2013. I-VI
 

Az értelem bátorsága
Kapronczay Katalin

Perjés Géza (1917-2003) a katona, a tudós és a magyar hazafi emlékének, sokszínű és szerteágazó munkásságának állít emléket a közelmúltban megjelent vaskos tanulmánykötet.
R. Várkonyi Ágnes bevezető elmélkedésében Perjés életművét az utóbbi fél évszázad magyar történetírásának egyik legjelentősebb részeként, történészi szemléletét és kutatói mo-rálját pedig az értelem bátorságával jellemzi.
Perjés Gábor pályafutását hivatásos katonaként kezdte az erdélyi és a keleti fronton, ottani tapasztalatai nyilvánvalóan meghatározták történészi érdeklődését és kutatómunkáját. Tanulmányainak, könyveinek tárgyidőszaka a török hódoltság korától a második világháború történéseiig terjed. Nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt fél évszázad egyik legtöbbet idézett történetírója volt itthon és külföldön egyaránt. Egyénisége és tudása olyan sugárzó erővel bírt, hogy kutatók sorát vonzotta magához. Civilek és mundért viselő kutatók egyaránt tartoztak ehhez a szellemi körhöz, a tanulságos beszélgetésekből, a nem ritkán heves, mindazonáltal termékeny szakmai vitákból egyaránt tanult a hadtörténész, a turkológus, az agrártörténész, a demográfus, a középkorász, a Habsburg-kutató és a Rákóczi-kor méltatója. Ez utóbbi állítást az ismertetésre kerülő kötet mintegy félszáz szerzőtől származó tanulmányának rendkívüli sokrétűsége, témabeli gazdagsága is alátámasztja.
A Perjés Géza életműve előtt tisztelgő kiadvány ötlete már 75. születésnapja ünneplé-sekor közös munkára serkentette barátait, pályatársait, vitapartnereit és az őt követni vágyó fiatalokat, de a megvalósítás végül kudarcba fulladt. Az akkori szerzők java része a sajnálatos aktualitás kapcsán megjelent emlékkötetben is részt vett, többnyire legújabb kutatásaik ered-ményével.
Igen nehéz egy olyannyira szerteágazó témaköröket felölelő tanulmánygyűjtemény recenzálása, mint a Perjés-emlékkötet. A tanulmányok – a legsemlegesebb módon kirekesztve a bármiféle tartalmi értékítélet, vagy a szerző személyével kapcsolatba hozható tekintélyelv-nek a gondolatát is – a szerzők nevének betűrendjében követik egymást. Éppen ezért a vélet-lenek sorsszerű játéka is lehetne, hogy Ács Tibor írása éppen a Perjés által nagyra értékelt és sokat kutatott porosz katona és hadi teoretikus, Karl von Clausewitzhez kapcsolódik. (Ács Tibor: Clausewitz első magyar átültetési kísérlete. Raksányi Imre: Kalászok a hadtudomány mezején. – 19-29.p.)
A magyar történelem hosszabb háborús időszakairól, egy-egy sorsdöntő ütközetről, kiemelkedő, vagy vitatott katonai vezetőjéről szóló írások között találunk néhány olyat is, amelyek – legalább is a nem hadtörténész kutatók számára – nem szokványos szempontok alapján tárják fel a magyarországi végvárak, seregek mindennapjait. Domokos György: Kéz-műves mesterségek és szerszámaik a végvárakban /XVI-XVII. század/ (175-199.p.) című ta-nulmányára és Ságvári György: A kuruc regiment, mint gazdálkodó szervezet /Pénz, ingósá-gok, ezredvagyon/ (615-628.p.) c. munkájára utalunk. Kincses Katalin Mária az orvoslás múltjába kalauzolja el az olvasót A hadi sebesültellátás kérdései Magyarországon /XVI- szá-zad – XVIII.száza eleje/ című tanulmányával (359-385.p.), amelyben megkülönböztetett figye-lemmel fordult a Rákóczi szabadságharc ez irányú problémái felé. Bevezető soraiban Kincses Katalin is kiemeli, hogy a sebesültellátás és a tábori orvoslás ügye – kiterjesztve a kutatást a seregben megjelenő különböző megbetegedések, járványok leküzdésének krónikájára – szá-mos ponton összefonódik a társadalom, a korabeli művelődés és mentalitásstruktúra meghatá-rozó elemeivel.
A jó hadvezetőtől minden időben elvárható volt a harcbéli vitézség mellett a művelt-ség is. Hausner Gábor Zrínyi Miklós könyvtárának hadtudományi köteteit tette vizsgálata tárgyává (247-2559.p.), azon katonai szakmunkákat, amelyek alapján személyes hadi tapasz-talatait bővítette, kiegészítette. A magyar tisztek szakszerű képzésének fontossága a francia forradalom idején került az érdeklődés középpontjába. Az első jelentős intézkedések Mária Terézia uralkodása alatt történtek meg. A Tereziánum, majd az 1807-ben alapított Ludoviceum meghatározó jelentőségű volt a magyar tisztek oktatásában is. (Hajdú Tibor: „De mi képtelenség – Mars könyvet olvas”– Küzdelem a korszerű magyar tisztképzésért 1848 előtt. – 233-246.p.)
Az emlékkötet élén a Perjés Gábor életművét méltató nekrológok olvashatók, Peter Broucek, a bécsi levéltár nyugalmazott igazgatója, illetve Thomas M. Barker, nyugalmazott New York-i professzor tollából. Perjés Géza 1950-2005 között megjelent műveinek bibliográ-fiája zárja az összeállítást.

(Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. Szerk.: Hausner Gábor. Bp., Argumentum, 2005. 855 p)


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969