2013. I-VI
 

A nemzeti hatáskörben nyújtható támogatásokról
Hantos Krisztina

(Az állami támogatások keretszabályai) A támogatásoknak számos előnyös hatásuk lehet a gazdaság- és versenypolitikára. Lendületet adhatnak új piacok kiépüléséhez, csökkenthetik a vállalkozás-indulással kapcsolatos nehézségeket, megkönnyíthetik a vállalkozás-alapítást. Képesek korrigálni az allokációs- vagy elosztási nehézségekből adódó piaci problémákat és fontos eszközei lehetnek a regionális egyenlőtlenségek kiküszöbölésének. Az utóbbi években egyre gyakrabban környezetpolitikai okokból is alkalmazzák őket. A többség terhére az egyeseknek juttatott kedvezmények ugyanakkor hátrányos következményekkel is járhatnak. Lassíthatják a struktúraváltást, kedvezőtlenül érinthetik a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást. Egy adott országban nyújtott, a többi rendjétől eltérő, túlzott állami támogatás az országok közötti támogatási verseny kialakulásához vezethet.
Az unió definíciója szerint állami támogatásnak tekinthető minden olyan támogatás, amelyre az alábbi négy megállapítás egyszerre igaz: 1. állami pénzeszközökre vezethető vissza. Ide tartoznak azok az esetek is, ahol az állam csak közvetítőként van jelen. A közvetítő szerepet bármely államháztartás által részben vagy egészben finanszírozott szerv, az általa vagy alrendszerei által létrehozott vagy irányított intézmény is betöltheti. (pl. önkormányzatok, állami tulajdonú bankok) 2. Amennyiben egy adott vállalkozás a támogatás révén piaci előnyhöz jut. Ilyen eset lehet, ha az állam vagy állami szerv piaci ár alatt értékesít vagy ad bérbe, például egy földbirtokot. Máskor épp ellenkezőleg, piaci ár felett ad el egy ingatlant, és ezzel juttatja az adott vállalkozást gazdasági előnyhöz. 3. Amennyiben a támogatási intézkedés szelektív, azaz csak meghatározott régiók, vagy vállalkozások, vagy termékek körét helyezi kedvezményezett helyzetbe. 4. Amennyiben befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet és hatással van a szabad versenyre. Abban az esetben is fennáll az állami támogatás versenytorzító hatása, ha az adott vállalkozás nem exportál, csak a saját piacán versenyez a többi tagállam vállalkozásaival. Különösen igaz ez akkor, ha kapacitásfelesleg van az adott piacon, mert ilyenkor a legkisebb támogatás is segítheti a vállalkozást a piacon maradásban a többi piaci szereplővel szemben.
A támogatást magában foglaló pénzügyi juttatásoknak sok formája ismert. Ilyenek például a vissza nem térítendő támogatás, kamat-visszatérítés, a kezességvállalás, gyorsított értékcsökkenési leírás engedélyezése, tőkejuttatás, adóhalasztás, kedvezményes kamatozású kölcsön stb.
Az állami, vagy nemzeti támogatások megjelenése az EU gazdaságpolitikájában 1957-re vezethető vissza. A Római Szerződés értelmében az állami támogatáspolitika a versenypolitika szerves része. Az Unió versenypolitikájának célja, hogy egyenlő esélyt biztosítson a piaci szereplők számára. A versenytorzítás elkerülése érdekében feladatainak egyike, hogy a tagállamok által nyújtott nemzeti szubvenciókat ellenőrizze.
A tagállamok nemzeti támogatásainak jogi keretfeltételeit alapvetően: a Római Szerződés (I.), a hozzá kapcsolódó másodlagos jogforrások (rendeletek, iránymutatások) (II.) és az Unió nemzetközi megállapodásaiban rögzített feltételek (III.) határozzák meg.

