2013. I-VI
 


Tefner Zoltán
Külpolitika, népcsoport, tömegtájékoztatás
Az osztrák–magyar liberális sajtó és a második búr háború Az 1900-as évek elején a dualista rendszerű Osztrák–Magyar Monarchia belső válságát élte. Az európai hatalmi egyensúly szempontjából pótolhatatlan kelet-európai térség mint geopolitikai és külpolitikai fogalom hosszú évszázadokon át azonos volt a Habsburgok Ausztriájával. Az ország már 1848–49-ben, de a Habsburg Birodalom későbbi sorsfordulóinak idején (1859-ben, 1866-ban, 1870-ben) is mindig megőrizte integritását és nagyhatalmi súlyát. Ennek a túlélési képességnek több oka van, de a legkézenfekvőbb az, hogy az európai hatalmi politikában részt vevő országok mindegyikének — bár más-más okok miatt — szüksége volt létezésére. A nélkülözhetetlen geopolitikai szerepet a monarchia meghatározó politikai erőalakzatainak többsége teljes mélységében megértette, s hosszú évtizedeken át úgy alakította politikai tevékenységét, hogy a birodalom összetartó ereje ne gyengüljön. Ez a megértő gesztus fejeződött ki az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezésben is, amikor a birodalom két meghatározó politikai ereje, a magyar és a német elem közötti kompromisszum formájában jött létre a dualista rendszer, a kétközpontú birodalom két politikailag is egyenrangú fővárossal, Béccsel és Budapesttel.
tovább

Schultheisz Emil
Az ókori medicina hagyományozódása az egyházatyáknál
Az ókori orvostudományt követő korszakot, a kereszténység első századait, az egyházatyák korát a természettudományok és az orvoslás szempontjából terméketlen periódusnak tartották. Még a legújabb tudománytörténeti és orvostörténeti kézikönyvekben is alig néhány mondat olvasható róla. Úgy tetszik e munkák alapján, mintha a görög-római medicina Galénosz nevével fémjelzett utolsó felvirágzását követően a szerzetesi medicina VIII–IX. századi kibontakozásáig, illetve az első nyugati orvosi főiskola (Salerno) megjelenéséig az orvoslás és a természettudományok szempontjából üres lett volna a korszak.
tovább

Ugrai János
Német szóra menő pataki diákok
Horvay Róbert 1937-ben a Debreceni Szemle hasábjain megjelent hasonló című dolgozatában azt támasztotta alá adataival, hogy a XVIII. és a XIX. század fordulóján az addig feltételezetthez képest jóval erősebb német nyelvűség jellemezte hazánk legnagyobb református kollégiumát. Kiemelte, hogy már II. József nyelvrendelete előtt, sőt, a kalapos király halála utáni ellenséges hangulatban is rendszeresen rászánták magukat a debreceni diákok a német nyelv tanulására. Különösen nagy szerepet játszottak ebben a szepességi városok (Késmárk, Lőcse, Igló), amelyek egyrészt fogadták a tanulni vágyókat, másrészt saját ifjaikat Debrecenbe küldték, s ezáltal kétoldalú, nem csak a nyelvtanulásra épülő kapcsolatot alakítottak ki. Ezzel a dolgozattal célunk kettős. Először arra törekszünk, hogy áttekintsük a német nyelv tanításának országos és debreceni fejleményeit. A probléma tágabb összefüggéseinek a felvázolása után pedig részletesen megfigyeljük a másik nagy református intézménynek, a sárospataki kollégiumnak a német nyelv bevezetését célzó intézkedéseit, erőfeszítéseit és ezek eredményét. Reményeink szerint munkánk következtetései megfelelő alapul szolgálhatnak az alföldi és a zempléni kollégium ilyen irányú összehasonlításához, s dolgozatunk hozzájárul a hazánk felvilágosodás kori modernizációjának e fontos, manapság elhanyagolt problémájára irányuló vizsgálathoz.
tovább

Szulovszky János
Egy téves adat terjedése
A Magyar Mythologia köteteit elégető Ipolyi Arnold legendájának forrásai „Azért nehéz megcáfolni a legendákat, mert megvan az a jól ismert tulajdonságuk, hogy a valóságot, a tényeket a legtöbb esetben a vágyak irányába tolják el, vagyis a torzítás szívünk szerinti, a legenda majdnem mindig azt mondja, amit éppen hallani szeretnénk. Ez történt Ipolyi művével is, amikor időről időre szerették volna kiiktatni a magyar néphit-, vagy ahogy korábban mondták, a magyar ősvallás-kutatás történetéből. Ilyenkor mindig felkapták a legenda terjesztői az ál-»tényeket«, hogy Ipolyi elégette művét, hogy a fiatal szerző dilettáns volt, hogy nem ismerte a finn anyagot, hogy romantikus szemléletű volt, hogy elfogult volt a magyar mitológia párhuzamainak kiválasztásakor.” E megállapítás Hoppál Mihálytól származik, aki különösen sokat tett azért, hogy végre tárgyilagosan értékeljék a tudós püspököt és úttörő szintézisét. Újra és újra adatokkal igazolta: nem igaz, hogy Csengery Antal megsemmisítő kritikája után Ipolyi elkeseredésében tűzbe vetette a Magyar Mythologia megmaradt példányait, s az sem állja meg a helyét, hogy többet nem foglalkoztatták a folklór kérdései. Mégis, jó néhányan nehezen akartak és akarnak meghajolni a tények előtt. A jeles folklorista negyvenéves volt, amikor a Valóság húsz évvel ezelőtti évfolyamában megjelent a Legendák Ipolyiról és a Magyar Mythologiáról című tanulmánya. E sorok írója történetesen éppen negyvenéves most, amikor Hoppál Mihály hatvanadik születésnapja alkalmából azzal köszönti a jubilánst, hogy újabb filológiai adatok bevonásával igazolja a legenda megalapozatlanságát. Már csak azért is, mert, „sajnos, nem elég egyszer megcáfolni a félreértéseket és félremagyarázásokat”.
tovább

V. Molnár László
Életutak találkozása: Tessedik és Szamborszkij
Kapcsolattörténeti adalékok két polihisztor tevékenységéhez A XVIII–XIX. század fordulója Közép- és Kelet-Európában bővelkedik olyan életutakban, amelyek számos hasonlóságot, sőt szinte teljes analógiát mutatnak. Közéjük sorolható Tessedik Sámuel (1742–1820) és Andrej Afanaszjevics Szamborszkij (1732–1815) életműve is, hiszen mindketten lelkészek, kiváló agrárszakemberek, nagy műveltségű polihisztorok, reformokat sürgető, a parasztság anyagi, erkölcsi és szellemi színvonalának emelését szorgalmazó személyiségek voltak. Közös bennük, hogy eredményeik ellenére újító kezdeményezéseik végső soron kudarcra lettek kárhoztatva Európának ezekben a jobbágyfelszabadítástól még távol álló térségeiben. E két tudós férfiú szakmai kapcsolatai, személyes találkozásai és levélváltásai — kétszáz év távlatából is — méltók az utókor figyelmére, s a magyar–orosz kulturális érintkezések egyik értékes, ez ideig mégis alig ismert fejezetét alkotják. Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy felidézzük ezeket a találkozó, rövid időre „összeölelkező” és egymást gazdagító, ösztönző életutakat, amelyek a kulturális kontaktológia szempontjából néhány tanulsággal szolgálnak.
tovább

J. Nagy László
Jean Monnet (1888–1979)
Ha meg kellene neveznünk azt a személyiséget, aki a legtöbbet tette az európai integráció megvalósulásáért és intézményeinek a kialakításáért, az kétségtelenül Jean Monnet lenne. Meghatározó szerepét mind az európai egység lelkes hívei, mind kritikus építői elismerik.
tovább

Sziklai István
A magyar katolikus egyház kriminalizálásának főbb vonásai (1950)
Tanulmányomban arra a kérdésre próbálok választ keresni, hogy az 1945 utáni történelmi események milyen hatással voltak a katolikus egyházra (mint intézményre és közösségre), az egyház tagjaira (a sekrestyéstől az esztergomi érsekig), a vallásos szervezetekre és elsősorban az ország lakosságára, a magyar társadalomra. Meglátásom szerint az elmúlt több mint ötven esztendő vallási változásainak egyik nagyon fontos kiindulási pontját az 1945 és 1955 közötti időszak rejti magában, s ebből a periódusból is kiemelkedik az 1950-es és az 1951-es esztendő. Megítélésem szerint ekkor történtek azok az események, amelyek fontosságukat tekintve prioritást élveznek a későbbi fejlemények megértésében.
tovább

Mezei Ottó
Egy művészeti iskola hetedfél évtizede II.
Az iparművészeti iskola (1880–1945) és a (nemzeti) kultúra szolgálata 1896 és 1919 között az intézmény szervezete és felszereltsége nagy változásokon ment át. A kiképzési idő 1911-ben életbe léptetett módosítása a végső eredménye volt az 1904. évi új szervezeti és szolgálati szabályzatnak. A millenniumot követő éveket a bizakodó hangulat ellenére valójában általános pangás jellemezte. Az iskola látogatottságának rohamos növekedése 1901-től megszűnt. „Csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudunk ifjainknak megfelelő foglalkozást szerezni — olvasható az évkönyvi beszámolóban —: munka hiányában a művészi iparosok műhelyei üresek; díszítőfestők, épület- és ornamentális szobrászok stb. félerővel, ha nem még kevesebbel dolgoznak.” A beígért kőfaragó- és asztalosműhely beindítása évről évre halasztódott. A felvételre jelentkezőket 1902-től szigorúbb elbírálásnak vetették alá, mint addig. 1904-től a rendes és a vendéglátogató tanulók kategóriája mellett külön csoportot alkottak a megfelelő iskolai végzettséggel nem rendelkező rendkívüli tanulók. A felvételi vizsga külön gyakorlati résszel egészült ki.
tovább

Vigh Károly
A fajvédelemtől a nemzetvédelemig
Gömbös és Zsilinszky közös politikai útja és szétválásuk története Zsilinszky Endre a Horthy-korszakban, az 1920-as évek elején Szózat című napilapja révén vált ismertté. Ugyanakkor Gömbös a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) vezetőjeként még egy gyékényen árult Zsilinszkyvel a szélsőséges nacionalizmus, a militarizmus és a fajvédelem hirdetésében. Lapjában Zsilinszky azt az elvet vallotta, hogy országosan ismert személyiségek írásai jelenjenek meg kulturális rovatában. Így a Szózat az író Csathó Kálmán, Herczeg Ferenc, Tersánszky Józsi Jenő, a történész Domanovszky Sándor és Hekler Antal, a későbbi igazságügyminiszter Lázár Andor, az evangélikus püspök Raffay Sándor, a publicista Spectator (Krenner Miklós) és Szini Gyula írásai révén vált ismertté.
tovább

Szűcs Magdolna
Az egységes birodalmi jogrendszer kialakulásának folyamata az ókori Rómában
Fénykorában, Traianus császár idejében a Római Birodalom kétmilliónyolcszázezer négyzetkilométernyi területen foglalta magában az akkori úgynevezett civilizált világot. A területén élő népek mindennapi életének egységes szabályozását az egységes jogrendszer kiépítésének hosszan tartó folyamata kísérte, amely éppen az általános válság és a birodalom bukása idején tetőzött. Mind a birodalom egységes kormányzásának jogi rendezésében, mind a lakosság életének egységes jogi szabályozásában Róma régebbi korok és más népek tapasztalatait is hasznosította. Ezt az egységesítési folyamatot két fő kérdés vizsgálatával követjük nyomon. 1. Hogyan tudták megvalósítani és szabályozni az áruk és a szolgáltatások forgalmát a különböző, saját írott vagy szokásjoguk szerint élő népek között (azaz hogyan tudták kialakítani az egységes magánjogot)? 2. Hogyan sikerült megszerezni és megtartani a hatalmat a Rómához eltérő alapon és módon csatolt népek felett, s hogyan tudták megszervezni a közigazgatást a birodalom egész területén (azaz hogyan sikerült megvalósítani az egységes közjogot)? (1)
tovább

Kéri Katalin
Mozlim csillagászat a középkorban
(Mozlim vallás és csillagászat) A Korán számos szúrája tartalmaz leírásokat csillagászati jelenségekről és égitestekről. Külön szakaszok találhatók a mozlimok szent könyvében, amelyeknek címe égi jelenségekre utal: a csillagokra (53. szúra), a Holdra (54. szúra) és a Napra (91. szúra). E részekben csakúgy, mint a Mohamed által közvetített isteni kinyilatkoztatások egyéb részleteiben, világosan az áll, hogy „Allahé (mind)az, ami az egekben és a földön van”, (1) ő az, aki az égboltot „építette”, s a földet „kiterítette”. (2) A Korán gyakran szólítja fel a hívőket az ég és a föld tanulmányozására, hogy Allah művét minél inkább megismerjék, s hogy hitüket próbára tegyék. Isten abszolút mindenhatóságába vetett hitük a mozlimok számára a csillagászattal kapcsolatosan is egyértelművé tette, hogy az örök törvényeket nem „meghozzák”, hanem Allah teremtette és őrzi őket — az égitestek mozgásának esetében is. Így az égi jelenségek és objektumok tanulmányozása fontos, ám nem amiatt kell ezt végezniük a mozlim embereknek, hogy Isten akaratát tudakolják, hanem hogy vizsgálatukból épüljenek. (3)
tovább

Kun Miklós
A Csokoládé írójának titka
Sztálin és Taraszov-Rogyionov „Fáj, hogy megölnek és bemocskolnak, mindenkinek tudomására hozzák, milyen aljas gazember volt a kormányzósági Cseka egykori elnöke, akit megvesztegetésen értek, s ezért agyonlőtték a kapitalizmus fölött aratott győzelem jegyében” — kesereg Alekszandr Taraszov-Rogyionov Csokoládé című regénye lapjain Zugyin, a könyv főhőse. (1) 1922 júliusában, amikor a később világszerte átütő sikerű mű először napvilágot látott a párt és Komszomol országos vezetői által szerkesztett, ám az orosz „magasértelmiség” körében nem túl népszerű moszkvai Molodaja gvargyija című orgánumban, a folyóiratnak ezt a dupla számát az olvasóközönség szabályosan szétkapkodta és ronggyá olvasta. Akkoriban főleg romantikus fiatalok rokonszenveztek a szerző által nagy szeretettel ábrázolt bolsevik politikussal, aki afféle orosz kisvárosi Saint-Justként előbb lesújt az „ellenforradalmárok”-ra, majd őt magát ítélik el „bujálkodás”, korrupció és árulás hamis vádjával. Különös módon számos kortárs követésre méltó hősiességet látott abban az ünnepélyes méltóságban, amellyel a regényben Zugyin a saját sorsa fölé rendeli az ügy érdekeit, s a siralomházban újragondolván életét, már-már diadalittasan várta kivégzését. Mások szemében viszont — s bizonyára ők lehettek többen — Zugyin fanatikus messianizmusa művinek, értelmetlennek látszott. Később, a megfeszített ötéves tervek, a milliók halálát okozó kollektivizálás és a konstruált politikai perek zárt világában Taraszov-Rogyionov felfogása még szörnyűbb benyomást kelthetett. Ám a nyugati baloldali értelmiségiek idegeit ez a regény még sokáig kellemesen borzongatta: a Csokoládé nagy fáziskéséssel bár, de a fasizmus németországi győzelme után, majd a spanyol polgárháború alatt katartikusan hatott az európai meg a tengerentúli kommunistákra és „útitársaik”-ra. Nekik fogalmuk sem volt arról, hogy a regényt időközben kivonták a szovjet közkönyvtárakból, s az 1930-as évek végén a „trockista ideológiai kártevő” szégyenbélyegét viselő Taraszov-Rogyionov kivégzőosztag elé került. Zugyinhoz hasonlóan az „övéi” jóvoltából.
tovább

Kiss Henrietta
Páneurópa-szekció Magyarországon (1926–1932) I.
(Richard N. Coudenhove-Kalergi, a Páneurópa Unió alapítója) Az osztrák Richard N. Coudenhove-Kalergi zseniális különcként az 1920-as évektől szinte vallásos fanatizmussal szervezett „pártok feletti tömegmozgalmat” az európai államok egyesülése érdekében. Azon kevés modern kori személyiség közé tartozott, akik hivatalos megbízás nélkül alapítottak egy egész kontinens sorsát befolyásoló szervezetet. (1) A két világháború közötti legnagyobb és legsikeresebb európai magánegyesítési mozgalom alapítója és propagandistája 1894. november 17-én Tokióban született osztrák arisztokrata diplomata és japán felesége második gyermekeként. „Egy európai férfi és egy ázsiai nő gyermekeként nem nemzeti fogalmakban, hanem kontinensekben — Ázsia, Európa — gondolkodtunk” — írta visszaemlékezésében. (2) Gyermekéveit a Cseh-erdőben fekvő ronspergi családi kastélyban töltötte, majd a jó hírű bécsi Theresianumban tanult filozófiát és újkori történelmet. 1913 telén Bécsben ismerkedett meg Ida Rolanddal, a Burgtheater népszerű és sikeres színésznőjével, akivel nem sokkal később házasságot kötött. A színésznő később feladta pályáját, s férje munkatársa lett. (3) Az első világháborúban „alkalmatlanság” miatt felmentették a katonai szolgálat alól. A háború után a Neue Rundschau és a Zukunft című lapok munkatársa lett. A bécsi Humanitas szabadkőműves-páholy tagjaként 1922 januárjától az európai országok gazdasági és politikai közeledését szorgalmazta. 1919-ben az Egyesült Államok népszövetségi csatlakozásának lehetőségeit keresve jutott arra a felismerésre, hogy a világ öt nagy térségre tagolódik: a már megszerveződött Pánamerikára, északon Szovjet-Oroszországra, délen a brit impériumra, a Távol-Keleten Japán és Kína mongol népi blokkjára és a még teljesen szervezetlen Páneurópára. Az amerikai Alfred Hermann Fried Panamerika című könyvének ismeretében a pánamerikai együttműködésből vezette le Páneurópa új fogalmát, amelyet találóbbnak tekintett az Európai Egyesült Államokénál. (4) Megvalósulásától elsősorban az új világháború kitörésének megakadályozását, gazdaságilag pedig a vámhatárok nélküli nagy európai piac létrejöttét remélte.
tovább

Bán Éva
Az Estado Novo politikai rendszere
António de Oliveira Salazar Estado Novója nem tartozik azok közé az államok közé, amelyeket a történészek a zsidókat a holokauszt elől mentő országok között emlegetnek. Pedig a legújabb kutatások szerint több mint százezer ember köszönheti életét az európai kontinens legnyugatibb országának. (1) Nem egyszerűen nagylelkű humanitárius gesztusról volt szó, hanem arról, hogy a második világháborúban, Portugáliához hasonlóan, a többi semleges állam is figyelembe vett bizonyos politikai, biztonsági és pénzügyi szempontokat, amikor határai közé engedte a fenyegetett zsidókat. Portugáliának a második világháború idején követett külpolitikája nem érthető meg, ha nem tekintjük át legalább vázlatosan az Estado Novo fő jellemzőit és a korabeli diktatórikus rendszerekhez viszonyított különbségeit.
tovább

Eszenyi Miklós
Adalékok Gerő Ernő életéhez, különös tekintettel 1944-es tevékenységére
1995-ben fiatal történészként néhai mesterem, Gosztonyi Péter segítségével a berni Schweizerische Osteuropa Institut ösztöndíjasa voltam. Magyarország 1945 és 1956 közötti történetével foglalkoztam. Gosztonyi –– aki akkoriban az intézet könyvtárának igazgatója volt — hívta fel figyelmemet arra a három dokumentumra, amelyet Gerő írt. Ezek eredetije a Politikatörténeti Intézet levéltárában található. A három írásmű azért érdekes, mert Gerő — Rákositól és sok más korabeli politikustól eltérően — nem írta meg visszaemlékezéseit. A Gerő-féle feljegyzések felkérésre készültek; kettő Korom Mihály akadémiai doktori disszertációjához. Az első feljegyzésen (I.) 1972. május 15-ei dátumot találunk, ebben Gerő huszonöt pontban válaszolt a kérdésekre (a dokumentumokat az egyszerűség kedvéért római, a kérdéseket pedig arab számmal jelöltem). A kiegészítő kérdésekre 1972. június 22-ei keltezésű levelében válaszolt (II.). A harmadik feljegyzés (III.) szintén felkérésre készült, Nyikolaj Sztyepanovics Derzsaluk kandidátusi disszertációjához tartalmazott válaszokat, 1976. december 21-ei keltezéssel. (1) Az említett történészek bizonyos részeket felhasználtak Gerő visszaemlékezéseiből; most –– a három anyag alapján — egész 1944-es tevékenységét próbáljuk rekonstruálni. Mindezeket olyan adalékokkal egészítettem ki, amelyek kevésbé ismertek. A Gerő által leírtakat szöveghűen közlöm.
tovább

Sashalmi Endre
Az Európa-eszme változása a kora középkortól a XVIII. század végéig
Az Európai Unió folyamatban levő keleti bővítése idején gyakran hangzik el, hogy a kelet-európai országok egy részének belépésével lezárul egy korszak Európa történetében, amely a hidegháborúval vette kezdetét. Valóban, a Nyugat-Európa–Kelet-Európa dichotómia Churchill 1946-os fultoni beszéde (a hidegháború emblematikusnak tekintett kezdete) után a politikai szakzsargon részévé vált, akárcsak a szintén Churchill által alkotott vasfüggöny kifejezés.
tovább

Tarjányi Eszter
A dzsentri exhumálása
(A dzsentrikérdés és a dzsentriregény) Gondolkodásunknak léteznek régen letűnt, az évtizedek alá mélyen elhantolt tetszhalottjai. Érezzük érvénytelenségüket, unalmassá vált közhely voltukat, de beszédmódunk és a szókincsünkhöz tapadó értékítéletek érvényben tartják, folytonosan újraélesztik, nem engedik véglegesen távozni őket. Gondolkodásunk egyik ilyen, vérátömlesztésekkel újra-újraélesztett teteme a dzsentrikérdés, amelyet halottá kellene végre nyilvánítani ahhoz, hogy exhumálni lehessen.
tovább

Kiss Henrietta
Páneurópa-szekció Magyarországon (1926–1932) II.
(További európai szervezetek) Az európai egyesítés kérdéseivel foglalkozott az Interparlamentáris Unió magyar csoportja is, ahol elsősorban az európai vámunió ügyeit tárgyalták. Ebben Szterényi József egykori kereskedelmi miniszter volt a hangadó, aki az európai államok gazdasági korlátainak megszüntetésére több szakaszból álló tervet dolgozott ki: 1. A feltételek megteremtése: a) a kiviteli és behozatali tilalmak teljes felszámolása, b) a pénzügyi kérdésnek valamennyi európai államban való tisztázása, c) a kiviteli prémiumok valamennyi formájának felszámolása. 2. A kötött gazdasági rendszerből a kereskedelmi szerződések rendszerébe való átmenet, a vámtarifák egységesítése. 3. A nagyiparok nemzetközi kartellrendszerének létrehozása.
tovább

Czettler Antal
Franklin D. Roosevelt háborús politikája I.
Az amerikai külpolitika ellentmondásai és fordulatai a második világháború előtt és alatt (Bevezetés) E tanulmány célja az amerikai külpolitika elemzése egy olyan időszakban, amely talán a legnagyobb mértékben befolyásolta a XX. század második felében kialakult világrendet. Az 1937 és 1945 közötti időszak amerikai külpolitikáját teszem vizsgálat tárgyává. A bevezetőben hangsúlyozom: távol áll tőlem minden determinista szemlélet, nemcsak annak marxista változata, de a magasabb színvonalú, spengleri világnézet is a kultúrkörök elkerülhetetlen hanyatlásáról. A nagy németalföldi kultúrtörténésszel, Johan Huizingával együtt vallom: „A történésznek kutatási tárgyával szemben nem szabad determinista álláspontot elfoglalnia. Állandóan bele kell helyeznie magát a múlt olyan pillanataiba, amikor a felismerhető tényezők még különböző eredményekre vezethetnek: ha Salamisról beszél, akkor még lehetséges, hogy a perzsák fognak győzni.”
tovább

Obrusánszky Borbála
A billog és keleti párhuzamai
A korai magyar királyság államigazgatásának egyik különleges tárgya volt a billog, más néven idézőpecsét, amelyet a XI–XIII. században működött királybírói intézmény használt. A billog eredete máig sem tisztázott, a témával foglalkozó kutatók a formai hasonlóságok alapján úgy vélik, Bizáncból és Nyugat-Európából származhat.
tovább

Gyüszi László
Az utolsó politikus Pázmándy és a magyar–francia barátság
Pázmándy Dénes, az 1848-as képviselőház elnöke 1849 nyarán, miután Haynau katonái elfogták és bebörtönözték, pozsonyi rabságából apjának címzett hosszú levelében részletesen beszámolt reménytelen sorsáról, a börtönéletről, a kivégzésekről, s végül a hazáját mindig becsülettel, hűséggel szolgáló politikus gyermekeire gondolva rezignáltan ezt írta: „Mind szót fogadjanak, jól viseljék magukat, nem kell a tanulást nagyon szorítani, mert nekem ugyan, ha élek, egyik gyerekemből sem lesz politikus, sem hivatalnok”. Ezt a végrendeletszerűen hangzó apai döntést azonban az egyik fiú, a legfiatalabb Pázmándy Dénes megszegte. Ő mégiscsak politikus lett: újságíró, országgyűlési képviselő s a magyar–francia barátság apostola, lelkes szervezője, propagálója.
tovább

Bán Éva
Budapest–Lisszabon, 1944–1945
A két világháború között Magyarországot Portugáliánál a spanyolországi San Sebastiánban működő követségünk képviselte, portugál ügyekben Budapestnél pedig Lisszabon bécsi követsége járt el. Miután Portugália 1933 szeptemberében a Népszövetség Tanácsának tagja lett, Budapest tett néhány kísérletet, hogy megnyerje a revízió ügyének. Csáky István ideiglenes madridi ügyvivő 1933. június 14-ei, Kánya Kálmán külügyminiszternek írt jelentésében beszámol D. Manuel Gonçalves Cerejeira portugál bíborossal folytatott beszélgetéséről. Cerejeira meglepően jól ismerte a magyarországi helyzetet, részletkérdésekben is rendkívül tájékozott volt; elmondása szerint a magyar bíborostól, Serédi Jusztiniántól kapott információkat, térképeket. Csáky — aki különben nem tartozott a magyar diplomáciai elit körébe — a további kapcsolattartást szorgalmazta Cerejeira bíborossal, Salazar bizalmas barátainak egyikével. Egyébként Salazarnak és rendszerének gróf Teleki Pál, a későbbi miniszterelnök is nagy tisztelője volt, 1941-ben másodszor adták ki előszavával Budapesten a portugál vezető válogatott beszédeit.
tovább

Czettler Antal
Franklin D. Roosevelt háborús politikája II.
Roosevelt külpolitikája az Egyesült Államok hadba lépése után (A háború jellegének megváltozása) Az 1939 szeptemberében kitört háború menetében 1941 júniusa és decembere között változás következett be. 1939. szeptember 3-án két konzervatív színezetű demokrácia, Anglia és Franciaország hadat üzent a forradalmi nemzetiszocialista Németországnak a szintén konzervatív Lengyelország védelmében, amelyet szeptember 17-én kelet felől a Németországnál forradalmibb jellegű bolsevista Szovjetunió is megtámadott.
tovább

