2013. I-VI
 


Találatok száma: 21

Menyhay Imre
A boldogtalanság forrása
2003. szeptember XLVI. évfolyam 9. szám

Tanulmány az „éngyengeségjárvány”-ról (Az énminőség ismertetőjegyei) Az én minőségének (az öntudat minőségének, az önszervezési képességnek) legalább négy fő ismertetőjegye van: 1. a frusztrációs tolerancia (a csalódások elviselésének a képessége), 2. a védekezési készség és készenlét (az agresszió kiélésére irányuló hajlam), 3. a gondolkodási képesség (a kauzalitások felismerésének foka), 4. a kreativitás. Mint látni fogjuk, e négy tényezőt csak elemzés céljából hasznos különválasztani, mert egységet alkotnak, amelyet énminőségnek nevezünk. Az énminőség magja a frusztrációs tolerancia, amely nagymértékben befolyásolja a többi három tulajdonság minőségét, ezért mindenekelőtt az ezzel kapcsolatos kérdéseket kell közelebbről megvizsgálnunk.

tovább
Menyhay Imre
A kozmológiai állandótól az öntudatig
2004. december XLVII. évfolyam 12. szám

A redukcionalisztikus tudományos szemlélet kritikája

tovább
Menyhay Imre
A méltányosság szerepe a társadalmi folyamatokban
2006. február XLIX. évfolyam 2. szám

A társadalmi folyamatokat két csoportba oszthatjuk. Vannak konjunktív (funkcionális, a társadalmat összetartó) és diszjunktív (destruktív, a társadalmat szétziláló) folyamatok. A diszjunktív társadalmi folyamatokhoz soroljuk fenntartásokkal a konfliktust, valamint fenntartások nélkül a destrukciót és a konkurenciaharcot. Nézzük meg ezeket közelebbről, mielőtt a konjunktív társadalmi folyamatok feltételeit bemutatjuk!

tovább
Menyhay Imre
A neoliberalizmus és a dzsungel törvényei (1. rész: A tekintély válsága Európában és Magyarországon)
2008. június LI. évfolyam 6. szám

(A digitalizált dzsungel) A történelem előtti időkben a dzsungel törvényei rendezték az életet, úgy, hogy az élet fennmaradjon és egyre magasabb szintű biológiai szerveződések jöhessenek létre. Ez utóbbiak mai, legfejlettebb formája a mi földgömbünkön az ember. A vadon ama szabályainak köszönhetjük létünket, amelyek még ma is jelentős szerepet játszanak abban, hogy élünk. Ez utóbbiak közé tartozik például a mutáció (az örökletes tulajdonságokat hordozó génstruktúrákban bekövetkezett változások), a szelekció (az erősebb túlélése a gyengébbek rovására), az ökológiai egyensúlyra és homeosztázisra törekvés, valamint az ösztönök és a hajtóerők. Ezekről és még sok minden másról szeretnék olvasóimnak beszámolni, de itt, a bevezetőben, mindenekelőtt szükségesnek mutatkozik röviden bemutatni – a vadon szabályai közül kiválasztott hajtóerők szerepéről szóló tájékozódás céljából – a digitalizált dzsungel lényegét.

tovább
Menyhay Imre
A neoliberalizmus és a dzsungel törvényei (2. rész: A szellemi vakság következményei)
2008. július LI. évfolyam 7. szám

tovább
Menyhay Imre
A neoliberalizmus és a dzsungel törvényei (3. rész: Autoritás és személyiség)
2008. augusztus LI. évfolyam 8. szám

(A lelkiélet struktúrája) A lelki élet struktúrájának és szisztémájának felvázolása Freud elévülhetetlen érdeme. Struktúrán egy stabil szerkezetet – a lelki élettel kapcsolatban az agyrétegek egymásra épülésének megfelelően inkább egy stabil építményt – értünk, amelynek építőelemeit az agy egységére való tekintettel aligha lehet fizikai elhatárolással szigorúan elválasztani egymástól. A Freud által felállított struktúra tehát az agy funkciójának komplexitásán belüli pszichodinamikus folyamatok alkotóelemeire vonatkozik. Ha a szerkezet működésbe lép – funkcionál, feladatát ellátja –, azaz rendeltetése szerint működik, és működése nem rapszodikus, hanem szabályos, ha a folyamatok rendszeresen ismétlődnek, akkor szisztémával állunk szemben. A lelkiélet strukturált és van szisztémája.

tovább
Menyhay Imre
A pozitív önkép szükséglete
2001. november XLIV. évfolyam 11. szám

Elmefuttatás egy Nobel-díjjal fémjelzett intellektuális ficam orvoslására

tovább
Menyhay Imre
A pszichoanalízis a védekezésről
2002. október XLV. évfolyam 10. szám

Elmélet, alkalmazás, tanulságok (Egy anekdota) Volt egyszer egy jámbor ember, aki egy sikátoros városrészben útra kerekedett. Amikor betért az első sikátorba, látta a gyér megvilágításban, hogy a sikátor másik végében feltűnik egy sötét alak. Nagyon megijedt, s hirtelen elhatározással futásnak eredt a gyanús ember felé. Amikor a közelébe ért, azt mondta neki: „Jaj, uram, én annyira félek itt ebben az elhagyatott sikátorban! Olyan ritka manapság a becsületes ember. Kérem, kísérjen ki engem innen!” S lám, a gonosz szándékú ember annyira meglepődött, s annyira hízelgőnek találta a bizalmat, hogy hazakísérte a jámbort. Nos, ha csupán egy neurotizált emberrel állunk szemben, hasznos tanács lehet: „Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is.” Ennek az az oka, hogy a neurotikus képes lenne felismerni a valóságot, de nem akarja. A meglepetés azonban kijózaníthatja. Egy pszichotikussal szemben viszont ez a taktika bizonyosan eredménytelen, sőt halálos is lehet. A pszichotikusok ugyanis nem képesek felismerni a valóságot, hanem egy önmaguk számára felépített valóságban élnek, amelytől nem képesek eltávolodni.

tovább
Menyhay Imre
A pszichoanalízis és az "isten-tudó" ateista (I. rész: A mélylélektan metafizika-jellege és az autoritások lejáratása)
2007. augusztus L. évfolyam 8. szám

(Problémafelvetés) Vannak ismereteink arra nézve, hogy az ember feladata – életcélja – végső soron énjének, énerejének, önbizonyosságának, önbizalmának, önmaga ké-pességeibe vetett hitének lehető legmagasabb szintre fejlesztése, ami védekezési szük-ségletérzetét – agresszióját és egoizmusát – a valós emberré válás érdekében csök-kentheti. A feltételes mód gyenge: az énerő fejlesztése az egyedüli lehetőség a terem-tés ember által való befejezése érdekében. Érthető, hogy a pszichoanalitikus szemlélet központi fogalma az én és ennek minősége. Ennek kézenfekvő oka az a tudományos bizonyosság, hogy az anyagiság energiasűrűsödés, az einsteini semleges kozmológiai állandó (E0) formafelvétele (+ 0 – ), atomokká való szerveződése, amelyek tovább-szerveződési szintjei az anyagiságban az énhez, az öntudathoz, az önbizonyosság megéléséhez, azaz az ősenergia (E0) önmagára (α) találására vezettek. Az én tehát az (E0→ α) tükröződése, az istenség-emberség összefonódása az anyagiság szintjén. Mi-nél kifejlettebb ez a tükröződés, minél erősebb az én, annál sikeresebb a teremtés és egyben az ember tartalmas boldogsága, ami eredetének az anyagiságban megélt (te-remtés) örömével rokon.

tovább
Menyhay Imre
A pszichoanalízis és az "isten-tudó" ateista (II. rész: A tudományos redukcionalizmus, Freud és a metapszichológia)
2007. szeptember L. évfolyam 9. szám

A tudományos redukcionalizmus és az “ateista” bemutatkozása) A tudományos redukcionalizmus a modernnek tartott tudományos szemlélet értelmi betegsége. A tudományosság általános problémája a racionalizmus túlértékelése, ami az irracionális létezését és hatását ignorálja. Az effajta tudományosságot a tudományos redukcionalizmushoz soroljuk. Nem azt vetjük a redukcionalisták szemére, hogy nem hajlandók feltételezésekbe – filozófiai eszmefuttatásokba – belemenni, hanem azt, hogy logikusnak és kézenfekvőnek tűnő jelenségek súlyát nem hajlandók lehetségesnek tartani, annak ellenére, hogy az ellenkezője sem bizonyítható. Ezzel a magatartással esetleg olyan szempontok maradnak ki a létszemléletből, amelyek az önmegvalósítás és az élet értelmének keresése szempontjából fontosak lehetnek.

tovább
Menyhay Imre
A szálka, a gerenda mega a háború
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

Csokorba szedett „illetlenségek” „Miért nézed.... a szálkát, amely a te atyafiad szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?” (Mt 7, 3) (A címkézés, a parlagfűkultúra, az illetlenség és a megkövetés) Elemi iskolás koromban a múlt század harmincas éveiben Schmidt és Medgyaszai tanító néni, valamint Kozma Andor igazgató úr nemcsak arra tanított bennünket Budafok kelenvölgyi elemi iskolájának barakkjaiban, hogy tiszteljük szüleinket és az időseket, hogy a tömegközlekedési eszközökön adjuk át nekik helyünket, s hogy ne firkájuk össze a falakat, hanem arra is, hogy az osztrák elnyomás idején a költők és az írók allegorikus történetekbe bújtatták az igazságot. Úgy emlékszem, ennek bemutatására Schmidt tanító néni elsőként Tompa Mihály egy költeményét olvasta fel, bár lehet, hogy pontatlanság csúszott be emlékezetembe, hiszen az esemény nem tegnap történt. Akárhogyan volt is, a történethez kapcsolódva alkalmam nyílik rámutatni arra, hogy a XXI. században, amikor a „holdon járás” már csak egykori utópiának számít, jogos azt gondolni, hogy az allegóriák ideje lejárt. Kertelés nélkül azonnal a tárgyra is térek.

tovább
Menyhay Imre
Adalékok az önmegsemmisítés programjához
2003. április XLVI. évfolyam 4. szám

(A humanizmus és a piac) A vállalkozásetika több-kevesebb erőfeszítésre ösztönözhet avégett, hogy az elégedetlenség elviselhető határok között maradjon. Az erőfeszítés minden formája elmaradhat azonban, ha a menedzsment jogosnak érzi, hogy kíméletlen retorziókkal, elbocsátásokkal, a szakszervezeti mozgalom lehetetlenné tételével és hasonló autoriter magatartással válaszoljon az elégedetlenségre. Autoriter vezetési stílust akkor engedhet meg magának egy vállalat, ha a munkaerőpiacon a kínálat felülmúlja a keresletet. A munkaerő-kínálat túltengése a klasszikus kapitalizmus velejárója volt a konjunktúrafázisok lemenő ágának időszakában. Mivel a modernnek tartott monetáris elveken nyugvó globalizált gazdálkodásban a technika fejlődése mindenekelőtt kiiktatta a tömeges munkaerőt és annak keresletét, a konjunktúraingadozások hatása nem vagy csak kétes mértékben érvényesül(het). A konjunktúra időszakai napjainkban nincsenek akkora hatással a munkanélküliség enyhítésére, mint a klasszikus kapitalizmus idejében szokásos volt, s mint — legalább a fellendülések idejére — manapság is kívánatos lenne. Ez az Egyesült Államoknak az ezredforduló előtti fellendülésére is vonatkozik, mert a munkaerő-kereslet ezt követő növekedése már nem érvényes a tömeges munkaerőre, sokkal inkább — de egyre kevésbé — a jól képzett menedzserekre és technikusokra.

tovább
Menyhay Imre
Az Es, az abszolútum és a „babystyling”
2002. július XLV. évfolyam 7. szám

A korlátlan kapitalizmus a pszichoanalízis fókuszában (A lelki élet struktúrája) Freud szerint van egy szubjektum (alany), amelyet a természeti (ősi, eredeti, elementáris, animális) erők az alapvető élet- vagy létszükségletek kielégítése felé hajtanak, késztetnek, motiválnak. A hajtóerők célja az élet fenntartása, ám ez csak akkor lehetséges, ha az élettérben a káoszhoz rendezettség társul (normatívák, szabályok). Eszerint a lelki élet struktúráját a szubjektum, a norma és a hajtóerő alkotja.

tovább
Menyhay Imre
Az evolúció és az istenség embersége számokban
2006. november XLIX. évfolyam 11. szám

(Találkozás az énben) A hajtóerők fejlődését úgy jellemezhetjük, hogy az életre törés, az életfakasztás és életfenntartás transzcendens ereje a fizikai és kémiai hajtóerők alapozó tevékenysége után biológiai hajtóerők formájában működik tovább, amelyet transzcendens forrású pszichikai folyamatok kísérnek, azaz pszichikus minőséggé fejlődött hajtóerők tartanak fenn. A pszichikus és az ezeket időrendi sorrendben megelőző hajtóerő-módozatok közös forrása tehát a transzcendens hajtóerő, amelynek lényege minden hajtóerő-módozatban jelen van. Minden hajtóerőszint az előzőhöz viszonyítva valamilyen szempontból magasabbrendűséget képvisel, ha mást nem, egy-egy lépcsőfokot az életszolgálaton túl az eredet minőségének megközelítéséhez és az abba való visszatéréshez. Megmutatkozik, hogy az eredet és a hozzá való visszatérés közti hajtóerő-módozatok csupán a kezdetet és a véget jelentő transzcendens hajtóerő megjelenési formái. Ezen túl a transzcendens abban jelentkezik, hogy a transzcendens hajtóerő a pszichikus hajtóerőből kisarjadva ismét, immáron kifejezetten — a tudatban — mint transzcendens hajtóerő jelentkezik, amennyiben felvetődik a kérdés, hogy honnan származik az ember és hová tart, ha felvetődik, miért is van ember és miért inkább nincs. Ha ezek a kérdések elmaradnak, az én érési folyamata befejezetlen — a teremtés befejezetlen. Az ember tragédiája, hogy az individuumnak sokszor már nem marad ideje evolúciós szintjén lehetséges befejezésre akkor sem, ha a döbbenetes igazság nagy valószínűsége lassan tudatosodik, hogy az én individuális megélése mögött az eredet formában végbement önmagára találása testesül meg, és ebből az embernek a konzekvenciákat le kellene vonnia. A legkézenfekvőbb konzekvencia, hogy az érzékszervek nyilván az eredet csápjai, amivel érzékeli és észleli azt, amit teremtett, ahová az önmagára találás célja érdekében kifejtett történések vezettek. Az én pedig az érzékszerv jellegű agyfunkciók csúcsa, amelyben a négydimenziós lét jelenlegi evolúciós csúcsa és az eredet önmaga érzékelésének és észlelésének érdekében kifejtett történések eredményei találkozhatnának. Ebből következik, hogy az én vélhető feladatát akkor képtelen ellátni, ha a négydimenziós létből fakadó ingerekre az alacsonyabb szintű hajtóerők mederbe terelése nélkül reagál, ha az örömelv parancsainak — ideértve a piaci mechanizmusok követeléseit is — önszervezés nélkül enged, mert ez a magatartás egy alacsonyabb létezési szint jellegzetessége — az állati ösztön szintű gazdálkodásé. A szóban forgó találkozás — a biológiai léten túli embert teremtő találkozás — az énben csakis a realitáselv érvényesülésén keresztül lehetséges, amennyiben az akarat a te létjogosultságát a négydimenziós lét realitásának megfelelően az én viszonylatában felismerni és elismerni hajlandó. Ebből a felismerésből és elismerésből származó gazdálkodásetika — az én és a te, az én és a mi, az én és a ti és a mi és a ti közötti viszonyok — egy magával ragadó pszichikus élményben egyetlen viszonyra redukálhatók, a relativitás realitásának és az abszolút eredet irracionalitásának találkozására — egybeolvadására — az énben. Más szóval, ha az ember képes életét az abszolút földi célzatos felvillanásnak tekinteni, és keresi létének ok és okozati összefüggéseit, akkor kialakulhat közte és eredete között egy tudatos szellemi és érzelmi viszony, ami automatikusan magában foglalja a lét minden megjelenési formájához — a libidinális energia tárgyaihoz — való viszonyt. Ennek a viszonynak a minősége az emberközti lehetséges kapcsolatrendszerekben tetőzik. Ennek lényege a döbbenetes felfedezés, hogy az eredet szempontjából a saját én önmegvalósítása azonos mások énjének önmegvalósításával, amiből a testvériség, a felebaráti szeretet, a szociális szeretet, az empátia és más elcsépelt, de tartalommal annál kevésbé megtöltött fogalmak létjogosultsága domborodik ki. Ez a felfedezés alapvetően megváltoztathatja az egocentrikus szemléletet, szerényebbé és adakozóbbá teheti az embert, egyszóval a gazdálkodás- és vállalkozás-etika gyakorlatának tudományos köntösbe bújtatott alapjait rendítheti meg. A leírt jellegű találkozás az énben nem csupán filozófiai alapon elképzelt kívánság, hanem sokkal inkább egy olyan jelenség lehetősége, amelynek erőteljes jeleit érdemes áttekinteni. Ezeket fogjuk a következő fejtegetéseink során ismertetni.

tovább
Menyhay Imre
Elfojtás, őselfojtás, archetípus
2005. március XLVIII. évfolyam 3. szám

Tanulmány a tudományok megbízhatóságáról, valamint a társadalmi cél-összeférhetőség, az erkölcs és a gazdasági etika aktuális kérdéseiről

tovább
Menyhay Imre
Eretnekség a közgazdaság-tudományokban
2005. december XLVIII. évfolyam 12. szám

(Eretnekség és címkézés) Az eretnekség általánosan az uralkodó osztály igazságainak kritikus szemléletét jelenti, amelynek első következménye a megbélyegzés. A megbélyegzést a legkülönbözőbb megtorlások követik, amelyeknek színes palettája az agyonhallgatástól és a nevetségessé tételtől a kiközösítésen át a fizikai megsemmisítésig terjed. Az eretnekség vádja mint szóhasználat azonban nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megbélyegezzenek valakit. A pogányok például megbélyegezhetnek egy embert azáltal is, hogy istenhívőnek kiáltják ki. A keresztényüldözések idején a keresztények voltak eretnekek, s oroszlánok elé vetették őket. Ha pedig valamilyen okból a hatalom birtoklói el akartak némítani, lehetetlenné akartak tenni valakit, aki nem volt keresztény, annak a legegyszerűbb módja az eretnekké nyilvánítás, a megbélyegzés volt. És manapság is az.

tovább
Menyhay Imre
Fukuyama és az igazmondás leértékelése
2007. március L. évfolyam 3. szám

tovább
Menyhay Imre
Gazdasági racionalizmus és a szándékolt eredményesség megfordítása I.
2002. február XLV. évfolyam 2. szám

A szándékolt eredményesség megfordításának törvénye gyökereiben mutatja az ember irracionális oldalát, s egyben azt is, hogy a gazdasági racionalizmusra és a gazdasági maximalizációra épülő gazdálkodás- és vállalkozásetikának a létjogosultsága egy emberközpontú társadalomban tarthatatlan.

tovább
Menyhay Imre
Gazdasági racionalizmus és a szándékolt eredményesség megfordítása II.
2002. március XLV. évfolyam 3. szám

A logoterápia teoretikus hátterének gazdasági vonatkozásai (A logoterápia fogalma) A logo- előtag használata félreértésekre adhat okot. Az első kézenfekvő félreértés abból adódhat, hogy a szót a logikával tévesztik össze. Például azzal, hogy az orvos ama logikával közelíti meg páciensét, miszerint ki kell magyaráznia a beteg fejéből azt, amit csupán beképzelt magának. További félreértések adódhatnak a logosz szó számos jelentéséből, valamint abból, hogy az „sz” elhagyása után megmaradó logo- előtagnak a jelentése szűkebb, mint a logosz szóé, pedig ezúttal nem a szűkebb, hanem a tágabb értelmezés indokolt.

tovább
Menyhay Imre
Háttérszervezetek és hatalom
2003. február XLVI. évfolyam 2. szám

„Fennáll a veszélye annak, hogy olyan radikális kapitalista ideológia terjed el, amely elutasítja a mérlegelés lehetőségét, mert úgy véli, hogy minden szembehelyezkedési kísérlet eleve kudarcra van ítélve, s vakon bízik abban, hogy a piac erőinek szabad fejlődése mindent meg fog oldani.” (Centesimus Annus IV., 42, 3.) Andorka Rudolf, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem néhai rektora joggal nem engedélyezte Marx szobrának eltávolítását az egyetem aulájából. Marx mint tudós elme kétségtelenül alkotott maradandót is, amelynek értékét a kommunizmussal való képzettársítás nem homályosíthatja el.

tovább
Menyhay Imre
Zsákutcák a gazdálkodásban
2002. december XLV. évfolyam 12. szám

Fragmentum az „igazak” púderozott szeplőiről A kultúrszintű, értelmesnek tartott gazdálkodás válságának számtalan jele van. Ezek mindegyikére kitérni képtelenség, megkíséreljük azonban áttekinteni a legszembetűnőbb működési elégtelenségek okait.

tovább

1 - 21

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969