2013. I-VI
 


Menyhay Imre
Háttérszervezetek és hatalom
„Fennáll a veszélye annak, hogy olyan radikális kapitalista ideológia terjed el, amely elutasítja a mérlegelés lehetőségét, mert úgy véli, hogy minden szembehelyezkedési kísérlet eleve kudarcra van ítélve, s vakon bízik abban, hogy a piac erőinek szabad fejlődése mindent meg fog oldani.” (Centesimus Annus IV., 42, 3.) Andorka Rudolf, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem néhai rektora joggal nem engedélyezte Marx szobrának eltávolítását az egyetem aulájából. Marx mint tudós elme kétségtelenül alkotott maradandót is, amelynek értékét a kommunizmussal való képzettársítás nem homályosíthatja el.
tovább

Tompa Anna
Betegséget okozó életmód
Bizonyos civilizációk is úgy tartották, hogy a betegség „rontás”, a beteg ember a betegségével bűnhődik. A betegség tehát elkerülhető, ha az ember nem vét az erkölcsi szabályok ellen. Ez a felfogás nem más, mint tapasztalati tényekre alapozott tudatos betegségmegelőzés, amely azt sugallta a közösség tagjainak, hogy bizonyos életmódbeli szokások betartásával a „rontás” elhárítható.
tovább

Somos Róbert
Filozófia és politika Kornis Gyula munkásságában
Kornis Gyula (1885–1958) pályaútja a filozófia, a pszichológia és a pedagógia határterületéről indult. Medveczky Frigyes és Pauler Ákos tanítványaként már fiatalon termékeny íróvá vált, munkái kitűntek összefogottságukkal, rendszerességükkel és alaposságukkal. Kornis kínos precizitással, igen megbízható és széles körű ismeretekkel szisztematikus munkásságot fejtett ki. Receptív alkatából kifolyólag sem pályakezdésekor, sem később nem mutatott feltűnő eredetiséget, ám irodalmi tevékenysége már a tízes évek elején számottevő volt. Jóllehet a papi hivatást választotta, s belépett a piarista rendbe, nem követte társait abban, hogy elzárkózott volna a filozófiai szakmai közélettől; egész tevékenysége a tudomány és az oktatás szolgálatában állt. Megvoltak benne a rendszerépítéshez szükséges adottságok, a filozófiai szisztémával szemben mégis a bölcselet humanisztikus oldalát hangsúlyozta. Teljes szakmai kompetenciája volt a logika és a kísérleti pszichológia területén, érdeklődése azonban fokozatosan a kultúrfilozófia és a történetbölcselet felé fordult. Ez egyben bizonyosfajta alkalmazott filozófiai irányultságot is jelentett nála.
tovább

Pikó Bettina
A depresszió társadalom-lélektana: kórtünet vagy kortünet?
„A boldogság fegyelmi kérdés.” (Márai Sándor) (A depresszió kezelésének kihívásai a modern társadalmakban) A betegségdiagnosztika a tudomány mindenkori állásának függvénye. Ahhoz, hogy az orvosok felismerjenek egy daganatos kórképet, s klinikai kórképként definiálják, a műszerdiagnosztika meghatározott színvonalára van szükség. Amíg a laboratóriumi eszköztár nem tette lehetővé számos anyagcsere-betegség diagnosztizálását, addig a betegek ismeretlen kórképekben haltak meg életük legelején, holott — felismerve a betegség lényegét, bizonyos táplálkozási szabályokat betartva vagy a hiányzó enzimet gyógyszerként pótolva — hosszú életkort érhettek volna meg. A mentális zavarok esetében még bonyolultabb a helyzet, s a tudományos fejlettség mellett az adott kultúra normatív értékítélete is meghatározza egy-egy zavar betegséggé minősítését. Ahogy Foucault állítja: „A betegségnek csak olyan kultúrában van valósága és értéke, amely betegségként ismeri fel.”
tovább

Lentner Csaba
A hazai vállalkozásokat erősítő gazdasági programok társadalmi hatásai — az egzisztenciahiteltől a Széchenyi Tervig
(Vállalkozási keretfeltételek) Az 1970-es évek óta a világban a nemzetgazdaságokra nézve kívülről befelé érvényesülő fejlődési modell érvényesül. Vagyis a fejlődés nem alulról, a kis- és középvállalkozások szintjéről, hanem a nagyvállalatoktól indul ki. A gazdasági fejlődés alapja így nem a hazai, nemzeti tulajdonban levő vállalati kör, hanem a külföldi tulajdonú, tőkeerős nemzetközi nagyvállalatok. A nemzetállamok eszközeit és forrásait — a növekedés és az azt megjelenítő főbb világgazdasági áramokba való bekapcsolódás érdekében — a tőkeerős nemzetközi nagyvállalatok előbb-utóbb tulajdonukba vagy felügyeletük alá vonják.
tovább

Benda József
Népességfogyás és szocializáció
Ha az európai népek körében évszázados perspektívában gondolkozunk, nemzetünk helyét és lehetőségeit a népesség száma szabja meg. A népességfogyás okainak (ontogenezisének) felderítése és a tendencia visszafordítása népünk jövőjének meghatározója. A népességfogyás szerintem a kisgyermekkori anya–gyermek kapcsolatok tömeges sérülésére vezethetők vissza, amelyek főként az 1950 és 1967 közötti időszakban következtek be, s hatásuk még sokáig érezhető lesz. A népesség növekedési pályára állítására (vagy egyensúlyba hozására) hosszú távon, végső soron a családok belső kohéziójának a rehabilitációja révén van mód. Ez komplex hatásrendszerrel érhető el, amelyben a sokoldalú családtámogatási rendszerek kiépítése mellett nem nélkülözhető — az iskolai intézményrendszer révén — a személyközi kapcsolatok kultúrájának fejlesztése sem.
tovább

Brauer-Benke József
A koloni lakodalom
A Felföld történeti tájfogalom, amelyet Magyarország északi, hegyvidéki területeire alkalmaztak. Használatára már a XV. századtól vannak adataink (Kósa, Filep, 1975). A Felvidék újabb keletű elnevezés, a XIX–XX. századtól használatos. A néprajzi szakirodalomban megjelent a Palócföld elnevezés is, ez azonban fiktív, folyamatosan bővülő tájfogalommá vált. Manga János 1942. évi cikkében még a palócsághoz sorolja a vizsgált tájegységet, de a modern néprajztudomány a Nyitra város szomszédságában levő Zobor és Gimes hegyek aljában fekvő településcsoport megjelölésére a Zoborvidék, illetve a szinonim Zoboralja elnevezést használja. A Zoborvidék falvaihoz tartozik: Alsódobok, Béd, Csitár, Egerszeg, Gerencsér, Geszte, Gimes, Kolon, Menyhe, Pográny, Vicsápapáti, Zsére, valamint a más kulturális sajátosságokat mutató Barslédec.
tovább

Nemes Károly
Dráma és epika a filmművészetben
A dráma és az epika helyét a filmművészetben már sokszor kutatták. A vizsgálódásoknak két fő része volt. Az egyikben a filmelbeszélés specifikumát keresték, míg a másik a film mint önálló művészet kutatásához nyújtott segítséget. Ez az írás viszont a filmnek a drámai és az epikai jellege kapcsán megteremtődő vagy éppen hiányzó esztétikumot, esztétikai ítéletet vizsgálja.
tovább

Balogh Tibor
Hány világ az e világ?
Reflexiók Karl Popper „harmadikvilág”-elméletére Az embert — természeténél fogva — kezdettől foglalkoztató egyik alapvető kérdés a test–lélek, a későbbi frazeológiában anyag–tudat vagy agy–elme szembeállításban megjelenített probléma. Érthető érdeklődésről lévén szó a fogalomhasználat változásai beállítódásmódosulások is, amelyekre bizonyosfajta (filozofikus-teologizáló) „emelkedettség” jellemző, s ellentétes tendenciái az általam már felvázolt képnek (Balogh, 1999).
tovább

Oláh János
A vidékgazdaság multiplikálása
A multiplikátor (megsokszorozó) hatás a közgazdaságtanban használt fogalom. A beruházás megrendelést és bevételt jelent a tőkejavakat előállítóknak, az ő rendeléseik pedig másoknak. A foglalkoztatottak keresletet támasztanak a fogyasztási cikkek piacán. Végül egy egész láncolaton fut végig a serkentő hatás. Így a beruházások saját növekedésüknél nagyobb mértékben sokszorozzák meg az összkibocsátást, a létrehozott áruk és a nyújtott szolgáltatások összességét. A vidékgazdaság multiplikálása ellenben környezetgazdálkodási koncepció. A primer földművelő gazdasági tevékenységek (mezőgazdaság, erdészet, halászat, bányászat) elsődleges nyersanyagaiból javak és szolgáltatások előállítását, átdolgozását, fejlesztését, elosztását, forgalmát és fogyasztását integrálja. Tehát a helyi természeti erőforrásokra specializált primer gazdaság diverzifikálásával, a szekunder, a tercier és a kvaterner gazdasági folyamatok egymást sokszorozó hatásával, vagyis az elsődleges termelés alapanyagának feldolgozói és fogyasztói értékhozzáadásával teremt munkát és jövedelmet a vidéki társadalomban. Ez termeli újra a vidék gazdasági autoritását, önállóságát, valamint környezetével és a várossal való fenntartható kapcsolatát. Az emberi civilizáció történetében is különféle megoldási formák születtek az elsődleges termelő- és önellátó vidék fölös erőforrásainak városi továbbszervezésére. Így keletkezett eltérő természeti tájakon és nyelveken először a város görög nevéből (polisz) érdekérvényesítő politika, majd latin nevéből (civitas) változatos kultúrájú civilizáció. Kultúrák is a gazdaságba vont, új alapanyagoknak a sajátos, a tájhoz igazodó multiplikálásából születtek. A takarmánytermesztés megjelenéséből származó termékfölösleg táplálta a reneszánszt (Bernal, 1963), majd a felfedezések, a kereskedelem és a szénenergia egyre hatékonyabb erőforrás-kivonó és -sokszorozó képessége az ipari forradalmat. Felgyorsult a vidéki erőforrások városba áramlása, különösen a XVIII. századtól, amikor az ipari forradalom tömegesen kezdte alkalmazni a XVII. század tudományos eredményeit. Magyarországon a XIX. században, a kiegyezéssel után kezdett növekedni a vidéki erőforrások városi multiplikálása.
tovább

Kiss J. László
Az „új terrorizmus”, avagy a háború metamorfózisa: a „régi háború”-tól az „új háború”-ig
(Az „új terrorizmus” és a nemzetközi rendszer változása) 2001. szeptember 11-e után a világról szerzett észlelésünk sokkal inkább megváltozott, mint maga a világ. A brutális merénylet megerősítette azt, ami már előtte is felismerhető volt: a globalizálódás és következményei a kül- és biztonságpolitika területén is változásokat követelnek. Nem csupán az Egyesült Államokkal és a nemzetközi biztonsággal szembeni fenyegetés új minőségéről van szó, hanem a globalizálódás folyamatának a világgazdasági fejlődésre és a nemzetközi politika egészére tett hatásairól. Számos jel mutat arra, hogy a világpolitikában új polaritás került előtérbe: egyfelől az államok rendezett világa és a felbomló államok társadalmi anarchiája, másfelől a nemzetközi terrorizmus elleni globális együttműködés és a transznacionális erőszak fenyegetése között.
tovább

Barsi Boglárka
A kulturalizmus szerepe a biztonsági tanulmányokban és a nemzetközi kapcsolatokban
A kulturális elméletek az 1990-es években kerültek újra előtérbe a politikatudományban. Mindez egyrészt a világban lezajló változások eredménye: a kommunizmus összeomlása, a hidegháborús világrend vége, a kulturális identitás fontosságának újjászületése, valamint az etnikai konfliktusok új kérdéseket és problémákat vetettek fel. Másrészt a politikatudomány képviselői közül sokan úgy látták, hogy a kultúrát, az identitást nélkülöző elméletek nem magyarázzák megfelelően a politikai jelenségeket. Az összehasonlító politológiában és a nemzetközi kapcsolatokban ezért új kutatási módszerek és megközelítési módok jelentek meg. A kultúrát, a normákat, az identitást középpontba állító — elsősorban a realizmussal vitatkozó — elméletek (Katzenstein, 1996, Inglehart, 1997, Laitin, 1998, McNamara, 1998) azonban meglehetősen szerteágazók, és sokszor hiányzik az általánosítást lehetővé tevő kapcsolódási pont az egyes tanulmányok között.
tovább

Szabady Balázs
Van-e népesedéspolitika?
Ez a dolgozat sokáig érett. Nem elsősorban bennem. A körülményeknek kellett megérniük ahhoz, hogy a valóság ne csak leírható, hanem kinyomtatható legyen. Ez a pillanat most talán végre elérkezett. A kérdés az volt számomra, hogy a népesedéspolitika és a tudományos cenzúra létezésének kérdése két téma-e vagy egy. Mármint a magyarországi „népesedéspolitika” kudarca és a társadalomtudományok területén uralkodó viszonyok, amelyek lehetővé, sőt néha kötelezővé teszik a vélemények elnyomását és az eredmények elhallgatását. (A mai magyar „tudomány”-ban két cikk több, mint egy: kétszer annyi „opus”. Ez engem eddig sem izgatott. Most pedig különösen úgy láttam, hogy kettő kevesebb lenne, mint egy. Ezért a két témát együtt írom meg.)
tovább

Tomka Béla
A jóléti intézmények fejlődésének meghatározói a XX. századi Európában
A hosszú távú összehasonlítások néhány tanulsága A XIX. és a XX. század során Nyugat-Európa minden országában megjelent a jóléti állam valamilyen formája, s emellett a jóléti szolgáltatások — időnként igen gyors ütemű — expanziója is megfigyelhető volt. A jóléti állam „univerzális” elterjedésére számos magyarázat született a nemzetközi történeti és szociológiai-politológiai szakirodalomban. Más kutatók ezzel szemben a jóléti államok közötti különbségek okait próbálták feltárni, vagyis azt, hogy az ipari államok, köztük a nyugat-európai országok miért eltérő időpontban és módon vezették be jóléti intézményeiket, s ezek miért futottak be különböző fejlődési pályákat. Az alábbiakban mi is a jóléti fejlődést meghatározó legfontosabb tényezőkkel és ezek interpretációival foglalkozunk, bár az utóbbiak részletes ismertetésére nyilvánvalóan nincs lehetőségünk, csupán jelezni tudjuk a legfontosabb irányzatokat és a legjellegzetesebb érvelési módokat. Fő célkitűzésünk annak vizsgálata, hogy a hazai jóléti fejlődés sajátosságai mennyiben támasztják alá a jóléti rendszerek geneziséről a nyugat-európai tapasztalatok alapján kialakított elképzeléseket. Mivel a magyarországi jóléti fejlődésre vonatkozó kutatások még igencsak egyenetlenek, megállapításaink helyenként csupán hipotetikusak lehetnek.
tovább

Nemes Károly
Valami van…
Megjegyzések a mai magyar filmről „Nagyon nehéz úgy harcolni, hogy az ember csak azt tudja, mi ellen harcol, de azt nem, hogy miért.” (Arthur Koestler) A rajkini mondás („valami van, de nem az igazi”) találó ugyan, ám meglehetősen leegyszerűsítő, ugyanakkor, sajnos, van alapja. Ha a 2002 második felében és a 2003 legelején készült filmekről több év múltán készülne művészettörténeti visszatekintés, valószínűleg nem sok szóval illetnék az egész „termés”-t. A kortárs taglalásra, persze, van igény, de ezek a kritikák az alkotásokról szólnak, nem pedig magáról a művészetről vagy annak néhány hónapos szakaszáról. Ami ezen — éppen a művészet egésze felé — túltekint, az a kortársi körkép, a helyzetfelmérés, egy adott állapot esetleg csak sejthető tendenciáinak kiemelési kísérlete a nagy egész mozgásához viszonyítva, természetesen nem csak a magyar filmeket értve ide. Egy ilyen próbálkozás, persze, nem mehet végbe a Valóságban már régebben megjelent írások figyelembevétele nélkül.
tovább

Szabó Katalin
A nyilvánosság szerepe az orvosi tudományok terjesztésében és az egészségügyi felvilágosításban
„Az orvosnak nemcsak szakmabeli dolgokkal kell foglalkoznia, hanem társadalmi, tudományos, művészeti kérdések iránt is érdeklődnie kell.” (Lévay Ödön) Birtalan Győző az ő periodizációjában az 1851-től 1920-ig számított időszakaszt, azaz nagyjából a XIX. század második felét „roppant jelentőségű orvostörténeti periódus”-nak (1) nevezte. Mint kifejtette, a korszak kezdetét Európában nem valamilyen nagy felfedezés jelentette, ez a dátum sokkal inkább az orvosi tudományban, az orvosi gondolkodásban megkezdődő szemléletváltás időpontját jelképezi. A comte-i pozitivizmus hatására a kísérleti élettan és a klinikum területén is változások történtek. Tulajdonképpen ebben az időben kezdődött meg a különböző orvosi szakágak lassú differenciálódása is. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az átalakulás kezdete Magyarországon inkább az 1867-es kiegyezés utáni időszakra tehető. A modernizáció –– vagy legalábbis annak igénye –– az orvostársadalom részéről igen markánsan megmutatkozott. Szerencsés esetben találkozhatott volna a szakmai, tudományos modernizáció a közigazgatási, igazgatási modernizációval, de, sajnos, az orvosok csak ritkán és nehezen tudták érdekeiket, elképzeléseiket érvényesíteni a politikai hatalommal szemben, jóllehet 1876-ban megszületett az egészségügyi törvény is. Az 1867 utáni korszak tanulmányozása során tanúi lehetünk az orvostársadalomban igen lassan végbemenő paradigmaváltásnak. Ezt az átmenetet tökéletesen tükrözi Mezőfi Manó gondolata 1878-ból: „A mennyire azelőtt az orvosi tudomány speculativ vala, annyira ez idő szerint exact s positiv tudomány rangjára emelkedni törekszik. Jóllehet még tökéletesen oda nem jutott. Az igazságok ép csak lassan hatnak át.” (2)
tovább

Szabó A. Ferenc
Változatok a hadtörténelemre
(Kevéssé javított újrakiadás) Könyvkiadásunknak kétségtelenül sikeres ágazata a hadtörténelmi művek közreadása –– kiadók sora próbálja meg kielégíteni ezt az olvasói igényt. Az érdeklődőkért folytatott versengésben, sajnos, előfordul, hogy egy-egy mű nem üti meg az elvárható szakmai, szerkesztői színvonalat. Sok a fordítás, elsősorban német és angol nyelvből. Valóságos kultusza alakult ki a német haderő második világháború alatti történetének. De hazai témákban sincs hiány. Arra is akad példa, hogy régebben megjelent hadtörténelmi munkát adnak közre „bővített és javított formában”. Így kerülhetett az olvasók kezébe 2000-ben az ismert veszprémi hadtörténésznek A balatoni csata című munkája. A könyv először 1977-ben jelent meg, s a cím kiegészítéseként Veszprém megye felszabadításának katonai története szerepelt. Az új kiadás szerkesztői a kötet előszavában megnyugtatják a negyedszázaddal későbbi olvasót, hogy az eltelt idő alatt a szerző újabb adatok és információk birtokába jutott, így a könyv „még olvasmányosabb lett, mint a már korábban megjelent kötet” (8. l.).
tovább

Prugberger Tamás
A munkavállalói érdekvédelem problémái és a szakszervezetek szerepe
Azok számára, akik részt vettek az 1992 nyarán hatályba lépő munka törvénykönyvének és a közalkalmazotti törvénynek az előkészítő tárgyalásain, ismeretes, hogy a szakszervezetek ellenezték a közvetlen munkavállalói érdekképviseletet jelentő üzemi tanács intézményének a bevezetését. Ennek az eredménye, hogy az üzemi munkakollektívák által megválasztandó üzemi tanácsoknak az egyetértési és a vétójoga munkáltatói döntésekben — az Európai Unió tagállamainak többségével ellentétben — hazánkban szűk körű és formális.
tovább

Saád Judit
EU-integráció a magyar parlamentarizmus tükrében
A Magyar Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Bizottságának szerepe és helye az integráció folyamatában Az 1980-as évek óta a „demokratikus deficit” problémája egyre inkább foglalkoztatja az európai integráció aktorait és a közvéleményt. Mindez a tagállami parlamentarizmus átgondolásának, esetleges újradefiniálásának kérdését is felveti. Hogyan vonják be fokozottabban az állami szintű törvényhozást az integrációs ügyekbe, hagyományosan kötelező feladatain túl (nemzetközi egyezmények ratifikációja, a közösségi törvény átültetése a nemzeti törvénykezésbe stb.), hogyan lehetne annak hatáskörét ezen a téren bővíteni? Az EU-tagállamokban régóta napirenden vannak ezek a kérdések. A csatlakozás előtt álló kelet-európai országok hasonló problémákkal találják szembe magukat. Ezeknek az országoknak ugyanúgy át kell gondolniuk nemzeti parlamentjeik szerepét, mint nyugat-európai társaiknak. A csatlakozás közeledtével felértékelődött a parlament szerepe, azáltal is, hogy az integráció tárgyalása, kivitelezése során közvetítő szerepet játszottak a kormány és a közvélemény között (Ágh, 2001, 169. l.).
tovább

Letenyei Róbert
Gyermek- és családsegítő szolgálatok: hogyan tovább?
A családsegítő szolgálatok működtetését mint kötelező önkormányzati feladatot az 1993. évi III. törvény szabályozta. Az önkormányzatok tehát törvényi kötelezettségüknek eleget téve alakították ki intézményi rendszerüket a szociális ellátásra.
tovább

Nagy Tamás
Katonapolitika a hidegháború kezdetén (1945-1948)
(A nemzetközi katonapolitika fő kérdései [1945–1947]) Már a végéhez közeledett a második világháború, amikor 1945. február 4-e és 11-e között a Krím-félsziget kedvelt üdülőhelyén, Jaltában másodszor is találkoztak egymással a szövetséges nagyhatalmak vezetői. Winston Churchill, Franklin Roosevelt és Joszif Sztálin az éppen aktuális háborús feladatokon túl megvitatta a világ, azon belül Európa háború utáni sorsának fontosabb kérdéseit. A zárt ajtók mögött folytatott megbeszéléseken világossá vált, hogy a konferencia részvevői egymástól gyökeresen eltérő módon képzelik el a háború utáni időszakot.
tovább

Nemes Károly
Film és filmkulturáltság
„Népek lelki egészségének kérdése, hogy milyen fokú filmkultúrára tudjuk tanítani. Mégsem ébredtünk eddig felelőtlen és veszedelmes műveletlenségünk tudatára.” (Balázs Béla)
tovább

Borbély Zsolt Attila
A liberalizmus és a konzervativizmus eszmetörténeti gyökerei, hasonlóságai és különbségei
A rendszerváltás utáni magyar politikatörténet egyik érdekes fejleménye, hogy az 1990-ben és 1994-ben győzelemre esélyes, önmagukat liberális pártokként definiáló szervezetekből álló úgynevezett harmadik (szabadelvű) pólus eltűnt. E tömörölés nagyobb pártjainak elvált az útjuk: a Fidesz a jobboldalon, míg az SZDSZ a baloldalon keresett és talált helyet magának. A két párt elmozdulása a politikai palettán más-más hatással járt.
tovább

Somos Róbert
A „hegylakó” és a „sík vidéki”: Pauler Ákos és Halasy-Nagy József
Dolgozatomban röviden szeretném bemutatni két filozófusnak, Pauler Ákosnak és Halasy-Nagy Józsefnek a kapcsolatát. Ahhoz, hogy a személyes vonatkozásokon, azaz a találkozások, a levelek és az egymás munkásságát nyomon kísérő recenziók sokszor alkalmi jellegén túlmutató következtetésekre jussunk e kérdésben, egyéniségük és filozófiájuk lényegi vonásait is össze kell vetnünk. Egy ilyen összehasonlítást pedig — főleg ha időbeli és terjedelmi korlátaink is vannak — szükségképpen az ellentétes jegyek kiemelésével kell kezdeni. Ennek szem előtt tartásával választottam alcímként a „hegylakó” és a „sík vidéki” metaforáját.
tovább

Erős Vilmos
Szabó István és 1848/49
E tanulmány a Szabó István debreceni történész ellen 1949-ben kibontakozó támadás hátterét igyekszik alaposabban megvizsgálni. Megírását többek között az indokolta, hogy bár az utóbbi években számos olyan tanulmány, visszaemlékezés és forráskiadvány látott napvilágot, amely felidézi az eseményeket, a történések mögött meghúzódó mélyebb indítékokat még nem vizsgálták. Mint a következőkből kiviláglik, a támadás Szabó 1848–49-cel kapcsolatos felfogásának bírálatával indult, majd kiterjed a történész egyéb nézeteire is, ezért erre is ki kell térnünk.
tovább

Bognár Bulcsu
„Csak egy rettenetes nagy söprögetés segít”
Erdei Ferenc értelmezése a magyar társadalomfejlődésről a kéziratos szövegben Erdei Ferenc munkássága több tudományágra hatással volt. Művei egyaránt részét alkotják a néprajzi, a történettudományi és a szociológiai közgondolkodásnak. A különböző területeken azonban — sajátos preferenciájuk eredményeképpen — más-más Erdei-írások kerültek az érdeklődés homlokterébe. A történettudomány és elsősorban a szociológia számára mindenekelőtt egy, az 1970-es évek közepén az Erdei-hagyatékból előkerült tanulmány a legfontosabb munka, s ennek alapján sorolják Erdeit a meghatározó szerzők közé. Nyilvánosságra kerülése óta A magyar társadalom a két háború között című írás e két tudományág területén kétségtelenül a legtöbbet idézett munka. Erdeinek ezt a tanulmányát értékelve azonban mindenképpen figyelembe kell venni, hogy olyan írásról van szó, amelyet maga Erdei nem publikált; bármilyen ok álljék is ennek hátterében. Noha a munka kétségtelenül magán viseli azt a szellemi utat, amelyet Erdei a korábbi évtizedben bejárt, annak eredményei nem kerültek életében a nyilvánosság elé. Amikor tehát a tanulmány kritikai elemzését végzem, nem csupán Erdeivel vitatkozom. Az Erdei-művek esetében ugyanis az a paradox helyzet állt elő, hogy a történész és a szociológus szakma (különösen az utóbbi) ebben a nem publikált Erdei-műben látta leginkább sikeresen megragadva a magyar társadalomfejlődés sajátosságait. Elemzésem ily módon csak részben vitatkozik Erdeivel, amikor a struktúrarajz hiányosságait szóvá teszem; másrészt az elmúlt évtizedek Erdei kéziratos írásán alapuló társadalomértelmezésével ellentétes álláspontot fogalmazok meg, amennyiben Erdei művét bírálom. Annál is inkább, mivel Erdeinek ebben a munkájában legteljesebben kifejtett kettős struktúrakoncepciója az 1980-as évekre teljes mértékben részévé vált a történészi és szociológusi kánonnak. Ha társadalomtörténészek részéről az utóbbi időben nyomos ellenérvek fogalmazódtak is meg a megközelítés érvényességével szemben, ez egyelőre nem ásta alá a kettős struktúra felfogását, s az értelmezés többségi képviselőit nem késztette álláspontjuk felülvizsgálatára.
tovább

Nemes Károly
Stanley Kubrick (1928–1999)
„Beláttam, hogy semmit nem tudok a filmkészítésről, de hittem abban, hogy rosszabbat nem fogok csinálni, mint az általam látott filmek többsége. A rossz filmek adták nekem a bátorságot ahhoz, hogy én is megpróbáljak filmet csinálni.” (Stanley Kubrick) Stanley Kubrick sem filmjei, sem a róla írtak szerint nem ismeretlen a magyar nézők előtt. Igaz, egy időben –– állítólag saját kérésére –– Keleten nem forgalmazták alkotásait, ám ezek az idők már elmúltak. Persze nem ezért érdemes megemlékezni róla születése hetvenötödik évfordulója alkalmából. Hanem azért, amit a filmművészetben, a filmművészetért tett.
tovább

