2013. I-VI
 

A Kármán-család szerepe Losonc kulturális életében
Vigh Károly

A Nógrád megyei Losoncon a reformáció korában lakóinak túlnyomó többsége áttért a református hitre és 1608-tól a város vezetése is a reformátusok kezébe került. Ebben az időszakban – a török pusztítás után- Nógrád vármegye Losoncon, Gácson és Szécsényben felváltva tartotta gyűléseit és szinte végvári életet élt. A város akkori református jellegére gyülekezet közös kormányzás alatt állt. És ugyanakkor a helybéli református gimnázium – amelyet 1590-ben alapítottak – mint a történelmi Magyarország egyik legrégibb alma matere, évszázadokig a magyar művelődés egyik legjelentősebb fellegvára volt. A város jelentősége egyébként akkor növekedett meg, amikor a töröktől veszélyeztetett Fülek, Balassagyarmat és Szécsény vidékéről ide vonult vissza a nemesség és 1597-től itt tartották a megyegyűléseket. A nemesség köréből különösen a Rádayaknak a szerepe növekedett meg, beleértve a református egyház életének az irányítása is.
Rétérve a Kármán – család történelmi szerepére, arra nincs adatunk, hogy a Ludányból ide költözött alispán már itt találta- e a polgárság körében a Kármán családot. Mindenesetre a város a XVI. Század végére jelentős kulturális központtá fejlődött és egy magasabb fokú iskolai tanintézetet működtetett. Ebbe az iskolába az egész megye, sőt a környező megyék református gyülekezetei is elküldték tanulni vágyó ifjaikat. Ezt a magasabb színvonalú iskolát – amelynek épülete 1609-ben készült el – gimnáziumnak nevezték. Ekkor szűnt meg a losonci gimnázium szoros kapcsolata Sárospatak kollégiumával, amely addig anyaiskolája volt, és ahonnan a tanárokat is kapta. Ezt az önállóvá vált tanintézetet „jól működő iskolának”, „gimnáziumnak” nevezi az iskolatörténet. Csak Bethlen Gábornak az önálló magyar királyságért folytatott küzdelme vetette vissza átmenetileg a város és az iskola fejlődését. Ismeretes ugyanis, hogy a fejedelem a várost – hűtlensége miatt- felgyújtotta és 3 ezer forint hadisarc fizetésére, kötelezte.
Egy másik történelmi esemény: a véres ellenreformáció időszakára is súlyos megpróbáltatásokat jelentett a városnak. Ekkor hurcolják el Losoncról gályarabságra Beregszászi István prédikátort, valamint fej- és jószágvesztésre ítéli a pozsonyi vésztörvényszék Csúzi Jakab teológiai professzort, a gyülekezet másik prédikátorát, az iskola tanárát, akit végül is 1100 forintért kiváltották, és Triesztből hazabocsátották. Gyors hazajövetele, kiváltása arra utal, hogy a város, a gyülekezet és az akkori birtokos családok (elsősorban a Rádayak és a Szilassy- család) politikai és anyagi ereje is mögötte állott.
E viszontagságok közepette is kiemelkedő oktatási munkát végzett a losonci gimnázium, amelynek ott tanuló diákjai között találjuk a későbbi tudós Bél Mátyást, valamint Hatvani Istvánt és Cornides Dánielt. Bél Mátyásról – akit manapság még szlovák tudományosság is méltat Matej Bél névvel-, ki kell emelnünk, hogy pozsonyi lelkészként és tanárként működve 1735-ben készült el főműve a Notitia Hungariae novae historico- geographica (Az újabbkori Magyarország történelmi-földrajzi leírása).
Az iskola felvirágoztatása szorosan összefonódott a Kármán család életével és a losonci működésével. A család első jeles képviselőjének, id. Kármán Andrásnak még a születési évszámát sem ismerjük. Első hiteles adataink róla 1727-ből származik, amikor már Utrechtben tanuló diákot (vagy már tanárt) Ráday Pál levélben kereste meg, hogy kikérje tanácsát arra vonatkozólag: vajon fiát melyik külföldi egyetemre küldje ki tanulni. Kármán András valószínűleg Ráday Pál javaslatára a losonci gimnázium, illetve gyülekezet ösztöndíjával ment ki a nyugati egyetemre tanulni. Különben a magyar diákok többsége saját maga gyűjtötte össze a külföldi tanuláshoz és utazáshoz szükséges pénzt, élelemre, stb.