(A Római Szerződés) I. A Római Szerződés (Szerződés) az állami támogatások nyújtására főszabályként általános tilalmat rendel el, de egyúttal a tilalom alóli kivételekről is rendelkezik. Az EU közös piacával összeegyeztethetetlennek minősít bármilyen állami forrásból finanszírozott támogatást, mely meghatározott vállalatokat, vagy árufélék, szolgáltatások termelését részesíti előnyben, ezzel torzítva a vállalkozások közötti versenyt és a tagállamok közötti szabad kereskedelmet. A szerződés versenyszabályai nem vonatkoznak azokra a szektorokra, amelyekben nem működik piaci rendtartás.(Például lóhús, méz, kávé, agráreredetű alkohol, burgonya, parafaecet)
Nem minősülnek állami támogatásnak az unió jogértelmezésében azok a támogatások amelyekre, a korábban felsorolt 4 kritérium nem teljesül egyszerre. Ilyenek: az általános intézkedések, (melyek az ország egész területére vonatkoznak. Így mindazok a vállalkozások, melyek eleget tesznek az előírt feltételeknek, automatikusan megkaphatják a támogatást.); a szociális támogatások; a csekély összegű ún. „de minimis” támogatások, a közszolgáltatások állami finanszírozása és a magánpiaci befektető elvének megfelelő intézkedések.
Automatikusan mentesülnek a Szerződés állami támogatások alkalmazására vonatkozó tilalma alól 1. a szociális alapon magánszemélyeknek nyújtott támogatások, amennyiben azok odaítélése során nem történik az áruk származásán alapuló megkülönböztetés ; 2. a természeti károk és rendkívüli események által okozott károk elhárítására szolgáló támogatások; 3. a Németország felosztása által érintett egyes területek gazdaságának nyújtott támogatás, amennyiben a támogatásra a felosztásból eredő gazdasági hátrányok ellensúlyozásához szükség van (megjegyzendő, hogy e jogcím alkalmazására Németország újraegyesítése óta még nem került sor).
A piaccal való összeegyeztethetőség vizsgálata során tehát, a támogatásoknak a versenyre gyakorolt negatív hatását és az Unió egészét érintő pozitív hatását kell mérlegre tenni. A Szerződés a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősíti azokat a támogatásokat, melyek az egész Unió szempontjából előnyös hatásúak. Ezekben az esetekben a Bizottság hatáskörébe tartozik annak mérlegelése, hogy az adott támogatás jogszerű-e vagy sem. A Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozó nemzeti támogatások három nagy terület köré csoportosulnak: 1. Regionális támogatások (Az ide tartozó támogatások a regionális állami támogatásról szóló közösségi iránymutatással összhangban nyújthatók, kapcsolódhatnak induló beruházáshoz vagy munkahelyteremtéshez. Magyarország egész területe jogosult regionális támogatásra, ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogosultság azonos mértékű. Az egyes régiók támogatásra való jogosultságának mértékét a Bizottság által jóváhagyott regionális támogatási térkép tartalmazza.) 2. Horizontális támogatások (Idetartoznak a kutatás-fejlesztés, környezetvédelem, foglalkoztatás, képzés, megmentési és szerkezetátalakítási támogatások) 3. Ágazati jogszabályokon alapuló támogatások (A Bizottság azokat az ágazatokat, amelyekben komoly gazdasági problémák tapasztalhatók érzékeny ágazatoknak minősíti. Ilyen például a szén- és acélipar, a gépjármű ipar, hajóépítés. Ezekre vonatkozóan a Bizottság speciális, általában szigorúbb szabályokat fogadott el, mint a többi ágazatra nézve.)
A három nagy területen belül az alábbi részterületek tartoznak a közös piaccal összeegyeztethető, de Bizottsági döntést igénylő támogatási intézkedések közé: 1. A rendkívül alacsony életszínvonalú vagy jelentős foglalkoztatási problémákkal küzdő térségek fejlődését elősegíteni kívánó támogatások. (A Szerződés 87. cikkének (3)(a) bekezdése olyan területekre vonatkozik, amelyek az EU átlagánál fejletlenebbek, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék, az EU átlag 75 %-ánál kevesebb.) 2. Több tagállam által is támogatott, közös európai érdekű terv megvalósítására (például az Unión belüli biztonságos energiaellátásra indított program), vagy egy adott tagállam gazdasági életében bekövetkezett jelentős zavar kiküszöbölésére nyújtott támogatás. 3. Meghatározott gazdasági ágazatok vagy gazdasági területek fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások, melyek esetében fennáll, hogy az adott terület fejlettsége a nemzeti átlagtól jelentősen elmarad. Ilyen jogcímen kerülhet sor a horizontális célok támogatására, például a kis- és középvállalkozások, a foglalkoztatás, a képzés elősegítésére. A támogatás főszabályként ezekben az esetekben sem befolyásolhatja kedvezőtlenül a kereskedelmet. Az erre a kivételre jogosult régiók listáját, a tagállam javaslata alapján, a Bizottság dönti el. A tagállamok javaslataikat nemzeti kritériumok alapján készítik el. 4. A nemzeti kultúra és örökség megőrzését elősegítő támogatások. 5. Egyéb, Bizottság javaslatára tett támogatási cél, melyet a Tanács minősített többséggel jóváhagy.
