2013. I-VI
 

A magyar versenyképesség és "puha tényezői"
Csath Magdolna

A versenyképesség szó nálunk egyike azoknak a divatszavaknak, amelyeket a politikusok – és a média is – előszeretettel használnak, annak ellenére, hogy tartalmával vagy nincsenek teljesen tisztában vagy azt nagyon szűken értelmezik. Fontos rögtön az elején tisztázni, hogy a versenyképesség nem egyenlő a gazdagsággal. Nagyon gazdag ország is lehet nem versenyképes (például egyes arab országok) és fordítva. A gazdagság oka ugyanis sokféle lehet, például természeti forrásokkal (olaj, ásványkincsek, víz stb.) való rendelkezés vagy gyarmattartó múlt. Természetesen a gazdagságot fel lehet használni a versenyképesség növelését szolgáló beruházásokra.
De mit is ért nálunk a politika versenyképességen? Magyarországon a versenyképesség növelés „gyarmati modell”-jét hirdeti és erőlteti a kormány. Ennek lényege az, hogy olcsó munkaerővel – azaz alacsony bérekkel –, olcsón szennyezhető környezettel és a nagy, főleg külföldi cégeket előnyben részesítő jelentős állami támogatásokkal kell az országba tőkét vonzani. Vagyis a versenyképességet leszűkítik az ország „tőkevonzó képességére”, amit pedig a hazai értékek – ember, természet – leértékelésével akarnak erősíteni. A tőkevonzó képesség azonban nem versenyképesség, és a versenyképességet nem lehet önleértékeléssel, olcsósággal értelmes módon javítani. A versenyképesség szűklátókörű és téves értelmezését bizonyítják azok – az elsősorban külföldön elhangzó – előadások, amelyek keretében az állami vezetők a magyarországi befektetések előnyeiről próbálják meggyőzni a külföldi vállalkozásokat. Általában négy érvet szoktak hangoztatni. Ezek a következők:
­ a képzettséghez képest olcsó és békés munkaerő,
­ előnyös földrajzi elhelyezkedés,
­ barátságos, kedvezményeket kínáló kormány, és
­ az EU-s pályázatokhoz való hozzáférés lehetősége.
A legtöbbször – és vezető helyen szereplő – tőkecsábító érv azonban az olcsó munkaerő: a fizikai és a szellemi egyaránt. Az olcsó munkaerővel való versenyzést a nemzetközi szakirodalom rövidtávú szemléletű, „helyzeti versenyképességnek” nevezi, utalva arra, hogy az adott ország ezzel a gazdaságpolitikával csak kihasználja a jelenlegi erőforrásait, de nem építi a jövőt. A jövőt építő gazdaságpolitika viszont fenntartható versenyképességre törekszik. A fenntartható versenyképesség feltételei között pedig egyre inkább az un. „puha tényezők”: az innováció, a tanult, egészséges és megelégedett emberek, a minőségkultúra, a vezetési színvonal és a társadalom értékrendje játszik döntő szerepet.
Atkinson szerint nem annak az országnak a gazdasága lesz hosszútávon versenyképes, amely elsősorban olcsó munkaerejével próbál cégeket vonzani, hanem annak, amely minden szempontból vonzó környezetet teremt a vállalkozások számára, beleértve ebbe a motivált és magas szintű tudással rendelkező szakemberek rendelkezésre állását is. Ha az általános környezet vonzó, akkor a cégek munkahelyeket fognak teremteni, és hozzájárulnak az életszínvonal folyamatos növekedéséhez. A vonzó környezet jellemzői között lényegesek a versenyképesség puha tényezői. Atkinson ezek közül elsősorban az ország vezetése szakmai és erkölcsi színvonalát emeli ki. A szakmai színvonalon belül az innovációt és a gondolkodó-alkotó emberek támogatását jelöli meg legfontosabb kormányfeladatként. A második az életminőség javításáért való állami felelősségvállalás. Az életminőség az anyagiakon kívül jelenti a környezet tisztaságát és a színvonalas oktatási és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetőségét. A kiváló szakemberek általában olyan helyen tarthatók meg, ahol nemcsak a bérek, de az életminőség is jó. Ha pedig egy ország elveszíti kiváló szakembereit, lemond arról, hogy gazdasága valaha is versenyképes legyen.
Valamennyi nemzetközileg elismert versenyképességi elemzés jelentős szerepet szán a puha tényezők vizsgálatának. A versenyképesség „puha tényezői” között az életminőség, a fenntartható fejlődés és a kormány munkájának színvonala mellett vizsgálni szokták azt is, hogy mennyire boldog egy ország lakossága. A boldogtalan, elégedetlen emberek munkához való viszonya rosszabb, mint a boldogoké és elégedetteké. A boldog és elégedett ember szívesebben vállalkozik új dolgokra, és hajlandóbb arra, hogy a mindennapi feladatian kívül – szükség esetén – többlet feladatokat is vállaljon. Ez pedig fontos versenyképesség befolyásoló tényező.
A versenyképesség egyik legkiválóbb megfogalmazása Portertől származik: „A versenyképesség az a nemzetgazdasági mutató, amely azt fejezi ki, hogy egy nemzet milyen hatékonyan hasznosítja a rendelkezésére álló emberi, pénz és természeti tőkét.”
Ez a meghatározás jól érzékelteti, hogy a versenyképesség messze több, mint az olcsó munkaerőre építő tőkevonzó képesség. Sőt, éppen a versenyképességet rontja, ha mondjuk gumigyárakban, alacsony béren alkalmaznak olyan embereket, akik ennél színvonalasabb, több hozzáadott értéket teremtő munka végzésére is képesek lennének. Ha ennek ellenére csak gumigyári szalagmunka jut nekik, akkor az ország rosszul hasznosítja, pocsékolja az emberi tőkét. Ezért a rendelkezésre álló emberi tőke leértékelődik, kevésbé fog hozzájárulni a nemzetgazdaság versenyképességének javításához, mint akkor tudna, ha képességeit, tudását maximálisan hasznosítani lehetne.
