2013. I-VI
 

A vízparadigma
Bangó Jenő

Bevezetés

Ezt isszuk, ezzel mosakodunk, ebben úszunk – a levegő után semmi más elem nem természetesebb számunkra, mint a víz. A tudósok azonban egészen máshogy gondolkoznak erről. Mert ez az anyag az egyszerű H2O formulával egyre újabb rejtélyeket, talányokat ad föl.

A világ amelyben élünk tele van problémákal és katasztrófákkal. Problémák és katasztrófäk mindig voltak, de csak a globalizált és mediatizált világban döbbenünk rá igazán horderejükre. A közvetlen fizikai környezettel szociológiailag a legtalálóbban a Maslow-féle (1994) „szükségletpiramis”-nál (annak legalsó fokán) illetve ugyanezzel a gondolattal részletesebben Kalish (2007) művében találkozunk. Maslow szerint az ember állandóan küzd igényei, szükségletei kielégítéséért, amelyek egymással kölcsönhatásban vannak. Kalish szerint idetartoznak a klímaviszonyok, a levegő, a víz és a táplálék is. Maslowot és Kalisht összevetve maradjunk egyelőre a víz témájánál.

Mihelyt bizonyos szükségletek kielégítést nyertek (alapigények a piramis első fokán) azonnal aktiválódnak a magasabb szinten található szükségletek: a biztonság és a meghittség. (Geborgenheit), a szeretet és a valakihez tartozás érzése, önmegbecsülés és a másik megbecsülése. És végül az ötödik, utolsó fokon az önmegvalósitás általános igényét találjuk. Egy „jó” társadalomnak tagjait segíteni kellene abban, hogy minden igényét szükségletét ki tudja elégíteni.

A modern világ azonban azzal a ténnyel szembesül, hogy a fizikai, fiziológiai szükségletek alapnívóján katasztrófákkal küzdjön meg, ezeket megkisérelje megoldandó és megoldható problémákká alakítani – ezek az általános természeti és technikai katasztrófák, környezetkatasztrófák, klíma- energia- és víz-problémák. Ezeket a problémákat és katasztrófákat vagy az ember maga okozza (klimakatasztrófánál ez már bizonyított) vagy ezek függetlenek az emberektől és a társadalomtól.

A környezetproblémák megfigyelésekor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy több fajta környezet létezik, közeli és távoli, természeti és technikai, szociális, kommunikatív és pszichikai környezet.

A víz témájának boncolgatásakor bemutatjuk, hogy a tengerek , a folyók, az iható viz már ma olyan problémákkal terhesek, amelyek könnyen katasztrófává fajulhatnak el. Globális és regionális feladata az emberiségnek, hogy a fenyegető katasztrófákat elháritsa, azokat megoldható vagy átjelenthető problémákká változtassa. A „víz szociológiája” ma már nagy körvonalakban létezik.

1. A víz mint az élet elve

Kétségen kívül áll, hogy az élet a bolygónkon a vizből keletkezett az óceánokban és mi a víz teremtményei vagyunk. Tele van a testünk vizzel. Miért nem pukkadunk ki és hogyan tudjuk magunkat egyenesen tartani? A víz az emberi testben egészen másként van jelen. Nem úszkál, csuszkál ide-oda. Az agyunk 77 százaléka az izmaink nyolcvan százaléka víz. De hol rejtőzik ez a víz? Ugy kell inkább elképzelni mint a zselatint vagy mint az angol “remegő puddingot“ ( wobble pudding) keverve fehérjével, sóval, aminosavval, cukorral, zsirokkal és a DNS anyagával. Az biztos, hogy a proteinek struktúráihoz és dinamikájához elengedhetetlen. A víz a biokémiai szinpadon a testben nem statiszta hanem főszereplö. A két fogalom hidrofóbia és hidrofilia azt jelenti, hogy az egyes sejtek, enzimek, kollagének és az immunrendszerünk elháritó szervei a vizet szeretik (pl.a cukor) befogadják, vagy a vizet „utálják“ (pl a zsírok.) elutasítják.

A víz folyékony formájában az élet forrása, kristályos formájában azonban megállítja a vitális müködést – a jégben minden élet meghal. Jég és jég között azonban óriási a különbség. Vannak nagy sűrűségü és alacsony sűrűségü jegek.

A homeopatikus gyógyszereknél a víz ezerszeresen is felhígitja a növénykivonatokat vagy az ásványokat, olyannyira hogy azok már szinte mikroszkopikusan sem kimutathatók. Honnan van tehát gyógyító erejük mégis? Minden „megrázás” után „emlékeznek“ a H2O molekulák. A pénznek nincs emlékezete (non olet!) a – víznek van!