Kapronczay Károly
Batthyány-Strattmann László (1870–1931)
Körmend egészségügyének történetében lényeges szerepet játszott a Batthyány család, nemcsak azért, mert a XVII. század elejétől birtokolták a várat és környékét, hanem mert saját korukat megelőzve kialakították az „uradalmi orvosi rendszert”, fejlett szociális érzékről téve ezzel tanúbizonyságot. A tágabb értelemben vett családhoz tartozott Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke, de előtte és utána inkább a politikai élet színterén, semmint tudományos pályán tevékenykedtek a család tagjai. Ebből a szempontból „különlegességnek” számított Batthyány-Strattmann László, a „herceg orvos”, aki — szakítva a családi hagyománnyal — az orvosi pályát választotta életcéljául. Ezt abban a korban tette, amikor a magyar orvostudomány európai rangra emelkedett, ám ő maga soha nem vágyott különösebben babérokra. E téren társadalmi rangja és családi kapcsolatai miatt a legmagasabb tudományos fokozatokat is elnyerhette volna, azonban ő gyógyítani akart, segíteni akart a rászorulókon, tudását a mindennapos gyógyító munka szolgálatába állította. Igaz, korában több orvos rendelkezett főrendi méltósággal (Korányi Frigyes, Kéthly Károly stb.), ám ők tudományos munkásságukkal nyerték el azt. Minden kor, minden társadalom különböző formában ismerte el a tudományos élet kiválóságait, a századfordulón így nyertek feudális rangot kiváló képességű orvosok, mérnökök stb. Ezért is látszott „különösnek” Batthyány László gróf pályaválasztása, hiszen polgári foglalkozást főrendbeli osztályának tagjai közül csak kevesen űztek.
tovább

Kaposi Márton
A magyar Dante-kutatások helyzete az ezredfordulón
Az Isteni színjátékban leírtak alapján azt állapították meg a Dante-kutatók, hogy a költő — a historia narrata sensus litteralisa szerint — az első szent év, vagyis 1300 nagycsütörtökjének estéjén tévedt el egy sötét erdőben. Mivel a húsvét abban az évben — George E. Moore számítása szerint — április 11–12-ére esett, a túlvilág három tartományán át vezető utat 8-án hajnalban kezdte meg Dante, s 13-án délután fejezte be. A művészi formában megörökített esemény hétszázadik évfordulóján, 2000 nagyhetének végén, április 14-én és 15-én — vagyis mintegy a dantei történet folytatásaként — a magyar dantisták a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán nemzetközi konferenciát rendeztek, amelyen csaknem harminc italianista tartott előadást, s kétharmaduk magyar volt. Az elhangzott referátumok többsége meg is jelent az egyetem újlatin tanszékeinek folyóiratában, a Domokos György szerkesztette Verbum 2001/1. számában. Mind a más intézményekkel közösen szervezett sikeres rendezvény, mind a tartalmas és színvonalas tematikus szám egymagában is jól dokumentálja, hogy milyen figyelmet érdemlő dantisztikai kutatások folynak hazánkban, s e diszciplína képviselői mennyire szerteágazó nemzetközi kapcsolatokat tartanak fenn.
tovább

Nemes Károly
Viszony a művészethez — viszony a világhoz
„Filmtörténeti” vázlat alkotói nyilatkozatok tükrében A többi művészeti ághoz hasonlóan manapság már számtalan értékelő elemzés hallható-olvasható a filmtörténészek jóvoltából a több mint százéves film mint művészet kialakulásáról és fejlődéséről. Ezeknek többnyire érvényesülő közös sajátossága, hogy a művészeti folyamatot a néző szemszögéből vizsgálják. A megméretés viszonyítási alapjául szolgáló értékrend a kész művet veszi figyelembe, ha alkalmilag kitér is az alkotók egyéniségére és eredeti elképzeléseire.
tovább

Lentner Csaba
A „magyar modell” –– változó pénzügyi és társadalmi erőtérben
Az 1996-os évtől az ezredfordulóig Magyarország gazdaságtörténeti szempontból kedvező pályát futott be. Folyamatosan nagy volt –– 4,5%-ot meghaladó –– a gazdasági növekedés, kétszámjegyű a feldolgozóipari termelékenység növekedése, stabil és javuló a külső egyensúly. A konszolidáció útján haladt az államháztartás, folyamatosan csökkent az infláció és a munkanélküliség. Nőttek a reálkeresetek, bővült a fogyasztás. A legfontosabb, hogy a gazdasági növekedés elérte, sőt meg is haladta az 5%-ot, a maastrichti kritériumrendszer szerinti kedvező mutatók és egyensúlyi pozíciók mellett. A hivatalos magyar gazdaságpolitika az ezredfordulón, az impozáns eredmények láttán, „magyar modellről” beszélt. A magyar gazdaság –– az akkori optimista vélemények szerint –– fenntartható növekedési pályára állt.
tovább

Nemes Károly
Leni Riefenstahl
„Semmi sem hamisíthatja meg annyira az igazságot, mint a tények.” (Örkény István)
tovább

Kiss Anita - Pikó Bettina
Az elidegenedett én a modern, fogyasztói társadalomban
„Ó, jaj, az út lélektől lélekig…” (Tóth Árpád) (Elidegenedés a társadalomban) Az elidegenedés egyszerre szociológiai és pszichológiai fogalom, hiszen sajátos jegyei megtalálhatók mind a lélektani, mind a társadalmi mezőben. E két mező kölcsönhatással van egymásra, s ennek eredményeként az ember formálódik, alakul, igazodik. A szociológiában az elidegenedésnek a társadalmi szerepét hangsúlyozzák. Andorka Rudolf a társadalomban élő ember viszonylatában értelmezte az elidegenedést: „A mai szociológiában meg szokták különböztetni az elidegenedés öt dimenzióját: a hatalomnélküliséget (powerlessness), az élet értelmetlenségének érzését (meaninglessness), a normátlanságot (normlessness), az elmagányosodást (isolation) és végül az önmagától való elidegenedést (self-estrangement), vagyis az önértékelés elvesztését.”
tovább

Jeney Andrásné - Kápolnai Iván
A magyarság lélekszáma a Kárpát-medencében és Ausztriában
(Az emberi jogok és a nemzetiségi statisztika) A XVIII. század végi amerikai Függetlenségi nyilatkozat és a francia forradalom Emberi jogi deklarációja után két évszázaddal valóságos reneszánszuk van az emberi szabadságjogoknak. Ennek nemzetközi jogi megnyilvánulása az is, hogy az ENSZ-tagságnak feltétele az emberi szabadságjogok megadása. Ami az egyes emberek életviszonyait illeti, számos országban, így hazánkban is megnőtt a személyiséget sértő magatartás szankcionálására rendelkezésre álló büntető és polgári jogi bírósági eljárások lehetősége.
tovább

Nemes Károly
A kommersz filmről
A kommersz, a legáltalánosabb szóhasználatban, a kereskedelmi, az üzleti célra és a nagy tömegben gyártott, közepes minőségű (silány) termékre egyaránt utal. Elméletileg –– a kétségtelen megfelelés miatt –– ez a minősítés alkalmazható a filmre is. Ugyanakkor ilyen sommás jelölés számos félreértésre vezethet, ugyanis azt a képzetet kelti, mintha a filmművészet alkotásai olyan skálát jelentenének, amelynek egyik végpontján az elit művek, a másikon pedig –– művészi szempontból –– jelentéktelen, mintegy futószalagon előállított filmek helyezkednének el. Vagyis mintha egyetlen művészetről lenne szó, amelynek elemei között bizonyos értékrend szerint tehetünk különbséget. Szélsőségesen fogalmazva: mintha az igazi művészeti alkotások jó filmek lennének, a kommerszek pedig rosszak. A dolgot még bonyolítja az is, hogy illusztratív jellegük miatt önálló filmalkotásoknak nem tekinthető, de nagyon színvonalas történelmi, életrajzi stb. művek léteznek, mellettük pedig számtalan, ugyancsak illusztratív (és többnyire passzív) irodalmi adaptáció. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a történelmi filmek vagy éppen az oly gyakori irodalmi feldolgozások nem lehetnek akár kiemelkedő –– a szó szoros értelmében vett –– elit filmalkotások.)
tovább

Ujhelyi Mária
Tanuló szervezetek - szükségszerűségek és korlátok
(Bevezetés) Az elmúlt időszakban a menedzsment-szakirodalomban szinte követelménnyé vált az életen át tartó tanulás, tudásgazdaság és -transzfer, információs társadalom, tanuló szervezet, szervezeti tanulás és hasonló kifejezések használata. Divattá vált erről beszélni és írni, de vajon van-e mögötte tartalom? Többet és máshogy tanulnak-e manapság a szervezetek, mint régen, vagy csak azt szeretnénk, hogy így legyen?
tovább

Pallag Zoltán
A provinciális archeologizmusról
A korai magyar történelem nemzetközi fogadtatása
tovább

Botos Katalin
Kis magyar pénzelmélet-történet
(Rendszerváltozás és privatizáció) A rendszerváltó magyar értelmiségnek a nyugati demokráciákról alkotott képe nem volt teljes. Tudta, hogy a nyugati társadalmak a piacgazdaság elveit követik, annak meg a magántulajdon az alapja. Arról is volt bizonyos elképzelése, hogy a globalizmus korába lépett világ fejlett országaiban a jóléti társadalom átalakulóban van, magyarán mondva az állami szerepvállalás leépül. Azt is tudta, hogy — például Thatcher asszony tevékenysége nyomán — a még állami tulajdonban levő vagyonokat is privatizálják, s tudta, hogy a német gazdaság második világháború utáni modellje a szociális piacgazdaság volt –– ezt akarta megvalósítani a rendszerváltó magyar kormány is. Ugyanakkor a magyar polgárnak akkoriban mindenből elege volt, ami a korábbi szocialista rendszerre emlékeztette. Még a szóhasználat hasonlósága is. Mértékadó értelmiségiek hangoztatták, hogy vagy van piacgazdaság, vagy nincs; mi a csodának odatenni azt a szociális jelzőt? A magyar reformer szocialisták is, miként az ellenzéki értelmiségiek abszolút többsége, angolszász irányban tájékozódtak. Kissé cinikusan úgy is fogalmazhatnánk, azért, mert ezt még nem próbálták ki. A német példa átvételétől féltek, azt a korábbi csatlósi szerep — vélték — beárnyékolja, „már megint a németeket követjük”, a keleti modell „hatékonyságát” pedig maguk is tapasztalhatták.
tovább

Jobst Ágnes
A magyar szókészlet módosulása 1945 után
Szociális beágyazódása következtében a nyelv érzékenyen követi a társadalom életének folyamatait. A nagy történeti korszakhatárokkal együtt járnak a nyelvi változások, s ez elsősorban a nyelvi rendszer legmozgékonyabb összetevőit, a lexémákat érinti. A társadalom szerkezetének átalakítása, a kollektív gazdálkodási formák bevezetése, az államigazgatási, a képviseleti és az intézményrendszer átszervezése a háborút, különösen pedig a fordulat időszakát követően új jelenségek és fogalmak egész sorát hívta életre, s megnevezésük szükségességét is felvetette. Munkám a nyelvtörténet közelmúltjának e fejezetéhez kíván adalékokkal szolgálni. Azt vizsgálja, hogy milyen jellegű, tartalmú és szóalkotásmódú új fejlemények jelentek meg nyelvünkben az 1945-ös korszakhatárt követő tíz esztendő során, miről vallanak ezek a szavak, s hogyan láttatják a magyar társadalom életében bekövetkezett változásokat. Noha vizsgálatom tárgya az új nyelvi jelenségekre irányul, azt sem szabad elfelednünk, hogy a magyar nyelv 1945 utáni változása — mint minden nyelvi módosulás — kétirányú folyamat volt, amelyet egyfelől új elemek, neologizmusok keletkezése, másfelől az elavult nyelvi elemek kihullása jellemzett.
tovább

Trembeczki István
Globális politika és világrendszer-elmélet
A jelen eseményei messzemenően igazolták azt a felvetést, hogy a 2001. szeptember 11-én történteknek nagy hatása lesz — akár beláthatatlan ideig is — a globális politika fő vonulatára. A terrortámadás okainak elemzése során sokszor hivatkoztak nagy formátumú történetfilozófiákra, politikai elméletekre, amelyek segítenek elhelyezni ezt az eseményt egy nagyobb, vagy akár egyetemes összefüggésrendszerben. A kilencvenes évek ilyen tárgyú irodalmából két szerző neve merült fel minduntalan, Francis Fukuyamáé és Samuel P. Huntingtoné, akikhez „a történelem vége” és „a civilizációk harca” központi gondolatú elméletek fűződnek. Ezek a koncepciók gondolataik világossága, közérthetősége, nem kis mértékű bátorsága és időbeli közelsége révén is a figyelem középpontjába kerültek. Ám amikor kísérletet tettünk Fukuyama és Huntington történetszemléletének hasonló célzatú bemutatására és összehasonlítására,1 előtérbe került Immanuel Wallerstein világrendszer-elmélete is, amely Francis Fukuyama gondolatait támaszthatja alá a világot egységbe olvasztó modernitás szempontjából, ugyanakkor egy szinten ötvözhető Samuel P. Huntigton civilizációs paradigmájával is.2 Úgy gondoljuk, hogy Immanuel Wallerstein történelemszemlélete, amely hasonlóan nagy vitát váltott ki a hetvenes években, mint a fentebb említett szerzők későbbi nézetei, s akinek gondolataira szintén sokszor hivatkoztak a terrortámadás elemzése során, bővebb figyelmet érdemel. Elméletének kritikai bemutatására teszünk most vázlatos kísérletet.
tovább

Galgóczy Zsuzsa
Ébredj, agglomeráció!
Marthi Zsuzsa településtervező és Callmeyer László építész a Zsámbéki-medence fejlődésének jelenlegi irányairól
tovább

Nemes Károly
Tendenciák a kelet-közép- és kelet-európai filmművészetben
Elegendő akár felületesen visszaemlékeznünk a közelmúltra, hogy megállapítsuk: a filmművészet változását, mi több, fellendülését illetően a társadalmi átalakítás keltette várakozásnak a gyakorlat nem volt képes megfelelni. Ennek csak egyik oka a gyártási szervezet negatív hatású módosulása és a finanszírozás teljes elbizonytalanodása. A másik ok a filmkészítéshez jutó fiatalok alulképzettsége vagy szakmai tapasztalataik hiánya. Ezeknél azonban fontosabb, hogy a fejlődés (mozgás) művészeti sajátosságainak megfelelően a változás már korábban megjelent, hiszen az orosz, lengyel, cseh (szlovák), szerb (feltételesen most a már sokat emlegetett magyart kihagyva) filmben a társadalmi ellentmondásokat nemegyszer felülmúlhatatlan élességgel fejezték ki. (Ugyan hogyan lehetett volna Andrzej Wajda 1981-ben készült Vasemberét „überelni”?) S persze az egyetemes filmművészet helyzete sem kedvezett a fellendülésnek. A posztmodern kétségtelenül hozott némi eredményt, ám csúcsteljesítményei nem a század legvégére estek, ráadásul művészetileg nem is feleltek meg a rendszerváltás teremtette új szituációnak. Persze kétségtelenül gyakoroltak némi hatást. A legkézenfekvőbb azonban a múlt átértékelése volt. Ez a folyamat is korábban kezdődött, ám a legutóbbi időben már túllépett azon, hogy egyszerűen az új ellenségkép nevében, a hagyományos ábrázolási sajátosságok érintetlenül hagyásával fordítson meg mindent.
tovább

Gogl Aurélia
Az integrált kreatív képességfejlesztés andragógiai kompetenciái
Az alkotóerők mozgósításához nélkülözhetetlen aktuális állapotnak megfelelő tudásszerkezetet azok a szociológiai tényezők indukálják, amelyek az újraformálódási folyamatok elindítói. E társadalmi változások jellemzői, hogy az így létrejött kulturális vákuumban előtérbe kerülnek bizonyos szociálpszichológiai tendenciák, amelyek az érintkezési esélyek létrehozatalával az újratermelődő hiányok betöltésének folyamatait gyorsítják. Az új funkciók kialakulásának sajátossága, hogy e változások folyamán fokozottabban érvényesülnek azok a humán tényezők, amelyeknek az érintkezési attitűdök és módszerek megválasztásában van szerepük, így nyilvánvalóvá válik, hogy irányultságainkat, életfelfogásunkat és a társadalomhoz való viszonyunkat ennek tudatában kell meghatároznunk.
tovább

Kulcsár Péter
Kéthly Anna és a londoni Népszava szellemisége
(Az SZDP, a Nagy Imre-hívek és a harmadik út) Kimondottan szociáldemokrata eszme, teória művelésére hazánkban 1956 után sem volt lehetőség. Mint világnézeti kérdésekről vitázó árnyalatok csak a marxizmus hivatalos vagy megtűrt értelmezései kaphattak szót, a dogmatikusoktól Lukács Györgyig. A marxistákon kívül csupán néhány népi — volt parasztpárti — író kapott lehetőséget arra, hogy összefoglaló igény nélkül publikálja nézetét egy-egy résztémáról. A szociáldemokráciának csak a leíró történetéről lehetett egy keveset közzétenni, de azt sem saját szemszögből, hanem a rendszeréből, a marxizmus és a „munkásegység” alapján.
tovább

Nemes Károly
Homoszexualizmus a filmben
„A homoszexualitás annak a mellékterméke, ahogyan a szerepek (vagy az elfogadott viselkedési minták) határait az ember neme alapján megvonják; s mint ilyen nem autentikus (nem a „valóságnak” megfelelő) kategória.” (Miriam Schneir)
tovább

Pirityi Sándor
Biztonságpolitikai ismeretterjesztésünk –– rendkeresés a „világrendetlenségben”
Amikor a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 1997. március 13-án tartott közgyűlésén felvette tagjai sorába az 1996 őszén megalakult Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesületet (HABE), az tudomásul vette a társulat alapszabálya 1. §-ának azt a tételét, mely szerint a TIT „főként tudományos ismeretterjesztésre alakult önálló jogi személyiségű társadalmi szervezetek (tagegyesületek) országos szövetsége”. A TIT HABE alapszabálya 2. pontjában az egyesület célját így határozta meg: „Szellemi műhely létrehozása, amely lehetővé teszi az ország nemzetközi helyzetével, biztonságával, honvédelmével, belső rendjével kapcsolatos kérdések korszerű bemutatását, tudományos kutatását, oktatását, tudományos ismeretterjesztő munka szervezését és végzését.”
tovább

Gabóda Béla
A kárpátaljai magyarság politikai szervezettsége és törekvései
A politika az a szükséges rossz, amely nélkül nem beszélhetünk kisebbségről mint közösségről. A politika az, amely meghatározza, milyen nyelvi jogai vannak a közösségnek, illetve a politika dönt abban is, milyen szinten lehet jelen az oktatásban a kisebbség nyelve, s hogy az iskola rejtett tantervei révén milyen társadalmi célok elérése érdekében használja fel a nyelvet és az oktatást. Az alábbi tanulmányban a kárpátaljai magyar közösség jogi helyzetével, politikai szervezettségével, valamint autonóm törekvéseivel foglalkozom.
tovább

Molnár Csilla
Fenyegetettség és ígéret között
A Magyarország nyugati határa mentén a személyes és a kollektív emlékezet formáira, ezek egymáshoz való viszonyainak feltárására irányult kutatómunkánk első szakaszában Ágfalva községben három azonos státusú és életkorú személy narratíváinak sajátos vonásait és eltéréseit vizsgáltuk.
tovább

Segesváry Victor
Valóság, igazság és racionalitás a XX. század bizonyos filozófiai irányzatainak kiemelkedő képviselőinél
(A heideggeri hermeneutika: a lét önfeltárása) Heidegger szemében az emberi egzisztencia alapja a világ léte, amely, logikusan, egyedül teszi lehetővé az emberi lény létét. Az ember nem más, mint Dasein, azaz a világban való jelenlét. A heideggeri ontológia szerint a valóság azt jelenti, hogy a világ keretén belül észlelünk olyan jelenségeket, amelyekkel vagy közvetlen kapcsolatban vagyunk, vagy amelyek elérhetők számunkra. A természet azonban nem e jelenségek közé tartozik, mert maga a világunk is a természeti világon belül helyezkedik el. „A világban észlelhető lét minden formája ontológiai szempontból a világnak a létén alapul, ezért a világban levő jelenség. … Olyan jelenségeket, mint a Dasein léte, nem lehet a valóság és a lényegesség fogalmaival kifejezni, mert, ahogy ezt már meghatároztuk; az ember lényege az egzisztenciája.”
tovább

Pécsi Tibor
A köz egészsége és a média
A XX. század kezdetén senki sem látta előre, hogy — csupán néhány példát említve — az osztrák Karl Landsteiner felfedezi az AB0-vércsoportrendszert és az Rh-faktort, s ezzel megteremti a biztonságos vérátömlesztés feltételeit; hogy az 1918–1919-es influenzajárványban (spanyolnáthában) jóval többen halnak meg, mint az első világháborúban; hogy a kanadai Frederick Grant Banting és Charles Herbert Best elkülöníti az emberi hasnyálmirigyből az inzulint, s ezzel elkezdődik a cukorbaj hatásosabb kezelése; hogy a skót születésű Alexander Fleming ráakad a penicillinre, s ezzel forradalmasítja a baktériumos betegségek gyógyítását; vagy hogy egymás után bukkannak fel olyan vírusok (Marburg-, Lassa-, AIDS- és Ebola-vírus), amelyek kellően hatásos gyógyszerek híján az ember életére törnek.
tovább

Csath Magdolna
2003, a válságteremtő év
2004. január 6-án a miniszterelnök bejelentette, hogy a tervezettnél és az előre jelzettnél is nagyobb hiány miatt leváltja a pénzügyminisztert. Az államháztartás hiánya valóban nagyot nőtt. A tervezett 832 milliárd forinthoz képest a 1054 milliárd forint 27%-os emelkedést jelent. Ez azonban csak tünet, vészjelző; mélyebben rejlő gondokat érzékeltet. E problémákra a miniszterelnök is utalt, amikor az új miniszter két legfontosabb teendőjeként a gazdaság erősítését és a munkahelyteremtést jelölte meg.
tovább

Szegedi László
Az ingyenes jobb
Megdőlni látszik az a hagyományos vélekedés, hogy két termék közül általában az a jobb minőségű és a nagyobb használati értékű, amelyik drágább. Az internetes korszakban az olcsóbb nem feltétlenül rosszabb. Az olcsó, sőt ingyenes termék valóban jó. Olyan újfajta, az internet használata során kialakult marketingstratégia része ez, amelynek az egyik fő eljárása, hogy ingyenes ajánlatokkal, reklámlehetőségekkel, termékekkel, szolgáltatásokkal stb. növelje a piaci részesedést, s a szolgáltatások igénybevételére ösztönözze az embereket — ez aztán másodlagosan is hasznot hozhat. Az internetes marketing egyik kulcsszava tehát az ingyenesség.
tovább

Nemes Károly
Filmek vagy filmművészet?
Megjegyzések a mai magyar filmről „A lelkiismeret hangja is mutálhat.” (S. J. Lec) A rendszeresen megrendezett filmszemlék bizonyosfajta válogatást végeznek el a kortárs magyar filmművészetben, sőt, az egyes alkotások összevetésére is alkalmat adnak. Nem tudják azonban vállalni (legfeljebb érintőlegesen) az egyetemes filmművészettel való összehasonlítást, még kevésbé valamiféle tendencia megragadását. Ehhez ugyanis térbeli és időbeli távlat kell. Sőt — s ez a legfontosabb — terjedelmében nem korlátozott vizsgálódásra van szükség, amely legalább könyvnyi összefoglalást kívánna. Következésképpen egyetlen cikkben csupán megjegyzések felsorakoztatásáról lehet szó.
tovább

Benkő Mihály
A turgaji madiar törzs
A kazakisztáni keleti magyar néptöredékről (I.) A Turgaj-vidéki madiarok (ejtsd: magyarok) közé tett kazakisztáni utazásom előtörténete néhány évvel ezelőtt kezdődött.
tovább

Brauer-Benke József
A magyar cigányzenészek és társadalmi kapcsolatrendszereik
A magyarországi cigányokról, vagy ahogy újabban, önelnevezésüket átvéve nevezik őket: a romákról nagyszámú írás olvasható. A cigányzene is viszonylag korán vizsgált témája volt a tudománynak. Mivel dolgozatomban a cigányzenészeket és a magyar társadalomban betöltött szerepüket, illetve társadalmi kapcsolatrendszereiket kívánom vizsgálni, a továbbiakban cigányzenészeknek vagy cigányoknak nevezem őket.
tovább

Szabady Balázs
Öngyilkosság és születéskorlátozás
Felépíthető-e a szociológia egy klasszikusra? Lehetnek-e saját gondolataink anélkül, hogy egy nagy elődnél keresnénk hozzá indoklást vagy előzményeket? Nem kívánunk választ adni ezekre a kérdésekre, bár a szociológusok gyakorlata miatt érdemes feltenni őket. Mondanivalónkat mindenesetre egy klasszikus ürügyén kezdjük el kifejteni.
tovább

Fekete Balázs
Adalékok az államkapcsolatok elméleti kérdéseihez
Az államkapcsolatok mibenléte és természete az államiság megjelenése óta foglalkoztatta az államiság kérdéseit tanulmányozókat. A felvilágosodás korának gondolkodóit megelőző korszakok filozófusai az államiság kérdéseit nem helyezték pontosan elkülönített és megalkotott tudományos keretek közé; vizsgálódásuk eszmei kiindulópontjait az adott korszak általános teológiai és filozófiai világképe teremtette meg.
tovább

Varga Csaba
Jogállami vívódás mintakényszerek Szküllája és csalódások Kharübdisze közt (Litvánia példájában)
A szocializmus romjain feltápászkodva az önálló államépítésben és az európai civilizáció eszményeihez is visszatérő jogi berendezkedésben új utak feltárására és bejárására kényszerülő közép- és kelet-európai nemzetek az elmúlt évek során mindahányan válaszút elé kerültek.
tovább

Pécsi Tibor
A transzgénes állatok és az ember
A biotechnológia, pontosabban a génmanipulálás célja, hogy az élőlények örökletes tulajdonságait molekuláris biológiai módon megváltoztassák. Erre nemcsak idegen gén beültetésével (génátültetéssel) kínálkozik lehetőség, hanem egyebek között mesterségesen létrehozott génmutációval (ugrásszerű örökletes változással, amelynek során módosul a gén szerkezete, azaz bázisainak minősége és/vagy sorrendje), génkettőzéssel és -sokszorozással, a gén helyének megváltoztatásával (az örökítőanyagon belüli átültetésével), valamint géneltávolítással is. De még mielőtt erről részletesebben szólnánk, nézzük röviden, ki fedezte fel az örökítőanyagot (dezoxiribonukleinsavat, DNS-t), ki tisztázta a szerepét, s kik derítették fel a térbeli szerkezetét!
tovább

Táczi István
Fenntartható fejlődés vagy fenntartható élet?
Fejlődésében az emberiség — a harmadik évezredre vetítve — úgy látszik, ismét válaszúthoz érkezett. Az ökológusok jelzései, a természet kódolt üzenetei, a különböző emberi társadalmak összehasonlítása az ilyesmikre érzékeny emberekben valami nagyon nagy — szinte meghatározhatatlan — aggódást vált ki jelenlegi és jövőbeni életükkel kapcsolatban. Ez persze egyre több ember gondolkodásában megjelenik, de mintha megragadna az egyén szintjén, s nem összegeződne az emberiség gondolkodásának folyamában. Talán hiányzik valami gondolkodási rendezőelv vagy a népi eszméket egybegyűjtő megnevezhetetlen akarat, amely megindítaná a világ jobbra fordulásának cselekménysorát.
tovább

Szenti Tibor
Megmaradnak-e a vásárhelyi tanyák?
A címbeli kérdés megválaszolásához elsőként vázlatosan át kell tekinteni a vásárhelyi tanyarendszer fejlődését; továbbá azt, hogy mi maradt belőle mára, s milyen sors várható a jövőben.
tovább

Samu Mihály
A globalizáció és a lokalizáció mint autonómiák szabályozása
(A globális és lokális szabályozás elemzésének helyzete) Az előtérben álló globalizáció elméleti és történelmi-társadalmi összefüggéseinek áttekintésével kapcsolatban abból indulhatunk ki, hogy jelenlegi magyarázata és értékelése inkább a technikai fejlődésre, a nemzetközi gazdasági-kereskedelmi és pénzügyi rendszer szükségességére és indokoltságára, e folyamat káros erkölcsi, kulturális és politikai hatásaira összpontosul. Így figyelmen kívül hagyják az emberre, a közösségre vonatkozó megközelítést, valamint a lokalizáció (a mindennapi együttélésre, az emberi, az egyéni és közösségi életfeltételekre, a tradicionális és kulturális, a helyi és szakmai viszonyokra vonatkozó összefüggések) elemzését. Előtérben áll emellett az uniformizálódás és az egyöntetűség feltételezése. Több kritikai értékelés megállapítja, hogy a globalizációval kapcsolatos elemzések elhanyagolják a hagyomány, a világnézet, a kultúra (és szubkultúra), a közösségi életformák és autonómiák, a tömeglélektan és egyéb lelki vonatkozások, meggyőződések, előítéletek stb. szerepét. Normatani és jogtudományi szempontból különösen elmarasztalható, hogy mellőzik a hatalmi összefüggések, az átfogó szabályozás (ezen belül az erkölcsi és jogi szabályok) helyét és szerepét.
tovább