Tefner Zoltán
Változásigény és mozdulatlanság Ausztria–Magyarország lengyel külpolitikájában (1900–1914) I.
A változás problémája nagyon régtől foglalkoztatja a gondolkodókat. Hegel az ész és a történelem kapcsolatáról szóló előadásában a XIX. század elején a következőképpen szólt a változás kategóriájáról: „Hatalmas képet látunk: események és tettek, a népek, államok, egyének végtelen változatosságú alakulatai, szüntelen egymásutánban. Mindaz, ami utat találhat az ember lelkéhez és érdekelheti őt, a jónak, szépnek, nagynak minden érzése szóhoz jut, mindenütt célokat tűznek ki és követnek, amelyeket elismerünk, amelyeknek megvalósítását kívánjuk; reményünk és féltésünk tárgyai. … Egyszer azt látjuk, hogy egy általánosabb érdek átfogóbb tömege nehezebben mozog előre, s a kicsinyes viszonyok végtelen sokaságának kiszolgáltatva szétporlik, máskor azt, hogy roppant nagy erők latba vetése kicsiny dolgot szül, a jelentéktelennek látszóból pedig valami roppant nagy fakad –– mindenütt a legtarkább nyüzsgés, amely érdekkörébe von, s ha eltűnik az egyik, mindjárt helyébe lép a másik.” A célok, amelyeket kitűzünk, valóban a remény és a féltés tárgyai, de ugyanakkor többé-kevésbé hosszadalmas döntéssorozat eredményei is. A politikai döntésmechanizmusok sajátossága, hogy matematikai módszerekkel még ma sem határozható meg pontosan a döntések következtében elinduló folyamatok végső eredménye. „A pokol kapujához vezető út jóindulattal van kikövezve” –– halljuk gyakorta a népi bölcsességet. A mechanizmusok (a külpolitika döntésmechanizmusai is) gyakran előforduló, könnyen felismerhető oksági szabályszerűségek, amelyek általában ismeretlen körülmények között jelennek meg, vagy ismeretlen következményekre vezetnek. Ismeretlen körülményekben a korszak nem szűkölködött, hiszen a századfordulóval a kontinens politikai képe, helyzete lényegesen összetettebbé, bonyolultabbá vált. Nagyon leegyszerűsítve úgy mondhatnánk, hogy a nagyhatalmak és a Balkán közé beszorított dunai Monarchiában a századforduló körül hivatalban levő Agenor Gołuchowski juniornak nehezebb volt a helyzete, mint az 1880-as évekig bárkinek, beleértve a történelmileg kiemelkedőt alkotó Andrássy Gyulát is. A századforduló elmúltával egyre szaporodott azoknak a döntéshelyzeteknek a száma, amikor tulajdonképpen még dönteni sem lehetett, ezért aztán az utókor hiába keresi a döntések megvalósulását, tehát az „eredményt”. Miként a modern döntéselmélet mondja: a „nettó hatás” elmarad.
tovább

Gergely Ferenc
Vitnyéd
A szülővárosom, Vác és menekülésünk úti célja közötti hasonlóságot a nevükben szereplő V betű fejezi ki. Hogy apám miért éppen ezt a Kapuvár után a bécsi út két oldalán fekvő falucskát választotta, nem tudom. Talán a Szombathelyre települt VKM (Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium) adott címlistát azokról a helységekről és kollégákról, akik hajlandók voltak menekülőket fogadni? Netán több cím felől is érdeklődött, s innen érkezett a legrokonszenvesebb válasz? Akárhogy is volt, elindultunk, nyomott hangulatban, hiszen nem is sejtettük, mi vár ránk. A győri állomást nem sokkal vonatunk érkezése előtt súlyos bombatámadás érte. Káosz, pánik, romok, az aluljáróban víz. Apámnak nem kevés pénzébe került, míg nagy nehezen, egy szolgálati helyiségben meghúzhattuk magunkat az indulásig. A vitnyédi állomáson lovaskocsi várt ránk, azon döcögtünk be a falu kántortanítójához, a mesterhez (itt még ez volt a tanító megszólítása). Feleségével együtt, ezzel a jól megtermett, melegszívű asszonnyal barátságosan fogadott, és segített „berendezkedni” a tanítólak számunkra kialakított szobájába. Én a földön elhelyezett matracokon raktam fészket, tankönyveim (!), játékaim, s korcsolyám társaságában.
tovább

Szöllősy Kálmán
A székelyek eredete és a tizenkét pont I.
Hiába tornyosul könyvtárnyi szakirodalom, egyet kell értenem Klima Lászlóval: az irodalmi gazdagság üres látszat, „a rengeteg tanulmány, cikk és monográfia három-négy nézetet variál, — a székelykérdés kutatása jó ideje helyben jár”. Mégsem hiszek abban, hogy „új szempontok leginkább a székely szó új magyarázatával merülhetnének fel”. Meddőnek bizonyult igyekezet ez, új etimológiákat számolatlanul tudunk kifundálni. Talán a legfrissebbek: Klima a szegélyből, Erdélyi István a szláv eredetű szecs (vágni) igéből eredezteti (lényegében mindketten gyepűőr-határőr értelmezéssel), Benkő Mihály pedig régi törzsekként értelmezi az úgynevezett eszkel-bolgárt. Már eddig is túl bőven árad az etimológia, ez a zavar jele, s nyugodtan nevezhetjük etimológiai inflációnak, valamennyi vitatható, sokuk egyenesen nevetséges; az a benyomásom, hogy gyakorta már meglevő koncepciókhoz idomították őket — nem sülhet ki ebből sok jó. A korábbi etnikai változatosság csökkent, a nevet a XIX. században még gepida eredetűnek vagy a Hérodotosznál szkítát jelentő skolotnak is vélték (bár még most is így gondolja Vékony Gábor); az etnikai alapú etimológiák ma már inkább csak két pólus körül tömörülnek. Miként Bóna István fogalmaz: „A név magyarázatával-értelmezésével kapcsolatban jelenleg patthelyzet alakult ki, a török-bolgár magyarázatok valószínűtlenné váltak, ugyanakkor a megnyugtató magyar magyarázat várat magára.” Ki fogunk térni rá, hogy miért a helybenjárás.
tovább

Tefner Zoltán
Változásigény és mozdulatlanság Ausztria–Magyarország lengyel külpolitikájában (1900–1914) II.
(A német félhegemón státus kórtünetei. A poroszok lengyel rendpolitikája és Ausztria–Magyarország nagyhatalmi helyzete) (Aehrenthal és az Ostmark neokolonizációja) 1906-ban Gołuchowskit a pétervári nagyköveti posztról hazahívott Aehrenthal követte a ballhausplatzi bársonyszékben. A váltás az osztrák–magyar külpolitikában nem érintette a Németországhoz fűződő viszonyt. Aloys Lexa von Aehrenthal, a dinamikus politikus, aki szilárd jellemével, erős akaratával és tettvágyával fel akarta rázni ausztriai polgártársait enerváltságukból, hogy foglalkozzanak a birodalmi politika ügyeivel, még erősebbre kívánta fonni a köteléket a hármas szövetség talaján álló osztrák–magyar–német kapcsolatban, sőt, mint említettük, még a háromcsászár-politika sem tűnt előtte idejétmúltnak. Charmatz idézte kedvenc mondását, amely így szólt: „Meg kell acélozni a polgártársak idegeit.” Az aktív külpolitika lényegét –– ugyanúgy, mint követ korában –– a balkáni orosz együttműködésben kereste. Igaz, hogy a mürzstegi rendszer működése 1907-re már igencsak akadozott, mégis a reformfolyamat kiszélesítésén dolgozott. Hármasszövetség-politikájának bővítésén nemkülönben: 1907 nyarán találkozott Tittoni olasz külügyminiszterrel, ennek folytán felgyorsult az az együttműködés, amely egészen a háborúig a hármas szövetség megújítása tárgyában folyt. A németbarátság politikájának immáron hagyományossá vált doktrínája elmélyült, a Németországgal való együttműködés tovább erősödött.
tovább

Szöllősy Kálmán
A székelyek eredete és a tizenkét pont II.
(Az etimológia és a kibúvó) A székely népnév etimológiája nem éppen problémamentes, s az '.sk.l ~ székely azonosítás legnagyobb akadálya éppen ez. Nem kívánok a számtalan etimológiával foglalkozni; a volgai bolgárok között említett '.sk.l név etimológiája az, ami igazán fontos. Jelentését nem tudjuk, de ennek nincs szerepe. Az azonosítás ellen leginkább a turkológusok berzenkedtek, mivel az '.sk.l magánhangzóval kezdődik, s véleményük szerint török nyelvekben nem ölthet székely alakot, ezért Németh Gyula és Ligeti Lajos vagy Zimonyi István kategorikusan tagadja, hogy a székely népnévhez bármi köze van.
tovább

Koltai Dániel - Tóth Tímea
Szvitek István és társai koncepciós pere, 1951
Egy modell értékű per és tanulságai
tovább

Trócsányi Sára
A hatalom lelke
Pszichológia az állambiztonság működési rendszerében Kora ifjúságunktól fogva oktatnak, előkészítenek bennünket –– hivatásunkra, állampolgári kötelességeinkre, katonai szolgálatra, testünk ápolására, illedelmes viselkedésre, még a művészi szép értékelésére is (no, arra nem túlságosan). De sem képzés, sem nevelés, sem tapasztalat nem vértez fel egy cseppet sem bennünket életünk legnagyobb megpróbáltatása: az ok nélküli letartóztatás és a tárgy nélküli kivizsgálás ellen. (Szolzsenyicin)
tovább

Lagzi István
Magyarországi lengyel emlékek 1939-ből
Részletek magyar és lengyel visszaemlékezésekből 1939. szeptember 1. „Háború. Igaz lenne, vagy csak nyugtalan álom, felzaklatott képzelet szüleménye az egész? Hitler rátámad Lengyelországra, teheti is bátran; mert mindenki lapul, meghunyászkodik. Anglia, Franciaország legalább maga is szakít a Harmadik Birodalommal. Világháború? Ez már az lenne? Mennyire másként indul, mint az első, a tizennégyes!” — meditált annak idején a miniszterelnökség adminisztratív államtitkárának unokaöccse, a frissen végzett ludovikás, Bárczy János hadnagy.
tovább

Botlik József
Kárpátalja mint Zakarpatszká-Ukrajna autonóm szovjet tagköztársaság (1944. november 27. — 1946. január 22.)
A szovjet hadsereg a Kárpátok galíciai, keleti előterében hosszú, elkeseredett harcokat követően, csak 1944. szeptember 27-én tudott betörni a Tatár-hágónál Kárpátalja területére. A magyar honvédség erőteljesen védekezett, és július derekától több mint három hónapig, hősiesen gátolta a Vörös Hadsereg előrenyomulását és áttörését a Kárpátokon, majd az ezeréves történelmi magyar határon. Röviden foglaljuk össze Kárpátalja szovjet katonai megszállásának körülményeit, mert a korábbi szovjet és a mai ukrán történetírás eltorzítva tárgyalja az akkori eseményeket.
tovább

Csajághy György
A titokzatos pártus lovasnépről és az esetleges magyar őstörténeti összefüggésekről
A „hivatalos” akadémikus szemléletet képviselő történészek álláspontja nyomán a pártusokról (párthusokról) jószerivel mindössze csak annyi derül ki, hogy őket — „nemes egyszerűséggel” — iráni nyelvűeknek mondják, megjegyezve, hogy Pártia a Kaszpi-tengertől délkeletre fekvő ókori iráni ország. Sajnos már Pártia behatárolása sem helyes. Ráadásul a szkíták és pártusok kizárólagos „irániságához” gyakran kapcsolódik az úgynevezett indogermán eszmekör, amely napjainkig kísért, s lényegében már a keletkezése pillanatában módfelett zavaros és erőltetett elméletként látott napvilágot. Az indogermán szemlélet voltaképpen arra volt hivatva, hogy lehetőleg a vélt germán felsőbbrendűség bő palástja alá vonja azokat a kiemelkedő eurázsiai kultúrákat, amelyeket értékesnek ítélt, legalábbis azokat, amelyeknél az europid jellegű embertani alkat ezt lehetővé tette. A meglehetősen „sarkos” indogermán „kitétel” később „indoeurópai”-vá bővült-szelídült, s körébe már belefértek más (európai) népek is.
tovább

Tefner Zoltán
Beust, Hohenwart, Andrássy és a lengyelkérdés
(Hohenwart. A szláv átszervezés kísérlete) Az 1870-es esztendő nemcsak a német, hanem az európai történelemben is a fordulat éve volt. A francia–porosz háború megsemmisítő francia vereséget hozott. Az 1871-es év a háború következményeinek rendezésével telt. 1871. január 18-án a versailles-i palota tükörtermében kikiáltották a Német Császárságot, létrejött a Második Birodalom. Miként Charmatz megfogalmazásában olvashatjuk: Poroszországnak sikerült rábeszélnie uralkodóját, hogy fogadja el a német császári címet. A németek több száz éves vágya fényes külsőségek között teljesült. Az osztrák-németek mindebből azt a következtetést vonták le, hogy a versailles-i fényes demonstráció nekik is szól, de nem tudtak szabadulni a kínzó gondolattól, hogy a német nemzeti egységgondolat diadalát csak kívülről szemlélhetik. A nagy háború mégsem volt olyan nagy, hogy megváltoztassa a Németországon kívüli Európa térképét. Nem is az volt a célja. A francia hegemóniatörekvések egy időre megsemmisültek, s Elzász-Lotaringia visszacsatolását leszámítva területileg minden maradt a régiben. Az 1866-os év tragikus eseményei, a prágai békében vállalt kötelezettségek miatt Ausztria–Magyarország már nem is gondolhatott arra, hogy a születő Németország esetleges területi kompenzációkkal honorálja a háborúban tanúsított semlegességét. Az új helyzetnek persze voltak előnyei is. Saját területi integritásának nemzetközi szavatossága még szilárdabb alapokon állt. Az egyre duzzadó erkölcsi deficit mégis inkább a kínzó érzéseket növelte a dinasztia német ajkú és alapvetően mégiscsak német szocializációjú tagjaiban. Ausztria németjeinek kívül kellett maradniuk a Második Birodalom határain, s a döntő változásoknál az immáron dualista rendszerű Monarchia is csupán csendes szemlélődő lehetett.
tovább

Vigh Károly
A felvidéki Sarló mozgalom története
Megalakulásának hetvenötödik évfordulója alkalmából írásomban felidézem a Sarló nevű ifjúsági mozgalom történetét, azét a szervezetét, amely huszonegy kisebbségi fiatal gombaszögi táborozásából az egyik legfontosabb közép-európai szellemi megmozdulássá fejlődött. Tisztelettel és az erkölcsi megbecsülés igényével emlékezhetünk egy nagy nemzedék harcaira, a társadalmi haladásért vívott küzdelmeire, amelyeket a magyarságért és a vele együtt élő népek közti baráti együttműködés megteremtéséért folytatott.
tovább

Husain Shorsh
A kurdok eredete, nyelve és vallása
Kurdisztán földrajzi és történelmi tekintetben egyaránt a kurdok hazája. A kurdok a Közel-Kelet egyik legrégebbi népcsoportja. A régészeti kutatások eredményei szerint a terület már az emberiség őstörténetének idején lakott volt.
tovább

Pelle János
A tiszaeszlári vérvád mint a holokauszt tömeglélektani előkészítése
„Vérvád az az állítás, hogy a zsidók nem zsidókat gyilkolnak, különösen keresztényeket, azzal a céllal, hogy vért szerezzenek pészachra és más rituális célra. Szándékos hazugságok, koholt vádaskodások és népi hiedelmek összessége a zsidók gyilkossági vágyáról és vérszomjasságáról, amely arra a felfogásra épül, hogy a zsidók gyűlölik a keresztényeket és általában az emberiséget.” A Jeruzsálemben kiadott hatalmas, összefoglaló mű, az Encyclopedia Judaica határozza meg ekképp a vérvádat, amely „változatos formákat öltött, s a hozzá társuló mesékkel együtt a legszörnyűbb megnyilvánulása az emberi kegyetlenségnek és hiszékenységnek”.
tovább

Kiss László
Dögvész és epekórság
A pestis és a kolera Magyarországon a XIX. században A történeti demográfiában már hosszú évtizedek óta központi szerep jut a járványos betegségek kutatásának. Számos monográfia látott napvilágot bizonyos konkrét járványok demográfiai hatásairól, s vizsgálták a járványok, az éhínségek és a háborúk közötti összefüggéseket. Hazánkban elsősorban Andorka Rudolf és Mádai Lajos úttörő jellegű munkássága nyomán bontakozott ki a demográfiai érdeklődés a nagyobb epidémiák, elsősorban a pestis és a kolera iránt. Az utóbbi évtizedben az orvostörténet érdeklődését is felkeltették a járványok, s ennek köszönhetően új forrástípusok (levelek, emlékiratok, törvények és szabályrendeletek) is bekerültek az epidémiák történetének kutatásába.
tovább

Czettler Antal
Winston Churchill történelmi szerepe a második világháború alatt I.
Churchill politikai pályafutása, kormányalakítása és háborús politikája az Egyesült Államok hadba lépéséig E tanulmány célja nem egy újabb Churchill-életrajz publikálása, hanem annak az öt évnek az elemzése, amelynek során Winston Churchill állt a brit kormány élén, s amikor — legalábbis 1941 végéig, vagyis az Egyesült Államok hadba lépéséig — meghatározó szerepet játszott a világtörténelem menetében.
tovább

Fejérdy Gergely
Egy elfelejtett kapcsolat
Robert Schuman és Magyarország A francia–magyar diplomáciai és kulturális kapcsolatok második világháború utáni történetét 1999 óta tanulmányozva az anyaggyűjtés során a Magyar Országos Levéltár dokumentumai között meglepő mondatra találtam: „Mit csináljak egy olyan emberrel, aki egész nap imádkozik?”
tovább

Kapronczay Károly
A hazai orvosképzés kezdetei
Közép-Európa orvosképzésében a felvilágosult abszolutizmus oktatás- és egészségpolitikája eredményezett döntő fordulatot. Az Európa e térségében működött abszolutista monarchiák a felvilágosodás hatására — alapvető törekvésként — belső állami berendezéseiket a felvilágosodás eszméinek befogadására felülről irányított reformokkal alakították át. Igaz, a porosz, az osztrák és az orosz felvilágosult abszolutizmusok között lényeges különbségek is mutatkoztak, ám egy dologban azonosnak bizonyultak: az állam alapvető feudális jellegének változatlanul hagyásával olyan államszervezetet és kormányzási formát kívántak kialakítani, amely részben kielégítette a feltörekvő polgárság igényeit, s felzárkózást jelenthetett az egyre gyorsabban fejlődő Nyugat-Európához. A módszerekben, a hozott reformintézkedésekben, azok időpontjában az országok között eltérések voltak, ám közös gyakorlatukként legfontosabb feladataik közé emelték az oktatás- és az egészségügy kérdését. E két feladatkör szoros összefüggésben állt egymással: az adózó állampolgár kiképzésének és munkaereje megőrzésének az állam által fontossá tett területe.
tovább

Botlik József
Kárpátalja mint Zakarpatszká-Ukrajna autonóm szovjet tagköztársaság (1944. november 27. — 1946. január 22.) II.
A megszálló szovjet hatóságok a helyi kommunista pártszervezetek és a népbizottságok megalakításával már 1944. október végétől megkezdték Kárpátalja teljes „bolsevizálását”. November 19-én a Zakarpatszká-Ukrajnai Kommunista Párt megalakításával bevezették az egypártrendszert, hiszen csak az előbbi működhetett. A párt „…nagyszabású felvilágosító munkát fejtett ki a magyar és más nemzetiségű dolgozók között. A kommunisták megismertették őket a lenini nemzetiségi politika alaptételeivel, elmondták, hogy a Szovjetunióban élő különböző nemzetiségek egyenjogúak.” Röviddel a ZU KP létrejötte után, a párt utasítására és segítségével, a Lenini-Komszomol mintájára 1944. december 17-én a munkácsi városi filmszínházban megtartották Zakarpatszká-Ukrajna Ifjúsági Szövetségének első kongresszusát, Az 552 küldött beszámolót vitatott meg a „Szovjet-Ukrajnával történő újraegyesülésről”, a szövetség feladatairól és az új élet építésében való részvételéről. 1945. augusztusában a szövetség 391 helyi szervezetében 9314 tag tevékenykedett. Már az első hetekben megalakították a különféle kommunista eszmeiségű társadalmi szervezeteket. Decemberben tartották a pedagógusok, majd a művelődési dolgozók első kongresszusát, amelyeken a küldöttek „…egyhangúlag állást foglaltak Kárpátontúlnak (ti. Kárpátaljának — B. J. megjegyz.) Szovjet-Ukrajnával történő újraegyesülése, a közoktatási és kulturális rendszer szovjet alapokon való átszervezése mellett. A pedagógusok kongresszusa egyhangúlag ilyen határozatot fogadott el: ’Kárpátontúli Ukrajna egyöntetűen kifejezte azt az óhaját, hogy újraegyesül Szovjet-Ukrajnával, ezért az iskolai oktatást is a szovjet pedagógia elvei alapján kell felépíteni’.”
tovább

Schmidt Mária
Perek és ellenperek
Akadnak olyan bűnperek, amelyek hosszú évtizedek, esetleg évszázadok múlva is érdeklődésre tartanak számot. Ilyen, a saját korán túlmutató jelentéssel bíró tárgyalást tartottak Jeanne d’Arc vagy Galilei esetében, de hasonló hatásúnak bizonyult a XIX század végén a francia-zsidó Dreyfuss kapitány elleni per lefolytatása, vagy nálunk a tiszaeszlári perben kimondott felmentő ítélet emancipációs kisugárzása.
tovább

Földesi Margit
A dr. Kádár–Bilkey féle „összeesküvés”
Ugorjunk egyet visszafelé az időben! Arra kérek mindenkit, hogy képzelje magát a második világháborút követő évekbe. Ebben az időszakban számos „összeesküvést”, demokrácia elleni szervezkedést lepleztek le a kommunista párt által vezetett belügyi szervek. Ezúttal a dr. Kádár Mihály és Bilkey-Papp Zoltán nevével kapcsolatba hozott „összeesküvést” ismertetem az olvasóval.
tovább

Máthé Zsuzsa
Egy ferences szerzetes tragédiája
Kiss Szaléz és „társai” koncepciós pere „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.” (Mt. 5, 10.) Miközben a háborút követő „demokratikus átmenetnek” nevezett időszakban egy új Magyarország éledezett, a Kommunista Párt a demokratikus színfalak mögött gőzerővel dolgozott a hatalom megszerzésén. Az MKP-nak kezére játszott, hogy már 1945 februárjától kezében volt a politikai rendőrség szervezete, amely a „párt ökleként” működött. A Belügyminisztériumban, a rendőrségen, a népbíróságokon, az ügyészségeken és a közigazgatásban is egyre inkább a baloldal vált meghatározó erővé. Farkas Vladimir, az ÁVH egykori alezredese tollából származik a következő kijelentés: „Történelemhamisításnak tartom az olyan, napjainkban is divatos felfogásokat, hogy 1949-ig hazánkban parlamenti demokratikus rendszer volt. Szerintem ez a rendszer az 1945. novemberi választási eredmények kihirdetése napján már bukásra volt ítélve.”
tovább

Szerencsés Károly
Petíciós per 1947
1947 első felének legfontosabb törekvése a baloldali pártok részéről a demokratikus úton megválasztott nemzetgyűlés likvidálása volt. Ehhez meg kellett semmisíteni az 1945-ben létrehozott Független Kisgazdapártot. Ezt a célt szolgálta a Magyar Közösség „köztársaság-ellenes összeesküvésének” ürügyén tartott koncepciós persorozat is. Az előrehozott választásokra azért volt szükség, mert vészesen közeledett –– legalábbis de jure –– a szuverenitás helyreállása, s a kommunista párt addigra már ki akarta iktatni a polgári többségű parlamentet a politikai életből. Ehhez előbb egy puccsot hajtott végre (eltávolította Nagy Ferenc miniszterelnököt), majd nagyarányú választási csalással igyekezett a Baloldali Blokknak megszerezni az abszolút többséget.
tovább

Csurka Dóra
Dr. Donáth György –– Az utolsó szó jogán
1947. október 23-án a „köztársaság-ellenes összeesküvési per” során a kommunisták kivégezték dr. Donáth Györgyöt. A hét pert magában foglaló persorozatban több mint kétszázhatvan személyt tartóztattak le, s kétszázhuszonkilenc vádlottat állítottak bíróság elé. Sokakat súlyos börtönbüntetésre ítéltek vagy internáltak, s több százra tehető azoknak a száma, akiknek neve ekkor került az ÁVO kartotékjaira, hogy egy életen át megbélyegzett, megfigyelt személyként éljenek. Egy ÁVO-n készült jegyzőkönyv ötszázötven letartóztatást említ. Elsőfokon három (Dálnoki Veress Lajos, András Sándor és Donáth György), másodfokon egy halálos ítélet született: Donáth Györgyé. Felmerül a kérdés: miért épp Donáthot végezték ki?
tovább

Kahler Frigyes
A Mindszenty-per tanulságai
A Mindszenty-perben –– a konstruált koncepciós perek egyikében –– megtalálható a terrorperek lényegét híven tükröző minden „jellegzetesség”. Célját és funkcióját illetően nagy ívű folyamat része és kísérlet volt a legnagyobb magyar történelmi, azaz a római katolikus egyház egyik tagjának likvidálására, amellyel a kommunista hatalom kettős célt kívánt elérni. Ideológiailag frontális támadást intézett az istenhit ellen, az ateizmus „államvallássá” tétele, s ezzel a marxista ideológia kizárólagosságának garantálása érdekében, valamint fenyegető üzenetet küldött a lakosság kisebb részét átfogó (nem katolikus) keresztény egyházaknak –– és minden istenbenhívőnek –– az állami akarat mindenhatóságának elfogadása felől. Társadalmi célul pedig az egyháznak a későbbi felszámolás végett való állami ellenőrzés alá vonását, a vallásos állampolgároknak a társadalmi érvényesülés minden területéről való kiszorítását, valamint az egyházhoz különösen kötődő, az ország lakosságának túlnyomó többségét kitevő birtokos parasztság földtől való megfosztását és kényre-kedvre szolgaságba való süllyesztését tűzte ki. A társadalmi célok közé sorolható a kizárólagos kommunista uralom megteremtése érdekében a folyamat további része: az egész magyar civil társadalom szétzúzása, majd a nincstelenné tett, ennélfogva emberi jogaikban védtelen és napi megélhetésében fenyegetett, teljesen kiszolgáltatott társadalomnak az általános szolgaelvűség szintjére szorítása.
tovább

Várdy Béla
Kossuth Lajos állítólagos amerikai leszármazottai
Ez év tavaszán egy budapesti televízióprogram nagy lelkesedéssel interjúvolta és mutatta be Kossuth Lajos egyik állítólagos amerikai leszármazottját, a New York állambeli Buffalo városában élő hetven év körüli Donald Kossuthot. Az állítólagos Kossuth-utód saját bevallása szerint belső falak építésére használt gipsz kartonlapok kidolgozásában szerzett magának nevet és tudományos elismerést, mely gipsz kartonlapok a 2001 szeptemberében elpusztított New York-i Világkereskedelmi Központ belső kiépítésében is fontos szerepet játszottak.
tovább

Szabó A. Ferenc
A rendszerváltó exodus
A XX. század nyolcvanas éveinek második felében a kelet-európai kommunista országok többségében válságtünetek jelentek meg. 1985-ben került hatalomra Mihail Gorbacsov, s ez új helyzetet teremtett. Az addig csak Nyugaton emlegetett emberi jogok ügye a szocialista tábor országaiban is terítékre került. Az új szovjet vezető olyan politikai kategóriákat vezetett be a közgondolkodásba, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak. Egyúttal érzékelhető volt a világpolitikában az is, hogy kezd beérni Ronald Reagan amerikai elnök ama törekvésének termése, amely offenzív gazdasági, politikai, katonai és nem utolsósorban ideológiai eszközökkel kísérlte meg visszaszorítani a világméretű szovjet befolyást. Gorbacsov jóvoltából világossá vált immár a szovjet vezetők körében is, hogy a hagyományos eszközökkel már nem kezelhetők a nemzetközi és a belföldi politikai kérdések. Különösen a demokratikus emberi jogok ügyében volt nehéz ellenállni a nyugati nyomásnak. Ezen belül leginkább az információhoz, a szabad utazáshoz és a kivándorláshoz való jog kérdésének folyamatos felszínen tartása keltett erős visszhangot a kommunista országok közvéleményében. Miközben vezetőik korlátozott reformokkal keresték a kiutat a válságból, addig az állampolgárok körében egyre nagyobb volt a várakozás az említett jogok érvényesítése iránt.
tovább