A Szerződés 88. cikke értelmében a tagországoknak a támogatásokkal kapcsolatos újításaikat, változtatásaikat be kell jelenteniük, és engedélyeztetniük kell a Bizottsággal. A Szerződés alapján a Bizottság illetékessége meghatározni, hogy a bejelentett intézkedés állami támogatásnak minősül-e a 87. cikk 1. bekezdése szerint, és ha igen, akkor a 87. cikk 2. és 3. bekezdése alapján kivételnek minősül-e vagy sem. Kizárólag a Bizottság jóváhagyását követően kerülhet sor a támogatás-nyújtásra. Az engedélyezést megelőző vizsgálat 2 hónapot vesz igénybe. Ez a határidő mindkét fél egyetértésével meghosszabbítható. Ebben az időszakban a Bizottság a támogatás nyújtását felfüggesztetheti. Amennyiben az új támogatás nem kapja meg a bizottsági jóváhagyást, a már folyósított támogatást a Bizottság visszamenőleges hatállyal kamatostul visszafizettetheti. A bizottsági döntés ellen a Bíróságnál lehet fellebbezni. A Bíróság a Bizottság eljárásának a jogszerűségét hivatott vizsgálni, annak eldöntése, hogy az adott támogatás állami támogatásnak minősül-e vagy sem, nem tartozik a Bíróság hatáskörébe. Ugyanakkor, amennyiben a Bizottság nem hoz határidőn belül határozatot, a rendelkezést engedélyezettnek kell tekinteni. Ebben az esetben a tagállamnak kötelessége értesíteni a Bizottságot a támogatási intézkedés végrehajtásának megkezdéséről.
Amennyiben a Bizottságnak egy adott támogatásra vonatkozóan jogtalanságra utaló információ jut birtokába, köteles megvizsgálni az információ megalapozottságát. Jogtalan a támogatás, amennyiben azt a Bizottság nem engedélyezte. Ebben az esetben a Bizottság követelheti a támogatás összegének kedvezményezett általi visszafizetését. A visszafizetett összeg, a támogatás rendelkezésre-állásának napjától számított kamatokkal növelt összege. A támogatás visszafizetését a Bizottság tíz évre visszamenőleg is elrendelheti. A tíz éves elévülési idő után, a támogatást, létező támogatásnak kell tekinteni.
Létező támogatásnak minősülnek azok a támogatások, amelyek a csatlakozás előtt egy adott államban hatályban voltak. A Bizottság a Szerződés 88. cikkének 1. bekezdése alapján folyamatosan felügyeli a létező támogatásokat. Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy egy adott létező támogatás vagy program már nem egyeztethető össze a közös piaccal, észrevételéről értesíti a tagállamot, melynek 1 hónapon belül van reagálási lehetősége. Amennyiben a Bizottság a reagálást követően is összeegyeztethetetlennek minősíti a támogatást, úgy felkérheti a tagállamot a támogatási intézkedés szabályrendszerének módosítására, vagy akár a program megszüntetésére is. A tagállamnak az ajánlott módosításokat végre kell hajtania. A létező támogatások esetén a Bizottság a tagállammal együttműködve, változtatásokat csak a jövőre vonatkozóan javasolhat, visszafizettetésüket nem rendelheti el. Amennyiben egy tagállam módosítani kívánja létező támogatási programját, az új támogatások bejelentésére vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia.