A gumigyár betelepedésének költségvetési támogatással és adókedvezménnyel való ösztönzése egyben határozott állami beavatkozás a gazdasági életbe, és ezért jelentős versenytorzító tényező is. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a versenyképesség alakulására komoly hatással vannak a mindenkori kormány döntései. A rendelkezésre álló emberi tőkét továbbá nem csak hatékonyan hasznosítani, hanem növelni is kell. Ez azt jelenti, hogy a lakosság létszámának és tudásszintjének alakulása egyaránt fontos versenyképességi tényező. A nagyobb lélekszámú országok érdekérvényesítő képessége a nemzetközi közösségekben, például az EU-ban, nagyobb. A lakosság létszámának alakulását a kormány társadalom- és gazdaságpolitikája bizonyítottan befolyásolja. Igaz ez a tudásszintre is, mivel ennek alakulása függ attól, hogy egy kormánynak milyen az oktatási-nevelési stratégiája, mennyit fordít képzésre és kutatás-fejlesztésre. Vagyis a kormány munkája ezen a területen is versenyképesség-befolyásoló tényező.
Természetesen a pénz és természeti tőke hatékony hasznosításáért is sokat tehet a mindenkori kormány. Például a metróépítés indokolatlanul magas költségei vagy a bútorra, autóra és mobiltelefonokra fordított összegek a versenyképesség javításának lehetőségét csökkentik. Ugyanis gondosabb és hatékonyabb gazdálkodással ezeket a pénzeket más, a gazdasági versenyképességet növelő területre, például az innovatív kisvállalkozások helyzetbe hozására lehetne fordítani. Az állam önmegtartóztatása, alacsonyabb szintű költekezése esetén pedig csökkenteni lehetne az adóterheket, amivel szintén javítani lehetne a versenyképességet. A kisebb adóterhek miatti megtakarításokat ugyanis a cégek beruházásokra, az emberek pedig tanulásra és egészségmegőrzésre fordíthatnák, ami szintén a versenyképességet növelné.
Porter versenyképességre adott meghatározásából tehát levezethetjük azt a következtetést, hogy a mindenkori kormány gazdaság- és társadalompolitikájának tartalma, minősége és hatékonysága jelentősen befolyásolja a nemzetgazdaság versenyképességét. A kormány tevékenysége ezért a versenyképesség egyik legfontosabb minőségi, „puha” tényezője. Porter meghatározásához kapcsolódva érdemes feltennünk azt a kérdést is, hogy mi valójában a versenyképesség értelme, célja?
Cél-e egyáltalán a versenyképesség vagy inkább eszköz? Ha pedig eszköz, akkor milyen célok elérését segítő eszköz?
Garelli, az IMD (Institute for Management Development – Vezetésfejlesztési Intézet, Lausanne, Svájc) professzora szerint a versenyképesség csak eszköz: mégpedig a gazdaság tartós sikerességét és az emberek jólétét szolgáló eszköz. Kissé bővebben, a versenyképesség nemcsak gazdasági növekedés, hanem életszínvonal és életminőség javulás, a környezetre figyelő fenntartható fejlődés, korrupciómentes társadalom, valamint jó és biztonságos társadalmi környezet is. Ezen a nézeten van Meier, a fejlődés-gazdaságtan kiváló szakembere is, aki szerint a gazdasági növekedés önmagában még nem jelent eredményt. Hiszen ha a növekedés a természet károsításával, a munkavállalók növekvő kizsákmányolásával, vagyis életminőségük romlásával és a társadalom intézményrendszere romló működésével jár együtt, akkor nem beszélhetünk fejlődésről. Garelli szerint ezért a nemzeteknek többre kell törekedniük, mint csupán gazdasági növekedésre: általános fejlődést kell célként kitűzniük, a társadalom és a gazdaság valamennyi területén. Ezt a gondolatot fejezi ki a következő meghatározás: „A versenyképesség azt fejezi ki, hogy egy nemzet hogyan tudja a leghatékonyabban hasznosítani valamennyi erőforrását és képességét azzal a céllal, hogy a lakosság prosperitása: életszínvonala és életminősége tartósan növekedhessék.”

(A cégek és a nemzetgazdaság versenyképessége) A gazdaság versenyképességéhez fontos a cégek versenyképessége. Ezért a versenyképesség-elemzők a nemzetgazdaságok versenyképességének elemzésénél részletesen vizsgálják az adott országban működő cégek eredményeit és versenyképességét. Ugyanakkor félreértés az, hogy a versenyképesség csak a cégekre értelmezhető, vagyis ha egy ország cégei versenyképesek, akkor az ország gazdasága is az. Ezt a nézetet tükrözte a híres „ami jó a General Motors cégnek, az jó Amerikának” mondás.
Ma a sikeres cégek többsége, ahogy arra Atkinson is utalt, a versenyképesség legfontosabb feltételének a nagy tudású és adott képességekkel rendelkező munkaerőt tekinti. Az egyik ilyen képesség az együttműködési, a csapatmunkát lehetővé tevő képesség, a másik pedig a problémamegoldó képesség. Mindkettőt döntően befolyásolja a társadalmi közeg. Ha egy ország vezetése a lakosságot az önző, „kaparj kurta, neked is jut” elven alapuló, szélsőségesen individualista magatartásra igyekszik „szocializálni” – ami ma nálunk egyébként napi gyakorlat – akkor az emberek a munkahelyen is nehezen fognak egymással együttműködni. Másrészt ha az ország vezetése állandó feszültséget szít, és bizalmatlanságot gerjeszt a társadalomban – például a folyó vagyonosodási vizsgálatokkal, amelyek csak a kisemberekre terjednek ki, vagy az APEH által emlegetett SI vagyis a „sárgairigység-faktor” alkalmazásával, amire építve az embereket besúgásra, feljelentésre bíztatják – akkor az emberek a munkahelyükre is magukkal viszik a bizalmatlanságukat, ami ismét nehezíti az együttműködést, a csapatmunkát. A csapatmunka hiánya pedig rontja a cégek teljesítményét, ezáltal versenyképességét. Ezzel ismét igazolható, hogy a kormányok magatartása és értékrendje – mint puha tényező – közvetlenül hat a gazdaság versenyképességére.
A versenyképesség puha tényezői között tartják számon a kutatók az oktatási rendszer minőségét és a tanulással kapcsolatos értékrendet.