Várdy Béla
Etnikai tisztogatás az emberiség történelmében
A jeles spanyol filozófus, José Ortega y Gasset, A tömegek lázadása című, 1929-ben megjelent közismert művével robbant be a nyugati világ köztudatába. Ortega ebben a könyvében dolgozta ki azt az elméletét, amely szerint a második évezred utolsó két évszázada lényegében a nyugati tömegember gazdasági felemelkedésének és erősödő politikai befolyásának a kora.
tovább

Kapronczay Károly
Egészségi és katona-egészségügyi állapotok a Rákóczi-szabadságharc idején
A Rákóczi-szabadságharc kirobbanásának idején — alig másfél évtizeddel a török megszállás végleges felszámolása után –– Magyarország részei egymástól eltérő képet mutattak: a volt hódoltsági területek elvadult vidékeket, míg a török megszállástól megmenekült nyugati vármegyék, a Felvidék és Erdély rendezett arculatot mutatott. A pusztulást a folyók vidékei súlyosbították; az árterületek elvadultak, a Duna–Tisza közének nagy része, a Tisza vidéke és az Al-Duna tájai mocsárvidékké váltak, ahol a malária, a vadvizek okozta járványok dühöngtek.
tovább

Kis Domokos Dániel
Az Uránia száz éve
(A kezdetek: 1899–1900) A berlini, illetve bécsi mintára létrejövő intézményről tudományos körökben eddig viszonylag kevés szó esett, inkább csak a filmművészet kapcsán emlegették. Mint például a színháztörténész Magyar Bálint is, aki a magyar némafilm kezdeteiről írt könyvében szentelt egy fejezetet az Urániának, elsődlegesen A táncz című, gyakorlatilag az első önálló, művészi igénnyel készült filmet emelve ki, akárcsak újabban Sziklavári Károly, aki külön tanulmányt szentelt ennek.
tovább

Beretzky Ágnes
R. W. Seton-Watson és a trianoni békeszerződés (1918–1920)
Robert William Seton-Watson, azaz Scotus Viator legalább annyira a történelem alakítója volt, mint történész. A századforduló idején, berlini és bécsi tanulóévei alatt figyelme egyre inkább a Monarchia és Magyarország felé fordult, majd angol nyelvterületen rövidesen Közép-Kelet-Európa történelmének egyik legnagyobb szaktekintélye lett.
tovább

Garaczi Imre
Halasy-Nagy József történetfilozófiai elvei
A XX. század első felének magyar bölcseleti közgondolkodását vizsgálva viszonylag egyszerűen belátható, hogy rendkívül gazdag és sokoldalú, az akkori európai filozófiai irányzatok szinte mindegyikére reflektáló, azokat továbbgondoló tudósi életműveket ismerhetünk meg. A vén kontinens filozófiai hagyományainak történet- és szellemfilozófiai ösvényeit kultúrkritikai alapról kristályosítja honi filozófusok egy sajátos csoportja, amelynek tagjai nem alkottak szorosan összetartó mozgalmat, koherens gondolkodói kört, szigorúan szervezett rendszerközpontú elméleteket, hanem vezéreszméiket elsősorban az irodalmi platonizmus, a kultúr- és történetfilozófia, a lélektan, a művészetelméletek eszmetörténete és az etikai miliők természetrajza fűzi össze. Pauler Ákos, Brandenstein Béla, Kornis Gyula, Prohászka Lajos, Joó Tibor és Révay József mellett Halasy-Nagy József tekinthető e szellemi közeg ikonikus alakjának, aki impozáns, fél évszázadot átfogó életművével s ezen belül több mint négyszáz megjelent közleményével a magyar filozófiatörténet meghatározó személyiségévé vált.
tovább

Rászlai Tibor
Széchenyi elit-ethosza
Csak 1847-ben eszmélt rá Széchenyi, hogy kimaradt a kandidált pártok (név)sorából: „Én tulajdonképpen senkié sem vagyok, csak enmagamé.”
tovább

Szigethy Emma
A rádiózás története
2003. december 1-én hetvennyolc éves a Magyar Rádió
tovább

Bíró Emese - Tamáska Máté
A kolozsvári németek helyzete
Egy sajátos kisebbség identitástudatának alakulása A demokratikus változásokkal Kelet-Európában felszínre kerültek a nemzeti konfliktusok, elég, ha a jugoszláv állam széthullására vagy épp a romániai magyarság megoldatlan problémáira gondolunk. Bizonyos elemzők egyenesen azt állítják, hogy az etnikailag erősen megosztott és a nemzeti feszültségeket kezelni nem tudó országokban a demokratikus átmenet kevésbé gördülékeny, rosszabb esetben meg sem indult.
tovább

Mészáros István
Megadni Istennek is, császárnak is…
Egyháztörténeti adalékok Esty Miklós irathagyatékában 1945–1964 A Szent István Társulat több mint százötven éve működő katolikus könyvkiadó. Irattárában egy érdekes korfestő dokumentumegyüttes található. A könyvkiadó vezetője 1948 és 1973 között Esty Miklós (1895–1973) volt, az 1920-as évektől az 1970-es évek elejéig a hazai katolikus közélet ismert személyisége. Még az 1960-as években is így nevezte magát levélaláírásaiban: „a magyar bíborosok gentiluomója”.
tovább

Kun Miklós
Egy orosz emigráns hosszú menetelése a XX. században
Müncheni beszélgetések Kirill Henkinnel A katonásan pontos, energikus Kirill Henkinnel másfél évtizeddel ezelőtt találkoztam először. A kalandos sorsú férfi akkoriban — közel a nyolcvanhoz — tudományos munkatársként, ahogyan ő mondta, analitikusként dolgozott Münchenben a Szabad Európa–Szabadság Rádiónál, a Szovjetunió területére sugárzott orosz adás szerkesztőségében. Politikai elemzéseivel az éteren át igyekezett segíteni a cenzúra kalodájába szorított honfitársainak, hogy megszabaduljanak a beléjük plántált hiedelmektől. Hiszen a kitűnő tollú újságíró maga is nagyon messziről indult el, s hosszú utat tett meg, mire kiverekedte magát a szovjet politikai rendőrség hálójából, hogy neves máskéntgondolkodó, majd — életében immár másodszor és végérvényesen — emigráns legyen belőle.
tovább

Fabó Edit
Küldetés és történelem
Adalék Szekfű Gyula történészi pályaképéhez A mai Széchenyi című breviáriumának felelevenítésével (A breviárium) Szekfű Gyula (1883–1955) Széchenyi István (1791–1860) írásaiból 1935-ben a Révai Kiadónál –– a válogatott, eredeti szövegek kritikai magyarázatával kiegészítve –– A mai Széchenyi címmel adta közre breviáriumát. A könyv megjelenését megelőzően az 1904., 1905., 1925. és 1930. években számos egyéb Széchenyi-művet tartalmazó kötet látott napvilágot, amelyeket a történész az elsődleges források mellett felhasznált. A válogatás elismerő fogadtatásban részesült.
tovább

Rászlai Tibor
A Szent Korona hazatérése
A Berlinnek nevezett romhalmaz mellől 1946. május 31-ei dátummal Robert Murphy, a későbbi külügyminiszter-helyettes „Secret” felülbélyegzésű rejtjeles táviratot küldött a state departmentbeli Lucius Clay tábornoknak, aki az amerikai körzet kormányzójának politikai főtanácsosaként tevénykedett. A pontosan két méter magas Murphy két olyan magyar vonatkozású ügy középpontjában állt hosszú és izgalmas pályafutása során, amelyről napjainkig heves viták folynak. Az egyik az 1956-os forradalom és az amerikai külpolitika, a másik a Szent Korona ügye.
tovább

Feith Helga Judit - Balázs Péter
Kékharisnyák szorításában
Normák és értékek a XVIII–XIX. századi magyar nőnevelésben Ne változtassunk hát Isten szabályán, Menjünk a hajlamunk jelölte pályán, Kérlek, te hagyd csak elmédet szabadra, Szárnyaljon eszmék fellegébe fenn, Míg én, férjem mellett itt-lenn maradva Elélek boldogságban, csöndesen. (Moliére: A tudós nők)
tovább

Czettler Antal
Winston Churchill történelmi szerepe a második világháború alatt II.
Churchill háborús politikája az Egyesült Államok hadba lépésétől a háború befejezéséig (Churchill washingtoni és Eden moszkvai útja) Churchill a részben váratlan hadi események révén kialakuló „nagykoalíció”-ban (Anglia, Amerika és Oroszország szövetségében) még kulcsszerepet játszott. Végül is Nagy-Britannia volt az a hatalom, amely 1940 nyarától egészen a német–orosz háború kitöréséig egyedül harcolt a nemzetiszocialista Németország ellen. A Szovjetuniót viszont a német támadás utáni első hónapokban olyan súlyos vereségek érték, hogy Londonban és Washingtonban mind a vezérkar, mind a kormány aggódott: a Vörös Hadsereg nem tud majd sokáig ellenállni a német rohamnak. Ez az aggodalom azonban 1941 őszétől egyre csökkenni kezdett. Az őszi esőzések, majd az orosz tél beállta után a német előrenyomulás lelassult, az orosz ellenállás megszilárdult, sőt, az 1941. decemberi moszkvai csatában a Wehrmacht elszenvedte első vereségét.
tovább

Pelle János
Az európai identitás gyökerei
Széljegyzetek Huntingtonhoz A kommunista világrendszer összeomlása óta felerősödött a diskurzus a hazai és a nemzetközi közvéleményben a nyugatinak nevezett kultúra alkotóelemeiről, az arra épülő identitás kialakulásáról és jellegzetességeiről, valamint a részeit alkotó nemzeti kultúrákhoz, illetve a többi civilizációhoz fűződő viszonyáról. Az utóbbiakat nagy visszhangot kiváltó, magyarul is megjelent könyvében (A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása) Samuel P. Huntington a következőképpen csoportosítja: kínai, japán, hindu, iszlám, ortodox, latin-amerikai és afrikai civilizáció. Vagyis Huntington szerint a ma élő emberiség a nyugatival együtt nyolc civilizáción osztozik. S bár a nyugati civilizáció egyedinek nevezhető, semmiképp sem tekinthető egyetemesnek, olyan civilizációnak, amelynek „joga” van ahhoz, hogy magába olvassza a többit.
tovább

Egyed Ákos
Az 1902-es Székely Kongresszus száz év távlatából
1902 augusztusában számos kormányzati és civil szervezet képviselői tanácskozásra ültek össze, hogy megvizsgálják a Székelyföld és a székelység helyzetét. Ezt megelőzően a XIX. század végén, de különösen a századforduló éveiben a magyar közvéleményt mind nagyobb mértékben foglalkoztatta, mondhatni, aggasztotta az úgynevezett székelykérdés, amely a leglátványosabban a székelyek fokozódó kivándorlásában nyilvánult meg. A tanácskozást Székely Kongresszus néven hívták össze, s azóta is így tartja számon a történetkutatás.
tovább

Timár János
Az FM-ügy története, 1949–1952
Néhány évvel ezelőtt — gyermekeim és unokáim kérésére — elkezdtem megírni családom és a saját életem történetét. Egy részét még 2001 tavaszán befejeztem, s átadtam családomnak és barátaim szűkebb körének. Ez magában foglalta az 1949 és 1952 közötti események, ezen belül az FM-be való kinevezésem és eltávolításom történetét.
tovább

Szigetvári Krisztián
A keresztény reconquista Hispániában (711–1492)
„Mentek tovább, a pompa s a dallam szállt utánuk, / mentek tovább, s a porból felhőt kavart a lábuk — / Poros az út, amely Tangerből indul el.” (Muctamid) Tanulmányom vázlatosan áttekinti Spanyolország történelmének azt a nyolcszáz éves szakaszát, amelyben az Ibériai-félsziget keresztény királyságai összefogással és erejük összpontosításával fokozatosan vissza tudták szorítani az iszlám jelenlétét, s visszaszerezték a félszigeten a politikai, gazdasági és kulturális befolyást. Így jöhetett létre az egységes és keresztény Spanyolország a XV. század végén.
tovább

Obrusánszky Borbála
Dandzsanrabdzsaj tevékenysége és hagyatéka
Az ötödik Gobi-jin nojon kutuktu, Luvszandandzsanrabdzsaj a mongol történelem egyik jelentős személyisége volt. Vallási, valamint kultúrateremtő tevékenységéről azonban a rendszerváltásig alig jelent meg teljes igényű publikáció. Műveinek egy részét a Mongol Akadémia munkatársai az 1960-as években a Góbi pásztoraitól gyűjtötték össze, akik a nagy költő és filozófus műveit dal formájában őrizték több mint egy évszázadon keresztül.
tovább

Kiss Henrietta
Richard N. Coudenhove-Kalergi Európa-értelmezése
(Európa világuralmának megszűnése) Richard N. Coudenhove-Kalergi (1894–1972), a két világháború közötti magánkezdeményezésű, legnagyobb és legsikeresebb európai egyesítési mozgalom alapítója az 1920-as évek elején úgy vélte, hogy a XIX. század az európai világuralom korszaka volt, a XX. század első negyedében azonban e világuralom megtört. Európa azóta hatalompolitikai, gazdasági és kulturális szempontból már nem a világ középpontja. E politikai változás fő oka, hogy a brit világbirodalom belső struktúrájának változása miatt egyszerűen kinőtte Európát, s a XX. század elején interkontinentális szövetségi állammá és világhatalommá vált. Az orosz világbirodalom belső struktúrájának átalakulása miatt szintén túlnőtt Európa keretein. Az orosz cárizmus európai állam volt ázsiai gyarmatokkal, de az 1917. évi forradalom elsöpörte az Urált, mint európai határt, s az európai nagyhatalomból eurázsiai világhatalom lett. Európa keleti határát már nem az Urál alkotja, hanem Oroszország (1922 decemberétől Szovjetunió) és az azt szegélyező demokratikus államok közötti politikai határ.
tovább

Jeszenszky Géza
Antall József, a külpolitikus
Antall József — emlékszünk még a Kosztolányi-versre? — valóban messze röpült „az olcsó, híg dudaszótól”, de nemcsak a történelembe, hanem a magyar szívekbe is beírta a nevét. Hibáival együtt is megbízhatóan működő parlamenti demokráciánk és jogrendünk formálója, meghatározó egyénisége volt, emellett a magyar külpolitika fő irányát is máig hatóan kijelölte. Az Antall-kormány külpolitikájának bemutatása megtöltene egy vaskos kötetet, amely meg is fog születni, de a miniszterelnök halálának tizedik évfordulója indokolttá teszi, hogy rövid áttekintést nyújtsunk e politika kulcselemeiről.
tovább

Hortobágyi Péter
Magyar hadifoglyok Belgiumban a második világháború után (1945–1947)
(Bevezetés) A második világháborúban több millió ember szakadt el hazájától, került sok ezer kilométerre szülőföldjétől. A szemben álló felek katonái, a deportáltak vagy az áttelepítettek ugyanúgy kényszernek engedelmeskedve hagyták el otthonukat, mint a hadifoglyok, akik közül még a szerencsésebbek is éveket töltöttek idegen földön. Az utóbbiak számára a megpróbáltatások nem fejeződtek be a kapitulációs okmányok aláírásának napján. Szeretteiktől távol, nyomorúságos lágerekben vártak arra, hogy sorsukról döntést hozzanak, miközben megvetetten, olykor állatok módjára kellett megküzdeniük életben maradásukért.
tovább

Kapronczay Károly
A Lengyel Vöröskereszt magyarországi szervezete a második világháború alatt (1939–1945)
Az első világháború tapasztalatai alapján a két világháború között több nemzetközi egyezmény született a külföldi menekültek — hadifoglyok és polgári személyek — védelmére. A nemzetközi szerződések előkészítője és szorgalmazója a Nemzetközi Vöröskereszt által életre hívott Nemzetközi Segélynyújtó Egyesület lett, amelynek anyagi támogatásához hazánk is csatlakozott (1927. április 17.) E szervezet szabad mozgást élvezett háborúk és katasztrófák idején, képviselőit a Nemzetközi Vöröskereszt jogai illették meg.
tovább

Simándi Irén
A magyar forradalom a Szabad Európa Rádió hullámhosszán II.
(A harcokról, mindenkinek) Mikes Imre október 24-én elhangzott kommentárjában a nap eseményeinek felelőseit kutatta. „Vajon miért hullottak, hol hullottak ezen a tragikus és magasztos, a magyar történelem örök századaira szóló október 24-én az első életek?” — kezdte mondandóját Gallicus.
tovább

Lakatos Judit
Az orosz parlamentarizmus születése: az I. állami duma
Az orosz parlamentarizmus, alkotmányosság és az állami dumák története — az orosz történelem sok más kérdéséhez hasonlóan — a változó politikai viszonyok áldozata. Az 1990-es években az európai politikai rendszer és jogrend kialakítására irányuló törekvések példátlan konjunktúrát teremtettek a téma kutatásának. A kitüntetett figyelemnek értékes hozadékai a legújabb forráskiadások, emigráns és polgári politikusok visszaemlékezései, amelyek valódi kincsesbányát jelentenek a történész számára. Demokratikus hagyományok keresése az orosz történelemben azonban gyakran viszi vakvágányra a kutatókat. V. J. Jakuskinnak, a XX. század eleji orosz liberális mozgalom egyik kiemelkedő képviselőjének megállapítása, amely szerint „Oroszországnak is sajátja a szabadságra való törekvés”, visszaköszön az új orosz történetírásban, s e tétel igazolására a középkorig is visszanyúlnak.
tovább

Kézi Erzsébet
Az idegen nyelvek oktatásának politikai vetülete Klebelsberg koncepciójában
A nyelvoktatás minden korban politikafüggő. Az idegen nyelvek oktatásának és a politikai változások szoros összefüggésének legszembetűnőbb bizonyítéka hazánkban az orosz nyelv oktatása volt. Tanulmányomban azonban nem az utóbbi évtizedekkel, hanem a két világháború közötti időszakkal foglalkozom.
tovább

Várdy Huszár Ágnes
Magyar nők szovjet kényszermunkatáborokban, 1944–1949
Magyar szempontból a második világháború három legnagyobb tragédiája: 1. a második magyar hadsereg elpusztulása a Donnál, 2. mintegy félmillió magyar zsidó tudatos kiirtása a német haláltáborokban, 3. a magyar civil lakosság tömeges elhurcolása a háború utolsó hónapjaiban, majd azt követően. A szovjet birodalom területén — főleg Ukrajnában és az Urál hegység mindkét oldalán — sok tízezer magyar vesztette életét a háború utáni években. Elsősorban munkatáborokban, szén- és kőbányákban, kolhozokban és útépítéseken kényszerültek lélektipró testi rabmunkára olyan körülmények között, amelyeket a mai nyugati ember nehezen tud elképzelni.
tovább

Simándi Irén
A magyar forradalom a Szabad Európa Rádió hullámhosszán I.
„1956 októberéig a nemzetet jobbadán csak ébreszteni lehetett. Október után jobbadán csak csucsujgatni és altatni, hihetőleg abban az álmodozó feltevésben, hogy a két világrend végül szépecskén összesimul, s új, boldog korszakot szül az emberiség számára.” (Gallicus) A Szabad Európa Rádió (SZER) 1951 és 1993 között működött Münchenben. A magyar osztály történtének egyik legfontosabb eseménye az 1956-os forradalom volt. Az akkori események évfordulójához közeledve, a forradalom napjaira emlékezve manapság is minden évben sokan emlegetik a Szabad Európa Rádiót és annak szerepét a forradalomban. E szerepről egyelőre nehéz teljes képet adni, de a folyamatos kutatások, a megmaradt dokumentumok feldolgozása és a tények objektív megismerése lehetővé teszi a történtek pontosabb bemutatását.
tovább

Obrusánszky Borbála
A nesztorianizmus elterjedése és szerepe a pusztai népeknél
A Nesztoriosz konstantinápolyi pátriárka tanításait összegző nesztoriánus hitvallás az V. század közepétől a Római Birodalomtól keleti irányban terjedt, s néhány évszázad alatt az ázsiai kontinens nagy részén népszerűvé vált. A hitet terjesztő misszionáriusok munkájának eredményeként sok népcsoporthoz és kultúrkörhöz is eljuttatták a keresztény hitet. Sikerüket annak köszönhették, hogy nem törekedtek kizárólagosságra a keleti népek körében, ennek ellenére ez lett a kínai, a török és a mongol uralkodói udvarok egyik legfontosabb vallása. A térítők legnagyobb sikere a lovas nomád népek között végzett munka volt. Nekik az ókori keleti műveltséget közvetítették: a közel-keleti vallással, csillagászattal és orvoslással ismertették meg a török és a mongol népeket. Egyházi műveik fordításával megteremtették a máig használatos egyházi irodalmi nyelvet, amelyet később a buddhista egyház is átvett, s önálló írásuk a mai mongol népcsoportok hivatalosan elismert írásává vált.
tovább

Gereben Ágnes
„A győzelem, amelyet elveszítettünk”
Élet a háború utáni Szovjetunióban A közkeletű felfogás szerint Joszif Sztálin a háború alatt két súlyos hibát követett el. Az egyik az volt, hogy megmutatta Európának „Iván”-t. A másik pedig az, hogy „Iván”-nak megmutatta Európát.
tovább

Szesztay Ádám
Kisebbségi ’56
A forradalomhoz kapcsolódó kisebbségi megmozdulások tipológiája A kisebbségek reagálása az 56-os forradalomra nehezen dokumentálható ugyan, mégis rendelkezésünkre áll róla némi szakirodalom. A magyarországi kisebbségek 1956-os megmozdulásait két összefoglaló mű is említi: Fehér Istváné egy-egy mondat erejéig és Tilkovszky Lóránté egy kissé bővebben. Ezenkívül a budapesti németség történetével foglalkozó, 1999-ben megjelent tanulmánygyűjtemény is tartalmaz két írást a magyarországi németségnek a forradalomban betöltött szerepéről.
tovább

Bögre Zsuzsanna
Asszonysorsok 1956 után
Ma már egyre többet beszélünk 1956 társadalmat formáló szerepéről. A rendszerváltás óta megalakult politikai szervezetek és kutatóintézetek jóvoltából mind többet tudhatunk meg a kommunista diktatúrát eltörölni akaró forradalomról. Az eseményeket feltáró vizsgálatok elkezdődtek, s a mai napig is tartanak. A mai közép- és fiatal nemzedék tudni szeretné, hogy mi történt azokban a napokban a nagypolitika szintjén, s azt is, hogyan élték át az eseményeket az utca emberei. 1956-ban az egész ország Budapestre figyelt. A fővárosban, aki merte és tehette, kiment az utcára, míg mások a rádióból követték az eseményeket.
tovább

Miskolczy Ambrus
Olvasmány és történelem
Adalékok Lamartine magyar olvasataihoz, avagy a magyar forradalom francia forgatókönyve „Jobb volna vén napjaimra egy kedves feleség! De melyik bányász ássa a’ sötét hegyüregben az én mátkagyűrümet? Vezető fonal nélkül való tévegben érzem magamat! Ha Maros partján sétálok, víg vonzerejétöl érzem magam vonatni. — Forradalmunk gyümölcseit fogják é, és mikor élvezhetni? Nem fogjuk mint a’ Girondisták vérrel azt megvásárolni?” Gyulay Lajos vetette papírra e sorokat 1848. április 21-én Marosnémetiben, miután alaposan kijegyzetelte magának Lamartine nagy művét naplójának negyvenhatodik kötetében.
tovább

Kéri Katalin
Nevelésügy az aztékok körében
(Dióhéjban az aztékok történetéről) Időben és térben nagyon távol van tőlünk az a nép, amely valaha, a XV. század elején így köszöntötte világra jött fiait: „Sas vagy Te, jaguár vagy!” A távolság ellenére mégis sokat tudunk róluk, hiszen az aztékok kultúrája és nevelési szokásainak leírása részben megőrződött a spanyol krónikák lapjain, s a hajdani bátor harcosok tekintetéből egy villanásnyi még mindig él Mexikó mai lakóinak szemében. Nevelési céljaik, oktatási intézményeik, harcászattal, testedzéssel és egészségneveléssel kapcsolatos szokásaik pedig nagyban emlékeztetik a neveléstörténészt más katonaállamok (például az ókori Spárta) nevelési törekvéseire, jóllehet az egykori forrásokból színes és összetett azték nevelési rendszer tárul elénk. A rövid idő alatt nagy területeket elfoglaló, alig néhány évszázad alatt magas szintű civilizációt létrehozó aztékok „titka” részben a nevelésben rejlett. Erős testű, egészséges alattvalóik gyermekkora nem volt túl vidám, kemény fegyelem és állandó engedelmeskedés volt az ifjak képzésének alapja.
tovább

Ács Tibor
A Magyar Tudományos Akadémia nemzetközi Bolyai-díjának megalapítása és százéves kálváriája
Száz esztendővel ezelőtt magasra szökött a lelkesedés, amely arra volt hivatott, hogy Bolyai János életét és munkásságát a világ elé tárja. Bolyai születésének centenáriumához közeledvén a magyar tudósok körében egyre erősödött az a törekvés, hogy — pótolva a régi mulasztásokat — méltó módon emlékezzenek meg világhírű matematikusunkról és zseniális gondolkodónkról. Fokozatosan kialakult egy nemzetközi Bolyai-díj megalapításának gondolata. Szénássy Barna Adalékok a Bolyai-díj történetéhez című értékes írásában bemutatta e kérdéskör XIX. század végi és XX. század eleji történéseit, közreadott adatai azonban kiegészíthetők az eredeti kútfőkkel.
tovább

Mezei Ottó
Egy művészeti iskola hetedfél évtizede I.
Az iparművészeti iskola (1880–1945) és a (nemzeti) kultúra szolgálata (A megalakulás és a kibontakozás évei, 1880–1896) Keleti Gusztáv 1870-ben adta ki a hazai művészetoktatás legfőbb forrását A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban címmel. József nádor egykori udvari festője a bécsi és a müncheni akadémián folytatott tanulmányokat, időközben Eötvös József házához került nevelőnek, s hamarosan a nagynevű író és államférfi művészeti tanácsadója lett. Miniszterségét követően Eötvös külföldre küldte Keletit a nyugat-európai művészetoktatás helyzetének tanulmányozására. Útjának tapasztalatait és leszűrt gondolatait foglalta írásba könyvében a szerző. A francia, a belga és a német művészeti iskolákat személyesen kereste fel, míg az angliai állapotok rögzítésekor részben közvetett forrásra támaszkodott.
tovább

Gazdag László
A fejlődés természete
„S megy-é előbbre majdan fajzatom, / hogy nemesbedvén trónodhoz közelgjen, / vagy mint malomnak barma holtra fárad, / s a körből, melyben jár, nem tud kitörni.” (Madách Imre: Az ember tragédiája) „Minden dolog egyenlő önmaga történetével.” (Wilhelm F. Hegel)
tovább

Stockné Horváth Mária
A Magyar Nemzeti Múzeum létesítésének historiográfiájából és forrásaiból
Élénkülő művelődéstörténeti kutatásainknak és feldolgozásainknak még mindig nagy adóssága a Magyar Nemzeti Múzeum létesítését tisztázó munka publikálása. Helyesebben a létező és ismert dokumentumok elfogadtatása, a valódi körülményeket fedő homály eloszlatása.
tovább

Novák Attila
Theodor Herzl Párizsban
Theodor Herzl — vagy „magyarosan” Herzl Tivadar — 1860-ban született Pesten. A meglehetősen asszimilálódott zsidó család sarja kezdetben irodalmi ambíciókkal lépett fel, s pesti középiskolai, majd bécsi jogi tanulmányai után már újságíróként dolgozott. A Neue Freie Presse párizsi tudósítójaként szemtanúja volt a Dreyfus-pernek, s többek között ennek hatására döntött úgy, hogy tesz valamit a zsidóság érdekében: mozgalmat szervez azért, hogy majdan megalakulhasson a zsidó nemzeti állam. S ami a legfontosabb, megszervezte a cionista kongresszusokat és a cionista szervezetet, hogy méltó keretet adjon az addig széttagolt zsidó nemzeti csoportocskák tevékenységének. Rövid, de küzdelmes élete során tárgyalt a szultánnal, orosz miniszterekkel, a bádeni nagyherceggel és még sok más prominens személyiséggel. Ez arra utal, hogy sikeresen emelte be a zsidó problematikát a nagypolitikába, s elfogadtatta a cionizmust az akkori világ több nagyságával. Herzl 1904-ben hunyt el.
tovább