Bizonyos vízmisztikusok továbbmennek mint a homeopátok és állítják, hogy a viz képes információkat elraktározni, megőrizni (GEO 2006/7 S.138). Egy japán kutató állitja, hogy a víz különböztetni tud jó és rossz zene között és az imára is reagál. Ilyenkor fagyasztásnál szép hexagonális kristályokat képez. Pocsék zenénél, szitkozódáskor szabálytalanok, csúnyábban a vízkristályok.

A mitológiában a víz az univerzum alapelve. Minden életnek kiindúló eleme – bár az asztrológiában folyik még a vita arról, hogy az életnek valamilyen formája létezhet távoli égitesteken is, ahol semmi nyoma sincs a víznek vagy a levegőnek. Minden mitológiában vannak elképzelések arról, hogy a világ illetve földünk egy ősóceánból merült fel. Ez különben megfelel a földkéreg kialakulását magyarázó elméleteknek is. A víz a nemzésnek és a születésnek az elve – tehát mind maszkulin, mind feminin szimbólumokkal terhes. Megtestesíti tehát a férfiasság elvét, mert a földet gyümölcsözövé teszi és megtestesíti ugyancsak a nőiség elvét is, mert megszüli a földet. A víz tehát a mitológiákban „kétnemü” és önmagában hordja saját ellentmondását: az egyesülést és az elkülönbözést (termékenyítést és szülést). Mint ilyen a rituális mosakodás a megtisztulást szimbolizálja: a hinduknál a Gangesben elmerülni, a muzlimoknál az ima előtti mosakodás és a keresztényeknél a keresztség. Az eschatológiai mitológiák motívuma a vízözön a világ kezdetén, vagy a világ „megtisztulásán” – még az ősvallásokban is megtaláljuk ezt a motívumot. (Tokarev, 1988, 277).

2. A víz mint energia

Az ipari foradalom is a víznek köszönheti megindulását - James Watt gőzgépe mozgatta meg azokat a kerekeket amelyek elindították a forradalom vonatát. Az antik korszak gondolkodói jól látták, hogy a tüz mellett a víznek is van misztikuma. A vizet a tűzzel kell egyesíteni és ezáltal energiát nyerni.

A posztmodern kor közlekedésében valószinű a hidrogén lesz az üzemanyag. Ez Nem szennyezi a környezetet. Legnagyobb előnye mégis az, hogy vízből lehet előállítani, amiből rengeteg van a földön Ma még a hidrogént földgázból állítják elő, meglehetősen drágán. Az sem megoldás, ha mondjuk egy lignites hőerőműben termelt árammal bontják a vizet hidrogénné és oxigénné, mert ez is drága, ráadásul a lignit miatt környezetszennyező. Egyébként környezetbarát módon is lehet áramot nyerni, erre példák a vízi erőművek.

A megelőző „kissebb” evolúciós találmány természetesen már az őskorban a főzés volt – az átállás a nyersről a pároltig, főzöttig, egyes földrészeken a sütöttig a kultúrák jellegzetessége volt. Kinában és Keletázsiában a főtt ételek – Európában a sült ételek töltötték be kultúrtörténeti hivatásukat. Azáltal, hogy az ember az ehető dolgokat, állatokat növényeket sütve vagy főzve veszi magához és ezáltal életenergiát raktároz testében - megkülönbözteti őt az állattól, holott az ehetőt különösen a növényeknél, nyersen is elfogyaszthatja, ahogyan ezt nekünk radikális vegetáriánusok bizonyítják. Másik oldalon háziállataink egy jelentős része is el tudja a fözöttet és a sütöttet is fogyasztani nem csak a nyerset.

A víz életet ad, energiával ajándékoz – maga is energia. Gondoljunk csak az apály éa dagály máig is kihasználatlan energiájára. Európában csak néhány helyen vannak dagály-apály erőművek A termálvíz , a melegforrások minőséget adnak az életnek amennyiben egy betegségnél a gyógyulást elősegítik például a reuma- asztma- és szivbetegeknél. De az egyszerű pihenést, regenerálódást kereső turista is esküszik a víz gyógyító erejére. A Kneipkúra és a thalassoterápia már bizonyították jótékony hatásukat.

3. A víz fizikája: kérdések a vízhez

Miért viselkedik a víz sok esetben máshogy, mint a hasonló folyékony anyagok? Mi teszi a vizet az élet forrásává? Minél több kutató foglalkozik a vízmolekulával az annál sajátosabb és rejtélyesebb. Például laboratóriumban sikerült vizet minusz 38 fokra lehűteni anélkül, hogy megfagyott volna. Hasonló folyamat megy vége a cirrhusz felhőkben. Ma még nem látható be, hogy milyen következményekkel járhat ez illetve mire tudjuk majd felhasználni a majdnem mínusz negyven fokos „jégnélküli” vizet.