Az IMD legfrissebb 2008. évi, az egyes országok versenyképességét vizsgáló tanulmánya szerint ezeken a területeken Magyarországon komoly leépülés tapasztalható. Amíg ugyanis 2004-ben az oktatási rendszerünk színvonala még megfelelt a versenyképes gazdaság követelte feltételeknek – ezt a vizsgált 55 nemzet sorrendjében elfoglalt 22. helyünk mutatta – addig 2008-ra, 11 helyes lecsúszással, a 33. helyre kerültünk. Az általános oktatási rendszeren belül a felsőoktatás ugyanezt a képet mutatja.
Az oktatás egészén belül különösen nagy leépülés tapasztalható a természettudományos oktatás területén. 2004-ben a természettudományos oktatási színvonal tekintetében még 2 ország – Szingapúr és India – kivételével mindenkit magunk mögé utasítottunk. 2008-ban azonban már a 12. helyre csúsztunk le. Ezzel együtt a fiatalok érdeklődése is csökkent a természettudományos tárgyak iránt. E tekintetben 2004-ben még a 3. helyen voltunk, 2008-ra viszont a 16. helyre kerültünk.

(A cégek versenyképességi környezete) Elemzések bizonyítják, hogy ugyanazt a terméket ugyanazon technológiával A és B országban gyártó cég nem biztos, hogy egyformán sikeresen állítja elő. Ennek oka, hogy a két országban más a politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági környezet. Éppen ez a bizonyíték arra, hogy egy ország gazdaságának versenyképességét, a cégek teljesítményén túl, a környezeti tényezők is befolyásolják. Erre az összefüggésre már korábban is sokan rávilágítottak. Weber például azzal foglalkozott, hogy egy társadalom értékrendje, munkaetikája hogyan hat a gazdaság fejlődésére.
Az innováció fontosságát hangsúlyozó elméleti közgazdász, Schumpeter azt kereste, hogy a nemzetek innovációs és vállalkozói képességei, illetve az innovációval és vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos társadalmi magatartások miként befolyásolják a gazdaság teljesítményét. Sloan és Drucker , vezetési szakemberek, pedig a vezetési színvonal és értékrend gazdasági fejlődést befolyásoló szerepére hívták fel a figyelmet. Druckertől származik az a mondás, hogy nincsenek sikertelen és szegény országok, csak rosszul vezetettek vannak.
Solow, Nobel-díjas közgazdász pedig arra a következtetésre jutott kutatásai alapján, hogy 1948 és 1982 között az USA gazdasági növekedésének 80%-a az oktatási színvonal növekedésének és az élénk innovációs tevékenységnek volt köszönhető.
Mindezek a vélemények is azt támasztják alá, hogy az a hagyományos nézetrendszer, amely szerint elsősorban a termelékenység növekedést, az alacsonyan tartott béreket és az útépítést kell a versenyképesség legfőbb forrásának tekinteni, nem elfogadható szemlélet. Amint az idézetekből kitűnik, az innováció figyelemre érdemes versenyképesség javító tényező. Mi kell azonban az innovációhoz? Bizonyított, hogy az innovációnak feltétele a támogató közeg. Mi a helyzet ezen a területen nálunk?
Magyarországon az utóbbi időben jelentősen csökkent az innovációs hajlandóság. Ezt egy friss OECD tanulmány is kimutatta. Pedig még a rendszerváltás évében Lester Thurow, Nobel díjas amerikai közgazdász azt írta egyik könyvében, hogy Magyarországnak van a legnagyobb esélye arra, hogy a leggyorsabban felzárkózzék a fejlett Nyugathoz. Ehhez egyetlen dolgot kell tennie: a kormánynak olyan körülményeket kell teremtenie, hogy az emberek kreativitása kiteljesedhessék és hozzájárulhasson a gazdaság gyors fejlődéséhez. Az IMD 2008. évi versenyképességi tanulmánya világosan mutatja a problémákat, de egyben magyarázattal is szolgál. Figyelemre érdemes, hogy a gond nem az emberekkel van. A vizsgált 55 országból információtechnikai képességek tekintetében a 11. vagyunk. Az általános és a középiskolákban – bár 2004-hez képest, – mint korábban említettük – veszítettünk pozíciónkból, de még mindig nem állunk túl rosszul: a 12.-ek vagyunk. A fiatalok érdeklődése csökkent ezen témák iránt, de még mindig elég a 16. helyre. Viszont a környezetet a következő adatok jellemzik: a technológiai fejlesztésekre rendelkezésre álló pénz tekintetében a 30. helyen vagyunk – a csodált Írország az 5. – a GDP 0,95 százalékát költjük kutatás-fejlesztésre – ez a 30. helyhez elég – a kutatás-fejlesztéssel foglalkozók száma alapján pedig a 33. helyen állunk. Néhány éve még a lista élén voltunk a jól képzett mérnökök száma tekintetében, 2007-re a 11. helyre kerültünk, 2008-ban pedig már csak a 25.-ek vagyunk. Közben a frissen végzettek között a tudományos és műszaki diplomások aránya 22%-ra zuhant, ami az 50. helyre elég. Mi okozza ezeket a romló helyezéseket? Először is a K+F és az innováció leértékelődése. Sem a kormány, sem a cégek nem költenek rá eleget. De baj van a társadalmi környezettel is. Amikor korrupcióval és kapcsolatokkal lehet a leginkább érvényesülni, akkor mi ösztönözne innovációra? Amikor a pozíciókba nem a képesség alapján kerülnek emberek, akkor ki ösztönözne innovációra? Amikor nincsenek megfelelő munkahelyek, és a cégek a jó mérnököt gyakran művezetőnek alkalmazzák, amikor a munkafeltételek és a fizetések rosszak, akkor mi ösztönözné az embereket arra, hogy tudományos-műszaki pályára menjenek? Amikor éppen ezért azok a tehetségek, akik még ezt a pályát választották, a kedvezőtlen környezet miatt külföldre kényszerülnek, akkor ez mit üzen a pályaválasztás előtt álló fiataloknak? A környezet innováció baráttá tételéért a legtöbbet a kormány tehetne. Vagyis ismét oda jutottunk, hogy a kormány munkája, azaz a vezetés színvonala, mint puha versenyképességi tényező fontos hatással van az ország versenyképességére, gazdasági-társadalmi eredményeire.