(Másodlagos jogforrások (rendeletek, iránymutatások)) II. A Római Szerződés fent ismertetett főbb fejezetei mellett másodlagos jogforrások is szabályozzák a nemzeti támogatásokat. A Tanács 659/1999/EK rendelete szabályozza a létező, az új és a jogellenes támogatásokra vonatkozó eljárásrendet. A Tanács 1998-ban elfogadott 994/98. számú rendelete feljogosítja a Bizottságot, hogy az állami támogatásokra úgynevezett csoportmentességi rendeleteket fogadjon el. A rendelet értelmében bizonyos feltételeknek eleget tevő állami támogatások felmentést kaphatnak a Bizottsághoz történő előzetes bejelentési és jóváhagyási kötelezettség alól (notifikáció). Ezekben az esetekben, a tagállamoknak csak tájékoztatási kötelezettségük van a támogatás meglétéről a Bizottságnak, továbbá a tagállamok felelnek a rendeletnek történő megfelelésért is.
Csoportmentességi rendeletek közé tartoznak az alábbiak: az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 87. és 88. cikkének a képzési támogatásokra való alkalmazásáról szóló 2001. január 12-i 68/2001/EK bizottsági rendelete, a Bizottság 69/2001/EK rendelete az EK Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról, az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatásokra való alkalmazásáról szóló 2001. január 12-i 70/2001/EK bizottsági rendelete, valamint az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 87. és 88. cikkének a foglalkoztatásra nyújtott állami támogatásokra való alkalmazásáról szóló 2002. december 12-i 2204/2002/EK bizottsági rendelete, a Bizottság 2003. december 23-i, az EK-szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával, feldolgozásával és értékesítésével foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló 1/2004/EK rendelete, (mezőgazdasági csoportmentességi rendelet), mely meghatározza azokat a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatásokat, melyek nem bejelentés-kötelesek a Bizottság felé. Ilyenek a gazdaságokban végrehajtott beruházások, a hagyományos tájkép és épületek megőrzése, a gazdasági épületek közérdekből történő áthelyezése, a feldolgozási és forgalmazási beruházás, a fiatal mezőgazdasági termelők tevékenységének megkezdéséhez nyújtott támogatás, korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás, termelői csoportoknak nyújtott támogatás, biztosítási díj fizetéséhez nyújtott támogatás, birtokrendezéshez nyújtott támogatás, minőségi mezőgazdasági termékek előállítását és forgalmazását ösztönző támogatás, technikai segítségnyújtás az agrárszektorban, az állattenyésztési ágazatnak nyújtott támogatás, egyes tanácsi rendeletekben előírt támogatások, a Bizottság 2004. szeptember 8-i 1595/2004/EK rendelete az EK-szerződés 87. és 88. cikkének a halászati termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról (halászati csoportmentességi rendelet)
A fent felsorolt felmentő hatályú csoportmentességi rendeletek közül ki kell emelni a de minimis rendeleteket. A 69/2001/EK általános de minimis és a 70/2001/EK bizottsági rendeletek korábban nem vonatkoztak a mezőgazdasági ágazatban működő kis és középvállalkozásokra. A 69/2001/EK de minimis rendeletet módosító 1998/2006/EK új de minimis rendelet hatálya már kiterjed a mezőgazdasági termékek feldolgozására és marketingjére. Ki kell emelni, hogy nem minősül a rendelet értelmében mezőgazdasági feldolgozásnak és marketingnek az első eladáshoz szükséges, gazdaságon belül végzett tevékenység, (pl. a gabona betakarítása és cséplése, tojás csomagolása) és a viszonteladóknak és feldolgozóknak történő első eladás. Az új általános de minimis rendelet 2007. január 1-től hatályos.
Az 1860/2004/EK bizottsági rendelet szerint agrár de minimis támogatásnak tekinthető a bármely hároméves időszak során kedvezményezettként 3000 euró felső határt el nem érő támogatás. A mezőgazdasági ágazat különböző vállalkozásainak ily módon juttatott kumulatív összeg pedig nem haladhatja meg bármely hároméves időszakban a tagállamonként meghatározott felső határt. (Magyarország estében 16 980 000 euró.) 2006. decemberében a Bizottság elfogadta az 1998/2006/EK rendeletet, mely a 69/2001/EK rendelet helyébe lép, és a csekély összegű támogatások alkalmazását kiterjeszteti a mezőgazdasági termékek feldolgozására és forgalmazására is, és az általános felső határát 100 000 EUR-ról 200 000 EUR-ra emelte. Javaslat született a rendeletben arra is, hogy a halászati ágazatra vonatkozóan a jövőben külön de minimis rendeletet fogadjon el a Bizottság.