Kérdések amelyek máig is megválaszolatlanul maradtak: Miért ölt például a viz kikristályozódott formájában olyan sokféle arcot – pontosan 15-öt? Semmilyen más folyadéknál nem találunk annyi változatot mint a víznél. Miért tud olyan hihetetlen mennyiségü meleget tárolni? Fagyásnál miért terjed ki 11 százalékkal és ezáltal széttöri a tartályt, sziklákat hasít épületeket dönt romba? Mig más anyagok kristály formában sűrüsödnek és zsugorodnak a víz legnagyobb sürüségét 4 celziusz fokon éri el?

A víz a világmindenség harmadik leggyakoribb elemének atomjaiból oxigénből és hidrogénből áll össze – és egyike a legkisebb és legkönnnyebb molekuláknak. Az angol kémikus Felix Franks állítja hogy a víz a fizikusok és a biokémikusok számára egy sereg talányt tartalmaz. Hozzáfüzhetnénk hogy a társadalomtudósoknak is. Ő írta meg a legterjedelmesebb tudományos könyvsorozatot (hét kötetben) a vízről, amit még ma is idéznek (GEO 7/2006 S 115).

Az egyik legérdekesebb fizikális tulajdonság az úgy nevezett Mpemba effektus.
A fagyni kitett meleg víz hamarabb fagy meg, mint mellette a hideg. A Mpemba paradoxonra (vagy effektusra) több részleges magyarázatot adtak, de a teljes megértéshez még további vizsgálatokra van szükség. Erasto Mpemba egy tanzániai diák társaival együtt fagylaltot készítet 1963-ban egy angol kollégiumban. Az ő fagylaltja előbb lett kész Úgy ahogyan elkészült melegen tette be a hűtőszekrénybe - míg társai előbb lehűtötték a fagylaltmasszát és csak mikor kihült kedték el a fagyasztást. Ez a jelenség már Aristotelesz óta ismert volt, Bacon és Descartes is tudott róla de valahogy felejtésbe merült. Tanárjával Denis Osborne-al sok kisérletezés után 1969-ben publikálták megfigyelésük eredményét.

4. A víz és a klimakatasztrófa

A víz és a klímaváltozás, klimakatasztrófa elválaszthatatlanok egymástól. A globális felmelegedés hatására a jégmezők és glecserek egyre jobban olvadnak. A Larsen B jégmező neve bejárta a világsajtót: a háromezer négyzetkilométernyi jégsziget öt éve "fogta magát" és levált az Antarktiszról, majd több ezer darabra esve elúszott, de ugyanígy (és hasonló okokból) följebb csúszott a hóhatár a Fujin és a Kilimandzsárón, az Aral (a '60-as években még a Föld negyedik legnagyobb tava) pedig gyakorlatilag mára eltűnt, és nem csak a térképről. Az Aral vízvesztesége "csak" 75 százalékos volt, a Csád-tó - Afrika legnagyobb tava - viszont 95 százalékkal lett kisebb.
A vízrajz legnagyobb átalakítója már régóta nem az ember. Erre a már említett Csád-tó a legfőbb hivatkozási alap. Az afrikai édesvíz az 1963-as Times-atlaszban még 25000 négyzetkilométeres, a mostaniban viszont a vízfelület felszíne már csak 1350 négyzetkilométer. Ehhez képest eltörpül az utóbbi évek legnagyobb mesterséges tájátalakítása. A Jangce folyón felépített Három szoros erőművet szokás ugyan az újkori Kína legnagyobb építészeti alkotásának nevezni, ám a mesterséges tó területe így is csupán 630 négyzetkilométer (alig nagyobb mint a Balaton), ami eltörpül a Csád-tavi változások mellett.
A csapadék a klimaváltozás hatására 25 százalékkal fog csökkeni Európában és Magyarországon a nyári időszakokban. Az eső azonban, amikor jön óriási mennyiségben fog lezúdulni, nem szivárog jól be a talajba, növeli az árvizek és belvizek veszélyét. Ez történik jelenleg Afrikában a Szahel övezet alatt a füves szavanna térségben Nigeriától Kenyáig.

Állat és növényfajok tünnek el, erdőket irtanak ki globális fölmelegedés van, ozonlyuk van, fogynak a vízkészletek. Miközben sorra dőlnek meg Déleurópában a melegrekordok Nagybritanniát elöntötte a víz, Belgium az évszázad leghidegebb, legesősebb nyarát kapta.

Ha az északi sarkon ilyen tempóban olvad a jég akkor a tudomány jelenlegi előrejelzései szerint 2020 nyarára nem is marad belőle semmi. Senki nem tudja hogy pontosan mivel fog ez járni de egészen súlyos következményei lehetnek. Például megváltoztathatja a Golf-áramlatot, annak meteorológiai hatását, s ez csak egy a lehetőségek közül. Egész Európa területén még számunkra ismeretlen következmények várhatók, hiszen ilyenre még nem volt példa, nincsen rá sem képlet, sem formula. Tengerszint emelkedés viszont biztosan lesz.