Mészáros István
Bibó és Mindszenty
Egy érdekes találkozás Egyéni és nemzeti tragédiák nyomelemei sűrűsödtek össze abban a néhány perces beszélgetésben, amely 1956. november 4-ének vészjósló reggelén zajlott le két neves személyiség között az Országház déli kapujában (ma is ez a tulajdonképpeni főbejárat). Egyikük Bibó István volt, a legújabb, november 2-án este megalakuló, immár többpárti Nagy Imre-kormány államminisztere; másikuk pedig Mindszenty József, a négy nappal azelőtt nyolcesztendős fogságából kiszabadított bíboros.
tovább

Lagzi István
Magyarországi lengyel menekültek, 1939–1945
A második világháború idején több tízezer lengyel és csaknem ezer francia — nagyszámú angol, holland, belga és szovjet, majd 1943 őszén olasz katonai és polgári — menekült kért és kapott menedéket Magyarországon. (A lengyel katonai és polgári menekültek a megszállók, a hadifogság, a börtön, a megtorlás, az országra rátörő ellenség elől menekültek külföldre. A franciák és más nemzetiségűek is német hadifogoly- és kényszermunkatáborokból szöktek magyar területre. A Magyarországon tartózkodó vagy hazánkon átutazó olaszok százai Badoglio tábornok kormányának megalakulása után kérték a magyar hatóságok védelmét.)
tovább

Glósz József
A rendiség és a szatmári béke
A történelem csak látszólag ismétli önmagát. 1711. május 1-jén a kuruc csapatok nyolcévi küzdelem után a majtényi síkon leteszik a fegyvert a császáriak előtt. 1849. augusztus 13-án Világosnál és az orosz cári erőkkel szemben kapitulálnak a függetlenségért küzdő magyar seregek. A párhuzam azonban ezen a ponton véget is ér. Világos, majd az aradi vértanúk emléke integráns részévé válik a katartikus történelmi eseményekből építkező nemzeti tudatnak, míg a majtényi fegyverletételhez kapcsolódó szatmári béke kérdésén idestova két évszázada meghasonlik — történetírásunkat is beleértve — a magyar közvélemény. A nemzet rokonszenve Rákóczi Ferencet kíséri el száműzetésébe, miközben a magyarság visszanyert — ha nem is független — országában élvezi a csaknem kétszáz év harcait követő béke áldásait.
tovább

Végh Balázs Béla
A regionalizmus kánonja a bukovinai és az erdélyi német irodalomban
A romániai német irodalmat két szemlélet is kanonizálja az irodalomtörténet számára: az irodalmi regionalizmusé és a kisebbségi irodalomé. Az anyaországi recepció az irodalmi regionalizmus felől közelít a romániai német irodalomhoz: az irodalom-földrajzi elmélet alapján a területiséget nem következményként, hanem adottságként kezeli, még akkor is, ha a kisebbségi felfogáshoz igazodva az irodalomvizsgálat részének tekinti a pszichológiai, a szociológiai és a politikai kérdésfeltevéseket.
tovább

Czettler Antal
Két diktátor rövid életű barátsága és végzetes összecsapása II.
Konfrontáció és fegyveres összecsapás
tovább

Szabó Csaba
A katolikus egyház állami ellenőrzése és korlátozása az ötvenes években
A legújabb korral foglalkozó történész szinte csakis kényes témához nyúlhat. Élő kortársakkal, érzelmekkel, indulatokkal és az éppen aktuális politikával kell szembenéznie kutatásai során.
tovább

Czettler Antal
Két diktátor rövid életű barátsága és végzetes összecsapása I.
Baráti együttműködés és a feszültség első jelei Mielőtt az Európa és a világ sorsára nézve oly végzetes Hitler–Sztálin-paktum aláírásának körülményeit és következményeit elemezném, szeretnék két — a jövőt mintegy előre jelző — véleményt idézni. Az egyik a kiváló svájci történésztől és diplomatától, Carl J. Burckhardttól származik.
tovább

Kéri Katalin
Holdarcú, karcsú ciprusok
A női szépség ábrázolása a középkori iszlám irodalomban A középkori iszlám nőtörténet kutatása világszerte nagy népszerűségnek örvend, történészek, jogászok és irodalmárok merítenek az egykori kútfők gazdag tárházából. A híres nőalakok, a női életmód bemutatása mellett az eszményi nő képe, a női szépségideál is gyakorta megjelenik a VII. és a XV. század között keletkezett szóbeli, írott és tárgyi forrásokban, s változását nyomon követve az iszlám kultúra történetével kapcsolatos fontos adalékokhoz juthatunk.
tovább

Tarján G. Gábor
Jesájás próféta követője — Löw Lipót főrabbi
Magyarországon a XVIII. század elejétől a XIX. század elejéig a zsidóság betelepedése tömeges méreteket öltött. Az ország lakossága — kerekített értéken — 1720 és 1805 között egymilliónyolcszázezer főről hatmilliókilencszázezerre, míg a zsidók aránya 0,7%-ról 1,8%-ra növekedett. Az ezt követő húsz év alatt, tehát 1825-ig a lakosság csaknem kétmillió fővel gyarapodott, az izraeliták aránya pedig 2,3%-ra nőtt. A nyugatias műveltségű és gyakran tőkeerős zsidó bevándorlók első hullámai Alsó-Ausztriából, a cseh tartományokból és Morvaországból érkeztek, mivel I. Lipót és II. Károly kitiltotta őket e régiókból, illetve korlátozni kívánták a zsidó családok számát. A betelepülők másik csoportja 1780 és 1825 között érkezett Galíciából, amely 1772-től tartozott a Habsburg Birodalomhoz. A XIX. század elején a zsidó népesség 60%-a az osztrák, a morva és a lengyel határ közelében élt.
tovább

Szatmári Péter
Az osztrák dilemma: Engelbert Dollfuß kancellársága
1934. július 25-én délután négy óra körül a bécsi Bauhausplatzon található kancellária miniszterelnöki dolgozószobájában belehalt súlyos lőtt sebesüléseibe Engelbert Dollfuß, Ausztria kancellárja. Dollfuß több mint kétévnyi kancellársága és annak drámai végkifejlete szimbolikusan fejezte ki az Első Osztrák Köztársaság valamennyi belső konfliktusát és válságtünetét. A szegény parasztcsaládból származó miniszterelnök alapjaiban kísérelte meg átrendezni Ausztria politikai struktúráit, s ezzel a különböző irányzatok rokonszenvét és gyűlöletét váltotta ki. A kezdetben jobbközépen álló, „homo novus”-nak tekintett Dollfuß tágabb és szűkebb környezetét is megdöbbentette azzal, mily kérlelhetetlenséggel és eltökéltséggel törekedett tekintélyuralmi rendszert „varázsolni” az Első Osztrák Köztársaságból.
tovább

Honvári János
Kettétört karrierek
Tisztogatások az Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki- és Állatorvosi Karán az 1950-es években
tovább

Szöllősy Kálmán
A székelyek kereszténysége és bejövetelük időpontja
A Valóság 2003/8–9. számában megjelent, A székelyek eredete és a tizenkét pont, valamint a Turánban közölt A székelyek bejövetele című tanulmányaimra épül jelen írásom, az azokban leírtakat folytatva. Végkövetkeztetésem az volt, hogy a három markánsan eltérő nyelvjárást beszélő székelység két csoportja, köztük éppen a székely nevet viselő csoport a Volga középső folyásának vidékéről — ahol visszamaradt csoportjukat muszlim források eszkel~eszekel, eszgel~eszegel néven nevezik — érkezett a Kárpát-medencébe (a honfoglaló magyaroktól eltérően, akik sohasem laktak Julianus „Magna Hungariájában” ). Részint magyarázatot, részint bizonyítékokat igényel a székely bejövetel időpontjának meghatározása és legfőképpen oka. A tovább folytatott „nyomozás” érdekes eredményekre vezet.
tovább

Anka László
A budapesti prostitúció és szexpiac története a boldog békeidőkben
(Bevezető) „Mámoros gőzök szálltak folyton testi vágyaim mocsarából és ifjú erőm forrásaiból, s úgy ködbe, homályba burkolták szívemet, hogy nem tudott különbséget tenni a szeretet csendes derűje és a fajtalan kívánkozás között. Mohó iramban táncoltatták ezek tapasztalatlan fiatal mivoltomat a szenvedélyek örvényei fölött, s mélyen megmerítettek a bűnök hullámaiban. … Zsákmánya, játéklabdája lettem forrongó érzékiségemnek.” Szent Ágoston szavait tértől és időtől függetlenül a legtöbb ember magáévá teheti, én pedig e tanulmányban azt kívánom bemutatni, hogyan jelent meg a valóságban az ókeresztény szent ember vallomása, a prostitúció és a nyílt szexualitás a magyar fővárosban a XIX. és a XX. század fordulóján.
tovább

Obrusánszky Borbála
Andaság és komaság
Az esküdt testvériséget, vagyis a vérszerződést — amikor is két vagy több ember, akik nem rokonok, a vérük összeolvasztása által testvérré, ezáltal rokonná fogadja egymást — a tudományos szakirodalom a műrokonság egyik formájaként sorolta be. A szakirodalom számos kifejezést használ ennek megnevezésére: általános néprajzi megnevezésére a műrokonság kifejezést terjedt el, de a vérszerződés, a testvérré fogadás elnevezése is sokszor felbukkan a publikációkban. Tanulmányomban — az egyszerűség kedvéért — a vérszerződés kifejezést fogom használni.
tovább

Frenyó Zoltán
Kortársunk, Prohászka Ottokár
tovább

Nemes Károly
David Wark Griffith
A filmművészet — pontosabban a filmnyelv (a formanyelv) — keletkezése kapcsán kivétel nélkül minden filmtörténet megemlékezik David Griffith művészetéről. Balázs Béla pedig kifejezetten Griffith Türelmetlenség (1916) című művét teszi meg az első igazi filmművészeti alkotásnak. Milyen szerepe volt ténylegesen Griffithnek abban, hogy a mozgófénykép alapján művészet jött létre? S egyáltalán ki volt ő, hogyan került a filmgyártásba?
tovább

Kapronczay Károly
Gondolatok a varsói felkelés hatvanadik évfordulójára
1945 után megismétlődött az első világháborút követő külpolitikai helyzet, bár a győztes Lengyelország helyzete semmivel sem volt könnyebb, mint a vesztes Magyarországé. Mindkét országban csak idő kérdése volt a szovjet típusú állam megteremtése, a polgári erők csak egy-két röpke évre kaphattak teret, hogy aztán az 1947. évi párizsi békeszerződés után felgyorsuljanak az események, s kialakuljon a Moszkva elképzeléseinek megfelelő politikai, társadalmi és gazdasági rendszer. Magyarország és Lengyelország egy szövetségi rendszerhez tartoztak, ami ugyan feltételezte volna a kapcsolatok szorosabbá válását, mégsem így történt.
tovább

Bognár Bulcsu
Egy parasztpolitikus szociológiája
Erdei Ferenc szociográfiáinak társadalomszemlélete (1931-1938)
tovább

Máthé Áron
A főideológus
A nyilas párt egyik kevésbé ismert, de meghatározó alakjának, a nyilasmozgalom főideológusai közé tartozó Péntek István pályájának és világképének felidézésével szeretném bemutatni, hogyan is gondolkoztak a nyilasok a világról, miben látták a két háború közötti, illetve a második világháború alatti magyar és európai társadalmak konfliktusainak eredőit, milyen megoldási javaslataik voltak a jelenről és a jövőről.
tovább

Jeszenszky Géza
Antall József, a nemzetpolitikus
A sikertelen, súlyos fájdalmakat okozó és erős indulatokat gerjesztő december 5-ei népszavazást követően különösen indokolt felidézni a rendszerváltozás után a magyar nemzeti célokat elsőként megfogalmazó és a gyakorlatban is érvényesítő Antall Józsefnek a határainkon akaratuk ellenére kívülre került magyarokkal kapcsolatos politikáját.
tovább

Gyüszi László
Apa és fia
A két Pázmándy Dénes
tovább

Gereben Ágnes
Megújulási mozgalom az ortodox egyházban
Az ortodox vallásnak és egyháznak az orosz történelem évszázadaiban mindig a hit világán messze túlmutató, különleges helye és szerepe volt. Az egységes állam létrejöttében az idegenből jött — többnyire görög vagy a Balkánról érkező, elgörögösödött szláv — metropoliták, a fényes Bizánc küldöttei bizonyos területenkívüliséget képviseltek. Paradox módon ennek égisze alatt könnyebben létrejöhetett az egységes nemzet, mint a hercegségek-fejedelemségek vetélkedésében.
tovább

Kun Miklós
Igaz családregény a XX. századból
Az Allilujevek tragédiája
tovább

Szabady Balázs
A XX. századi magyarországi zsidótörvények
A probléma és a tanulmány célja) Az emberiség történelme bizonyos értelemben a diszkriminációk történetének is nevezhető. A születési és a származási hely, a vallás, a társadalmi réteg, a vagyoni helyzet szerinti megkülönböztetés jogszabályi megjelenését valamilyen formában szinte minden korban megszokottnak érezték. A világ számos országában manapság is létezik ilyen jellegű hátrányos megkülönböztetés, vannak államvallások, az országok közössége pedig tudomásul veszi mindezt.
tovább

Husain Shorsh
A Kurd Köztársaság megalakulásának politikai előzményei, fennállásának fontosabb kül- és belpolitikai eseményei
(Az iráni kurdok élete Reza sah idején) Reza sah, a perzsa kozákdandár (az oroszok által felállított és nagyrészt általuk vezetett helyi rendőrség) tisztje 1921. február 11-én kozákjai élén bevonult Teheránba, s megdöntötte a Giláni Szocialista Köztársaságot. Szajjid Zia-Udin Tabátabái lett az új kormányfő, Reza sah pedig a hadsereg főparancsnoka.
tovább

Gereben Ágnes
Beszélgetés egy orosz antikommunistával
Az akkor ötvenhat éves Kronyid Ljubarszkijjal két hosszú estén át beszélgettünk Budapesten 1990 decemberében. Azért érkezett hozzánk, mert a Gulagon megfogadta, hogy ha egyszer a szabad világba kerül, minden új esztendőt egy másik ország fővárosában köszönt majd. Később ez okozta tragédiáját: néhány évvel találkozásunkat követően Indonéziában, egy hasonló szilveszteri utazása alkalmával, úszás közben belefulladt az Indiai-óceánba.
tovább

Vida Csaba
A tudós, a francia tábornok, a csehszlovák miniszter és a szlovák hazafi
Milan Rastislav ©tefánik, habár a szlovák történelem egyik meghatározó alakja, kevéssé ismert a közép-európai régióban. A Szlovák Köztársaságban személyiségét összekötik az államisággal, a katonai hagyományokkal és az első csehszlovák állam megalapításával. A híres szlovákok közül – rövid élete (1880–1919) ellenére – az egyik legösszetettebb személyiség volt:francia állampolgárként és a francia hadsereg tisztjeként meghatározó szereplője lett a csehszlovák függetlenségi mozgalomnak, míg a halála után, a két világháború között a „szlovák nemzeti ébredés” jelképévé vált. Az első csehszlovák államot létrehozó személyiségek közül – Masaryk és Beneą mellett – az egyedüli szlovákként képviselte nemzetét. Ám korai halála miatt (harminckilenc évesen balesetben vesztette életét) nem tudta szolgálni a szlovákok érdekeit a létrejövő új államban, s ez az első Csehszlovák Köztársaság időszakában mindvégig megmutatkozott. Tudósként szerzett francia kapcsolatainak köszönhetően fontos szerepet játszott az első világháborút követően létrejövő Csehszlovák Köztársaság megalapításában. Katonai tevékenysége nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a francia hadsereg tagjaként részt vett az antant oldalán a központi hatalmak elleni harcokban, hanem fő szerepet vállalt a csehszlovák légiók megszervezésében is, amelyek hathatós segítséget nyújtottak a szövetségeseknek az olasz és az orosz fronton. A francia katona és a szlovák (csehszlovák) hazafi közötti ellentét is jól ábrázolja ©tefánik ellentmondásos életét. A szakirodalom inkább zseniális diplomatának tekinti, mint nagy hadművésznek. Katonai karrierjét ugyanis nem annyira a francia hadseregben végrehajtott tettei határozták meg, hanem társadalmi (a francia arisztokraták körében szerzett) kapcsolatai. ©tefánik a nemzetközi tudományos világban leginkább csillagászként ismert. Fő területe a napkutatás volt. A tudós azzal szerezte magának a legnagyobb elismerést, hogy részt vett néhány obszervatórium létrehozásában, valamint a század elején több meghatározó napmegfigyelésben. 1905-ben csillagászként megmászta Európa legmagasabb csúcsát, a Mount Blanc-t.
tovább

Várdy Béla - Várdy Huszár Ágnes
Magyar rabszolgák a szovjet Gulag táboraiban I.
(A történelmi háttér) Magyarország 1945 tavaszán felszabadult az egyéves német megszállás és a féléves nyilasterror alól, ezzel egyidejűleg azonban azonnal a Vörös Hadsereg megszállása, azaz szovjet kommunista uralom alá került. Az elkövetkező négy és fél évtizedben ez a megszállás a magyar nemzeti élet állandó részévé vált. A szovjetek jelenlétét a magyarság nagy része félelemmel és kimondatlan gyűlölettel viselte, annak ellenére, hogy a szovjet kommunista jelenlétet a hivatalos pártpolitika az ország felszabadításaként ünnepeltette a megfélemlített magyar nemzettel. Ez az erőszakolt dicsőítés a rendszerváltáskor megszűnt, a szovjet kommunista uralmat fenntartó Vörös Hadsereg azonban csak 1991. június 19-én hagyta el végre hazánkat.
tovább

Egedy Gergely
Macmillan és a „középút” konzervativizmusa
A szabad versenyes kapitalizmus és a különböző típusú kollektivizmusok közötti „középút” gondolata már a két világháború közti Európa számos országában hangsúlyosan felmerült. Emlékezetes, hogy a magyar értelmiség körében is milyen sikert aratott Wilhelm Röpke 1942-ben Svájcban publikált és elsőként épp magyarra lefordított könyve a „harmadik út”-ról. E koncepció első – máig egyik legjelentősebb – brit képviselője a már fiatalon befolyásos tory politikussá, majd 1957-től miniszterelnökké váló Harold Macmillan volt, aki a harmincas években kidolgozott elképzeléseivel új utat próbált törni a brit konzervatív gondolkodás számára. A korlátlan szabad versennyel és a totalitárius rendszerekkel szemben egyaránt alternatívát kínáló programját középútnak nevezte el, ezen olyan gazdasági szisztémát értve, amely a vegyes gazdaság elvén, a köz-, a közösségi és a magántulajdon együttélésén alapul. De a részletek kibontása előtt nézzük: miként alakult ki Macmillan koncepciója?
tovább

Várdy Béla - Várdy Huszár Ágnes
Magyar rabszolgák a szovjet Gulag táboraiban II.
(Letartóztatás és elhurcolás) A bevagonírozás és az elhurcolás örökké élő része a hazakerült Gulag-rabok életének. Emlékeik éjjel-nappal velük vannak, nem tudnak szabadulni tőlük. Éjszaka sokszor felriadnak, mert még álmukban is többször átélik szörnyű megpróbáltatásaikat. Elhurcoltatásuk körülményeit szinte valamennyien hasonlóképp írják le:1 megtévesztő információkkal begyűjtötték őket málenykij robotra, majd felvevő- és gyűjtőtáborokon át elindították őket ismeretlen sorsuk felé. Ugyanez történt a kitalált politikai bűnök alapján szovjet katonai bíróságok által elítélt politikai foglyokkal is, azzal a különbséggel, hogy ők már többhetes, esetleg egy-két hónapos tortúrán estek át, mielőtt gyűjtőtáborokba, majd marhavagonokba kerültek.
tovább

Németh László
„Az egyházi kampány vitelénél fokozottabb figyelmet kell fordítani a sajtóra”
Egyházellenes propaganda a Szabad Népben 1948-ban
tovább

Anka László
A magyar agráriusok és eszméik
Az agrárius mozgalom a XIX. század hetvenes és nyolcvanas éveinek fordulóján bontakozott ki a korabeli Európában. Megjelenésének két oka volt. Az egyik a technológiai fejlődést kísérő radikális gazdasági változás. A hajózás modernizációjával és a vasútvonalak sokasodásával új versenytársai lettek az európai agrárvidékeknek, így hazánknak is: Amerika, Ausztrália és Oroszország. A két „új” földrész területének meghódítása és szűzföldjeinek termelésbe vétele abban az időben fejeződött be, s a három régióból olyan nagy mennyiségű és olcsó gabona áramlott Európába, amellyel a hagyományos mezőgazdasági vidékek nem tudták felvenni a versenyt. Ez az európai piacokon a gabonaárak csökkenésére vezetett (a korszak gazdasága az úgynevezett Kondratyev-hullám szabályos ingadozásainak völgyébe került), s a folyamat nemcsak nagy paraszti tömegek megélhetését fenyegette, hanem a hagyományos politikai-gazdasági befolyású arisztokrácia és földbirtokosság helyzetét is kikezdte. E gazdasági változásoknak volt az oka az európai (főleg német, osztrák, magyar, francia) agráriusok megjelenése és olyan új gazdaságpolitika követelése, amely arra lett volna hivatva, hogy megvédje a mezőgazdaságból élők érdekeit. A másik ok, amely többek között az agrárius neokonzervativizmus megszületésére vezetett, a XIX. század uralkodó eszméje, a liberalizmus volt.
tovább

Szabados György
Imre király emlékezete
A nyolcszáz éve, 1204. november 30-án elhunyt Árpád-házi Imre király (1196–1204) hazánk tizenhetedik koronás fője volt. Nyolc esztendőt, hét hónapot és hat napot töltött Magyarország trónján, s XII. századi elődeihez hasonlóan neki is rövid, de mozgalmas élet jutott osztályrészül. Élete és uralkodása nem tartozik történettudományunk gyakorta kutatott területei közé, pedig a jelenkori magyarság életének, művelődésének több olyan emléke van, amelynek legkorábbi előfordulása az ő korából ismeretes. Hozzá fűződik az első ránk maradt magyar házassági szerződés, Imre aranybulláján bukkant fel jelenlegi államcímerünk jobb pajzsmezejének sávozata, s ő volt az is, akinek személye és udvartartása a XII–XIII. század egyik legnagyobb trubadúrköltőjét, Peire Vidalt versre ihlette. Méltán legnevezetesebb cselekedetét mégis akkor hajtotta végre, amidőn túlerőben levő öccse táborába fegyvertelenül ment át, s pusztán királyi tekintélye erejével ejtette foglyul a pártütő Andrást. E felséges jelenet dacára, amely XIX. századi nagy festőnk, Than Mór ecsetjét is megihlette, emlékezetét csak halovány tollvonások őrzik a történelemkönyvek lapjain. Imrét két olyan kiemelkedő királyunk – az apa, III. Béla (1172–1196) és a testvér, II. András (1205–1235) – fogta közre időben, akik egymással erősen ellentétes uralkodói magatartást képviseltek. A II. András kori hanyatló tekintélyből, a „mértéktelen mértékű” birtokadományozásból semmi sem emlékeztet III. Béla erős központi hatalmára, az archaikus Szent István-i monarchiára. E két külön világot csupán kilenc év választotta el egymástól, ebből az utolsó fél esztendő, III. László gyermekkirály névleges országlása (1204–1205) lényegében András útja volt a főhatalom felé, vagyis az átmeneti idő megint csak Imre korát jelenti. Jelkép erejű, hogy trónon töltött nyolc és fél esztendejét a XII–XIII. század fordulója szeli ketté, szinte kérdezve, hova sorolható, sorolandó uralkodása: az apai életmű szerves folytatása-e, avagy a II. András korának nyitánya? Akárhogy van is, a viszonyítási alap III. Béla személye és királysága.
tovább

Walleshausen Gyula - Füleky György
Liebig és az agrokémia Magyarországon
Robbanóezüsttel kezdte pályafutását, s hamarosan előítéletek sorozatos „robbantásá”-val folytatta egy olyan korszakban, amelyben maga a társadalom is robbanékony volt. Justus Liebig fellépésekor Európa nyugati felén már kialakult a polgári társadalom és az annak megfelelő gazdasági rend. Az új tanok feszegették az elmaradottabb országok berendezkedését, s a társadalmi átalakulással együtt nyert teret a tudomány és a technika is. A gyermek Liebig esténként a mécses gyér világa mellett olvasott mindaddig, amíg apja acetilénlámpákat nem barkácsolt. A húszéves Liebig még napokig utazott postakocsin Párizsba, míg 1867-ben már gyorsvonat röpítette a világkiállításra.
tovább

Korcsog Balázs
„A szenvedések oskolája”
Kármán József és a Fanni hagyományai a kritikai fogadtatás tükrében
tovább

Demmel József
Egy szoboravatás margójára
Kováts Mihály élete és hazai ismertsége
tovább

Kapronczay Károly
Józef Piłsudski (1867–1935)
Az első világháború végét jelentő, s Németország teljes vereségének számító compiegne-i fegyverszüneti egyezmény értelmében a német császári csapatoknak 1918. november 11-éig ki kellett üríteniük minden megszállt területet. Ezen a napon Józef Piłsudski tábornok lengyel csapatainak élén bevonult Varsóba, amely azt is jelképezte, hogy több mint százhúsz év után helyreállt Lengyelország függetlensége, az önálló lengyel állam visszatért Európa politikai életébe. Véget ért a lengyel népnek a teljes függetlenségéért vívott küzdelme, az a harc, amelyben annyi lengyel áldozta életét otthon és külföldön egyaránt, amelyre Piłsudski is feltette az életét. Személyéről és politikájáról sokat vitatkozott a lengyel történetírás, lehetett szeretni vagy gyűlölni, de egyet még ellenfelei sem vitattak el tőle: hazafi volt, csak Lengyelországért élt, s ennek rendelte alá életét.
tovább

Czettler Antal
A brit külpolitika a második világháború előtt I.
Az angol külpolitika az első világháborútól a müncheni egyezményig
tovább

Igaz Levente
Kultúrák határán – Kelet és Nyugat hadművészetének találkozása a rekonkviszta idején
Európa az 1096-ban kezdődő keresztes hadjáratokkal az antik kor óta először lépett ki saját földrajzi határain kívülre. A katonai szempontból sikertelen szentföldi hadjáratok végül a keresztes háborúk ibériai mellékhadszínterén hoztak eredményt: a Földközi-tenger medencéjében megvalósuló nyugat-európai fölénnyel párhuzamosan a XIII. század elejére végképp megroppant az iszlám katonai-politikai ereje a Pireneusi-félszigeten.
tovább

Rászlai Tibor
Legendák és jelek látogatta lélek: Széchenyi István
A legnagyobb magyar tette – Arany János szavaival élve –, hogy „lettünk és vagyunk”.1 Éppen ezért, mivel általa „lőn új idő – reményben gazdag, tettben szapora napra”, nincs senki sem köztünk, aki ne ismerné műveit: a Tudós Társaságot, a kaszinót, a lóversenyt, a Nemzeti Színházat, a modern magyar hitelélet megalapítását, a kereskedelmi bankot, a hengermalmot, a hajógyárat, a vasöntő-, később fegyvergyárat, a gőzhajózást, a Lánchidat, az organikusan kiépített országos vasúthálózat tervét, tizenhat, ötletektől sziporkázó, szabály- és szokástörő könyvét, a Duna és a Tisza szabályozását, Pest szépítését és az Alföld fásítását. A felsorolás nem teljes.2 Nem is lehet. Ki tudna kiterjeszkedni minden indítványra, ötletre, ihletésre, tanácsra, amely negyedszázadon át szelleméből a nemzetre áradt? Célom nem ez, hanem rámutatni a mű mögötti ösztönző-ágáló emberre. Felbontani – ha lehet – a történések külső, fedőrétegeit, abban a nem hiú reményben, hogy a szemek (az onnan reánk visszanézők) nemcsak egy egyéni arc tekintetét sugározzák, hanem tükrében valamennyien magunkra, a lényegire ismerhetünk rá.
tovább

