2013. I-VI
 

Kína a tudásalapú gazdaság megteremtésének útján?
Csáki Zoltán - Juhász Lilla

Szinte már közhelyszerűnek tűnik ma kínai gazdasági csodáról beszélni. A távol-keleti ország az elmúlt közel három évtizedben igen mély szintről indulva ugyan, de példátlan gazdasági növekedést mutatott fel, ami elsősorban a szinte korlátlan mennyiségű és olcsó emberi erőforrásnak volt köszönhető. Egyre több közgazdász beszél ugyanakkor arról, hogy Kína gazdasági szerkezetváltás előtt áll, és az emberi erőforrás mennyisége és ára mellett hamarosan annak minősége is meghatározó lesz, amiben meghatározó szerepe van az információs, tudásalapú társadalom terjedésének.
Írásunkban Kína gazdasági helyzetének felvázolása után azt vizsgáljuk, hol tart ma Kína az információs társadalom felé vezető úton, ebben milyen szerepet játszik az állam, illetve mindez milyen hatást gyakorolhat az ország további fejlődésére.

(Kínai gazdasági sikerek és kihívások) Az 1978-as reform és nyitás politikájának meghirdetése óta Kína gazdasága átlagosan 9,7%-kal nő évente. Bár 2007 márciusában még a kínai kivitel visszaeséséről számoltak be a gazdasági lapok, felvetve, hogy ezzel vége van-e a gazdasági csodának, az áprilisban közzétett adatok szerint a GDP növekedése meghaladja a 10%-ot. A magas növekedést 3% körüli infláció kíséri, ami magyar szemmel alacsonynak tűnik, a korábbi 2%-os szinthez képest viszont magasnak számít. A kormányzat által hozott, a gazdaság lehűtésére tett intézkedések tehát eddig még nem hoztak kézzelfogható eredményt.
A 2007. március elején tartott Népi Gyűlés úgy határozott, hogy a 2006-os 10,7%-os GDP növekedést 8%-ra fogják vissza, amit kisebb energiafelhasználással és jelentős környezetvédelmi intézkedésekkel kell elérni. A növekedéshez a feldolgozóipar 70-72, a mezőgazdaság 5-6, a szolgáltatások 20-22% körül járulnak hozzá.
Ugyanitt 52 ellenszavazattal és 37 tartózkodás mellett fogadták el a magántulajdonról szóló törvényt, amit a külföldi sajtó nyomban mérföldkőnek nevezett "a magántulajdon védelmében" és "a kommunizmus maradványainak felszámolásában". Bár a kínai tömegtájékoztatás hangsúlyozza, hogy továbbra is a közösségi tulajdont kívánják a gazdaság középpontjába állítani és a termőföld változatlanul állami tulajdonban marad, az új jogszabály egyszerre hivatott védelmezni a közösségi és az állami, valamint a magántulajdont.
Ugyancsak mérföldkőnek számít egy másik közelmúltban elfogadott törvény, ez egységesen huszonöt százalékban szabja meg a kínai és a külföldi vállalatok adóterheit, jövő év januárjától megszüntetve a külföldi cégek adókiváltságát, kisebb adókötelezettségét a kínai vállalatokhoz képest.
Kína gazdasági mutatóit jól jellemzi, hogy devizatartalékai idén elérték az 1000 milliárd dollárt, amelynek a kezelésére egy külön intézményt állít fel a kormány.
Az 1990-ben alapított shanghai tőzsde ma már a régió és egyben a világ egyik meghatározó tőzsdéje. Az ott zajló történések erősen befolyásolják a Tokióban, Hong Kongban és a régió hagyományos vezető tőkepiacain lejátszódó eseményeket.
A külkereskedelem bővülése csúcsokat döntöget. A Német Szövetségi Külgazdasági Ügynökség (BfAI) február első napjaiban nyilvánosságra hozott előrejelzése szerint 2008-ban, a pekingi nyári olimpiai játékok évében a Kínai Népköztársaság leszorítja Németországot a világ vezető exportőr nemzetei képzeletbeli dobogójának legfelső fokáról. A BfAI várakozásai szerint a kínai export 2008-ban várhatóan 1.450 milliárd dollárt tesz ki, miközben a német kivitel értéke „csupán” 1.380 milliárd dollárra emelkedik. Azaz - a kínai export 2007-ben 25, 2008-ban újabb 20 %-kal haladja meg az egy évvel korábbit, a német export viszont csak évi 10 %-kal bővül. Németország négy éven keresztül volt és ezek szerint az idén utoljára az „export világbajnoka”, miközben az Egyesült Államok visszacsúszik a harmadik helyre. A világexportban elért német részesedés 2006-ban még 9,3 %, Kínáé 7,3 %, az Egyesült Államoké pedig 8,7 % volt.
A 2002-ben az ország és a párt élén lezajlott vezetőváltás következtében egy új generáció irányítja Kínát, amely a korábbinál is pragmatikusabban közelíti meg a gazdaság és a politika kérdéseit.
Mindezek ellenére belátható időn belül nem várható politikai átalakulás az országban. A kommunista párt ragaszkodik a hatalmához: Ven Csia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnök épp ez év februárjában zárta ki a demokratikus reformok lehetőségét azzal a kijelentésével, hogy Kína még száz évig a szocializmus első fázisában lesz. A párt hatalmi bázisát erősíti a gyors gazdasági és az ezzel járó életszínvonal-növekedés, ahogy Ven mondja: Kínának a saját útját kell járnia a demokratikus rendszer kiépítésében. Ismertek az érvek, amelyek szerint Kínában nem szabad hirtelen mély reformokat bevezetni, mert az káoszhoz vezethetne, vagyis a legfontosabb a lépésről lépésre való haladás a stabilitás fenntartása mellett. Felvetődik a kérdés ugyanakkor, hogy meddig mehet el Kína a kapitalizmus kiteljesítésében anélkül, hogy a kommunista pártnak le kellene mondania a hatalmáról, illetve az egypártrendszer mely ponton kezd gátat vetni a gazdasági fejlődésnek.
A rohamos gazdasági fejlődés egyes problémákra megoldást jelent, míg másokat épp maga idéz elő.
Kína lakossága a 40-es, 50-es és 60-as években ugrásszerűen növekedett, mára pedig meghaladja az 1,3 milliárd főt. Az 1969-ben bevezetett szigorú intézkedésekkel sikerült megfékezni a népességrobbanást, ennek következtében a lakosság korösszetétele is változóban van. A lenti táblázatból látható, hogy Kína demográfiai jellemzői ma már egyre jobban hasonlítanak a fejlett országokéihoz.

Népesség-növekedés 0-14 éves 15-64 éves 65 év feletti
Kína 0,58% 21,4% 71% 7,6%
India 1,4% 31,2% 63,9% 4,9%
Egyesült Államok 0,92% 20,6% 67% 12,4%
Németország 0% 14,4% 66,7% 18,9%
Magyarország -0,26% 15,8% 69,1% 15,1%
Forrás: CIA World Fact Book 2005

Kínában a városi lakosság aránya alig lépte át a 30%-ot, ami az 50%-os világátlaghoz viszonyítva mutatja, hogy bár megindult a tömegek városokba áramlása, a kormányzat adminisztratív intézkedései egyelőre fékezik ezt a folyamatot. Egyes közszolgáltatásokat – mint pl. az egészségügyi szolgáltatás vagy oktatás a lakosság csak azon a településen vehet igénybe, ahol regisztrálva van.
Egy reprezentatív felmérés szerint ugyanakkor a kínaiak több mint kilencven százaléka gondolja úgy, hogy meg kellene változtatni az országban az állampolgárok regisztrációjára vonatkozó törvényeket. 53 százalékuk úgy véli, hogy a regisztráció jelenlegi formájában akadályozza a hozzájutást a megfelelő oktatáshoz, az egészségbiztosításhoz és a foglalkoztatáshoz. A rendszer az 1950-es évekbeli bevezetése óta persze rengeteget változott, de az alap-szisztéma ma is él. Kísérletképpen egyes helyeken már felfüggesztették. A déli Guangdong tartományban hat hónap múlva, míg a közép-kínai Zhengzhou városában másfél év múlva állították vissza. Olyan gyors ütemben nőtt a lakosság, hogy azt sem az infrastruktúra, sem a nagy ellátó rendszerek nem tudták követni, s a helyzet összeomlással fenyegetett.
Tekintve azonban, hogy a városi lakosság átlagjövedelme többszöröse a vidékinek, valamit vidéken a munkanélküliség is nagyobb, igen nagy méreteket ölt a tömegek városokba vándorlása.
A város-vidék szembeállítás mellett érdemes felhívni a figyelmet az ország keleti, azaz partvidéki és nyugati területei között feszülő ellentétre, amely a népsűrűség, gazdasági fejlettség és az etnikai összetétel területén egyaránt tapasztalható. A partvidéki területeken mintegy 400 ember él egy négyzetkilométeren, Kína nyugati területein viszont csak 10 (www.china.org.cn). A gazdasági fejlettség eltérő színvonalát mutatja, hogy 1999-ben az egy főre jutó GDP az ország 9 nyugati tartományában az amúgy sem magas országos átlagnak 60%-a volt, a külföldi tőkebefektetéseknek pedig kevesebb, mint 5%-a érkezett a nyugati régióba. A nemzetiségi kérdés Kína egyik súlyos problémája. A lakosságának mindössze 8%-át alkotják a kisebbségek, ami önmagában nem számít magas aránynak, azonban ők lakják az ország területének 60%-át. Az ország területének közel egyharmadát alkotó két nyugati tartomány Hszincsiang és Tibet az erőteljes betelepítések ellenére is nemzetiségi többségű terület. Ráadásul a stratégiai elhelyezkedését tekintve fontos, ásványkincsekben, energiahordozókban gazdag Hszincsiang tartományban erős szeparatista mozgalmak működnek, amelyek gyakran alkalmazzák a terrorizmus eszközeit.
A rendkívüli ütemű gazdasági növekedés, a gyors iparosodás és a városok rohamosan növekvő népessége miatt Kína már ma is komoly környezetvédelmi kihívásokkal szembesül.
Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a további gazdasági növekedés óriási energiaigényt támaszt. Ez nem csak a környezetet terheli meg, hanem Kínának a külső energiaforrásoktól való függését is fokozza.

(Olcsó munkaerő és magas hozzáadott érték?) Kína 2004 óta az információs-kommunikációs technológiai (IKT) szektorban legjelentősebb termelő és exportőr. Bizonyos termékek esetében a világtermelés több mint 50%-át adja. Ez döntő részben a multinacionális vállalatok beruházásainak köszönhető. Ezek a cégek mindeddig elsősorban a munkaintenzív termelési fázisokat telepítették Kínába, építve az olcsó, nagy tömegű munkaerőre. A nagyobb hozzáadott értéket képviselő alkatrészeket külföldről – jellemzően más ázsiai országokból – szállítják Kínába, ott szerelik össze, majd exportálják. Egyre növekvő mértékben azonban a belső piacra szánják.
Ma azonban már egyre jellemzőbb az is, hogy kutatói kapacitást telepítenek az országba az egyre magasabb színvonalú és elsősorban műszaki orientációjú egyetemi képzés miatt.
Az UNCTAD 2005-ös beszámolója, amely a transznacionális vállalatok K+F beruházásait vizsgálja, külön felhívja a figyelmet erre. A jelentés szerint az elmúlt években valóságos robbanás következett be ezen a téren: a vállalatok 2000 és 2004 között 700 kutatási központot hoztak létre. A központok nagy része teljes egészében az anyavállalat tulajdona, de előfordulnak közös tulajdonúak is, mint pl. a Lenovo és az Intel 2003-ban alapított közös kutatási egysége.
A beruházások nagy része a legmagasabb hozzáadott értékű szektorokba érkezett. Ezek közül is az első helyet foglalja el az IKT szektor.
Ugyanezen beszámoló szerint 2005 és 2009 között a megkérdezett vállalatok 62%-a tervez új K+F beruházást az országban, amivel Kína ebben a rangsorban az első, megelőzve az Egyesült Államokat, amelyet a cégek 42%-a, és Indiát, amelyet 29%-a említett. (UNCTAD World Investment Report 2005)
A fenti pozitív folyamatok mellett – és a sokat emlegetett agyelszívás jelenségével szemben – ma megfigyelhető egy új jelenség is: az agycirkuláció. A Szilícium Völgy vállalatainál ugyanis igen jelentős számú kínai származású fiatal mérnök helyezkedik el, vagy alapít céget. Ezek a fiatalok azután később keresik a kapcsolatot az anyaországgal, bekapcsolva azt a legfejlettebb technológiájú iparágakba.
A más országokkal, külföldi vállalatokkal történő K+F együttműködéseket, a magas technológiájú, nagy hozzáadott értékű iparágak fejlesztését a kínai kormány elsőrendű prioritásnak tartja. Ezekben a kapcsolatokban pedig nem habozik kihasználni az óriási piac meglétéből vagy ígéretéből adódó tárgyalási pozícióit. Jó példája ennek, hogy a világ két legnagyobb gyártójával, az Airbus-szal és a Boeinggel nagy összegű megállapodást kötött repülőgépek vásárlásáról, a feltételek között azonban szerepelt az is, hogy a két cég csúcstechnológiát ad át kínai vállalatok számára.
Ugyanakkor 2006-ban az OECD becslései szerint vásárlóerő paritáson számolva az ország 136 milliárd dollárt költött kutatás-fejlesztésre. Ezzel Japánt megelőzve az Egyesült Államok után a második helyet foglalta el a világon. Az elmúlt egy évtizedben K+F-re fordított összegek igen dinamikusan növekedtek, több évben a gazdasági növekedés ütemét akár kétszeresen meghaladva, és többszörösen felülmúlva a legfejlettebb országokban e tekintetben tapasztalt növekedést.

K+F-re fordított összegek növekedési üteme az előző évhez viszonyítva.
1996 2001 2002 2003 2004-2005 átlaga 2006
Kína 25,7 24,3 18,0 22,2 20,4 20,4
Japán 5,9 4,0 4,3 4,5 4,5 4,5
Egyesült Államok 7,5 -0,6 5,9 6,9 4,0 3,9
Németország 4,4 4,5 3,2 2,9 3,5 3,5
EU-15 4,5 5,5 2,4 4,8 4,8
Forrás: OECD Science Technology and Industry Outlook 2006, www.oecd.org

A K+F kiadásoknak a GDP-hez viszonyított aránya is növekszik. Ez 1996-ban még csak 0,6%, 2004-ben viszont már 1,23% volt, a kormány azonban 2010-re 2,0%-ra, 2020-ra pedig 2,5%-ra kívánja növelni az arányt. Összehasonlításul, a 2%-os aránnyal Kína ma olyan országokat előzne meg, mint Kanada, Nagy-Britannia, Hollandia vagy Írország.
Az országok K+F kapacitását kifejező másik mutatót, a főállású kutatók számát tekintve is a második helyet foglalja el Kína szintén az Egyesült Államok után, magasan megelőzve a harmadik Oroszországot. Ezen a területen hasonlóan dinamikus fejlődést mutat az ország, hiszen 1995 és 2004 között 77%-os növekedést produkált.
Bár – ahogy a fenti példa is mutatja – a külföldi technológiák átvétele ma is nagyon fontos, Kína egyre inkább saját kutatói kapacitására igyekszik és tud is támaszkodni. Ez gyökeres fordulatnak számít, hiszen eddig szinte kizárólag a nyugati technológiákat vették át, vagy épp egyszerűen lemásolták. Az új tendenciákat legszemléletesebben talán az önálló kínai űrprogram szemlélteti. Kína 2003-ban embert küldött az űrbe, és még 2010 előtt ember nélküli járművet akar a Holdra juttatni.
Ki kell azonban térni egy fontos témára. A kormányzati politika mindaddig nem lehet sikeres, amíg Kína súlyosan megsérti a szerzői jogokat. 2001-ben az Információipari Minisztérium közleményben hívta fel a kormányzati szerveket a legális szoftverek használatára. 2006 áprilisában pedig elrendelte, hogy a Kínában gyártott és forgalomba hozott számítógépeket jogtiszta operációs rendszerrel kell ellátni.
A szellemi tulajdonjogok védelméért Kína sok lépést tett az elmúlt 1-2 évben, elsősorban a WTO-hoz való csatlakozás következtében. Több hivatal és jogszabály is ezt a területet erősíti, 2006-ban külön akciótervet állítottak össze, ugyanakkor nem a hivatalok felállítása és törvények megalkotása a legnagyobb kihívás, hanem a jogszabályok betartása és betartatása.
A védett tartalmak területén eddig csúfosan teljesítő Kína 2006 decemberében megállapodást írt alá több nyugati érdekvédő szervezettel a védelem kiterjesztéséről valamint az illegális másolatok kezeléséről.
A ZDNet értesülése szerint az ázsiai ország egészen pontosan négy brit és amerikai szervezettel paktált le, amelyek között a felhasználók által is jól ismert nevek szerepelnek. Az újdonsült szövetségesek között megtalálható a Business Software Alliance, az Amerikai Mozgókép Szövetség, illetve az Amerikai Kiadók Szövetsége, amelyek többnyire rendezték a vitás ügyeket.
Kínában először fordult elő, hogy 2007. február elején 8 embert letartóztattak számítógépes vírus írása és terjesztése miatt.
Az International Intellectual Property Alliance (IIPA) adatai szerint 2006-ban a kínai jogsértések (szoftver és zene) 2,21 milliárd dollár kárt okoztak az amerikai cégeknek.
A szerzői jogi gondok miatt a K+F terén óvatosan érdemes előrelépni bármilyen külföldi vállalatnak, az ottani szabályokat komolyan kell venni és mindent betartani, valamint megbízható partnereket kell keresni (például egyetemek).