5. A tenger gazdasága

A tenger gazdaságát meg kell menteni. Azt hittük évezredekig, hogy a tenger kimeríthetetlen. Üresre halásztuk már az Óceánokat is. A halász hajókat a kinai és afrikai tengerpartokon, Vietnamban, Malajziában kalózok támadják meg és elveszik a zsákmányt. A tengeri vadorzók okozta károkat még alig tudtuk felmérni. Az EU halászási kvóták, szabályok túl lazák. A nemzetközi kereskedelmi hajózást egyre jobban veszélyezteti a kalózkodás. Évente többszáz rablótámadásról tudunk nemzetközi vizeken vagy a tengerszorosokban, délkeletázsiában. Indonézia és és Malajzia, Nigeria és Szomália partmenti tengervidéke különösen veszélyeztetet.

Úszó halkonzervgyárak vannak és nem csak a „tudományos” célokra vadászott bálnákat dolgozzák fel még a kikötőbe visszaérkezés előtt a japán bálnavadászhajók – hanem az ehető halakat hálóval fogó hajók is halfeldolgozó üzemek. A kikötöben minden készen áll már a továbbszállitásra. A halászhajókról lebocsájtott 450 méter hosszú ólomnehezékekkel ellátott háló a tengefeneket is felszántja és ott súlyos károkat okoz. (GEO 2007/6, 126-146)

A földön 2,6 milliárd ember fogyaszt halat és egyre többet. Mindenesetre halakat tartalmazó vizeink kimerülnek, egyes fajták eltüntek, túlhalásztuk őket. A fenntartható haltenyésztés, halfarmokon lenne a megoldás, vagy a halevő kulturák számára alternatív megoldásokat kellene találni.?

A vízproblémák - világtengerek, folyók vagy csak egyszerűen az ivóvíz – nemcsak geopolitikai, geoszociális és gazdasági elemzést kívánnak. A vízproblémáról mint az emberiség elementáris problémájáról találunk számtalan mitológiai, történeti, művészi és irodalmi jelentéseket, amelyek a víznek lebilincselő leírását megfigyelhetőbbé teszik. A rendszerelmélet a vízben egy természetes környezetet lát a globalizált és a regionalizált társadalom számára. Az energetikailag nyitott kommunikációsrendszer „társadalom” a vízproblémáról is kommunikál.

Az egyiptomi kultúra közismerten a Nilus vizállásának esésére és emelkedésére alapozott. Azt hitték, a világ a száraz földből származott, amely egy őstengerből merült fel. Sumér és babiloni elbeszélések megerősítik, hogy az ég hatalmas vízmennyiséget tartalmaz. A hindu mitológia is azt hitte hogy az ég egy hatalmas tengerből áll. A summér teremtési legendában az ősapa Apsu a folyók édesvízének megtestesítője. Az ősanya Tiamat pedig a tengerek sósvizét testesíti meg. Korán felfedezték, hogy az apály éa a dagály jelensége a holddal áll kapcsolatban. Az okok keresésénél (arkhé) Thales azt gondolta, hogy logikusan a létező meghatározása csak a felfogható valóság a létezöben magában lehet – és a vízre gondolt. De már tanítványa Anaximandros kételkedett abban, hogy a nagyon sokoldalú realitás csak egy önmagára bezárt, behatároltan érzékelhető elementumra korlátozódik mint a víz. A teremtési mitoszokban először volt a víz és csak ezután keletkezett a föld.Több mitosz elmeséli, hogy egy nagy állat vagy maga az Isten lemerült az ősóceánba és felhozta az elsö földdarabot. A Geneeziszben olvashatjuk: az Úr lelke lebegett a vizek fölött. Csak a harmadik nap van szárazföld. Thales feltételezte, hogy a viz minden anyag építőeleme: nemcsak gőz tud belőle lenni hanem szilárd anyag is. Arisztoteles számára egyike volt a négy alapelemnek amely a világot alkotja

6. A víz az irodalomban és a művészetben. Három példa

Thomas Mann tollából származik a modern irodalom egyik legtalálóbb leírása a víznek, mint szubjektív, esztétikai és időtlen, időt túlhaladó élménynek. ”Ami engem illet szivesen elismerem, hogy a víz megtekintése minden formájú megjelenésében és állapotában számomra a legközvetlenebb és legbehatóbb természetélvezetet jelenti. Igazi elmerülést, igazi önfelejtést a saját korlátolt lényünk igazi feloldását az általánosban – csak ez a szemlélet biztosít. Ez engem, például akárcsak a tenger halk morajlása vagy csattogása, nekirohanása olyan mély organikus álmodozásba kerít, olyan önmagamtól való eltávolodásba kényszerit, hogy elveszitem minden időérzékemet és az unalom semmitmondó fogalommá lesz, mert az órák ilyen egyesülésben és ilyen társaságban pilanatoknak tünnek” (Mann 1960, 84)