(Az IMD 2008. évi versenyképességi tanulmányának legfőbb megállapításai.) Már több témánál is utaltunk az IMD versenyképességi tanulmányaira. Most nézzük kissé részletesebben a 2008 évi évkönyvben található eredményeket! A nemzetközi versenyképességi vizsgálatok, mint már említettük a gazdasági szempontok mellett nagy figyelmet szentelnek az ún. puha – emberi, társadalmi – tényezőknek. Ezt teszi a szakmai közvélemény által egyik legjobbnak ítélt versenyképességi elemző csoport, az IMD is, amely szerint a nemzetek versenyképességét négy tényezőcsoporttal kell mérni. Ezek a következők:
­ a makrogazdaság teljesítménye,
­ a kormányzás minősége és hatékonysága,
­ a cégek versenyképessége, és
­ az infrastruktúra színvonala.
Most nézzük Magyarország helyezéseit az IMD 2008. évi versenyképességi tanulmánya alapján!
Mind a négy fő területen jelentős versenyképesség romlást szenvedtünk el az elmúlt 3 évben. Ezt láthatjuk az 1.táblázaton.
1. táblázat
Helyezéseink három év tükrében.
Versenyképességi terület Helyezésünk a versenyképességi listán
2006 2007 2008
A makrogazdaság teljesítménye 37 38 39
A kormányzás minősége és hatékonysága 35 40 47
A cégek versenyképessége 33 41 45
Az infrastruktúra színvonala 28 25 27
Általános helyezés 35 35 38

A tanulmány a következő, különösen gyenge pontokra hívja fel a figyelmet.
­ Nagy a korrupció,
­ jelentős a politikai bizonytalanság, instabilitás,
­ a vezetők társadalom iránti felelőssége gyenge,
­ romlik az egészségügy állapota és ezzel az emberek gyógyulási esélyei,
­ romlik az oktatás helyzete és ezzel a lakosság tudásszint emelésének lehetősége,
­ a vezetők nem törődnek eléggé a környezet megóvásával, a fenntartható fejlődéssel.
A tanulmány által kiemelt gyenge pontok többsége nem gazdasági, hanem puha versenyképességi tényező.
De vizsgáljuk meg a 2008. évi IMD tanulmány alapján részletesebben, hogy a versenyképességet befolyásoló puha tényezők tekintetében hol helyezkedik el hazánk a vizsgált 55 ország között! Helyzetünk megítélését segíti, ha eredményeinket más országokéval hasonlítjuk össze.
A 2. táblázatban hazánkon kívül Ausztria, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Finnország helyezéseit láthatjuk. Az utolsó oszlopban pedig az országlista első három helyezettje található az adott mutató esetére. Az első három helyezett ismerete alapján dönthetünk arról, hogy mely országok gyakorlatát érdemes jó példaként megvizsgálnunk.
2.táblázat
A versenyképesség puha tényezői szerinti helyezések
Mutatók Helyezés 2008 Az első három helyezett ország
Magyar-ország Ausztria Cseh-ország Szlovákia Szlovénia Finn-ország
A gazdaság sokszínűsége 30 3 23 50 15 11 USA
Dánia
Ausztria
A gazdaság ciklusokkal szembeni ellenállóképessége 54 5 17 30 20 10 Ausztrália
Dánia
Svájc
A kormánypolitikák tartalmának színvonala és következetessége 47 28 26 51 35 11 Szingapúr
Dánia
Kolumbia
A kormánydöntések végrehajtásának hatékonysága 48 13 27 28 25 8 Szingapúr
Dánia
Svájc
A kormány munkájának átláthatósága 47 9 30 49 32 10 Dánia
Szingapúr
Svájc
A politikai pártok tisztában vannak azzal, hogy hogyan kell a gazdaságot sikeressé tenni 39 13 24 32 46 12 Szingapúr
Ausztrália
Dánia
A közszolgálat kormány befolyás alatt van 47 14 40 42 28 18 Dánia
Hollandia
Ausztrália
A bürokrácia nem gátolja a gazdasági fejlődést 34 10 27 36 37 8 Szingapúr
Dánia
Hong Kong
A korrupció mértéke 35 10 38 33 26 4 Új-Zéland
Dánia
Szingapúr
A társadalom öregedése nem veszélyezteti a gazdasági fejlődést 41 28 40 39 50 36 Törökország
India
Jordánia
A politikai helyzet stabil, kiszámítható 50 6 23 35 30 15 Luxemburg
Svájc
Szingapúr
A társadalmi tőke erős-sége 43 9 33 26 38 19 Szingapúr
Norvégia
Dánia
A cégek etikus maga-tartása 46 18 39 34 26 20 Svájc
Új-Zéland
Svédország
A vezetők hitelessége 45 30 43 33 35 19 Szingapúr
Dánia
Hong Kong
A vállalkozó szellem erőssége a társada-lomban 39 14 30 8 5 31 Hong Kong
Izrael
Taiwan
A társadalmi felelősség-érzet erőssége 52 6 46 39 31 28 Dánia
Korea
Norvégia
A környezet védelme, az egészség és biztonság fontossága a cégeknél 52 6 31 34 23 20 Dánia
Új-Zéland
Svédország
Az országról alkotott kép támogatja a gazdasági fejlődést 42 3 22 24 34 14 Szingapúr
Svájc
Ausztria
A társadalmi értékrend hozzájárul a versenyké-pesség növeléséhez 53 27 36 23 35 18 Szingapúr
USA
Hong Kong
Az alapkutatás hozzájá-rul a versenyképesség javulásához 37 15 39 50 35 14 Svájc
Szingapúr
Németország
Az egészségügy jól szolgálja-e a társadalom érdekeit 45 2 13 39 33 11 Svájc
Ausztria
Belgium
A fenntartható fejlődés mennyire fontos a cégeknek? 52 3 39 26 29 16 Dánia
Japán
Ausztria
Életminőség 38 2 19 28 25 17 Svájc
Ausztria
Ausztrália
Elhelyezkedés a versenyképességi listán 38 14 28 30 32 15 USA
Szingapúr
Hong Kong

Értelmezzük röviden a helyezéseket!