Jobbágyi Gábor
A művi megtermékenyítés jogi és erkölcsi kérdőjelei
(Fogalommeghatározás, módszerek) A művi megtermékenyítés jogi problémaköre viszonylag friss a magyar jogtudományban és joggyakorlatban. Bár hazánkban már az 1980-as évek végén megszületett az első „lombikbébi”, s ezt követően e beavatkozás meglehetősen gyakorivá vált, a jogi szabályozás egészen az egészségügyről szóló törvényig (1997. évi CLIV. törvény, 165–187. §) hiányzott.
tovább

Prugberger Tamás
A Kárpát-medence nemzeti kisebbségeinek kollektív jogai és érdekei
(A probléma bemutatása) Közép-Európa, azon belül az Osztrák–Magyar Monarchia területe az első világháború előtt soknemzetiségű volt. Mind az osztrák örökös tartományokban, mind a magyar koronához tartozó országokban legfőképp zárt etnikumban, de egymással keveredve, szórványban is éltek németek, magyarok, csehek, horvátok, bosnyákok, szlovének és lengyelek. Ezek a népcsoportok alapjában véve jól megfértek egymással gazdasági téren és a társadalmi kapcsolatok egyéb síkján is. E népeket az első világháború előtt is a politikai hatalom hangolta egymás ellen. Az osztrák–magyar kiegyezés előtt a császári udvar a domináns magyar népességgel szemben uszította a magyar korona területén élő nemzetiségeket (pedig Horvátországnak még korlátozott államisága is volt).
tovább

Pócza Kálmán
François Furet történelemszemlélete
A francia történész munkáit két szempontból kívánjuk megvizsgálni: egyrészt arra keressük a választ, hogy Furet elköveti-e a Quentin Skinner által megfogalmazott eszmetörténet-írói hibák valamelyikét, másrészt azt vizsgáljuk, hogy miként képzeli el valóság és nyelv, politikai gyakorlat és ideológia viszonyát. Mielőtt azonban az eszmetörténet e módszertani kérdéseinek vizsgálatára rátérnénk, fel kell vázolnunk Furet útját a kvantitatív történetírástól az eszmetörténetig. Minthogy Furet kezdeti művei korántsem eszmetörténeti irányultságúak, joggal merül fel a kérdés, mi vezeti el mégis a történészt az ideológiai rendszerek hangsúlyozásáig.
tovább

Domokos Andrea
Szétesőben
A társadalmi integráció ellen ható tényezők a globalizáció világában (A technokrácia hatalma) Sok társadalomtudós hívja fel a figyelmet a túlságosan „felpörgött” gazdasági-társadalmi rendszer veszélyeire. Félő, hogy világunk lassan irányíthatatlanná válik, kicsúszik az ellenőrzés alól. Bennünket pedig magával ragad, mert nincsenek meg az eszközeink a lassításra. Túlpörög az élet, nem akarunk lemaradni a versenyben. A lassúság az öregedés jele, aki sikeres akar lenni, annak gyorsnak, nagy vitalitásúnak és főleg erőszakosnak kell lennie. A versenyben maradás érdekében pedig minden eszköz elfogadott.
tovább

Nemes Károly
Nem csak Chaplinről...
„A »művészet« szó sohasem fordult meg a fejemben, s nem szerepelt a szókincsemben. A színház megélhetést jelentett és semmi mást.” (Charles Chaplin)
tovább

Lukácsi Tamás
Politikai szabadság és „pihenéshez való jog” Arisztotelész Politikájában
A modern demokráciákban a politikai szabadság általános: a fő szabály szerint minden felnőtt polgárt aktív és passzív választójog, továbbá elvben mindenkit emberi és állampolgári jogok teljessége illet. Az e jogokkal való élés lehetősége azonban a gyakorlatban összefügg a jogalany életkörülményeivel. A magánéletben való kiszolgáltatottság, amely például az anyagi javak létfenntartást veszélyeztető szűkösségében valósulhat meg, a közéleti szuverenitás korlátja lehet.
tovább

Tóth Lajos
Magyar nyelvű oktatás a Vajdaságban 1974-től napjainkig
(Bevezető) Soknemzetiségű társadalmunkban a nemzeti kisebbségek, így a határokon túl élő magyarság helyzetét és jogait is elsősorban az határozza meg, miként viszonyul hozzájuk a többségi nemzet: mennyiben tekinti őket történelmileg meghatározott realitásnak, vagy éppen nyűgnek, tehernek, amelytől meg kell szabadulni. Ettől az alapvető hozzáállástól és az ebből kinövő kisebbségi politikától függ a nemzeti egyenjogúság és egyenrangúság szavatolása vagy csorbítása, az esetleges hátrányos megkülönböztetés megnyilvánulása és hatásfoka.
tovább

Molnár Attila Károly
A hagyományról
„Sokszor azt hiszik rólam, új dolgot mondok, amikor igen régi, de a legtöbbjük számára ismeretlen dolgokat mondtam.” (Cicero)
tovább

Torgyik Judit
Romák Európában
Általános kör- és oktatási helyzetkép néhány európai országban A romák Európa minden országában megtalálhatók, lélekszámuk a becslések szerint mintegy hét-kilencmillióra tehető a kontinensen. Helyzetük sajátos és egyedi, mert szétszórva, diaszpórában élnek a világban, anélkül hogy saját maguk által alapított önálló országuk, államuk lenne. A roma népesség szociális-gazdasági helyzetének javítása, a roma gyermekek iskolázásának megoldása Európában globális kérdés, s nagy kihívást jelent Európa-szerte.
tovább

Pusztai Gabriella
Kapcsolatban a jövővel
A közösségi erőforrások szerepe roma diplomások iskolai pályafutásának alakulásában A roma fiatalok iskolai pályafutásának és társadalmi mobilitásának vizsgálatában két, egymástól nagymértékben eltérő megközelítésmódot ismerünk. Az egyik a cigány népességnek a vertikális társadalomszerkezetben való sajátos elhelyezkedésében látja a jelenségek magyarázatát, míg a másik inkább a kultúrák találkozásának különleges példájaként tekint a tapasztalati tényekre (Emigh, Szelényi, 2001, Ladányi, Szelényi, 2001). Ritkábban adódik olyan alkalom, hogy a szűkebb környezeti, szubkulturális tényezők jelentősége (Kemény, Havas, 1995) is felbecsülhetővé válik a vizsgálatok során. Pedig az iskolai pályafutás kutatásakor az elméleti és a módszertani megközelítés különösen alapos megfontolást kíván, hiszen az iskolarendszer egyik legfontosabb jellemzője, hogy nem egyenként kerül viszonyba a tanulókkal, hanem az osztály- és iskolatársak, valamint a tanulói közösségek nagyfokú hatásával is foglalkozni kell (Coleman, 1961, 1988). Az egyén és az iskola viszonyrendszerének másik fontos jellemzője az, hogy mielőtt a tanuló közvetlenül kapcsolatba lép az iskolával, a környezetéhez tartozók által közvetített információk révén viszonyulása már jó ideje formálódik (Bourdieu, 1978).
tovább

Gazdag László
A globalizáció csapdája
Védekezni, sodródni vagy alkalmazkodni? „Egy kardinális probléma nem oldható meg abban a paradigmarendszerben, amelyben felmerült!” (Albert Einstein) „Növekedni annyit jelent, hogy többek leszünk, fejlődni pedig annyit, hogy jobbak!” (Hermann Daily)
tovább

Nemes Károly
Szergej Mihajlovics Eizenstein
Ha bárki részben vagy teljesen kételkedik abban, hogy a film művészet, akkor Szergej Eizenstein nevével bizonyára nem tudja igazolni kétségeit. Az ő munkássága David Griffithé vagy Charles Chapliné mellé sorakoztatható, tehát a nagy nyelvteremtők mellé, akik között talán Eizenstein volt a legnagyobb. Nyelvteremtő eredményeit részben előkészítette, részben kísérte az a tudományos tevékenység, amellyel Eizenstein –– a filmtudomány legnagyobb képviselőjeként –– megalkotta a film mint sajátos és önálló művészet modelljét. Mindezt egyre inkább olyan körülmények között, amikor a kulturális vezetés formalistának és kozmopolitának bélyegezve akadályozta tudományos és művészeti tevékenységét. A művészeti és a tudományos oldal szoros kapcsolata miatt Eizenstein tevékenységében a kettő együtt vizsgálható, hiszen együtt vezettek az igen jelentékeny, bár a Szovjetunió körülményei között elért, de egyetemesnek számító eredményekre.
tovább

Nyerges Bognár Zsuzsanna
Etikaorientált banktevékenység és pénzügy
Környezeti, társadalmi és etikai kritériumok alkalmazása pénzügyekben Meglepő és kifogásolható, hogy bár a társadalom minden tagjának van valami körülírható elképzelése arról, mi helyes, mi etikus, s több ezer éves, általánosan elfogadott normarendszerek léteznek, mégis, ha a gazdaság etikai felelősségéről beszélünk, még ma is megrökönyödést válthatunk ki. Mivel azonban a gazdasági döntések egyre nagyobb részben már etikai elveken is alapulnak, fundamentális megváltoztatásra szorul az egész gazdasági működést leíró rendszer. Ez különösen igaz a közgazdaságtan talán leginkább eredményekre jutó, legformalizáltabb ágára, a pénzügyekre.
tovább

Biernaczky Szilárd
Pier Paolo Pasolini — a borzalmas teljesség költője
A görög szabadságharcban elpusztult Lord Byron holttestét csak halála után száznegyvenöt évvel voltak hajlandók elhelyezni a Westminster Abbey-ban, a „költők sarká”-ban. A romantikus művész harcos forradalmisága azonban — jóllehet Byron megtermékenyítette az egész XIX. századi európai irodalmat, elismerést és csodálatot váltva ki számos kortársából, hiszen hatása Goethétől Arany Jánosig nyomon követhető – ma is idegen a sajátosan konzervatív angol szellemiségtől.
tovább

Karikó Sándor
Új röpirat a nemzetnevelés ügyében?
A fenti címmel nem kívánok patetikus-fennkölt színben feltűnni, s távol áll tőlem a szándék, hogy bármilyen vonatkozásban Márai Sándorral vessem össze magam. Jóllehet írásom címét Máraitól kölcsönöztem, mindenekelőtt nagyrabecsülésem jeléül tettem, no meg azért, mivel oktató- és nevelőtevékenységem, valamint kutatómunkám alapján arra a szomorú következtetésre jutottam, hogy manapság roppant időszerű a nevelés ügyében felrázni, megbolygatni, netán orientálni az egész nemzet lelkiismeretét és felelősségérzetét.
tovább

Keller Tamás
Három nemzedéket érintő vallási vizsgálat Sülysápon
(Az alapfogalmak definiálása) Írásomban három generációt érintő vallási vizsgálat eredményeinek elemzésével foglalkozom. A vizsgálatot Sülysápon végeztem 2002. június 27-étől július 2-áig. Abból a gondolatból indulok ki, hogy a különböző nemzedékek között a szekularizációs folyamat hatására megváltozott a vallás intézményének felfogása. A szekularizáción három dolgot értek: a társadalmi rendszer differenciálódását, a vallási intézményrendszer megváltozását és a személyes világnézeti-vallási viselkedést. Írásomban a szekularizáció mindhárom értelmezéséből eredő változásra kitérek, de leginkább a személyes szférában végbemenő vallási változásokról beszélek.
tovább

Schlemmer Éva
Nemi szerepek és olvasási szokások
„… de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők — szabadok, kedvesek, s mind ember, mert az egyre kevesebb.” (József Attila) Dolgozatomban az olvasási szokásokat egy viszonylag ritkábban vizsgált változó mentén, a nemi hovatartozás szempontjából elemzem. Ismertetem a témával kapcsolatos eddigi vizsgálatok fontosabb eredményeit, majd kiegészítem őket egy általam készített húszfős mikrokutatás tapasztalataival. Mindezek előtt, hogy kellő alapot kapjunk a probléma tárgyalásához, röviden összefoglalom a modern agykutatás idetartozó eredményeit.
tovább

Fehér M. István
A filozófia tanítása
Az iskolai filozófia és a filozófia iskolai fogalma Többé-kevésbé köztudomásúnak, szinte közmegegyezés tárgyának számít az a megállapítás, amelyből e konferencia hirdetménye kiindulópontját meríti: „A filozófia Magyarországon túlnyomórészt iskolai filozófia volt.” Egy másik, hasonlóképpen gyakorta visszatérő, ezzel részben — de nem teljesen — összefüggő megállapítás szerint, amelyre a hazai filozófia történetének kutatói ugyancsak előszeretettel hivatkoznak, a magyar filozófia (a legtöbb kis nemzet filozófiájához hasonlóan) nem eredeti teljesítményeken, hanem elsősorban átvételen, utánérzésen, recepción alapuló, másodlagos filozófia. Mint ilyen, „követő” jellegű; „külföldi mintákat vett át és másolt”.
tovább

Lentner Csaba
Millenniumi kihívások és válaszok a hazai pénzügypolitikában és a közgazdasági felsőoktatásban
A 2001. év kezdete egybeesett az új évtized, az új évszázad, sőt az új évezred nyitányával is. Olyan különleges alkalom volt ez, amikor a politikával, a közgazdaságtannal, a vállalkozásokkal foglalkozók és a tanulmányaikat végzők egyaránt terveket készítettek. A rövid távú, egyéves tervkészítés mellett azonban a hosszú távú tervezés is különösen aktuális lett. A gazdasági szféra jobbára pénzügyi terveket készít, míg a politikusok a társadalmi jövőről szóló helyzetképeket vetítenek elénk, alkalmazkodásra, hódításra vagy integrálódásra készülve. Mindannyiunk közös felelőssége azonban, hogy reális pénzügyi és társadalmi helyzetképből induljunk ki, majd ennek alapján közös és egyéni lehetőségeinket is reálisan számba vegyük akár egy évre, akár hosszabb időszakra. Sajnos, az új évezred 2002-től a gazdasági növekedés lassulásával és a társadalmi lehetőségek beszűkülésével jár, ám közös ügyünk, hogy a gazdasági és társadalmi feszültségek oldódjanak.
tovább

Gerevich József - Gönczy Gabriel
Kohlhaas Mihály, a középkori „öngyilkos” terrorista
(A politikai „makroterrorizmus” strukturális és pszichológiai tényezői) 1983. október 23-án egy öngyilkos terrorista TNT-vel megrakott teherautójával felrobbantotta az amerikai tengerészgyalogosok főhadiszállását Bejrútban (Libanonban). Kétszáznegyvenegy tengerészgyalogos halt meg. 1986. április 2-án bomba robbant a TWA 840-es járatának fedélzetén az athéni repülőtéren. Négy amerikai állampolgár vesztette életét. 1993. február 26-án New Yorkban a Világkereskedelmi Központ alagsori garázsában felrobbanó bombától hatan meghaltak, több mint ezren pedig megsebesültek. Az épületben súlyos károk keletkeztek. 1996. június 25-én teherautón elhelyezett bomba robbant egy amerikai laktanya előtt Dharanban (Szaúd-Arábiában). Tizenkilenc amerikai meghalt, négyszázan megsérültek. 2001. szeptember 11-én a Világkereskedelmi Központba két repülő szállt bele, ötezer fő körüli halálos balesetet, világméretű pánikot és sok milliárd dolláros kárt okozva. A gépeket olyan terroristák vezették, akik kapcsolatban álltak Oszama bin Laden terroristavezetővel (Adler, Mueller, Laufer, 2000).
tovább

Nemes Károly
A szex és a film
„A szerelem azoknak való, akik nem elég intelligensek a szexhez.” Ennek az írásnak logikusan a Szex a filmben címet kellene adni. A szexről szóló filmek közül azonban nem mindegyikben van benne ténylegesen a szex, s — igaz, kisebb számban — vannak olyan filmalkotások is, amelyekben szerepel ugyan, de valójában másról szólnak.
tovább

D. Tancz Tünde
Új paradigmák a neveléstörténeti kutatásban: a népmese mint a szociális reprezentáció adekvát műfaja
(A népmesék pedagógiatörténeti meghatározottsága) A pedagógia- és neveléstörténeti kutatások az utóbbi évtizedekben új kérdésekre, kihívásokra keresik a válaszokat, megoldásokat.
tovább

Gabóda Béla
Migrációs tendenciák a kárpátaljai diákok életében
Bármennyire pozitívnak tartjuk is a határ menti oktatási együttműködést, nem valósul meg zökkenőmentesen. Az Ungvári Nemzeti Egyetem alig egyórányira van a magyar határtól, a Debreceni Egyetemmel való együttműködés mégsem valósult meg. Mindkét részről többször is tettek kísérletet a kapcsolat felvételére, a próbálkozások azonban csak részben vezettek eredményre. Az Ungváron tanuló magyar egyetemisták szervezete, önképző körök révén, felvette a kapcsolatot több magyarországi egyetemmel. Szakkönyveket kaptak tőlük, s több magyarországi tanár előadást tartott Ungváron. Mindez azonban nem egyetemi keretek közt valósult meg. A diákszervezetek szintjén gyümölcsöző volt a kapcsolat: 1991 és 1996 között gyakorik voltak a kölcsönös látogatások és a közös programok.
tovább

Csath Magdolna
Erős társadalmi tőke, sikeres nemzet
Francis Fukuyama írja Bizalom című könyvében: „A társadalmi tőke az a képesség, amely a társadalom egészében vagy bizonyos részeiben uralkodó bizalomból fakad. Megtalálható a társadalom legkisebb és legalapvetőbb csoportjában, a családban vagy a legnagyobb egységben, magában a nemzetben. A társadalmi tőke eltér az emberi tőke többi formájától, ugyanis más módon épül fel és terjed: legfőbb építői és továbbvivői a hagyományok, az egyházak és a történelmi tapasztalatok.”
tovább

Nemes Károly
Televízió és film
„Senki sem vonja kétségbe, hogy a vizuális tények szintjén kommunikációs jelenségek mennek végbe, kétséges ellenben, hogy ezek a jelenségek nyelvi természetűek-e.” (Umberto Eco)
tovább

Varga Péter
Az ember problémája Halasy-Nagy József gondolkodásában
Halasy-Nagy József ahhoz a filozófusnemzedékhez tartozott, amelynek pályakezdése egybeesett a pozitivizmus magyarországi dominanciájának végnapjaival. Korai írásaiban őrá is jellemző volt a pozitivista megközelítés, ám nagyon hamar, már a tízes évek elején elfordult ettől az irányzattól. Jellemző erre a fordulatra az is, ahogyan magántanári habilitációjára írt Taine-monográfiájában bírálta a nagy francia gondolkodót. Ettől az időtől fogva Halasy-Nagy sohasem tartozott egyetlen irányzathoz sem, bár a magyar filozófia történetét tárgyaló művek megpróbálják elhelyezni a neokantianizmuson vagy a szellemtörténeti irányzaton belül. Véleményem szerint azonban helyesebb, ha nem próbáljuk iskolákhoz sorolni, hanem elfogadjuk saját meghatározását, amely filozófiáját kritikai perszonalizmusként definiálja.
tovább

Deák Tamás
A politika helye Halasy-Nagy József gondolkodásában
Halasy-Nagy Józsefet a filozófiatörténeti irodalom általában a kevéssé jelentős, saját rendszert nem alkotó filozófusok közé szokta sorolni, ugyanakkor érdemét abban látják, hogy „a magyar filozófia nélkülözhetetlen pedagógusa, segédmunkása volt”.
tovább

Szabó Tibor
Kultúrkritika Halasy-Nagy József filozófiájában
A 2001. szeptember 11-én végleg lezáruló XX. század magyar filozófusai közül voltak rendszeralkotó gondolkodók, mint például Bőhm Károly vagy Pauler Ákos, akiknek szinte tiszta és teljes filozófiai rendszert sikerült létrehozniuk. Halasy-Nagy József nem tartozott közéjük. Filozófiatörténeti érdeklődése — azon belül az ógörög és a modern francia filozófia története iránti vonzalma, valamint a kor társadalmi kérdései iránti élénk érdeklődése — más irányba terelte gondolkodását. Szellemi kiteljesedését pedig megakadályozták az ismert történelmi-politikai körülmények: az egyetemi katedráról való eltávolítása 1948-ban és ezzel filozófusi működésének lehetetlenné tétele.
tovább

Karikó Sándor
Halasy-Nagy József filozófiai örökségéhez
Európaiság és közösség Azt gondolom, a magyar filozófiatörténet meglepően gazdag és mindenképpen értékes örökség, amely érdemes a széles körű megismerésre, a mélyre hatoló feldolgozásra és a bátor felvállalásra. Sajnálatos viszont, hogy ma felettébb messze vagyunk e dicső — legalábbis nem szégyellni való — múlt birtokbavételétől, attól, hogy filozófiatörténetünk eredményei szervesen beépüljenek nemzeti kultúránkba. Napjainkra inkább az jellemző, hogy egyszerűen nem veszünk tudomást jó néhány gondolkodónkról — tisztelet a kevés kivételnek —, vagy megelégszünk lapos ismeretekkel. S ami még rosszabb, nem mindig tudjuk elkerülni az előítéletes gondolkodásmód veszélyét. Az efféle felfogással, magatartással nem sokra juthatunk. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a magyar bölcseleti hagyomány megfelelő súlyú feldolgozása és reális értékelése az egyetlen helyes út, amelynek bejárása szakmai feladatunk és erkölcsi kötelességünk.
tovább

Szakál Gyula
Gondolatok az elektronikus demokráciáról
A lassan érett felnőtt korába lépő internettel valami egészen új kezdődött az emberiség történetében. Régebben gyorsuló időről beszéltek, s buzgón számítgatták, hogy az 1970 és 1980 közötti változások kétezer évvel azelőtt hány évszázadnak feleltek meg.
tovább

Nemes Károly
A minimalista film
„Szerintem engem azért hívnak minimalistának, mert jellemeim nem pattannak fel egy hordóra, hogy kikiabálják magukból a világról alkotott nézeteiket. Ez nem azért van így, mert nincs véleményük a világról, hanem azért, mert felismerik, hogy a világnézetet ugyanúgy gyártjuk, mint az autót — sokat gyártunk belőlük, de nem nagyon megbízhatók.” (Jean W. Ross)
tovább

Igali Sándor
A liszenkoizmus Magyarországon
Ideológiai-politikai diktatúra a XX. század természettudományában Az ideológia az emberi társadalmak eszmei, erkölcsi vezére, a hatalmat birtoklók kezében azonban borzalmas cselekedetekre vezethet: meggyőződésükért, hitükért emberek szenvednek és pusztulnak el. E szörnyű „kór” valószínűleg egyidős az emberi kultúrával, s napjainkban is szedi áldozatait. Különösen a XX. században tombolt.
tovább

Mező Ferenc
India és a hindu nacionalizmus a XXI. század elején
A 2001. szeptember 11-ét követő események geopolitikai szempontból újból felértékelték Afganisztánt és tágabb térségét, így Indiát és Pakisztánt is. Az előbbi államnak 1974 óta van atombombája, míg Pakisztánnak csaknem húsz év kellett ahhoz, hogy elérje ugyanezt. A két ország 1998-ban már versenyezve hajtott végre próbarobbantásokat, tesztelve a másikat és a világ közvéleményét.
tovább

Biernaczky Szilárd
Mítoszok és mesék a hagyományos afrikai közösségek életében
Az ősi, teljes és valódi Afrika távoli századok művelődéstörténeti emlékei között vész el. Az újkori történelem majdnem két véres századát követően csak a sikeres függetlenségi küzdelmek nyomán, a múlt század hatvanas éveinek elején lett újra teljessé a fekete földrész, s lépett elénk az ezerarcú kulturális hagyományokkal teli, ugyanakkor legalább ennyi társadalmi ellentmondással terhelt, igazi Afrika.
tovább

Bolvári-Takács Gábor
A művészeti főiskolák szervezeti fejlődése a második világháborúig
A hazai művészeti felsőoktatás meghatározó intézményei a XIX. század második felében jöttek létre. Az alábbiakban a 2000. január 1-je óta Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Magyar Iparművészeti Egyetem, Magyar Képzőművészeti Egyetem, illetve Színház- és Filmművészeti Egyetem néven működő tanintézetek szervezetének kialakulását és a második világháborúig tartó fejlődését mutatjuk be. Célunk annak a folyamatnak az ábrázolása, amelyben a művészeti főiskolák magas szakmai színvonalat teremtő sajátos vonásai kikristályosodtak.
tovább

Nemes Károly
A film mint művészet problémái Marco Ferreri műveiben
„Talán még mindig jobb, ha egy rossz forradalmi mű helyett egy maximálisan negatív művet csinálunk, olyat, amely pusztítani akar.” (Marco Ferreri)
tovább

Métneki János
Az egészségügyi felvilágosítástól az egészségfejlesztésig
Történeti áttekintés 1945-től napjainkig Az egészségügyi felvilágosítás, az egészségnevelés történetével foglalkozó irodalom elég bőséges, de elsősorban egy-egy személyiség vagy rövidebb korszak tevékenységét tárgyalja. Ilyen jellegű közlemények nagy számban találhatók az 1960 óta megjelenő Egészségügyi Felvilágosítás, jelenleg Egészségnevelés című lapnak Az egészségnevelés történetéből rovatában, de helyenként más szaklapokban is. A téma átfogó jellegű, a XVI. századtól a XIX. század utolsó harmadáig tartó feldolgozása viszont csupán Füsti Molnár Sándornak, az Egészségügyi Felvilágosítási Központ munkatársának két könyvében található.
tovább

Molnár Csilla
Paradoxonok és parabolák két késő modern szövegben
(A vallás mint kód — a filozófiai szöveg avagy Niklas Luhmann: Isten megkülönböztetése) Abban az esetben, ha Niklas Luhmann tanulmányának tágabb episztemológiai kereteit próbáljuk meg kijelölni, akkor ezt a régiséggel szembeállítva a modernségben találjuk meg. A régiség egyik megkülönböztető jegye, hogy (különösen a skolasztika diskurzusa) az ontológiai vizsgálódásoknak nyújt elsőbbséget, hiszen a létezés alapja, maga a Lét, garantált Isten eszméjében. A modernségben a léteszme diskurzusának ilyenféle garantáltságával szemben az ismeretelmélet elsődleges; ennek kereteit vázolja fel újra, s ennek függvényében teszi fel ismét a lételméleti kérdéseket. Ennek egyik első és legkifejezőbb példája René Descartes, aki többek között Elmélkedés a metafizikáról (1641) című művében a létezés bizonyosságát immár csak közvetett úton, a gondolkodom (cogito) bizonyosságán át tudta csak megalapozni. Ugyanilyen áttételesen következtetett Isten létének bizonyosságára is. Vagyis Descartes és az általa megalapozott racionalista diskurzus keretein belül a gondolkodás prioritása határozza meg a filozófiai problémák további levezetéseit is.
tovább

Nemes Károly
Mit tesz a filmművészet a nézővel?
A filmek között elszaporodott érzelgős melodrámák és a zsigeri hatással operáló kaland-, bűnügyi és háborús filmek újra felvetik azt a problémát, hogy esztétikai lényegű-e a filmművészet, sőt — akár szélesebb érvénnyel —, hogy van-e egyáltalán létjogosultsága az esztétikumok, az esztétikai érzés felemlegetésének abban a világban, amelyet éppen a filmalkotások ábrázolnak egyre rútabbként. Nap mint nap világméretekben vitatják bizonyos egyéni és csoportos megnyilvánulások jogszerűségét és etikus voltát. S ezek a valamennyire mégiscsak stabilabb alapú vizsgálati síkok kiszorítani látszanak az esztétikai aspektust, illetve egyre kevésbé törődnek vele. Pedig az esztétikai érzékelés sokkal inkább kritériuma volt és maradt az emberré válás törzsi és egyéni folyamatának, mint akár az erkölcs — amelynek megjelenéséhez az emberré válást általánosságban kötik — vagy a jog. Bár az esztétikai kérdésfelvetés (ebben a folyóiratban szintén) nem új, banalitása ellenére néhány bevezető szót nem árt ejteni róla.
tovább

Farkas Attila Márton
A csatlóslét közhelyei
„Ha a XX. században az intelligens európai elutazik és idegen ország határára érkezik, az útlevél- és vámvizsgálat után odamegy valakihez, és így szól: — Ebben az országban idegen vagyok, legyen olyan szíves, kérem, mondja meg, mi az, amit önök itt most hazudnak? A bennszülött erre azt feleli: — Arrobori. — Mit jelent ez a szó? — Pontosan senki se tudja. — Hatása észrevehető? — Hatása észrevehetően nagy. Régebben paotában éltünk, de az megbukott. Azóta egész életünk az arrobori jegyében áll, és az országban arroboriális virágzás tapasztalható. A közállapotok –– Az idegen bólintott. — Köszönöm uram, ne fáradjon, a többit már tudom.” (Hamvas Béla: Óda a XX. századhoz)
tovább