(Az IKT szektor jelene) 2000-ben 20,6 millió, 2004-ben 53 millió PC volt Kínában. Az 1-999 alkalmazottat informatikai foglalkoztató vállalatok 2007-ben 95 milliárd dollárt fektetnek be az ázsiai régióban, Japánt leszámítva. Ez 2006-hoz képest 16%-os növekedést jelent, az országok rangsorában Kína, Dél-Korea és Ausztrália vezet, ez a három ország több mint 60%-ot képvisel.
2005-ben a kínai végfelhasználók 119 milliárd dollárt költöttek infokommunikációra, összehasonlításképpen Indiában 35 milliárd, Japánban tized akkora népességre 292 milliárd dollárt költöttek. Ugyanakkor a vállalatok még elég kiszámíthatatlanul és keveset költenek IKT-ra, bizonyos szegmensekben, bármennyire is meglepő, egész kicsi a kínai piac. Ökölszabályként elmondható, hogy minél bonyolultabb egy alkalmazás, annál nehezebben értékesíthető.
A vállalati IKT költések évi 6,2%-os növekedése jelezhető előre a Gartner szerint és így 2009-re eléri a 85 milliárd dollárt. A legtöbbet a kommunikációs ipar, a pénzügyi szolgáltatók és a gyártó cégek költenek, elsősorban telekommunikációs eszközökre és szolgáltatásokra, valamint hardverre.
Az informatikai szolgáltatók számára a legfontosabb, hogy a világon szerzett tudás mellett kellőképpen hangsúlyozzák a helyi tudást és tapasztalatot is. Helyi emberekre támaszkodva tudják csak a helyi igényekhez igazított termékeket és szolgáltatásokat értékesíteni.
Az eszközök, hardverek gyártóinak analizálniuk kell a helyi piacot és a megcélzott iparág szereplőit, ezt figyelembe véve, a helyi viszonyokhoz igazított üzleti stratégiával kell jelentkezniük. A helyi cégek jelentős helyi hírnévvel bírnak, bármelyik nemzetközi cégnek ajánlott velük összefogva, közös vállalatot alapítva vagy helyi cégeket felvásárolva behatolni a helyi piacra.
Érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy Kínában 1,2 milliárd rádióhallgató és TV néző él, az ország 90%-án műholdas TV fogható. Jelenleg 282 rádióállomás és 314 TV csatorna működik, 2004-ben ezek együttes árbevétele közel 10 milliárd dollár volt.
Az indiai sikereket megirigyelve a kínai IT szolgáltató cégek is egyre inkább keresik az export célpontokat, de egyelőre úgy tűnik, hogy csak kevesen lesznek sikeresek. A Gartner több cég bevonásával végzett kutatást és két fontos hiányt tártak fel az üzleti modelljükben: nem képesek szigorúan a kiválasztott célpiacra fókuszálni és nem tudnak elég piac-közeliek lenni. Kiemelendő még, hogy a szóban forgó cégek nem tudnak a célpiacon megfelelő brand-et építeni.
A kommunikációs cégek között újak vannak felemelkedőben. A Huawei és ZTE már megtette az első komoly lépéseket a külpiacokon, ugyanakkor ezek az új cégek (amilyen például az állami FiberHome Technologies vagy a magántulajdonú Harbour Networks) az ő lábnyomukban lépkedve könnyebben hódíthatnak. Ezek az új cégek is hozzáférnek az olcsó munkaerőhöz és gyártókapacitásokhoz, sőt a gyorsan növekedő helyi piacra is könnyen támaszkodhatnak.
Kínában a mobil távközlés fejlődése a késői 80-as években kezdődött. 1987 novemberében indult az első, analóg 900 MHz-es szolgáltatás. 1997-ben 13,2 millió, 1999-ben 40 millió mobiltelefon előfizető volt. 2003 októberétől kezdődően már több mobil előfizető volt (256,94 millió), mint vezetékes (255,14 millió). 2004 végére a mobil előfizetők száma elérte a 334,82 milliót.
Japánban 2007. január 31-én 95,3 millió mobiltelefon előfizető volt. Az NTT Docomo 52,2m előfizetővel az első, a KDDI 27,43m előfizetővel a második.
A világ legnagyobb mobiltelefon-gyártója, a finn Nokia bejelentette, hogy a kínai régióból Kína, Hongkong, Tajvan származó bevétele 2006-ban 39 százalékkal, 5,3 milliárd euro fölé emelkedett. 2005 óta Kína a Nokia legnagyobb piaca; a Nokia piaci részesedése Kína szárazföldi országrészeiben 35 százalék feletti.
Több mint 440 millió előfizetővel immár Kína a világ legnagyobb mobilpiaca. A China Mobil Kína legnagyobb mobilszolgáltatója, 2007. március végén 310 millió előfizetővel rendelkezett, ezzel a piac kétharmadát uralja. 2003 óta a világ legnagyobb mobil cége (akkor taszította le a trónról a Vodafone-t, amelynek csak 200 millió előfizetője van 59 országban). Érdekesség, hogy a China Mobile 97%-ban az állam tulajdona, 3%-ban azonban a Vodafone-é!
Az előfizetők többsége (250 millió) pre-paid ügyfél, az átlag kínai havi 10 dollárnak megfelelő összeget költ mobilra (ez az átlagfizetés 7-8%-a), de sok kínai többet költ erre, mint élelmiszerre.
2007 év végére Ázsia és Ausztrália mobiltelefon előfizetőinek száma várhatóan 1,14 milliárd lesz.
Indiában 2006 végén „csak” 142,7 millió mobil előfizető volt, a penetráció csupán 13% (Frost & Sullivan).

