváltozás bizonyos földrészeken áradásokat, máshol sivatagosodást eredményez, ami lehetetlenné teszi a mezőgazdasági művelést és ezzel földrészek lakói válhatnak földönfutóvá. Az egyik oldalon a száraz vidékeken az abszolút vízhiány, míg más területeken a relatív vízhiány fenyeget. Ez utóbbi a kutak elfertőződése, vagy vegyi szennyezése miatt alakulhat ki (Ázsia, Afrika, Közel-Kelet stb.) fenyegetővé vált az iható édesvíz hiánya.
Az ember egyre inkább eltávolodik a természettől ezért csak mesterséges közvetítők, vagy a média útján ismeri meg a világot. A nagy anyagi jólét, a javak megszerzésének öröme átmenetileg kielégülést okozhat, de hosszútávon óriási hiányérzet társul a kényelemhez, különösen a gyermekek veszélyeztetettek. A lélek és a test harmóniája sajnos tárgyi eszközökkel nem teremthető meg. Mi az egészség? A WHO szerint „ A test és a lélek jólléte, ami nem azonos a betegség hiányával, hanem egyensúlyt jelent a külvilággal és önmagunkkal.”
(Az egészség kulturális gyökerei) Az egészség megtartása és a betegségek megelőzése kultúránként változó praktikákat foganatosított. Ezek beépültek a társadalmi hagyományok és hiedelmek világába. Többnyire azok váltak általánossá, amelyek elősegítették a társadalom gazdasági fellendülését. A betegségektől való fenyegetettség érzése – nagyrészt Pasteur és Koch munkásságának köszönhetően is - az utóbbi 150 évben alábbhagyott, ami azt eredményezte, hogy az emberiség hosszabb és boldogabb életre rendezkedett be. A biztonságot megteremtette az orvostudomány új vívmánya, mint pl. a fertőzések megelőzése és leküzdése, az antibiotikumok bevezetése; mégis maradt néhány veszély, amitől még tartani lehet. Ilyenek a vírusfertőzések (AIDS, influenza, ebola) a daganatok, a malária és a környezetszennyezés fokozódása miatti betegségek: asztma, allergia, hörghurut. A túlnépesedés és a megapoliszok kialakulása új kihívásokat teremtettek az egészségmegőrzés stratégiájában. Ma is érvényes az az elv, hogy a legyöngült szervezet hajlamos a betegségekre. Ezekben a megapoliszok körül kialakult nyomornegyedekben pedig ez a legyöngülés általános. Ezért arat az AIDS – a hepatitis, és újabban az antibiotikum rezisztens TBC. Mindezek a szempontok felvetik a kérdést, hogy a nemzeti egészségügyi hatóságok és segélyszervezetek hogyan tudnak hatásosan beavatkozni és valódi segítséget nyújtani? Milyen veszélyt rejt magába a globalizáció az egészséges népességre nézve? Ugyanakkor a szegények életmódja, igénytelensége és a másodlagos luxuscikkek használatának hiánya jobban megfelel-e a fenntartható fejlődés elvének, mint a gazdagok életmódja? Mindezek egyenlőre nyitott és megválaszolásra érdemes kérdések. Természetesen a globalizációnak jelentős, pozitív hatása is van a fejlődésre és az emberi egészségre, amit az alábbi táblázatban foglalunk össze:







1. Táblázat A globalizáció következményei
Negatív tendenciák Megoldások
népesség egyenlőtlen alakulása:
de demográfiai robbanás a fejlődő népesség fogyás a fejlett világban születésszabályozás, a szegénység és a gazdasági egyenlőtlenségek mérséklése, megfelelő orvosi ellátás, egészséges ivóvíz, olcsóbb gyógyszerek, gyermekellátó intézmények