A gazdaság sokszínűsége azt jelenti, hogy a különböző tevékenységek – ipar, mezőgazdaság, szolgáltatások – egészséges arányban vannak jelen a gazdaságban. Továbbá a nagy és a kis- és közepes vállalkozások, a hazai és külföldi tulajdonú cégek közül egyik csoport sincs uralkodó többségben. A sokszereplős, színes gazdaság versenyképesebb, mint a kevésbé sokszínű. Erre példa Ausztria. A gazdaság sokszínűségét befolyásolja a kormány gazdaságpolitikája azzal, hogy milyen cégeket és tevékenységet támogat. A nagy cégeknek kínált adókedvezmények és állami támogatás előnytelen helyzetbe hozza a kis- és közepes vállalkozásokat. A gumigyáraknak adott előnyök a nehézipar terjedéséhez járulnak hozzá, holott a versenyképes gazdaságokban csökken a nehézipari tevékenység és nő a tudás-alapú szolgáltatások aránya. A magyar helyezés azt mutatja, hogy a gazdaságban nincsenek egészséges és harmónikus arányban jelen a különböző tevékenység típusok, tulajdonosi formák és eltérő méretű cégek.
A gazdasági ciklusokkal szembeni ellenálló képesség a sokszínű gazdaságokra jellemző. A magyar gazdaságban, méretéhez képest például, nagyon nagy az autóipari tevékenység aránya. Ezért ha ezen a területen válság jelentkezik, akkor az nagyon megrázhatja a gazdaságot. Erre figyelmeztet utolsó előtti, 54. helyezésünk. Intő jel a gyakorlatból, hogy a pénzügyi válság jelentkezésekor szinte elsőként jelentette be néhány gyártósora leállítását és a dolgozók kényszerszabadságra küldését a General Motors autógyár szentgottgárdi leányvállalata. A gazdasága sokszínűségével jellemezhető Ausztria például, amint azt 10. helyéből láthatjuk, könnyebben ellenáll a különböző területeken esetleg jelentkező válságoknak.
A kormánydöntések végrehajtásának hatékonysága a kormány munkáját minősíti. Beleérthetjük például az útépítések, a metróépítés szervezettségét és költséghatékonyságát. 48. helyünk magáért beszél. Magyarázza gazdaságunk gyenge teljesítményét, szemben például a 28. helyen lévő Szlovákia sokkal jobb eredményeivel.
Ehhez a mutatóhoz kapcsolódik a kormány munkájának átláthatóságát mérő mutató. Ez aszerint rangsorolja az országokat, hogy kormányuk és intézményrendszerük döntései mennyire indokolhatók szakmai érvekkel, mennyire megismerhetők a hozott döntések mozgatórugói és az azokat befolyásoló okok. Méri egyben azt is, hogy jellemző-e az ország irányítására a világos, az emberek által ismert és elfogadott hosszú távú gondolkodás, vagyis stratégia. A kormány munkájának átláthatósága egyben a korrupció nagyságát is érzékelteti. 47. helyezésünk nagyon rossz eredmény. Érdekes, hogy e tekintetben Szlovákia is a 49. helyre szorult. Viszont érdemes felfigyelni arra, hogy 2007-ben még a 43. helyen álltunk, azaz egy év alatt 4 hellyel csúsztunk le a listán. A szlovákok viszont a 48. helyről kerültek a 49.-re. A tendencia a mi esetünkben kedvezőtlenebb. Jó példa a kormánymunka átláthatatlanságára a pályáztatási rendszer. Gyakori, hogy a kiírt pályázati feltételeket utólag módosítják vagy az elbírálás nem történik meg az ígért időpontban. Vajon mi juthat ilyenkor a pályázok eszébe? Valószínűleg az, hogy a bírálati rendszer nem tekinthető teljesen korrektnek. Érzékeltetheti azt is, hogy az állami döntések háttere nem világos, nem átlátható. Érthető az is, ha fellép a korrupció gyanúja: az, hogy például a bírálati szempontok változtatásával esetleg valakire „szabták” a feltételeket. További gond, hogy milyen példát mutat így az állami intézményrendszer az állampolgároknak. Azt, hogy aki hatalomban van, az bármit megtehet: megszegheti szavát, saját szabályait.
A következő mutató az általános gazdaságirányítási helyzetet értékeli: azt vizsgálja, hogy az adott ország politikai „elitje” mennyire szakszerű, mennyire van tisztában azzal, hogy hogyan lehet egy ország gazdaságát sikerre segíteni. Ez a mutatónk sem túl jó – a 39. helyen állunk – de ez így is 8 hellyel jobb helyezés, mint a hatalmon lévő kormány teljesítményét mérő mutató.
E tekintetben a többi vizsgált országhoz képest sem vagyunk nagyon elmaradva, sőt Szlovénia 7 hellyel mögöttünk van. Ezt úgy lehet értékelni, hogy vannak az országban jobb gazdaságstratégiával és programmal rendelkező politikai erők, csak jelenleg ezek nincsenek olyan helyzetben, hogy elgondolásaikat megvalósíthassák.
A közszolgáltatások kormány általi befolyásolása tekintetében a nagyon rossz, 47. helyre kerültünk. Ez a mutató azt bizonyítja, hogy a kormány „keze messzire nyúlik”: ha nem is közvetlen módon, de beépített emberein keresztül befolyásolja a közszolgáltatásokat. Jó példa erre a MÁV és BKV elhúzódó csődhelyzete, amiért mindenképpen felelőssé tehetők a kormány által kinevezett vezetők, akik – a cégek rossz eredményei ellenére – rendszeresen hatalmas végkielégítéssel távoznak pozíciójukból. Hasonló példa a közszolgálati rádió és televízió esete. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ezek az intézmények politikai befolyás alatt működnek. Például az MR1 Kossuth Rádióban, bármily hihetetlen, újra van a nem kívánatos emberek megszólaltatását tiltó lista. Vannak olyan szakemberek, akiktől még véletlenül sem kér a rádió interjút, másokat – a jelenlegi politikai hatalomhoz közel lévőket – pedig az unalomig foglalkoztat.
A bürokrácia és a korrupció mértéke tekintetében is rossz a helyezésünk. A bürokrácia nálunk egyre nyomasztóbb. Példaként említem, hogy egy, az USA-ból megrendelt szakkönyv vámkezeléséhez 54 rovatos vámhivatali űrlapot, a csomagolásra vonatkozó adatlapot és egy hivatalos számlát kell mellékelni. Az ügykezelési papírmunka és a velejáró időpocsékolás mértéke egyre jobban emlékeztet a rendszerváltás előtti állapotokra. A bürokrácia megöli a vállalkozói kedvet, és nagyon drága. Éppen ezért rontja a versenyképességet.