Czettler Antal
A brit külpolitika a második világháború előtt II.
Münchentől a Lengyelországnak adott garancianyilatkozatig
tovább

Vigh Károly
Bajcsy-Zsilinszky mártírhalálának hatvanadik évfordulójára
Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki 1944. március 19-én fegyverrel szállt szembe a lakására törő német megszállókkal, a Fő utcai fogházból szabadulva élére állt a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadítási Bizottságának. A nyilas uralom alatt azonban a Margit körúti börtönbe hurcolták, majd fogolytársaival együtt Sopronkőhidára szállították. Ott szenvedett karácsony vigíliáján kötél általi halált.
tovább

Hatos Pál
Választott népek
A nemzetvallásról és a nemzeti identitás „szent alapjai”-ról Anthony D. Smith könyve kapcsán
tovább

Miskolczy Ambrus
Kant, Greguss, Kossuth
Milyen filozófiát tanulhatott Kossuth Lajos Eperjesen Greguss Mihálytól?
tovább

Frenyó Zoltán
Sajnovics János műve és hatása
Ritkán esik meg, hogy valakit két, egymástól oly távol álló tudomány történetében is számon tartsanak, mint amilyen a nyelvtudomány és a csillagászat. Hasonlóképpen ritka, ha valaki olyan művel is maradandót alkot, amely nem az eredeti képzettsége terén végzett munkálkodásából született. Ilyen kivételes alakja a kultúrtörténetnek Sajnovics János, aki képzettségét tekintve csillagász volt – s e téren nagy érdemeket szerzett –, életének különös fordulata és tehetsége révén pedig egyúttal a nemzetközi összehasonlító nyelvtudomány jeles alakjává és a magyar finnugrisztika megalapítójává vált.
tovább

Loppert Dániel
Az antant létrejötte és politikai következményei
Anglia és Franciaország számos alkalommal harcolt egymással a történelem során a nyugat-európai vezető hatalmi pozícióért. A háborúk kezdetét a XI. századtól datálhatjuk, amikor a normannok Hódító Vilmossal az élen megjelentek a ködös Albion partjainál. A két ország uralkodó elitjének korai keveredése következtében az elkövetkezendő több száz évben bonyolult volt a szigetország és a francia királyság kapcsolata, főleg akkor, amikor a trónutódlás kérdése merült fel egyik vagy másik udvarban. A százéves háború kitörésének egyik politikai oka az volt, hogy az angol király ellenőrzése alá vonta a jelenlegi Franciaország északi és délnyugati részét.
tovább

Tadeusz Olszanski
Lengyelek és magyarok 1939–1945 között és később
A lengyel menekültügyről olyan sokat hallhattunk és olvashattunk már, hogy írásomat igen személyes hangú kiegészítésnek, egyszersmind reflexiónak szánom, s nem valamifajta történelmi összegzésre tett kísérletnek. Annál is inkább, mert nem történész, hanem publicista, újságíró vagyok, akit régóta szenvedélyesen foglalkoztat ez a téma, már csak családi kapcsolataim és személyes hálára kötelezettségem okán is. Ennek is köszönhetem, hogy állandóan újabb és újabb nyomokra bukkanok. Mindig akad valaki, aki újat tud mesélni, érdekesebb mozzanatokra hívja fel a figyelmemet. Elég, ha most csak Stefan Badeninak a legutóbbi időkig szélesebb körben ismeretlen naplójára utalok, amely szerencsés véletlen folytán került a kezembe, merőben új tényekkel szolgálva számomra.
tovább

Honvári János
Magyarország IMF-csatlakozásának előtörténete
A magyar gazdaság külső és belső egyensúlya az 1960-as évek első felében felborult. A II. ötéves terv idején a fogyasztás és a felhalmozás nagymértékben meghaladta a nemzeti jövedelem termelését, s a túlzott mértékű elosztás forrása a növekvő külföldi adósságállomány lett. 1961 és 1965 között minden évben több tőkés devizát vett igénybe a népgazdaság, mint amennyit kitermelt, így az ötéves tervvel ellentétben tovább romlott az ország devizahelyzete. A külső adósságállomány növekedése mellett bizonyos években deficites lett a költségvetés is, s ezt csak pénzügyi machinációkkal sikerült eltitkolni a nyilvánosság elől.1 A gazdaság hatékonysága, a munka termelékenysége számos területen romlott, a fajlagos mutatók a fejlett tőkés államokhoz képest kétszer, két és félszer rosszabbak voltak. Az ország külgazdasági nyitottsága, nyersanyag- és tőkeszegénysége, valamint gépipari termékeinek alacsony műszaki színvonala az időközben megkezdődő és az 1960-as évek közepére lényegében kudarcba fulladó szerkezetváltás ellenére sem igen változott. Egy 1964. évi – természetesen nem a nyilvánosság számára készült – összegző jelentés kritikusan megállapította, hogy a II. ötéves terv „fontos kérdésekben irrealitásokat tartalmazott, és mivel a megvalósult beruházásokhoz, fogyasztáshoz és honvédelemi intézkedésekhez a termelés nem volt elégséges, a normálisnál nagyobb mértékben kellett igénybe venni anyag- és devizatartalékokat, továbbá mindenekelőtt tőkés hiteleket”.
tovább

Kulcsár András
Bismarck és Bund, 1859-1866
(A német kérdés 1859–1862. Bismarck Szentpétervárott) Otto von Bismarck politikai pályája 1858 őszén vett gyökeres fordulatot, amikor a forradalmak leverése óta először a liberális párt nyerte meg a parlamenti választásokat Poroszországban, majd a súlyos idegbántalmaktól uralkodásra képtelenné vált Frigyes Vilmos helyettesítésére október 7-én Vilmos főherceget régenssé nevezték ki. A főherceg a parlament előtt esküt tett az alkotmányra, ezzel új korszak vette kezdetét az országban. Bismarck karrierje ekkor látszólag véget ért. Frankfurtban Ausztriával nem tudott tovább együttműködni, Vilmos pedig szélsőségesen reakciósnak tekintette őt. Ráadásul a régens felesége, Augusta már régóta gyűlölte, s férjét Bismarck ellen szította. Bár a porosz külügyminiszter, Werner von Schleinitz szintén Augusta hatása alatt állt, mégsem lehetett Bismarckot könnyen félreállítani, így kapta meg 1859-ben a szentpétervári követ posztját. Megvetését úgy mutatta ki, hogy a hivatalos formalitásokat mellőzve búcsúbeszéd nélkül távozott a frankfurti szövetségi gyűlésből.
tovább

Szabó Katalin
A tudományos ismeretterjesztés lehetőségei a Fővárosi Lapok tárcarovatában a XIX. század második felében
Az orvosi hivatásnak minden korszakban feladata volt a lakosság, az emberek felvilágosítása, az egészség megőrzésére való nevelés és a bajban, betegségben az első segítségre való buzdítás. Természetes, hogy ez a feladat a történelem folyamán más-más intenzitású volt, s a különböző korszakokban másképp mutatkozott meg. Az egészségügyi felvilágosításra és nevelésre súlyt helyező orvosi tevékenységnek gazdag szakirodalma van, de léteznek még feltáratlan területek, s időnként bizonyos koncepciók újragondolása és újrafogalmazása is elkerülhetetlen.
tovább

Garaczi Imre
A világválságtól a hagyományig
Hamvas Béla géniuszai az aranykor és az apokalipszis között
tovább

Erdélyi István
Julianus nyomában
1973 nyarán a Káma folyó völgyében útépítés közben sírokra bukkantak. A tatár régészek azonnal hozzáfogtak a leletmentéshez, s hamarosan egy IX–XI. századi temető került elő. „Megtalálta őket a nagy Etil folyó mellett” – mondta 1236-ban kelt vatikáni jelentésében Julianus barát. Ennek nyomán úgy lászott, hogy végre megvannak az általa Magna Hungariában fellelt magyarok őseinek régészeti emlékei.
tovább

Szegedi László
Az unitáriusok racionalizmusa
Alexander Brückner1 1905-ben érdekes felismerésre jutott: felfedezte a lengyel socinianusok rég elfelejtett filozófiai rendszerét. Lengyelországban ezt követően nagyon élénk socinianus- és protestánskutatások kezdődtek,2 és Stanislas Kot angol nyelvű könyve3 után Amerikában is hatalmas szakirodalom4 épült a socinianusok racionalizmusának vizsgálata köré, amely a deizmusban, John Locke filozófiájában és az Egyesült Államok alkotmányában csúcsosodott ki. Az erdélyi levéltárakban lappangó (hazai és idegen) unitárius kéziratos anyag alaposabb kutatása és kiadása – amely ugyanarról a tőről fakad, mint a lengyel socinianizmus, de vele ellentétben egyházi szervezete még napjainkban is létezik – csak az utóbbi évtizedekben vett igazán lendületet (lásd Pirnát Antal, Balázs Mihály, Lakó Elemér stb. műveit),5 s amerikai közreműködéssel megindult az unitárius anyag digitalizálása is.6 Az igazi meglepetések itt még váratnak magukra.
tovább

Pikó Bettina
Hit és spiritualitás a modern társadalomban
tovább

Kapronczay Károly
A humanitárius eszmék alakulása Európában
Az emberiség történetét végigkísérik a háborúk, a katasztrófák és a természeti csapások (árvizek, földrengések, aszályok stb.), amelyeknek áldozatai hosszú századokon át semmiféle intézményes védelmet vagy segítséget nem kaptak. Igaz, a különböző egyházi szervezetek és polgári közösségek alkalmanként segítséget nyújtottak, de csak az adott közösség szabad akaratától és összefogásától függően. Ez vonatkozott a szegények támogatására, az árvák és az özvegyek felkarolására is.
tovább

Tollas Gábor
A megosztott Berlin státusa (1945-1990)
A Berlin kifejezés a második világháború után évtizedeken keresztül nem fedte a politikai valóságot, miként a Németország fogalom sem volt helytálló. A megosztott város azonban a megosztott országnál is bonyolultabb helyzetet takart. Berlint 1945-ben a szovjet csapatok foglalták el, majd a szövetségesek előzetes megállapodásainak megfelelően a négy győztes hatalom közösen szállta meg. Négyhatalmi felelősségeik és jogaik egy része mindvégig megmaradt, még akkor is, ha a három nyugati szektor és a város keleti fele kezdettől fogva, de kiváltképp 1948 után külön fejlődési utat járt be.
tovább

Mészáros István
Károlyi Mihály „legnagyobb dilemmá”-ja
Hosszú élete során Mindszenty József csupán három hónapon át végzett aktív pártpolitikai tevékenységet: 1918 és 1919 fordulóján. Számos paptársához hasonlóan Károlyi Mihály miniszterelnöksége, majd köztársasági elnöksége idején a huszonhét éves gimnáziumi hittanár – még mint Pehm József – a néppárt zalai vezetőségének tagjaként, pártja megyei megerősítése érdekében heves agitációt folytatott a kormánypárttal, vagyis a Károlyi-párttal szemben. Ezt megakadályozandó a rendőrség – vádemelés nélkül – 1919. február 9-én őrizetbe vette és a szombathelyi püspöki székházba internálta. Ott tartották fogva egészen március 21-éig; ezután a szombathelyi fogdába került két hónapra, majd a Tanácsköztársaság bukásáig szülőfaluja, Csehimindszent volt a „kényszerlakhelye”.1 A fiatal vidéki pap akkor még aligha gondolhatott arra, hogy három évtized múlva Károlyi Mihály számára hosszan tartó, súlyos gondot, döntési problémát okoz majd. Ahogy Károlyi írta: „A Mindszenty-ügy politikai karrierem legnagyobb dilemmája volt.”
tovább

Cseszka Éva
Adalékok a Földművelésügyi Minisztérium megtisztításához
Ezerkilencszáznegyvenöt után a Földművelésügyi Minisztérium (FM) megtisztításának leglátványosabb aktusa a tisztviselők elleni úgynevezett FM-per volt. Vádlottjai ellen a Budapesti Népügyészség 1948 augusztusában emelt vádat népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés, hűtlenség, népellenes tevékenység és hivatali kötelességszegés bűntette miatt. A perben nyolcvannégy főt állítottak bíróság elé, és harmincöt tanút hallgattak ki. A vádlottak száma a körítés fontosságát jelzi, azt, hogy az összeesküvési pert hatásosabbá tegyék a közvélemény előtt.
tovább

Magyar László András
Morbid történelem
Az Antikrisztus esztendejében, 1666-ban, egy Paul Courtois nevű párizsi orvostanhallgató a következő címmel tartott disputát: „Estne totus homo a natura morbus?”, azaz „Vajon az egész ember természeténél fogva nem egyéb-e, mint betegség?”1 Courtois végül – egyetértve az Aszklépiosznak az életből való kigyógyulásért kakast áldozó Szókratésszel – igennel felelt kérdésére. Ám némelyek szerint nemcsak az egyén, hanem a teljes emberi faj sem egyéb szörnyű betegségnél, „sárkányfog-vetemény”-nél. A gondolat, hogy az emberiség maga is egyfajta kórság, túlburjánzó, rákos daganat a természet testén, az emberi történelem pedig folyamatos romlással, elfajzással (Entartung) azonos,2 azóta is mindmáig fel-felbukkan itt-ott, különösen amióta Jean-Jacques Rousseau elhitette az európaiakkal, hogy a természetes állapot a társadalmi létnél felsőbb rendű és kívánatosabb.
tovább

Kávássy Sándor
A nemesi jogállás 1608 előtti törvényeinkben
Régi törvényeink világában László harmadiknak nevezett dekrétuma második kapi-tulumában olvasunk először nemesekről, egészen pontosan akkor, amikor a tolvajok üldözésére kiküldött királyi követet (nuncius regis), kinek jogai és teendői a dekrétum első kapitulumában vannak szabályozza, a második kapitulumban arra is felhatalmazzák, hogy hozza mind a nemesek, mind a nem nemesek, elsősorban a püspökök, az apátok, az ispánok és a kisebb rangú személyek tudomására, hogy aki András király és Béla herceg ideje, valamint Sarchas bíró Összeírása óta várkatonákat, inneket (= szegény embereket) vagy rabszolgákat tart jogtalanul birtokában, azokat Mária mennybemenetelének ünnepén (augusztus 15-én) szolgáltassa be a ki-rálynak.2 Csak mellékesen jegyzem meg, hogy itt a nem nemes (~ignobilis) még korántsem a későbbi értelemben szerepel, nem a jobbágyokat, nem a szegény adózó népet jelenti, hanem – mint látnivaló – csupán a nemeseken kívüli egyéb osztályokra utal, különben hogyan magyarázhatnánk, hogy a nem nemesek felsorolásában a listát püspökök, apátok és ispánok vezetik.
tovább

Vahid Yousefi - Kóbori Judit
Az 1979-es iráni iszlám forradalom társadalmi és gazdasági mozgatóerői
Iránt az 1960-as és 1970-es években sokan modernizációs csodának, a gyors gazdasági és társadalmi átalakulás mintapéldájának tekintették. Különösen az 1973. évi olajárrobbanást követően úgy tetszett, hogy az évezredes kulturális tradíciójú ország gazdag olajkincsére támaszkodva ismét felnőhet régi dicsőségéhez.
tovább

Pelle János
Dzsihád a tengeren
Az észak-afrikai kalózkodás történetéből
tovább

Vincze Gábor
A bujdosó egyetem Szegedre kerülése
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem történetéből
tovább

Balázs György
Az angliai csata előestéje és nyitánya a magyar sajtó tükrében
Miután a második világháború folyamán Franciaország 1940-ben kapitulált, Anglia súlyos helyzetbe került: egyedül maradt szövetségesek nélkül a fenyegető német invázióval szemben. Voltaképpen szárazföldi hadserege sem volt, mert Dunkerque-nél hagyott felszerelését még nem tudták pótolni. Védelme csaknem kizárólag tengeri flottájára támaszkodhatott. Churchill később, 1942-ben az angol parlament zárt ülésén elismerte: „1940-ben egy százötvenezer főnyi inváziós hadsereg halálos pusztítást vihetett volna végbe országunkban.”
tovább

Fejérdy András
A Szentszék kapcsolatfelvételi kísérlete a magyar katolikus püspökökkel 1959 tavaszán
XXIII. János pápa megválasztásával új fejezet kezdődött a katolikus egyház életében. A jogi-diplomáciai kategóriákban gondolkozó elődjétől eltérő egyéniségű pápa elérkezettnek látta az időt arra, hogy a Szentszék változtasson a kommunista rendszerű országokkal szembeni magatartásán. Első lépései közé tartozott, hogy kapcsolatot keresett a vasfüggöny mögötti államok egyházaival, amelyekkel a negyvenes évek végére a szovjet típusú berendezkedés miatt megszakadt a kapcsolat. A magyar szakirodalom1 erről a kapcsolatfelvételi kísérletről eddig a Belügyminisztérium II/5-c alosztályának2 egy 1959. március 20-án készített összefoglaló jelentése alapján tett említést. Az irat szerint „XXIII. János pápa tervbe vette, hogy Velencébe fog utazni, ahol magyar, cseh, lengyel és litván püspökökkel kíván baráti beszélgetést folytatni. Az ezzel kapcsolatos meghívókat már elküldték. A magyar egyház püspökei… február első hetében kapták meghívásukat”.3 Tanulmányunk célja, hogy – összevetve az egyházpolitika végrehajtásában részt vevő magyar párt- és állami szerveknél4 készült dokumentumokat az idézett állambiztonsági jelentéssel – megkíséreljük rekonstruálni, miképp hívta meg a pápa a magyar püspököket, s miképp született meg a meghívást végül elutasító válasz.
tovább

Obrusánszky Borbála
Buddhisták és sámánok harca Mongóliában
A mongolok többsége a XVI. század végéig ősei vallását követte. Ez alól kivételt jelent egy rövid százéves periódus, amikor a mongol eredetű Yuan-dinasztia idején Kubiláj nagykán államvallássá tette a tibeti buddhizmust. Míg azonban a Yuan korban békés buddhista térítésről számolnak be, amikor is a különböző világvallások és az ősi sámánhit jól megfért egymás mellett, addig a XVI. század végétől a mongol kánok erőszakosan terjesztették Buddha tanítását, s üldözni kezdték a mongolság régi hitét.
tovább

Tefner Zoltán
Az ausztropolonizmus utolsó békeévei
Galícia a Balkán-politika árnyékában 1906 és 1914 között
tovább

Várdy Béla - Várdy Huszár Ágnes
Kannibalizmus a szovjet Gulag rabszolgatáboraiban
A modern szovjet rabszolgaság kifejlődéséről és a szovjet Gulag-táborok borzalmairól már több tanulmányban megemlékeztünk mind magyarul, mind angolul.1 Ugyanakkor néhány újságcikkben is beszámoltunk erről az embernyomorító, milliókat elpusztító sztálini intézményről, elsősorban az Amerikai Magyar Népszava hasábjain, de egyéb kiadványokban is.
tovább

Máthé Áron
Nyilaskonspiráció: szervezkedések a hatalom megragadására és megtartására
A nyilasok konspiratív tevékenysége nemcsak a történelmi-közéleti érdeklődésű közönség előtt kevéssé ismeretes, hanem a szakirodalomban is ritkán említik.1 A marxista történetírás igyekezett kihangsúlyozni, hogy a Horthy-rendszer és a nyilasok között folytonosság van, s a Szálasi-rezsim a megelőző huszonöt év logikus következménye volt.2 A rendszerváltoztatás óta megjelent írásokban azonban már helyett kapott a nyilasok radikalizmusának vizsgálata, illetve az is, hogy milyen eszmei és személyi kapcsolataik voltak a baloldali mozgalmakkal.3 Ezen adatok alapján már egyre jobban kirajzolódik a Horthy-rendszer eszmei háttere és a nyilasok ideológiája közötti különbség. A nyilasok titkos szervezkedéseinek áttekintésekor nemcsak az eszmei különbség szembeötlő, hanem az is, hogy rendszeren kívülinek számítottak: a fennálló társadalmi és politikai viszonyok radikális megváltoztatására törekedtek, s emiatt rendőrségi megfigyelés alatt álltak.4 Éppen ezért a magyarországi nemzetiszocialista nyilasmozgalmak és -pártok kisebb-nagyobb mértékben mind magukon hordozták a titkos szervezkedések jellegét. A titkosság nem csak az államhatalom képviselőivel szemben volt indokolt. A magyar társadalom döntő része elutasította az egypártrendszert, a pártállam kiépítésének igényét; ez teljesen idegen volt a magyar politikai hagyományoktól. A nyilasok viszont pontosan erre törekedtek. Mindemellett konspiratív tevékenységük segíthet annak megértésében is, hogy miért tudott a nyilasmozgalom a hatalomátvétel (1944. október 15–17.) után lényegében zökkenőmentesen államigazgatást és karhatalmat szavatolni magának.
tovább

Farkas Kornél
Bajcsy-Zsilinszky Endre belpolitikai nézetei 1928–1931 között
Bajcsy-Zsilinszky Endre korának haladó gondolkodású politikusa háromszor dolgozott politikai pártprogramon: 1924-ben ő szövegezte a „Fajvédő kiáltványt”, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt programját. 1930-ban „Nemzeti radikálizmus” címmel a maga alapította és vezette Nemzeti Radikális Párt átfogó és részletes programját készítette el. 1943-ban, mint a Független Kisgazdapárt tagja „A kisgazdák, földmunkások és polgárok Kossuth pártjának (röviden Kossuth pártnak) programja” kidolgozásához látott hozzá – ez utóbbi azonban befejezetlen maradt.
tovább

Szörényi Attila
A brit–magyar diplomáciai kapcsolatok és a Sanders-ügy, 1949–1953
Edgar Sanders nevét az 1950 februárjában, nyilvános tárgyalással lezajlott budapesti Standard-per kapcsán ismerhette meg a közvélemény. Sanders a pernek – a magyar Geiger Imre és Radó Zoltán, valamint az amerikai Robert Vogeler mellett – egyik fővádlottja volt. A brit állampolgár Sanderst a külföldi tulajdonos küldte a Standard Villamossági Rt. híradástechnikai céghez pénzügyi ellenőrként. Az 1949. novemberében történt letartóztatásával kezdődött diplomáciai akciók és reakciók nyomán az Egyesült Királyság és Magyarország közötti viszony a mélypontra süllyedt. Egyetlen személy – Edgar Sanders – sorsa, és a hozzá köthető események messzemenő hatást gyakoroltak nemcsak a diplomáciai, hanem a gazdasági-kereskedelmi, sőt, kulturális kapcsolatokra is. A Sanders-ügy által meghatározott majdnem 4 éves időszak folyamán a magyar–brit kapcsolatokon immár egyértelműen eluralkodott a hidegháború szelleme. Az esetet vizsgálva a két állam diplomáciájának egy eddig jószerivel ismeretlen fejezete tárul fel, és megfigyelhető az is, hogyan hatottak egy konkrét ügy lefolyására az ország hatalmi és éppen aktuális belpolitikai viszonyai, sőt, a világpolitika állása is.
tovább

Tollas Gábor
Az egyén és az állam konfliktusa az NDK irodalmában
Az NDK-irodalom körülhatárolása számos definíciós problémát és megválaszolatlan kérdést vet fel. Nem egyszerűen egy a nemzetközi jogi elismerés hiányában és a népszuverenitás korlátozása következtében legitimációs problémákkal küszködő, mindazonáltal mégis államként funkcionáló terület kultúrájáról van szó. Hiszen számos művésze Nyugatra kényszerült vagy művei csak ott kaphattak nyilvánosságot, másfelől a legtöbb szerző az újraegyesítés után sokáig vagy mindmáig nem tudta „kiírni” magából a korábbi évtizedek élményeit. Ezenkívül jó néhány, a hatalom és az erkölcs kérdéseit, esetleg a múltfeldolgozás problémáit feszegető irodalmi vita jelezte az elmúlt másfél évtizedben is, hogy az NDK-irodalom nem feltétlenül ért véget 1990. október 3-án. Ezért az NDK-irodalmat legegyszerűbben úgy jellemezhetjük, hogy specifikus vonatkozással bír egy bizonyos társadalmi berendezkedésre, mégpedig az NDK-éra.1 Ebbe beletartoznak a rendszerbarát szerzők és az ellenállók ugyanúgy, mint ahogy a megalkuvók, a vékony pallón egyensúlyozók, vagy a Keleten élők, akik Nyugaton publikáltak és mindazok, akik a fal építése (1961) előtt, vagy a Biermann-ügy (1976) után hagyták el a „demokratikus köztársaságot”. Az NDK-irodalom sajátossága továbbá, hogy elválaszthatatlanul összefonódik az államalapítás előtti szovjet megszállási övezet kultúrpolitikájával, korszakolása pedig szorosan kötődik a történelmi eseményekhez.
tovább

Frank Dénes Dániel
Nem az égben van
tovább

Rosdy Pál
Capestrano magyar szentje
tovább

Kovács Emőke
A magyar parlament Cato-ja
(Prológus) Irányi Dániellel (1822-1892) a történeti szakirodalom mostohán bánt. Keveset írtak róla, mind kortársai, mind az utókor. Emlékét néhány utcanév őrzi. Nemhogy történeti monográfia nem készült róla, de ismeretterjesztő vagy tudományos cikket, tanulmányt is csak csekély számban találunk. Irányi Dániel dualizmuskori politikai szerepvállalása igen sokrétű és sokirányú volt. Ezért tartjuk fontosnak, hogy Irányi Dániel közéleti szereplését, 1868-tól (haláláig) 1892-ig egy disszertáció keretében feltárjuk. Számtalan forrás (levéltári levelek , cikkek , képviselőházi naplók , visszaemlékezések és röpiratok ) áll rendelkezésünkre. Jelen tanulmányunkban azonban „csak” Irányi Dániel 1868-as emigrációból történő hazatérésének körülményeit és politikai alapelveinek kialakulását kívánjuk bemutatni. A politikus és publicista Irányi a reformkor óta részt vett a magyar politikai életben. A toporci születésű (1822) ügyvéd szorgalmas publicisztikai működésével hívta fel Kossuth Lajos figyelmét. Részt vett az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban, felvidéki kormánybiztosként. 1849-ben tevékeny részese volt a debreceni országgyűlésnek, majd Pest város kormánybiztosaként működött, mint ilyen vésztörvényszéket állított, és fontos állásában megmaradt a világosi fegyverletételig. A világosi katasztrófa után külföldre emigrált, és tevékeny tagja lett az emigrációnak, amelyben nyelvismerete és publicisztikai tehetsége nagyban segítségére volt. Mindeközben Magyarországon „in contumaciam” halálra ítélték. Külföldön széleskörű publicisztikai tevékenységet fejtett ki: írt a párizsi Siècle-be, az olaszországi Opinione és Alleanza cimű lapokban. Emlékiratai és feljegyzései alapján egy párizsi barátjával, Charles-Louis Chassinnel megírta a magyar szabadságharc történetét, Histoire politique de la révolution de Hongrie címmel . 1868-ban tért újból vissza Magyarországra. Egy ideig lapszerkesztő is volt, és elszórtan kisebb történelmi cikkeket írt. 1868-ban beválasztották a parlamentbe, melynek haláláig tagja volt. Döntő és meghatározó befolyással bírt a pártalakulásra, mert ő egyike volt annak a kilenc képviselőnek, akik a kiegyezési rendszert negligáló szélsőbaloldali vagy függetlenségi pártot megalapították.
tovább

Schultheisz Emil
Medicina és organizáció. (A magyar medicina a nagyszombati orvosi kar felállásáig)
A honfoglaláskori magyarság harcedzett volt, harcban szerzett sebekkel nagy ellenállóképességgel rendelkezett. Ezt bizonyítják a honfoglaláskori sírmezőkből előkerült koponyák súlyos sebzési nyomai, melyeken a jól felismerhető proliferatív csontelváltozások (callusképződés) mutatják, hogy a sérült a sebesülést túlélte. A finnugor nyelvág törzseinek ősvallása, a samanizmus valószínűleg a magyarok őseinél is megvolt. A belső betegségek orvoslója így a szellemekkel érintkező sámán. A gyógyításnak e „természetfeletti" módja mellett nem csekély szerepe volt a tapasztalatnak, beleértve a sebesülések, törések kezelését, a gyógynövények használatát.
tovább