Év Mobiltelefon felhasználók száma Növekedési ráta (%) penetráció
1987 300
1988 3,100
Unit: million
1994 1.568
1995 3.629 131.4 0.30
1996 6.853 88.8 0.56
1997 13.233 93.1 1.07
1998 23.863 80.3 1.89
1999 43.238 81.2 3.5
2000 84.533 95.5 ?
2001 145.222 71.8 11.20
2002 206.616 42.3 16.19
2003 269.953 30.6 20.9
2004 334.820 24.0 25.9
2005 393.428 17.5 30.3
2006 (July) 431.799 9.75 32.7

(Kína és az Internet) Kínában jelenleg mintegy 137 millióan használják az Internetet, amivel az ország az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb internetpiaca, a teljes lakossághoz viszonyítva azonban így is csak 10,5%-os a penetráció. Ez az átlagos érték azonban nagy egyenetlenségeket takar. A fejlett délkínai Kuangtung (Quangdong) tartomány vezető helyen áll, lakosságának 13,4 százaléka internetezik, közvetlenül utána más prosperáló keleti tartományok, Santung, Csiangszu és Csecsiang (Shandong, Jiangsu és Zhejiang). következnek. Pekingben, Sanghajban és Tiencsinben (Beijing, Shanghai, Tianjin) az internetezők aránya már elérte a lakosság 30,4, 28,7 illetve 24,9 százalékát, viszont az északnyugati, kevésbé kedvező helyzetű Csinghaj (Qinghai) tartományban csak 6,8, Tibetben csak 5,8 százalék az arány.
Még a legfejlettebb régiók mutatói is igen alacsonynak számítanak azonban a legfejlettebb országokkal való összehasonlításban. A használat viszont rendkívül gyors ütemben terjed: 2000-hez képest több, mint 5-szörösére nőtt. A jelenlegi trendek mellett valószínű, hogy két év múlva Kína az internetezők számának tekintetében megelőzi az Egyesült Államokat, ahol jelenleg 210 millióan használják a világhálót.


Internethasználók 2007
(millió fő) Penetráció a lakosság százalékában Növekedés 2000-hez képest (%)
Kína 137,0 10,4 508,9
Egyesült Államok 211,1 69,9 121,4
Japán 86,3 67,1 83,3
Németország 50,5 61,2 110,3
India 40,0 3,5 700,0
Magyarország 3,1 30,4 326,6
Világ 1114,2 16,9 208,7
Forrás: www.internetworldstats.com

Az impozáns növekedésnek azonban vannak korlátai. Ezek közül a legfontosabb talán a személyi számítógépek alacsony aránya a háztartásokban. További akadály, hogy a díjak nemzetközi összehasonlításban is viszonylag magasnak számítanak, különösen pedig a vidéki lakosság jövedelmi viszonyaihoz képest. Emellett a gyérebben lakott területeken a hálózat kiépítésének a költségei is igen magasak, ami miatt a nyugati területeknek még kevesebb esélyük van a felzárkózásra ezen a téren is.
A Kínai Internet Információs Központ (CNNIC) 2007 januárjában közzétett jelentése szerint a felhasználók közel 76%-a szélessávú hozzáféréssel rendelkezik, ami nemzetközi összehasonlításban is magas aránynak számít. Ez a későn jövő országokra általában jellemző, hiszen a fejlődés bizonyos lépcsőfokait egyszerűen átlépték.
A kínai internetezők legnagyobb része otthonából csatlakozik (76%). Ezt követi a munkahelyen való hozzáférés (33%), majd az internetkávézók (32%), végül az iskolák (13%).

A felhasználók korösszetétele
18 alatt 18-24 25-30 31-35 36-40 41-50 51-60 60 fölött
17,2% 35,2% 19,7% 10,4% 8,2% 6,2% 2,2% 0,9%
Forrás: Statistical Survey Report on The Internet Development in China 2007 CNNIC

Felhasználók iskolai végzettesége
Középiskolai alatt Középiskola Főiskola Bachelor Master Doktori
17,1% 31,1% 23,3% 25,8% 2,3% 0,4%
Forrás: Statistical Survey Report on The Internet Development in China 2007 CNNIC

