2013. I-VI
 

Értékrendek ökonómiája
Máté János

Nem annyira a pénzhiánnyal van a gond, mint inkább a meghunyászkodással, amely a K + F alapok szűkösségében keres mentséget, s így palástolja a tudományos kutatói lelkület feladását. A régi tudós meg akart ismerni valamit, például a békacombok rángatózását, a bolygók mozgását vagy az ember tudatát, s elmondta másoknak, mire jutott. Manapság viszont láthatatlan sereg őrködik azon, hogy csak azzal foglalkozz, csak arról beszélj, amitől pénz és elismerés remélhető. Úgy látom, Galvani mai utódai falanszterbe kényszerültek. Sok kutató a kipipálható eredményekre figyel. Azt hiszi, hogy a puszta specifikus ismeret teszi tudóssá, attitűd nélkül. Az univerzitás már az egyetemeken is csak ritkán jelent egyetemességet, többnyire — különösen a vállalatoknál — nem a szemléletmódra utal, hanem valami olyasmire, mint a kártyában a dzsóker. Csak amit a munkaerőpiac fel akar használni, azt taníthatja az egyetemi tanár, s ez ügyben a hallgatók felügyelhetik oktatójukat, annak alapján minősítve (!) őt korszerűnek, hogy szigorú számonkérés nélkül tanít-e a hallgatók választotta, könnyen felfogható, pénzkereséshez segítő tárgyakat. A pénz rátelepedett a tudósra és a kutatásra.
A kutató csak hobbikertjében hajthatja túl magát, vagy esetleg azzal a rengeteg adminisztrációval és technikai, munkaszervezési egyeztetéssel, amelyet el kell végezzen. Máskülönben esze mindig a kutatási téma körül jár. Pontosabban: így kellene legyen. Amatőr futballkapusként Niels Bohr nemcsak a játékra figyelt; képleteket firkált a kapufélfára. Napjainkban Bohr biztosan elbukna. Úgy hallottam, nem tudott rendesen írni. Diplomamunkáját édesanyjának, korai tudományos publikációit pedig — nászútjukon! — feleségének mondta tollba. Manapság viszont ennek a fordítottja látszik: ha megvannak a bizonyítványaid, akár középszürke is lehetsz. A sas repül, a nyúl fut, a hal úszik. De a kacsa a favorit, mert ő mindháromra képes, de csak akkor teszi bármelyiket is, ha nagyon muszáj. Munkaidőben foglalkozz a tudománnyal, egyébként építs kapcsolatokat, „szkippelj”, „dzsoggingolj”. