2013. I-VI
 

A felvidéki Sarló mozgalom története
Vigh Károly

A gombaszögi cserkésztábor több szempontból is fordulópont a felvidéki főiskolás mozgalmak életében. Egyrészt ad választ arra, mit jelentett a Sarló a megalakulásának kezdetén, történetének első szakaszában (1925–1928). A második szakaszban (1928–1931) a szervezet vezető szerepre tett szert a csehszlovákiai magyar diákmozgalomban, ugyanakkor ideológiailag fokozatosan közeledett a „tudományos szocializmus” eszméihez. A harmadik szakaszban — amely a mozgalom befejeződését jelenti — a sarlósok egy része bekapcsolódott és együttműködött a Csehszlovákiai Kommunista Párttal.
A Sarló létrejöttének háromnegyed évszázadára emlékezve megállapítható, hogy eszméinek történelmi hitele napjainkban is példamutató, s nem avult el. A kisebbségi, nemzetiségi szervezet felismerte, hogy az általa képviselt program csak a nemzetköziség eszméi alapján győzedelmeskedhet és lehet a Kárpát-medence népeinek útmutatója. E népek szószólói az „újarcú magyarok” lettek, olyan kiválóságok, mint a „vox humana” megfogalmazója, Győry Dezső.
Az 1920-as évek közepén a csehszlovákiai egyetemekre került öregcserkészekből indult a sarlós mozgalom kezdeményezése. Ekkor ugyanis a szociális viszonyok romlása már nem engedte meg, hogy a nyolc gimnáziumi osztályt végzett és érettségizett magyar diákok magyarországi vagy más külföldi egyetemeken tanuljanak tovább. Ezért csehszlovákiai magyar egyetem, főiskola hiányában cseh, szlovák vagy német nyelvű egyetemekre iratkoztak be Prágában, Brünnben és Pozsonyban. A prágai német egyetem bölcsészkarán tanuló, a történelem és néprajz iránt érdeklődő Balogh Edgár és társai személyes tapasztalatok és a kínálkozó lehetőség alapján a cserkészmozgalomban látták a népmozgalmi feladatok megoldására alkalmas szervezeti keretet. A magyar cserkészifjúságnak olyan tevékenységi területet kerestek, amely a falusi ifjúságot a magyar kultúra fenntartásában, nemzeti öntudatának erősítésében segíti. Megszervezték a cserkészet falujárását, a regösmozgalmat, amellyel kettős célt kívántak elérni: egyrészt szavalással, mesemondással, közös énekléssel a népi kultúrát gazdagítani, s ezáltal a nemzeti öntudat megmaradását segíteni, másrészt néprajzi gyűjtéssel, néprajzi ismeretek megszerzésével gyarapítani a cserkészek tudását és a magyar néprajztudományt. A természetjárást összekapcsolták a hazafias indíttatású falusi cserkészromantikával.
A két világháború közötti Csehszlovákiában a kisebbségi magyarság köreiből kikerülő egyetemi hallgatóság java része Prágában folytatta tanulmányait. Ők alakították meg a cseh fővárosban a Kolozsvári testvérek Prágában található Szent György-szobráról elnevezett Szent György Kört, amely a főiskolás cserkészet alapjaként megteremtette az 1920-as évek második felében oly fontos történelmi szerepű mozgalmat. A Szent György Kör legfontosabb és történeti szempontból legfontosabb tevékenységi területe a nyári regösjárások előkészítése volt. Minden évben tucatjával rajzottak ki a regöscsapatok a falvakba. A Sarló történetének első szakaszában a Szent György Kör „falubarát” mozgalmat szervezett, egyelőre mesedélutánok versenyével. A prágai csoport 1926 nyarán Lipótszentiván közelében csapatközi tábort alakított, s a szlovenszkói és ruszinszkói magyar középiskolás cserkészek bevonásával magyar falvakat bejáró mozgalmat indított. A táborozók faliújságján Fábry Zoltán szép szavakat fűzött „az embermagyar Mécs László” papköltő üdvözletéhez. Ugyanazon a nyáron került sor az első vándorlási versenyre, amelyen a legjobb mesélők és dalosok regös címet kaptak.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969