Halmos Károly - Klement Judit
Vagyon a dualizmus időszakában (1867-1920)
tovább

Janek István
Csehszlovák-magyar csatározások a diplomáciai kapcsolatokban 1938 és 1939 között
tovább

Kalakán László
A német megszállás, a légitámadások, a vészkorszak és Budapest ostroma a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület iratanyagának tükrébe
tovább

Kiss Réka
Egy védőügyvéd portréja a XX. századból (Kardos János)
Kardos János neve keveseknek cseng ismerősen. Talán leginkább a református egyház 1945 utáni történetének ismerői tisztelik Kardos Jánosban a XX. század jelentős személyiségét, akit miután 1948-ban a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokává választották csupán botrányos körülmények között, az egyházi törvények súlyos megsértésével sikerült lemondásra kényszeríteni, és vele szemben Kiss Rolandot, a kommunista párt bizalmasát az egyházkerület világi vezetőjévé megválasztatni. A neves püspök, Ravasz László nyílt politikai nyomással történt félreállítását és Kardos János megválasztásának megakadályozását a kommunista egyházpolitika első látványos sikereként könyvelhette el, s nyitánya lett a későbbi egyre leplezetlenebb egyházüldözésnek. Kardos János azonban amellett, hogy sorsfordító pillanatban lépett az egyházi közélet színpadára kevésbé közismert jogászi munkásságával is tekintélyes hagyatékot hagyott ránk. A második világháborút követően számos jelentős közérdeklődéssel kísért koncepciós perben vállalt védői feladatokat. Amíg tehette, szinte minden jelentősebb politikai perben közreműködött védőként. A kivételes pályaív kezdetén ő látta el Szombathelyi Ferenc volt vezérkari főnök védelmét, a Magyar Közösség perben a védelem vezetője volt, védte Turóczy Zoltán és Ordass Lajos evangélikus püspököket, Esterházy Pált a Mindszenty-perben, Papp Simont a MAORT- ügyben. Az 1956-os forradalom és szabadságharc bukását követő megtorló perek során Kardos látta el többek között Rácz Sándornak, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökének, illetve Tóth Ilona szigorló orvostanhallgatónak a védelmét is.
tovább

Hévizi Józsa
Prohászka öröksége a fehérvári egyházmegyében - Mezgár Lajos, a társadalomforradalmár pap
(Katolikus megújulási mozgalom és a székesfehérvári egyházmegye.) A XIX. század második felében meginduló modernizáció hívei az állam és az egyház szétválasztásával, a liberalizmus gazdasági és szellemi téren való felerősítésével hittek az emberi szabadságjogok kiteljesedésében, a társadalmi bajok könnyebb orvoslásában. A városi munkásság szociális helyzetéből, az újfajta szegénységből fakadó problémákkal Európa szerte küszködött a katolikus egyház. Hazánkban egyre többen kezdték a protestáns egyházak autonómiájához hasonló szerveződés hiányával magyarázni, hogy az általános emberi és szociális kihívásokra a katolicizmus lassan vagy megkésve válaszol!
tovább

Gereben Ágnes
Az Első Szovjet Koncentrációs Táborrendszer
tovább

Takács András
Nem úgy van most, mint volt régen...
Az erdélyi Mezőség észak-nyugati peremén fekvő Szék sajátos fejlődésével év-századok óta kiemelkedik a vidék falvainak, városainak sorából. Fejlődése példa egy középkori parasztpolgári kultúra születésére és fénykorára, annak — a városi jogállás elvesztése utáni — hanyatlására, a hagyományos rendszerű falusi-paraszti kultúrájának a 20. század végéig tartó konzerválódására, majd ennek a kultúrának az 1989-es romá-niai politikai változásokat követő felbomlására és átalakulására.
tovább

Kéri Katalin
Az aztékok kincse - a Kolumbusz előtti latin-amerikai orvoslás és hatása a XVI. századi Európára
Globalizálódó világunkban nagyon fontos az egyes kultúrák védelme, a múlt eredményeire, kulturális örökségünkre való odafigyelés. Mivel a bolygó egyes népei, kultúrái nem egymástól elszigeteltek, hanem folytonos kölcsönhatásban állnak, napjaink jelenségeinek megértéséhez nagyban hozzájárulhat bármilyen kapcsolattörténeti elemzés, összehasonlító és hatásvizsgálati kutatások. Az 500 évvel ezelőtti, Spanyolország és Amerika közötti kapcsolatok vizsgálata, az akkulturációs folyamatok kutatása jelentős eredményeket hozhat. Ennek egy kicsi, de nagyon érdekes és a nemzetközi irodalomban jól feltárt területe az orvosi-gyógyászati ismeretek kontinensek közötti vándorlása. Elsősorban a gyógyanyagok hatásának, földrészek közti áramlásának illetve az orvosképzésnek a története állt az elmúlt évtizedek kutatói érdeklődésének homlokterében.
tovább

Anka László
Károlyi Sándor, az agráriusok vezére
Károlyi Sándor grófról szóló dolgozatom elkészítésének legfőbb célja felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar politika, illetve politikai eszme és gondolkodás történetének számtalan ismeretlen, máig kellően meg nem világított fejezete található a könyvtárak polcain. Ezek halmazában a boldog békeidők második felében kicsírázó agrárius mozgalom és eszmék csak egy kicsi szeletet tesznek ki. Ráadásul az utókor által teljesen érintetlennek, feldolgozatlannak az agráriusok nézeteit és gyakorlati tevékenységét sem tekinthetjük, mert példának okáért Szabó Miklós történész a munkáiban helyet szorított e neokonzervatív irányzat eszméinek is. Tekintettel az ő értékelő-elemző tevékenységére, eredményeire és Cieger András ide vonatkozó észrevételeire a dolgozatban szigorúan azt vizsgálom, hogyan jelentek meg Károlyi Sándor gróf írásaiban és beszédeiben, választási programjaiban az agrárius neokonzervativizmus gondolatai, értékei és igyekszem bemutatni az agrárius arisztokrata életének és közéleti pályafutásának legfőbb állomásait. Hogy mi volt az agrárius mozgalom és annak elképzelése? „Az agrárizmus, tisztelt uraim, nem más mint az a törekvés, mely a nemzeti foglalkozási ágak részére a nekik természetes sulyoknál fogva kijáró támogatást és gondoskodást igyekszik biztosítani.”
tovább

Pelle János
1956, 1989, 2006: forradalom és illúzió
2006 őszén az 1956-os magyar forradalom fél évszázados évfordulóját ünnepelte az ország. Azóta is súlyos válsággal nézünk szembe, bizonytalanság, rossz érzés tölt el bennünket, félünk a jövőtől. Félő, hogy nemsokára újra spontán demonstrációktól lesz hangos a Parlament előtti tér, ahol ötven éve ma is tisztázatlan körülmények között leadott sortűz kaszabolta le a tüntetőket. Az 1956-os, vérbe fojtott antikommunista forradalom megkésett következménye volt az 1989-90-es rendszerváltozás, amit a reformkommunisták és nyugati partnereik menedzseltek, felelevenítve és kisajátítva a forradalmi örökséget. A kivégzett Rajk László és társainak temetése közvetlenül megelőzte 1956 október huszonharmadikát. A Nagy Imre és társainak újratemetését 1989 júniusában szervező Történelmi Igazságtétel Bizottság, mely szorosan együttműködött Németh Miklóssal és kormányával, azt a látszatot keltette, hogy újra forradalom előtt állunk, holott a folyamatra, ami akkor és a későbbiekben zajlott, sokkal jobban illik a kompromisszumokra alapozott hatalomátmentés illetve restauráció kifejezése. Most, 2006 október végén, a forradalom fél évszázados évfordulóján a válság nyilvánvalóvá teszi: a magyar társadalom felismerte, hogy a felelevenített forradalmi kulisszák között végrehajtott rendszerváltozás torzóban maradt, eleve álságos és hazug volt, és a tömegek megpróbáltak visszatalálni 1956-os, az „igazi forradalomhoz”.
tovább

Szmodis Jenő
A római jog spirituális eredetéről (a római jog néhány sajátos vonása)
Ami Róma jogát különösen egyedivé, máshol és korábban soha nem látott jelenséggé avatja, az nem csupán formai tökélye, a finomságokra ügyelő aprólékos kidolgozottsága, hanem az a szemléletmód, amelyben mindez létrejöhetett. A sajátos látásmód tehát, amelyben maga a jog igen élesen elkülönül az egyéb társadalmi és kulturális jelenségektől, és így önállóan megközelíthetővé és vizsgálhatóvá válik. Arról van tehát szó, hogy a római jog különleges fejlődését megelőzi és meg is kell, hogy előzze a jognak egy olyan sajátos elgondolása, amelyben a jog önálló spirituális realitással bír. Olyan létformával, amely a mitológiákéhoz hasonlatos. E létezés benne él az őt elgondolókban, ám mégis meglehetős önállósággal rendelkezik.
tovább

Albert Gábor
Védekező halálraítéltek. Túlélési (?) technikák
(A forradalmár) 1851 márciusában a két éve fogva tartott és halálraítélt Mihail Bakunyinnal, a drezdai felkelés egyik vezetőjével az osztrák hatóságok közölték, hogy az ítéletet nem hajtják végre, viszont rövidesen kitoloncolják, és átadják Oroszországnak. A 36 éves robosztus férfi, akit a megalázó testi bántalmazások, a végeérhetetlen kihallgatások sorozata sem tudott megtörni, dührohamot kapott, öngyilkossággal fenyegetőzött. Inkább végezzék ki, semhogy kiszolgál-tatják annak az Oroszországnak, amelynek karmai közül sikerült kimenekülnie, s amely ellen az előző években kíméletlen harcot hirdetett. Ahogy még a drezdai börtönben megfogalma-zott búcsúlevelében írta, minden erejével azon volt, hogy a szlávok és a németek közti ellenté-tet kiegyenlítse, és az egyesített forradalmi erőket az orosz zsarnokság ellen vezesse. „Nem az orosz nép ellen – fűzte hozzá –, hanem annak felszabadításáért.” Hiába volt minden tiltakozás, nagy titokban és rendkívüli biztonsági intézkedések mel-lett Oroszországba, a szentpétervári hírhedt Péter-Pál-erődbe szállították, ahol megszűntek ugyan a testi fenyítések, de két hónapon át mintha megfeledkeztek volna róla, senki sem szólt hozzá. Mi volt egyáltalán Mihail Bakunyin számláján, s mi magyarázza a dührohamot és az azt kiváltó félelmet? A legendás forradalmár, az anarchista Bakunyin – ahogy már ezek az orosz életrajzok kezdődni szoktak – gazdag arisztokrata családból származott (1815), anyját nem szerette, ap-ját viszont imádta. Annak rendje és módja szerint Szentpéterváron a tüzériskolába járt, s alig tizenhét évesen, 1832-ben tisztté avatták. Gyermek- és ifjúkorát beárnyékolta a dekabrista felkelés leverése (1825). Később kilépett a hadseregből, s Hegel filozófiájának tanulmányozá-sára Berlinbe utazott. Drezdába, Párizsba majd Svájcba költözött, ahol – ahogy a Pallas Nagy Lexikon írja – „tevékeny tagja lett a kommunisztiko-szocialista egyletnek. Erre az orosz kor-mány megvonta tőle a külföldön való tartózkodási engedélyt, vagyonát elkobozta, s meghagy-ta neki, hogy térjen haza…. Az 1849-as, Drezdában kitört forradalomban tevékeny részt vett, s tagja volt a forradalmi kormánynak; később innen a kormánnyal együtt Chemnitzbe mene-kült, itt azonban elfogták, s előbb Drezdába, majd Königsteinba hurcolták s halálraítélték.” A többit már tudjuk.
tovább

Kapronczay Károly
Út a lengyel rendszerváltozáshoz
tovább

B. Szabó István
Emlékirat I. rész
I. rész (Egy békési gazdacsalád életrendje) A viharsarokban, az ország legnagyobb községében Békésen, kisgazda családban születtem. Hatan voltunk testvérek. A szüleimnek összesen 82 katasztrális hold földjük volt. Szüleim nagyon szorgalmas, dolgos emberek voltak. Azt is mondhatnám, az apám túl szigorú is volt. Kisgyermekkorunktól fogva részt kellett vennünk gazdaságunk munkáiban. Az elemi iskola 4. osztályának elvégzése után cseregyerekként Temesgyarmatra 2 évre német szót tanulni adtak, ahol az 5. 6. osztályt elvégeztem. Két év alatt teljesen megtanultam németül – azaz svábul. Alig hihető, hogy hazamenetelem után, alig gördült a nyelvem magyarul. Azután elvégeztem Békésen a négyosztályos gimnáziumot, majd a családi gazdaságba tértem dolgozni.
tovább

Mészáros István
Végállomás - Recsk, a katolikus egyetemi ifjúsági mozgalom történetéből (1945-1948)
1945 őszén, telén, 1945 tavaszán újraindult az élet a magyarországi felsőoktatási intézményekben. Eleinte tulajdonképpen minden úgy működött tovább, ahogyan korábban abbamaradt. I. Ebben az időben a felsőoktatási diákmozgalmak számára a legfőbb szerepet az egyetemek jelentették: a budapesti, szegedi, debreceni és pécsi tudományegyetem (bölcsész-természettudományi, jogi és orvosi fakultásaikkal), valamint a budapesti műegyetem és az új agráregyetem. Ezek mind állami intézmények voltak. A magyar katolikus egyház általános közéleti tevékenységét egy csúcsszerv, a budapesti székhelyű Actio Catholica szervezte az 1930-as évektől; 1945 1948 között is. Vezetője ekkor Mihalovics Zsigmond pápai prelátus volt. Az Actio Catholica ifjúsági titkársága intézte az egyes korosztályok ügyeit. Ebben külön referensei voltak az egyetemi-főiskolai katolikus ügyeknek. Ők segítették az egyetemeken, főiskolákon újjászervezett különféle katolikus köröket, csoportokat, egyesületeket, a Mária-kongregációs közösségeket. Ezek működését fogta össze és koordinálta az 1921 óta létező s most tovább tevékenykedő Katolikus Diákszövetség. Ennek diákvezetői képviselték a külvilág felé a katolikus egyetemi-főiskolai katolikus ifjúságot.
tovább

Gereben Ágnes
Az 1956-os magyar forradalom nemzetközi kontextusa
tovább

Cseszka Éva
Az 1956-os forradalom gazdasági okai
Mindannyiunk számára közismert és néhányunk életében személyesen is megtapasztalt tény, hogy a kommunista diktatúra egy teljesen életképtelen gazdasági rendszert erőltetett a magyar nép nyakára, politikai célkitűzéseit pedig széles körű terrorral próbálta megvalósítani. A pártállami rendszer 1956. októberi politikai összeomlását a szocialista gazdaság rendkívül súlyos válsága előzte meg. A magyar közvéleménynek a gazdasági válságról inkább csak érzései, mint konkrét ismeretei lehettek, mivel a tömegkommunikáció állami ellenőrzés alatt állt, a statisztikai adatokat pedig a párt közöl(het)te. Még az átlagember is érzékelte azonban az életszínvonal süllyedését, a hiánygazdaság kialakulását, valamint az élelmiszerellátás zavarait. A forradalmat elindító egyetemi diákság hangsúlyosan fogalmazta meg a gazdasági életet érintő követeléseket, a Műszaki Egyetem október 23-án kiadott 10 pontos határozatának a fele gazdasági vonatkozású kérdésekkel foglalkozik.
tovább

B. Szabó István
Emlékirat II. rész
tovább

Botlik József
A nyugat-magyarországi felkelés - 1921. augusztus 28. - október 4. (I. rész)
A trianoni békediktátum Magyarországgal való aláíratására 1920. június 4-én Párizsban került sor. A döntés – összhangban az Ausztriával korábban, 1919. szeptember 10-én kötött saint-germaini békeszerződéssel – 4 364 km2 nyugat-magyarországi területet csatolt el. Az 1910. évi utolsó magyar népszámlálás szerint 345 082 lakossal, közülük 44 191 magyar, 245 714 német és 49 374 horvát anyanyelvű volt. Az össznépességből a magyar anyanyelvűekkel együtt ekkor összesen 80 632 fő (23,4 %) tudott magyarul. Fontos rámutatni, hogy az Ausztriához rendelt nyugat-magyarországi népesség zömét alkotó lakosság német nemzetiségű és anyanyelvű, és nem osztrák nemzetiségű volt! A nyilvánvalóan igazságtalan döntést – a szintén vesztes, volt szövetséges ország, Ausztria területet rabolt a másik le-győzött államtól, Magyarországtól – a magyar közvélemény semmiképpen sem tudta elfogadni. Ezért egyes nemzeti radikális körök szervezkedni kezdtek. Miközben elhallgatott tény, hogy 1920 elejétől nagy mennyiségben szállítottak különféle fegyvert és hadifelszerelést Ausztriából Magyarországra a Nemzeti Hadseregnek. Egyrészt hivatalosan, másrészt csempészáruként, amelyről a bécsi hadügyminisztérium, sőt a leszerelési bizottság egyes hivatalnokai is tudtak. Hazánknak erre – az ország még ebben az időben is teljesen védtelen és kiszolgáltatott lévén égetően szüksé-ge volt, hiszen a román csapatok csak 1920. március 30-án ürítették ki a Tiszántúlt.
tovább

Lagzi István
Forgószél a délvidéken 1941-ben (A délvidéki jugoszláv hadsereg katonáinak hazatérése a német hadifogoly táborokból)
A történelmi Magyarország köztudottan soknemzetiségű – befogadó – ország volt. A vesztes háborúk, az ellenség elől menekülőknek, vallási és politikai üldözötteknek Magyarország gyakran adott menedéket. Említésszerűen utalunk arra, hogy pl. a XV-XVI. században a törökök balkáni hódításai elől szerbek tízezrei menekültek a királyi Magyarországra. Később az 1830 31. évi oroszellenes lengyel felkelés menekültjeit találjuk hazánkban. Amikor l939 szeptemberében a német, majd a szovjet hadsereg is megtámadta, majd megszállta és felosztotta Lengyelországot, szintén sok, (ezúttal több tízezer) lengyel katona és polgári személy menekült Magyarországra. A lengyel katonai és polgári menekültek száma mintegy 60 ezer fő volt, részükre az ország különböző helységeiben internáló táborokat létesítettek, jelentős részüket táboron kívül, családoknál, bérelt lakásokban, épületekben, szobákban helyezték el. A német hadsereg 1940 májusi–júniusi hadműveletei során franciák tízezrei kerültek német hadifogoly illetve munkatáborokba, ahonnan a rossz bánásmód, a hazatérés, illetve a jobb körülmények közé jutás reményében több mint 800 francia szökött Magyarországra. (A németországi hadifogolytáborokból Magyarországra szökött angolok, amerikaiak, hollandok, belgák szovjet állampolgárok száma nem volt jelentős. Befogadásuk, megsegítésük azonban – itt nem részletezett okok miatt – nem kevés politikai jelentőséggel bírt.)
tovább

V. Molnár László
II. Katalin és a török félhold
I. Péter az északi háború (1700–1721) sikeres befejezésével, nem csekély áldozatok árán végül „kijáratot” teremtett Oroszországnak a Balti-tengerre. A Fekete-tenger partjához vezető utat azonban elzárta előle az Oszmán Birodalom, amely még a 18. században is félelmetes erőt jelentett. II. Katalinra (1762–1796) és hadvezéreire várt az a történelmi küldetés, hogy a Fekete-tenger partvidékéről, a Kubány és a Krím területéről elűzzék a muzulmán hódítókat. E hadjáratokhoz és háborúkhoz (1768–1774, illetve 1787–1791) a cári birodalomnak jól felszerelt, alaposan kiképzett, ütőképes reguláris hadseregekre volt szüksége. E hatalmas ország lakossága a II. Katalin nevével fémjelzett felvilágosult abszolutizmus időszakában megduplázódott (1796-ban elérte a 37 milliót), katonaságának létszáma pedig – Nagy Péter korához képest – csaknem a háromszorosára nőtt és mintegy 400 ezer főt tett ki. Miután a nagyra törő és a felvilágosodás szellemével kacérkodó cárnő megszilárdította trónját, aktív külpolitikai tevékenységbe kezdett, amelynek középpontjában a birodalom határainak megerősítése állt. Céltudatosan készült arra, hogy a délorosz sztyeppeket és a Fekete-tenger partvidékét megvédje a török és tatár csapatok pusztító támadásaitól. A cárnő célkitűzéseinek megvalósítása ugyanis véget vetett volna a török hadak és hűséges vazallusaik, a krími tatárok kegyetlenkedéseinek, az orosz földesurak és kereskedők számára pedig előnyös kiviteli lehetőségeket biztosított volna.
tovább

Botlik József
A nyugat-magyarországi felkelés 1921. augusztus 28. - október 4. (II. rész)
A Gyanafalván sok áldozatot követelt összecsapás már érzékeltette, hogy a felkelők keményen elszánták magukat. Szintén ezen a napon, szeptember 5-én hajnalban a határ mentén fekvő Létér és Németgyirót falvakban állomásozó osztrák csendőrök jelentették a túloldali parancsnokságukra, Kirchschlagba, hogy a felkelők megtámadták őket. Segítségükre osztrák erősítést indítottak, eközben Taby Árpád felkelőcsapata, illetve Budaházy Miklós alakulatának egyik része elfoglalta Németgyirót, majd Lantosfalva településeket. Ezután Pörgölényre támadtak, majd elindultak Kirchschlag felé, ahová a menekülő osztrák csendőrök rémhíre szerint 2500 fős magyar katonaság akar betörni. A felkelők közül többen valóban viseltek katonai egyenruhát, illetve annak részeit. Erre Kirchschlagban kitört a pánik, félreverték a harangokat. Az egész osztrák helyőrség kivonult a tűzvonalba, ahol a település előtt heves harc robbant ki. A kirchschlagi ütközet volt a legnagyobb összecsapás a nyugat-magyarországi felkelés történetében: 290 magyar felkelő, illetve 270 osztrák katona, valamint 250 osztrák csendőr és vámőr vett részt benne. A magyarok közül 7 volt a hősi halottak száma, a sebesültek és a foglyok száma ismeretlen. Az osztrákok 10 halottat, 17 sebesültet vesztettek, 36 emberük fogságba esett. Amikor a felkelők a köz-ség első házait elérték, Taby Árpád elrendelte a visszavonulást magyar területre. Ezt követően a bécsi hadvezetés Bécsújhelyről azonnal átvezényelt katonasággal erősítette meg Kirchschlag, illetve a törté-nelmi országhatár védelmét. A támadás miatt Johannes Schober kancellár élesen tiltakozott az antantha-talmaknál. A soproni szövetségközi tábornokok azonban nem tettek eleget a kancellár kérésének, hogy két osztrák zászlóaljat vezényeljenek Kismartonba, egyet pedig Nezsiderbe.
tovább

B. Szabó István
Emlékirat (III. rész)
1944. október 7-én, az oroszok bejövetele után való nap, felmentem a községházára tájékozódni. Az orosz csapatok még vonultak keresztül a községen. Az oroszok első csapatai még találtak visszamaradt vagy már elmenekülni nem tudó katonákat, ezeket ott helyben agyonlőtték. A Fő tér közelében és a ligetben kb. 12-14 holtest lehetett szanaszéjjel temetetlenül. A községháza fel volt dúlva, iratok kiszórva mindenfelé. Egy lélek nem volt a községházán, majd rövidesen előkerült K. L. Szabó Gábor aki régebben bíró volt és a községi hajdú. Láttuk, hogy itt cselekedni kell, mivel nincsen elöljáróság. A hajdúval üzentünk a temetkezési vállalatnak, hogy jöjjön segíteni a halottakat összeszedni és eltemetni.
tovább

Szöllősy Kálmán
Tarsolyok és zsoldosok (1. rész)
tovább

Sándor Tamás
A gyülekezési jog szabályozása a polgári Magyarországon (1848-1914)
(Alapfogalmak) Tanulmányom a gyülekezeti, valamint a gyülekezési jog szabályozásáról, szabályozásának kereteiről szól az 1848 és 1914 közötti időszakban. Úgy gondolom, hogy e jogok tanulmányozásához és feldolgozásához elengedhetetlen azoknak az alapfogalmaknak a tisztázása, amelyeket az adott korszak egyes jogszabályai alkalmaztak, rendfenntartó szervei használtak. A fogalmak nagy részét ma is használjuk, de – úgy gondolom – fontos különbséget tenni mai és 19. századi jelentésük, értelmük között, hiszen mai fogalmaink múltba való tökéletesen megfeleltető visszavetítése olyan hiba, amely a későbbiek során félreértések és félreértelmezések egész sorához vezethet. A gyülekezési jog történetének egyik első hazai kutatója, összefoglalója, Rédey Miklós szerint „gyülekezés az embereknek egy bizonyos helyen és időben való összejövetele, csoportosulása vagy összecsődülése. Gyülekezet pedig a már összejött, összecsoportosult vagy összecsődült emberi sokaság.” Tehát a rendezetlen együttlétet a megállapított közös cél és a szervezettség teszi gyülekezetté, amely, abból kifolyólag, hogy emberek sokasága alkotja, nagy fizikai és morális erővel rendelkezik, amely erőt különböző célok elérésére tudja felhasználni. Mindezen megállapítások alapján végeredményben tehát a gyülekezet „[…] nagyobb számú egyéneknek teljesen szabad társulás útján létrejött (és nem valamely már előbb is létezett egységre utaló s állandó szervezeti köteléket feltételező) olyan összejövetele, amelyben a közös, a tagok közt csak ideiglenes, átmenőleges köteléket – esetleg bizonyos ideiglenes szervezetet – teremtő, előre meghatározott közös cél a tanácskozás, határozathozatal, általában az akaratelhatározásnak ezen körben maradó mozzanatai (deliberatio), illetőleg a már meglévő elhatározásnak, meggyőződésnek egyszerű kifejezésre hozatala (manifestatio).” A definíció feltételezi több ember együttes jelenlétét, amely nem véletlenszerű találkozás alkalmával jön létre, hanem azt valamilyen közös, előre definiált cél jellemzi, és a jelenlévők között olyan kapcsolat alakul ki, amely az elérendő célt helyezi a középpontba.
tovább

Pelle János
A Fantom írója, Gaston Leroux
Az utókor néha rákényszerül, hogy évtizedekkel a szerző halála után felülvizsgálja a róla kialakult véleményt és beismerje: noha a maga korában az illetőt csupán népszerű, olcsó közönségigényt kiszolgáló tucat-írónak tartották, az idő múlásával az életmű felértékelődött. Az ilyesfajta „újrafelfedezés” többnyire akkor következik be, amikor a kritikusok azt tapasztalják, hogy az általuk lektűrnek minősített művet újra és újra kiadják, színpadra állítják és megfilmesítik, rajongóinak tábora pedig nemhogy fogyatkozna, szüntelenül gyarapszik. Ilyenkor a szakma elgondolkodik: lehet, hogy a regényt mégiscsak a kortársak ítélték meg felületesen?
tovább

Szöllősy Kálmán
Székelyek és tarsolyok (2.rész)
(Bolgár hatás és Etelköz) Egyetértőleg idézhetjük Fodor Istvánt: „a régészettudomány mai színvonalán már anakronisztikus az a – sajnos ma sem ritka eljárás, amikor a régészeti leletek a történeti jellegű [esetünkben nyelvészeti] művekben csupán díszítő illusztrációként szerepelnek.” Azzal sem nehéz azonosulni, hogy „nem tarthat igényt létjogosultságra semmiféle olyan elmélet, amely régészeti adatokkal nem támasztható alá. Nem élhetett… valamely nép – legalábbis huzamosabb ideig – olyan helyen, ahol nem hagyott régészeti nyomokat…” Habár Fodor itt a késői avarok fennmaradásának bonyodalmairól beszél, nyugodtan kiterjeszthetjük a honfoglalásnál (akár sokkal) korábbi magyarságra is, bárhol is legyen.
tovább