Ahogyan azt már korábban említettük, a mezőgazdasági termékek termelése és kereskedelme esetén, a Szerződésben rögzített versenyszabályok, csak a Tanács által meghatározott mértékben vonatkoznak. (Szerződés 36. cikke) Azt, hogy egy meghatározott mezőgazdasági állami támogatás összeegyeztethető-e az EK Szerződés 87. cikkének 3. bekezdésével. az állami támogatásáról szóló Közösségi iránymutatás (2000/C 28/2) határozza meg.
2006. decemberében a Bizottság új közösségi iránymutatást fogadott el (2006/C 319/01), valamint módosította a mezőgazdasági termékek előállításával, feldolgozásával és értékesítésével foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatások bejelentési kötelezettségét feloldó csoportmentességi rendelet szabályait (1857/2006/EK). Mindkét dokumentum a 2007-2013-as programidőszakra vonatkozik. Az új közösségi iránymutatásba felvett támogatási kategóriák közé tartoznak: 1. a normák betartására, 2. a Natura 2000 kifizetésekre, 3. a 2000/60-as vízpolitikai irányelvben megfogalmazott kifizetésekre vonatkozó támogatások, 4. az erdészeti szektor támogatásai 5. és a 2003/96/EG irányelvben előírt fogyasztási adókedvezménnyel összefüggő támogatások.
Az új csoportmentességi rendelet több változást is tartalmaz a korábbi (1/2004/EK) rendelethez képest. Törölték a csoportmentesség hatálya alól: 1. a mezőgazdasági termékek feldolgozására és forgalmazására irányuló támogatási lehetőségeket 2. a birtokrendezéshez nyújtott támogatásokat 3- egyes állattenyésztési támogatásokat.
Beépítettek két új cikket az állati és növénybetegségek és kártevő fertőzésre vonatkozó, valamint a kedvezőtlen éghajlati jelenségek alapján adható támogatásokról. A rendeletben megjelent az „átlátható támogatások” fogalma, ami miatt a csoportmentesség hatálya alól kikerültek az állami kezesség-, illetve garanciavállalással kapcsolatos támogatások.

(Az Unió nemzetközi megállapodásaiban rögzített feltételek) III. Az EU támogatáspolitikáját a Szerződésben és a másodlagos jogforrásokban rögzített előírásokon túl a nemzetközi megállapodásokból adódó szabályok is alakítják. A nemzetközi egyezmények célja a kereskedelmi akadályok fokozatos lebontása, a szabad piac kialakítása. A nemzetközi szervezetek a résztvevő országok között létrejött megállapodásokban olyan szabályrendszert igyekeztek kialakítani, mely kiküszöböli a támogatásokból adódó versenytorzító hatásokat, és lehetővé teszi az ellenőrzést és a szankciók alkalmazását azokkal az országokkal szemben, amelyek megsértik a szabályokat. A fontosabb egyezmények közül a két legjelentősebbet emelném ki.
Az 1947-ben megkötött Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) tárgya eredetileg a vámok szabályozása, egyeztetése volt. Az állami támogatásokkal csupán egyetlen fejezet (XVI.) foglalkozott. A 25 alapító tagországot magába foglaló szervezet első megállapodását 1954-55-ben felülvizsgálták. Ennek eredményeként a GATT a továbbiakban elkülönítette az általános és exportszubvenciókat, valamint különbséget tett az alapvető termékek és a nem alapvető termékek exporttámogatása között. A módosítások alapján az exportnövekedést és az importcsökkenést előidéző támogatásokat be kell jelenteniük a szerződő feleknek. Amennyiben valamelyik szerződő félnek hátránya származik az adott támogatás miatt, a támogatást nyújtó országnak felül kell vizsgálnia a korlátozás lehetőségét, szükség esetén pedig a sértett félnek lehetősége van az egyezményben meghatározott feltételek mellett kiegyenlítő vámok kivetésére.