Vörös Attila
A közúthálózat-fejlesztés tervezési és intézményi rendszerének korszerűsíthetősége, újraszabályozása
E cikk megjelenésének idejére talán már el is készült a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megbízásából egy új szabályozási javaslat az országos közúthálózat-fejlesztés tervezési és programozási módszereinek egységesítésére, bővítésére és javítására. E rendkívül összetett problémakör szabályozására azért van szükség, mert az uniós csatlakozás törvénybe foglalt vagy legalábbis elvárt szintű szabályozást követel meg az új tagoktól.
tovább

Nemes Károly
Elia Kazan
A 2003-ban kilencvennégy éves korában elhunyt hollywoodi filmrendező, Elia Kazan számtalan alkotásával a filmtörténetnek legalább két korszakát fogta át, tevékenysége azonban nem ezért érdemel figyelmet. Kazan művészete ugyanis nem mondható korszakos jelentőségűnek. Jellegzetes hollywoodi rendező volt, aki – némi túlzással – szinte mindent kipróbált, ám e sokféleségben alig érvényesült egyéni arculata. Mégis, munkássága legalább két szempontból érdekes. Egyrészt azért, mert Kazan alkotói útja sajátos tükre volt a hollywoodi filmkészítőket befolyásoló társadalmi körülményeknek. Másrészt azért, mert bár ő maga nem igazán lett a filmművészet modern irányzatának részese, nagymértékben előkészítette e vonulatot, különösen színészi szempontból. Érdemes tehát a vizsgálódást – némi életrajzi vázlat után – a második szemponttal kezdeni.
tovább

Frigyesi Veronika - Nyeste Lászl
A biotechnológia fejlődésének „történelme” és hatásai
Fantasztikus lehetőségek vannak a kezünkben, ugyanakkor tudományos igényességgel és a természet csodálatos bonyolultsága iránti kellő alázattal kell felbecsülnünk jelenlegi tudásunk korlátait is, ennek megfelelően kell alakítanunk a reálisan és gazdaságosan elérhető célt.
tovább

Münnich Iván - Kó József
Tolerancia, agresszivitás, közöny
Egy kutatás tapasztalatai
tovább

Nemes Károly
A „művészet halála” és a film
„Hány napnyugtát láttam már életemben, mégsem emlékszem egyre sem! Amikor viszont te beszélsz róla, úgy érzem, mintha magam éltem volna át.” (Marin Preda)
tovább

Makai Mihály
Sírba vitt tudás?
Csendes, de rendkívül veszélyes válság fenyegeti a világot. A Föld némely régiójában (Európában, Japánban) a népesség egyszerre fogy és öregszik, más régiókban (Indiában, Kínában) viszont nő. Ez a változás a modern ipar alapját jelentő energiaszektoron keresztül fenyegeti a nyugati világ jólétét. Tanulmányom témája egy, a jelenségnek az atomiparra tett hatását tárgyaló konferencia ismertetése.
tovább

Nemes Károly
Mihail Kalatozov és a szovjet film
Mihail Konsztantyinovics Kalatozisvili (1903–1973) néhány alkotását méltán tekinthetjük olyan műveknek, amelyek művészeti szempontból rehabilitálták a szovjet filmet az 1950-es években. Ezt a szerepet általában Grigorij Csuhrajnak tulajdonítják, mert A negyvenedik (1956) című filmje – amely a korábbiakhoz képest változást mutatott – megelőzte Kalatozov Szállnak a darvakját (1957). Csuhraj azonban ebben az esetben nem csinált mást, mint elővette Borisz Lavrenyov művét, amelyet 1927-ben Jakov Protazanov (Csuhrajnál nem rosszabbul) már filmre vitt. Persze, a vörös katonalány és a fehér tiszt szerelmének ábrázolása ellenkezést váltott ki a vezetésből, ám ezt nem Csuhraj győzte le, hanem a stúdiót vezető Mihail Romm. S hogy mennyire inkább a Szállnak a darvak volt a sorsfordító mű, azt a Cannes-ban elnyert fődíj is bizonyítja.
tovább

Bognár Bulcsu
A parasztpolgárosodás dilemmái
Erdei szociográfiáinak társadalomszemlélete (1939–1941)
tovább

Szabó János
A rendszerváltoztatás és a haderő-átalakítás erkölcsi kérdései a XXI. század küszöbén
(Bevezető) 2004 júniusában, az Irakban szolgálatot teljesítő Nagy Richárd hősi halálával nemcsak a kivezényelt magyar katonai misszió közössége, sőt, nemcsak a Magyar Honvédség személyi állománya, hanem az egész magyar társadalom sajátos tűzkeresztségen esett át. A médiában újdonságként váltak közbeszéd tárgyává általában a katonai professzionizmus – konkrétan az élet kockáztatása mint foglakozási kockázat, illetve az állami feladatvállalás és az egyéni kockázatvállalás határai; a „magas fizetést kapnak, megfizetik őket, tudniuk kell, hogy az is benne van a pakliban”, „a zsoldos katona a köznek dolgozik, de magának kockáztat” stb. – összefüggései és kérdései. Általában elmondható, hogy a hazai társadalom közvéleménye ezzel a sajnálatos eseménnyel lépett túl nemcsak a tömeghadsereg leépítésével jellemezhető éveken, hanem az új biztonságfelfogással, az önkéntes haderővel és a katonai professzionizmussal kapcsolatos társadalmi diskurzus gyermekkorán is. Ugyanis ekkortól váltak nyilvánvalóan megfogalmazhatóvá az önkéntes katonai szolgálat és a katonai professzionalizmus valódi kérdései a hazai közbeszédben. Ahhoz azonban, hogy a társadalmi diskurzusban végbemehessen a közfelfogás súlypontváltása, a hazai védelmi szektorban – az egykori Varsói Szerződés (VSZ) tagországainak haderőihez hasonlóan – a rendszerváltoztatással kezdődően végbe kellett mennie a tömeghadseregi hagyományok felszámolásának, s az önkéntes-professzionális haderő kiépítési folyamatának változások kritikus tömegét kellett létrehoznia. A haderőépítés, az új biztonságfilozófiák modernizálása köztudomásúan nem volt – nem lehetett – sem egyenes vonalú, sem zökkenőmentes, sem olcsó, sem fájdalommentes. Ily módon nem lehetett problémamentes az ezt kísérő erkölcsi paradigmaváltás sem, amelyre szükségszerűen sort kellett keríteni ahhoz, hogy az új struktúrák új szellemiséggel párosulva működőképességre tehessenek szert. Jelen írás további részében eme erkölcsi paradigmaváltás konkrét dilemmáiról lesz szó, s arról, miként jelentek meg az átmenet során.
tovább

Prugberger Tamás
A tömeges elbocsátások és az ellenük való fellépés jogi eszközei
(A gazdaságszociológiai és gazdaságpolitikai folyamatok leírása) E tanulmányban azokkal a munkahely-megszűnési problémákkal kívánok foglalkozni, amelyeknek túlnyomó része a gazdasági szférában a privatizációval, a közszférában pedig a közalkalmazotti és a köztisztviselői létszámcsökkentéssel függ össze.
tovább

Pécsi Tibor
Állat és ember klónozása
Minden olyan beavatkozás asszisztált reprodukciós technika, amelynek során nem természetes módon – nem szexuális aktus során – fogan új élet, hanem művi segédlettel.1 Ez megvalósulhat ondónak a méhbe juttatásával, a nőstény állat vagy a nő testéből származó petesejtnek hím ivarsejttel való in vitro (üvegedénybeli) megtermékenyíttetésével, két sejt – a sejtmagjától megfosztott petesejt és egy testi sejt – in vitro egyesítésével (mint az a Dolly nevű bárány esetében történt), valamint egy testi sejt magjának a sejtmagjától megfosztott petesejtbe való befecskendezésével. Az utóbbi két esetben klónozásról van szó, hiszen ivartalan módon, azaz nem kétféle ivarsejt egyesülésével jön létre az utód (ekképp az is klónozás, amikor tőosztással vagy dugványozással szaporítják a növényt).
tovább

Nemes Károly
A melodráma és a film
„Mi az a legkevesebb, amit egy melodrámától mindenki elvár? A sok találó válasz közül az egyik: egy jó kis sírás.” (Eric Bentley)
tovább

Nemes Károly
Mű és műélvező
Christian Metz a filmet a természetes nyelvvel összevetve pontról pontra bizonyította, hogy az előbbi semmiképpen sem tekinthető nyelvnek, legfeljebb laza jelrendszernek (mint az magyarul is olvasható Válogatott tanulmányok című, 1978-ban megjelent művében). A bizonyítás a nyelv alapvető sajátosságaitól való eltéréssel alapozódott meg, s a filmet mint művészetet illetően távolabbra mutató következtetések nélkül maradt. Holott – más síkon vizsgálva – művészet voltát illetően fontos következménye van. Attól azonban nem lehet eltekinteni, hogy a nyelvnek – formanyelvnek – való minősítés elterjedt, általános szintű és kényelmes fogalomhasználat, amelyről nem érdemes lemondani, de alkalmazása feltételességének tudatában kell lenni. Ugyancsak figyelembe kell venni, hogy a filmművészet nem egyenlő a filmszerű (mozgófényképes) alkotások összességével. Sőt, a filmművészet fogalom használatának ugyanúgy elhatároló, kizáró funkciója van, miként az irodalomnak, a zeneművészetnek vagy a képzőművészetnek. Semmiképp sem kell tehát a kifejezetten szórakoztató, nevelő, propagandacéllal készült művek tömegére gondolni, amikor a filmről mint művészetről esik szó. A határt az esztétikum (meghatározott fokú és szintű) érvényesülése szabja meg. Ennek vizsgálati síkja pedig az új kutatási irányzatoknak (Jacques Maquet stb.) megfelelően elsősorban antropológiai.
tovább

Kun Tibor
Betekintés a francia nyelvű afrikai mozi jelenébe
(Bevezető) Afrikán, a szokásos felfogástól eltérően, az egész afrikai kontinenst és Madagaszkár szigetét értem, azaz tartom magam a földrajzi Afrika-fogalomhoz, s ennek megfelelően természetesen nemcsak az úgynevezett „Fekete-Afriká”-t, a Szaharától délre elterülő kontinensdarabot értem rajta, hanem az északi, arab-muzulmán országokat is (Algériát, Tunéziát, Marokkót). Sokféle csonkítástól szabadítom meg így a földrészt, s gazdagabb anyagot tárgyalhatok (ez magától értődően nemcsak a mozira vonatkozik, hanem az élet minden területére, úgy, ahogyan az különböző formáiban és módjaiban megjelenik).
tovább

Rieder Gábor
Szocreál kritika, 1950-1953
(Az ötvenes évek és a történettudomány) Amikor a magyar szocialista realista műkritika természetrajzát készülök megírni, szembesülnöm kell azzal a ténnyel, hogy témám definiálását és értelmezését időszakonkénti változások nehezítik. A szocreál mást jelentett 1948-ban (baloldali elkötelezettségű figurális festészetet), mást 1952-ben (a szovjet tematikus festészet hű követését), mást 1970-ben („a valóság megismerésének és feltárásának módszerét”)1, s mást 1992-ben (megközelítőleg ugyanazt, mint negyven évvel azelőtt, de megváltozott előjellel). Az egymást követő gyakorlati és jelentésbeli metamorfózisok különböző fázisok elkülönítését teszik lehetővé, megnyitva az utat a heterogén természetű szocreál kritikaírás homogén szakaszainak külön-külön való elemzése előtt. A korai szocialista realista műkritika esetében kézenfekvőnek látszik az 1950-től 1960-ig tartó periódus, vagyis az 1950-es évek elhatárolása a későbbi évtizedektől. De bármennyire jelen van is az úgynevezett 1950-es évek terminusa a magán- vagy politikai jellegű közbeszédben, az évtized időhatárainak pontos kijelölése a tudományos vizsgálódások útjába nem várt nehézségeket gördít.2 A mai történettudomány – széles szakmai konszenzussal – az 1950-es évek kezdetét egy átmeneti időszakra, az 1947-től 1949-ig tartó úgynevezett fordulat éveinek intervallumára helyezi3 (a Rákosi Mátyás által a fordulat évének elkeresztelt 1948-as esztendővel szemben4). A sötét 1950-es évek legkorábbi lehetséges lezárását az 1953-as dátum jelöli ki,5 amikor J. V. Sztálin halála önkritikára sarkallta a megrendült szektás–dogmatikus Rákosi-rendszert; míg következő dátumként a proletárdiktatúra megreformálását–megdöntését célzó, vérbe fojtott forradalom, 1956 kínálkozik, illetve az azt követő hatalmi reakció éve (1957).
tovább

Balázs Géza
Anyanyelvművelés
(Édes anyanyelv) Anya és nyelv – számunkra természetes: anyanyelv.1 P. Balázs János kutatta fel az anyanyelv szó eredetét és elterjedését.2 A kifejezés előzménye 1119-ben a középkori latinban bukkan fel. Dante az Isteni színjátékban a parlar materno szókapcsolatot használja. A Purgatórium XXVI. énekében így jellemzi Guido Guinizzellit, az 1276-ban elhunyt bolognai költőt: „Ó, testvér! kire ujjam rámutat, / nagyobb művész volt édes anyanyelvben, / mint én, ácsolni drága szavakat.”
tovább

Nemes Károly
Száztíz éve „érkezett a vonat”
Louis Lumičre 1895. február 13-án nyújtotta be szabadalomkérelmét a mozgófényképre. Március 22-én tartotta az első szakmai bemutatót, amelyet még négy követett. Végül december 28-án mutatta be találmányát a nagyközönségnek is. Első filmje – A munkások kijövetele a gyárból – még csak a természetes mozgás élményével hatott. Az ezután gyártottak egyike – A vonat érkezése – azonban már mással is kitűnt.
tovább

Pécsi Tibor
A terrorizmus lélekrajza
A terrorizmus szó a francia forradalommal létrejövő Francia Köztársaság idején (1793–94-ben) meghirdetett terror uralma (régime de la terreur) óta terjedt el, amikor is mindenki, aki szembeszegült az új hatalommal, ellenségnek számított, s a guillotine alatt végezte. Maximilien Robespierre létfontosságúnak tekintette ezt az egyre paranoiásabb vérfürdőt a forradalom túlélése szempontjából, s ekképp kelt a védelmére: „A terror semmi más, mint igazságszolgáltatás, gyors, szigorú, hajthatatlan, ezért az erény kisugárzása; nem annyira különleges elv, mint inkább a demokrácia általános elvének következménye, amelyet országunk legsürgetőbb szükségletei miatt alkalmazunk.”1 Újkori formája ez az állami, politikai terrornak, amelyet a múlt században a szovjet Cseka, majd NKVD, illetve a náci Gestapo vitt tökélyre. Ugyanakkor II. Sándor orosz cár 1881-es, William McKinley amerikai elnök 1901-es vagy Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös 1914-es meggyilkolása anarchista által egyénileg elkövetett, politikai indíttatású gyilkosság volt, jóllehet némelyek az effajta akciókat is a terrorcselekmények közé sorolják.
tovább

Letenyei Róbert
Szociális törvényeink érvényesülése
A rendszerváltás óta mindegyik kormányra jellemző volt, hogy nem dolgozott ki hatékony programot a szegénység társadalmi problémájának orvoslására. Ennek oka többek között az volt, hogy az ilyen tevékenységnek kicsi és kockázatos a politikai hozadéka, az eredmények pedig hosszú távon mutatkoznak. A négyéves ciklusokban gondolkodó politikai elit nem alakította ki azt a gyakorlatot, hogy választásokon átívelő programokat dolgozzon ki.
tovább

Nemes Károly
Grigorij Kozincev
Grigorij Mihajlovics Kozincev (1905. március 22. – 1973. május 11.) Magyarországon főleg William Shakespeare Hamletjének és Lear királyának adaptációjáról ismert. Filmtörténeti hírnevét azonban nem ezeknek a műveknek köszönheti, hanem annak, hogy egyike volt a film művészi önállósodásában nagy szerepet játszó úgynevezett szovjet avantgárd alkotóinak.
tovább

Bognár Bulcsu
Tudomány és politika vonzásában
Erdei szociográfiáinak társadalomszemlélete (1942–1944)
tovább

Prugberger Tamás
Adalékok a csoportos létszámleépítés gyakorlatához, különös tekintettel a közszolgálatban dolgozókra
A Valóság 2005/4. számában az egyre gyakoribbá váló létszámleépítésekkel kapcsolatos visszásságokról igyekeztem általános képet festeni, amely kiterjedt a gazdasági munkaviszonyt, a közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszonyt érintő leépítésekre. Az utóbbi időszak fejleményei azonban azt mutatják, hogy maradt néhány elvarratlan szál, ezért érdemes kitérni ezekre az eseményekre. Már csak azért is, mert fontos ügyekről van szó: a kormány és a Szakszervezetek Érdekegyeztetési Fóruma közötti szerződés kormány általi megszegésének bírósági elbírálásáról, az egyetemi és főiskolai oktatók, valamint a felsőoktatásban dolgozó közalkalmazottak létszámleépítéséről, valamint az ERSTE Bank és a Postabank fúziójáról.
tovább

Hévizi Józsa
Terrorizmus vagy autonómia?
Amikor 2004. március 11-én a román törvényhozási tanács elutasította a Székelyföld autonóm statútumára vonatkozó törvényjavaslatot, arra hivatkozva, hogy az „gyakorlatilag az egységes román nemzetállammal párhuzamos, különálló állami entitás létrehozását irányozza elő, s mert a román alkotmány szerint a nemzeti szuverenitás a román népé, mely sérthetetlen és oszthatatlan, sem egyén, sem csoport nem gyakorolhatja”, felmerül bennünk a kérdés: meddig tarthatók fenn az összeurópai integrációval szembehelyezkedő centralizált nemzetállamok? A tanács szerint a statútumban a Székelyföldet megillető sajátos hatáskörök gyakorlatilag megszüntetik a román állam jogát „legfőbb hatalmá”-nak gyakorlására.
tovább

Nemes Károly
Jean Vigo
Jean Vigót (1905. április 22. – 1934. október 5.) nemcsak filmjeinek újrajátszása idézi fel, hanem a francia Új hullám rendezőinek rá való hivatkozásai is. Az, hogy Vigo az Új hullám egyik forrása volt, nemcsak nyilatkozatokban hangzott el, hanem François Truffaut egész jelenetet is átvett tőle egyik filmjébe. Mitől ilyen élő és jelentékeny ez a fiatalon meghalt, összesen négy filmet készítő művész? Hogyan lehet valaki egy dokumentumfilmmel, egy ismeretterjesztő alkotással és két játékfilmmel elevenen ható tényező évtizedekkel később is?
tovább

Pécsi Tibor
Genetikai forradalom
A történet 1869-ben kezdődött, amikor a svájci Johann F. Miescher felfedezte a dezoxiribonukleinsavat (az általa nukleinnek nevezett DNS-t),1 amelyről mint „transzformáló princípium”-ról az amerikai Oswald T. Avery 1940-ben azt állította, hogy az élőlények örökítőanyaga (ezt később sok más kísérlet eredménye igazolta is).2 A következő mérföldkő 1953 volt, amikor az amerikai James D. Watson és az angol Francis H. C. Crick megállapította a DNS kettős spirális (hélixes), bázispáros szerke-zetét.3 Ez tette érthetővé, miért alkalmas ez az anyag a tulajdonságok átörökítésére, s fél évszázad sem kellett ahhoz, hogy meghatározzák az emberi DNS (a humán genom) mintegy 3,2 milliárd bázispárjának a sorrendjét.4 De ezzel még nem értünk az események végére, sőt, a történet – már ami a gyakorlatot illeti – csak most kezdődik igazán.
tovább

Trembeczki István
A vesztfáliai rendszer vége?
Az utóbbi másfél évtized világpolitikájának gyorsan változó eseményei különösen élesen vetik fel a történelem nagyobb összefüggéseiről gondolkodó elméletek és interpretációk megbízhatóságát, a konkrét történések viszonylatában fellelhető kompatibilitását. A fenti meghatározás természetesen nem jelenti azt, hogy régebben nem következtek be korszakos jelentőségű változások, csak arra utal, hogy a hidegháború vége egy bő négy évtizedes történelmi korszak lezárulása is volt, s ezáltal az eme időszakot bármilyen irányból megragadni szándékozó elméletalkotás szempontjából megszűnt a kétpólusú világ megkerülhetetlen realitása is. Ugyanis a két szuperhatalom mint állam létét minden nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó elméletnek figyelembe kellett vennie, legyen akár realista, akár azzal vitába szálló idealista, institucionalista vagy strukturalista iskola, netán ezek „neo-”változatai.1 A hidegháború befejeződésével és a globalizáció már régebben elkezdődő, egyre erősebb átalakító hatásával olyan időszakhoz érkeztünk el, amikor megdőlni látszanak a történelem hosszabb-rövidebb korszakairól és a nemzetközi kapcsolatok jellegéről szóló elméletek. A fenti két tényező hatására olyan új jelenségek tűntek fel, amelyek megkérdőjelezni látszanak a nemzetközi kapcsolatok tudományának államközpontú, úgynevezett vesztfáliai modelljét, s ennek teoretikus hátterében más prioritásokra épülő politikatudományi modelleket, történelemelméleteket, sőt, akár történelemfilozófiákat inspirálnak.
tovább

Tasnádi Attila
A Nemzeti Kulturális Alap és Alapprogram első tíz éve
Az Országgyűlés 1993. március 23-án a Nemzeti Kulturális Alapról szóló XXIII. törvény megalkotásával egy teljesen újszerű és korszerű, európai viszonylatban is egyedülálló célfinanszírozási rendszer alapintézményét hozta létre. A törvény március 31-én jelent meg a Magyar Közlöny 36. számában, s április 1-jén lépett hatályba. Egyidejűleg érvényét vesztette a Kulturális Alapot életre hívó 23/1967. (VIII. 8.) MT számú rendelet, ugyanis a törvény ennek a jogutódjaként nevezi meg az új intézményt, amely azonban státusában, nagyságrendjében, feladataiban és struktúrájában számottevően különbözik jogelődjétől.
tovább

Hajdu Tamás
Az inflációs célkövető rendszer és hazai alkalmazása (2001. június – 2004. december)
"Szembe’ táncol a horizont, lövöm a nyilakat. Talál, nem talál? Talán valahol elakad.” (Quimby: Olé)
tovább

Mártfai Márta
Önbecsülés és integráció
Napjainkban sok szó esik a tömegtájékoztatásban a sérült emberek integrációjáról, a társadalomba való beilleszkedésükről. Úgy beszélnek azonban a problémáról, mintha az csupán az államra tartozó költséges projekt lenne, amelynek gyümölcseit az érintetteknek elegendő passzívan elfogadni, élvezni. Nem hangsúlyozzák ki eléggé az egyéni felelősséget, mind a befogadó egészséges polgárok, mind a fogyatékossággal küzdő személyek részéről. Pedig mindamellett, hogy természetesen fontos az állami odafigyelés, egészen alapvető emberi attitűdök és a belőlük fakadó viselkedésformák is segítségünkre lehetnek a megvalósításában.
tovább

Szakolczai György
A mai közgazdaság-tudomány belső ellentétei és korunk alapvető kérdéseinek eltérő megítélése
A modern közgazdaság-tudomány nem egységes: belső ellentétek osztják meg. Annak ellenére igaz ez az állítás, hogy a modern közgazdasági gondolkozást alapvetően meghatározó amerikai közgazdaság-tudomány összességében – noha természetesen nem teljes egészében – konzervatívvá vált, s ennyiben egységessé. Egységes annyiban is, hogy nagyszámú és egymáshoz nagymértékben hasonló tankönyvet produkál, amelyekből nem világlik ki első olvasásra, de akár alaposabb tanulmányozásra sem, ez a mélységes belső ellentét.
tovább

Márfai Molnár László
Nevelés és posztszubjektivitás
(Filozófia és nevelés) A filozófia köztudatban élő elvontsága látszólag ellentétben áll a nevelés gyakorlati irányultságával. Mégis, a filozófiában Szókratész óta rendszeresen előbukkan a nevelő jelleg, legalábbis azokban a felfogásmódokban, amelyek a tudás, azon belül elsősorban az erkölcsi jó taníthatóságát vallják. Szókratész volt az első, aki a filozófiai reflexiót teljes egészében az ember felé fordítva, a hétköznapi tudás kritikájából kiindulva a tudás korlátlan elsajátíthatóságát vallotta, amelynek kulcsa az önismeret. Ennek révén érhető el a tudás legmagasabb szintű formája, az erkölcsi jó tudása, az erény elsajátítása. Szókratésznak meggyőződése volt, hogy erre minden ember képes, ezért élőszóban erre tanította athéni polgártársait, azaz nevelőként lépett fel. Szókratész tehát szándéka szerint nevelője akart lenni embertársainak, és számosan valóban ekként ismerték el. A másik példa a filozófia történetéből Arthur Schopenhauer, akinek filozófiája meglehetősen későn talált értő befogadókra, életét nagyrészt magányosan, társak és tanítványok nélkül kellett eltöltenie. Friedrich Nietzsche azonban 1873 és 1876 között megjelent Korszerűtlen elmélkedések című kötetében írásainak egy részét éppen neki szentelte, Schopenhauer mint nevelő címmel. Ennek az írásnak a hőse olyan sajátos prizma, amelynek révén Nietzsche egyrészt korkritikát gyakorol, másrészt amely háttérként szolgál egy elképzelt jövő számára. A filozófus ebben a műben is elsősorban életével, morális hatásával lesz nevelő. Nietzsche szerint az, aki őt választja, nem a boldogság után fut vagy a sikert hajszolja, hanem a hősi életre törekszik. Bár Szókratész önként vállalt tanítói szerepe demokratikus eszmények, Nietzsche Schopenhauer-interpretációja pedig arisztokratikus felfogás jegyében született, mindketten csak szűk körben tudtak a maguk korában hatást kifejteni. A filozófia minden időben – az ókori Athénben és a modern Európában egyaránt – kénytelen volt szembesülni azzal, hogy nevelő szándékai esetleg hatástalanok maradnak, vagy félreértik őket, ha új eszmék és értékek jegyében fogalmazzák meg őket. Ám úgy látszik, ez afféle sajátos kockázat a filozófia számára.
tovább

Nemes Károly
Száz éve született Greta Garbo
A film száztíz éves története folyamán igen sok sztár született, de Greta Garbo (1905. szeptember 18. – 1990. április 15.) kétségtelenül az egyik legismertebb nevű, legfelejthetetlenebb. Külön – itt nem tárgyalandó – kérdés, hogy mitől lesz sztárrá valaki, hogyan viszonyul sztár volta a tehetségéhez, s milyen külső erők játszanak közre a kiemelkedésében. Garbo sztár is és tehetséges is volt. De még valami más is. Ezt a „mást” lehet az életében és a filmjeiben is keresni. Nem biztos azonban, hogy el lehet jutni az igazán kielégítő meghatározásához.
tovább

Csapody Tamás
Utak és útvesztők - a sorkötelezettség története
Tanulmányomat Farkas Henrik emlékének ajánlom
tovább

Mészáros József
A családi típusú jövedelemadózás
A napisajtó rendszeresen foglalkozik az adózás kérdéseivel. Számos cikk jelent meg az adózás és a családtámogatások rendszerének kapcsolódásáról. Ferge Zsuzsa, Németh György, Gál Róbert Iván, Szikra Dorottya és mások kifejtették álláspontjukat – pró és kontra – a részletkérdésekről. Az Esély hasábjain Darvas Ágnes és Mózer Péter vizsgálta hosszabban a családtámogatások és az adórendszer kapcsolatát.   A kérdéskör az álláspontok különbözősége miatt erősen érdekhez kötött, de ebből nem szükségképpen következik, hogy a vitázó feleknek nem kellene egymás álláspontjának megismerésére törekedniük. Fontos lenne, hogy a különböző nézeteket vallók rámutassanak a másik fél érvelésének inkonzisztenciájára. Írásomban erre fogok törekedni, de tisztában vagyok azzal, hogy nem tudok kibújni a saját bőrömből, ezért szeretném hangsúlyozni: az alábbiak is csak egy lehetséges nézőpontot tükröznek a számos közül.   Cikkem a jövedelem-adórendszerek áttekintésével amellett kíván érvelni, hogy az adózás természetes egysége a család, hiszen az együttélés és a fogyasztás, illetve a jövedelemtermelés egyaránt háztartási szinten zajlik. Előbb vázlatosan bemutatom az adózás elméletét, valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD-hez) tartozó államok adózási gyakorlatát, majd a családtámogatások és az adórendszer kapcsolatát elemzem vázlatosan.
tovább

