2013. I-VI
 

Keresztényüldözés a világban
Jürgen Krönig

A nyugati világ kulturális elitjei hozzászoktak ahhoz, hogy a kereszténységből gúnyt űznek – végül is nincs mitől félni: fatva, halálos fenyegetés nincs, és lehet a kritikus szellemmel dicsekedni. El lehet intézni a keresztény hitet azzal, hogy az – lásd az Egyesült Államok politikájára vészes hatást gyakorló amerikai keresztény fundamentalizmust – az irracionális múlt maradványa.
Ebből a szempontból elképzelhetetlen a keresztényeket áldozatként felfogni, mint a muszlimokat, akiknek az egyesületei és szóvivői szívesen és gyakran panaszkodnak az iszlamofóbiára és a diszkrimináció egyéb formáira, és akik ezzel ugyanannál a nyugati publikumnál nyitott fülekre találnak.
A valóság ezzel szemben egészen másképp fest. A muszlimok sehol nem élveznek nagyobb szabadságot, mint a nyugati világ liberális demokráciáiban. Ezzel szemben a keresztényeket egyre nagyobb mértékben üldözik az egész világon. A szorult helyzetben lévő keresztény közösségek és egyének érdekében fellépő Open doors nevű jótékony szervezet a mai világ egyik „legsúlyosabb igazságtalanságáról” beszél, amelyről mindamellett alig vesz tudomást az emberiség.
Több mint 60 országban kereken 200 millió keresztényt üldöznek, illetőleg szenved súlyos hátrányokat magán- vagy munkahelyi életében vallási hite miatt. Még a toleráns vallásáról ismert buddhista Bután királysága is elutasítja, hogy elismerje a keresztény hit létezését. Indiában is terjed a hinduk között egy fundamentalista irányzat, és több indiai városban törvényi úton tiltották be a keresztény hit terjesztését.
A megmaradó kommunista államok pedig semmit nem veszítettek korábbi ateista gyűlöletkultuszukból – Kínában, annak ellenére, hogy számuk állandó növekedést követően immár 70 millióra rúg, több keresztény ül börtönben, mint bárhol másutt. A szomszédos Észak-Koreában 50 ezer keresztény hívő sínylődik olyan munkatáborban, ahol a kínzás mindennapos jelenség.
A legsanyarúbb sorsuk azonban az iszlám világban van a keresztényeknek. Az üldözés bizonyos esetekben kormányzati jóváhagyással, gyakran a mecsetekből és az utcáról – egyre nagyobb lendülettel és gyorsasággal – folyik. Különösen súlyos a helyzet a keresztény Afrikát az animisztikus vallású népektől elválasztó vonal környékén, valamint a fekete kontinens muzulmán vallású északi részén, Kenyától és Szudántól egészen Nigériáig.
A Közel-Keleten még megvannak a legrégebbi keresztény közösségek, de gyorsan zsugorodnak. A pápa és az anglikán egyház feje, a canterbury-i érsek felhívást intéztek a régió keresztényeihez, hogy álljanak ellen az emigráció kísértésének, akkor is, ha – ahogy XVI: Benedek pápa fogalmazott – „kevés a fény, és sok az árnyék az életükben”. Ebben az ügyben megdöbbentő például szolgál Betlehem: a keresztény lakosság aránya, amely 1948-ban még 85 százalékos volt, mára 12 százalékra esett vissza.
Az olyan országokban, mint Irán vagy Szaúd Arábia, nyílt elnyomás folyik, az istentisztelet és a keresztény irodalom be van tiltva. A diszkriminációnak számos fajtája uralkodik: az egyetemeken a muszlim vallású hallgatók jobb osztályzatot kapnak, a Korán ismeretéért automatikusan 20 pluszpontot kapnak. Pakisztánban, Törökországban és Nigériában egyre gyakoribb az erőszakos megnyilvánulás. Ezekben az országokban nem lehet mindig a kormányokat felelőssé tenni a történtekért. Egyiptomban, ahol körülbelül 10 millió kopt felekezetű keresztény él, az iszlám fundamentalizmus erősödésével párhuzamosan nő az erőszakos cselekmények és korlátozó intézkedések száma. Pakisztánban a saria és a felségsértési törvények hatékony eszközként szolgálnak a bennszülött keresztények „keresztes spionként” való megbélyegzésére, és arra, hogy minden rosszért – az iraki invázióért, a dán karikatúrákért, a muszlimok elnyomásáért – őket tegyék felelőssé.
A közel-keleti keresztények helyzete azért is különösen tragikus, mert nyugati kapcsolatokkal vádolják őket, ugyanakkor a Nyugat alig vesz tudomást róluk. Halmozottan igaz ez Európára, amely a pápa szavai szerint már rég „hitetlenné” vált, és ahol láthatóan nincs meg rá a szándék, hogy a közel-keleti régi keresztény közösségeket, akár Bagdadban, Alexandriában vagy Isztanbulban, megvédjék. Így azután kétségbevonhatatlan tény, hogy a világ legüldözöttebb vallása ma a kereszténység. És nincs a világon egyetlen olyan állam sem, amely felelősnek érezné magát a szorult helyzetben lévő keresztények sorsáért.
Die ZEIT online


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969