2013. I-VI
 

Harcban a diktatúrával
Kapronczay Katalin

„Európaiságának lényege a sokgyökerűség és a hagyományok elfogadása… Tartozni akart valahová. De a közösséghez tartozás melengető érzésénél fontosabb volt számára a sza-badság és az igazság. Amikor rájött, hogy az „igazságos társadalom” eszméjének zászlaja alatt a világ egyik legigazságtalanabb államát hozták létre, minden erejével azért küzdött, hogy rádöbbentse a világot arra, milyen súlyos veszélyt jelentenek a totális diktatúrák.” Az idézet az Arthur Koestler életútját, munkásságát bemutató kötet fülszövegéből származik, tömören összefoglalva a huszadik század egyik legmarkánsabb írójának jellemrajzát. Sorsá-nak alakulásáról a háború befejeztével Koestler így szólt: „… egy totalitárius korban élő ke-let-európai értelmiségi tipikus esettörténete…” Koestler fontosnak érezte, hogy kihangsú-lyozza „kelet-európai értelmiségi” létét, ebbe a kategorizálásba ugyanis belefért zsidó szár-mazása éppen úgy, mint „kisállami” gyökerei.
Arthur Koestler 1905-ben, Budapesten született. Jómódú, nagypolgári életvitelű csa-ládjának eredete az oroszországi és a prágai zsidósághoz vezethetők vissza. A család anyagi helyzete lehetővé tette, hogy tanuljon, az értelmiségi pályán való érvényesüljön. Tizennégy éves korától Bécsben éltek, munkásságát újságíróként kezdte. Cikkei a bécsi Neue Freie Pressében, a berlini Vossische Zeitung-ban és a Berliner Zeitung am Mittagban jelentek meg. Ideológiai, szellemi útkeresése a világ számos országába vezette el. Az első fontos ideológiai hatás a cionizmus volt, illetve a Palesztinában töltött idő, ahol azonban nem sikerült letele-pednie, mert nem fogadták be. A következő meghatározó hely és eszmei hatás a kommuniz-mus és a Szovjetunióban töltött időszak volt. 1932-33-ban a kommunista párt tagjaként több hónapos tanulmányút keretében bejárta az ország legkülönbözőbb részeit, ekkor kezdte el írni a kommunista mozgalom erkölcsi kérdéseit taglaló könyvét, a Gladiátorokat. 1936-ban Spa-nyolországba utazott, Franco és környezetének német és olasz kapcsolatait kellett volna felde-rítenie. Letartóztatták, bebörtönözték, halálra ítélték, életét a sajtó és a Nyugat nyilvánossága mentette meg, túszcsere keretében nyerte vissza szabadságát. 1938-ban a moszkvai koncepci-ós perek hatására kilépett a kommunista pártból. 1939-ben kezdte el írni a Sötétség délben című könyvét, amely a sztálini totalitárius diktatúra pszichológiája témakörben az egyik legje-lentősebb mű. Franciaország német megszállásakor letartóztatták, a Le Vernet-i internálótá-borba került. Innen szabadulva beállt az idegenlégióba, ennek álcája alatt Marseille és Portu-gália útvonalon Angliába menekült. Ettől kezdve – rövid megszakításokkal – haláláig Angliá-ban élt. 1945-ben kapott angol állampolgárságot. Alkotói pályája kiteljesedett, könyvek sorát adta ki. 1958-59-ben hosszabb távol-keleti utazást tett: ez az időszak spirituális érdeklődésé-nek kezdete. Ennek az ideológiának köszönhetők az 1970-es években írott parapszichológiai kötetek (A dajkabéka esete. 1971. – A vak véletlen gyökerei. 1972.) 1964-ben meghiúsult ma-gyarországi látogatása, mivel a magyar külügyminisztérium a beutazási engedélyt ahhoz a feltételhez kötötte, hogy egy sort sem írhat a hazai állapotokról. Koestler ezt nem fogadta el, így soha többé nem tehette be a lábát szülőföldjére. 1958 és 1967 között írta meg tudomány-történeti trilógiáját (Alvajárók. 1959. – A teremtés. 1964. – Szellem a gépben. 1967.). Elis-mertségének bizonyítéka képpen 1968-ban a koppenhágai egyetem Somming.díját, 1972-ben a „The Order of the British Empire” parancsnoki fokozatát kapta meg. 1983. március 3-án súlyos betegségei miatt, feleségével együtt öngyilkos lett.
Életének és elvi útkereséseinek állomásai, színterei egy-egy fontos munka megszületé-sét eredményezték.
1934-ben kezdte el írni (1939-ben jelent meg) a kommunista mozgalom sírköveként is jellemzett Gladiátorok című könyvét, amely a kommunizmus erkölcsi kérdéseit boncolgatja. Tulajdonképpen egy áltörténelmi regényről van szó, amely párhuzamot von a rabszolgafelke-lés és a kommunista „lázadás” között. A mű megírásának ötletét az adta, hogy a német ifjú-kommunisták szövetsége a „Spartacus” nevet vette fel megalakulásakor.