Ugyanez igaz a korrupcióra is. Közismert, hogy nálunk kiemelkedően drága például az útépítés. Ennek egyik oka a korrupció. A másik a pocsékolás, sőt a lopás. Egy rendkívül elegáns, hatalmas, fedett úszómedencés családi házban tartott baráti összejövetelen felvetődött, hogy milyen rengetegbe kerülhetett csak az úszómedence. A családfő, az útépítésben érdekelt egyik cég vezető munkatársa, halkan megjegyezte, hogy a medence, és a ház is részben, az „M0-ból épült”. Ilyen példát sajnos sokat lehetne találni.
Ehhez kapcsolható az etikus viselkedés és a vezetők hitelessége területén elért gyenge, 46. és 45. helyünk.
A társadalom iránti felelősségérzet is gyenge nálunk: csak 3 ország van a listán mögöttünk. A társadalommal szembeni felelőtlen magatartás példája a budapesti közlekedési káosz vagy a hatalmasra duzzadt kamionforgalom környezetszennyezési és közlekedést megbénító hatása, amelyet a kormány érzéketlenül szemlél és semmit nem tesz ellene.
Rossz helyen állunk olyan, a jövő szempontjából fontos területeken mint az egészségügy, (45. helyen), az alapkutatás helyzete (37. hely), valamint a környezettudatosság (52. hely). A fenntartható fejlődés, vagyis az erőforrásokkal hosszú távú szemlélettel gazdálkodó, azokat a profit érdekében rövidtávon nem kizsákmányoló gazdasági szemlélet hiánya csak Argentínában, Venezuelában és Mexikóban nyilvánvalóbb, mint nálunk.
Ugyancsak a lista csaknem legvégén vagyunk a társadalmi értékrend tekintetében. A mögöttünk lévő két ország Argentína és Venezuela. A társadalmi értékrend problémái között találhatjuk az etikátlan magatartás és a korrupció elterjedtségén kívül a következmény-nélküliséget. Vagyis azt, hogy „egyesek” – a hatalom birtokosai – mindent megengedhetnek maguknak, a „ketteseket” – a népet viszont „kordában próbálja tartani” a hatalom. Személyes élményem volt, hogy amikor már félig átmentem a zebrán, akkor nagy sebességgel – de megkülönböztető jelét nem használva – közeledett felém egy rendőrautó, és szépen át is suhant előttem anélkül, hogy lassított volna. Ha ezt az átlagember megteszi, akkor valószínűleg megbüntetik ugyanazok a rendőrök, akik magukra nézve nem tartották érvényesnek ezt a szabályt. De hányszor fordult elő, hogy vezető politikusok, kormánytagok vagy egyéb magas beosztású emberek mondjuk adócsalásba keveredtek, vagy gyorshajtáson érték őket, de az ellenük elindult eljárás szépen elhalt. Az ilyen állapotok közepette az emberek nem érzik jól magukat, ami teljesítményükre is kihat. A versenyképesség javításához pedig mindenki maximális odaadására, teljesítményére lenne szükség.
Az emberek közérzetét rontja a cégeknél tapasztalható közöny az egészséges és biztonságos környezet megteremtésével kapcsolatban. E tekintetben a mienknél rosszabb helyzet – a kutatás eredményei szerint – csak Bulgáriában, Oroszországban és Ukrajnában van. Tudjuk, hogy megsokasodtak nálunk az üzemi balesetek, és – az esetek többségében – a cégek büntetés nélkül vagy csekély büntetéssel megússzák ezeket az ügyeket.
További gyenge pontunk, hogy öregszik a társadalom, kevés a fiatal, kevés a gyermek. Ez is versenyképesség-rontó tényező, mivel ez a lakosság fogyását okozza. A lakosság pedig minden nemzet legfontosabb értéke.
Nagy probléma továbbá, hogy a valamikor oly híres magyar vállalkozó kedv kiapadóban van. Vessük csak össze 39. helyünket a szlovákok 8. vagy a szlovének 5. helyével!
A vállalkozó kedvet kiöli a gazdasági-társadalmi közeg: a túladóztatás és az embereket besúgásra buzdító APEH, amelynek vezetői egyre büszkébben nyilatkoznak arról, hogy hány kiscéget zártak be, ugyanakkor a nagycégek és a politikai vezetés gyanús ügyeit nem feszegetik.
Ha egy országban tehetséggel, képességekkel és tudással nem lehet érvényesülni, ha az előrejutás legegyenesebb útja a „baráti-elvtársi kapcsolatrendszer” és a korrupció, akkor ne csodáljuk, hogyha csökken a vállalkozó kedv!
A versenyképesség napjainkban legtöbbet emlegetett puha feltétele az erős társadalmi tőke. A legerősebb társadalmi tőkéjű országok – Szingapúr, Norvégia, Dánia, Luxemburg és Svájc egyben a legversenyképesebb országok is: a versenyképességi listán a 2., 11., 6., 5., 4. helyen vannak. Magyarország a társadalmi tőke erőssége szempontjából a 43. Jelentősen megelőz bennünket Csehország, Szlovákia és Szlovénia is. A társadalmi tőkét, fontossága miatt, a következő részben részletesebben is megvizsgáljuk.
Az elmondottak után nem meglepő, hogy a Magyarországról más nemzetekben kialakult kép rossz: e tekintetben csupán a 42. helyen vagyunk. Csehország a 22., Szlovákia a 24. és Szlovénia a 34. Természetesen nem arra a képre kell gondolnunk, amelyet marketing szakemberek, a turizmus és a tőke- befektetések bátorítása érdekében megalkotnak, hanem a valós helyzetre: az emberek életminőségére (38. hely), megelégedettségére, arra, hogy egészséges és biztonságos környezetben dolgozhatnak-e, arra, hogy ha betegek, nagy valószínűséggel meggyógyítja-e őket az egészségügyi rendszer, továbbá arra, hogy mennyire szennyezett környezetben élnek. Ezek együttese fest rólunk valós képet, aminek alapján csupán a 42. helyezést sikerült elérnünk.
A versenyképesség puha mutatói terén elért gyenge és folyamatosan romló helyezésünk az egyik oka annak, hogy a kutatók nem tartják a politikai helyzetünket stabilnak. Csupán 5 országban kevésbé stabil a helyzet, mint nálunk.
A társadalmi tőke, mint versenyképességi tényező.