A fenti táblázatok mutatják, hogy a felhasználók többsége 25 év alatti diák. Ezzel szoros összefüggésben van az, hogy a fejlett országokhoz képest bizonyos eltérések mutatkoznak a használati szokások tekintetében.
A kínaiak kevesebbet használják a keresőket, és kevesebbet e-maileznek. Ezzel szemben szívesebben használják az azonnali üzenetküldő eszközöket. Elsősorban információszerzés céljára használják a világhálót, de ezek az információk leginkább a szórakozással kapcsolatosak. A szórakozás egyébként is nagy szerepet játszik a felhasználók motivációjában. Az átlagos kínai felhasználó heti 20 óránál többet használja az Internetet, ami magasabb a fejlett országokban megszokottnál.
Jellemző ugyanakkor, hogy kevesebbet vásárolnak a világhálón keresztül. Ennek okaként a legtöbben a fizetés biztonságának a hiányát emelték ki, valamint azt, hogy az áru minősége nem ellenőrizhető.
Az internetkávézóknak Kínában jelenleg jóval nagyobb a szerepük, mint a nyugati világban. Ez több okra vezethető vissza. Egyrészt a PC-vel való ellátottság alacsony színvonala, illetve jövedelmi helyzetük miatt sokan nem rendelkeznek otthoni kapcsolattal. Vidéken ez különösen igaz. Másrészt, mint azt láttuk a felhasználók igen jelentős hányada 18 év alatti. A konzervatív kínai családmodell miatt az otthontól távol szabadabban, társaik között hódolhatnak szokásaiknak. Igen jelentős a szerepe az online játéknak is, amelyet az internetkávézókban csoportosan játszhatnak.
A kávézók körül egész iparág fejlődött ki. Ma több mint 100 ezer működik belőlük az országban, és több mint egymillió alkalmazottat foglalkoztatnak.
Az internetkávézók működését a kínai hatóságok szigorúan szabályozzák. Használatukat pl. személyi igazolványszámmal történő regisztrációhoz kötik, csak meghatározott időszakokban lehetnek nyitva, és nem lehetnek oktatási intézményhez 200 méternél közelebb.
A 2007. áprilistól új törvény védi a kínai ifjúságot az online játékfüggőségtől. Április közepétől csak speciális javítással ellátott játékprogram elé ülhet le 18 év alatti játékos a kínai internetcafékban. A javítás három óra folyamatos játék után egy drasztikus húzással lefelezi a játékos hatékonyságát (szerepjátékban például a kapott tapasztalati pontok mennyiségét, egy háborús játékban a fegyverei sebzését). Újabb két óra múlva egy „Kezdesz egészségtelenül sokat játszani, kérjük lépj ki és pihenj kicsit!” figyelmeztetés kíséretében a maradékot is elveszi.
A fejlesztőknek három hónapjuk van a már futó játékaikba beleépíteni a rendszert, különben kitiltják a termékeiket a kínai netkávézókból, ahol – az otthoni pc-k hiánya miatt – 137 millióan használják naponta az internetet, ebből 31 millióan foglalkoznak rendszeresen online játékokkal. A vezető kínai netcafé-hálózatok üzemeltetői szerint az új törvény minimális hatással lesz csak a forgalmukra, a független elemzők viszont korántsem ilyen biztosak a hatásokban.