Kármán Andrást viszont segítette a szegények Istene Losonctól és Sárospataktól Utrechtig, Leidenen át Oderafrankfurtig és vissza, hogy 1731-ben ismét Losoncon találhassuk őt, ahol már fiatalon a losonci gimnázium igazgatója lett. De 4-5 év múlva visszament Oderafrankfurtba, hogy feleségül vegye ottani egykori tanárának leányát: Gyöngyösi Abigélt.
Apja, Gyöngyösi Pál, az ellenreformáció üldözöttjeként került Oderafrankfurtba és lett az ottani egyetem teológiai tanszékének vezető professzora. Kármán életére, szellemi fejlődésére is nagy befolyást gyakorolt a kiváló tudós.
Kármán András nejével együtt visszatérve Losoncra, rövid idő alatt magas színvonalra fejlesztette az ottani iskolát, ahol bölcseleten kívül logikát, történelmet, matézist és algebrát is tanítottak. Kármán a művelődés tárgyi feltételeit is igyekezett biztosítani: bővítette az iskolaépületet és a kollégiumot szervezett. A diákok a kollégiumban laktak, ahol ellátásukat biztosították. Étkezésükhöz a gyülekezet nagymértékben hozzájárult, de elsősorban a Ráday és Szilassy család. Ez utóbbi família a II. világháború végéig fontos szerepet játszott a város és a felvidéki magyarság életében. Szilassy Béla Eszter nevű lányával egy idős lévén, egy osztályba is jártam…
Egy korabeli Ráday levélben olvashatjuk: „Kármán András sok derék és művelt polgárt nevelt a haza ékességére és javára”. - Mindez nem mond ellent annak, hogy Kármán András felfogása ellenkezett a felvilágosodás korszellemével, amely a losonci iskola falai közé is behatolt. Viszont felismerte a haladás egyik fontos elvét: az anyanyelvi tanítást, abban a korban, ahol a hazai iskolákban a németnyelvű oktatást erőszakolták. Hangsúlyoznunk kell, hogy Losoncon ebben az időben is magyar nyelven folyt az oktatás.
Ugyanakkor Kármán munkálkodásának idejére esett, amikor 1755-ben megszakadt a város és a református gyülekezet közötti évszázados kapcsolat, a közös kormányzás. Ráadásul 1755-ben tűzvész pusztítja el a város nagy részét. És a városba való tömeges bevándorlással megszűnt a Losonc régi, egységes jellege, vallási és nemzetiségi homogenitása. Megnövekedett az evangélikusok és a katolikusok száma, akiknek többsége nem magyar anyanyelvű volt. Egyébként Kármán András 25 éves losonci munkásságának csak a dologi részét semmisítette meg a tűzvész, amit az ifjú agyakba és szívekbe beépített, az élő maradt. Kármán András a gyülekezet segítségével és főleg Ráday Gedeon támogatásával megépítette az új iskolát, a hozzátartozó épületekkel (parókia, lakások) együtt. A tanítás egy időre a kert fái közé folyt és a tanárok, valamint a diákok mégsem mentek el máshová. Mint az egyik korabeli forrásban olvashatjuk: „Pihenésül diák és tanár kezében ott volt az építőszerszám”.
Ami az iskola szellemét illeti, meglehetősen szabad volt. Kármán András megtűrte a kor egyik modern szellemi áramlatát, a pietizmust is, habár ő „magyar pietizmus” egyik nagy képviselőjét, Bél Mátyást. Ugyanekkor Kármán András rakta le a századvégi nemzeti megújulás alapjait és a felvilágosodás szellemiségének a győzelmét Losoncon.
1760-ban betegsége miatt kénytelen volt lemondani állásáról. Utódlása megnyugtató volt a számára, mert előbb József, majd András fia vette át az iskola vezetését. A pihentető nyugalmat- betegsége miatt- nem sokáig élvezhette, mert már a következő esztendő újév napján meghalt.
