2013. I-VI
 


Találatok száma: 12

Somos Róbert
A „hegylakó” és a „sík vidéki”: Pauler Ákos és Halasy-Nagy József
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

Dolgozatomban röviden szeretném bemutatni két filozófusnak, Pauler Ákosnak és Halasy-Nagy Józsefnek a kapcsolatát. Ahhoz, hogy a személyes vonatkozásokon, azaz a találkozások, a levelek és az egymás munkásságát nyomon kísérő recenziók sokszor alkalmi jellegén túlmutató következtetésekre jussunk e kérdésben, egyéniségük és filozófiájuk lényegi vonásait is össze kell vetnünk. Egy ilyen összehasonlítást pedig — főleg ha időbeli és terjedelmi korlátaink is vannak — szükségképpen az ellentétes jegyek kiemelésével kell kezdeni. Ennek szem előtt tartásával választottam alcímként a „hegylakó” és a „sík vidéki” metaforáját.

tovább
A fizika Ikarosza
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

Jan Hendrik Schön harminckét éves fizikus esete a tudomány egyik legnagyobb hamisítási botrányává dagad. Egy közepes tehetségű ifjú kutató története ez, akit már a Nobel-díj várományosává kiáltottak ki, s aki tönkrement a vele szemben támasztott túlzott elvárások miatt.

tovább
Borbély Zsolt Attila
A liberalizmus és a konzervativizmus eszmetörténeti gyökerei, hasonlóságai és különbségei
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

A rendszerváltás utáni magyar politikatörténet egyik érdekes fejleménye, hogy az 1990-ben és 1994-ben győzelemre esélyes, önmagukat liberális pártokként definiáló szervezetekből álló úgynevezett harmadik (szabadelvű) pólus eltűnt. E tömörölés nagyobb pártjainak elvált az útjuk: a Fidesz a jobboldalon, míg az SZDSZ a baloldalon keresett és talált helyet magának. A két párt elmozdulása a politikai palettán más-más hatással járt.

tovább
A modern társadalomelméletet megalapozó Talcott Parsons
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

Aki beteg, az úgy érzi, nem hibáztathatják. Nem tesz ugyan eleget embertársai jogos elvárásainak, ám azok mégsem tehetnek ezért szemrehányást neki. Az elnézésért cserébe ugyanakkor a betegnek aktívan szorgalmaznia kell a gyógyulását. Ez a betegek íratlan jogait és kötelességeit taglaló szociológiai elemzés Talcott Parsonstól származik, s a bírálói újra és újra a gyógyíthatatlan beteg kiegyensúlyozatlan helyzetét hozták fel vele szemben, mondván, ők csak a betegek jogaira formálnak igényt. Parsons nem fűzött kommentárt modelljének ilyesfajta bírálatához. Ugyanakkor ő maga is egy gyógyíthatatlan „betegség” szimptómáit mutatta annak idején, amelynek a neve így hangzott: „Elmélet.”

tovább
Szabó János
A siker parazitái?
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

A futballhuliganizmus szociológiája és lélektana Talán minden alkalmatlanban ott él a vágy, hogy az emberiséget alkalmatlanok gyülekezetévé változtassa. Lehet, hogy azért harcolnak olyan szenvedélyesen egy gyökeresen új társadalmi rendért. Mert ha mindnyájunknak merőben új feltételekhez kell alkalmazkodnunk, egyenlők leszünk: mindnyájan alkalmatlannak fogjuk magunkat érezni. (Eric Hoffer) A fanatizmus hatalmas hajtóerő, s rendkívüli teljesítményekre sarkallja az egyént. Ám az ügy iránti buzgalom motorja olyan fordulatszámon pörög, olyan hatalmas mennyiségű súrlódási hőt gerjeszt, hogy előbb-utóbb kiégnek a csapágyak. (Mortimer Feinberg és John J. Tarra) A kiválasztottság büszkesége, a fanatikus hit — a megszolgált önbecsülés pótlékai. A pótlékok a lélek vegykonyhájának robbanóanyagai, mert a pótlékokból a léleknek sosem elég. Sosem kaphat eleget abból az ember, amire lényéből fakadóan nincs szüksége. Amire szükségük van, az a megszolgált önbizalom és önbecsülés. Ha nem kaphatjuk meg az eredetit, a pótlék bármilyen mennyisége sem elégíthet ki bennünket. Egy mérsékelt önbizalom és egy mérsékelt jó vélemény önmagunkról elég lehet számunkra, de a hitnek egy szent ügyben mértéktelennek és megalkuvást nem tűrőnek kell lennie, s az a büszkeség, amely eltölt minket, amikor azonosulunk egy nemzettel, egy fajjal, egy vezérrel, végletes és erőszakos. (Eric Hoffer) Nincs szorosabb köteléke a barátságnak, mint egy közös ellenség. (George Moore) (A hazai NB I-es labdarúgó-mérkőzések nézőinek társadalmi minőségei és motivációi) A futballhuliganizmus megértése szempontjából perdöntő lehet annak megállapítása, hogy a lelátók népe a társadalom mely rétegeit reprezentálja. Az egész társadalom minden rétege azonos arányban képviselteti-e magát, vagy pedig igaz lehet az erőszak- és identitás-, valamint más elméletek feltételezése, miszerint a társadalom marginális rétegei, a társadalom intézményeibe kevésbé integrálódott, műveltségben, személyiségi stabilitásban ingatagabb, esetlegesebb rétegek találhatók a stadionokban.