Farkas Ildikó
A magyar turanizmus török kapcsolatai
(A turanizmus megjelenése)A politikai ideológiában a 19. század terméke volt a pán-ideológiák megjelenése és térhódítása. Sorra születtek a romantikus nacionalizmusban gyökerező mozgalmak: pán-iszlámizmus, pán-török mozgalom, skandinávizmus, pán-olasz mozgalom. A pángermánizmus és főként a pánszlávizmus komoly veszélynek látszott különösen egy olyan nép számára, mint a magyar, mely nem rendelkezett ilyen pán-eszmébe bevonható jelentős rokonsággal Európában. A kis népek a nagyhatalmaktól eredő fenyegetettségre “védhatalmi nacionalizmussal” válaszoltak, amely a kisebb közösségekben mindig is meglévő veszélyeztetettség tudata volt a nálánál nagyobb és erősebb szomszéddal szemben. Így született meg még a 19. század második felében a finnugor néprokonsági eszme a finneknél , a pán-türkizmus az oroszországi török népeknél , és természetesen a magyar turanizmus, amely megfelelt mindkettőnek, és az aktuális értelmezés határozta meg, hogy csak a finnugor népeket, avagy valamennyi turáni származású népet tekintették a magyarság rokonának, és így egy olyan pán-ideológia alapjának, amelybe az Európában rokontalannak tartott magyar nép is beletartozhatott. Nagy szerepe volt tehát a magyar turanizmus kialakulásában az éledő pánszláv és pángermán mozgalmaktól való félelemnek. A turanizmus ideológiája így már kezdettől fogva magában hordozta a defenzív változatot alkotó védekező magatartást.
tovább

Koppány Krisztián
A központi bankok evolúciója
Napjainkban a központi bankok leginkább makrogazdasági funkciójuk, a monetáris politika kapcsán keltik fel a gazdasági elemzők és az elméleti közgazdászok figyelmét. Nem véletlenül. A világ legtöbb országában a pénzpiaci hatóság törvényi szinten deklarált elsődleges feladata az egyik legfontosabb makroökonómiai kategóriával, az áremelkedés ütemével kapcsolatos: a központi bank célja az árstabilitást jelentő inflációs ráta elérése és fenntartása a makrokereslet befolyásolásán keresztül.
tovább

Kovács Emőke
Gondolatok a Kádár-korszak filmcenzúrájáról
„Szabadság nélkül a művészet is pincében nőtt virág. Életképtelen, torz hajtásokat, ízetlen gyümölcsöket terem.” (Szőts István) Gondolatébresztő tanulmányunkban nem a régi idők mozijáról szólunk. Pontosabban a régi időkéről, de nem a Mándy Iván teremtette világról, hanem az Aczél György által irányított kulturális miliő egyik szeletéről. Nem elemezzük a magyar és egyetemes kinematográfia színészeit, rendezőit, hanem a Kádár-korszak – mai napig fehér foltokkal tarkított – filmforgalmazási, műsorpolitikai, filmcenzúrázási elveit vázoljuk fel. („Hová menjünk moziba?” – filmforgalmazás) 1951. márciusától a mozik vezetését országosan a tanácsok (pesti és megyei) vették át. A Nagybudapesti Kirendeltségből megalakult a FŐME, azaz a Fővárosi Mozik Egyesülete. 1952-ben a FŐME FŐMO-vá, azaz a Fővárosi Tanács Mozgóképszínház Vállalatává alakult, s gazdasági, technikai, irányítási, felügyeleti szempontból a Fővárosi Tanács alá tartozott. A FŐMO legfőbb feladata a filmek propagandája és a különböző felmérések, valamint a gyakorlati tapasztalatok alapján annak megállapítása lett, hogy melyik filmet melyik filmszínházban mutassák be. Később, 1955-ben megalakult a külföldi filmek beszerzésére és a magyar filmek eladására a HUNGAROFILM, így a MOKÉP működési területe egyre inkább csökkent.
tovább

Frank Dénes Dániel
Angol kulturális orientációs kísérlet a XX. század elején és annak problémái
(Erőltetett angol orientáció, avagy a liberális polgári radikalizmus bukásának története a huszadik század eleji magyar szellemtörténetben) „Anglia ugyan ellenünk szavaz a Népszövetségben, de ezt csak azért teszi, hogy a nagyvilág szemébe port hintsen, privátim nagyon szeret bennünket, és mindig velünk álmodik, sőt ugyanaz a Lloyd George úr, aki a trianoni operálásnál a szívünk körül legmélyebben eresztette a kést, most kijelenti, hogy ő akkor nem tudta, mit csinál…”(Móra Ferenc)
tovább

Szávay László
Savanarola, az utópista
Girolamo Savonarola (1452-1498) firenzei domonkos barát éveken keresztül a Mediciek e virágzó városában élet és halál ura volt, a szó legszorosabb értelmében. Súlyos ellentmondásoktól terhelt személye és gondolatvilága sok munkát adott eddig is mind a teológusoknak, filozófusoknak, történészeknek. E munka nem a vitákba kíván betekintést nyújtani, célja az, hogy Savonarola gondolkodását annak egyik legjellemzőbb oldaláról közelítse meg, ez pedig vallási hátterű csillapíthatatlan utópikus idealizmusa. Ez az, amelyet politikai baklövéseiért okolhatunk, s mely végül ellenségei kezére juttatják.
tovább

Vigh Károly
A Kármán-család szerepe Losonc kulturális életében
A Nógrád megyei Losoncon a reformáció korában lakóinak túlnyomó többsége áttért a református hitre és 1608-tól a város vezetése is a reformátusok kezébe került. Ebben az időszakban – a török pusztítás után- Nógrád vármegye Losoncon, Gácson és Szécsényben felváltva tartotta gyűléseit és szinte végvári életet élt. A város akkori református jellegére gyülekezet közös kormányzás alatt állt. És ugyanakkor a helybéli református gimnázium – amelyet 1590-ben alapítottak – mint a történelmi Magyarország egyik legrégibb alma matere, évszázadokig a magyar művelődés egyik legjelentősebb fellegvára volt. A város jelentősége egyébként akkor növekedett meg, amikor a töröktől veszélyeztetett Fülek, Balassagyarmat és Szécsény vidékéről ide vonult vissza a nemesség és 1597-től itt tartották a megyegyűléseket. A nemesség köréből különösen a Rádayaknak a szerepe növekedett meg, beleértve a református egyház életének az irányítása is.
tovább

Fábián Anikó
Ferenczy István és Kazinczy Ferenc: mecénási - kultuszépítő viszony a 19. század elején
„De mely öröm vára itt reám! Itt lelém Ferenczyt, a szobrászt. Elragadtatva rohantam karjai közé, s felejtém a[z] [országgyűlési] követeket.” - így írt Kazinczy Ferenc a Fáy András által megszervezett egyik találkozásukról önéletírásában, mely nem az első változata volt már a Ferenczy István életéről írt összefoglalóknak. A találkozó 1828 - ban, Kazinczy Pestre utazásának alkalmával történt. Az elragadtatott pillanatok felidézése után a magyar nyelv megújítója a fiatal szobrász életrajzát ismertette meg az olvasóval, beleszőve azokat az eseményeket, melyekről Ferenczy leveleiben ő maga már olvashatott. Végül a műteremben álló kész mellportrékat jellemezte – többek között Ürményi József nádorét, és gróf Marczibányi Istvánné szobrát, – az egyikről tanító célzatú, esztétikai megjegyzést téve zárásként, dicsérve a szobrász kezét, aki elkerülte, „hogy a bajusz szakáll nélkül jelenjen meg”. A Kazinczy számára mindig oly hangsúlyos, harmónia iránti törekvés jellegzetes példája volt ez. Rimaszombat híres szülöttének művészi ambícióit támogatva több levelében is ismételten közli majd a rövid életrajz-kivonatot. Így ismertette, népszerűsítette pártfogoltját, fokozatosan kialakítva Ferenczy István, a „magyar Canova” körüli művészkultusz alapjait. Ezért is érdemes bemutatni a Kazinczy és Ferenczy kapcsolatának hátterében fellelhető közös tulajdonságokat, igazodva a kultuszkutatási alapokhoz.
tovább

Nagy János
Református püspökök társadalmi eredete a két világháború közötti Magyarországon
(Bevezetés) Amikor ezen tanulmány írásához fogtunk, számos történelmi-társadalomtudományi közhely igazságára kívántunk objektív és adekvát választ kapni. A magyar református egyház ugyanis egy rendkívül sajátos képződmény számos olyan attribútummal, amelyeket más felekezetek is elismertek. Ezek között vannak pozitív, érték semleges és igencsak vitatható elemek is. Így a református egyház Magyarországon a „magyar vallás” lett. Hívei erősen kötődnek a magyar nemzethez – nincs meg az a fajta keresztény internacionalizmus, ami a magyar római katolikusok esetében esetenként megfigyelhető. A Magyarországi Református Egyház a magyar nép sajátosságaihoz igazodva próbálta, próbálja definiálni magát, szemben az éppen fennálló hatalommal, amiért megkapta a „nyakas” jelzőt.
tovább

Sándor Tamás
Tüntetéssorozat Budapesten 1880. januárjában
„Ha Széchenyi feltámadna: - Ismeritek e nevet? – Mint Krisztus a vásárlókat, Úgy elűzne titeket. Kiűzne a templomból, Mit bűnbarlanggá tettetek…” Pósa Lajos: A magyar mágnásokhoz (1880) 1880 januárjában Budapesten, a Nemzeti Kaszinó környékén véres zavargássorozatra került sor, amelynek több ezer résztvevője, sok sebesültje, és több halálos áldozata is volt. Az alábbiakban megpróbálom rekonstruálni az eseményeket, mégpedig a korabeli újságok cikkei, valamint levéltári források (jelentések, kimutatások, felhívások, közlemények, levelek) segítségével.
tovább

Bódi Stefánia
Joó Rudolf szellemi öröksége
„Népeket gázkamrában és iskolapadban is el lehet pusztítani” Joó Rudolf Joó Rudolf, a nemzetközileg elismert kutató, oktató, biztonságpolitikus, a politikai rendszerváltozás úttörője, több mint 5 éve elhunyt. Érdeklődésének középpontjában a kezdetektől fogva a nemzeti kisebbségek ügye állt, könyvei, tanulmányai sosem maradtak visszhang nélkül, rendszerint az érdeklődés középpontjában álltak megjelenésük alkalmával. Életművének meghatározó alkotásai az erdélyi magyarság helyzetét kutató, jobbítani szándékozó írások, melyek kilenc könyvben és kisebb terjedelmű írásokban láttak napvilágot. A Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, a politikai rendszerváltás egyik kulcsalakja és előkészítője volt, fontos kormányzati beosztásokban tevékenykedett és alkotott. 1988-ban létrehozta a Magyar Demokrata Fórum külügyi bizottságát. Helyettes, majd közigazgatási államtitkárként dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban, helyettes államtitkár volt a Külügyminisztériumban. 2000-től rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a genfi ENSZ képviseletet vezette. Ebből a beosztásból nyerte el az UNESCO Emberi Jogok, Demokrácia Béke és Tolerancia Igazgatóság vezetői tisztségét.
tovább

Frideczky Frigyes
Az öt világformáló marslakó
Hargittai István, Széchenyi-díjas egyetemi tanár, akadémikus, többtucatnyi tudományos könyv szerzője, számos egyetem díszdoktora, a magyar marslakók közt szelektálva, könyvében Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János, Teller Ede hazánkfiát tüntette ki a „világformáló” epitheton ornans-szal /díszítő jelzővel/. A szerző előszava és bevezetése felvázolja azt a történelmi és társadalmi konstellációt, amely a Deák Ferenc-i kiegyezést követően, az 1867 – 1914-es időszakban rendkívül nagy lehetőséget teremtett hazánk ipari-kereskedelmi-pénzügyi és kulturális fellendülésére, amelyben a törvény előtti /és társadalmi/ egyenjogúság táptalaja lehetőséget adott tehetséges fiatalok vezető-értelmiséggé fejlődésére. A több részből Budapestté, az ország valódi fővárosává egyesített központ, Európa leggyorsabban fellendülő városa lett. A fejlődés magába szívta a monarchia különböző területeiről ide igyekvő szakemberek tömegét. A bevándorlást a mindenkori kormányrendszer nem akadályozta. A politikai vezetés örömmel látta a lojális zsidóság magyarrá formálódását, mivel ez – különösen a nemzetiségi területeken – növelte a magyar lakosság részarányát.
tovább

Kéri Katalin
Cervantes és az iszlám
(Bevezetés) Cervantes izgalmas, eseményekben igen gazdag korban élt. Olyan két évszázadon ívelt át az élete, amikor Európa – azon belül hazája, Spanyolország – egyrészt még mindig az iszlámmal hadakozott a Mediterránum térségében, másrészt a keresztény világot belülről is mozgásba lendítették a reformációs mozgalmak és a katolikus egyház belső megújulási törekvései. Spanyolország XVI.-XVII. századi története ráadásul új távlatokat kapott az atlanti térségben, jelentős változásokat hozott az Újvilág felfedezése. Európában ebben az időszakban „tudományos forradalom ” zajlott, tulajdonképpen alapjaiban megrengett minden, ami régi: a vallás, a tudás, a gazdaság, a társadalom szerkezete, sőt Európa – benne az Ibériai-félsziget – lakóinak identitása.
tovább

Török Bálint
Kisgazda politikusból emigráns államférfi
Valamikor a harmincas évek végén Jászi Oszkár néhány emigráns társával a magyar jövő lehetőségeiről vitatkozott. Voltak, akik a polgárság megerősödésében bíztak, mások az eredeti marxi szocializmusra tippeltek. Jászi viszont kijelentette: „Mindez nem érdekel engem, ezek nem jelentenek semmit: sem gróf, sem városi intellektuel, sem zsidó nem hozhat igazi változást. Aki megadhatja a lökést az új felé, az egy paraszt- vagy zsellérfiú, aki most talán Makón vagy Békéscsabán játszik az utca porában.” Jászi Oszkárnak ez a jóslata jutott eszembe most, amikor éppen hatvan éve, hogy Nagy Ferencet, az új felé lökést adó parasztfiúból lett kisgazda politikust, Magyarország első paraszt miniszterelnökét a bolsevik erőszak emigrációba kényszerítette.
tovább

Kocsis Péter Csaba
Munkások a jobb oldalon? (A diósgyőri vasgyár Fegyelmi Bizottságának peres jegyzőkönyvei)
A II. világháborút követően a háborús károk helyreállításával párhuzamosan megindult a politikai hatalom átstrukturálódása, a többpártrendszerből az egypártrendszerbe történő átmenet. Ez a folyamat a társadalom minden csoportjára hatással volt, a központi akaratnak lett minden egyéb szempont alárendelve. Így történt ez a munkásságnál is, de mivel ez a társadalmi csoport rövid időn belül a figyelem középpontjába került, a folyamat gyorsabban és intenzívebben zajlott le.
tovább

id. Frivaldszky János
Adatok a szabadkőművesség korai történetéhez
Ma hazánkban a szabadkőművességről sorra jelennek meg írások, részben az évtizedeken át tartó tiltás ellenhatásaként. Leírják belső struktúráját, szertartásait, felsorolják azokat a híres embereket, akik tagjai voltak. Ez az irodalom sok mindenre választ ad, ám végig homályban marad az az ellentmondás, ami a társadalomépítő cél és a titkos működés közt feszül. Ugyanakkor az is megnehezíti a tisztánlátást, hogy gyakran együtt említik más, velük olykor teljesen ellentétes szervezetekkel (pl. Opus Dei).
tovább

Majoros István
Két világ határán? Az európai romantikáról
„A romantika a legmélyebb és legegyetemesebb gondolat, érzékenység, amelyet Európa a reneszánsz óta megismert.” A megállapítással egyet lehet érteni, hiszen a XVIII. század második felében olyan irányzat született, amely a következő század nagy részét is befolyásolta, utórezgéseivel pedig a XX. században is találkozunk. Nem lehet azonban egyértelműen egyik irányzathoz sem sorolni, mert országonként eltérő a különböző eszmékhez, mindenekelőtt a konzervativizmushoz és a liberalizmushoz való viszonyulása. Itáliában a romantikusok általában liberálisok voltak. Németországban a XIX. század első felében a konzervatívok között találjuk őket, s ezt tapasztaljuk Franciaországban is, ahol 1830-ban a forradalmárok a Bourbonokkal együtt a királypártinak tartott romantikusoktól is meg akartak szabadulni. A júliusi forradalom után viszont inkább a liberalizmus javára billent a mérleg. Angliában ugyanakkor liberálisok, konzervatívok között egyaránt találunk romantikusokat. Mondhatnánk azt is, hogy a romantika átmenet a konzervativizmus és a liberalizmus között, véleményünk szerint mégis közelebb van a konzervativizmushoz. Elsősorban azért, mert a romantika éppúgy a múlt felé fordul, mint a tradícióit őrző és védő konzervativizmus, másrészt azért is, mert a romantika az egyént általában valamilyen hierarchia részeként jeleníti meg. Az indulásnál egyértelmű a konzervatív vonás, hiszen a romantikusok a katolicizmusért, a tekintélytisztelő középkorért rajongtak. Amikor aztán a romantika liberálissá lett, és csatlakozott a nemzeti gondolathoz, a nemzetnek pedig olyan szabadságot követelt, amilyet a liberalizmus az egyénnek, ezzel azt a nacionalizmust erősítette, amely minden liberális jelző ellenére is konzervatív marad, hiszen az egyén egy magasabb kategória, a nemzet keretében találja meg szabadságát, mozgásterét.
tovább

Staar Gyula
Tudóssors Közép-Európában - Beszélgetés Cornides István fizikussal (2. rész)
Visszaszorítanak, hátrább, egyre hátrább, És amit hagynak, egyre kevesebb: Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz, S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet, Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból, A töredéket eltört mondatodból, Minden megmaradt árva keveset: Ahogy lehet… Reményik Sándor – Professzor úr, Pista bátyám, az előző részben életed sorsfordító időszakáról, 1956-ról beszélgettünk. Most arra lennék kíváncsi, honnan jött az az ember, aki olyan derekasan helytállt 1956 októberének-novemberének embertpróbáló napjaiban. Kezdjük az elején. Milyen családban születtél?
tovább

Erdélyi István
A "kettős honfoglalás" hipotézise, és ami körülötte van
A címben jelzett hipotézis előzményei és gyökerei igen messzire nyúlnak vissza. Mivel röviddel ezelőtt, a pozsonyi csata ezeregyszázesztendős jubileuma kapcsán a napisajtóban újra felmerült a honfoglalás illetve a „kettős honfoglalás” kérdésköre, magunk is szükségesnek tartjuk – az újabb szakirodalom kapcsán is – a hipotézis vizsgálatát. A magunk részéről a „kettős honfoglalást” kardinális kérdésnek véljük, hiszen ha igazolódik a hipotézis, akkor az érinti a honfoglalók lélekszámát, nyelvét és természetesen, önmagában véve magának az egy, avagy két honfoglalásnak az időpontját is.
tovább

Kapronczay Károly
Babes Viktor és tudós családja
A kolozsvári Babes-Bolyai egyetem nevéből a „Babes” név sokak számára ismeretlen, legalábbis kevésbé ismerjük Viktor Babes magyar vonatkozásait, kapcsolódását a magyar tudományhoz. A magyar tudománytörténelem, ezen belül az orvostörténelem alapos ismeretekkel rendelkezik a hazai tudományokat ért külhoni (külföldi tudományos iskolák) hatásokról, viszont nem végezte el azon kisugárzások feltárását, amelyekkel a magyar tudomány hatott más országok tudományos életének formálódására. Ez vonatkozik a magyar medicina kisugárzásaira: a magyar orvostudomány a 19. század végén világszínvonalon állt. Ezért a tudományos elemzés górcsöve alá kell vennünk mindazon személyek életművét is, akik magyar egyetemeken szerezték meg szaktudásukat, más egyetemeken fejtették ki nemzetközi szempontból is jelentős tudományos munkásságukat.
tovább

Gulyás László
Vezető csehszlovák politikusok Közép-Európa felfogása 1. rész: 1914 előtt
(Első világháború előtti koncepciók) Az 1918-ban megszülető Csehszlovák Köztársaság vezetői politikusai közül – ebbe a kategóriába tartozik az a politikus aki az első csehszlovák köztársaság két legfontosabb államjogi tisztsége, a miniszterelnök, illetve a köztársasági elnök közül egyiket, vagy mindkettőt betöltötte – 1914 előtt három politikus (Edvard Beneą, Karel Kramař és Tomaą Garrigue Masaryk) volt az, aki Közép-Európa lehetséges berendezéséről, átalakításáról elméleti szinten, azaz írásban is rögzített elképzeléssel előállt. Cikksorozatunk első részében ezen három világháború előtti koncepciót mutatjuk be, időrendben, azaz a megszületés sorrendjében.
tovább

Gereben Ágnes
A második világháború frontjairól a Gulágra
A szovjet koncentrációs táboroknak a második világháború végétől kezdve volt egy furcsa „rabállománya”, amelynek története máig szinte teljesen ismeretlen. A Vörös Hadsereg foglyul ejtett tisztjei és katonái, illetve a németek által megszállt szovjet városokból a harci cselekmények során Nyugatra menekült vagy a náci csapatok által elhurcolt civilek adták ezt a „kontingenst”. Tömegekről van szó, hiszen a háború végén regisztrált állapot szerint már 11 milliós Vörös Hadseregből 6 millió férfi és nő harcolt rövidebb-hosszabb ideig a Szovjetunió határain kívül. Milliós nagyságrendű azok száma, akik közülük fogságba kerültek. Ami pedig a civil lakosságot illeti, a legrosszabb pillanatban 80 millió szovjet ember élt német megszállás alatt. Közülük sokan elmenekültek a szovjethatalom elől, amely számukra a háború előtt közel másfél évtizeden át zajló erőszakos kolhozosítást és – kivált az e tekintetben különösen érintett ukrajnai területeken meg a balti államokban – a nemzeti identitás kegyetlen letörését jelentette.
tovább

Gulyás László
Vezető csehszlovák politikusok Közép-Európa-felfogása 2. rész: 1914-1918
Az első világháború kitörése után számos kisebb nagyobb cseh és szlovák emigráns csoport tűzte zászlajára a független cseh és/vagy csehszlovák állam megteremtésének programját. Masaryk és Beneą azonban háttérbe szorítják ezeket a csoportokat, majd a Csehszlovák Nemzeti Tanács megalakításával – 1916 márciusa után – biztosítják saját vezető szerepüket. Így a leendő csehszlovák állammal kapcsolatos koncepciók megfogalmazása egyértelműen Masaryk és Beneą első világháború – majd az azt követő békekonferencia alatti munkásságához köthető. Cikksorozatunk második részében kettőjük eme tevékenységét mutatjuk be.
tovább

Palkó László András
A Magyar Rádió és az Államvédelmi Hatóság kapcsolata a Rákosi-korszakban
(Bevezetés) A Magyar Rádió életét már 1945-től alapvetően a Magyar Kommunista Párt befolyása határozta meg, mely befolyás alig néhány éven belül a Magyar Kommunista Pártból létrejött Magyar Dolgozók Pártja totális pártirányításává fejlődött. Ez végül oda veze-tett, hogy a Rádióban a személyzeti kérdésektől kezdve a műsorszerkesztésen át a pénzügyi döntésekig egyetlen olyan terület sem létezett, melyet ne az MDP uralt volna. Az országot és a Rádiót egyaránt az állampárt, az MDP uralta. Az állampárt, mely csalhatatlannak, tévedhe-tetlennek, s a jövő egyetlen zálogának hirdette önmagát. Az állampártot nemcsak hogy nem lehetett kritizálni, de még azt is megkövetelte, hogy mindenki azonosuljon a felfogásával, bármilyen kérdésről is legyen szó. Aki erre nem volt a hajlandó, könnyen szembe találhatta magát a diktatúra gépezetével. Ez a szembenállás pedig az egyén számára csakis rosszul vég-ződhetett.
tovább

Pirityi Sándor
'56 évfordulóján az évfordulóról (Nemzetközi sajtókörkép)
Nagy feltalálók lexikonjában, tudománytörténeti munkákban hasztalan keresné az ember, hogy ki volt az évfordulók feltalálója és hogyan nyertek kitüntetett jelentőséget. Diadalok és tragédiák, békék és háborúk, sorsdöntő történelmi események, korszakalkotó felfedezések és találmányok évfordulói alkalmasak az emberiség, a nemzetek, az államok fejlődési állomásainak áttekintésére, tanulságok levonására, önvizsgálatra és tapasztalatok gyűjtésére. Az évfordulók az ismeretterjesztés katalizátorai, ismeretterjesztők vélemény formálásának, vélemények ütköztetésének, megmérettetésének alkalmai és kikényszerítői.
tovább

Kovács Emőke
Szenteleky Kornél, a "sziváci Kazinczy"
tovább

Máthé Áron
A nyilas állam: az "istenfélő" utópia
Nem új keletű jelenség, amikor egy politikai programmal fellépő csoport vagy vezér azt állítja, hogy égi küldetése van helyreállítani a földi rendet. A XX. századi totális diktatúrák még messzebbre mentek: azt állították, hogy birtokában vannak a problémamentes társadalomhoz vezető út titkának. A kommunista pártok, a marxista-leninista „tudományos elmélet” alapján ígérték a „kizsákmányolás-mentes” társadalomnak, a munka országának eljövetelét. A nemzetiszocializmus esetében már nehezebb ilyen egyszerű eszmei összefoglalót adni. A náci típusú eszméknél egyrészt mindig jelen volt egyfajta „istenadta” vagy mitikus erő, esetleg „ősi” hagyomány, amelyből erőt és programot merítettek a jobboldali kollektív pártok. Másrészt mindig jelen volt a Vezér, aki ezt az isteni felismerést és erőt használni tudta. Nálunk, Magyarországon a nyilaskeresztesek mozgalma esetében a kettő furcsa módon összekapcsolódott, noha általában az utóbbi volt a hangsúlyosabb, legalábbis kifelé, a politikai marketing szintjén. Számos korábban baloldali vagy éppenséggel kommunista vált a nyilasok hívévé, mozgalmuk vezető beosztású tagjává, miközben nem kérdőjelezték meg a Pártvezető Testvér (Szálasi) isteni elhívatottságát.
tovább

Tófalvi Zoltán
Szoboszlai Aladár pere
2008 a legnagyobb, Magyar vonatkozású és az 1956-os magyar forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó, úgynevezett “hazaárulási perek” 50. évfordulója. Ebben az esztendőben hirdettek ítéletet a Szoboszlai Aladár római katolikus plébános nevével fémjelzett perben – az 57, bíróság elé állított személy közül tízet halálra ítéltek és 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében kivégeztek -, a Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkész vezette érmihályfalvi csoport perében – 31 személyt állítottak bíróság elé, közülük kettőt halálra ítéltek és 1958. December 2-án a szamosújvári börtönben kivégeztek -, a dr. Dobai István kolozsvári nemzetközi jogász által kezdeményezett “ENSZ-memorandum” perben – kilenc személy állt a bíróság előtt, közülük kettőt életfogytiglani kényszermunkára ítéltek, a börtönben agyonverték, halálra kínozták Kertész Gábort és Nagy Józsefet -, a Fodor Pál vasútépítő mérnök által kidolgozott román-magyar lakosságcserére vonatkozó perben – az öt vádlott közül egyet 25 év kényszermunkára, egyet 20 év kényszermunkára, a többit 10-től 15 évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. Ez utóbbi különlegessége abban áll, hogy az ítéletet 1958. február 27-én mondták ki, akkor, amikor a Kádár János vezette Magyar állam- és kormányküldöttség a romániai látogatása során Marosvásárhelyen jelentette ki (1958. február 24-én), hogy Magyarországnak a szomszédjaival szemben nincsenek területi követelései, az ellenforradalmárokat, ellenforradalmár gyanús elemeket a román kommunista hatalom a legkeményebben büntesse meg.
tovább

