2013. I-VI
 

Nyelvtudó kutya?

Baus a kutyus teljes plüssállat-kollekcióját elhozta a forgatás színhelyére, s emellett labdákkal, gumicsontokkal és mindenféle tarka játékszerrel egészítette ki az eszközkészletet, amely egyfajta cirkuszi környezetet teremtett a kutya és gazdája körül. Gottschalk elsőre azt a kártyát húzta ki, amelyen egy sün volt, s Baus kiadta a parancsot: „Rico, hol van a sün? Keresd a sünt!” A bozontos bundájú négylábú néhányszor körüljárta a plüssállatseregletet, s farkcsóválva odahozta a sünt. Utána a szív, az apró futball-labda, az oroszlán és a narancs következett. Egyszer sem fogott mellé.
Rico televíziós hírnevénél valószínűleg tartósabb lesz a „tanulógéniusz”-ként befutott karrierje. A Science című amerikai tudományos szaklap nemrég közölte Rico figyelemre méltó szótanuló képességének bizonyítékait, amelyek elősegíthetik az evolúciós biológia egyik régi keletű rejtélyének megoldását: mikor és hogyan tett szert az ember a nyelvi képességekre?
„Amikor fellépett a televízióban, rögtön láttam, hogy ez a kutya hozzásegíthet az engem érdeklő kérdések tisztázásához” — emlékszik vissza Julia Fischer, a lipcsei Max Planck Kutatóintézet evolúciós antropológiával foglalkozó munkatársa. Munkája során a berbermajmok és a páviánok rikácsolását elemezve azt igyekezett kimutatni, hogy a majmok milyen hangokat képesek megkülönböztetni. „Azt gondoltam, hogy ha Rico tényleg sok fogalmat ért, akkor a nyelvi evolúció szempontjából a kutatásnak legalább olyan jó alanya, mint a majmok.”
A kutatónő hamar megegyezésre jutott a kutya tulajdonosával. Fischer és két lipcsei kollégája, Juliane Kaminski és Josep Call három éven keresztül tanúi lehettek annak, hogy a kutya miként hurcolja ide-oda plüssállatait a gazdi otthonában. A megfigyelések során megállapították, hogy Rico sokkal többre képes annál, mint amiről a televízióban tanúbizonyságot adott. A Science szerkesztői annyira rendkívülinek ítélték a lipcsei kutatók tudományos felismeréseit, hogy a közelmúltban nagyszabású sajtókonferenciát szenteltek kutatásaiknak.
Rico szókincse időközben kétszázötven fogalomra bővült, s egyre gyorsabban tanult a kutatási program során. „Lassan már nem jutnak eszünkbe megfelelő megnevezések az új dolgokra vonatkozóan. Rico egyszerűen megértette azt az alapelvet, hogy a dolgoknak nevük van” — mondta Kaminski. A kísérletek során ugyanis úgy sajátította el az új fogalmakat, ahogyan azt eddig csupán embereknél figyelték meg.
A fejlődéspszichológia kutatói gyors hozzárendelésnek nevezik a kisgyermekeknek azt a képességét, hogy az ismeretlen tárgyakhoz egyfajta kizárásos eljárással rendelik hozzá a megnevezéseket. Susan Carey amerikai pszichológusnő óvodában végzett kutatásokat ezzel kapcsolatban. A kísérletben részt vevő hároméves gyermekeknek két táblát mutatott fel, egy kéket és egy olívazöldet. Ezután azt kérte tőlük, hogy a krómszínű táblát hozzák oda neki, ne a kéket. A gyermekek a kéket már ismerték, ám a krómszínről még sosem hallottak, ezért az olívazöld táblát választották. Mentális lexikonjukba pedig bevésődött, hogy a krómszínű szó a zöld egyik színárnyalatát jelöli.
Fischer hasonló kísérletet talált ki a kutya számára. Nyolc játékot helyezett el a kísérleti helyiségben, amelyek közül hét Rico játékgyűjteményéből származott, míg a nyolcadik új szerzeményként került oda. A kísérlet kezdetén Ricónak egy már ismert tárgyat kellett megtalálnia, majd a gazdája az új játékszer nevét említette. Tízből hétszer rátalált Rico az új plüssállatra. „Nyilvánvalóan képes összekapcsolni az ismeretlen szót az új tárggyal” — véli Fischer. És ezt a tudást tárolni is képes. Rico négy hét múltán is fejben tartotta az új fogalmakat a kísérletek felében, holott közben nem látta az új játékszereket.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969