2013. I-VI
 

Iszlám és politika
Segesváry Victor

Bármi legyen is e konfliktus ideológiai indoklása, mint például az emberi jogok védelme, az iraki nép felszabadítása egy zsarnok uralma alól stb. (merthogy közvetlen stratégiai okokról nem beszélhetünk, hiszen bebizonyosodott, hogy Szaddám Huszeinnek nem voltak birtokában azok a tömegpusztító fegyverek, amelyekkel a nyugati világot vagy a Közel-Keletet fenyegethette volna), immár kétségtelenné vált, hogy az amerikaiak beavatkozása Irak belügyeibe az iszlám és a nyugati civilizáció közötti összetűzés első felvonása, valódi konfliktus. Nem kétséges, hogy lehetnek gazdasági okai is, mint például az, hogy az iraki olajat elérhetővé akarják tenni az amerikai vállalatok számára, vagy olyan be nem vallott politikai okai is, mint az izraeli–palesztin konfliktus radikális elmélyülése, de végeredményben mindez nem fontos a civilizációs konfliktus tanulmányozásának szempontjából. Bekövetkezett az, amit Samuel Huntington már 1993-ban előre jelzett, s aminek lehetőségét az összes létező civilizáció esetében részletesen elemeztem több munkámban.
Minthogy ez az első civilizációs konfliktus egyrészt az iszlám világa, másrészt az amerikai nagyhatalom politikai ideológiája és katonai ereje által képviselt nyugati civilizáció között tört ki, meg kell vizsgálnunk e szembesülés fő tényezőit.


(Az iszlám ama doktrinális alapelvei, amelyek befolyásolják a politikai tevékenységet) A civilizációk és kultúrák alapjait kutatva arra a következtetésre kell jutnunk, hogy — a történelem tanúsága szerint — az emberi létezésnek van egy elmaradhatatlan transzcendentális vetülete, ezért minden kultúra és civilizáció egy vallás körül alakult ki. A „vallási” jelző helyett azért használom a „transzcendentális” meghatározást, mert nem minden civilizációnak egy monoteisztikus (egyistenhitű) vallás a teremtő ereje (mint a keresztyénség, a judaizmus vagy az iszlám), ám valamennyinek a belső impulzusa az e világon túli valósághoz kapcsolódik.
Egy kultúra magában foglalja az alapjait megteremtő vallást, az uralkodó világnézetet, a művészeti és tudományos alkotásokat, a biológiai és kulturális létfeltételek által meghatározott gondolkodási módszereket, vagyis a kultúrának megfelelő racionalizmust, valamint a magatartást és a tevékenységeket irányító erkölcsi elveket. Egy kultúra tehát autonóm, az összes többitől független, s az e kultúrát hordozó közösségek egymást követő nemzedékeinek és egyéneinek közös szellemi tevékenységéből születik meg hosszú történelmi fejlődés folyamán.
A civilizáció viszont egy bizonyos kultúra körül alakul ki, s magában foglalja ezenkívül a társadalmi, a politikai, a gazdasági intézményeket és gyakorlatot (például az államformákat és a termelési módszereket), a technológiai fejlettség jellemzőit, valamint a természeti környezet által meghatározott életfeltételeket, tehát az élet szellemi és materiális perspektíváit is.
Az iszlám és a politika viszonyáról szólva ki kell emelnünk a Korán tanításának néhány alapelvét.
1. Az iszlám radikális monoteizmusa hitvallásának legfőbb tétele, hasonló a judaizmuséhoz. E hit szerint Isten egyetlen és örökkévaló, nem származik senkitől, s nincsenek leszármazottai sem. E hittétel a keresztyénség Szentháromság-tanának elutasítását és a két vallás közötti áthidalhatatlan különbséget jelzi, s ez az alapja a Korán minden más tanításának.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969