tovább
Menyhay Imre
A szálka, a gerenda mega a háború
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

Csokorba szedett „illetlenségek” „Miért nézed.... a szálkát, amely a te atyafiad szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?” (Mt 7, 3) (A címkézés, a parlagfűkultúra, az illetlenség és a megkövetés) Elemi iskolás koromban a múlt század harmincas éveiben Schmidt és Medgyaszai tanító néni, valamint Kozma Andor igazgató úr nemcsak arra tanított bennünket Budafok kelenvölgyi elemi iskolájának barakkjaiban, hogy tiszteljük szüleinket és az időseket, hogy a tömegközlekedési eszközökön adjuk át nekik helyünket, s hogy ne firkájuk össze a falakat, hanem arra is, hogy az osztrák elnyomás idején a költők és az írók allegorikus történetekbe bújtatták az igazságot. Úgy emlékszem, ennek bemutatására Schmidt tanító néni elsőként Tompa Mihály egy költeményét olvasta fel, bár lehet, hogy pontatlanság csúszott be emlékezetembe, hiszen az esemény nem tegnap történt. Akárhogyan volt is, a történethez kapcsolódva alkalmam nyílik rámutatni arra, hogy a XXI. században, amikor a „holdon járás” már csak egykori utópiának számít, jogos azt gondolni, hogy az allegóriák ideje lejárt. Kertelés nélkül azonnal a tárgyra is térek.

tovább
Kapronczay Károly
Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikája
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

Vigh Károly: Bajcsy Zsilinszky Endre külpolitikája. Mundus Kiadó, Budapest, 2002, 361 l.

tovább
Marx a kommunizmus után
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

Amikor a szovjet kommunista rendszer széthullott a XX. század végén, senki sem volt tisztában azzal, hogy egy apróság miatt bukott meg. Nehéz lenne ennél teljesebb és csúfosabb — erkölcsi, anyagi és szellemi — bukást elképzelni. A kommunizmus zsarnoki rabságba vetette, nyomorba taszította és tízmilliószámra mészárolta le az alávetetteket. A letűnt évtizedekben keserű mosolyt csalt ki a Szovjetunióban és a csatlós államokban a kommunista doktrína bevallott céljaira — az egyenlőségre, a kizsákmányolás megszüntetésére és a társadalmi igazságosságra — való bárminemű utalás. Amikor ledöntötték az emlékműveket, Marx Károly szobraival éppoly megvetőleg bántak, mint Leninével és Sztálinéval. A kommunizmust elméletként és gyakorlatként egyaránt elvetették, bajnokait pedig sutba dobták; eszmei megalapozóit éppúgy, mint szociopata vezetőit.

tovább
Erős Vilmos
Szabó István és 1848/49
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

E tanulmány a Szabó István debreceni történész ellen 1949-ben kibontakozó támadás hátterét igyekszik alaposabban megvizsgálni. Megírását többek között az indokolta, hogy bár az utóbbi években számos olyan tanulmány, visszaemlékezés és forráskiadvány látott napvilágot, amely felidézi az eseményeket, a történések mögött meghúzódó mélyebb indítékokat még nem vizsgálták. Mint a következőkből kiviláglik, a támadás Szabó 1848–49-cel kapcsolatos felfogásának bírálatával indult, majd kiterjed a történész egyéb nézeteire is, ezért erre is ki kell térnünk.

tovább
Transzatlanti értékkonfliktus?
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

„Közös értékeket vallunk, a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia közös értékeit” — így nyilatkozott George Bush amerikai elnök 2002. november 21-én a Cseh Köztársaságban, de nemcsak ő hangoztatta ezt, hanem nemzetbiztonsági tanácsadója és az amerikai külügyminiszter is.