Oláh János
Mit ér a vidék?
Úgy tetszik, hogy az információs civilizációba való átmenet során valami teljesen új veszi kezdetét a vidék és a város kapcsolatában. A városba áramlás ötezer éves története után az emberi közösségek vidékre vágynak, mert lakhatatlanná vált városi lakóhelyük. Rémülten tapasztalják, hogy fogyóban a végtelennek vélt természet, ezért felértékelődik a vidéki élőhely. A fejlettebb világban már elkezdődött ez a folyamat, s nevet is kapott: rurbanizációnak nevezik a vidék városiasításával és a város vidékiesítésével terjedő vidékesedést. Olajjal energizált technikaszolgáltatás és információáramlás (multimédia, internet, mobil) összkomfortosítja a városon kívüli térségeket, ahol már minden városi szolgáltatás hozzáférhető, de a vidék több kényelmet, biztonságot és nyugalmat nyújt, ráadásul változatos ökoszisztéma-szolgáltatásokkal és épebb társadalmi tőkével vonzza a városba belefáradt embereket. A vidéki tér általános polgári értékké válik, a mezőgazdaság fejlesztése komplex vidékfejlesztésre bővül, s elkezdődött az elnéptelenedett térségek újratelepülése. Némelyek parasztiatlanításról, deruralizációról, tradíciótlanításról, poszttradicionális vidékről beszélnek, pedig csak a vállalkozó, a kistermelő, a gazdálkodó és a gazda új státusa terjed (Kovátch, 2002). A természet tradíciója amúgy sem váltható le, ráadásul a vidéki közösségek mindig is állandóan változtak, a mindenkori környezetükhöz szervesen alkalmazkodtak, ugyanúgy, mint ahogyan életmódjuk, bánásmódjuk, szokásaik, hagyományaik és erkölcsük is folyamatosan gazdagodik (Sumner, 1907). Még az egykor nemzetállami pótszernek vélt városrégiók is vidékiesednek, mert pőrébb a társadalmi polarizálódás a multikulturalitás és multietnicizmus városi sokszínűségében, s nem nyújt megoldást a lakóparkok félelemarchitektúrája sem (Csurgó, 2000). A modernitás zsákutcájába keveredett ember többé már nem legyőzni, hanem védeni akarja a természetet, menekül a városból, s természetet hoz létre, ha teheti (Oláh, 2002). Újraértékelődnek a vidéki erőforrások, bővül a vidékgazdaság. A vidéki népesség 1994 óta évente átlagosan a teljes népesség 0,7%-ával gyarapodik Magyarországon (Kovátch, 2002).
tovább

Nemes Károly
A magyar játékfilm közelmúltja
Az utóbbi két év magyar játékfilmjeihez többféleképpen közelíthetünk. Egyrészt ismertethetjük az elkészült alkotásokat vagy legalábbis a jelesebbeket, másrészt kritikailag értékelhetjük őket, s arra is mód van, hogy a nemzeti jelleg hangsúlyozásával összevessük őket a kortárs külföldi művekkel. Érdemes a magyar játékfilmekben érvényesülő tendenciákat is kiemelni. Ilyenkor ugyanis alapvetően a magyar filmművészetről esik szó, nem pedig egyedi alkotásokról. S bár a filmművészet – egy adott szakaszban és általánosságban – egyedi művekből áll, a kettő mégsem ugyanaz. Oly mértékben nem, hogy sokszor konstatálták már egy-egy nemzet filmművészetének hiányát olyankor is, amikor a szóban forgó országban nem egy filmet készítettek. Persze, a tendenciák kiemelése egymagában csak korlátozott lehet, s még kisebb teret kaphat annak bizonyítása, hogy valóban ilyen (éppen ezek a) tendenciák uralkodtak.
tovább

Frigyesi Veronika - Dedinszky Ferenc - Fukker Gabriella - Mérei Emil
Az e-kormányzás gazdasági és társadalmi hatásai
„Hadmozdulatok követésére Polybius hírközlő láncot használt. Az alkalmas helyeken elhelyezett megfigyelők ismétlődő állomásokon keresztül továbbították az üzenetet. Az egymást figyelő ismétlődő állomások a görög abc-ének megfelelő kódkészletet használtak, ahol is a görög betűk egy falra helyezett fáklyasor adott kombinációjának feleltek meg. A kódok az emberi szem tapasztalat szerinti felbontási képességét figyelembe véve jól továbbították az üzenetet a távközlési láncon, amely lehetővé tette az információ hibamentes visszanyerését. A haderejében kisebb seregeknek a hírközlési lánc a győzelmet jelenthette a betolakodók … felett.”
tovább

Frigyesi Veronika - Kapolyi László
Aktív jóléti állam a kontinentális, szociáldemokrata és liberális modellek után
„Nem leépíteni kell a jóléti államot: nem kevesebb, hanem több jólétre van szükségünk”
tovább

Laki Gábor
A mezőgazdaság fenntarthatósági vizsgálatának elvi és gyakorlati problémái
(A fenntartható mezőgazdaság értelmezésének elvi problémái) A fenntarthatóság gyakorlati értelmezése a mezőgazdaságban, illetve a mezőgazdaság szerepe a vidéki térségek fenntartásában újra és újra vitatott kérdésnek számít a szakemberek körében.
tovább

Mészáros József
Egyéni hasznok és közjószágok, avagy meddig ér a láthatatlan kéz?
„Az uralkodó vagy a közösség harmadik és utolsó kötelessége, hogy létrehozzon és fenntartson olyan közintézményeket, amelyek a közösség számára leginkább hasznosak, s olyan természetűek, hogy hasznukat sem az egyéneken, sem kisebb közösségeken nem lehet behajtani, ezért ezeket sem az egyének, sem kisebb közösségek nem fogják létrehozni, sem fenntartani.” (Adam Smith)
tovább

Békés Márton
A neokonzervativizmus lehetőségei Magyarországon
Rövid tanulmányomban bemutatom, hogy az amerikai politikai hagyományt szervesen folytató neokonzervatív ideológia hogyan és miképpen adaptálható, s egyáltalán adaptálható-e a magyar politikai közéletre. A dolgozatban kizárólag eszmetörténeti és politikai filozófiai elvek szerint vizsgálódom, a belpolitikai kérdéseket igyekszem kerülni.
tovább

Kis Zsuzsa Eszter
Együttműködés vagy konfrontáció?
Az arabok és a muzulmánok helyzete Franciaországban
tovább

Nemes Károly
Filmekről
Napjainkat a mozi, a televízió, a videó stb. jóvoltából elöntik a filmek. Zömében úgynevezett kommersz filmek láthatók, de azért művészfilmek is szép számmal élvezhetők. Szerencsére sok tudományos és ismeretterjesztő könyv segít megismertetni a film mint önálló és sajátos művészet lényegét, vagy legalább valamilyen specifikumát.
tovább

Mazzag Éva - Sári Mihály
A mozgáskorlátozottak a felnőttképzésben és a közművelődésben – esély az egyenlőségre?
(A demokrácia, esélyegyenlőség, a fogyatékkal élők fogalma, fontosabb kérdései) A demokrácia politikai fogalom.1 Entitást, államformát és kormányformát jelöl, emellett élet- és együttélési forma, a társadalmat kondicionáló általános erkölcsi magatartás. Ha a demokráciát a felnőttképzéssel való kapcsolata szempontjából vizsgáljuk, egyik igen lényeges elemét, feltételét és megalapozóját kell előtérbe helyeznünk, az esélyegyenlőséget. A demokrácia, az esélyegyenlőség és a fogyatékkal élők2 fogalmakat mint terminusokat következetesen alkalmazzuk tanulmányunkban. A használatuknál figyelembe vettük a terminológiai és szemantikai normákat, az átalakuló, módosuló terminológiai rendszert, amelybe fogalmaink illeszkednek.
tovább

Nemes Károly
Létezik-e posztstrukturalista film?
Brüsszelben rendezték meg 1958-ban a Minden idők legjobb filmje című versenyt, amelynek során a részt vevő száztizenhét filmtörténész rangsorolta az 1895 és 1955 között készült összes filmet. Végeredményként kiemeltek tizenkét alkotást, amelyet azóta is a „brüsszeli tizenkettő”-ként emlegetnek. Ebbe a tucatba nem került be Fede-rico Fellini művészetileg kiemelkedő és újat hozó Országúton című filmje, bár – mivel 1954-ben készült – versenyben volt. Az Országúton értékeit 1958-ban még nem fedezték fel. Sőt, mint neorealista művet méltatták, s az olasz neorealizmus filmmodelljéhez mérve tényleg inkább negatívumai tűntek szembe. A későbbiekben „helyére került” Fellini alkotása, amely mint a – neorealizmust váltó – modern filmművészeti irányzat korai képviselője kapta meg méltó elismerését. Az egész azon múlt, hogy meg kellett szabadulni a neorealista filmek sajátosságai által meghatározott elemzési módszertől, s újat kellett alkalmazni helyette. Ez a film történetében már többször előfordult, de nem volt a brüsszelihez hasonló, olyan reprezentatív esemény, amelyik a váltás szükségességét ennyire nyilvánvalóvá tette volna.
tovább

Nemes Károly
Halál a filmművészetben
A filmekben megjelenő halál témájának feldolgozását az indokolja, hogy – a (nagy múltú) irodalmat nem számítva – mindenféle művészet alkotói közül talán a filmesek „ölték meg” a legtöbb embert. Erre utal a háborús, a vallásos, a bűnügyi, a kaland-, a melodramatikus stb. filmek igen nagy száma. Vannak olyan filmek, amelyek kifejezetten a halálra – betegségekre, balesetekre stb. (nem csak a nagyon elterjedt gyilkolásra) – épülnek. Az agónia folyamatának naturalisztikus ábrázolása (elegendő Mel Gibson A passió [2004] című alkotására gondolni) pedig szinte a film privilégiumának számít (jóllehet a képzőművészet is igen sokat tett ezen a téren).
tovább

Soós Eszter Petronella
Világ nacionalistái egyesüljetek?
A MIÉP és a Front National összehasonlító elemzése
tovább

Molnár Attila Károly
A lelkiismeret és az ész utópiája
A keresztény erkölcsi és pszichológiai gondolkodás kulcsfogalma a lelkiismeret. E fogalom azonban a reformáció során politikai jelentőséget kapott, amit napjainkig megőrzött. Eme írás azt igyekszik bemutatni, hogy részben a lelkiismeret különböző értelmezéseinek összekapcsolódásából hogyan alakult ki az értelem modern utópiája, valamint azt, hogy milyen inherens feszültség van a lelkiismeret és a törvény uralma között.
tovább

Techet Péter
Kontinuus vagy diszkontinuus szuverenitástörténet
1. Alapkérdés Valamennyi tudománynak megvannak a maga terminus technicusai, melyeket az adott tudomány művelői elméleteik, esetleg a gyakorlat fényében újraértelmeznek. A szuverenitás szó – Jean Bodin sokat idézett definíciója óta – központi fogalma az állam- és jogelméletnek, hiszen annak lényegére, a hatalomra kérdez rá. Noha maga a fogalom az isteni és egyházi legitimitását elvesztő abszolút és világi hatalom igazolására született, a mai modern demokráciákban is, elég, ha csak hazánk Alkotmányára gondolunk: „2§ (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” A szuverenitás fogalom története ékes bizonyítéka fogalmaink képlékenységének; ahogy – mint azt Wittgensteintől is tudhatjuk – szavaink jelentése sem abszolút, hanem használatfüggő, úgy általánosan elfogadott fogalmaink is rekontextualizálhatók, új környezetben új értelmezést nyernek, s újra(fel)használhatók. A XVII. században a szuverenitás egyértelműen a néptől elkülönült uralkodót illette meg, ma pedig magát a népet. Kibírhat-e egy társadalomtudományi fogalom ekkora változást – már amennyiben tényleg megváltozott a szuverenitás szó jelentésbeli „mageleme”? Olyan kérdés ez, amellyel szembe kell nézniük mindazoknak, akik az elmélet oldaláról kívánják a fogalmat megragadni. Ma sokaknak az lehet az érzésük– joggal –, hogy miközben valamennyi kor valamennyi rendszere a XVII. század óta szuverénnek minősítette önmagát, Bodin óta mégis definiálatlanul maradt a fogalom. Schmitt és Maritain közös kiindulópontja, hogy mindketten ráéreztek:valami nem „stimmel” a szuverenitás körül… Azonban ezen kiindulópont az egyetlen közös pont elméletükben, hiszen míg Schmitt menteni próbálja a szuverenitás fogalmát, rámutatva annak lényegére (a személyes elemre és a döntésre), addig Maritain pont azért mutat rá történeti elemzésében a szuverenitás fogalmának politikai filozófiailag megragadható jelentésére, hogy igazolja tételét az abszolutisztikus gyökerű fogalom veszélyességéről.
tovább

Hachner Péter
A demokrácia fogalmának történetéről
tovább

Kindler József
Biztonsági szükségletek
Maslow nagy hatású motivációelmélete a motívumok hierarchikus elrendeződésének törvényszerűségeit tárgyalja. Az ötszintes szükséglet- és igényskálán a két alapvető szükséglet: a létfontosságú és biztonsági szükségletek szintje. A legfelső, az önmegvalósítás szintje kevesek számára realitás. 1990-től kezdve hazánk társadalma visszaesett biztonsági szükségleteinek védelme felé. A korábban társadalmilag érzékelhető igények – a szociális és a megbecsülés iránti igény– a háttérbe szorultak. Ma nincs meg országunkban az erős civil társadalom kialakulásának alapja. A kétfelé oszlott magyar társadalom egyik része belső meggyőződése alapján a magasabb rendű közös értékek tudatában van, míg a másik részét kizárólag csak a magánérdeke vezérli.
tovább

Prugberger Tamás
Munkavállalói kiszolgáltatottság a
(A témakört érintő jelenségek és társadalmi okainak bemutatása) Nyugat-Európában a jóléti társadalom 1970-es évek végére bekövetkezett válságát követően annak reformja helyett lebontása, a neoliberális monetarista gazdasági rendszerrel történő felváltása került előtérbe. Ez a folyamat 1990 után egyre következetesebbé és rohamosabbá vált. Jelentős szerepet ját-szott benne az Amerikai Egyesült Államok (USA) egyeduralkodó politikai és gazdasági hata-lommá válása a Szovjetunió és csatlós államai kommunista rendszerének szétesése folytán. Az USA igyekszik az áru-, és tőkeáramlás, valamint a vállalkozás és a munkavállalás szabad-ságát az egész földgolyóra úgy kiterjeszteni, hogy a vám- és a védővámrendszerek az egyes szabadkereskedelmi övezetek (EFTA, CEFTA, NAFTA, Csendes-óceáni Ker. övezet) vala-mint a gazdasági-gazdaságpolitikai közösségek (például Európai Unió) határain se érvénye-süljenek. Az USA e kemény és következetes gazdaságpolitikájának az a célja, hogy olcsó és nagy tömeg előállítására alkalmas termeléstechnológiájának előnyeit felhasználva olcsóbban teríthesse termékeit a világ valamennyi nálánál kevésbé fejlett országában. Ezekben az orszá-gokban ugyanezeknek az áruknak az előállítása drágább, mint azoké, amelyeket az USA akár saját nemzeti határain belül, akár külföldre kihelyezve megtermel és elad.
tovább

Ménes András
A tudományos tevékenységek teljestíményértékelése
A tudományos eredményesség, illetve teljesítmény (egységnyi időszakra vonatkozó eredményesség) „mérésének" jelentős idegen nyelvű irodalma mellett rendelkezésre áll magyar nyelvű szakirodalom is. Saját ismereteim az említett írásokból és gyakorlati tapasztalataimból állnak össze. Szeretnék rámutatni olyan körülményekre, amik bizonytalanná tehetik egyének, csoportok, vagy intézmények tudományos eredményességének, teljesítményének a ma használt mutatók (közlemények száma, hivatkozások száma, impakt faktor) alapján való megítélését.
tovább

Hahner Péter
A demokrácia fogalmának történetéről
A „demokrácia” az egyik legrégebbi és leggyakrabban használt politikai kifejezés, melynek jelentése, tartalma és (ha lehet ilyen kifejezést használnunk) hangulata igen sokat változott az évszázadok során. Mivel napjainkban egyre gyakrabban elhangzik, hogy tulajdonképpen a demokrácia az egyetlen legitim kormányzati forma, röviden összefoglaljuk mindazt, amit e fogalom történeti fejlődéséről tudunk.
tovább

Szegedi László
A harmadik szektor
A társadalom három szférából áll: az állami, a gazdasági és a civil szférából. Ez utóbbit gyakran harmadik szektornak is nevezik. A társadalom ennek megfelelően nem működhet jól, ha valamelyik eleme hiányzik, vagy fejletlen, illetve valamelyik másik szektor uralma alatt áll. Fejlett polgári társadalomról nem beszélhetünk ott sem, ahol a harmadik szektort az állam ellenőrzés alatt tartja, mint például a kommunizmusban vagy a diktatúrákban. A civil társadalom, avagy civil szervezetek azon szervezetek összessége, melyek a működő demokrácia alapját képezik. Ide tartoznak a társadalmi szervezetek, az önkéntes szervezetek, a népi szervezetek, a helyi szervezetek, a polgári klubok, a szakszervezetek, a nemi, kulturális és vallási csoportok, a segélyszervezetek, a szociális szervezetek, a sportklubok, a szövetkeztek, a környezetvédő szervezetek, a szakmai egyesületek, az akadémiák, a politikai szervezetek, a fogyasztói szervezetek, a média, a polgárőrség, a szervezett vallásos egyesületek stb. Tágabb értelemben mindezek a társadalmi szervezetek fogalmával is meghatározhatók. Nagyjából ezt a felosztást alkalmazza a Világbank is. Alább elsősorban a fentiek némileg szűkített formájáról, a (szűkebb értelemben vett) társadalmi szervezetekről lesz szó.
tovább

Szmodis Jenő
Kultúra és sors
(Meg-megújuló kérdés a Nyugat jövőjéről) Nagyjából a XX. század első évtizedeiben érlelődött meg az az általános érzés és közhangulat, amely a kulturális apokalipszis-irodalom valóságos virágzását hozta el. Ez természetesen nem volt előzmények nélkül való. A XIX. századból származó darwini evolúció-elmélet, a társadalom organikus felfogását valló spenceri gondolat, illetve a szociál-darwinisták nézetei lépésről lépésre vezettek el ahhoz a korérzéshez, melyet elementáris hatással Oswald Spengler fejezett ki az első világégés amúgy is célt vesztett, jövőt fürkésző hangulatában. A Nyugat alkonyának átérzése azután hatalmas erővel söpört végig Európa mind háborút nyert, mind háborút veszített országainak szellemi közéletén.
tovább

Haraszti László - Beliczay Zsuzsa
A "tömegvonzás" hatása a betegekre
(Bevezetés) Küldhetem a szomszédasszonyomat is? – Szívességkérésként hangzik, s ilyet nem mindig teljesít az ember örömmel. Hiszen plusz munkáról van szó, addig nem volt feladatról. Fel lehet sülni vele, s a régi klienssel felépített bizalom, siker is elszállhat. Legalábbis ilyesmitől féltem eleinte a pszichiátriai rendelőben, amikor találkoztam ezzel az igénnyel. Ma másként tekintek az ilyen kérésekre. Persze, hogy hozhatja. Hozza! Magamban pedig azt gondolom: de jó, mert könnyebb munka lesz, nem kell annyi ellenállással megküzdeni, mint egy szokvány eset kapcsán. Már tudjuk, könnyebb dolgunk lesz az ajánlott beteggel, mintha magától jelentkezne. Néha egész holdudvar alakul ki az első gyógyult kliens körül, aki az általa jól felismert, maguktól lépni nem tudó betegeket orvosához küldi. Ajánlása nehezen megfogható "gravitációs" erővel vonz, kényszerít a gyógyulás felé. Ennek a katalizátor hatásnak az elemzése a gyógyulás nem specifikus tényezőinek a feltárását segíti rövid esetismertetéseken keresztül. A javulás felgyorsításában szerepet kap a szociális tér erős paradox kötése, a megelőlegezett bizalom, s a korrektív emocionális élmény elemei, a szociális viszonyítás.
tovább

Boleratzky Lóránd
Az államhatalom korlátai
Wilhelm Humboldt 1792-ben írt munkája szerint az államnak arra kell korlátoznia feladatát, hogy polgárai számára a külső és belső biztonságot megteremtse. Nem lehet polgárainak gyámja, a szabad kezdeményezést minden más területen át kell engednie polgárainak. Az állam legfőbb célja erőinek kialakítása személyiségének megfelelően. A történelem azonban más úton haladt, mint ezt Humboldt gondolta. Lassan az állam szolgálata, sőt kiszolgálása lett a legfőbb életcél. Az állam az erkölcsi normák és méltóság megtestesítőjévé vált. A keresztyének számára is egyre magától értetődőbbé vált, hogy az állam az isteni parancsok letéteményese, és ezért minden földi jó közül a legfőbb. Kérdéses azonban, hogy az állam korlátlan hatalma nem jelent-e komoly veszélyt az emberiségre.
tovább

Dr. Tokaji András
Olvasás az információs társadalomban
Az olvasás világméretű visszaszorulására és az írás-olvasás készségének romlására olyan sok adatunk van, hogy most már nem annyira a jelenséggel, hanem inkább annak okaival kell foglalkoznunk. A hit, a felfedezések, az ész, a gépek és a nagy társadalom-átalakítások korszaka után az információ korszakába érkeztünk. Próbáljuk tehát innen, az ún. információs társadalomból és annak marketing stratégiáiból felfejteni a bajok okait. (A klasszikus, a modern és a posztmodern marketing-stratégia) Az idők során a marketing-stratégiák egyre agresszívabbakká váltak. Az első stratégia-típus – nevezzük „klasszikus stratégiának” – még a kínálatra irányult. Később, a fogyasztói társadalom kifejlődésével a vállalat-birodalmak már nemcsak az egyes termékek és szolgáltatások forgalmát növelték meg, hanem általában is megnövelték a fogyasztást. Ez a stratégia tehát – nevezzük „modern” stratégiának – a bevásárlóközpontokkal, a nyitott polcos kínálattal, az on line rendeléssel és a hitelkártyás fizetéssel általában könnyíti meg az áruk és termékek forgalmazását.
tovább

Tóth Norbert
Törékeny béke a félhold árnyékában - macedón jövőkép a harmadik évezredben
Macedóniáról viszonylag ritkán lehet olvasni a magyar médiafelületeken. A közelmúltban is inkább csak véres polgárháborújáról, és bizonytalan gazdasági helyzetéről vált ismertté hazánkban. Pedig érdemes odafigyelni erre az alig kétmillió lakost számláló balkáni államra, mivel külső és belső körülményeiből fakadó nehézségei dacára az utóbbi években a dinamikus fejlődés útjára lépett. Kétezerhat nyarán abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy három hetet tölthettem a tetovoi Dél-Kelet-Európai Egyetemen (SEEU), és a szakmai jellegű kötelezettségeim mellett, volt időm bejárni Macedónia nyugati vidékeit, és a fővárost, Szkopjét is.
tovább

Lakatos Gyula
Erkölcsi értékek és az árutermelő piacgazdaság
Az erkölcsi értékeket fölöslegesnek tartani a gazdálkodásban annyit jelent, mint olyan elbizakodottnak lenni, hogy valaki ne tudja, mit mond, amikor beszél, és ne tudja, mit tesz, amikor cselekszik. Keynes gazdaságfilozófiáját már a 20. század második felében túlhaladta az idő, a világgazdaságban tapasztalható anarchia tünetei elméleti orientációs válságot jelenítenek meg. Orientáló gazdasági elmélet nélkül hasonló problémák keletkeznek, mint amikor az agy és a kéz között megszűnik a kapcsolat: az orvosok paralízisnek, bénulásnak nevezik.
tovább

Vörös András
Adó és adózás, ingatlanadó
Az adózás alapjának világszerte a jövedelmet, a fogyasztást és a vagyont tekintik. A Magyar Köztársaság alkotmányának 70/I. §-a szerint: "Minden állampolgár köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni." A világ más államainak alkotmányaiban is hasonló deklarációk találhatók. A törvényalkotók is mindig innen vezetik le az adótörvényeiket. Vizsgáljuk meg a fentebb felsorolt főbb adószedési jogcímeket az adóetika és az állampolgári adómorál szempontjából. Az adóetika alatt a méltányos jogcímű és mértékű adókivetést értjük. Az adómorál alatt pedig az adófizető azon készségét, ahogyan állampolgári kötelezettségét teljesíti az adófizetés területén.
tovább

Nemes Károly
A magyar filmművészetről 2005-2006-ban
A 2005 2006-ban készült magyar filmek zömét megtekintve a nézőnek el kell dönteni, hogy néhány – azonos időben gyártott – filmalkotást látott csupán, vagy a magyar filmművészetnek nevezett (művészettörténetileg vizsgálható) folyamat egy szakaszát. Az előbbi és az utóbbi mellett egyaránt szólnak érvek. A jelen írás azért beszél filmművészetről, mert a művekben megjelenő közös vonás(ok) erre talán mégis alapot ad(nak). (Nem mellékes körülmény, hogy a közös vonások a filmet más művészetekkel is rokonítják. Megfelelően annak, amit a téma egyik kutatója úgy fogalmaz meg, mint az irodalomtudományok kultúrtudományokká tágulását.)
tovább

Erhardt László
Beste lelkek
Az Európai Bizottság ajánlása szerint a harmadjára benyújtott konvergencia program bátor, jó és ambiciózus intézkedéseket tartalmaz, aminek nincs és nem is lehet alternatívája. A fiskális kiigazítást és konszolidációs tervet tartalmazó programot a bizottsági ajánlással egyetértve a Pénzügyminiszteri Tanács is elfogadta. Annak kiemelésével, hogy a helyzet súlyos, de nem kilátástalan, az eredményesség záloga a végrehajtás következetessége és szigora. Túlzott lelkesedés azonban nem volt tapasztalható. Leginkább azért, mivel a beterjesztett munkaanyag mind a nemzeti gazdaságpolitikákat meghatározó új trendekhez, mind az azokhoz igazodó növekedési-stabilizációs modellhez igencsak ellentmondásosan viszonyul. A globális világgazdaság versenykövetelményeivel és a társadalmi stabilitás megőrzésének követelményével egyidejűleg szembesülő államoknak a legfejlettebbektől szűkebb térségünkig bezárólag ugyanis mindenekelőtt a jövedelemelvonást és a jövedelem-újraelosztást kell mérsékelniük. Mindezt a túlbürokratizált igazgatási rendszerek racionalizálásával, a kiadások csökkentésével. Az uralkodó irányzatok szerint a bevételi oldalon a személyi jövedelmek és vállalkozási profitok adóterhelése fokozatosan csökken, míg a forgalmi adók és a vagyonadó mértéke nő.
tovább

Kapronczai István - Vágó Szabolcs
Felkészültek-e a mezőgazdasági termelők napjaink kihívásaira?
tovább

Prugberger Tamás
A közszolgálati jog liberalizációja és munkajogba olvasztása
(1) A 2006 májusi választások után újraalakult Gyurcsány-kormány szeptember elsején benyújtotta az Európai Unió pénzügyi biztosának azt a konvergencia csomagot, amely az előző négy éves dilettáns és korrupciógyanús szociálliberális kormányzás alatt kialakult óriási államháztartási hiány felszámolása érdekében komoly megszorításokat helyez kilátásba a Magyar Állam közigazgatási, gazdasági, kulturális, oktatási, szociális és egészségügyi működésében. Ebből a hatalmas és jogos társadalmi felháborodáshoz vezető, túlnyomóan szakszerűtlenül, a társadalmi partnerekkel történt egyeztetések nélkül, szubjektív, voluntarisztikus és diktatórikus módon elkészített, az Európai Bizottsághoz eljuttatott csomagból a közszolgálatot érintő restrikcióval és a vele összefüggő jogi értékek problémájával kívánok foglalkozni. A csomagnak a közszolgálati jogviszonyt érintő része kétirányú. Az elsőt már meglépte a kormány. Oly módon módosította a közalkalmazotti és a köztisztviselői jogviszony munkáltatói felmentéssel történő megszüntetését, amellyel a munkaviszony Mt.-beli megszüntetésénél, a munkáltatói felmondásnál is könnyebben tud közszolgálatban dolgozóktól nagy számban megszabadulni úgy, hogy még a csoportos létszámleépítés előírásait se kelljen alkalmaznia. A kormánynak a közszolgálati jogviszonyt érintő másik lépése jelenleg még csak terv. Jogszabály még nem született róla, de a kiszivárgott hírek szerint arról van szó, hogy megszűnne a közszolgálati jogviszony speciális jellege, a közszolgálati előléptetési és bérbesorolási rendszer, aminek következtében a közintézményeknél akár hatósági, akár pedig másfajta érdemi munkát végzők is egyszerű munkavállalókká válnának. Logikailag ezzel kellene elemzésünket kezdeni, mivel a közszolgálati jogviszony keletkezése és tartalma megelőzi a jogviszony megszűnésének a kérdéseit. Annálfogva azonban, hogy a közszolgálati jogviszony megszüntetésénél a kormány, azzal, hogy megalkotta a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) és a Köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) vonatkozó részeinek a módosításával azokat a szabályokat, amelyekkel lényegében egy szintre hozta ezen a téren a közszolgálatot a munkaviszonnyal, először ezt a pozitív jogi lépést vesszük kritikai elemzés alá, és csak azután térünk át a közszolgálat általános felszámolásának még nem tételezett kormány-koncepcionális terveinek ma még erősen jogelméletinek tűnő értékelésére.
tovább

