2013. I-VI
 

Nagyhatalmak - nagy adóparadicsomok
Christian Chavagneux

1791-ben megjelent, a manufakturákról szóló Jelentésében Alexander Hamilton, az Egyesült Államok akkori pénzügyminisztere adókedvezményekkel próbálta hazájába vonzani a külföldi befektetőket. Az ajánlat a mai napig szimbolikus jelentőségű az adóparadicsomok története szempontjából: éppen a nagy, gazdag országok folyamodnak a leginkább adóparadicsomi eszközökhöz.
Az adóterhek minimális szintre szállításának ötlete is az Egyesült Államokban született, a 19. század végén: az amerikaiak így próbálták a gazdasági társaságokat arra késztetni, hogy ott jegyeztessék be vállalkozásuk székhelyét. New Jersey, majd szorosan a nyomában Delaware jártak az élen – néhány üzleti jogban jártas New York-i ügyvéd segítette őket tanácsaival. Ezt az előnyüket többé-kevésbé meg is őrizték: a tőzsdén jegyzett amerikai nagyvállalatok körülbelül felének ma is Delaware-ban van a központja.
Vállalatok fiktív székhelyen történő bejegyzésének gyakorlata adóelkerülési célzattal (amikor az valóságos tevékenységét az egyik országban végzi, miközben adófizetési kötelezettségét egy másik országban teljesíti) Angliában született a húszas években. Sol Picciotto jogászprofesszor szerint a történet 1906-ban kezdődött. Ez az az év, amikor a brit bíróság úgy dönt, hogy a De Beers nevű híres, gyémántkitermeléssel foglalkozó multinacionális cégnek, jóllehet a Kimberley-ben lévő dél-afrikai bányákban tevékenykedik, és székhelye is ott található, Angliában kell adóznia, mert a cég valóságos stratégiai irányítását Londonból végzik.
A brit multinacionális cégek megértették a döntés üzenetét. A De Beers-ügyben hozott ítéletet követő évben az Egyptian Delta Land and Investment Co. Ltd. nevű angol gazdasági társaság, melyet 1904-ben ingatlanfelvásárlási és bérbeadási céllal hoztak létre Egyiptomban, áthelyezi igazgató tanácsát Kairóba és helyi állampolgárokkal tölti fel azt. Kérésre 1929-ben a bíróság olyan ítéletet hoz, hogy a cégnek nem kell adót fizetnie. Ettől kezdve nyitva áll a lehetőség a cégek igazgató tanácsainak vattaemberekkel való feltöltésére. A Bermudák, a Bahama-szigetek, a Kajmán-szigetek, és Hong Kong nagy előszeretettel élnek a Brit Birodalom keretei adta lehetőséggel.
Az ügyfelek személyes adataival kapcsolatos titkok megőrzésének fokozása érdekében születik az 1934-es svájci banktörvény: ettől kezdve az akár svájci, akár külföldi illetőségű ügyfél személyes adatainak kiszolgáltatása, ha ezt valamely svájci bank alkalmazottja teszi akár saját nemzeti kormánya számára – bűncselekménynek számít.
Nem kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy bizonyos területi hatóságok megértsék az innovatív megoldások együttes alkalmazásában rejlő halmozott előnyöket, és ezzel új dimenzióba emeljék azokat. A tranzakciók titkosságának és névtelenségének elve hamarosan – a pénzügyi tranzakciókon túlmenően – a gazdasági társaságok bejegyzésére és javaira is kiterjed. Így a második világháború alatt a holland hatóságok mindhárom elv együttes használatával valóságos adóparadicsommá változtatták a Holland Antillákat, azzal a céllal, ahogy később mondták, hogy pénzeszközeiket megmentsék a német megszállástól. Az ötvenes évektől kezdve Jersey és Guernesey ugyanezt tették, így használva ki a londoni pénzügyi piacokhoz fűződő kapcsolataikban élvezett kedvezményeiket. A hatvanas évekig az adóparadicsomok tevékenysége megfelel a névben foglalt megjelölésnek: vagyonos magánszemélyeknek és néhány nagyvállalkozásnak biztosított kivétel bizonyos adóterhek alól.
A következő lépést ismét brit barátaink tették meg. Napjaink első off shore piacai az ötvenes évek végétől a Bank of England ösztönzésére jöttek létre. A hatvanas évek végén különböző bankok és multinacionális cégek, válaszképpen a második világháború utáni Aranykor válságára, bérköltségeik csökkentése, munkaügyi konfliktusok elkerülése és a jóléti állam mind nagyobb költségeinek elhárítása érdekében egyre nagyobb mértékben folyamodtak ehhez a módszerhez. Előnyös adózási feltételeikkel, fiktív székhely-bejegyzéssel, a tranzakciók titkosságának megőrzésével, nehezen azonosítható tevékenységekre specializálódott pénzügyi piacukkal az adóparadicsomok pontosan azokat az igényeket elégítették ki, amelyeket a vállalkozások akkoriban megfogalmaztak.