az ózonréteg csökkenése az ózont nyelő vegyszerek betiltása
savas eső és általános talaj savasodás a fosszilis tüzelőanyagok
korlátozása
a biodiverzitás csökkenése természet és állatvédelem
Üvegházhatás CO2 kibocsátás mérséklése
Erdőpusztulás őshonos erdők telepítése
hulladékok felhalmozódása szelektív gyűjtés, újrahasznosítás


(Epilógus) Bizonyos civilizációk úgy tartották, hogy a betegség az „rontás”, a beteg ember a betegségével bűnhődik. A betegség tehát elkerülhető, ha az ember nem vét az erkölcsi etikai szabályok ellen. Ez a felfogás nem más, mint tapasztalati tényekre alapozott tudatos betegség-megelőzés, ami azt sugallta a közösség tagjainak, hogy bizonyos életmódbeli szokások betartásával a „rontás” elkerülhető. Közismert dolog, hogy az arab, zsidó és egyiptomi kultúrák vallási törvényei igen jó gyakorlati tanácsokat adtak a fogyasztható ételekről, megszabták, hogy mit mivel lehet együtt fogyasztani; kötelezővé tették a böjtölést, az imát, vagy a keleti vallások a meditációt. Mindezek a vallási előírások a test és a lélek harmonizálását szolgálták. Mai tudásunk szerint felismerték az idegrendszer egyensúlyt tartó szerepét és azt, hogy ennek az egyensúlynak a megbomlása zavart okoz a szervezet egészében. Csökkenti az ellenálló-képességet, kifáradást, korai öregedést és betegséget okoz. A vallásos népek megmaradásában nagy szerepe volt ezeknek a dogmáknak, amelyek szabályozták a tisztálkodás gyakoriságát, az alkohol illetve a dohányzás tilalmát, a nemek szexuális érintkezésének módját, az öregekkel és a gyermekekkel történő bánásmódot. A férfiak körülmetélésével jelentősen csökkentették a nemi betegségek és a nemi szervek rákos daganatainak előfordulását. Ezek a hagyományok ma is éreztetik hatásukat a zsidó vagy mohamedán vallású férfiaknál és nőknél mivel a nemi szervek rákja sokkal ritkább, mint a körülmetélést nem alkalmazó európai rokonaiknál. A modern vallások közül főleg a mormonok és a hétnapos adventisták vették át ezeket az előírásokat. Talán ezért az amerikai társadalom legegészségesebb népcsoportját éppen ezekhez a csoportokhoz tartozó emberek alkotják.
A törzsi és vallási dogmák nem csupán az étkezési szokásokat, az élvezeti cikkek fogyasztását, ill. annak korlátozását írták elő, hanem a szertartásokon való elmélyült részvételt, a zene élvezetét és a testmozgás gyakoriságának rítusát is szabályozták. A gyermekek nevelésében a hívők többsége ezeknek a szempontoknak eleget tett, amellyel elősegítették a test és a lélek harmonikus fejlődését. Devianciák kialakulására főleg a szabad akarat keresztényi megfogalmazása teremtette meg az erkölcsi alapot. A keresztényeknek joguk van választani jó és rossz között. Ezt a választást a mai demokratikus társadalmak fejlesztették tökélyre. A modern ember odáig merészkedett, hogy elbizakodott önmegvalósításában jogot formált arra, hogy magzatát, vagy kisgyermekét a cigaretta, alkohol és a drog mérgező hatásának tegye ki.