(Kármán József senior (1738-1795)) A Kármán- család legsokoldalúbb tagjai. Nagy tudású, széles látókörű, határozott, céltudatos férfiú: a losonci gimnázium igazgató tanára, majd haláláig az iskola vezetőségének elnöke, a város szellemi irányítója, lelkész esperes, a superintencia generális nótáriusa, majd püspök, az országos református egyház zsinati tagja; író és világi politikus egy személyben, aki még a színjátszás helyi megszervezésében is fáradozott. A hazai iskolák látogatása után a bázeli egyetemre iratkozott be gróf Ráday Gedeon külön segítségével és a losonci iskola ösztöndíjával. Majd Bázelből Oderafrankfurt híres egyetemére ment, ahol előtte a nagyapja, Gyöngyösi Pál professzor tanárként működött.
Még egészen fiatalon, 22 éves korában nyerte el a losonci gimnázium igazgatói tanári állását, bár egy év múlva lemondott erről a megbízásról és a gyülekezet lelkipásztora lett, majd esperes. Családi szempontból megemlíthetjük, hogy 1763-ben Komáromból hozott felesége Szalay Klára volt.
Visszatérve a város történetére már közöltük, hogy Losonc a XVIII. Század folyamán elveszítette kizárólagosan magyar és református jellegét. A nagy múltú iskola pedig megnyitotta a kapuit a más nyelvű és felekezetű tanárok, valamint tanulók előtt. Így azután érthetővé vált, hogy számos szlovák származású tanár és tanuló szerepelhetett a korabeli iskolai értesítők névsorában, akik saját nemzeti érzésű szószólói és képviselői lehettek, de ezen kívül az iskoláról el kell mondani, hogy a különböző társadalmi osztályokból származó ifjak nagy családjává vált. Pl. az 1786-os esztendőben 150 nemes, 161 polgár és 17 jobbágy tanulója volt az iskolának.
II. József „türelmi rendelete” megnyitotta az utat arra, hogy az iskolában cseh ifjak is tanulhattak és visszatérve Cseh - és Morvaországba odahaza folytathatták a tanári és lelkészi szolgálatot. A cseh diákok ellátási költségét, kollégiumi lakhatásukat a losonci református gyülekezet vállalta magára. Ezekben, az években id. Kármán József nem csupán a losonci gimnázium felügyeletét és szellemi irányítását látta el, hanem az akkori Nógrád megye falvainak valamennyi református iskoláját ellenőrizte. Kiadott körlevelei arról is tanúskodnak, hogy minden bécsi törekvés ellenére az iskola nem volt hajlandó tanítási nyelvet a némettel felcserélni.
Az is Kármán érdemeihez tartozik, hogy az ő időszakában honosodott meg Losoncon a színjátszás és terjedtek el az iskolai játékok. A budapesti Ráday levéltárban található ennek ékes bizonyítéka: a Losoncon diákoskodó, majd tanító Tótfalusi József feljegyzései az általa írt és Losoncon lejátszódott iskolai játékokról. És ami a színjátszást illeti, Ungváry János, akinek része volt a budai első magyar színjátszó csoport megalakításában, nem csupán Kármán tanítványa volt, hanem Losoncon született és ott járt iskolában. Ő kedveltette meg a színészetet a város lakóival…
Külön kell szólnunk id. Kármán József gazdag és értékes könyvtáráról. Költő fiának életrajzairól megemlítik családi könyvtárát, amelyet már gyermekkorában kezdett el olvasni. Egyébként az idősebb Kármán József alatt vált a losonci gimnázium 1785-ben akadémiai jellegűvé, amelybe akkor 328 tanuló járt. Az intézményben külön jogi és teológiai tanszékek működtek és a tanárok között számos külföldi egyetemeket is megjárt pedagógusok, oktattak.
Egyébként Kármán József szolgálati idejére esik a város társadalmi átalakulása. Losonc „nyitottságára” jellemző, hogy engedélyezték az iparosok, kereskedők és más polgárok szabad bevándorlását és letelepedését. Az engedélyeket ugyan a városi tanács adta, de a műhelyek és üzletek elhelyezésére az egyház adott helyet a nyeregkészítők, szíjgyártók, kelmefestők (kékfestők), posztókészítők, gombkötők, szűcsök, szűrszabók, ezüstművesek számára. Sőt Kármán a gyülekezet vagyonából pénzkölcsönt és segélyt is biztosított részükre.