1937-ben kezdte írni a Spanyol testamentum című könyvét, amely 1942-ben a sokkal találóbb Párbeszéd a halállal címmel jelent meg. A Pester Lloyd tudósítói igazolványával utazott Koestler Spanyolországba, azt vélve, hogy a konzervatív magyar lap tudósítója szíve-sen látott vendég lesz Franco országában, környezetében. Valójában a Komintern ügynöke-ként az volt a feladata, hogy felderítse Franco német és olasz kapcsolatait. A címmódosítás mindenképpen indokolt volt, hiszen lényegretörően kifejezte a helyzetet: a halálvárás félelmét Franco börtönében csakúgy, mint Koestler ráeszmélését a hazugságokra, saját személyes al-kalmatlanságának felismerését nemcsak az ilyen feladatokra, de az ideológiával és módszere-ivel való azonosulásra is.
A Sötétség délben (1939-40) c. mű kultuszkönyv a totalitárius szovjetrendszerről és a kommunista utópiáról. Ismertetett kötetünk szerzője Orwell Állatfarmjához hasonlítja a meg-írás módját. Számos érvet talál annak bizonyítására, hogy miért éppen Koestler volt, aki meg-írta, és éppen így írta meg ezt a művet. (A szovjet valóság, a német és a spanyol kommunisták alapos ismerete, a többszörös szabadságvesztés nyomasztó élménye, a palesztinai zsidóság kommunisztikus elveinek, idealizmusának emléke.) Rendkívül tudatosan felépített és megírt munka, kezdve mindjárt a főszereplőválasztással, annak jellemábrázolásával (polgári szárma-zású, művelt kommunista), hiszen Koestler az értelmiséghez akart szólni, a civilizált Nyugatot akarta megszólítani, felébreszteni. A főszereplőt végül saját elmélete, saját szavai győzik le. A könyv nagy sikert hozott a szerzőnek, de egyben a kálváriájaként is értékelhető. Az első, an-gol nyelvű kiadás 1940-ben még nem hozott olyan elismerést, mint az 1946-os francia, amelynek elsöprő sikerét a rendkívül nagy példányszámú kinyomtatás is alátámasztja. 1949-ben titokban lefordították magyarra is, de annak a sorsa – a politikai helyzet miatt – az lett, hogy elásták egy viaszosvászon csomagban való. 1979-ben egy angol szakos hallgató fordí-totta le, majd 1984-ben szamizdat kiadásként látott napvilágot. 1988-ban jelent meg az első legális magyar fordítás.
Nem hagyhatjuk említés nélkül Koestler magyar származását. Magyarságának meg-nyilvánulásai a szerző megfogalmazásában „búvópatakszerűek”, nosztalgikus, kulturális jel-legűek. Fiatal korában Adyt fordított németre, első nyomtatásban megjelent munkája egy Ady vers németre való átültetése volt. Rendkívüli hatással volt rá József Attila személye és versei, elhatározta, hogy azokat is lefordítja németre. Ezt a tervét azonban egy jókor /?/ jött kritika hatására elvetette, „prózaíró ne foglalkozzon versfordítással”. Talán nem sokan tudják, hogy milyen – szinte filozófikus – nekrológot írt József Attiláról Németországban (Egy halott Bu-dapesten. – Das Neue Tage-Buch. 1939.).
A magyar származásról, magyar emlékeiről Koestler így vallott: „… két nyelvben ne-velkedtem, de sokáig és alaposan megszenvedtem, hogy elveszítettem kulturális gyökereimet” – írta 1952-ben. Hozzáfűzte, hogy egész életében kísérte a „nyelvek harca” gondolataiban. „Ma ébren angolul gondolkodom, álmodni magyarul, németül és franciául álmodom.”
A rendkívül alapos könyv – Körmendy Zsuzsanna munkáját dicsérve – még számos fontos és érdekes momentumot, művet elemez Koestlerről, Koestlertől, így nem maradhat ki természetesen Orwellel való kapcsolata sem, utóbbit levelezésük alapján kíséri nyomon a szerző. Ugyanilyen hiteles dokumentumok segítségével tárja fel Koestler munkásságának valamennyi állomását, értékeli írói tevékenységét, hatalmas és igen alapos kutatómunka eredményeként. Lábjegyzetek és irodalomjegyzék egészíti ki a kötetet, valamint néhány feke-te-fehér fotó, életének legfontosabb, legjellemzőbb pillanataiban ábrázolva Koestlert.
A kötet utolsó mondataival zárjuk ismertetésünket: „Arthur Koestler legyen végre a miénk, csak annyira legyen a miénk, amennyire a világé. Vagy egy kicsit jobban.”
(Körmendy Zsuzsanna: Arthur Koestler. Harcban a diktatúrákkal. Bp., XX. Szá-zad Intézet, 2007. 574 p. illusztrált.)


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969