2013. I-VI
 

A magyar szókészlet módosulása 1945 után
Jobst Ágnes

Mivel annak eldöntésében, hogy fél századdal ezelőtt mi számított neologizmusnak, a mai nyelvérzék már könnyen téved, a Nyelvőr korabeli évfolyamait vettem elő, abból a feltételezésből kiindulva, hogy itt nagy valószínűséggel meg kellett jelenniük a sajtó és a közbeszéd nyelvét meghatározó új szavaknak és szófordulatoknak. A kortárs szakember — olykor lelkes önkéntes — nyelvművelő véleményére hagyatkozva már pontosabban el tudtam különíteni a nyelv új fejleményeit. Az eljárás hátránya az, hogy az összegyűlt nyelvi anyag a korszak szóhasználatát természetesen csak részben reprezentálja, hiszen a kéthavonta, negyedévente megjelenő folyóirat minden igyekezete ellenére sem vállalkozhatott a mindennapi élet és a napisajtó nyelvhasználatának szoros nyomon követésére. A Nyelvőrben tárgyalt példák java része a kor sajtójából, részben a Szabad Népből származik, ám emellett a mindennapi nyelvhasználatból és a gyűléseken elhangzó felszólalásokból idézett nyelvi anyagot is közöltek. Ugyanakkor joggal feltételezhetjük, hogy ami itt neologizmus gyanánt megjelent, az nem egyszeri és alkalmi nyelvi fejlemény (hapax legomenon) volt, amelyet a sajtó nyelve stiláris okból, a figyelem felkeltésére használt, hanem már elindult a köznyelvivé válás útján.
A Nyelvőr 1946 és 1956 között megjelent tizenegy évfolyamát néztem át. A háború után megjelent első, 1946-os évfolyamban nem találtam a vizsgálat tárgyához tartozó adatot, így a dolgozat megírásában a fennmaradó tíz évfolyamra támaszkodtam. Ebben a tanulmányban a Nyelvőrből gyűjtött adatoknak a teljesség igénye nélküli rendszerezésére teszek kísérletet, a szókincsgyarapodás módját alapul véve.
A nyelvi adatok vizsgálata és rendezése során ugyanakkor arra is figyelemmel kellett lennem, hogy a neologizmusok nem feltétlenül újsütetű lexéma formájában jelentek meg, hanem épp ellenkezőleg, a magyar nyelv rendszerében javarészt már volt valamiféle előzményük. „A neologizmusok azok a szavak, kifejezések, jelentésárnyalatok, nyelvtani formák, amelyekkel a nyelv a társadalmi viszonyok és a gondolkodás alakulásával, fejlődésével párhuzamosan állandóan gazdagodik.” E meghatározás utal arra, hogy a neologizmus fogalmi, jelentésbeli és formai egyaránt lehet, vagyis az új nyelvi fejlemény több oldalról megközelíthető. Az érzelmi, hangulati módosulást is figyelembe véve pedig a kép még árnyaltabbá válik. Ha az új nyelvi fejlemény létrejöttét a társadalmi-politikai valóság, a gazdasági és a kulturális élet változása indokolja, célját tekintve szükségszerű neologizmus létrejöttéről szólhatunk. Más a helyzet viszont a stilisztikai neologizmusok esetében, amelyeknek kialakulását az expresszivitás indokolja. Az utóbbi nem kizárólag a költői-írói nyelv sajátja; szerencsés vagy kevésbé szerencsés formában a publicisztika és a közélet nyelvhasználata is előszeretettel alkalmaz meghökkentő és hatásos fordulatokat. Az általunk vizsgált korszakban például különösen nagy teret kaptak a nyelvművelők által oly sokat kárhoztatott sablonos és terjengős kifejezések. E feltűnő nyelvi jelenség gyors elterjedése és meghonosodása a közügyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás általánossá válásának, valamint a mondandó kényszeres hangsúlyozásának és a szónokok gyakorlatlanságának a rovására írható. Amint már szó esett róla, az új nyelvi fejlemények megítélése a nyelvművelés feladata, így az utóbbinak megnő a szerepe a tömeges újítások megjelenésekor.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969