A társadalmi tőke egyik legnevesebb kutatója, Putnam szerint a társadalmi tőke a társadalmi kapcsolatok minőségét, ezen belül is a társadalmi normarendszert és az emberi kapcsolatokat jellemző bizalom mértékét fejezi ki.
A neoliberálisok szerint viszont a társadalmi tőke értelmetlen fogalom, hiszen nem hisznek a társadalom vagy nemzet fontosságában. Szerintük az embereket alapvetően egyéni érdekeik mozgatják, és ez így természetes.
A versenyképesség korszerű felfogása viszont éppen arra mutat rá, hogy például a cégek között, a beszállítók és a megrendelők között, a vevők és a szállítók közötti bizalom nélkül jelentősen romlik a gazdasági versenyképesség, ugyanis a bizalmatlanság egyrészt rengeteg jogi és egyéb szabályozást tesz szükségessé, ami drágítja az üzleti műveleteket, másrészt rontja az üzleti együttműködés lehetőségeit. Az üzleti együttműködés, a szövetségek kötése viszont korunk tipikus jellemzője, ezért azok az országok, amelyekben a társadalmi tőke gyenge, versenyhátrányba kerülnek az erős társadalmi tőkéjű országokkal szemben. Nálunk például szinte lehetetlenné teszi a modern mezőgazdasági szövetkezések létrejöttét a bizalmatlanság, és ez az oka –többek között – az innovációs „klaszterek”, laza hálózatok nagyon lassú terjedésének is.
Az IMD 2008. évi versenyképességi évkönyve szerint a vizsgált 55 ország közül az első 5 legerősebb társadalmi tőkéjű ország – mint korábban említettük – Szingapúr, Norvégia, Dánia, Luxemburg és Svájc. Az első 5 legversenyképesebb gazdaságú és társadalmú ország pedig az USA, Szingapúr, Hong Kong, Svájc és Luxemburg. Dánia a 6., Norvégia pedig a 11., vagyis ez a két ország is az élbolyban van. Hazánk a társadalmi tőke erőssége tekintetében a 43., a versenyképességi listán pedig a 38. Mivel a társadalmi tőke nem az egyedüli versenyképesség-befolyásoló tényező, ezért teljes megegyezés a helyezések között nem várható. A társadalmi tőke fontosságát ennek ellenére jól mutatja, hogy a két listán az első 5 helyen lévő országból 3 megegyezik.
Halpern kutatásai szerint az erős társadalmi tőkéjű országokban a gazdasági növekedés is magasabb. Fukuyama hasonló következtetésre jutott. Megvizsgálva különböző országok gazdasági eredményeit és a társadalmi tőke erősségét azt találta, hogy a kettő között szoros kapcsolat fedezhető fel.
Whiteley további vizsgálatokat is végzett, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a társadalmi tőke erőssége nemcsak a gazdasági növekedésre van jelentős hatással, de a lakosság számának növekedését is befolyásolja.
A társadalmi tőke minőségét ugyanis kapcsolatba hozta a társadalom lelki egészségével, ami viszont – véleménye szerint – pozitívan hat a gyermekvállalási kedvre, és csökkenti a korai elhalálozás esélyét. Whiteley ezért azt állítja, hogy a társadalmi tőkébe való beruházás fontosabb lehet egy ország számára, mint a fizikai tőkébe – például az útépítésbe – való beruházás.
A társadalmi tőke erejét fejezi ki az, hogy az ország jogrendszere, illetve annak gyakorlati érvényesülése mennyire következetes. Az erősebb társadalmi tőke alacsonyabb korrupciós szinttel, kisebb bürokráciával és az állami intézmények hatékonyabb és jobb minőségű működésével jár együtt.
Bornschier szerint a politikailag hiteltelenné váló vezetés rohamos mértékben gyengíti a társadalmi tőkét.
Már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy a kormányok sokat tehetnek a társadalmi tőke erősítéséért. Először is saját viselkedésükkel mutathatnak példát. A becsületes, a közért tevékenykedő, hozzáértő, a társadalom véleményére őszintén kíváncsi kormány tevékenysége erősíti, az ellenkező tulajdonsággal jellemezhető kormány pedig gyengíti a társadalmi tőkét.
De mindennapi tetteivel és a közvetített értékrenddel is hatást gyakorol a kormány a társadalmi tőkére. Például nálunk a társadalmi tőkén a mai napig nem gyógyuló sebet ütött a kettős állampolgárság ügyéről szóló népszavazást kísérő negatív kormánypropaganda. Napjainkban pedig a szőlősgazdák ügye – vagyis az, hogy a szüretben segédkező jó barátokról és ismerősökről is az APEH által igényelt papírokat kell kiállítani, amelyeket az APEH, mint fenyegetve megjegyezték, akár éjszakai szüretelés esetén is ellenőrizhet – a társadalmi tőke szinte már-már tudatos szétverésének szándékát mutatja. Ezek között a körülmények között az emberek nem érzik jól magukat. Márpedig, ahogy a következő pontban látni fogjuk, az emberek „jól-léte” és megelégedettsége is versenyképesség befolyásoló puha tényező.
A kutatások szerint tehát a társadalmi tőke és a gazdasági-társadalmi versenyképesség között szoros kapcsolat van. A nemzetközi elemzések következtetései szerint hazánkban nem csak gyenge a társadalmi tőke, de – ha a körülmények nem változnak – akkor további tragikus hanyatlása várható, ami a társadalom széteséséhez és a gazdaság további gyengüléséhez vezethet.

(A „jól-lét”, mint versenyképességi tényező)Az Európai Unióban 2005-ben jelent meg az emberek megelégedettségét, boldogságát és „jól-létét” vizsgáló tanulmány. A felmérést 28 országban végezték el: a jelenlegi 27 tagállamban és Törökországban. A felmérés négy fő kérdéskörre terjedt ki:

­ mivel rendelkezünk?
(anyagiak: „Having”)
­ emberi kapcsolatok, összetartozás („Loving”)
­ létezési körülmények („Being”)
­ cselekvési lehetőség, részvétel országos ügyekben („Doing”)
A felmérés 2003-ban, Magyarország EU-s csatlakozása előtt történt. A 28 országból akkor az általános „jól-lét” tekintetében a 24. helyen voltunk. Mögöttünk csupán 4 ország, Görögország, Bulgária, Törökország és Szlovákia volt a listán.
