2013. I-VI
 

Értékek fénykörében
Buda Béla

Értékszociológiai kutatások és a magyar társadalom


Legalább százéves múltja van a magyar kultúrtörténetben az eszmélődésnek arról, mi a magyar társadalmi valóság, s merre tart ez a nemzet, mi lesz a sorsa e politikai tendenciáiban gyorsan változó, erőviszonyaiban számára nem kedvező világban. Költők, filozófusok, publicisták foglalkoztak ezzel a témával, majd körvonalazódott a társadalomtudományok illetékessége (az 1960-as évektől ezeket nálunk is működni engedték, amikor már látványos nyugati fejlődésük és relevanciájuk nyilvánvalóvá vált), ám az uralkodó ideológia nem igazában engedte őket érvényesülni. (Erre példaként csak a társadalmi rétegződés, a szegénység vagy a hazai cigányság kutatásának ellentmondásos történetét említem.) A rendszerváltoztatás kellett hogy jöjjön, s a kutatói szabadság, hogy szembetűnővé váljon: a társadalom helyzete továbbra is problematikus.
Éppen ezért nagy érdeklődést váltott ki a társadalom helyzetével és változásaival kapcsolatban megindult sokféle politikatudományi, szociológiai és lélektani diskurzus. Az empirikus kutatásokat érthető okokból még nagyobb figyelem kísérte. Nagy hatást gyakoroltak például Kopp Mária és Skrabski Árpád kutatásai, amelyeket Magyar lelkiállapot című közös kötetük (1995) foglalt össze. A szerzőpáros már az 1980-as években, a politikai tiltások elerőtlenedése idején megkezdte kutatásait. Két nagy, országos reprezentatív mintán végzett vizsgálatot bonyolított le, majd azóta még egy felmérést hajtott végre, amely tovább árnyalta a magyar közérzetről, társadalmi lelkületről és a mindennapi pszichopatológiáról kialakított képet. A kutatás nyomán a szerzők –– miként ezt Skrabski Árpád 2003-ban kiadott könyve tárgyalja –– eljutottak a társadalmi tőke (a kölcsönös bizalom, a szolidaritás, a segítőkészség, a társas kötődések stb.) szerepéig. E kutatások is jelezték, hogy a magyar társadalomban értékválság van, amely összefügg a társadalmi stresszek, megterhelések nehéz, gyakran önkárósítóan rossz, illetve elégtelen feldolgozásával és következményes lelki zavaraival.
A Kopp–Skrabski-féle kép tehát előbb leíró, viselkedéstudományi, egészség-lélektani kategóriákban és módszerekben fogalmazódott meg, majd fokozatosan kitért a történelmi-makrotársadalmi tényezőkre, végül pedig összetett társadalomtudományi magyarázattá vált. Érdekes módon ehhez nagyon hasonló utat járt be egy másik kutató, Varga Károly, akinek négy évtizedes munkássága fokozatosan hozta létre azokat az adatokat, amelyek az 1980-as évek végétől már fókuszáltan –– miként könyvének címében szerepel: „fénykör”-ként –– próbálták megvilágítani a magyar társadalmat a rendszerváltozás kritikus időszakában. Vargát nem a viselkedési megnyilvánulások vagy életérzések érdekelték, hanem a társadalmi lelkület nagy áramlatai. Ezek megközelítésére már korán az értékkoncepciót választotta, s munkásságával egyfajta értékszociológiát hozott létre, amely az életművét összefoglaló kötete nyomán új társadalomtudományi diszciplína igényével lépett fel.
Varga Károly e könyvében öt nagy fejezetben bontja ki munkásságának eredményeit. Elsőként bevezet bennünket az értékelméletbe és az értékek elemzési módszereibe, majd hamarosan elárulja, hogy az értékek szempontjából leginkább a rendszerváltoztatás és a jövő perspektívája érdekli (s egyben ismerteti is a változással kapcsolatos értékelvű felfogásokat — elsősorban Kulcsár, Szelényi és Kreutz elméleteit); majd bemutatja azt a három értékteóriát és kutatási módszertant, amelyet eddig évtizedeken át alkalmazott: Charles Morris, Milton Rokeach és Geert Hofstede rendszereit, amelyek a szociológia történetében mintegy egymásra rétegződtek. Morris az 1950–60-as években kibontakozó, kulturális antropológiától befolyásolt, alapvető mentalitásokat, értékkategóriákat kereső szellemiséget képviselte; tipológiáját, benne különösen az apollói és a dionüszoszi mentalitáselméleteit a kor szakirodalmában gyakran olvashattuk. Csaknem egy évtizeddel későbbi hullám kapcsolódik Rokeach nevéhez, aki inkább kognitív szociálpszichológus volt, s elsősorban kutatói instrumentumot kreált értékelemzéseinek két fő tengelyében, a cél- és eszközértékek fogalomkörében. A rákövetkező, mintegy tíz évet „csúszó” áramlatot Hofstede neve fémjelzi, aki a szervezetelmélet, a menedzsmenttudományok felől közelít, a tág értelemben vett politikai értékfelfogásokat — a szervezeti, illetve intézményi politikát is magában foglaló módon — kutatta és értelmezte, a nemzeti értékmintázatokat (Varga Károly szellemes kifejezése szerint) „digitalizált metaforaként”, vagyis empirikus modellként írta le. Varga Károly e három rendszerben sok munkát végzett, s ezekben olyan markáns összefüggéseket talált, amelyek számára nagyon fontosnak tetszettek azokat a problémákat tovább elemezve és értelmezve, amelyek a rendszerváltoztatás jelenségeiben — számára elsősorban az értékek „fénykörében” — megmutatkoztak.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969