Más kapcsolata volt a vízhez a nemrég elhúnyt alternatívművésznek Friedensreich Hundertwassernek. Már a neve maga is egy program: a „száz virág” helyett amely a festőművészet alternativ kertjében virágozna, az ő művészi hitvalását miliárdnyi vizcsepp alkotta. Mint festőnek a víz szine a gerjesztő, festésre ihlető elem, mert a nap csak fényt és árnyékot produkál és szerinte csak esős napokon színes a világ Az esőcseppek egész festészetét befolyásolták. Az angol romantikus festőiskola „tenger csendéleteit” megcsodálhatjuk a Tate galériában. Itt a tengerhullámok fehér tarajai vetélkednek a szürke égbolttal. Itt láthatjuk hogy mennyi színe tud lenni a tengernek. (Eichner 2004)

Mint harmadik példa ahol a tudomány és a művészet autopoietikus perspektívában találkoznak álljon itt Richard Wagner egyik operája. A téma az önszervezés, a modern konstruktivista tudomány elve – mindez konkrétan egy zenei mesterműn keresztül lesz demonstrálva. A Bartel házaspár egyik tanulmánya betekintést enged számunkra a „Niebelungen” autopoieziszébe. A zene különben általában nagyon alkalmas az önszervezés és az önteremtés vagyis az autopoiezisz tézisének illusztrálásához. Ugyanis a zenei motivumok megfigyelésekor bizonyíthatjuk az idevonatkozó szabályt: a komplex struktúrák önmaguk által keletkeznek az egyszerüből és Wagner zenéje iskolapéldája annak, hogy az önszerveződés egy elementáris, evolúciós folyamat. Wagner „végtelen melódiái” szimbolizálják a négy alapelem a tűz, a főld, a levegő és a víz megjelenítését. A „Rajna aranya” a 49. taktustól nem más mint egy hullámzási mozgás. „Ez a hullámmozgás felfelé törekvő karakterét azáltal nyeri el, hogy a fagottok az egyedül felhangzó orgonaszótól elkülönülnek és önmagukat egy egy mozgásban, amelyek a természeti erőkhöz hasonulnak, beteljesítik. Ez a két mozgás (orgona és fagott) egyesül a kürtök kánonjával, amely csökkenő intenzitással folytatódik. Ebből az okból kifolyólag nincs hirtelen átmenet, nem ismerhető fel a természeti erők mozgásából a hullámokba fejlödés. Ebből levezethető, hogy a víz, a hanghullámok által szimbolizálva a természeti erőkből született. Miután a víz az emberek számára mindennapi és megfogható, a hallgatók elképzelésében erről kép alakulhat ki. (Bartel – Bartel, 1991, 137) A Rajna lányai, az első élőlények a vízből származnak és ugyanaz a víz a felfelétörekvő spirális mozgásból hívja elő az aranyat.

7. A víz szociológiája és az édesvíz

Már ideje annak, hogy a víz szociológiáját vagy a víz szociológiájának elméletét körvonalazzák. Ez a természeti elem a társadalmi együttélést olyan mélyen befolyásolja és annyira nyilvánvaló, hogy jelentőségén nem reflektálunk. Pont azért mert annyira magátólértetődő annyira természetes. De vajon nem a szociológia feladata a magátólértetődőt felfedni és róla a leplet lerántani.?

Rudolf Stichweh két példát idéz arra vonatkozóan hogy mennyire függ a víz ökorendszere az embertől és fordítva, milyen okozati összefüggés mutatható ki a társadalom és a hidrogeográfikai adottságok között. A világ lakosságának mintegy 60 százaléka a tengerparttól nem távolabb mint száz kilóméterre lakik. A gazdasági növekedés azokban az országokban, ahol nincs tengerpart lassabb volt, mint a többi országokban (Stichweh, 1998, 347).Világunk 80 százalékban vízből áll. Víz van az emberi testben, a természetben minden formában – tehát bennünk, fölöttünk (felhők, eső) alattunk (talajvíz) körülöttünk (folyók, tavak).