tovább
Tefner Zoltán
Változásigény és mozdulatlanság Ausztria–Magyarország lengyel külpolitikájában (1900–1914) I.
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

A változás problémája nagyon régtől foglalkoztatja a gondolkodókat. Hegel az ész és a történelem kapcsolatáról szóló előadásában a XIX. század elején a következőképpen szólt a változás kategóriájáról: „Hatalmas képet látunk: események és tettek, a népek, államok, egyének végtelen változatosságú alakulatai, szüntelen egymásutánban. Mindaz, ami utat találhat az ember lelkéhez és érdekelheti őt, a jónak, szépnek, nagynak minden érzése szóhoz jut, mindenütt célokat tűznek ki és követnek, amelyeket elismerünk, amelyeknek megvalósítását kívánjuk; reményünk és féltésünk tárgyai. … Egyszer azt látjuk, hogy egy általánosabb érdek átfogóbb tömege nehezebben mozog előre, s a kicsinyes viszonyok végtelen sokaságának kiszolgáltatva szétporlik, máskor azt, hogy roppant nagy erők latba vetése kicsiny dolgot szül, a jelentéktelennek látszóból pedig valami roppant nagy fakad –– mindenütt a legtarkább nyüzsgés, amely érdekkörébe von, s ha eltűnik az egyik, mindjárt helyébe lép a másik.” A célok, amelyeket kitűzünk, valóban a remény és a féltés tárgyai, de ugyanakkor többé-kevésbé hosszadalmas döntéssorozat eredményei is. A politikai döntésmechanizmusok sajátossága, hogy matematikai módszerekkel még ma sem határozható meg pontosan a döntések következtében elinduló folyamatok végső eredménye. „A pokol kapujához vezető út jóindulattal van kikövezve” –– halljuk gyakorta a népi bölcsességet. A mechanizmusok (a külpolitika döntésmechanizmusai is) gyakran előforduló, könnyen felismerhető oksági szabályszerűségek, amelyek általában ismeretlen körülmények között jelennek meg, vagy ismeretlen következményekre vezetnek. Ismeretlen körülményekben a korszak nem szűkölködött, hiszen a századfordulóval a kontinens politikai képe, helyzete lényegesen összetettebbé, bonyolultabbá vált. Nagyon leegyszerűsítve úgy mondhatnánk, hogy a nagyhatalmak és a Balkán közé beszorított dunai Monarchiában a századforduló körül hivatalban levő Agenor Gołuchowski juniornak nehezebb volt a helyzete, mint az 1880-as évekig bárkinek, beleértve a történelmileg kiemelkedőt alkotó Andrássy Gyulát is. A századforduló elmúltával egyre szaporodott azoknak a döntéshelyzeteknek a száma, amikor tulajdonképpen még dönteni sem lehetett, ezért aztán az utókor hiába keresi a döntések megvalósulását, tehát az „eredményt”. Miként a modern döntéselmélet mondja: a „nettó hatás” elmarad.

tovább
Gergely Ferenc
Vitnyéd
2003. július XLVI. évfolyam 7. szám

A szülővárosom, Vác és menekülésünk úti célja közötti hasonlóságot a nevükben szereplő V betű fejezi ki. Hogy apám miért éppen ezt a Kapuvár után a bécsi út két oldalán fekvő falucskát választotta, nem tudom. Talán a Szombathelyre települt VKM (Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium) adott címlistát azokról a helységekről és kollégákról, akik hajlandók voltak menekülőket fogadni? Netán több cím felől is érdeklődött, s innen érkezett a legrokonszenvesebb válasz? Akárhogy is volt, elindultunk, nyomott hangulatban, hiszen nem is sejtettük, mi vár ránk. A győri állomást nem sokkal vonatunk érkezése előtt súlyos bombatámadás érte. Káosz, pánik, romok, az aluljáróban víz. Apámnak nem kevés pénzébe került, míg nagy nehezen, egy szolgálati helyiségben meghúzhattuk magunkat az indulásig. A vitnyédi állomáson lovaskocsi várt ránk, azon döcögtünk be a falu kántortanítójához, a mesterhez (itt még ez volt a tanító megszólítása). Feleségével együtt, ezzel a jól megtermett, melegszívű asszonnyal barátságosan fogadott, és segített „berendezkedni” a tanítólak számunkra kialakított szobájába. Én a földön elhelyezett matracokon raktam fészket, tankönyveim (!), játékaim, s korcsolyám társaságában.

tovább

1 - 12

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969