Így lett Losonc a század végére a környék központjává, ipari várossá, ahol már akkor jelentős számú művelt értelmiségi réteg és erős kézműves, iparos és kereskedő polgárság élt és dolgozott.
Egyébként Kármán életének utolsó időszakát állandó utazások töltötték ki Losoncról Pest és Bécs felé, valamint egyházmegyéje gyülekezetei között. Közéleti szerepét nagyba növelte, hogy az országos budai zsinat határozatait ( kánonait) Rádayval együtt ő készítette el, és együtt vitték fel Bécsbe a császárhoz jóváhagyásra. Ők ketten alkották meg a református országos egyházat, amelyben érvényesült a zsinat- presbiteri rendszer. Ennek később jelentős szerepe volt a református iskolák neveléspolitikájában is.
Kármán gyakori pesti utazásai során több alkalommal találkozott ott lakó, ott tanuló, majd ott dolgozó költő fiával. Abban reménykedett, hogy fia a bécsi udvarhoz kerül, mint a református egyház ún. „ágense”. Ehhez ugyan nemesi oklevélre volt szükség, amit azonban nagy nehézség árán megszerzett. Viszont nem sikerültek szülői tervei, de egyéb tervei sem, mert 1795-ben meghalt. Őt a Kármánok során, idősebb Kármán András nagyobbik fia, ifj. Kármán András követte, aki a testvérével – Kármán Józseffel- együtt a losonci kollégium tanulója volt. Mindketten külföldi egyetemeket is megjárták. Ifj. Kármán Andrást Ráday Gedeon és az egyház tanítatta külföldön. Édesapja halála után (1761-től) előbb külföldi tanulmányait folytatta, majd hazatért és elfoglalta helyét a gimnázium tanárai között. Az ő nevéhez fűződik, hogy a diákok ellátást és a tanulást ingyenessé tették, valamint hogy az addigiaknál nagyobb számú jobbágyifjú kapott továbbtanulási lehetőséget.
Kármán János nevét (1747-1792) egyedül Szinnyei József említi meg unokájának: Kármán Józsefnek a nevével kapcsolatban. Mint idősb. Kármán József testvére viszonylag fiatalon, 45 évesen halt meg. Losoncon és Sárospatakon tanult, majd Diósjenőn lelkészkedve élte le rövid életét. Feltáratlan irodalmi munkássága a hagyatékában található.
(Kármán József, az író (1769-1795)) A Petőfi- korban elhunyt író, Kármán József országosan legismertebb a családból. Losoncon született és ott élte gyermekéveit, s a gimnáziumot is az ősök által naggyá tett alma materben végezte. A családi örökség, a város színvonalas kulturális élete mélyen bevésődött tudatába, az iskola kiváló tanárait, ott volt, amikor az iskola emeletráépítéssel és egyéb bővítéssel valóban a „tudomány csarnoka” lett.
Kármán József fiatal értelmiségiként a XVIII. Század fordulóján már jól érzékelte, hogy „felkelt a felvilágosodott, az emancipált ember napja”, azé a felvilágosodott emberré, aki „egyetlen kézmozdulattal döntötte fel a trónt és az oltárt”. Az ifjú Kármán József antiklerikalizmusa nem általában az egyház, hanem a jezsuiták ellen irányult. Hisz a családjára is gondolhatott, nagyhírű nagyatyjára, Gyöngyösi Pálra, akit a jezsuiták üldözték ki az országból. Kármán József abból a losonci iskolából került ki, amelyben tantárgyként tanították az ún. „titkos tudományokat”, a természettudományokat. A losonci iskola számára akkor íratott édesapja új tankönyveket és az iskola tanárai akkor írtak iskolajátékokat, amelynek nyilvános eljátszásában ő maga is részt vett. Mindezek kihatottak szellemi fejlődésére, író-költői érzékének kialakulása. Rövid élete utolsó esztendeiben többször emlegette, hogy főként az otthon kapott hatások nyomán lett íróvá, az első magyar színjátszás megteremtő munkásává, a nép nevelőjévé. És olyan felvilágosult értelmiségivé, aki tagja lett a szabadkőműves páholynak.