De nem csak a földön ahol az emberek élnek van a víz mindenütt jelen. A világűrben is van mindenhol víz. Egyes elméletek szerint a földünkre a víz idegen planétától származik. Kutatók számitanak arra, hogy a Marson valamilyen formában, vizet, jeget találnak – legyen az bár mélyen a felszín alatt. Földünkön a Déli sark jégtakarója alatt húzódik meg egy hatalmas tó: ebben látják egyes kutatók a meteoroktól, üstökösöktől leszármazott „ősvizet”. A legmodernebb teleszkópok és a műbolygók amelyek felfedezik számunkra a világmindenséget jelzik hogy a naprendszerben jelen van a víz.

A holdon és a legtöbb bolygón van víz, vagy megtaláljuk a valamikor létezett tengerek és folyók nyomait. A hold két pólusán lehetséges jegesedett víz körülbelül 300 millió tonna súlyban. Ez a víz –csakúgy mint a földön – igy az elmélet - üstökösöktől származik amelyek becsapódtak a holdra. A Szaturnus egyik holdján a Titán-on olyan vegyi elmeket (előbiológiai „ősvizet”) találtak amelyek a vízre utalnak. A naprendszerünkön kívül sem lehet ez másképp. Óriási mennyiségű vízgözt találunk az Orion csillagkép gigantikus molekulafelhőjében. (Fischer/Zimmer 1998, 25).

A legtöbb természeti katasztrófát a víz megzabolázhatatlan ereje okozza. A cunami veszély, amelyet általában vízalatti vulkánkitörés, vagy a kontinentális lemezek elcsúszása okoz, minden időben jelen van.. Főleg a tengerparti vidékek és a szigetvilágokat érinti ez a veszély, mialatt a szárazföldön az áradás, a monszun okoznak katasztrófákat. A szélviharokat hurrikánokat kisérő égszakadások sokszor több kárt okoznak mint maga a szélvihar.

A modern végén egy új vízió teremtődött a tengerek szerepéről, amit a népszerüsitő könyvektől a politológiai kiadványokig egyre inkább hangoztatnak. Az európai és az északatlanti globális központok után egy újabb hatalmasabb központ alakul ki a a csendesóceáni térségben. Történelmileg szemlélve az antik korban beszéltünk potamikus illetve folyótorkolati kultúrákról (Nilus, Tigris és Eufratesz, Ganges, Yangtsekiang stb.) a római kortól kezve a tengeri kultúrák vették át a folyók szerepét. A világtengerek értendők ezalatt illetve a körülöttük kialakuló birodalmak és kultúrák. Az első volt a római birodalom, majd az atlanti óceán északi része végül korunkban a csendesóceán egésze, amely már nem „amerikai tó” hanem inkább „amerázsia” beltengere.

A szerzök hangsúlyozzák, hogy nemcsak a világgazdasági növekedési központok, a politikai súlyponteltolódások, a katonai-stratégiai prioritások hanem a kultúrák új formái a szó legszélesebb értelmezésében áthelyeződtek a csendesóceáni térségre. Az Egyesült Államokból kiinduló kultúrimpulzusok a kis és a nagy tigrisek vagy sárkányok sajátosságaival keveredve egy pacifikus hibridkultúrát teremtenek meg. Egyes szerzők attól tartanak hogy az atlanti térség és Európa az új világtársadalomban már csak másodlagos szerepet tudnak betölteni.

A csendesóceáni térségben a kulturális termelés objektiválása három szinten megy végbe. A dologi objektiválás az új, materiális kultúrát jelenti – vagyis mindazt amit a techológiailag megformált anyag kézzelfoghatóságát, s egyúttal az anyagi jólétet, kényelmet képezi (házak, autók, az elektrónika áldásai). Ez különösen érvényesül Japánban, Ausztráliában, Új Zélandban, a kinai és az amerikai tengerparti megametropolisok világában. A társadalmi objektiválás szociális kultúrát jelenti. Ide tartoznak a modern szocialitások, a modern (ma már posztmodern) együttélés számtalan új gyakorlatai pl. a házassági tipusok, családstruktúrák változása stb. A szimbolikus objektiválás tartalmazza a szellemi, művészi és tudományos fejlődést. A csendesóceáni térben előállott egy új központ, teljesen új változatokkal részkultúrákkal (hagyományos, autonom, heteronom) és kulturrészekkel (vallás, nyelv, mentalitás).

Összehasonlítva az új gazdasági és kulturális világközpontot a csendesóceáni térségben az európai kultúra látszólagos sokoldaluságával azt mondhatjuk, hogy az európai kultúra áttekinthetőbb volt még a maga összetettségében is. A Csendesóceán jellemzi ezt az új kulturát, amely olyan nemzeteket, városokat és embereket köt össze ahol a mentalitási, nyelvi, vallási eltérések, távolságok sokkal erősebbek mint Európában.

