2013. I-VI
 

A megtorlás történetéből: koncentrációs táborok
Kapronczay Károly

A „koncentrációs tábor” kifejezés mindenkiben a második világháború éveiben működött táborok képét idézi, noha ez a „büntetési forma” régebbi. Nem mindig könnyű meghúzni a határt a büntető tábor és a börtön között; az előbbibe kényszermunka ürügyén a megsemmisítés céljából, minden bírósági ítélet nélkül zárták be az „elitélteket”. A börtön ennél „humánusabb” intézmény: bírósági eljárással, a büntető törvénykönyvben meghatározott ítélettel zárják be az elítéltet, a büntetés meghatározott idővel rendelkezik, lehetőséget biztosítanak a büntetés idejének csökkentésére. Ezzel szemben a büntetőtáborba a társadalomra inkább a fennálló államhatalomra veszélyes egyéneket zárnak el, a társadalmon kívüli egyénekkel kényszermunkát végeztetnek, hogy az állítólagos eltartási költségeikhez hozzájáruljanak. Sok esetben a táborok ideiglenesen működtek, de ezzel az államhatalom nem törődött. Valóban ideiglenes tábor az első világháború alatt működött francia és német földön, ahol a szemben álló hadviselő fél állampolgárait gyűjtötték össze. Ilyenről szól Kuncz Aladár: Fekete kolostor c. regénye az első világháború idejéből. A két világháború között több európai országban létesítettek ilyen ideiglenes tábort a „kétes és politikai” elemek részére, akikről feltételezték az adott államhatalom iránti ellenséges érzelmeiket. Általában a bukott rendszer vezetőit börtönbe zárták vagy teljesen elszigetelték a környezetüktől. (például a bukott kínai császárt, később Mao Ce-tung özvegyét, stb.) A szélsőséges diktatúrák – ilyen volt a fasizmus, a sztálinizmus – már az internáló táborokat megsemmisítésre használta fel, megkülönböztető törvényeket (faji törvény, a népellenesség, stb.) hozva tömegesen zárta ide be az állampolgárait, végső cél a fizikai megsemmisítés lett. A náci koncentrációs táborokkal egyenlő volt Sztálin „gulagjai”, ahová az öreg bolsevikokat zárták be a legyőzött burzsoá rend volt vezetői mellé, nacionalistákat, értelmiségieket, mindenkit, akit veszélyesnek minősítettek.
Joel Kotek és Pierre Rigoulot most nyomdai napvilágot látott könyvében – A táborok évszázada – a XX. század koncentrációs táborainak történetét tekinti át . A szerzők könyvük bevezetőjében így foglalják össze céljukat: „…A XX. Századot úgy is lehetne elbeszélni, hogy elmondjuk a koncentrációs táborok történetét. A függetlenségi háborúk Kubában és Algériában, megtorlások az afrikai gyarmatokon, a bolsevik forradalom, a második világháború – Indonéziától a Vichy-féle Franciaországon át az Egyesült Államokig -, Jugoszlávia felbomlása, megtorlások Csecsenföldön: a koncentrációsnak nevezett táborok, jó lehet egymással nem helyettesítő valóságot fednek le, jelen vannak mindenütt.
A totalitarizmust és a koncentrációs tábor-rendszert okkal kötik össze széttéphetetlenül: az ellenzők többségének szemében egy ugyan szörnyűséges, de összefüggő és valamiképpen logikus családdá állnak össze. A (civil) koncentrációs táborok ugyanis nem a totalitarizmus semmijéből teremtődtek meg. Nem a fasiszta Olaszországban, nem a Szovjetunióban és nem is a náci Németországban vagy Franco tábornok Spanyolországában jelentek meg elsőként, hanem a XIX. Század végén, a függetlenségi háborúját vívó Kubában, majd Dél-Afrikában, a búr háború idején. Azt tanúsítják, hogy a modern korhoz bonyolultabb viszony fűzi őket, mint ahogy általában véljük.”
Tény, hogy az amerikai hadsereg alkalmazta elsőnek az elkülönítés ezen formáját Kubában, hogy kiiktassa a kubai felkelőkkel rokonszenvező helyi lakosságot, áttelepítette őket az ország másik részére, nehogy csatlakozzanak a felkelőkhöz. Kubában és később Dél-Afrikában a kormánycsapatok elfogadott stratégiai módszere lett a felkelés izolálására a lakosság táborokba zárása. Innen vették át az első világháború idején a hadban álló felek a területükön tartózkodó idegen állampolgárokkal szemben alkalmazható „kényszerítő eszközként”. Ez nem azonos azzal a bolsevista módszerrel, amikor saját honfitársaikat zárták „gyűjtőtáborokba”, mert idegenkedtek az új hatalomtól. 1918. szeptember 5-én kelt Népbiztosok által hozott rendelet szerint az „osztályellenségtől meg kell védeni a szovjetköztársaságot”, a „kollektív felelősség elvének” alkalmazásával bírósági ítélet nélkül bárkit táborba lehetett zárni. Ekkor fogalmazták meg a Vörös Terror c. lapban (a CSEKA adta ki) „Nem egyének ellen vívunk háborút – az egész burzsoáziát, mint osztályt akarjuk elpusztítani!”. Ezt a rendőrségre bízták és nem a igazságszolgáltatás szervezetére. Milliókat pusztítottak el, gyakran az elítélt távollétében hoztak határozatot, ami ellen fellebbezni nem lehetett, az egyén fizikai állapotától függött később a túlélés lehetősége.
Hasonló elvek alapján működött Németországban is a koncentrációs tábor, a foglyok kiválasztása faji és politikai szempontok alapján történt. Ennek megfelelően elég „vegyes” lett a koncentrációs táborok foglyainak összetétele: a német zsidóság mellett ide került a feloszlatott politikai pártok vezetősége, a legyőzött országok szellemi elitje, a hadifoglyok, mindazok, akik veszélyt jelentettek a Német Birodalomra. „A totalitarizmus és a koncentrációs táborok rendszere széttéphetetlen kapcsolatban van egymással.” Az eszményi társadalom felépítésére törekvő két totalitárius rendszer elsöpörte az eszméivel szemben álló osztályokat, ideológiákat.”
Sajátos könyvvel találkozunk: a megtorlás lehetőségeit tekinti át, azokat a táborokat, amit kölcsönösen egymás szemére vetettek, de egyben tagadták is. A könyv időrendben, kontinensenként és országonként tekinti át ezt a sajátos rendszert, megdöbbentő adatokat közöl a vesztességekről, meghaltakról, eltűntekről. E könyvben találkozunk magyar adatokkal is: Kistarcsa, Tiszalők, Recsk – a foglyokkal való bánásmód megegyezett a szovjet módszerekkel.
A 665 oldalas munkát terjedelmes szakirodalmi jegyzék követi és a könyv nemcsak szakembereknek, hanem a téma iránt érdeklődőknek is sok újdonsággal szolgál.
/Joel, Kotek – Pierre Rigoulot: A táborok évszázada. Fogva tartás, koncentrálás, megsemmisítés. A radikális bűn évszázada. Budapest, Nagyvilág Kiadó, 2006. 655 l./


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969