Az ázsiai népeknél az életvezetés, betegségmegelőzés és gyógyítás párhuzamosságát figyelhetjük meg, ugyanis a buddhizmus tanai a meditációkat böjtöléssel és rituális mozgással kötik össze. Ezeknek a mozgásgyakorlatoknak a lényege az idegrendszer által összehangolt szellemi és testi működések harmonizálása. Ez egyben a jobb és bal agyfélteke kiegyensúlyozott igénybevételét is jelenti (tánc, ének, vizuális élmények, humor stb). A modern ember kezdi újra felfedezni ezeknek az ősi mozgásoknak a jelentőségét, de csak akkor, ha baj van és többnyire terápiás céllal. Egyre többen tanulják meg a jógát, a meditációt, vagy a küzdősportok mellett a szelíd ellazulást biztosító thai-chit vagy a, wai-tang-kungot, ami jelentős izom ellazulás mellett szellemi felfrissülést és társas kikapcsolódást is jelent. A világon folyó negatív tendenciák befolyásolásának igénye főleg az egészségügy területén sürgető feladatokat tűz ki a jövőért aggódó emberiség elé. „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elv Magyarországon különösen fontos a mielőbbi cselekvés program megvalósításában. Hazánk egészségügyi helyzete azért olyan rossz, mert egyesíti a civilizált és a hagyományos életmódból adódó negatívumokat. Hagyományos diétát követ, de ugyanakkor az életmód nem követi a hazai hagyományokat. A paraszti életforma nagy fizikai aktivitást és friss elmét követelt, ezért a reggeli pálinkázás csak az újkori vidék szokása. A fizikai aktivitás helyett az emberek közösségi támogatási igényét a kocsmázás elégíti ki és az önpusztítás módszereivel (alkohol, dohányzás, drog) igyekszik orvosolni a megújuló létbizonytalanságot. A civilizáció főleg az egyént és nem a közösséget segíti a gépesítéssel, ami feleslegessé teszi a társas munkavégzést. Ennek törvényszerű következménye az elkülönülés, a társas kapcsolatok meggyengülése, sőt lassan teljes eltűnése. Az egyedüllét érzését tovább fokozza a történelem igazságtalansága, ami világossá teszi a néplélek számára, hogy csak magára számíthat. A trianoni igazságtalan béke által megtépázott ország lelki sebeiből mind a mai napig nem tért magához. A vallási türelem és tolerancia nem kompenzálta az egyre éleződő politikai ellentéteket, amely főleg az ország felemelkedésének és európai integrációjának lelassulását okozza. Az önsajnálkozó hajlam önbizalomvesztést okoz és megerősíti az „egyedül vagyunk” és „senkinek sem fontos az, hogy velünk mi történik velünk” érzését. Ezért nő a depressziósok és a kockázatos életmódot választók aránya főleg a fiatalok körében. Az össznépi lélektani elgyengülés egyik politikai rendszerben sem talált igazi gyógyításra. Az igazi katarzis is félbemaradt, hiszen 1956-ban és 1989-ben kialakult helyzet sem hozott megnyugvást a régi sebekre. A társadalomban eluralkodott az általánossá vált létbizonytalanság, ami elsősorban a politika szereplőinek megbízhatatlanságára vezethető vissza. A magyar közgondolkodás még mindig vezér-centrikus. Nem tud elszakadni a központi irányítástól, amit korábban az uralkodó testesített meg. Később a Moszkva vezérelte pártközpont, most pedig Brüsszel irányít. A magára maradt emberek ezzel az életérzéssel nem nagyon tudnak mit kezdeni. A befelé fordulás, a mának élés és az anyagi javak hajszolása általánossá vált a fiatalok körében. Ennek eredményeként nőtt a dohányzás, az alkohol és a drogfogyasztás. Ezzel párhuzamosan a társadalom gazdasági szétszakadása fokozódik. A jövőkép hiánya, a fiatalok elhelyezkedési nehézségei, a munkanélküliség különösen a pályakezdők körében nemzeti depressziót alakított ki. A fiatalok úgy látják, hogy a politikai palettán szereplők egyike sem nyújt kellő kiutat a válságból. Ezért fokozatosa elfordulnak a politikától, és nem vesznek részt a nemzet jövőjét meghatározó választásokon sem. A különböző értékrendet képviselő politikai irányzatok erősen befolyásolják a társadalom tagjait akaratuktól függetlenül. A gondolkodásmód volt szocialista országok egy önkényuralmi rendszer paternalista rendszeréből csak nagy nehézségek árán képes átevickélni a demokráciába, úgy, hogy ez utóbbi játékszabályait még nem ismerik. A politika is elsősorban a kötelezettségeket hangsúlyozza, és nem fejti ki az alapvető jogokat, mert ezek gyakorlásához jólétre volna szükség. A demokráciában alapvető jog az esélyegyenlőség, a tanuláshoz, lakáshoz és az egészséghez való jog. Ugyanakkor ezek piacosítása az általános jólét hiányában csak a tőke birtokosai számára adottak. A köznapi ember ezt úgy éli meg, hogy a demokrácia azonos az átveréssel.