Az 1979-es tokiói GATT-fordulón elért megállapodásban a résztvevők megállapították, hogy a kormányok a fontos szociális és gazdaságpolitikai célok elérése érdekében támogatást nyújthatnak. A jelenlévő országok ugyanakkor aláírásukkal ígéretet tettek arra nézve, hogy a támogatási intézkedéseik meghozatalakor vizsgálják azoknak a többi országra gyakorolt esetleg kedvezőtlen hatásait. A Tokiói Megállapodás értelmében az exporttámogatások általában véve tilosak, kivételt képeznek ez alól a fejlődő országok, ahol csak azok az exporttámogatások tiltottak, melyek súlyos sérelmet okoznak más szerződő félnek.
1986-ban, a GATT Uruguay-ban kezdődő fordulóján 15 témakört tárgyaltak meg a résztvevők. Az évekig elhúzódó tárgyalások végén a 117 állam jóváhagyásával létrejött egyezmény nemzetközi szabályrendszert alakított ki, többek között a mezőgazdaság (Agreement on Agriculture), a támogatások és egyéb kiegyenlítő intézkedések területén (Agreement on Subsidies and Countervailing Measures).
A GATT jogutódja az Uruguay-i Egyezmény értelmében 1995. január elsejétől a WTO (World Trade Organisation – Világkereskedelmi Szervezet) lett.
Az 1995-től hatályba lépett Egyezmény az állami támogatásokat három kategóriába sorolja: Tiltott támogatások azok, melyek az importált termékekkel szemben a hazai termékek felhasználástól függő, valamint az exportteljesítménytől függő támogatásai, mivel ezek kereskedelemtorzító hatásúak. Amennyiben bizonyítható, hogy a támogatás tiltott, azonnal vissza kell vonni. Ellenkező esetben a sértett ország kiegyenlítő intézkedéseket vezethet be, illetve kiegyenlítő vámokat vethet ki.
Felróható támogatások: ebben a kategóriában a sértett országnak bizonyítania kell, hogy egy adott támogatás érdekeivel ellentétes. Ennek hiányában a támogatás engedélyezett. Az egyezmény két károkozási kategóriát definiál. Az első eset, amikor egy ország támogatásai sértik a hazai iparágat egy importáló országban. Ebben az esetben a támogatások ugyanis sértik más országok rivális exportőreit, amennyiben azok egymással egy harmadik országban versenyeznek. A második esetben egy ország nemzeti támogatásai gátolhatják azokat az exportőröket, akik a támogatott ország nemzeti piacán kívánnak versenyezni. Amennyiben bizonyítható a támogatás káros hatása, a támogatást vissza kell vonni, vagy a káros hatást meg kell szüntetni.
Nem felróható támogatások: ezek az egyedinek nem minősülő támogatások, valamint olyan specifikus támogatások, melyek a kutatás-fejlesztés területén nyújtanak segítséget, az elmaradott térségek támogatását és az új környezetvédelmi normákhoz való alkalmazkodás elősegítését szolgálják. A támogatásoknak ez a kategóriája 1999. december 31-ig működött.
Az Uruguay-i Egyezmény első alkalommal határozott meg olyan kulcsfogalmakat, mint az „egyedi támogatások” és a „súlyos sérelem fennállásának esete” fogalmai. Az eljárásmenetben újdonságnak számított a korábbi megállapodásokhoz képest, hogy rendelkeztek a támogatásokkal kapcsolatos bejelentési kötelezettségekről is. Az országok kötelesek utólag bejelenteni az egyedinek minősülő támogatásaikat. A bejelentéseknek elég konkrétaknak kell lenniük ahhoz, hogy a többi tagállam megítélhesse, hogy az adott intézkedés sérti-e érdekeit.