(Kormányzati lépések) A kormány ösztönözni igyekszik a külföldi befektetéseket a magas hozzáadott értékű iparágakban, elsősorban az IKT szektorban. Egyrészt az állami kutatásra és fejlesztésre egyre növekvő összegeket áldoznak, másrészt adókedvezményekkel, állami támogatásokkal segítik a szoftveripart, harmadrészt pedig igyekeznek fejleszteni annak srtuktúráját.
A kormány 1993-ban indította útjára az ún. Arany Projekteket, amelyek tudás alapú gazdaság megvalósítását és közigazgatási funkciók fejlesztését irányozták elő. A kezdeményezés három fő céllal rendelkezett:
- Egy nemzeti „információs sztráda” kiépítését, amely elősegíti a modernizációt és a gazdaság fejlődését.
- Az információs technológiák terjedésének elősegítését.
- Az ország központi és periférikus területeinek összekapcsolását, amelynek révén a központi kormányzat is nagyobb befolyást tud gyakorolni.
Az Arany Projektek sorában az első három – az Arany Híd, az Arany Kártya és az Arany Vám – bírt a legnagyobb jeletőséggel. Az előbbi a gerinchálózatok kiépítésére irányult, a második a bankrendszert érintette egy az egész országban elfogadott bankkártya rendszer bevezetésével, valamint ATM-ek és POS terminálok terjesztését. Az utolsó a külkereskedelmi vállalatok, bankok és a vámügyi és adóhatóságok közötti gyorsabb adatáramlást szolgálta. Elsődleges célja a vámügyintézés gyorsítása volt, valamint hatékonyabbá tette az adók, járulékok és vámok behajtását.
Az Arany Projektek eredményeire építve a kormány három átfogó programot indított: a Kormányzat Online Projektet, a Vállalkozás Online Projektet valamint a Család Online Projektet.
Az 1999-ben indult Kormányzat Online Projekt gyakorlatilag Kína e-kormányzat programja, amely 5 célt tűzött maga elé:
A kormányzati szervezet online megjelenítése: funkciók, felépítés, az egyes hivatalok hatásköre, eljárásrendje, valamint a hatályos törvények és rendeletek hozzáférhetővé tétele.
A kormányzati dokumentumok és archív anyagok online hozzáférésének biztosítása
Híradás a kormányzat napi tevékenységéről
Elektronikus ügyintézés, a hivatalok munkájának hatékonyabbá tétele.
Online kereskedelem
A projekt keretében jött létre többek között Kína kormányzati portálja, amely a www.gov.cn illetve a www.english.gov.cn cím alatt érhető el. Az angol nyelvű oldalakon egyelőre az első három funkció valósult meg.
A Vállalkozás Online Projekt 2000-ben indult kezdeményezés. Alapvető célja, hogy mind az állami nagyvállalatokat, mind a magánkézben lévő kis és középvállalatokat arra ösztönözze, hogy saját honlapot készítsenek, illetve maguk is rendszeresen használják az Internetet információszerzésre és tranzakciók lebonyolítására. A Család Online Projekt célja, hogy a háztartások is széles körben használják az Internetet, különösen a vidéki terülteken. Nem titkolt cél, hogy ezzel a fenti új kormányzati kommunikációs eszközök felé igyekeznek terelni a lakosságot.
A kínai kormány 2006-ban kiadott Informatizing China című programja a következőket tartalmazza:
Információs-kommunikációs technológiák alkalmazása annak érdekében, hogy a gazdaság elmozduljon a tőke- és nyersanyagigényes termelés felől a tudományra, technológiára és a minőségi munkaerőre alapozott fejlődés irányába.
Az IKT alkalmazása a hagyományos iparágak átalakítása és megújítása céljából. Az információs szolgáltatóipar segítsen az egész gazdaság szerkezeti átalakításában, az energia- és nyersanyagfelhasználás csökkentésében, valamint a környezetszennyezés monitoringjában és visszafogásában.
Önálló innovációkra van szükség az IKT termékek és szolgáltatások különböző területein.
A bevezetett technológiák alkalmazási lehetőségeit teljes mértékben ki kell használni, kulcstechnológiákat kell kifejleszteni. A cél, hogy Kína elmozduljon a külföldi technológiák elsajátítása, és használata felől a saját technológiák kifejlesztésének irányába.
Népszerűsíteni kell az Internet használatát. A tartalmakat és alkalmazásokat fejleszteni kell, az e-biztonságot javítani szükséges.
Az információnak, mint erőforrásnak legalább akkora szerepet kell játszania a gazdaságban, mint az energiahordozóknak és a nyersanyagoknak.
Javítani kell a kormányzati szolgáltatásokat. Javítani kell a lakosság képességét az IKT használatának és alkalmazásának terén.
Az e-kormányzati alkalmazásokat tovább kell fejleszteni, hálózatba kell kapcsolni minden kormányzati szolgáltatást.
Javítani kell a hadsereg informatizáltságát.
Az Állami Fejlesztési Tervezési Bizottság a fentieknél konkrétabb prioritásai között a következők szerepelnek:
A kutatás-fejlesztés erősítése a mobil kommunikáció területén, különös tekintettel a 3G rendszerre.
A szoftverfejlesztés erősítése.
Az integrált áramkörök tervezésének fejlesztése, a nagy kapacitású integrált áramkörök gyártása.
Az e-biztonsággal kapcsolatos termékek és szolgáltatások fejlesztése.
Új digitális audio és videó termékek kifejlesztése, a digitális tv-közvetítés fejlesztése.
Új elektronikai alkatrészek és anyagok kifejlesztése, különös tekintettel a kijelző rendszerekre, foto-elektronikus alkatrészekre és szenzorokra.
Új generációs optikai telekommunikációs termékek kifejlesztése és gyártása.
Kína vezetése – annak ellenére, hogy a korábban meghatározó kommunista eszmerendszer kiüresedni látszik – ragaszkodik ahhoz, hogy maga határozza meg az ideológiát. Korábban az információs monopólium ezt biztosította számukra, amin viszont rést üt az internet elterjedéséből eredő szabadabb információáramlás.
A kormány ezért igyekszik a Kínában hozzáférhető tartalmakat cenzúrázni. Ezt korábban elsősorban bizonyos oldalak blokkolásával érték el, ma viszont már nyomást gyakorolnak olyan külföldi cégekre is, mint a Yahoo, a Google, vagy az msn-t üzemeltető Microsoft. Ezen cégek a kínai piacban rejlő óriási lehetőségek kiaknázása érdekében hajlandóak bizonyos kompromisszumokra, és elveik részleges feladására. Segítségükkel szűrik a bizonyos keresőszavakra adott találatokat, nem egyszer pedig együttműködtek a hatóságokkal olyan kínai bloggerek azonosításában – és ezzel felelősségre vonásában –, akik a kormány számára érzékeny tartalmú webes naplókat vezettek.
2007 elején a Politikai Tanács ülésén arról beszélt a 24 legfelső irányító, hogy az internetet érintő korlátozásokat továbbra is fenn kell tartani, továbbra is meg kell szűrni a Kínába beáramló illetve a határokon belül születő gondolatokat az állambiztonság fenntartása érdekében.
Annak ellenére tehát, hogy a szabad információáramlás veszélyezteti a kommunista párt uralmát, a kormány – feltételekhez kötötten – mégis támogatja az internet minél gyorsabb és szélesebb körű elterjedését.