A lista élén Finnország, Dánia, Luxemburg, Hollandia, Belgium, Ausztria és Svédország található. Ebben az évben ezek az országok az 55 országot vizsgáló versenyképességi listán a 8., 7., 9, 15, 23, 13 és 11. helyen voltak.
Azt láthatjuk, hogy a boldog, megelégedett lakosságú országok – Belgium 23. helyének kivételével – a versenyképességi lista elején találhatók. Magyarország ebben az évben a versenyképességi listán a 35. helyet foglalta el.
A New Scientist 2006. július 18-i írása szerint az országok gazdagsága és a pénz okos elköltése egyaránt fontos az emberek boldogságához. A „jól-lét” érzést például fokozza, ha egy ország eleget költ oktatásra és egészségügyre. Az ekkor végzett felmérés szerint a „boldogsági listát” Dánia, Svájc, és Ausztria vezette. (Az előző listán Svájc azért nem szerepelhetett, mert azt a felmérést csak az EU-s tagállamokban és a felvétel küszöbén lévő kelet-európai országokban végezték el.)
A 178 országot tartalmazó listán Szlovénia a 67. Magyarország pedig a 107. Az Európai Unióban azóta készült boldogsági és megelégedettségi listákon Magyarország egyre lejjebb került. Az Eurobarometer 2007. évi felmérése szerint a 27 tagországból csak Romániában és Bulgáriában érezték magukat többen boldogtalannak, mint Magyarországon. 2008. évi adatok még nincsenek, de a hazai állapotok, és a román, bulgár gazdasági fejlődés felgyorsulása ismeretében valószínűsítheti, hogy hazánk még hátrább csúszik a „boldogsági listán”. A listát Dánia, Hollandia, Írország, Belgium és Svédország vezeti. Ezek az országok az IMD 2007. évi versenyképességi listáján az 5., 8., 14., 25., és 9. helyen találhatók. A 25. most is Belgium.
A megelégedettségi, boldogsági vizsgálatok kitérnek arra is, hogy mennyire elégedettek az emberek a munkájukkal. A megelégedettség fontos eleme, a fizetés mellett, a tanulási lehetőség. Az IMD 2008. évi versenyképességi tanulmánya szerint a vizsgált 55 országból Magyarország a 32. helyen van a cégen belüli továbbképzési lehetőségek terén. Az élen a „boldogsági” listákon is előkelő helyen szereplő 2 ország: Dánia és Svájc van. A lista sereghajtó Görögország, amely ország a boldogsági listákon is hátul kullog. Úgy tűnik tehát, hogy az emberek „jól-létét”, megelégedettségét jelentősen befolyásolják munkahelyi körülményeik, azokon belül is elsősorban az, hogy kínál-e a cég nekik fejlődési-tanulási lehetőséget. A lista második részében található rossz helyezésünk arra világít rá, hogy a nálunk működő cégek nem érdekeltek az emberek fejlődésében. Ezt a gyakorlat is alátámasztja. Nálunk az a jellemző, hogy a cégek a munkavállalót általában csak a közvetlen feladat minél termelékenyebb elvégzésére képezik ki. Ez nagyon veszélyes gyakorlat, ugyanis amikor a cég elmegy Magyarországról, itt hagyja a csak szűk területre korlátozódó tudású munkavállalót. Pedig a gazdasági versenyképesség javításának fontos feltétele a folyamatosan továbbképzett munkavállaló.

(Összefoglalás) A versenyképesség nemcsak vállalati, hanem nemzetgazdasági fogalom is. Vizsgálatát sokféle mutató alapján érdemes elvégezni. A szűklátókörű, csak a mérhető gazdasági mutatókra – költségvetés állapota, export nagysága, növekedési ütem stb. – összpontosító vizsgálatok nem adnak választ arra, hogy hogyan érhető el az a hosszú távú, fenntartható versenyképesség, amely az életminőség javítását is eredményezi. Például a rövidtávú, csak a pénzügyi mutatókkal foglalkozó versenyképességi közelítés számára az oktatásra fordított állami kiadások a költségvetés terheként jelentkeznek. A fenntartható versenyképességre törekvő országokban viszont az oktatásba beruházott pénzt a versenyképesség jövőbeli növelése egyik legfontosabb eszközének tekintik. Az olcsó munkaerőt versenyképességi előnynek gondolók elfeledkeznek arról, hogy a rosszul kereső ember nem motivált, nem fog többet tenni, csak amennyit feltétlenül szükséges. Így tudása, képességei kihasználatlanul maradnak. Továbbá az alacsony bérekből nem lehet sem a tudást, sem pedig az egészséget megfelelő szinten fenntartani. Az elkopó tudású, romló egészségű és rosszkedvű emberekkel pedig nem lehet sikeres, versenyképes gazdaságot építeni. Színvonalas, értelmes és jól fizető munkát kínáló cégek sem fognak megtelepedni olyan országokban, ahol a munkaerő tudása, képességei és mentalitása nem megfelelő a számukra. A versenyképességet így csak rendszerszemléletben, a cégek és a nemzetgazdaság versenyképességének összefüggésrendszerében, és a rövid és hosszú távú célok együttes figyelembe vételével vizsgálhatjuk szakmailag korrekt módon. Éppen ezért kell nagy figyelmet szentelni a cikkben vizsgált „puha tényezőknek” is.
A puha tényezők sajátos értékeket teremtenek. Például a korrupciómentes, szakszerűen irányított gazdaság megfelelő környezetet teremt a cégek sikeres működéséhez. A társadalom iránt felelős, etikus viselkedés olyan értékrendet alakít ki, amelyben jó teljesítménnyel boldogulni lehet. Az erős társadalmi tőke lehetővé teszi az összefogást, a harmonikus emberi kapcsolatokat, amelyek nélkül nincs egészséges társadalom és sikeres gazdaság. Mindent összevetve a puha tényezőket a versenyképesség minőségi, a gazdasági mutatókat pedig a versenyképesség mennyiségi jellemzőinek is tekinthetjük. A versenyképesség alakításában játszott eltérő szerepük arra int, hogy helytelen a rövidtávú versenyképesség bármely áron – például a környezet szennyezésével, vagy az emberek kizsákmányolásával – való növelése. Hiszen a versenyképesség végső értelme az emberi élet jobbá és szebbé tétele: azaz a gazdasági eredmények növelése mellett az élet minőségének a javítása.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969