Dr. Vahid Yousefi - Kóbori Judit
Iszlám bankügyletek - régen és ma
„Könnyebb írni a pénzről, mint megszerezni azt: és azok, akik megszerzik, mulatnak azokon, akik csak annyit tudnak, hogyan írjanak róla.” Voltaire: Filozófiai ábécé (1764) Néhány évtizeddel ezelőtt az európai köztudatban a muszlim világról alkotott elképzelések szorosan összekapcsolódtak „Európa beteg emberének”, a Török Birodalomnak képzetével. Az iszlámot sommásan a „sötét középkor” rekvizitumának tekintették, olyan bigott, dogmatikus eszmerendszernek, amely csak a közel-keleti fejlődés megtorpanását tükrözi, és alkalmatlan arra, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai progresszió sajátos formája legyen. E gondolatokhoz hozzájárult az a tény is, hogy az európai kutatók részéről az arab, illetve az iszlám országok társadalmi-gazdasági fejlődésére vonatkozó fejlődéskutatások nem tekintettek vissza hosszú múltra. A „modern” társadalomtudományok ugyanis Európában jöttek létre, és vizsgálódásaik célja hosszú ideig az európai társadalom és gazdaság sajátosságának feltárása volt. Következésképpen létrejött egy olyan jellegzetes Európa-centrikus megközelítési mód, amelynek hatása évszázadokon keresztül érezhető volt. „A XX. század vége felé közeledve a vallás, különböző politikai, gazdasági és társadalmi okok miatt ismét olyan erővé vált, melyről nem lehet nem tudomást venni.” A hitélet olyan mértékű virágzásának vagyunk tanúi, ami az 1950-es és 1960-as években sok ember számára elképzelhetetlennek tűnt, hiszen az elvilágiasodás ideológusai folyton azt hangoztatták: a vallás primitív babona, amire a civilizált, felvilágosult embernek nincs szüksége. A vallás legjobb esetben is csak kevesek személyes ügye – mondták s a világpolitikai eseményeket semmiképpen sem befolyásolja. A gyarmati rendszer széthullása, a harmadik világ felgyorsuló fejlődése azonban rácáfolt ezekre a feltételezésekre. Az iszlám– a legkülönbözőbb politikai és történelmi feltételek között – megőrizte vezető szerepét az arab világban és más muszlim országokban, sőt gyakran eszmei támaszává lett a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelemnek. Legutóbb az iráni események hívták fel a figyelmet arra, hogy a közvéleményben ma is élő romantikus és idejétmúlt iszlámkép alapján aligha érthetők meg a muszlim világ mai eszményei.
tovább

Szegedi László
A demokrácia ára
Ronald Reagan (1911 2004), amerikai elnök mondta, hogy „a mohóság és a korrupció az ár, melyet a szabad társadalomért fizetünk“ („Greed, and corruption are the price we pay for a free society.”). A politikai pártok szociológiai vizsgálatának kezdetei az orosz Moisei Ostrogorski (1854 1919) és a német Robert Michels (1876 1936) nevéhez fűződnek. A tömegpártok által működtetett demokráciáról meglehetősen pesszimista következtetéseket vontak le. Ostrogorski a demokráciát a párttagság tömegeinek közvetlen hatalmi-irányító tevékenységével azonosította, és arra a megállapításra jutott, hogy a hatalom minden tömegpártban a pártapparátus kezében van és a pártok – függetlenül a hangoztatott ideológiájuktól – szükségképpen nem-demokratikus jellegű alakulatok. Ennek ellenszereként azt a sokak szerint utópisztikus megoldást javasolja, hogy az állandóan működő pártokat laza egyesülésekkel kell helyettesíteni, melyek egy-egy meghatározott cél érdekében jönnének létre. Sokan nem veszik figyelembe, hogy ezek a laza egyesülések a valóságban is léteztek a feudalizmus korában (ilyenek voltak például a rendi egyesületek), melyek néha valóban csak átmeneti jelleggel alakultak meg (mint például a lengyel konföderációk).
tovább

Hámori Ágnes
Irányítás, dominancia és stílus - a Kulcsár-kihallgatás a nyelvészet szemszögéből
(Bevezetés) A Kulcsár-ügyben, az elmúlt évek legnagyobb horderejű, politikailag is szerteágazó sikkasztásának ügyében nyilvánosságra került az egyik ügyészségi kihallgatás videófelvétele, nagy port verve fel a sajtóban. A televízióban bemutatott részleteken az ügyészek és a gyanúsított együtt nevetgéltek, közvetlen megjegyzéseket tettek, s az ebből fakadó benyomások, a stílus és a hangnem alapján számos kérdés vetődött fel az ügyészségi eljárás komolyságára és hitelességére, a kihallgatás valódi irányítására, szerepviszonyaira, az ügyészek és Kulcsár viszonyára vonatkozóan. Ezeknek a kérdéseknek egy része politikai és jogi jellegű, nagy részük azonban – az irányításra és a hangnemre vonatkozók – a nyelvészet (főleg a társalgáselemzés és a stilisztika) hatáskörébe tartozik, nyelvészeti eszközökkel vizsgálható és bizonyos mértékig meg is válaszolható. Az alábbi tanulmány egy ilyen nyelvészeti megközelítésből indul ki, és a videófelvétel egészének elemzése alapján megkísérli felrajzolni az ominózus kihallgatás irányításszerkezetét és stílusstruktúráját – ezzel egyrészt megpróbál szakmai választ adni néhány feltett kérdésre, másrészt bemutatja, hogy melyek azok a legfőbb jelenségek és szempontok, amelyek alapján egy több résztvevős beszédesemény irányítás- és szerepviszonyai nyelvi szempontból vizsgálhatók. Ennek során a beszédelosztás szabályozása, a kezdeményezések és válaszreakciók, a mennyiségi viszonyok, a tematikai irányítás, a háttércsatorna-jelzések és a stilisztikai jelenségek elemzésére kerül sor .
tovább

Oláh János - Vass Csaba - Bogár László
Egészséggazdaság és egészséggazdálkodás
tovább

Molnár László Aurél
Az utak és autópályák hasznáról és áráról
(Út, utazás, mobilitás) Manapság a sajtó is, a közbeszéd is sokat foglalkozik az autópályák építésével. A magyar autópálya a közönség szemében sokáig részint kuriózumnak, balatoni különlegességnek, részint vágyálomnak számított. Fejlesztési program ugyan régóta volt, de a politika tényleges támogatást és pénzt nem adott rá. Most azonban, hogy hirtelen lendületet kapott a fejlesztés, az eredményeket egyszerre minden politikai erő a maga fegyvereként akarja felhasználni és a maga érdemeként elszámolni. Ezek az eredmények azonban nem születnek meg politikai ötletek és a váltógazdálkodás négy éves logikája szerint. Ha útépítésről, úthálózatról beszélünk, mindig hosszabb időszakokban kell gondolkodni.
tovább

Arkadiusz Modrzejewski
Magyarország és Lengyelország kulturális azonossága
tovább

Németh György
A zsidókórházi orvossztrájk - 1931-1933
Dr. Spät István főorvos emlékének 1932. január 19-én, egy keddi napon, a Pesti Izraelita Hitközség fenntartásában működő Kaszab Aladár és Józsa Poliklinika, a Bródy József és Fanny Tüdőbeteggondozó Intézet és a Bródy Adél Gyermekkórház járóbeteg rendeléseinek 70 beosztott (subaltern) orvosa benyújtotta lemondását, azonnali hatállyal, így másnap már nélkülük kellett ellátni a rendeléseken megjelenő betegeket. Ezzel kezdetét vette a zsidókórházi orvossztrájk, mely jogi értelemben ugyan nem volt sztrájk, de a sajtó – beleértve a zsidó felekezeti sajtót is – előszeretettel nevezte annak, s kiemelte, hogy „Magyarországon ez az első eset arra, hogy orvosok ilyen sztrájkszerű lépésre határozzák el magukat”. Ez lényegében megfelelt a valóságnak. Az állásáról lemondott 70 orvos közül 22 tényleges állományban lévő al- és segédorvos, 22 címzetes segédorvos és 26 bejáró (externista) orvos volt. A kórházi gyakorlatban másutt ismeretlen címzetes segédorvosi cím birtokosának a magángyakorlat szempontjából hasznosuló presztízsét volt hivatva növelni munkája ellenértékeként. Ezek az orvosok hetente 2-3-szor, legtöbbjük azonban 6-szor, sőt 8-szor is órákat, félnapokat töltöttek rendelésen, mindezt fizetés nélkül (ún. fizetés nélküli vagy ingyenorvosként), de tulajdonképpen a zsidókórház – leszámítva a szimbolikus összegnek számító évi 2000 pengőt kereső igazgató-főorvost, illetve helyettesét – egyetlen orvosa sem volt fizetéses, ami persze nem jelentette azt, hogy ne lett volna javadalmazásuk, hogy kórházi munkájuk ne biztosított volna számukra jövedelmet. A sztrájk során konkrét követeléssel csak a 22 tényleges állományú orvos állt elő, a többi 48 (köztük 20 külföldön szerzett, de még nem nosztrifikált diplomás ) szolidaritást vállalt velük, illetve remélte, hogy így idővel maga is fizetéses állásba kerülhet. A mozgalom tagjai önmagukat „túlnyomó részt a tönkrement zsidó középosztály fiai”-ként határozták meg, akciójukat pedig „kenyér utáni jajkiáltás”-nak tekintették. Nagy részben harcteret jártak, nélkülözések és egyetemi üldözések után 4-10 éve szerezték meg diplomájukat.
tovább

Kaposi Zoltán
A magyarországi energiapolitika változásai a tervzgazdálkodás idején
Tanulmányunkban – döntően dél-dunántúli példákon keresztül – a tervgazdasági rendszer évtizedei alatti energiapolitikai változásokat követjük végig, alapvetően gazdaságtörténeti szempontból. Az első ötéves terv időszakában a nehéziparosítás – igen erőteljes beruházásai révén – fokozott mértékű villamos energiát igényelt, aminek megfelelően elsődlegesen szénalapú hőerőművek épültek, s ez együtt járt a szénbányászat erőltetett ütemű fejlesztésével. 1956 után azonban lassan megváltozott a gazdaságpolitika, s a korábbi tendenciák fenntartása mellett új megoldásokkal próbálkoztak. A hagyományos modellnek megfelelően megpróbálták gyorsan befejezni a korábban megkezdett nagyberuházásokat, de emellett már a világgazdasági változásokhoz jobban igazodó energiatermelési lehetőségeket is teremtettek. Sokat fejlődött a kőolajipar, hiszen egyre inkább az olcsó szovjet behozatalra támaszkodhatott az energiatermelés, valamint az olajfeldolgozáshoz kapcsolódó néhány iparág (műanyag, gyógyszer stb.). Megindult a hazai földgázkitermelés és a Szovjetunióból származó gázimport. Egyre jelentősebbé vált a magyar uránérc kitermelése, ami később részben alapját képezhette a paksi atomerőmű működésének. Az ipari kereslet mellett átalakult a lakossági fogyasztás szerkezete is, kétségkívül pozitív eredmény volt a villamosenergia-hálózat létrehozása, a biztonságos áramtermelés megteremtése, valamint az olajfogyasztás bővülése.
tovább

Techet Péter
A jog funkcionális értelmezése
A jog kulturális, társadalmi-politikai és időbeli dimenziójáról „Minden jogrend csupán társadalmi gépezet, amelyben a fogaskerekek emberek.” (Problémavázlat) Az ember társadalmi lény: egyéniségét csak egy közösség aktív részeseként tudja kiteljesíteni. Ez a lehetőség azonban kötelezettségeket is ró a közösség tagjaira: mindannyian felelősek a közösség rendjéért, biztonságáért, békéjéért. Mert ezen rend, biztonság, béke az egyéni cselekvés előfeltétele. Egyes szerzők szerint az ember közösségalkotása egy természetes folyamat eredménye: az arisztotelészi-tomista teleologikus szemlélet szerint minden dolog lényegét a benne foglalt cél kibontásával fedezhetjük fel; a természet egészét a célra irányultság hatja át, ahogy azt a természetjog tanítja: akkor cselekszünk „természetesen” – tehát természetünknek megfelelően –, ha felismerjük a bennünk adott (belénk teremtett) célt, s csak ennek követésével teljesedhet ki személyiségünk. Az emberi természet lényegét is a cél szemszögéből határozhatjuk meg: és mivel az ember közösséget hoz létre maga körül, az emberi természet egyik konstitutív elemét szociális hajlamában kell felfedeznünk.
tovább

Hantos Krisztina
Generációváltás elősegítése az agrárvilágban
Ki fogja művelni a földeket? Mi történik a vidékkel? Miért vannak kevesen a fiatal agrárvállalkozók? Gazdálkodók, helyi érdekképviseletek, politikusok, kutatók igyekeznek megérteni a vidéki népességet érintő kedvezőtlen társadalmi és ezzel összefüggő gazdasági változások okát, és vizsgálják a lehetséges következményeket. A kérdés megválaszolásánál valamennyien az elmúlt évtized kedvezőtlen demográfiai változásaiból indulnak ki.
tovább

Szmodis Jenő
A társadalom- és kultúrafejlődés két jellegzetes útja
Egy korábbi tanulmányunkban két jellegzetes társadalom- és kultúrafejlődési utat különböztettünk meg. Egy Mezopotámiától a görögökön és a rómaiakon át napjainkig tartó ciklusos típust, amelyben két egymást kiegészítő kulturális entitás (sumer-akkád, pelaszg-hellén, etruszk-italikus, mediterrán- nordikus) sajátos, duális együttműködéséből a fejlődés és hanyatlás jól érzékelhető hullámai rajzolódnak ki. Másfelől az e jelenségtől zömmel keletebbre kialakuló társadalom és kultúra létformát (India, Kína, valamelyest Japán és a mozlim világ), amelyet – Maine kifejezésével – inkább egyfajta stagnálás jellemez, nem teljesen függetlenül e kultúrák alapvetően monisztikus struktúrájától sem. Az alább következőkben e két kulturális és társadalmi létforma rövid jellemzését kívánjuk megadni, kiegészítve mindezt azon lehetséges elvi kérdésekre adandó válaszokkal, amelyek kutatásunk bizonyos módszertani vonatkozásaival függenek össze.
tovább

Miklóssy Endre
A cigánypolitika katasztrófája
„Aki szegény, az a legszegényebb.” József Attila Az itt élő cigányok a magyar társadalom részei, és ezért a társadalom és a gazdaság különböző problémái természetszerűleg megjelennek az ő életükben is. És mivel a legtöbben az átlagosnál rosszabb körülmények között élnek, ezek a problémák is többnyire fokozottan jelennek meg az életükben. Az elmúlt fél évszázad fordulatai így két olyan változással is jártak, amelyek habár nem ez volt a céljuk, különleges hátrányt épp a cigányság számára eredményeztek, mivel alkalmatlanná tették az addig alkalmazott életstratégiájukat. Ilyen volt az 1960-as Tsz-szervezés, és ilyen volt az 1990-es rendszerváltás is. 2002-ben pedig egy olyan cigánypolitikai fordulat történt, aminek a negatív következményei, ha korrigálni nem sikerül őket, beláthatatlanul súlyossá válhatnak.
tovább

Balázs Géza
A magyar nyelv ökolingvisztikája
Nyelvi ökológia A nyelvi ökológia gondolata két forrásból ered. Az egyik forrás a 19. századi evolucionizmus, a másik a 20. század végi ökológia (környezettan). Cseresnyési László szerint a nyelvi ökológia metaforikus elnevezés, amelyet Haugen 1972-ben megjelent művéből eredeztet. Mint Cseresnyési írja: „A nyelveket régen is szokás volt biológiai analógiával önálló ’organizmus’-nak nevezni. A szervezetek és a környezet, illetve a szervezetek egymás közötti hatására utaló Ökologie terminust Ernst Haeckel (1834–1919) német zoológus alkotta 1866-ban.” Cseresnyési számos további publikációt sorol fel, amely a nyelvi ökológia témakörében jelent meg. Pl. Bolinger, Denison, Enninger & Haynes, Mühlhäusler, Mühlhäusler & Fill, Haarmann, Trampe, Weinrich, Strohner, Fill, Maffi, Goatly és Schleppegerl. (Később még más szerzőket is felsorolunk.) Forintos Éva azt is hozzáteszi, hogy a szerzők ökológián „alapvetően azt a társadalmi környezetet értik, amelyben egy adott nyelvet beszélnek, pl. azzal összefüggésben, hogy vajon az adott társadalmi-gazdasági körülmények között előnyös, avagy hátrányt jelent egy adott nyelv használata”. Véleményem szerint ez a kérdés inkább szociolingvisztikai („kontaktlingvisztikai” ~ kontaktuselméleti), sőt szociálpszichológiai vetület, és nem tekinthető nyelvökológiai kérdésnek.
tovább

Torda Csaba
A nemzetközi valutalaphoz történő csatlakozásunk és az azt megelőző időszak krónikája
Tanulmányomban a Nemzetközi Valutaalaphoz (továbbiakban: IMF) és a Világbankhoz történő csatlakozás és az ezt megelőző közel tíz év történetét elemzem főképp az akkori MSZMP pártiratok alapján, amelyeket levéltári kutatásaim során ismertem meg. Hazánk már az ikerintézmények megalakulásának időpontjától kezdődően több kísérletet is tett a nemzetközi szervezetbe történő belépésre, mint erről a Valóság 2005. évi 10. számában „Az IMF-csatlakozás előtörténete” címmel már megjelent egy részletes, magas színtű tudományos elemzés. Ebből a cikkből is kiderült, hogy a 60-as évek második felében egy sok vitával tarkított, komoly kísérlet bukott el a csatlakozással kapcsolatosan. Ezek után azonban - bár a téma hivatalosan évekig lekerült a napirendről – párt- és bankvonalról szinte minden évben felhívták a vezetés figyelmét az egyre növekvő adósságot felhalmozó gazdaságpolitika finanszírozási gondjaira, és a megoldási javaslatok között történt utalás a nemzetközi pénzügyi intézményekhez történő csatlakozás előnyeire is. Az 1968-ban bevezetésre került új gazdasági mechanizmus kezdeti sikerei, eredményei egészen 1973-ig háttérbe szorították a csatlakozás kérdését. Mivel az új gazdasági mechanizmus a központi tervezés és a piaci önszabályozás elemeit egyesítette a tulajdonviszonyok megváltoztatása nélkül, hosszú távon kudarcra volt ítélve. Bár az új rendszer a piacgazdaság hatékonyságát nem érte el, azonban kétségtelen, hogy a szomszédos szocialista országokban továbbra is normának tekintett tervutasításos rendszert felülmúlta. Az első időszakban a külső gazdasági feltételek is szerencsésen alakultak, ezzel komoly felvevőpiaca lett a hazai termelésnek, valamint a reform olyan belső erőket is felszabadított a gazdaságban, amelyekre talán még a javaslat kidolgozói sem számítottak. Ez a fellendülő szakasz azonban nem sokáig tartott, hiszen már 1971-1972-ben az új mechanizmus addigi tapasztalatait elemző, jórészt szakmai szempontokat képviselő bizottságokban a problémák kerültek előtérbe. Ezek a bizottságok úgy látták, hogy a gazdasági gondok jórészt a reform következetlenségeiből és az öröklött gondokból erednek. Mikor azonban 1972 szeptemberében e jelentések a Politikai Bizottság elé kerültek, már egyre inkább olyan döntések születtek, amelyek a piaci viszonyokat jórészt csak imitáló megoldásokat igyekeztek addiginál is szűkebbre szorítani.
tovább

Csereklei Gábor - File Szabolcs
A várakozásokkal kibővített Phillips-görbe hipotézise
A. W. Phillipsnek az Economica 1958. novemberi számában megjelent tanulmányát sokan úgy tekintették, mint a keynesi elmélet világháború utáni továbblépését a munkanélküliség és infláció területén. A közgazdászok többsége készséggel elfogadta a munkanélküliség szintje és az inflációs ráta közötti stabil átváltás hipotézisét. Úgy tűnt, ez az egyenlet, amelyről Keynes maga is azt mondta, hogy „adósok vagyunk vele”.
tovább

Loppert Csaba
A Sarkozy-koktél (Az új francia köztársasági elnök receptje az előtte álló kihívásokra)
(A polarizáló francia politikai rendszer) Ha igaz a francia politikaelmélet klasszikusának számító Raymond Aron tétele, miszerint a polgárokat egymáshoz fűző kapcsolatot minden más intézménynél jobban meghatározza a vezetők kiválasztásának módja, akkor érdemes tanulmányozni azokat a választási rendszereket is, amelyek az Európában többségi – és nálunk is honos miniszterelnöki rendszertől eltérnek. Ezek közé tartozik a francia is, ahol nincs párturalom, nincs a parlament és a kormány felett kvázi teljhatalommal rendelkező miniszterelnök, és elképzelhetetlen, hogy a parlamenti ciklus közepén egy homályos körülmények között meggazdagodott üzletember megfélemlítse vagy megvásárolja az éppen kormányon lévő párt tagságát és anélkül, hogy választásokon megmérette volna, puccsszerűen a kormányfői pozícióba szavaztassa magát. Elképzelhetetlen az is, hogy az állam egyik feje a világ egyik végére, a másik pedig a világ másik végére járjon raportra.
tovább

Brauer-Benke József
Népzene és népzenészek
A 19. század, Európa szerte a nemzetté válás korszaka. Az ún. ,,herderi jóslat”-ra való reakcióként, mely szerint a magyar nyelv eltűnik a szláv és a német nyelv tengerében, a Pozsonyi Magyar Hírmondóban megjelenik a felhívás a népköltészet gyűjtésére. A népköltészet kutatás kezdettől fogva kitüntetett figyelmet szentelt a népdal vagy népi líra gyűjtésének. Erdélyi János munkásságával már a tudományos szintű népdalkutatásról beszélhetünk. Ezzel szemben a népzenekutatásnak 1895 előtt csak előtörténete van. Dallammal való népdalgyűjtés ez előtt nincs, vagy másodkézből való, átírt lejegyzésekről van szó, amelyek nem felelnek meg a népzenekutatás utóbb kialakított tudományos igényeinek.
tovább

Tompa Anna
Környezet, egészség és globalizáció
Mottó: „A szelídek öröklik a földet és gyönyörködnek nagy békességben” 37. zsoltár ” Valamennyi globális környezeti változás végül is az ember egészségének veszélyeztetésével jár” - Eric Chivion Harvard University USA
tovább

Guba Mária - Harza Lajos
A mezőgazdasági konszolidációs programok hatékonysága (2000-2004)
A mezőgazdasági termelés jövedelemhelyzete különböző tényezők – naturális hatékonyság, eszközellátottság, input- és output-árak alakulása, stb. – együttes hatásaként az elmúlt években sem teremtette meg a működőképesség feltételeit. A zavartalan működés elengedhetetlen feltétele a szállítói követelés kiegyenlítése, de a vevők tartozásuk késedelmes megfizetésével sokszor a gazdálkodókkal hiteleztették meg áruik ellenértékét, vagy legalábbis annak jelentős részét. A szűkös források kiegészítésére a mezőgazdasági termelők – meghatározott feladatok ellátásához, a folyó termelés finanszírozásához, valamint fejlesztéseikhez, különböző rendeletekben meghatározott célokra – állami támogatásokat vehettek igénybe. Ezek lehívhatóságának viszont természetes és elvárható követelménye volt, hogy a termelőknek ne legyenek lejárt köztartozásaik. A támogatások ellenére folyó fizetéseik teljesítéséhez, a fejlesztésekhez egyre nagyobb arányban kényszerültek külső forrás igénybevételére. A hiteleket azonban egyre gyakrabban csak újabb tartozások felhalmozásával, vagy bizonyos célok „elhagyásával” tudták visszafizetni. Hozzájárultak e helyzet kialakulásához a mezőgazdaságot sújtó, már-már rendszeressé váló természeti csapások, a hozamkiesést nem, vagy csak részben finanszírozó árváltozások. A hitelek kamatterhei – még a kamattámogatások ellenére is – a képződő mezőgazdasági jövedelmekhez képest számottevőek voltak.
tovább

Mező Ferenc
A geopolitika formaváltozásai
„A tömegek sietnek, rohannak, erőltetett menetben szelik át a századot. Azt hi-szik, előre mennek, de csak egy helyben járnak, majd az ürességbe zuhannak, ez min-den”- Kafka (Bevezetés a geopolitikába) Manapság közhelynek számít azt állítani, hogy egy régi, haldokló és egy születendő új világrend közötti átmenetben élünk. Különböző fel-fogású elméletek sokasága próbálta már leírni ezt az átmenetet. Néhányuk szerint egy torzult, de még izgalmas átmenetet élünk meg, egy ún. Második Hullámú kultúra, amelyben az ipari társadalom normái érvényesülnek- és egy szabad kapitalista Harma-dik Típusú kultúra között, amely egy teljesen új norma , érték és viselkedésrendet hoz majd létre. Más elméletek szerint elértük a történelem végét és az előttünk álló “színmű” nem más, mint az egész bolygón győzedelmeskedő liberalizmus diadalmenete (áthallás Fukuyama első könyvére: A történelem vége).
tovább

Nemes Károly
A szégyen a filmművészetben
Miért? (Mi okból vagy mi célból) tette valaki azt, amit és ahogy cselekedett. Nagyon gyakori kérdés ez és a válasz rá sokszor annyira bonyolult, hogy egy – csupán a filmre vonatkoztatott – cikkben sem lehet röviden érinteni a vele kapcsolatos problémákat. Miért cselekszenek a filmek hősei – nem egyszer igen demonstratívan – a megjelenített módon? Esztétikai, dramaturgiai vagy más (például formanyelvi) okok, esetleg célok bírnak meghatározó erővel? Érdemes ezt egy konkrét példán megvizsgálni.
tovább

Frenyó Zoltán
Teihard De Chardin magyarországi hatásának kezdetei
A magyar katolikus szellemi életben a hatvanas években visszhangot kiváltó nyugati teológiai áramlatok és viták közül az egyik legjellegzetesebb Pierre Teilhard de Chardin S.J. eszmevilágának értelmezése volt. Azok a feltételek, amelyek alapján Teilhard de Chardin eszméi éreztetni kezdték hatásukat, csak az ő halála (1955) után teremtődtek meg. Másfelől ez a – teilhardi eszméknek kedvező helyzetet teremtő – korszak, a zsinati mozgalom, az aggiornamento, majd a meginduló dialógus maga is olyan szellemet képviselt, amelynek bizonyos vonatkozásaiban kétségtelenül Teilhard de Chardin szemléletének megfelelő nézeteket és teilhardi indíttatásokat lelhetünk fel.
tovább