Németh György
Emberi sorsok és embertelen "reformok". (Az egészségügyi rendszer átalakítása és az orvostársadalom 1918-1919-ben.)
Magyarország 1918 őszén az Osztrák-Magyar Monarchia részeként és Németország oldalán nem csupán katonai értelemben lett az I. világháború vesztese, hanem a dualista állam szétesésével, teljes társadalmi és gazdasági dezorganizálódással, s ami a kortársaknak csak hosszú hónapok alatt lett nyilvánvalóvá: lakosságának és területének jelentős hányadával is fizetett. A vereség oka nem annyira az ellenséges haderőnek a harctereken aratott katonai győzelme volt, mint inkább az iszonyúan kimerült, elfáradt, végsőkig kizsigerelt hátország háborúellenes lázadása, mely megindította a hadsereg, a frontok felbomlását. Az 1918 őszén rohanva közeledő véget egyre többen látták, s csak azt tudták egészen biztosan, hogy a történelem cezúrát húz, egy teljesen új világ következik, de hogy milyen, az nyitott kérdés volt. Azt sokan tudták, hogy nincs visszatérés a háború előtti világ liberalizmusához, és a háború hozadékaként a szocialitás felértékelődik. Azt is sokan tudták – ki tartott tőle, ki remélte –, hogy a bolsevikok uralma alá került forradalmi Oroszország jelentős társadalmi csoportokra gyakorol komoly vonzerőt. 1918. október 31-én a gróf Károlyi Mihály vezette, politikailag sokszínű Nemzeti Tanács kezébe került a hatalom. Mint a történelem átmeneti, útkereső időszakaiban, tömegesen jöttek létre és haltak el szervezetek.
tovább

Török Bálint
Kiss Sándor portréja (Egy igazi demokrata küzdelme a nemzeti szocializmus és a bolsevizmus ellen)
1982 augusztusában, a Magyar Baráti Közösségnek az amerikai Reménység-tavánál rendezett találkozójáról tartott hazafelé. Karambolozott. Pár hét múlva, szeptember 22-én meghalt. A hír megdöbbentett mindenkit, aki csak ismerte, akár csak hallomásból is. Egy évvel később így emlékezett rá barátja, Nyeste Zoltán: „Ha fához hasonlítanám, nem szükségképpen ő volt a legmagasabb a mostoha éghajlat alatt nőtt magyar erdőben. De ő volt az, aki ágait mindig úgy fordította, hogy a növesztő napfényből…a mellette álló kisebb társaknak, testvéreknek is minél több jusson.”
tovább

Győri Szabó Róbert
Zsidóság és kommunizmus a Kádár-korszakban I. rész
A neves történész, Szabó Miklós szerint figyelemre méltó, hogy a szovjet tömb államai közül egyedül a kádári Magyarországon nem volt a Hruscsov-Brezsnyev korszakban a „hivatalos kormányzat” antiszemita. Sommás vélemény (már ami a többi országot illeti), de van igazságtartalma. De azt is hozzáteszi, hogy mindez valójában a „formális politikai élet felszínét jelentette”, a zsidókérdésnek nevezett társadalmi probléma ott „lappangott a felszín alatt”. A következő tanulmányban azt vizsgáljuk meg, hogy a zsidókérdés mennyire volt jelen a Kádár-korszakban, milyen mértékben volt jellemző a rendszerre az antiszemitizmus, illetve az anticionizmus.
tovább

Vahid Yousefi - Kóbori Judit
A nők jogai a középkori és a mai iszlámban
Allah, a könyörületes és irgalmas nevében „Ti emberek! Féljetek Uratokat, aki egyetlen személyből teremtett benneteket, akiből megteremtette a párját s kettőjükből számos férfit és nőt sokasított. Féljetek Allahot, akinek nevében szoktatok egymást megkérdezni [valamire] és [féljetek] a vérrokonságot! Allah a ti őrzőtök.” (4. szúra, 1. vers) (A muszlim jogtudomány a középkorban) A klasszikus iszlámban a törvény és a vallás nem válik el egymástól. A muszlim vallásjog, a Saria – az arab szó eredeti jelentése „vízhez vezető út” – az emberi élet minden területét átfogja, szükség esetén azokat szankcionálja, így minden jogi, erkölcsi és vallási ügyet, még az egészséget is. Kezdetben a muszlimok a hagyományos arab szokásoknak megfelelően éltek, de a vallási-politikai közösség kialakulása Medinában olyan új kérdéseket vetett fel, amelyekre a megváltozott körülmények és a kor szellemének megfelelően választ kellett találni, így a Korán fokozatosan számos új előírást fogalmazott meg. Ezek az előírások azonban Mohamed rövid életében nem foglalkoztak minden lehetséges kérdéssel, ezért Mohamed halála után társai (aszhab) és a hadiszokat (közlés, elbeszélés) tovább hagyományozók kiegészítették azokat az értesüléseket, amelyek Mohamed életére és tetteire utaltak. Mohamed Mekkából Medinába történő menetelésétől kezdve a muszlim vezetők, a közösség (umma) politikájáért is felelősek voltak. A Koránban utasításokat találhatunk arra vonatkozóan, hogyan kell megoldani a felmerülő gyakorlati problémákat. Az évszázadok múlásával ez a gyakorlat igen összetett jogi rendszerré alakult át, amely mind a közjog, mind a magánjog rendszerét magába foglalta, ugyanakkor a vallásgyakorlás előírásait is meghatározta.A muszlim jogrendszer kidolgozására a VIII – IX. században került sor, végül is igen rövid idő, másfél évszázad alatt. A IX. századra létrejött az iszlám vallásjog teljes rendszere, a Saria, a X. századra pedig részleteiben is kialakult az ortodox iszlám dogmatika.
tovább

Szögi László
A külföldi egyetemjárás és a magyar értelmiségi szerep kapcsolata
Az európai centrum és periféria viszonyának vizsgálatában fontos és eredményes kutatási téma a külföldi egyetemjárás összeurópai jelenségének bemutatása. A peregrináció nem csupán ott fontos, ahol egyetemek nincsenek, vagy csak későn alakulnak, hanem minden országban, és minden korban szerves részét kell, hogy képezzék az értelmiség-és tudásképzésnek. Kreatív eredmények elérésére a tudomány nemzetközi tendenciájának ismerete és nemzetközi tapasztalatok nélkül nem lehet számítani. A külföldi egyetemjárás éppen ezért egyidős az európai egyetemek alapításával és néhány diktatórikus korszak kivételével folyamatos is volt a magyar kultúrtörténetben és biztosan állíthatjuk, hogy a jövőben csak erősödni fog. A peregrináció hatása az elmúlt 100 évben Európa minden nemzeténél fontos témává vált, és napjainkban is rendkívül gazdag a szakirodalma.
tovább

Győri Szabó Róbert
Zsidóság és kommunizmus á Kádár-korszakban II. rész
A Kádár-rendszer és a zsidóság kapcsolatát bemutató tanulmánysorozat második részét hadd kezdjem egy módszertani megjegyzéssel. Sokáig abban a hiszemben voltam, hogy a zsidóság vonatkozásában az elhallgatást választó Kádár-korszak idejéből eredeti, elsődleges forrásokat alig lehet találni a témában. A 90-es évek vége óta azonban komoly levéltári mélységű kutatások zajlanak erről az időszakról. A hazai zsidóságról huszonöt éve publikáló Kovács András és munkatársai (közülük kiemelném Gadó Jánost) a Közép-Európai Egyetem (CEU) támogatásával több országra kiterjedően évek óta nagyszabású kutatást végeznek, amelynek keretében megkeresik és feldolgozzák a pártállami intézmények levéltáraiban az összes zsidó témájú forrást. A megtalált anyagok egy részét tanulmányaikban feldolgozva tették nyilvánossá, illetve a Szombat című folyóiratban adtak közre belőlük számos dokumentumot. Tanulmányomban a másodlagos irodalom feldolgozása mellett második pillérként részben ezekre a forrásközlésekre támaszkodom, részben pedig saját levéltári kutatásaimra. Utóbbit nagyban megkönnyítette, hogy a Magyar Országos Levéltár néhány hónappal ezelőtt iratanyagai nagy részét digitalizálta, és a világhálón mindenki számára elérhetővé tette. Így a korszakban az MSZMP egyes szerveinek anyagai (PB, KB, Titkárság), a Külügyminisztérium iratai interneten fellelhetők.
tovább

Szeghalmi Örs
A romániai magyar sajtó mérföldkövei
A romániai magyarság XX. századi története során három fő erővonal, három döntő esemény befolyásolta a bel- és kisebbségpolitika alakulását, s ily módon a sajtó működését, szemléletét, struktúráját. E három eseményt három évszámmal jelölhetjük (1920, 1945, 1989), mégis csupán két csoportba sorolhatjuk, így csoportosíthatjuk: 1920, 1945, valamint 1989. A jelen írás azt tekinti át, hogyan hatott Trianon, a kommunista diktatúra és az 1989-es eseménysorozat a romániai magyarság sajtójára. Ugyanakkor az első két esemény, jelenség ilyen tekintetben egyazon helyre sorolható, s a harmadik – azaz az 1989-es módszerváltás – jelentette a nagyobb cezúrát. Az első két esetben rövid történeti áttekintés és háttérismertetés is tartozik a témához. Ugyancsak megtalálható ez az 1989 utáni korszak sajtótörténeti áttekintésében, ám ebben az esetben további részletes elemzés és leírás egészíti ki a bemutatást.
tovább

Maurer I. Gyula
Egy kolozsvári polgárcsalád-alapító a 19. században
2006 novemberében a Tudomány Napja alkalmával rendezett ülésszak Történelmi Tagozata keretében ismertettem Kolozsvárott Gergely János (a továbbiakban G. J.) kocsigyártó mester írásbeli hagyatékát. Ez, bizonyos átfedésekkel, három részből áll: 1. Gyermekeire vonatkozó áldásból. Keltezés nélküli szöveg, amelyből kiderül, hogy 1886-ból származik. 2. 1892. március 2-ikán keltezett, az 1816-1845 időszakaszra vonatkozó önéletrajzból (,,elet le írásom”). 3. Egy 1902. augusztus 6-ikán keltezett, Emlékiratnak nevezett, gazdasági természetű beszámolóból, az 1845 és 1902 közötti időszakaszban végzett építkezéseiről.
tovább

Győri Szabó Róbert
Zsidóság és kommunizmus a Kádár-korszakban (III. Zsidóság, cionizmus, antiszemitizmus az 1967-es arab-izraeli háború utáni évekb
(Az MSZMP első reakciója a hatnapos háborúra) Az MSZMP vezetője, Kádár János mindenkor igazodott a Szovjetunió külpolitikájához, főleg annak érdekében, hogy saját belső mozgástere minél szélesebb legyen. Az 1967-es hatnapos arab-izraeli háború után újra megjelent a szovjet tábor ideológiájában az erőteljes anticionizmus: mivel a Szovjetunió az arab országokat és a palesztinokat támogatta a konfliktusban, a nyugathoz kötődő Izrael a szovjet blokk számára ellenséggé vált. A propaganda volt annyira kreatív és megoldotta, hogyan rakja egy táborba a nyugati imperialista, „potenciálisan fasiszta” országokat és Izraelt.
tovább

Vörös Boldizsár
Irói fikció, mint történeti legitimáció: a Guszev-ügy
1945 elején még folytak a harcok Budapesten, amikor Illés Béla író, a szovjet hadsereg magyarországi lapja, az 1945—1948 között kiadott Uj Szó főszerkesztőjeként az újság második, február 6-i számában közzétett egy írást, amely részletesen foglalkozott azzal, hogy miként támogatták az oroszok, Nagy Péter cár a Rákóczi-szabadságharcot. Az Uj Szó következő, 1945. február 10-i számában Illés ismét megjelentetett egy történelmi tárgyú cikket, Orosz tisztek Kossuth Lajosért címmel, amely Guszev százados és társai ügyét mutatta be – mégpedig úgy, hogy az ábrázolt eseményeket hitelesítendő, az író eredetinek minősített, XIX. századi iratokat idézett! Illés szerint „1936-ban a Bjelorussz Akadémia történelmi osztályának tudományos munkásai a régi, cári kormányzóság iratainak rendezése közben egy olyan aktacsomóra akadtak, amelyik nemcsak az orosz történelemírók számára bírt nagy jelentőséggel, de bizonyára érdekelni fogja a magyar történelemírókat, sőt a legszélesebb magyar rétegeket is.
tovább

Várdy Béla
Kossuth Pittsburghben, a három folyó városában
Jó két évvel a magyar szabadságharc elbukása és közel ugyanolyan hosszan tartó törökországi száműzetés után, 1851 végén Kossuth azzal az elhatározással érkezett az Újvilágba, hogy az Egyesült Államok kormányát rávegye a Habsburg-ellenes katonai beavatkozásra. Az egykori kormányzó-elnök 1851. december 4. és 1852. július 14. között több mint hét hónapot töltött Amerikában. Óriási reménnyel érkezett. Ott léte alatt nagy ünneplésekben volt része. Ennek ellenére dolga végezetlenül, céljaiban eredménytelenül, Mr. Alexander Smith álnév alatt tért vissza Európába. Ott aztán néhány sikertelen próbálkozás után a politikai hatalom perifériájára került. Majd lassan lesüllyedt a hatalomtól megfosztott és mind inkább elfelejtett politikai száműzöttek szintjére.
tovább

Salamon Konrád
A népi gondolat, mint a konzervatív modernizáció megfogalmazódása
A népi-falukutató mozgalmat úgy érthetjük meg igazán, ha egy, az 1930-as években megjelenő új modernizációs irányzatnak tekintjük. Magyarország ugyanis az 1919-es vörös- és fehérterror küzdelme után hatalomra jutott ellenforradalmi konzervativizmus időszakában továbbra is modernizációs kényszerhelyzetben maradt. Erre azonban nem tudott érdemi reformokkal válaszolni a kormányzati politika, mert minden jelentősebb társadalmi változtatás esetén 1918-19 megismétlődésétől tartott. Az 1918 örökségét folytató polgári radikálisok és szociáldemokraták pedig továbbra sem tudtak a nemzeti kérdésre elfogadható válaszokat adni, mert a nemzeti jelszavakban az 1919-es fehérterror diktatórikus és antiszemita kilengéseit rettegték.
tovább

Michalkó Gábor
Kelet-Közép-Európa átjáró háza: Magyarország a schengeni határokon innen és túl
tovább

Kovács Henriett
"Kelet-Svájc" mint politikai alternatíva
tovább

Ablonczy Balázs
A csehszlovák minta
tovább

Richly Gábor
Egy népi író Finnország-élménye
tovább

Papp Barbara
Az Egyedül Vagyunk külpolitikai tájékozódása
tovább

Kapronczay Károly
Élet a szovjetek megszállta lengyel területen
Az 1939. szeptember elsején kirobbant német-lengyel háború nemcsak világháborúvá szélesedett, hanem a német-szovjet titkos megegyezés következtében a Szovjetunió lehetőséget kapott nyugati határainak nyugatabbra „helyezésére”, a Baltikum bekebelezésére. Az új hatalmi osztozkodás ugyan tiszavirág életűnek bizonyult, hatalmas szenvedést hozott a lengyel népre, de a megszállt területeken kialakult állapotok jól tükrözték a nemzetiszocialista és a szovjet ideológia és hatalom igazi arculatát, hasonlóságait és szándékait. Az 1939. augusztus 23-án megkötött „megnemtámadási szerződés” titkos záradékainak megfelelően Lengyelország két szomszédja megkezdte felkészülését az invázióra, a német katonai fölény ugyan kemény lengyel ellenállásba ütközött, de hamarosan fel kellett adni a lengyel állam nyugati, északi és középső területeit, lassan hátráltak a Szovjetunióval határos keleti vidékek felé. A lengyel hadvezetés különös fontosságot tulajdonított ennek a területnek, hiszen ide mozgósította tartalékait, a Harmadik Birodalommal ellentétben álló Szovjetunióról nem feltételezett ellenséges szándékot.
tovább

Pölöskei Ferenc
Nemzeti iparpolitika a 19. és 20. század fordulóján
A történeti irodalom a 19-20. századforduló iparpolitikáját taglalva alig-alig érzékelte és kutatta a magyar ipari forradalom nemzeti iparfejlesztési törekvéseit. Holott ezek az állami gazdaságpolitika síkján, különösképpen pedig a közös vagy önálló vámterület korabeli vitájában látványosan jelentkeztek. Mindez azonban már feledésbe merült.
tovább

Palkó László András
Hidegháború az éteren át (A Magyar Rádió és a külföldi adók viszonya a Rákosi-korszakban)
(I. Bevezetés) 1946. március 5-én, Winston Churchill – korábbi brit miniszterelnök – az Egyesült Államokbeli Fultonban történelmi jelentőségű beszédet mondott. Beszédében Churchill felhívta a figyelmet a szovjetek világméretű expanziós törekvéseire, illetve arra a tényre, hogy Európa egyre inkább kettéosztottá válik, főként azért, mert a Szovjetunió az általa megszállt európai országokban mindenütt a kommunistákat támogatja, illetve segíti hatalomra.
tovább

Locsmándi Szabolcs
Fejezetek a vasfüggöny emlékkönyvéből
(Egy határ életútja Sopron és Eisenstadt között) A határtérségek a közelmúlt meghatározó eseményei és folyamatai következtében a kutatások frekventált területeinek számítanak. A vasfüggöny által elválasztott térségek közt is egyedülálló Sopron és környéke, ill. Észak-Burgenlandon belül az Eisenstadt központú határvidék helyzete. A térség egységes természetes régiót alkot, s a hosszú időn keresztül földrajzilag, történelmileg és kulturális egységben fejlődött (Hardi 1999).
tovább

Botlik József
A nemzeti önfeladás politikája (A Károlyi-kormány pacifizmusának csődje 1918 november - decemberében)
Az 1918. október 31-i Károlyi Mihály-féle államcsínyt követő napon, november első nap-ján Linder Béla (1876-1962) hadügyminiszter önként, minden külső kényszer nélkül, körtáviratban azonnali hatállyal parancsot adott ki. Ebben elrendelte, hogy a magyar csapatok tegyék le a fegy-vert, miközben a cseh-szlovák, a román és a szerb hadvezetés mozgósított! Pedig jól tudta, hogy ugyanezen a napon (november 1.) délelőtt 10 órakor az olaszországi Padovában (németül Padua) a Monarchia és az antanthatalmak képviselői között megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások. E napon egyébként a Monarchia déli hadsereg-főparancsnoksága még Belgrádban székelt!
tovább

Czettler Antal
Az első bécsi döntés - 70 év távlatából
(A trianoni sokk és annak következményei) Az 1920. június 4-én aláírt trianoni szerződés a Magyar Királyság területét, amely 1918 előtt Horvátország nélkül 282 ezer km2-t tett ki 93 ezer km2 –re csökkentette. Az ország lakossága 18,2 millióról 7,2 millióra zsugorodott s több mint 3 millió magyar került idegen uralom alá: 1,7 millió román, 1 millió csehszlovák, s kerek félmillió jugoszláv fennhatóság alá. A brutálisan végrehajtott területcsonkítást súlyosbította az a körülmény, hogy az un. utódállamok maguk is heterogén jellegűek voltak s az uralmuk alá került nemzeti kisebbségeik autonómiára irányuló igényeit nem óhajtották kielégíteni. A Habsburg-Monarchia feldarabolása után egy több nemzetből álló föderáció létrehozása lett volna célszerű, de a győztes hatalmak által támogatott utódállamok mereven elleneztek minden föderatív megoldást. Különösen a Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságból alakult Jugoszlávia fennhatósága alá került népeket nyomták el meglehetősen brutális módon. Kedvezőbb volt a Csehszlovák Köztársaság uralma alá került nemzeti kisebbségek helyzete, de e polgári demokráciának tekinthető államalakulást vezetői sem tartották be azokat az ígéreteket, amelyeket az államalapító Thomas G. Masaryk professzor tett az emigrációban. Jóllehet az uralkodó cseh nemzet létszáma az 50%-ot sem érte el, a történelmi gyökerek nélküli új állam nemcsak az uralma alá került németeknek, magyaroknak, lengyeleknek és ruténoknak nem adta meg a nekik megígért jogokat, de az „államalapítóknak” tekintett szlovákoknak sem.
tovább

Cseszka Éva
A Földművelésügyi Minisztérium elleni 1948-as per
Az ún. gazdasági típusú perek mind időrendileg, mind természetüket tekintve is beillenek a Rákosi-korszak „nagy” koncepciós pereinek sorába. Fontosságuk ellenére mégis elhanyagolt témának számítanak a kommunizmussal foglalkozó gazdaságtörténeti irodalmunkban. Különösen az FM-per feldolgozása tűnt hiányosnak, amely pedig több szempontból is specifikusnak számít. Talán az egyik legfőbb sajátossága az ügynek, hogy a koncepciót nem az ÁVH gyártotta, hanem a gazdasági rendőrség. A Gazdasági Rendészeti Ügyosztály (a továbbiakban: GRÜ) működésével kapcsolatban kevés anyaggal rendelkezünk, mivel az ügyosztály vezetője, Villányi András 1950-es kivégzése után nagy részét megsemmisítették. Így mindenképpen fontosnak tűnik az FM-per feldolgozása, mert fontos adalékul szolgálhat az állambiztonsági szervek gazdasági természetű ügyeinek megértéséhez. Tanulmányomban az FM-perrel kapcsolatban elsősorban a koncepció kialakítását, a koncepcióváltásokat és ezek lehetséges okait vizsgálom.
tovább

Gömöri György
"Tájékoztatni kell a lengyel elvtársakat..."
Először 1953 szeptemberében utaztam Lengyelországba. Ekkor a Magyar Írószövetség műfordítói ösztöndíjával három hónapot tölthettem Varsóban, de ez alatt az idő alatt sok más helyre is eljutottam, így például Krakkóba és Poznanba; sőt Gliwicében, akkori lakhelyén, meglátogattam a korábban még Magyarországon megismert, jó nevű költőt, Tadeusz Rózewiczet. 1956 októberében egyike voltam azoknak, akik a lengyelországi demokratizálást veszélyeztető szovjet csapatmozdulatok miatt vállalták, hogy október 23-ára egyetemi tüntetést szervezzenek a lengyelek mellett, egyúttal a magyarországi reformok, változások érdekében. Ebből a tömegtüntetésből (amelyhez 22-én késő éjjel a Műegyetem hallgatói is csatlakoztak) robbant ki, mint tudjuk, maga a forradalom.
tovább

Sápy Szilvia
Tinódi Lantos Sebestyén vitézi siratói
A XVI. század legnagyobb hatású énekmondójára, Tinódi Lantos Sebestyénre emlékezünk ebben az időszakban. Születésének idejéről és helyéről nincsenek biztos adataink. Az életútjával foglalkozó kutatók azt feltételezik, hogy a Baranya megyei Tinód községben született, valamikor 1505 és 1510 között. Az adatok bizonytalansága kedvező is lehet számunkra, hiszen így 2005 és 2010 között bármikor megünnepelhetjük születésének 500. évfordulóját. Bőven van hát időnk. A tegnap, a tegnapelőtt, a holnap, a holnapután egyaránt alkalmas az ünneplésre, és az is lehetséges, hogy éppen ezen a napon, és éppen ebben a pillanatban született.
tovább

Miskolczy Ambrus
Kazinczy Ferenc eredetiségéről (Rousseau, Herder, Kant vonzásában)
Kazinczy Ferenc, ha a hagyományos szemlélet jegyében közeledünk hozzá, úgy jelenik meg, mint a magántársasági demokratikus kultúra „diktátora”. Ez a közkeletű jellemzés nem hízelgő, és némi önellentmondást sejtet. A Kazinczy–ellenes megnyilatkozásokra emlékeztet. Márpedig az egykori irodalmi és politikai tusákban való ítélkezés egykori minősítésekkel kerülendő. Nem kell a hajdani kortársak vitájában (mai) kortársként igazságot tenni. Nem is célunk. A diktátor szót azért tettük idézőjelbe, hogy a távolságtartást érzékeltessük ettől a kemény vádtól, amellyel egyes kortársak és későbbi morcos ideológusok illették a széphalmi mestert. Diktátorkodásra egyébként módja sem lehetett volna, másnak sem. „Nagy szerencséje a magyar nyelvnek, hogy sem íróink között nem támadhatott még egy diktátor, sem felsőbb hatalom által nem állíttatott egy Akadémia, mely a nyelvnek törvényt szabjon” – írta a korabeli sajtó. És ebben sok igazság van, ha például arra gondolunk, hogy ma az akadémiai testületek és nyelvmesterek stábjai állandóan változtatnak valamit a hivatalos helyesíráson, a változtatások logikája pedig szintén nehezen követhető; sőt lehet, hogy az öngyilkosságok magas száma is ezzel magyarázható, és az sem mondható, hogy a nyelvművelés színvonala magasabb lenne, mint Kazinczy korában, (ami értékvilágunk posztmodern és poszthumán kiürülésének is egyik következménye). A magántársasági kultúrát éltető regionális széttagoltságnak megvoltak az előnyei: a nyelvművelés és az irodalom sokszínűsége. Az eredmény végül is valamiféle integráció és közmegegyezés lehetett. Ugyanakkor látnunk kell, hogy az irodalmi térben, a literátorok világában – egyének és csoportok között – kemény harc folyt az elsőségért, akárcsak a demokrácia világában. Kérdés, milyen eszközökkel? És hogy milyen eszközökkel és miként versengtek, az pedig már magától a közegtől is függött.
tovább

Kapronczay Károly
A magyar nemzeti liberalizmus egyészségügyi politikája a dualizmus korában
A hazai orvostörténet-írás igen lényeges területe a dualizmus egészségügyi politikájának részletes feltárása, azon folyamatok nyomon követése, amelyek hatására olyan döntő változások következtek be. A felvilágosult abszolutizmus felülről hozott rendelkezései nyomán az állam legfontosabb feladatai közé emelte a közegészségi állapotok rendezését: első lépésként megteremtette a hazai orvosképzést (1769), kiformálta az orvosi közigazgatást, lépéseket tett a betegápoló intézményi rendszer (kórházügyi) kialakítására, 1770-ben kiadta az első hazai közegészségügyi jogszabálygyűjteményt. Ez nem volt „egyedi eset”, hiszen Mária Terézia és II. József a Habsburg Monarchia minden tartományában a magyarhoz hasonló rendszert valósítottak meg, egymáshoz nagyon hasonló jogszabálygyűjteményeket vezettek be. Igaz, ezek zömében azonosak, de egyenként igazodnak az adott tartomány (vagy királyság) viszonyaihoz.
tovább

Kis Domokos Dániel
Sándor-napi mulatságok Szilágyi Sándor történész körében
Szilágyi Sándor (1827-1899) 1827-ben, Kolozsvárott született, a Farkas utcában, szemben a református kollégiummal, melynek nagyapja és édesapja, ifjabb Szilágyi Ferenc ismert és kedvelt professzora volt. Ifjabb Szilágyi Ferenc, mint történeti munkák írója is elismerést vívott ki magának. Már ez az otthoni indíttatás is hatott későbbi tudományos munkáinak témaválasztására, s bár hamar elszakadt az erdélyi földtől, műveinek legnagyobb része Erdély történetét vizsgálja, különösen az önálló erdélyi fejedelemség korszakát. Szülővárosában a felsőbb bölcseleti és jogi tanfolyam elvégzése után 1848 februárjában főkormányszéki fogalmazógyakornokká nevezték ki, majd a márciusi események után nemzetőrként egy ideig az élelmezési osztálynál szolgált.
tovább

Birkás Antal
A felsőbbség szükségszerűsége a "hatalomnélküliség" és a politikai millenarizmus ellenében
Tanulmányomban Luthernak és Kálvinnak a felsőbbséggel, ill. a „politikai millenarizmussal” kapcsolatos gondolatait elemzem. Ez utóbbi alatt „itt és most” azokat a vágyakat és azt a célt értem, amikor valakik Isten országát itt, ezen földi viszonyok között akarják megvalósítani. (Néhány általános megállapítás Luther és Kálvin vonatkozó nézeteivel kapcsolatban) Luther az egyszerű tanácsadás zsenije, akit számtalan esetben kérdeztek meg a legkülönfélébb dolgokkal kapcsolatban, így a világi hatalomgyakorlással, a világi felsőbbséggel kapcsolatban is. Kálvin pedig – Lutherhoz hasonlóan – kénytelen volt nem egy esetben nyilatkozni a polgári kormányzatról, illetve evangélium és politika viszonyáról.
tovább

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969