2013. I-VI
 

Globális politika és világrendszer-elmélet
Trembeczki István

Immanuel Wallerstein a harmadik világ fejlődési problémáira választ keresve kapcsolódott az André Gunder Frank által elindított, a kapitalizmust mint világrendszert szemléleti keretbe állító gazdaság- és társadalomtörténeti irányzathoz.3 Ezzel a volt gyarmati országok elmaradottsága, illetve alulfejlettsége kérdésében Ágh Attila felosztása alapján az úgynevezett externalista megközelítési módszerhez sorolható, s e kutatásokon keresztül a kapitalizmus kialakulásának fő problémái is felmerültek. Ebben a környezetben jelentek meg Wallerstein tanulmányai, amelyekben a szerző Karl Marx történetfilozófiájára támaszkodva, de attól sokban el is térve fejtette ki gondolatait a társadalmi rendszerekről mint totalitásokról.4
Már koncepciója kezdetekor is látszik, hogy Wallerstein szakít a hagyományos nemzetállami, nemzetgazdasági keretekkel, amelyeket a marxi formációelmélet alkalmazása szempontjából félrevezetőnek tart, s a társadalmi rendszerekről, vagyis az úgynevezett minirendszerekről és világrendszerekről beszél.5 A minirendszerek olyan entitások, amelyek munkamegosztással és egyedi kulturális kerettel bírnak. Wallerstein ez alatt az egyszerű mezőgazdasági, vadászó vagy gyűjtögető társadalmakat érti, s Polányi Károly elméletére támaszkodva az ilyen társadalmi rendszerek gazdaságát a reciprocitás és a redisztribúció fogalmaival írja le.6 A minirendszerek már nem léteznek, legtöbbjüket egy-egy birodalom magába olvasztotta. A világrendszereket egyedi munkamegosztás és összetett kulturális rendszer jellemzi.7 A világrendszereknek két típusa lehetséges: a világbirodalom és a világgazdaság. A világgazdaságok a történelem folyamán vagy felbomlottak, vagy egy kis csoport által meghódítva világbirodalmakká alakultak át. Wallerstein szerint ebbe a sémába illeszkednek történelmük megfelelő szakaszában az úgynevezett nagy civilizációk is, mint a kínai, az egyiptomi és a római.8 Csak a XVI. századi Európában megjelenő modern világgazdasági rendszer nem alakult át világbirodalommá, hanem egyedülálló munkamegosztást ötvözött politikai rendszerek és kultúrák sokaságával. Ezt a piaci kereskedelem dominanciájára épülő világgazdasági rendszert nevezi Wallerstein kapitalizmusnak,9 amelynek egyik legfontosabb jellemzője, hogy egységes politikai szervezet nélkül fejlődött ki,10 s terjeszkedésének következtében a múlt században elérte földrajzi határait, vagyis ma csak egyetlen világrendszer létezik, a kapitalista világgazdaság.11
Wallerstein a kapitalizmus értelmezésében is sajátos, bár szintén nem elődök nélküli utat jelöl ki, hangsúlyozva, hogy a világgazdasági rendszer három fő egysége — a centrum, a periféria és a félperiféria — közötti munkamegosztás, valamint az ehhez kapcsolódó eltérő munkaszervezési módok létrejötte és működése jelenti a rendszer alapstruktúráját, amely így nem kizárólag a szabad munkaerővel, hanem a munkások különböző típusaival jelent szerves egységet.12 Ez utóbbi gondolat azért rendkívül fontos, mert Wallerstein elméletében a kapitalista termelési mód nem a szabad munkán és földön alapszik, hanem inkább a munkabér fizetésének és a földbirtoklásnak más módozataival kombinálja a proletarizálódott munkát és a kommercializálódott földet.13 Ezenkívül az állam szerepét jóval fontosabbnak tartja a kapitalizmus kialakulása szempontjából, mint a klasszikus elméletek, különösen a világgazdaság centrumterületein, ahol maga az állam jelenti az új tőkés rend legfőbb támaszát, és sokszor ő a legnagyobb vállalkozó is.14 De legnagyobb horderejű gondolata az, hogy a modern világgazdasági rendszer lényegét az egyenlőtlen fejlődés jelenti, összetartozása ezen alapul.15


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969