Bojárszky Dezső
Tudományos infrastruktúra, irányítása és az innovációs teljesítmény
Magyarország az új évezredben a közép-európai államok vezető helyéről a sor végére került. Elfogyott az állami vagyon, megháromszorozódott és rohamosan nő az állami-, vállalkozói- és lakossági adósság. Túl sok a munkanélküli, rekord méretű a költségvetési hiány, magas az infláció, a kamat. A megélhetés drága, milliókra nő a nagyon szegényen élők száma, szétverik az oktatási, egészségügyi és kulturális közellátást, megszűnőben a határon túliak támogatása. A kormány a saját(jai) javára költekezik, a választók érdekeit sértő működését elszámolatlan hiteleken túl új adókból és inflációból finanszírozza. Néhány ezren jártak jól, akik többsége fondorlatos úton szerzett vagyont. Napjaink kérdése: hogyan keletkezhetett az állam szabad működése alatt nagyobb kár, mint az ’56 utáni évtizedek során, és hogy lehet ebből kilábalni? Hogyan lehet beállítani az államháztartás egyensúlyát, növelni az adózó gazdaság fejlődését, biztosítani a minőségi közellátást, a jó vállalkozási feltételeket, a teljes foglalkoztatást, és a méltányos életminőséget? A sikeres országépítés feltétele egy hiteles és támogatott nemzeti fejlesztési program, amelynek része többek között a tartós gazdasági fejlődés megteremtése, a közpénzpocsékolás megszüntetése, a tudomány, az oktatás fejlesztése, a nagy ellátórendszerek, a családok támogatása, a korrupció legyűrése, a foglalkoztatás bővítése és a méltányos életminőség kialakítása. Magyarországon ma nincs hiteles és támogatott nemzeti fejlesztési terv. A jövőről szól ugyan a konvergencia-, tartalma szerint talán divergencia-program, amely hangzatos ígéretekbe bújtatja az uniós elvárások bármi áron való teljesítését. Sikerpropaganda, a vállalkozói és lakossági terhek emelése, pr trükkök, az uniós pénzekre épülő ígéretlavina, fényezett adatok léptek a közcélú fejlesztési célok helyére. Az elvonások rövid távon javítják ugyan a költségvetés egyensúlyát, de a pénzkivonás miatt csökken az adózó gazdaság fejlődése, nő a lakossági és államadósság, romlanak a vállalkozási feltételek és a lakosság életkörülményei. Az előnyös hatás lecseng, a kiábrándultság nő, és rövid idő után a megszorítás fájdalmas műveletét lehet elölről kezdeni. Mindezt olyan vezetői kommunikáció kíséri, amire alig találni példát a világon. Nyoma sincs a közmegegyezésre épülő fejlesztésnek, a vezetők eszköztárát saját gyors gazdagodásuk, a hatalom bármi áron történő megtartása és a vetélytársak kritizálása képezi. A közélet megtelt a közszereplők küzdelmével, köszönhetően a médiáknak és a zavarosban halászóknak. Ebből kilábalni csak a közélet megtisztításával, az ország fejlesztésével lehet. Előbbire akad példa több közeli országban, annak hatásán érdemes elgondolkodni. Ami az életminőséget illeti, a Kárpát-medence egyedülállóan kedvező hely az emberi élet számára, ezért az itt élő országok gondjait vezetési hibák, koncepciótlanság, korrupció, feketegazdaság és az idegen vagy önző érdek eluralkodása okozhatják. Az állam bevételeit a veszteségek mérséklésén túl a nyersanyagok, gazdasági vagy szellemi termékek eladása, a hitelezés kamatai, adók kivetése révén növelheti. Ahol a bevételnövelés a gazdaságra vár, ott fontos kérdés annak állandó fejlesztése. A gazdasági fejlődés kulcsa a növekedés és teljesítmény, a versenyképesség javítása, amiben meghatározó az állandó műszaki fejlesztés, az eredeti termékek, az új tudományos eredmények sokaságának bevételnövelő megjelenése. Az újdonságalkotás és az alkalmazás mértéke, annak hatásfoka, teljesítménye többek között a tudományos infrastruktúra és az oktatás állapotától függ. Sikeres országok ezért vállalnak sok költséget a tudományos infrastruktúra, az oktatás és a közellátás fejlesztésére, mert a kutatás-fejlesztés, a tudomány és az innováció eredményei segítik a gazdaság fejlődését, a költségvetést, az állam megerősödését és a lakossági jólét megteremtését. A tudományos infrastruktúra, az innovációs teljesítmény és az irányítás eredményességének vizsgálata jó képet ad a követhető példákról és jó megoldásokról. Nézzük a hazai állapotokat.
tovább

Koltay András
A szólásszabadság igazolásai - az angolszász jog és jogfilozófia tényében
A szólásszabadság, a szabad lelkiismeret, a meggyőződés kinyilvánításának joga, e jogok elméleti alapjai kisebb-nagyobb mértékben régóta foglalkoztatták a különböző korok gondolkodóit. A szólásszabadság modern, teljes értelmét csak demokratikus berendezkedésű államokban nyerheti el, így nem véletlen, hogy a görög demokráciák letűnése után hosszú időre feledébe is merült, hogy aztán elsősorban a vallási tolerancia összefüggésében bukkanjon újra fel, majd később a felvilágosodás eszméi által váljon újra a közélet vitáinak tárgyává. A modern demokráciák rohamos terjedése, illetve megerősödése hozta magával az alapvető emberi jogok fokozott védelmét, így a szabad szólás joga is jelentős változáson ment keresztül a második világháború után. Ma már általánosan elfogadott premissza, hogy a jog a demokratikus rend egyik alapvető pillére, éppen ezért folyamatos újraértelmezése, a körülményekhez való állandó adaptálása zajlik, amelyet nagymértékben szükségszerűvé tesz a – korábban még át nem gondolt problémákat szülő – gyors technikai fejlődés is. A szólásszabadság modern elméleti megalapozásai három fő csoportba sorolhatók. E három csoportot tekintem át a következőkben, majd választ keresek a kérdésre, vajon feltétlenül szükséges-e választanunk ezek közül ahhoz, hogy a szólásszabadság jogának gyakorlásából eredő problémákra megoldást leljünk.
tovább

Szoboszlai-Kiss Katalin
Metagyakorlat, avagy az új metafizika és kategóriáinak tisztázása
Egyetlen út-szó maradt még, hogy van. Ezen igen sok a jegy, mivel nem született, romolhatatlan, egész, egyetlen, rendületlen és teljes. Miután a metaelmélet eredendően új tudományt készül meghatározni, nem kérdés, hogy elsősorban eredetiségét, vagyis a beharangozott nóvumot kérem rajta számon! Az elmélet originalitását kutatva azonban többnyire azt tapasztaltam, hogy különösebben nem távolodik el a tradicionális filozófiától, sem fogalmait, sem analitikáját tekintve. Ezek után joggal tehetjük fel a kérdést, vajon eredetinek mondható-e az új metafizika, ha kimutatható, hogy a hagyományos filozófia kategóriáit használja, „új” fogalmakként. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy vajon van-e különbség metafilozófia és hagyományos filozófia között. Furcsának tűnhet, de a kérdésre adott válasz akár indifferens is lehet, mivel a metaelmélet célja minden régi és új elméleti perspektíva befogadása és egységesítése, ezért nem meglepő, hogy korábbi filozófiák megoldásai fellelhetőek benne. Jóllehet a valóságnak ezen mégiscsak eredendően új megközelítésétől elvárhatnánk, hogy alapjaiban rázza fel a filozófiai gondolkodásmódunkat azáltal, hogy egyáltalában nem tér vissza a hagyományos metafizikához, hanem határozottan eltávolodik a korábbi megoldásoktól. Hangsúlyozom, ez a hozzáállás elvárható, ugyanis a filozófiai diskurzus hagyományához tartozik a korábbi rendszerek kritikája és kiküszöbölése, és ez különösen igaz a metafizika esetében. Meglátásom szerint a metaelmélet ebben a tekintetben mindenképp újat mutat, hiszen egyáltalán nem szándéka kigyomlálni a korábbi elméleteket, inkább integrál, mégpedig értékítéletek és kritika nélkül. Szintézise ráadásul nem korlátozódik csak a filozófiára, metafizikára, hanem a tudományok teljes körének egységesítését célozza meg.
tovább

Gróz Andrea
Hit és tudomány találkozása - pedagógiai nézőpontból
„a tudomány átlépte határait szcientizmus lett, teljes világnézetet akar nyújtani, jogtalanul. A tudomány – saját módszereivel – kikutatja a természet törvényeit, hipotéziseket állít fel és eljuthat a saját területét jellemző bizonyossági fokra. De amikor a tudás, mint olyan, kimondta az utolsó szót, az ember továbbkérdez. A lét végső értelmét kutatva – most már metafizikai síkon mozogva – eljuthat a lét Forrásához, a végső Igazsághoz, Istenhez.” (Szabó Ferenc teológus) A tudományközi párbeszéd-panelek konstruálásához nem foghatunk hozzá anélkül, hogy a posztmodern jelenségnek egy lehetséges megközelítés szerinti artikulációjára ne törekednénk. „A modernitásról szóló hatalmas szövegkorpusz legfelületesebb áttekintése is különféle – és gyakran egymásnak ellentmondó – hangok kakofóniáját hozza felszínre” – írja Rita Felski A modernitás és a feminizmus című alapvető jelentőségű tanulmányában. Felski a fogalom új szempontú megragadásához többek között idézi Max Weber gondolatait, miszerint a modernitás, „a stabilitás, koherencia, fegyelem és a világuralom kultúrájából emelkedett ki; ugyanakkor „az idő, a tér és az okozatiság szaggatottságának a tapasztalata” felé mutat, mely „ideiglenessé, illékonnyá és esetlegessé” válik.
tovább

Botos Katalin
A kínai gazdasági "csoda" és hatásai
Kína legújabb kori történelmének új szakasza 1920 táján kezdődött, amikor egy fiatal kínai diák, Teng Hsziao-ping néhány társával megérkezett Marseille-be. A tehetséges fiatalembert inspirálták a pekingi Tienanmen téren 1919. május 4-én kibontakozó nemzeti megmozdulások, illetve a kommunista eszmék. A kommunizmus a kínai nacionalizmus hajtóerejévé vált. Teng párizsi tartózkodása idején „idősebb testvére”, Csou Enlaj egy kis kommunista csoport vezetője volt Franciaországban. Mielőtt a rendőrség letartóztathatta volna őket, mindketten Moszkvába menekültek. Pekingbe való visszatérésekor Teng Hsziao-ping már elkötelezett kommunista volt; a párt sokat profitált szervezőkészségéből. Teng csatlakozott Mao Ce-tung frakciójához, részt vett a Hosszú Menetelésben és a következő háborúk prominens katonai vezetőjévé vált. Az ez idő alatt született baráti kapcsolatok nagy segítséget jelentettek Mao viharos időszakaiban. A háború alatt szerzett társak és Csou segítettek Tengnek túlélni az 1950-es és 1960-as éveket, a Nagy Előretörést és a kulturális forradalmat.
tovább

Lukács Gergely Sándor
Kisvállalkozás, nagy lehetőség Magyarországon
A nagyvállalatok érdekérvényesítő képessége világszerte és Magyarországon is csaknem korlátlan. Ezt bizonyítja az is, hogy a nagyvállalatoké csaknem az összes kedvezmény és nettó kedvezményezettjei az önkormányzati és költségvetési támogatásoknak. Lassan már megszokjuk, hogy mindenki a globálisan operáló nagyvállalatokról beszél, miközben tudjuk: világszerte a kisvállalkozások foglalkoztatják a munkaerő több, mint felét; hazánkban még a jelenlegi sanyarú körülmények között is több, mint kétharmadát. Magyarországon nagy hagyománya van a kisvállalkozásoknak; ez gazdaságunk egyik legfőbb erőssége. A kisvállalkozások döntő szerepet játszanak az országban oly égetően szükséges tőkevonzó képesség növelésében, a területi egyenlőtlenségek csökkentésében, a versenyképesség javításában, valamint a foglalkoztatásban. Ugyanis a kisvállalkozásokat a magas foglalkoztatási képesség és a munkaerőre vetített viszonylag alacsony tőkeszükséglet jellemzi.
tovább

Bognár Bulcsu
Tanyapolitika és társadalomelmélet Erdei Ferenc 1940-es évek eleji munkásságában
Az 1940-es évek eleje élesebb cezúrát jelent Erdei írásaiban. Ez a pár év pályáján nem csupán tanyakoncepciójának, hanem egész korábbi szociográfus munkássága és egyúttal társadalomfelfogása újragondolásának az időszakát jelenti. Ebben különösen fontos szerepe volt a korszakban és sajnálatos módon azóta sem kellőképpen méltányolt Hajnal István írásai megismerésének. Hajnal társadalomelméletének beemelése, az ok- és szokásszerűség tipológiájának történeti alkalmazása megtermékenyítően hat Erdeire, amelyet a Hajnalról szóló elemzés , illetve az 1941/42-es esztendők két kötete, A magyar paraszttársadalom , a Magyar tanyák is bizonyít. E két írás témájának különbözősége ellenére magán viseli Hajnal hatását , és legfőképpen a hajnali társadalomszemlélet eredményeképpen ez a két munka jelentősen meghaladja az ezt megelőző időszak szociográfiáinak a színvonalát. Az elemzésem középpontjában álló Magyar tanyák fontosságát ezentúl az is adja, hogy Erdei ahhoz a kérdéshez megy vissza, amely munkássága alapkérdésének tekinthető, és amely az első írásoktól kezdve kardinális szerepet játszik társadalomképében. A pályakezdéstől egészen a kéziratos írásig a külterületi tanyás mezőgazdasági termelésben látja az egész magyar polgári átalakulás letéteményesének tekintett alföldi mezőváros társadalomfejlődésének az alapját. Ez az oka, hogy a tanyák paraszti társadalomfejlődésben betöltött szerepét vizsgáló munka, amely most már a hajnali társadalomszemlélet szemüvegén keresztül láttatja a tanyasi termelés jelentőségét, a legfontosabb Erdei írások közé sorolható.
tovább

Szabady Balázs
A tudomány értékmentességének problémái a totalitárius tendenciák tükrében
A korábbi évszázadokban a tudomány az emberiség számára egy olyan építményt jelentett, ami egyre újabb és újabb igaz megállapításokból épül fel, ezáltal egyre oszlik a homály, terjed a világosság, a tudás, és az emberiség egyre boldogabb lesz. A posztmodern korból visszatekintve viszont – akár tetszik, akár nem – észre kell vennünk, hogy sok korábbi zseniális megállapítás valóságtartalma kérdőjeleződött meg, a tudományos eredmények, pedig nem a homályt oszlatják. Különösebb empirikus bizonyítás nélkül állítható, hogy egy kérdésre adott válasz átlagban öt új kérdést szül. Ezzel függ össze az a paradoxon, hogy a tudás növekedésével egyre jobban kiterjed az, amit nem tudunk, és az arány a tudás és nem-tudás között (amellett, hogy ez nyilván nehezen lenne kvantifikálható) nem szükségképpen javul.
tovább

Jordán Gyula
A kínai gazdasági reform árnyoldalai: a növekvő egyenlőtlenségek
Kínának a gazdasági reformok alatt elért látványos eredményei az egész világ figyelmét magukra vonták. Az 1978 óta tartó folyamat rendkívüli dinamizmusának eredményeként a nemzeti jövedelem évi mintegy 10% körüli ütemben növekedett és vásárlóerő paritáson számolva egyesek szerint Kína gazdasága ma már a második helyen áll az Egyesült Államok mögött, és a trend folytatódása esetén minden esélye megvan arra, hogy két-három évtized alatt világelső legyen. Ilyen magas növekedési ráta fenntartása ilyen hosszú időn keresztül egy hatalmas, jóval több, mint egy milliárd lakosú országban igazi csodának számít a világgazdaság történetében. A gyors gazdasági fejlődés eredményeiből a társadalom túlnyomó többsége részesedett, és a reformok kezdetén az abszolút szegények mintegy 250 millió főre becsült tömege mára a töredékére zsugorodott. Kína nemcsak a világot látja el esetenként dömpingszerűen fogyasztási cikkekkel, de Kínában is számos vonatkozásban valóságos fogyasztói forradalom bontakozott ki. Ezeket az eredményeket a szocialista parancsgazdaságtól való eltávolodás, a piacgazdaságra való fokozatos áttérés révén érte el. A piacgazdaság előtt a hivatalos beszédekben, dokumentumokban ugyan ott díszeleg a „szocialista” jelző, de ez egyre inkább kiüresedik és jelentését veszti, helyette kemény kapitalista, valódi piacgazdasági módszereket alkalmaznak.
tovább

Csáki Zoltán - Juhász Lilla
Kína a tudásalapú gazdaság megteremtésének útján?
Szinte már közhelyszerűnek tűnik ma kínai gazdasági csodáról beszélni. A távol-keleti ország az elmúlt közel három évtizedben igen mély szintről indulva ugyan, de példátlan gazdasági növekedést mutatott fel, ami elsősorban a szinte korlátlan mennyiségű és olcsó emberi erőforrásnak volt köszönhető. Egyre több közgazdász beszél ugyanakkor arról, hogy Kína gazdasági szerkezetváltás előtt áll, és az emberi erőforrás mennyisége és ára mellett hamarosan annak minősége is meghatározó lesz, amiben meghatározó szerepe van az információs, tudásalapú társadalom terjedésének. Írásunkban Kína gazdasági helyzetének felvázolása után azt vizsgáljuk, hol tart ma Kína az információs társadalom felé vezető úton, ebben milyen szerepet játszik az állam, illetve mindez milyen hatást gyakorolhat az ország további fejlődésére.
tovább

Loppert Csaba
Hogyan finanszírozzuk a pártokat?
(A nagy hazugság) „A Magyar Szocialista Párt "belefért" a kampánycélokra felhasználható keretbe” – mondta Szekeres Imre a köztévé reggeli műsorában 2006. május 2-án. Azt óhajtotta ezzel állítani, hogy pártja nem költött többet a 2006. áprilisi parlamenti választásokra, mint amit a választási törvény 1997 óta megenged, vagyis képviselő-jelöltenként 1 millió forintot. Ugyanott egyébként az SzDSz elnöke is magabiztosan jelentette ki: „Az SZDSZ a törvényeknek megfelelő elszámolását le fogja adni, az Állami Számvevőszék pedig azt rendben fogja találni". Kuncze Gábornak „ördöge lett”: az Állami Számvevőszék a pártkönyvek és - számlák „alig” egy évi mélyreható vizsgálata után 2007 júliusában rendben lévőnek találta a 2006. évi parlamenti választással kapcsolatos pártbeszámolókat.
tovább

Nagy Attila
Közelebb az olvasás és értékrend összefüggéseinek felderítéséhez
Dolgozatunkat egy átfogó, a 18 év feletti lakosságra vonatkozó, országosan reprezentatív olvasásszociológiai kutatás összegző, lezáró elemeként adjuk közre. A részletek iránt érdeklődők figyelmét a Magyar Tudomány és a Könyvtári Figyelő című folyóiratok megfelelő számaira irányítjuk. A TÁRKI és az Országos Széchényi Könyvtár közös kutatásának adatai nyomán sokkal jobban értjük például a PISA vizsgálatok ránk nézve lehangoló elemeit. Hiszen itt a felnőttek társadalmáról derül ki, hogy míg 1964-ben a felnőtt népesség 60%-a mondta magáról, hogy évente legalább 1 könyvet elolvas, addig 2005 őszére ez az arány 40%-ra csökkent. Ugyanezen 4 évtized alatt a sajtót rendszeresen olvasók nagyságrendje, némileg visszafogottabb mértékben, de hasonló irányban változott. (Napilapok: 60% – 43%, hetilapok: 37% – 22%, folyóiratok: 23% – 15%. Mindezen adatok kizárólag a saját bevalláson, s nem a megfigyelt tényeken alapulnak!) A 40 évvel korábbi kutatás adatai nyomán a felnőttek hatodát (18%) tudhattuk könyvtárhasználónak, de a „mindent átfogó fejlődés” eredményeként 2005-ben már csupán 11,5%-ról mondhatjuk ugyanezt.
tovább

Evva Ferenc
Az élet keletkezése és a világnézet
Az élet keletkezésének kérdése egyike a legbonyolultabbaknak az emberiség kultúrtörténetében. Erre vall az, hogy ennek csupán ismeretelméleti része az idők folyamán állandó hullámzásban volt és van, kezdettől fogva a mai napig. A megoldásra keresett két szélsőséges válasz végső soron ma is azonos: 1. Az élet keletkezése az élettelen anyagból megfelelő körülmények között az anyagi világban természetes folyamat. 2. Az élet keletkezéséhez közvetve teremtő erő kell, melynek végső oka az anyagi világon kívül keresendő.
tovább

Szegedi László
A bulvár sikertörténete
A People magazin John Lennon 1980-as halálát követően, a példányszám növekedésére ható tényezők képletében így határozta meg a siker lényegét: „Semmi sem jobb, mint egy híresség halála.“ A bulvár mára eljutott addig a pontig, hogy néhány szófoszlányból képes egy teljesen légből kapott történetet kikerekíteni, sőt, a bulvár szolgálatában álló paparazzók hiéna módjára falkába tömörülnek és a halálba űzik az áldozatukat. A bulvársajtó, melynek története Európából indult, a tömegkor sajátos terméke. A londoni Grub Streeten már a 18. században kialakult az ún. írói proletariátus, a filléres újságok („penny press“) és a hírközlés speciális formái. A késő 19. századi amerikai bulvárlapok is a londoni elődeik mintáját követték. Az amerikai újságírásra legnagyobb hatást gyakorló három személyiség szorosan kapcsolódott Európához. Pulitzer József (1847-1911) magyar, az idősebb James Gordon Bennett (1795-1872) skót bevándorló volt, Benjamin Franklin (1706-1790) pedig hosszú időt töltött Angliában (1757-1775).
tovább

Bangó Jenő
A vízparadigma
Bevezetés Ezt isszuk, ezzel mosakodunk, ebben úszunk – a levegő után semmi más elem nem természetesebb számunkra, mint a víz. A tudósok azonban egészen máshogy gondolkoznak erről. Mert ez az anyag az egyszerű H2O formulával egyre újabb rejtélyeket, talányokat ad föl. A világ amelyben élünk tele van problémákal és katasztrófákkal. Problémák és katasztrófäk mindig voltak, de csak a globalizált és mediatizált világban döbbenünk rá igazán horderejükre. A közvetlen fizikai környezettel szociológiailag a legtalálóbban a Maslow-féle (1994) „szükségletpiramis”-nál (annak legalsó fokán) illetve ugyanezzel a gondolattal részletesebben Kalish (2007) művében találkozunk. Maslow szerint az ember állandóan küzd igényei, szükségletei kielégítéséért, amelyek egymással kölcsönhatásban vannak. Kalish szerint idetartoznak a klímaviszonyok, a levegő, a víz és a táplálék is. Maslowot és Kalisht összevetve maradjunk egyelőre a víz témájánál. Mihelyt bizonyos szükségletek kielégítést nyertek (alapigények a piramis első fokán) azonnal aktiválódnak a magasabb szinten található szükségletek: a biztonság és a meghittség. (Geborgenheit), a szeretet és a valakihez tartozás érzése, önmegbecsülés és a másik megbecsülése. És végül az ötödik, utolsó fokon az önmegvalósitás általános igényét találjuk. Egy „jó” társadalomnak tagjait segíteni kellene abban, hogy minden igényét szükségletét ki tudja elégíteni.
tovább

Hantos Krisztina
A nemzeti hatáskörben nyújtható támogatásokról
(Az állami támogatások keretszabályai) A támogatásoknak számos előnyös hatásuk lehet a gazdaság- és versenypolitikára. Lendületet adhatnak új piacok kiépüléséhez, csökkenthetik a vállalkozás-indulással kapcsolatos nehézségeket, megkönnyíthetik a vállalkozás-alapítást. Képesek korrigálni az allokációs- vagy elosztási nehézségekből adódó piaci problémákat és fontos eszközei lehetnek a regionális egyenlőtlenségek kiküszöbölésének. Az utóbbi években egyre gyakrabban környezetpolitikai okokból is alkalmazzák őket. A többség terhére az egyeseknek juttatott kedvezmények ugyanakkor hátrányos következményekkel is járhatnak. Lassíthatják a struktúraváltást, kedvezőtlenül érinthetik a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást. Egy adott országban nyújtott, a többi rendjétől eltérő, túlzott állami támogatás az országok közötti támogatási verseny kialakulásához vezethet.
tovább

Békés Márton
Amerika konzervatizmusai
(Bevezetés) Mielőtt komolyabban elemeznénk a jelenlegi amerikai konzervativizmus főbb irányzatait, meg kell jegyeznünk, hogy az örökség, amit megvédelmezni igyekeznek, egészen eltérő néhány esetben az európaiétól. Három dolgot tehát le kell szögeznünk! (1.) Amikor amerikai liberalizmusról beszélünk, akkor a kulturális liberalizmus szabadelvűségéről van szó, de amikor a gazdasági liberalizmusra térünk rá, akkor rögtön konzervatív értékbe ütközünk, hiszen a liberális, vagy klasszikus közgazdaság – tehát a tőkés gazdálkodás, a kapitalizmus – a par excellence hagyományos amerikai gazdasági rendszer. Irving Kristol meg is jegyzi, hogy „Smith és Burke barátok voltak, akik nagyra becsülték egymás munkáit, és legjobb tudomásuk szerint nem volt olyasmi, amiben konfliktusuk vagy alapvető ellentétük lett volna.” (2.) Amikor pedig baloldalról szólunk, akkor Amerikában az alatt nem is kifejezetten a szocializmust értik, hanem a közterhek növekedését előidéző központi redisztributív gazdaságot, amely a társadalmi egyenlőség növelését célozza és a szociális háló szélesítése, szemeinek sűrítése érdekében a nagy bürokrácia, az adóemelés, a központi tervezés gyakorlatát folytatja. Ez éles ellentétben áll a „szabad versenyes rendszerrel” (M. Thatcher), hiszen keynesiánus megoldásaival inflációt gerjeszthet, a teljes foglalkoztatásra törekedve lenyomja a béreket és bizonyos vállalkozást, befektetést visszafogó hatással is jár. (3.) Az amerikai politika harmadik nagy issue-ja, ügye, a külpolitikai cselekvés módozatai és elvei, már nem annyira egyértelműen párosíthatóak a liberális–konzervatív pólusokhoz, hiszen nem csak a nemzetközi kapcsolatok iskoláihoz való viszont kell előbb tisztáznunk, hanem az egyes korszakok ezekre gyakorolt hatását is figyelembe kell vennünk. Az azonban mégis elmondható, hogy az idealista iskolához inkább a liberálisok, míg a realistához a konzervatívok állnak közelebb.
tovább

Samu Mihály
Etnokratikus nemzetállami jogszemlélet és az európai jogpolitika
„A nemzetközi viszonyokat szabályozó politika tévedései helyrehozhatatlanok; lehet, hogy csak emberöltők multával, de minden bizonnyal megbosszulják magukat. ”Kossuth Lajos Az európai történelmi fejlődés eredménye a jogi kultúra közös vonásainak és humánus vívmányainak a kibontakozása. Ezek speciális jogi értékként konkretizálódnak egyedi jogelvek és jogintézmények (akár családi-, örökösödési-, polgári- vagy közjogi dogmatikai megoldások) formájában. Ám az előzményeket illetően elkülönítendők az értéket jelentő hagyományoktól az antidemokratikus (vagy antihumánus) jogintézmények, amelyek a modern társadalmakban az önkényuralom és az etnokrácia gyakorlatában, valamint az etnokratikus jogszemléletben nyilvánulnak meg. Emiatt a nemzetközi és az európai jog tartalmi kérdéseként tisztázandó a demokratikus integráció elveivel szembenálló etnokratikus nemzetállami társadalomirányítási szemlélet és ennek jogi szentesítése, jogi eszközökkel való támogatása.
tovább

Oláh János
Magyarország bizalmi tőkéje
Sokan nem tudják, hogy mi a társadalmi tőke. Azt még kevésbé, hogy mennyit ér forintban számolva bizalmi tőkénk, ez a láthatatlan és megfoghatatlan közösségi tulajdon, amit nem lehet sem privatizálni, sem elidegeníteni, csak rombolni. De vajon a döntéshozó politikusok, de még inkább szakértőik is tájékozatlanok lennének? Mi a társadalmi tőke? Lényege az emberi közösségek azonosságtudata, közbizalma közösségükben és vezetőikben. Csupa klasszikus liberális tőkeérték! Kész kihívás viszont az elszabadult liberálisok szűkülő csapatának, akiket ma már nyugodtan nevezhetünk antiliberálisoknak, mert az emberi közösségek szabadsága ellen fordultak. A társadalmi tőke közvetlen kihívást jelent neoliberális gazdaságeszméjükre, a gazdaságot a társadalomról módszeresen leválasztó gyakorlatukra. Ezért azután nem véletlen, hogy a társadalmi tőke filozófiájának, ideológiájának, értékeinek, mérésének és hatásmechanizmusainak tudatosítása nem nagyon érdeke az országot elidegenítő és a hatalmat Európában szinte egyedülálló hatékonysággal kisajátító és gyakorló hazai neoliberális elitnek! Érthető, mert a társadalomban zajló valós folyamatok feltárása jólétüket érintené!
tovább