(Következtetések) A Teng Hsziao Ping által meghirdetett reformok óta Kína a rohamos gazdasági növekedésnek köszönhetően mára közepesen fejlett országgá vált. Az elmúlt 30 év gazdasági dinamizmusa alapvetően az országban óriási mennyiségben rendelkezésre álló olcsó munkaerőre épült. A jelek szerint a jövőben ezzel a modellel szakítani fog az ország, és az elsősorban a tőkére és a munkaerőre épülő helyett lassan a tudás és információ vezérelte növekedési pályára lép.
Ezt a tendenciát támasztja alá a K+F beruházások elmúlt évekbeli dinamikus növekedése, valamint az ennek hátterében álló kormányzati politika.
Kína igyekszik a fejlesztéseket saját bázisára alapozva megvalósítani, lassan feladva a korábbi gyakorlatot, amely a nyugati technológiák átvételére és másolására épült.
Azonban kétségessé teszi, hogy az olcsó munkaerőt hatalmas tömegekben kellene képezni a kritikus tömeg eléréséhez és ehhez az embereket is rá kell venni a tanulásra.
Valószínű, hogy fordulatra kerül sor a közeljövőben Kína szabadalmi jogokkal kapcsolatos álláspontja terén is. Eddig alapvetően figyelmen kívül hagyták az erre vonatkozó nemzetközi egyezményeket. A találmányokat és szellemi termékeket gyakorlatilag az emberiség közös kincsének tekintették. Ezt egyesek a sajátos kínai hozzáállással is magyarázták, azonban nem szabad elfelejteni, hogy mostanáig gazdasági érdekük is ezt diktálta.
A jövőben megvalósuló saját fejlesztések miatt hamarosan azonban Kínának is érdeke lesz a szabadalmi jog szélesebb körű figyelembe vétele. A 2003-as WTO csatlakozás óta történtek előrelépések, legalábbis a belső szabályozás terén. Ezek betartása és betartatása azonban ma sem valósul meg teljes mértékben.
A közgazdasági Nobel-díjas Joseph Stiglitz szerint azonban Kínának nem szabad teljes körűen alávetnie magát a jelenleg érvényben lévő nemzetközi egyezményeknek, amelyek az egyenlőtlen szellemi tulajdonjogi törvények elfogadtatását célozzák. A kiegyensúlyozott szabályozásra azért lenne szükség, mert a tudás előállításához a legfontosabb maga a tudás, a rosszul kialakított szellemi tulajdonjogi szabályozás pedig erőteljesen fékezheti az innovációt.
Kínának a közeli jövőben megadathatik, hogy növekvő gazdasági hatalmát latba vetve a világ szerzői jogi szabályozásának reformját indítsa útjára.
A kínai IKT-szektor vállalatai a jövőben nem csak belső piacon lehetnek sikeresek, hanem külföldön is. Ennek talán egyik legjobb példája az IBM PC üzletágát felvásárló Lenovo. A kínai munkaerő nemzetközi összehasonlításban ugyanis még a magasabb képzettséget igénylő szegmensekben, mint pl. a kutatás és fejlesztés, árban is versenyképes marad. A magasan képzett, olcsó munkaerőre építve India például igen jelentős szereplővé vált az IKT szolgáltatások terén. Ez a piac Kína számára is lehetőséget jelent, igaz ott hiányzik az, ami Indiában adottság, azaz a munkavállalók angol nyelvtudása. Ez a tényező pedig nem csak ezen a területen meghatározó. Ezt felismerve az oktatási minisztérium kötelezővé tette az angol nyelv oktatását az általános iskolákban. A műszaki főiskolákon is előtérbe került az angol nyelvoktatás, hiszen ma mintegy 100 ezer angoltanár dolgozik ezekben az intézményekben.
Bár a szabad információáramlás, amit az Internet testesít meg, elviekben hozzájárulhat a demokratizálódáshoz, eddig úgy tűnik Kínában nem érte el azt a kritikus tömeget, ami elég lehet a folyamat megindulásához. A kommunista párt pedig meg is tesz mindent azért, hogy az információáramlás az irányítása alatt maradjon. Sok múlik azonban azon, hogy ebben mennyire lesz sikeres a jövőben.
Megvizsgálva a Kínában jelenleg internetezők demográfiai jellemzőit, nem nehéz megjósolni, hogy a jövőben nem csak a demográfiai összetétel, de az ebből adódó használati szokások is változni fognak.
Nem véletlen, hogy a jelenleg többséget alkotó tizenévesek más szokásokat követnek, mint a fejlett országok felhasználói. Az idő előrehaladtával azonban a mai tizen- és huszonéves diákok felnőve kevesebb időt töltenek online játékokkal. Saját keresettel rendelkeznek majd, amelynek egy részét feltehetőleg az Interneten fogják elkölteni. Így a kínai internetes piac nem csak a felhasználók számát, de vásárlóerejét tekintve is átveheti az első helyet a világban. Bár ma még kevesen jeleskednek az idegen nyelvek ismeretében, a fenti okok miatt ez változni fog a jövőben. Így nem csak kínaiul lehet elérni majd több százmillió kínai internetfelhasználót.
A technikai fejlődés, az Internet elterjedése az ország sok jelenlegi problémájára jelenthet megoldást. Segítségével a vidék és a távoli területek bekapcsolódhatnak a centrumokban zajló gazdasági növekedésbe. Épp ezért kulcsfontosságú a hozzáférés kérdése. Ebből a szempontból talán nem is az számít elsősorban, hányan férnek hozzá az internethez, hanem, hogy hányan nem. A digitális szakadék felszámolása tehát kulcsfontosságú.
Kína előnyben van sok hasonló helyzetű országgal szemben annyiban, hogy az írástudók aránya 90% fölötti. Összehasonlításként: a másik feltörekvő ázsiai óriásállamban, Indiában ez az arány 60% alatti. A fejlettekhez való gyors felzárkózást segítő tényező lehet a lakosság korösszetétele, hiszen az újra, technikai újdonságokra fogékony fiatalabb korosztály aránya relatíve magas.
Bár a piaci folyamatok és társadalom belső fejlődése – úgy tűnik – egyre nagyobb szerepet játszanak Kínában, a történelmi hagyományoknak megfelelően az állami vezetés akarata ma is meghatározó. Ezért megítélésünk szerint kiemelt jelentőségűek a fent vázolt kormányzati irányelvek és intézkedések. A kormány sokat tesz azért, hogy Kína gazdaságának azok a szektorai erősödjenek meg, amelyek jóval nagyobb hozzáadott értéket képviselnek, mint a jelenlegi húzóágazatok.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969