(Vissza a történelembe) Hogyan vélekednek minderről azok, aki jelen voltak a demokrácia születésénél pl. Montesquieu? Ő három alapvető államformát különböztet meg, a monarchiát, a zsarnokságot és a köztársaságot. Ez utóbbit utópisztikusnak gondolja, mert elképzelése szerint az erkölcsiség igen magas fokán valósítható csak meg. Rousseau a Társadalmi Szerződésben szintén kifejti a köztársaság megvalósításának képtelenségét, helyette az alkotmányos monarchiát tartja kivitelezhetőnek. Mindkét szerző egyetért abban, hogy a Köztársaság megvalósításának az alapelve az erény, aminek gyakorlása ellentétes az emberi természettel.
La Rochefoucauld úgy vélekedett, hogy az emberektől elvárható maximális jó „a képmutatás, ami a bűn hódolata az erénynek”. Az önkényuralmat és a zsarnokságot elvetik, de az alkotmányos monarchiát emberhez méltónak ítélik. Úgy gondolták, hogy a törvényhozás, a végrehajtó és bírói hatalom függetlenítésével az egyéni szabadság biztosítható. A törvényhozást a nép gyakorolja, ugyanakkor a végrehajtói hatalom a király kezében kell hagyni, a gyors kül- és belpolitikai lépéseket lehessen megtenni, ami független a parlamenttől. Ennek fejében a parlamenti munkára a királynak nem lehet befolyása. Montesquieu megjósolta, hogy az alkotmányos monarchia katonai diktatúrába mehet át, mintha megérezte volna a francia forradalom Napóleon nevéhez fűződő végkifejletét. Montesquieu alapelvei a „Törvények szellemében” született a magyar reformkor nagyjainak (Martinovics, Hajnóczi és Batthányi Lajos) írásai, akik az állam hatalmi funkciónak szétválasztását tűzték ki célul. Eötvös Józsefre is nagy hatással volt, amit olvashatunk „A XIX. század uralkodó eszméi” című művében, sőt befolyást gyakorolt az Egyesült Államok alkotmányára is. Montesquieu a zsarnokság gyűlölete mellett a mérsékelt szabadságnak volt az apostola és ellene szegült a mindent felforgató és az értékeket elvető anarchista szabadságnak. Mit tanulhatunk mindebből közel 300 évvel később, amikor bajban van az emberiség, és az erkölcsi, etikai normák betartása egyre nehezebbé válik? A világ nem tud mit kezdeni a szabadságával, sőt önmaga és a Föld elpusztítására használja fel, el kellene gondolkodni Montesquieu korszerűségén.
„A Köztársaságban a magánbűnök túlnyomóan közbűnök, ami azt jelenti, hogy nagyobb mértékben sértik az alkotmányt, mint a magánérdeket”. Ezért a köztársaság egészséges működését csak az erény biztosíthatja. Az egymás iránti szolidaritás, az egymás segítsége, az elesettek és betegek támogatása mellett. Az erény nem azonos a magamutogatással, hanem a jócselekedet és az egymás iránti felelősségvállalás gyakorlása. A világ menetének jobbítása közös dolgunk, a bajok sajnos nem múlnak el.”


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969