Kopp Mária - Skrabski Árpád
Miért alapvető politikai fogalom a társadalom boldogság érzete?
(Összefoglalás) A tanulmány a szubjektív boldogság érzet országok közötti különbségeit, valamint ezek legfontosabb háttértényezőit tekinti át. Az utóbbi évtizedben a pozitív pszichológiai megközelítés, az élettel való elégedettség, a boldogság vizsgálata hihetetlen módon fejlődik, hiszen bebizonyították, hogy a boldogság mind az egészségi állapot, mind a gazdasági fejlődés szempontjából alapvető tényező. A Hungarostudy 2006 követéses vizsgálat adatai alapján azt vizsgáltuk, hogy kik adtak hat pontnál magasabb értéket egy 1-10-ig terjedő skálán arra a kérdésre, hogy általában mennyire érzik boldognak magukat, illetve hogy milyen korábbi jellemzők jelzik előre a relatív boldogságot ugyanazoknak a megkérdezetteknek a Hungarostudy 2002-es adatai alapján. A követéses vizsgálatban a mind 2002-ben, mind 2006-ban résztvevők közül 4510 személy válaszolt a boldogsággal kapcsolatos kérdésre 2006-ban. Közülük 72% mondta boldognak magát (6 feletti pontszám), a férfiak közül 75%, a nők közül 69%. A 40 évnél fiatalabbak közül a nők boldogabbnak mondták saját magukat, a 40-69 éves korosztályban azonban már a nők sokkal kevésbé boldogok, mint az azonos korú férfiak. Részletesen elemeztük, hogy ebben a két korosztályban milyen társadalmi-gazdasági, társas támogatottsággal összefüggő és pszichoszociális tényezők jelezték előre a boldogság mértékét.
tovább

Prugberger Tamás
Munkavállalói biztonság a globalizációban
(A munkajog dogmatikájának változása a neoliberális gazdaságpolitika előtérbe kerülésének hatására) E munkában a globalizációnak a munkajog dogmatikájára és szociális jellegére kiható következményeit kívánjuk elemezni, majd szólunk e jelenség okairól, ami elvezet bennünket a korábbi szocialista piacgazdaságnak liberálkapitalista piacgazdasággá történő átalakulásához. Ez a folyamat most is tart és igen előrehaladott állapotban van. Ebben jelentős szerepet játszik a hírközlés és ezen keresztül a kommunikáció és az irányítás, valamint a visszajelzés világméretűvé válása, valamint a korábbi kötöttségeknek a liberális politikai befolyás hatására történő oldódása, ami előtérbe hozta a verseny és a küzdelem kiéleződését a társadalmi kapcsolatok minden területén. Főként így van ez a gazdasági életben, ideértve az ipari és az agrártermelést, a feldolgozást, az áruforgalmat, valamint az ezek működését biztosító munkavégzési, foglalkoztatási viszonyokat
tovább

Prékopa András
A bolognai folyamat és a matematikusképzés
A tudománytörténet az 1089-ben alapított bolognai egyetemet tekinti a világ első egyetemének. Az alapítás 900. évfordulóját méltóképpen megünnepelték, és valószínűleg ekkor született meg a gondolat, hogy az európai országok nagy része egységesítse felsőoktatási rendszerét. Tíz évvel később harmincegy európai ország oktatási minisztere aláírt egy egyezményt, mely szerint az angol-amerikai minta szerint átalakítják felsőoktatásukat. Ennek legfontosabb eleme az, hogy az egyetemi képzés ezekben az országokban két egymásra épülő szintből áll majd, melyeket angolul undergraduate és graduate képzésnek, magyarul alapfokú és mesterképzésnek nevezünk. Az alapfokú képzésben a lakosság nagy száma (kb. 45%-a) vesz részt, a mesterképzésben az előbbiek 35%-a részesül, a tervek szerint.
tovább

Bódi Stefánia
A halálbűntetés szabályozásának történeti áttekintése
A halálbüntetés az egyik legrégebbi történelmi múltra visszatekintő büntetés, amelynek jogosságáról, hatékonyságáról a mai napig éles vita folyik szerte a világon. Olyan érvekről van szó, amelyek évszázadok óta lényegében változatlanok. A halálbüntetés pártfogói szerint bűn büntetlenül nem maradhat, az élet elvételéért halál jár, tehát ez az igazságos és arányos büntetés. Úgy gondolják továbbá, az állam büntető hatalma minden korban kiterjedt az élet elvételére, és a halálbüntetés elrettentő, visszatartó hatású büntetés. Véglegesen meggátolja a további bűnismétlést. Azokkal szemben, akikkel alkalmazni kívánják, illetve akikkel szemben eddig is alkalmazták az államok – a diktatúrák önkényes jogalkalmazását kivéve – nyilvánvaló, hogy nem volt más megoldás csak az élet elvétele. Megjavulásuk nem volt várható semmilyen eszközzel sem. Nem feltétlenül antihumánus büntetés továbbá, mert sok múlik a kivégzés végrehajtásán is, amelynek számtalan formája lehet. Korábbi korokban a büntetés nyilvános végrehajtásához ragaszkodtak, ezzel a kezdetleges, primitív gondolattal még a felvilágosult Beccaria is egyetértett.
tovább

Csath Magdolna
Versenyképességünk romlása avagy a kapcsolati tőke és a partikularizmus hátrányai
Ismerjük a mondást: aki leáll, lemarad. Egy országban azonban elég a nemzeti jövedelem növekedésének lelassulása is ahhoz, hogy a gazdaságban és a társadalomban egyaránt csak hosszútávon orvosolható károk keletkezzenek. A The Economist brit gazdasági szaklap 2008. január 12-18-i száma szerint Magyarországon a nemzeti jövedelem 2007 harmadik negyedévi növekedése 2006 ugyanezen időszakához képest mindössze 1% volt. Ugyanez az érték Csehországban 6%, Lengyelországban 6,4%, Oroszországban 7,6% volt. A vizsgált 42 ország közül Magyarország a legutolsó helyen van a nemzeti jövedelem növekedése tekintetében. A munkanélküliség pedig csak 14 országban nagyobb, mint nálunk. Munkanélküliségi mutatónk nagysága 2007-ben meghaladta az eurozóna országainak átlagát. Ugyanakkor a költségvetési hiányunk nem csökkent eléggé. A vizsgált országok között egyedül Pakisztán előz meg bennünket a nemzeti jövedelem százalékában mért magasabb hiánnyal. A The Economist 2008-ra szóló előrejelzése szerint ez a hiány továbbra is magas, 4,4% körül marad.
tovább

Kardos Gábor
Fenntartható-e a demokrácia?
(I. A demokrácia torzulásának okai és ökopolitikai megoldásuk lehetősége) Bármilyen nehéznek tűnik több ezer év illúzióitól és előítéleteitől megválni, bizonyos szükséghelyzetekben az embernek egész világfelfogását gyökeresen át kell értékelnie és a globális ökológiai válság éppen ilyen szükséghelyzet. A nyugati civilizáció sok száz éve beváltnak hitt normái most kivétel nélkül megmérettetnek a fenntarthatóság mérlegén és jó okunk van eleve kételkedni hatékonyságukban, ha egyszer ilyen alapos válsághoz vezettek. Az egyetemes politikai rendszernormaként elfogadott demokráciát is a fenntarthatóság mérlegére kell helyeznünk. Vajon könnyűnek találtatik?
tovább

Perjámosi Sándor
Jánosi Béla (1857-1921), az első magyar nyelvű egyetemes esztétikatörténet szerzője
Jánosi Béla a magyar nyelvű esztétikatörténeti irodalom egyik első művelője, az első magyar nyelvű egyetemes és saját koráig teljes esztétikatörténet szerzője. Bár nem ő az első magyar esztétikatörténet-író, a múlt század első felétől mégis őt tartják a magyar esztétikatörténet-írás megteremtőjének. „Jelentékenyebb előmunkálatok nélkül ez a tudományág nálunk általa egyszerre teljes fegyverzetében lépett a többi tudomány sorába.” – írta róla Kéky Lajos akadémiai megemlékezésében, 1935-ben. Fél századdal később Nagy Endre már kicsit árnyaltabban fogalmaz: „A hazai esztétikai irodalom csendes és szorgalmas munkása volt Jánosi Béla. Legfőbb érdeme egy mondatban kifejezhető: nagyméretű, részletesen tájékoztató, szinte példátlanul adatgazdag egyetemes esztétikatörténettel gyarapította tudományos irodalmunkat. Jánosit nem szoktuk idézni, behatóbb elemzésekért más művekhez fordulunk, nem követjük nézeteit és módszerét – munkája mégis jelen van esztétikai irodalmunkban: Gyakran nyúlnak ehhez a kézikönyvhöz tájékoztatásért.”
tovább

Erős Vilmos
A szellemtörténet
Általában kijelenthető, hogy a szellemtörténet a 19.század végétől a második világháború befejezéséig terjedő időszak nagy történetírási, de talán inkább történetfilozófiai-történetelméleti irányzata . A szellemtörténetnek a legkülönbözőbb értelmezési lehetőségei vannak (külön probléma például, hogy milyen kapcsolata van a 19.századi historizmussal) – ennek mélyebb taglalása azonban nem tartozik jelen munka feladatához. Ugyanakkor például az első konkrét kérdésre adott válasz, hogy mit és kiket tekinthetünk a szellemtörténet előzményeinek – már nagy mértékben függ attól, miképpen értelmezzük az irányzatot. (egyesek például örök szellemtörténetről beszélnek s ezért szinte az összes nagyobb történetfilozófust, történetfilozófiai interpretációt a szellemtörténet manifesztálódásának tekintik.)
tovább

Gáthy Vera
India - kasztrendszer és modernizáció
Az Indiai Köztársaság 2007-ben ünnepelte függetlensége hatvanadik évfordulóját. Ma a világ úgy tartja számon Indiát, mint Kína után a leggyorsabban fejlődő országot. Számos egyéb „leg” is kapcsolható a nevéhez, miképpen büszkén hirdeti önmagáról, hogy a világ legnagyobb demokráciája. Indonézia után Indiában él a legtöbb muszlim. India nukleáris hatalom, a világ második legnépesebb országa, és vélhetően ugyancsak a világ egyik legnagyobb létszámú hadseregét tartja fenn. Még egy fontos „leg” kívánkozik a bevezetésbe: az indiai alkotmány a világ minden bizonnyal legnagyobb terjedelmű írott alaptörvénye, igaz, 2006-ig 96 módosítást ért meg.
tovább

Nemes Károly
Hős a filmben
Hősről (hősnőkről) hallva a filmben mindenki magától értetődően egy vagy több kiemelt figurára, a főszereplőre (főszereplőkre) gondol. Ezt az asszociációt teljesen jogosulttá teszi azoknak a filmeknek a tömege, amelyek dramaturgiai felépítésének középpontjában valóban egy vagy több központi személyiség található. Mondhatni: A film az ő élettörténetüket – illetve annak egy időben behatárolt darabját – adja elő. Ők azok, akik meghatározott – negatív vagy pozitív – viszonyulásra késztetik (magukhoz) a nézőt, kihívnak belőle valamiféle azonosulási vágyat, vagy éppen ellenkezőleg elborzasztva, tagadásra, elhatárolódásra indítják.
tovább

Pikó Bettina
Életmód helyett életvezetés? Egészségkockázatok a posztmodern társadalomban
(Életmód a modern és a posztmodern társadalomban) Az életmód per definitionem szociológiai kategória. Szociológusok sora próbálta meghatározni ezt a rendkívül komplex jelenséget, amelyek közös gyökerét a szükségleteink kielégítésére irányuló magatartási döntések jelentik, amiket a társadalmi helyzetünk által behatárolt alternatívákkal kapcsolatban hozunk. Azonban nemcsak a társadalmi helyzetünk szabja meg életmódbeli döntéseinket, hiszen ebben az esetben az egyénnek nem volna igazán döntési lehetősége, azokat a társadalmi kényszerek diktálnák. Ezzel szemben az életmódunk egyszerre tükrözi a személyes, a csoportbeli és a társadalmi helyzetünk által kijelölt identitásunkat, ahogyan azt Giddens értelmezi. Ez a meghatározás választ ad arra a kérdésre, hogy miért nem lehet az életmódbeli választásokat kizárólag egyéni, vagy pedig csupán társadalmi alapú döntésnek tekinteni. Mindkét szintnek megvan a maga jelentősége az életmód meghatározásban, valójában mind az egyéni, mind pedig a társadalmi hatások beszűkíthetik az egyéni döntések mozgásterét.
tovább

Menyhay Imre
A neoliberalizmus és a dzsungel törvényei (1. rész: A tekintély válsága Európában és Magyarországon)
(A digitalizált dzsungel) A történelem előtti időkben a dzsungel törvényei rendezték az életet, úgy, hogy az élet fennmaradjon és egyre magasabb szintű biológiai szerveződések jöhessenek létre. Ez utóbbiak mai, legfejlettebb formája a mi földgömbünkön az ember. A vadon ama szabályainak köszönhetjük létünket, amelyek még ma is jelentős szerepet játszanak abban, hogy élünk. Ez utóbbiak közé tartozik például a mutáció (az örökletes tulajdonságokat hordozó génstruktúrákban bekövetkezett változások), a szelekció (az erősebb túlélése a gyengébbek rovására), az ökológiai egyensúlyra és homeosztázisra törekvés, valamint az ösztönök és a hajtóerők. Ezekről és még sok minden másról szeretnék olvasóimnak beszámolni, de itt, a bevezetőben, mindenekelőtt szükségesnek mutatkozik röviden bemutatni – a vadon szabályai közül kiválasztott hajtóerők szerepéről szóló tájékozódás céljából – a digitalizált dzsungel lényegét.
tovább

Tóth J. Zoltán
Halálbűntetés és elrettentő hatás: avagy mit mutatnak az empirikus felmérések?
A halálbüntetés kérdése a jelen közgondolkodásban a legnagyobb vitatémák egyike, melyet élesen szembenálló, polarizálódott álláspontok összecsapása jellemez. A legsúlyosabb jogkövetkezmény helyességéről, célszerűségéről, szükségességéről szóló vita témái közül is kiemelkedik az elrettentő hatás problémája, melyet sokan a kérdéskör non plus ultrájának tartanak. Nem véletlen, hogy a kapitális szankcióról szóló diszkusszió leginkább e körül zajlik, mégpedig egyszerre két síkon is. Egyrészt léteznek formállogikai argumentációk, melyek pusztán racionális alapon próbálnak érvelni vagy (retencionista, azaz halálbüntetés-párti oldalról) az elrettentő hatás létezése, vagy (abolicionista részről) annak tagadása mellett. Másrészt azonban születtek olyan érvelések is, melyek nem az a priori (vagy egyesek által annak tartott) logikára, hanem az empíriára kívánnak támaszkodni, vagyis amelyek olyan statisztikai, illetve ökonometriai felmérések lefolytatása révén jöttek létre, melyek tudományos módon próbálják bizonyítani azt, hogy a halálbüntetésnek van, avagy nincs elrettentő hatása. Bár legalább ezen elemzésektől azt várhatnánk, hogy azok elfogulatlan, tényeken alapuló és éppen ezért a tudományos közösségen belül konszenzust élvező eredményekkel szolgálnak, valójában azonban éppoly heves viták kísérik ezeket is, mint a halálbüntetést pusztán logikai következtetések alapján helyeslő vagy ellenző megállapításokat. Ezen felmérések közül egy viszonylag önálló csoportot képeznek egyrészt azok a „korai” kutatások és az azokra adott, szintén empirikus megalapozási igénnyel fellépő kritikák, amelyek a XX. század hatvanas-hetvenes éveiben készültek, másrészt az ezredforduló környékén e témakörben született „újabb” elemzések. Mivel pedig statisztikailag használható volumenű halálra ítélési és (főképpen) kivégzési adatok a modern nyugati típusú jogrendszerek közül egyedül az Egyesült Államokban álltak és állnak jelenleg is rendelkezésre, ezért nem véletlen, hogy a következőkben ismertetendő viták gyakorlatilag kizárólag az amerikai adatokra és az USA-ban végzett felmérésekre támaszkodnak, bár szerzőik eredményeiket és következtetéseiket természetesen általános érvényűnek tekintik.
tovább

Menyhay Imre
A neoliberalizmus és a dzsungel törvényei (2. rész: A szellemi vakság következményei)
tovább

Tóth I. János
Gazdasági szempontból nyereséges, de az érintettek jóléte szempontjából káros vállalkozásokról
tovább

Menyhay Imre
A neoliberalizmus és a dzsungel törvényei (3. rész: Autoritás és személyiség)
(A lelkiélet struktúrája) A lelki élet struktúrájának és szisztémájának felvázolása Freud elévülhetetlen érdeme. Struktúrán egy stabil szerkezetet – a lelki élettel kapcsolatban az agyrétegek egymásra épülésének megfelelően inkább egy stabil építményt – értünk, amelynek építőelemeit az agy egységére való tekintettel aligha lehet fizikai elhatárolással szigorúan elválasztani egymástól. A Freud által felállított struktúra tehát az agy funkciójának komplexitásán belüli pszichodinamikus folyamatok alkotóelemeire vonatkozik. Ha a szerkezet működésbe lép – funkcionál, feladatát ellátja –, azaz rendeltetése szerint működik, és működése nem rapszodikus, hanem szabályos, ha a folyamatok rendszeresen ismétlődnek, akkor szisztémával állunk szemben. A lelkiélet strukturált és van szisztémája.
tovább

Kovács Emőke
A fővárosi mozik a Kádár-korszakban
(Prológus) A mozi a fővárosban listavezetőnek számított a kulturális, szórakoztató intézmények között, hiszen bármikor, bárkinek olcsón a rendelkezésére állt, tekintet nélkül minden társadalmi különbségre. A mozi önmagában is programot jelentett, a filmtől függetlenül. A mozi fénykorában elegendő volt a film és a sötétség, meg a vetítőgép, a néző szórakozni vágyott.
tovább

Pelle János
Madách és a Nő
Mint oly sokakat, engem is fiatalon megragadott Az ember tragédiája. Már serdülőként azon tűnődtem: hogyan ötvözhette ilyen mesterien a költészetet, az európai látókört és a filozófiai mélységet a 19. századi közepén, jórészt Nógrád megyében élő, harminchat éves fiatalember, aki rövid élete alatt Pozsonynál nem jutott tovább Nyugat-Európában? Mitől érezte át olyan intenzíven a kor problémáit, milyen lelki talajon csíráztak ki és szökkentek szárba fő művében Kant és Hegel egyértelműen kimutatható hatásának magvai? A hetvenes években, amikor a pesti bölcsészkaron elvégeztem a magyar szakot, már kisebb könyvtárt tett ki a Madách-irodalom, mely elsősorban az általa felvetett történetfilozófiai kérdésekre keresett választ, különös tekintettel a szerzőnek a néphez való viszonyára, illetve az ötvenes években botránykőnek számító falanszter-színt értelmezte. De az engem izgató kérdésről, vagyis a szerző pszichológiájáról és nőszemléletéről, a szexualitáshoz való viszonyáról meglehetősen keveset lehetett olvasni. Megjegyzendő, hogy bár az irodalomtörténészek az utóbbi évtizedekben figyelemreméltó műveket publikáltak a Tragédia szerzőjéről, de máig nem írtak túl sokat az engem érdeklő problémákról.
tovább

Szarka Evelin
Kuba, egy karibi kommunista sziget - az USA és az EU külpolitikájának ütközőzónájában 1992-2008 között
(Bevezetés) Kuba a karibi térség legnagyobb kiterjedésű szigetcsoportján fekszik. Nemcsak földrajzi fekvése, központi jellege miatt tölt be fontos szerepet az amerikai kontinensen, hanem egyedülálló bel- és külpolitikai vonatkozása tekintetésben is. A Fidel Castro által véghezvitt forradalom az amerikai befolyás megszűnését jelentette a szigeten: ezt követően teljesen önálló, szuverén aktorként lehetett jelen a nemzetközi politikában az egykori spanyol gyarmat. A szocialista, majd kommunista elemek felerősödése az északi szomszéd ellenérzését, bírálatát váltotta ki, majd sorozatos ellenlépésre sarkallta az Egyesült Államok kormányait.
tovább

Erős Vilmos
Történetfilozófiai iskolák vagy irányzatok a XX. században
A következőkben rövid áttekintést adnék a huszadik század legfontosabb történetelméleti, történetfilozófiai irányzatairól. Az irányzatokat csak olyan mélységben idézném fel, amennyiben jelentős szerepet játszottak vagy hatást gyakoroltak a történetírás fejlődésére. Ugyanakkor érdemes mindjárt azt is leszögezni, hogy a történetfilozófiáknak roppant nagy szerepük van a huszadik századi filozófiai irányzatokban, sőt éppen az elmélyült (talán minden korábbinál elmélyültebb) történetfilozófiai érdeklődés a század egyik fő jellegzetessége. Áttekintésünk nagyjából időrendben halad, amint azonban majd kiderül, ezek az irányzatok sok tekintetben egymással szemben vagy egymáshoz képest konstituálódnak, így itt következő részlezetésük logikai-heurisztikus jellegű is.
tovább

Bognár Bulcsu
A paraszti perspektíva a két világháború között. (Erdei Ferenc munkásságának tudásszociológiai összefüggései)
Sok szó esik mostanság a két háború közötti időszak társadalomszemléletéről, a keresztény-nemzeti kurzus konzervatív politikájáról és ezáltal ennek a társadalomszemléletnek meghatározó csoportjáról, a keresztény-nemzeti középosztályról. Noha ez a magyarság megújulását célul tűző csoport társadalomértelmezése elvileg kitüntetett figyelemmel fordult a társadalom legnagyobb csoportja, a parasztság felé, még is meglehetősen kevés szó esik a paraszti társadalmasulásról. Még ritkábban fordul elő, hogy az elemzésekben a parasztság nézőpontja is megjelenjen, noha a harmincas évek fiatal nemzedéke, elsősorban a népi szociográfiákon keresztül, már a korszakban is igyekezett ezt a perspektívát megjeleníteni. Ez az írás ennek a nemzedéknek kétségtelenül egyik legjelentősebb és leginkább ellentmondásos alakjának, Erdei Ferencnek a társadalomszemléletének vizsgálatán keresztül szeretne ezen paraszti nézőponthoz közelebb kerülni. Ennek érdekében Erdei felfogásának társadalmi meghatározottságait, tudásszociológiai helyzetét elemzem. Annak a sajátos paraszti társadalmi helyzetnek a szerző világlátását befolyásoló jegyeit, amelynek lenyomatai határozottan megjelennek nem csupán Erdei Ferenc, hanem nemzedékének paraszti származású közszereplői, tudósai és politikusai gondolkodásában.
tovább

Ankerl Géza
A népek önrendelkezési jogának gyakorlásáról - Koszovó és Székelyföld
A népek önrendelkezési joga minden embernek saját maga feletti önrendelkezésének elismeréséből vezethető le. Kinyilatkoztatásának egyik legfontosabb dokumentuma a tizenhárom észak-amerikai gyarmat 1776. július 4-i függetlenségi deklarációja, az Amerika Egyesült Államok megalapításának alapokmánya. A jelen korban, a második világháború után az európai dekolonalizációval kapcsolatban tűzte e jog elismerését az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) napirendjére . A népek önrendelkezési jogát felvették, mondhatjuk „bemásolták” a Harmadik Világ országainak 1955. évi áprilisi afro-ázsiai konferenciájának bandungi végnyilatkozatába. Majd 1976. július 4.én megszületett Algírban a Déclaration universelle des droits des peuples (Népek jogai egyetemes nyilatkozata), azután pedig 1981. június 28-án Nairobiban a Charte africaine des droits de l’homme et des peuples. (Az ember és a népek jogainak afrikai nyilatkozata).
tovább

Nemes Károly
Milyen egy rossz film?
Ismerősei érdeklődésére, a film milyenségét illetően, meglehetősen általánosként hangzik el, az adott művet már megtekintettől, a válasz: Rossz a film! (Előfordul, hogy az illető még valamiféle indoklással is megpróbálkozik.) Az igényesebbek igyekeznek –, nem feltétlen sikerrel – a kritikákból tájékozódni. De persze nehéz a szakemberrel azonos alapokra helyezkedve megítélni egy műalkotást. S a filmek sokféleképpen rosszak, mert nagyon különbözőek. Feltételesen, de talán nem alaptalanul, el lehet három nagy filmcsoportot különíteni.
tovább

Varga Csaba
Jogfelfogások és jogfilozófiák (A jogi bölcselkedés jövője)
(1. Kérdés és tudás) Ha valóban vannak nagy igazságaink, úgy azok nem változtak s nem is változnak az idők során. Már pedig hiszem, hogy voltak és vannak ilyenek. Az idők változása egyébként sem annyira valaminek az igazságáról szól, legfeljebb — ugyanúgy, ahogy bennünk is régi felismerések folyvást továbbélnek, hogy új és új problémáinkkal szembesülve további színeket, kapcsolódásokat tárjanak fel és mindezzel mélyebb üzeneteket közvetítsenek — ezen igazságok gazdagodásáról és benső gyarapodásáról, amiként egy emberöltő összegződésében is (koncentrikus vagy éppen dekoncentrikus körökként) egymásra halmozódhatnak tapasztalatok, új belátásaikkal folyvást megújuló szintéziskezdeményekben öltve testet.
tovább

Csajághy György
A "Lehel-kürt" problematikájának néhány kérdéséről
A jászberényi Jász Múzeum legféltettebben őrzött kincse egy elefántcsontból készült becses tárgy, melyet „Lehel-kürt”, vagy „Jászkürt” néven ismer a tudomány és az érdeklődő közönség. A kürtről manapság viszonylag ritkán esik szó, noha komoly szak- és egyéb irodalmi háttérrel rendelkezik a különböző tudományágak (régészet, művészettörténet, történettudomány, zenetudomány stb.) eltérő, ám egymással szervesen összefüggő megközelítésének tükrében.
tovább

Garaczi Imre
Konzervatizmus: szerep, morfológia és világrend
tovább

Balázs Judit
Új típusú ellenségkép - asszimetrikus háború - az ellenség haszna
tovább

Naárné Tóth Zsuzsanna - Ortlovits Zsolt
Járadékelméletek - a termelési tényezők szerepéről, a földjáradék jövedelemelosztási jelentőségéről
Piacgazdasági viszonyok között a földjáradék olyan pénzben megjelenő jövedelem, melyet a föld, mint korlátozottan rendelkezésre álló termelési tényező tulajdonosa a termelésbe való bekapcsolásáért, illetve bérleti viszonyok esetén használatának átengedéséért fizetett díjként kap.
tovább

Prugberger Tamás
Termelő- és fogyasztóellenes törekvések a multinacionális tőke haszonmaximalizálása érdekében
(1. A termelők ellehetetlenítésének és a fogyasztók megkárosításának előzményei) 2008 nyarának és kora-őszének az eseményei azt mutatták, hogy a globális nagytőke elérkezettnek látta az időt, hogy nemcsak a magyar, hanem az Európai Unióba belépett összes közép-, és kelet-európai új tagállamokban egzisztáló mezőgazdasági termelőkkel szemben egy koordinált, össztűz jellegű támadást indítson. Ennek a magatartásnak nem leplezett célja, hogy a nyugat-európai és az észak-, és dél-amerikai farmgazdaságok javára a közép-, és a kelet-európai piacról kiszorítsa ezeknek az új tagállamoknak a termelőit, az élelmiszerpiacról is. Ma már egyértelműen látható, hogy az ezekben az országokban letelepedett nagytőke azért sürgette az 1990-91-ben bekövetkezett rendszerváltozásokat követően a centralizált, szocialista modellű állami vállalatok sürgős eladását a nyugati inter-, és szupranacionális cégeknek, hogy megszerezhessék eme államok, a szocializmus idején kialakult és bejáratott piacait.
tovább

Bognár Bulcsu
Erdei Ferenc szociológiája a két világháború közötti tudományos és közéleti diskurzus türében
A magyar szociológiatörténet egyelőre megírásra váró története kevés gondolkodót tekint a második világháború előtti időszakban kikerülhetetlen szerzőnek. Az egyetemi tematikákban, szigorlati tételsorokban is tükröződő közfelfogás lényegében két csomópontot érzékel: a századfordulót követő időszakban a Huszadik Század Körének társadalom és társadalompolitikai vizsgálódásait, illetve a két világháború közötti időszakban a népi szociográfusok tevékenységét. Ha azonban csak egyetlen szerzőt kellene megneveznünk ebben a félévszázados intervallumban, akinek eszmetörténeti jelentősége vitán felül áll, akkor bizonyosan Erdei Ferencre esne a választás. Ő az a szociográfus, szociológus, akinek társadalomértelmezése a mai napig alapvetően orientálja a szociológusok megközelítését a magyarországi polgárosodás elemzésében. Erdei elhíresült „kettős struktúra” koncepciója a szaktudomány képviselői szemében változatlanul a sajátos magyar társadalomfejlődés leginkább érvényes értelmezése. A fenti összefüggések fényében érdekesnek tűnik megvizsgálni, hogy a társadalomtudományos gondolkodásunk ezen alapvető szerzője milyen pozíciót töltött be kora, a két világháború közötti időszak tudományosságában, az akkori hivatalos szociológia, történettudomány viszonyrendszerében. Tekintettel arra, hogy munkásságának legalább ilyen hangsúlyozottan közéleti vonatkozása is van, indokoltnak tűnik pozícióját a korabeli közéleti diskurzusban is elhelyezni.
tovább

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969