A világtengerek továbbra is a kereskedelmi útvonalak jelentős részét képezik. Egyre nagyobb hajókat építünk. Nemcsak olajszállitmányra és containerek számára hanem a személyszállításra illetve turizmusra is. Hondurasban készül a megahajó, egy városhajó vagy hajóváros. Egy kilóméter hosszú kétszáz méter széles és száz méter magas. Ez az úszó város 10.000 embernek ad szállást, ennyi utasa lesz. Megtalálható rajta minden ami egy városba kell: kórház, iskola, bevásárlóközpont. A fedélzetén repülögép szállhat le.

A mérnökök azonban nem csak a tengervizek szintjén akarnak épitkezni hatalmas fúrótornyokat az olajtermelő tengerekben, hanem gigantikus kikötöket az óriáshajók számára, mesterséges szigetet vagy repülöteret (Hongkong), marinákat az arab olajsejkeknél, de elképzelhető az is, hogy a víz alatt, partközelben vagy akár az óceán közepén vízalatti városok alakuljanak. Nem valószinű azonban, hogy ez megoldás lesz a túlnépesedésre.

8. Az édesvíz és a társadalom

Az édesvíz fogyasztás nem egyenlő az ivóviz fogyasztásával-A fejlett európai államok édesvíz fogyasztásának háromnegyede az atom és fosszilis energiatermelés javára megy,

A főprobléma marad mindenhol a világban az édesvíz igazságos elosztása. A föld víztartaléka 87 százalékban sós vízből áll A maradék három százalék édesviz 99 százaléka a sarkokon található, jég formájába. Az emberi használatra alkalmas vízmennyiség fele a folyókban és tavakban, másik fele a talajvízben található. Pedagógiai célokból mondhatja egy tanító az iskolásoknak: ha a föld összes vizhozama 100 liter lenne akkor abból csak 0,003 litert tudnánk inni, alig többet mint egy fél teáskanálnyit. (Rowntree 2000, 57)

A legnagyobb technikai kihívás az lenne, hogy a sósvizet iható édesvizzé alakítsuk át. Már léteznek helyi megoldások pl. Izraelben, a Negev sivatag reggeli harmatát összegyüjtő szerkezetek. Vannak olyan tervek is hogy óriási jéghegyeket az északi vagy a déli sarkokról Szaudi Arábia partjaiig vontatnák a hajók és ott iható édesvizzé olvasztanák illetve öntözésre alkalmassá tennék.

Egy dolog a vizet sótalanítani - másik pedig a vizet ivó embert megváltoztatni. Tehát az előbbi kérdést fordítva is feltehetjük: vagy a vizet tesszük sótlanná és ihatóvá, vagy az embert tesszük alkalmassá (genetikailag megváltoztatva) arra, hogy sós vizzel ojtsa szomját anélkül, hogy szervezete megkárosodna.Nyilván ma még a fantázia világába tartozik a tengervizet, sósvizet ivásra is használni tudó emberiség. A géntechnikailag megváltoztatott ember tudná inni a sósvizet, a gyomor és a vese olyan képességre lenne átprogramozva, hogy kiválasztaná a sót, átszűrné a vizet – vagyis édessé tenné. Az izlelő idegek átprogramozásával elérhető lehetne a sósviz ivása.

Mindaddig amig ez futurista fantázia nem valósul meg, rá vagyunk az édesvízre szorulva. A modern vízművek azonban már keresik a viz elfogyasztás utáni újrafelhasználásának módozatát. Pesti gyerekkorunk csúfolkodó bökversikéje nem is olyan badarság: ki a Duna vizét issza, saját vizét issza vissza! Az egyre növekvő vízhiányt a talajvíz meghatványozott fogyasztására lehet visszavezetni Az itt található édesvíz azonban nagyrészt nem ivásra, hanem öntözésre, mezőgazdaságra szolgál. Ha a talajvíz szintje világszerte tovább süllyed élelmiszerhiánynak nézünk elébe. Az általános vízhiány miatt világszerte csökkennek az élelmiszertartalékok – erre a megállapításra jut a washingtoni Worldwatch Institute. Egy tanulmányuk szerint a vizhiány miatt az elkövetkezendő harminc évben 500 millióról 3 milliárdra nő azok száma, akiket a vízhiány érint. Következménye: éhségkatasztrófa, lázadások, háború – különösen a gabona és rizstermelő vidékeken.

A növekvő vízhiány globális környezeti probléma. Öt millióan halnak meg évente szennyezett víz ivása miatt, 2 milliárd ember iszik nem tiszta vizet. 2025-ben az előrejelzések szerint, az ivóvíz tartalékok nem lesznek elegendők 8,5 milliárd ember számára. Ugyanúgy mint a régi világban nem az iható viz fog folyni az emberekehez hanem az emberek fognak vándorolni, menekülni oda ahol még van iható víz. Már ez történik részben az afrikai Sahel zónában is.