Mint egykori kollégiumi diák, ünnepi legátusként meglátogatott és megismerkedett számos Nógrád megyei faluval és azok népével. Ilyenkor rádöbbent, hogy a magyar nép mennyire elmaradt a nyugat európai népekhez képest. Éppen ezért bírálta írásban oly szenvedéllyel és ostorozta fiatalos türelmetlenséggel ezt a szomorú állapotot. Népünk művelődési lemondását a gazdasági és társadalmi okokból, a feudális elmaradottságban, a helytelen életmódban vélte megtalálni. Felismerését az általa alapított Uránia c. folyóiratban így összegezte:
„… a mezei élet nagy részében a tudományok terjesztésében akadály… az a kis domb, föld, amelyben lakozik a mezei ember, mert ez az ő horizontja. Nem tudja, hogy mi történik az ő talaján kívül, és azt hiszi, megyéjének határdombján túl már ott kezdődik a Fekete tenger.”
Szenvedéllyel ír másutt is a provinciális elmaradottságokról, életmódról, a hiányos neveléséről. Írása közben kirajzolódik előtte a nem, írok-, nem olvasok Losoncon lakó nemeseinek nagy tábora, akik a fiainak nem iskoláztatják. Messze túl lát az alma mater, a losonci iskola szellemi fényein. Egy, helyütt pl. jogosan, panaszkodik, hogy az Urániának Losoncon alig volt előfizetője. Talán ezért is – vele egy időben – adja ki édesapja currens leveleit, amelyben ő hasonló türelmetlenséggel ostorozta a nép elmaradottságát, korholta és buzdította a tanulást elhanyagoló iskolaköteles gyermekek szüleit. A két Kármán- apa és fia- az azonos cél érdekében kölcsönhatásban voltak egymással.
Kevesen tudják, hogy elsőként az író Kármán József térképezte fel korának olvasási kultúráját. Vizsgálata alatt megdöbbenve látta, hogy az olvasás a társadalom igen szűk rétegeire terjed ki. Ezt a felismerést az Uránia szerkesztője nemcsak Pesten végezte el. Losoncról és annak környékéről is pontos adatokat szerzett be. Ismerte édesapja ún. currens leveleit, melyben kérte, sőt kötelezte a prédikátorokat és tanítókat könyvek vásárlására, s azok olvasására. Ennek ismeretében írta meg a „Nemzet csinosodása” c. munkáját, melyben nemcsak a feudális Magyarország kritikáját fogalmazta meg, de megfestette a korabeli magyar társadalom és a vidéki nemesség korképét. Ezt a munkáját Losoncon is ismerték iskolájának tanárai és diákjai. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az addigi idegenből lefordított iskolajátékok körben adtak elő a losonci iskola diákjai.
Keveset tudunk ugyan losonci tevékenységéről, de arról van értesülésünk, hogy 1794. Április, második felében Losoncon járva, apjával megbeszélte az Uránia második számának a kiadását. Ekkor rándult át Hont megyébe, ahol egy verset is írt.
Kármán Józsefet a női nemre mindig érzékenyen hangoló szíve és belső írói múzsája késztette nagy műve, a „Fanni hagyományai” megírására. Ebben hősnőjét a feudális családi zsarnokság fosztja meg a boldogság lehetőségétől. Eme művét a CSEMADOK losonci színjátszói a közelmúltban adták elő nagy sikerrel. Ez a kifinomult lélekkel megírt munka megkérdőjelezi, sőt romba dönti azt az elképzelést, hogy az író merev racionalista lett volna, aminek egyesek vádolták. Haladó szellemét ismerve, többen gondoltak arra, hogy Kazinczy és Batsányi el fogatása után ő fog a magyar irodalom életére állni. Erre azonban a kedvezőtlen hazai helyzet és a hamar elröppenő élete miatt- sajnos- nem kerülhetett sor. De ez nem jelenti azt, hogy még így is nem tudta segíteni a vidéket a „magyar anyanyelv pallérozásában”.
Ugyanakkor pedig vallotta azt a ma is érvényes mondást, hogy a népet kiemelni az elmaradottságból a legjobban a közművelődéssel lehet.
Élete utolsó időszakában Pesten kellett megélnie a Martinovics- pert és a Vérmezői szörnyűségeket. Beteg és sok mindenben csalódott szívet Losoncra menekítette. 1795 nyarán betegen, erőtlenül kísérte ki édesapja koporsóját az ottani földi temetőjébe. Azonban fél év sem telt el és az ő szíve is utolsót dobbant.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969