A WTO következő fordulója 2001. novemberében Dohában, a negyedik miniszteri értekezlettel vette kezdetét. A Fordulón 9 nagy témát tűztek napirendre, köztük olyanokat, mint az agrárkereskedelem, versenyszabályok. A következő lépésként, a 2003. szeptemberében megtartott értekezleten kellett volna kijelölni a körtárgyalások 2004-re tervezett lezárásának további teendőit, bemutatni a tagállamok konkrét javaslatait a különböző tárgyalási témákról, azonban a cancúni értekezlet eredménytelenül fejeződött be. A legfőbb ütközőpont az agrárkereskedelem liberalizációja volt. A fejletlen országok ugyanis elégtelennek tartották a fejlettek agrárszubvenciós engedményeit. Ez utóbbi témában egy évvel később (2004. augusztusában) született meg a megállapodás Doha Development Agenda (DDA) néven. Az egyezmény szerint a 147 résztvevő ország megegyezett abban, hogy az agrárszektorukat jelentősen támogató országok jobban csökkentik támogatásaikat, mint a többi ország. A de minimis adta lehetőségeket korlátozzák és a termeléskorlátozáshoz kötött támogatásokat az agrártermelés 5 %-ában maximálják. A különböző exporttámogatási formákat a megállapodás igyekezett egységesen kezelni. Az exporttámogatások, exporthitelek, hitelbiztosítás megszűntetéséről szóló megegyezést egy későbbi időpontra tűzték ki. A fejlődő országokat a DDA szerint kisebb támogatás-csökkentési kötelezettség terheli.
Jelenleg a Dohai Fordulót nem sikerült végérvényesen lezárni. A döntésképtelenség nem a fejlett és fejletlen országok, sokkal inkább az EU és az USA érdekkülönbségéről szól. A történelmi kontinens nem kíván további engedményeket adni az agrártámogatások területén mindaddig, amíg az USA nem mutat hasonló rugalmasságot a kérdésben.

(Nemzeti támogatások Magyarországon) A 25 EU tagállam GDP-jének 0,6 % -át fordítja nemzeti támogatásokra. 2004-ben a nemzeti támogatások 23 %-át az agrárágazatban, 59%-át a szolgáltató szektorban., 9 %-át a szénbányászatban, 2-2 %-át a pénzügyi szektorban és a közlekedés területén, 1 %-a át nem szolgáltató szektorban, 3 %-át pedig egyéb szektorban fizették ki. (1. ábra)
1. ábra
Nemzeti támogatások szektoronkénti megoszlása az EU-25-ben (2004)
Forrás: http://ec.europa.eu/comm/competition/state_aid/overview/index_en.cfm alapján

Magyarországon az arányok fordítottak. A nemzeti támogatásoknak több mint 60 százalékát a mezőgazdaságban fizetik ki, és csupán negyedét költik az ipari szektorra. (2. ábra) Hazánkban a nemzeti támogatások részesedése a GDP-ből 1,3 %, míg a 25 uniós tagállamban 0,6 %. A mezőgazdaság nemzeti támogatottsága a tagállamok közül Finnországban volt a legmagasabb, ahol az összes nemzeti támogatás 75 %-át az agrárszektorban fizették ki.
2. ábra
Nemzeti támogatások szektoronkénti megoszlása Magyarországon (2004)
Forrás: http://ec.europa.eu/comm/competition/state_aid/overview/index_en.cfm alapján

(Nemzeti agrártámogatások)Az agrárszektor nemzeti támogatásai alatt az összes állami pénzeszközből, – beleértve a parafiskális adókat is – nyújtott ama támogatásokat értjük, melyeket a mezőgazdasági termékek termelésével, feldolgozásával és értékesítésével összefüggésben biztosítanak. Mezőgazdasági terméknek tekinthetők a Szerződés I. mellékletében található termékek, a halászati és akvakultúra-termékek kivételével, a 4502 és 4503-as parafatermékek, a feldolgozott mezőgazdasági termékek, melyek esetében a feldolgozás során keletkező termékek továbbra is mezőgazdasági termékek maradnak (pl. gyümölcsből kivont lé, vagy levágott állat húsa), valamint a tej és tejtermékeket utánzó vagy helyettesítő termékek.
Ahogy azt korábban említettük, a Közösség Agrárpolitika szabályait tekintve az agrártermékek termelésére és kereskedelmére a Szerződés versenyjogi szabályai az Európa Tanács által elfogadott rendeletekben meghatározott mértékben érvényesek. Ezért más ágazatokkal ellentétben, a mezőgazdasági ágazatban a Bizottságnak az állami támogatások ellenőrzésére és felügyeletére irányuló hatásköre nem közvetlenül a Szerződésből, hanem a Tanács által a Szerződés 37. cikke alapján elfogadott jogszabályokból származik, és a Tanács által megállapítható korlátozásoktól függ.