A jóléti társadalmakban az évszakhoz kötött ingázó népvándorlás már régóta tart. Nem az ivóvizért vándorolnak, hanem a tenger vizéhez, nyaralni, kikapcsolódni. A fejlődésben lévő harmadik világban, főleg Afrikában, megindult a népvándorlás de egy irányba – el a sivatagból irány a tengerpart, a jólét, az élelelem. Menekülés az éhség, nyomor, háború elől az élelmiszer, víz és béke irányába. A hajójukon Európába menekülő afrikaiak ebben a jóléti kontinensben kisérlik meg megalapozni boldogabb jövőjüket. Kétszáz évvel ezelőtt az európaiak jöttek Afrikába, portugálok, franciák, angolok később olaszok, németek, belgák hogy ott boldoguljanak – most ellentmondásosan fordult a kocka: nem a művelt, gőgös. hatalmat demonstráló fehér ember keresi fel a fekete kontinenset, hanem az éhező, nyomorgó feketebőrű kér, könyörög magának helyet az igéret földjén.

A vízhiány miatt új népvándorlás fog bekövetkezni. Ezúttal nem keletről nyugatra, hanem délről északra. Az ivóvíz ugyanolyan értékes lesz mint az olaj – az olajszállitó tankerek vizet fognak szállitani. Butros-Butros Ghali írta: Közelkeleten a következő háború a víz miatt fog kitörni. A Jordán vize és a palesztinai talajviz lesznek a háborút okozó faktorok a siratófal és az Al Aksa mecset helyett arabok és izraeliták között. A Tigris és Eufrátesz forrásvidéke konfliktust okoz Törökország és Irak között, Egyiptom és Szudán között a Nilus lesz vita tárgya. Európában a Duna használata okozhat konfliktusokat az ott élő népek között. Izelítőt már kaptunk beléle: Magyarok és szlovákok között a Gabcsikovo-Nagymarosi gát és erőmű okozta vitát is csak üggyel bajjal az Europai Unio közbejöttével lehetett elsimítani.

A volt Szovjetúnió térségében az Aral tó kiszáradása mindenki előtt ismert. A meglepő az volt a dologban, hogy egy évszázadnál kevesebb idő alatt kiszáradt a tó fele és az a folyamat tovább tart visszafordíthatatlanul. Előrejósolt vizkatasztrófák hamarabb tudnak bekövetkezni mint gondoljuk. A Raja, az Elba és a Konstanzi tó regenerálódása ahhoz a csekély számú ellenpéldához tartozik amelyek dicséretesek, de csak nagyon következetes környezetpolitikával és költséges beruházásokkal oldható meg. A „Három-Szoros” völgyzárógát a Yangtse kiangon már előre sejteti a következü várható vízkatasztrófát – a kínai mérnökök és politikusok minden megnyugtatása ellenére. Egyes elképzelések szerint a Szibérián keresztül az északi jegestengerbe folyó vizek (Ob, Irtis, Jeniszej, Lena) folyásíránynak megváltoztatásával, azokat visszaterelve a középszibériai, belsöázsiai sivatagokra termőföldeket lehetne nyerni. Ugyanígy létezik északamerikai elképzelés is a Mississippi-Missouri folyását a mexikói öböl helyet a száraz pusztavidékekre irányítani. Délamerikában tervezik már egyes Amazonasvidéki folyamok átirányítását a hatalmas öntözőrendszerekre. Mind a négy esetben, (Kina, Középázsia, Egyesült Államok és Brazilia) számitani lehet arra, hogy ha a tervek megvalósulnak akkor kontinentális ökorendszerek lesznek szétzúzva, klimaváltozások áradások és egyébb előre nem látható tragikus geofizikai változások következhetnek el.

Az édesvíz problémát nem lehet nemzeti, állami síkon megoldani. Földünk 200, ezer kilóméternél hosszabb folyója országhatárokon keresztül folyik a tengerbe. Valamikori legmagyarabb folyónk a Tisza Trianon óta négy országon folyik keresztül. Ha a föld minden országa összefogna meg lehetne szerkeszteni a „világ víz chartáját” amely a globális vizellátást és az édesvíz tartalékokat figyelembe véve egy nemzetközi „vízbank” (vízbörzével párosulva) segiitségével eredményesen tudná menedzselni a vízproblémát.

Mivel az édesvízellátás állami-nemzeti megoldása klimatikus és hidrogeográfiai szempontból erősen problematikus, nem lenne szabad elhanyagolni a regionális megoldásokat (Magyarországon a Balatonnál). A vízellátás mintapéldája annak, hogy egyrészt hosszútávon egy globális megoldási utat kell keresni, de egyidőben középtávon a regionális vizellátás politikáját is szorgalmazni kell. A víz érzékeny ökorendszere sajnos nem ismer nemzeti, állami határokat.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969