Negyven évvel később elég egy pillantást vetni az adóparadicsomok földrajzi elhelyezkedésére, hogy megállapítsuk: az adóparadicsomok java része egyáltalán nem a napsütötte egzotikus szigeteken található. London, a fejlett országok pénzügyi piacai (Luxemburg, Svájc) és az egzotikus szigetek 40, 30 és 30 százalékos arányban osztoznak a piacon. Nyilvánvaló persze, hangozhat az ellenvetés, hogy ha a világ legnagyobb piacát, Londont is az adóparadicsomok közé számítjuk, akkor az döntő súllyal jelentkezik a világ pénzügyeiben. Mindenekelőtt azt a kérdést kell tehát megválaszolni, hogy London off shore pénzügyi központ-e.
A válasz igen, mégpedig három ok miatt: Először a fent bemutatott történeti okok miatt. Másodszor, mert megfelel az adóparadicsomok általánosan elfogadott tíz kritériumának (lásd lent). London mind a tíz kritériumnak megfelel. Egy nemrég készült tanulmány bizonyítja, hogy az angol főváros a cégbejegyzés deregulációjával vonzóvá téve magát a külföldi befektetők előtt, agresszív stratégiát követ. Végül a londoni vállalkozások gyakori érintettsége különböző kétes pénzügyi ügyletekben megerősíti a pénzügyi szervezetek brit felügyelő hatósága, a Financial Service Authority volt vezetője, Phillip Thorpe kijelentését: „Ha egy tűt el akarsz dugni, akkor erre a szénakazal a legalkalmasabb hely. Márpedig a brit pénzügyi piac manapság tele van óriási szénakazlakkal.”
London tehát manapság minden kétséget kizáróan a földkerekség legnagyobb adóparadicsoma, amit már csak az összes elképzelhető listán elfoglalt előkelő helyezése is bizonyít. Ha ehhez hozzáadjuk a fejlett országok többi off shore piacainak jelentőségét, akkor megértjük, hogy az adóparadicsom jelensége mindenekelőtt a legnagyobb hatalmak területén folyó off shore tevékenységhez kötődik.
Mitől adóparadicsom az adóparadicsom? Hivatalos, objektív meghatározása nem létezik az adóparadicsomnak. Mégis, több nemzetközi szervezet megfogalmazott már – a saját szükségleteinek (pénzmosás elleni harc stb.) megfelelően – néhány azonosítási kritériumot. A vonatkozó szakirodalmat áttekintve tíz alapvető ismérvét állapíthatjuk meg az adóparadicsomnak. Ezek a következők:
1. A nem helyi illetőkességűek alacsony adóztatása illetőleg mentesítése az adók alól: Ez az ismérv, amely tulajdonképpen az adóparadicsom névadója, nem feledtetheti el, hogy igen csekély azoknak az adóparadicsomoknak a száma, ahol semmilyen személyi jövedelemadót illetve társasági adót nem kell fizetni. Az ilyen területek létezésének alapelve, hogy az adókedvezményeket a nem helyi illetőségű gazdasági szereplők nemzetközi színtéren folytatott gazdasági tevékenységére tartja fenn. 2. A banktitok fokozott védelme. A pénzintézetek a törvény által is biztosítottan kötelezettséget vállalnak arra, hogy ügyfeleik származását, tevékenységét és nevét nem fedik fel saját kormányuk előtt, nem beszélve külföldi kormányokról. 3. A hivatali titok kiterjesztése. Az ügyvédek, könyvelők és általában valamennyi alkalmazott működése az ügyfeleik és ezek tevékenységét érintő szigorú titokvédelmi szabályozás (vagyis az ellenőrzés hiányának ellenőrzése) alá esik. 4. Egyszerűsített cégbejegyzés. A vállalkozások gyorsan, minimális költséggel és adatszolgáltatási kötelezettséggel bejegyeztethetik magukat. 5. A nemzetközi tőkemozgások abszolút szabadsága: ez alapvető fontosságú kritérium. 6. Az ügyintézés gyorsasága. A vállalkozások letelepülése és a pénzátutalások rekord gyorsasággal bonyolíthatók. 7. Egy nagy pénzügyi központ támogatása: valamely nagy pénzügyi központhoz kapcsolódó, kiváló minőségű információs technológiával felszerelt infrastruktúra jelenléte elsődleges jelentőségű. Ha világkereskedelmi központról van szó, mint például London, az annál jobb. 8. Gazdasági és politikai stabilitás: nélkülözhetetlen. 9. Jó hírnév és imázs: az adott terület nevéhez nem kapcsolódhatnak (túlságosan) korrupciós ügyletek vagy pénzmosási ügyek. 10. kétoldalú megállapodások hálózata: az adóparadicsomok általában olyan megállapodásokat kötöttek a nagy országokkal, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások leányvállatai számára a kettős adóztatás elkerülését.

(Alternatives Économiques)


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969