A vidékfejlesztési rendelet 51. cikke ugyanakkor előírja, hogy a 87., 88. és 89. cikkeket kell alkalmazni a tagállamok által adott vidékfejlesztési támogatásokra is. Fontos megjegyezni azonban, hogy a Szerződés 87., 88., 89. cikkeire hivatkozás nem kaphat elsőbbséget a piac valamely ágazatára vonatkozó rendelet rendelkezéseivel szemben.
Magyarország 2004. szeptember 1-ig bejelentette a Bizottságnak azokat a nemzeti agrártámogatásait, amelyeket a csatlakozás dátumától számított harmadik év végéig létező állami támogatásként kívánt elismertetni. Ezek ─ a Csatlakozási Szerződés hatálybalépése előtt bevezetett nemzeti támogatások ─ a Koppenhágai Megállapodás értelmében egyszerűsített notifikációs eljárás keretében legalizálhatók és megtarthatók. A létező támogatások listájára 108 nemzeti támogatási jogcím került fel, melyek a következő nagyobb csoportba sorolhatók: 1. a 25/2004. (III.3.) FVM rendeletben szereplő nemzeti támogatási jogcímek; 2. mezőgazdasági hitelekhez adott intézményi kezességvállalások (AVHGA, HG Rt.); 3. PM-TVI által továbbított, mezőgazdaságra is vonatkozó, más tárcák által működtetett jogcímek, ill. támogatási intézkedések; 4. PM felelősségi körébe tartozó mezőgazdasági adókedvezmények (pl. őstermelői, gázolaj jövedéki adó); 5. egyéb még működő jogcímek (Hajdú Bét Rt. és Parmalat Rt. alapanyag-beszállítóinak nyújtott támogatás, iskolatej program stb.).
A létező támogatások nagy részét a 25/2004 . (III.3 .) FVM rendelet tartalmazta, melyet az új költségvetési évek pénzügyi keretének és a jogszabályi változásoknak megfelelően többször módosítottak. (29/2005 (IV.1.) FVM rendelet; 13/2006 (II.7) FVM rendelet, 14/2007 (III.1.) FVM)) A 25/2004 FVM rendeletben meghirdetett nemzeti támogatási jogcímek, notifikációjuk jelenlegi helyzetét figyelembe véve három kategóriába sorolhatók: 1. EU-konformitás vagy szakmapolitikai szempontok alapján törölt. 2. Notifikált. 3. Bizottsági jóváhagyásra váró támogatási jogcímek.
A létező támogatások mellett lehetőség van új támogatási konstrukciók bevezetésére is. Ezek alkalmazásának feltétele az EU-nak történő előzetes bejelentés és jóváhagyás. Jogszerűtlenség esetén a Bizottság kizárólag az új támogatások visszafizetését rendelheti el. A létező támogatásra csak jövőbeni rendelkezés vonatkozhat, vagyis a Bizottság felkérheti az adott tagállamot, hogy a támogatási formát a jövőben módosítsa vagy szüntesse meg. Amennyiben egy tagállam módosítani kívánja létező támogatási programját, az új támogatások bejelentésére vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia. A közösségi iránymutatással és csoportmentességi rendeletekkel harmonizálva, 2007-től új támogatási jogcímeket is meghirdettek.
Az EU gyakorlatában a közös agrárpolitikával nem ellentétes és a versenyt nem torzító nemzeti támogatások meghirdetésének csak a tagállam költségvetési lehetőségei szabnak határt. 2005-ben és 2006-ban a szaktárca nem nyitotta meg az összes nemzeti hatáskörben nyújtható támogatási jogcímet. Idén május 1-jétől pedig kizárólag a Bizottság által jóváhagyott, notifikált nemzeti támogatásokat hirdették ki. Az idei évtől a korábbihoz képest kevesebb nemzeti támogatási jogcím szerepét nagyrészt átveszik a társfinanszírozott EMVA-támogatások és csak néhány nemzeti sajátságot tükröző támogatás finanszírozása történik nemzeti forrásból. A támogatási jogcímek csökkentésével párhuzamosan az idei évben a költségvetési keret is mintegy 30 milliárd forinttal marad el a 2005. és 2006. évitől.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969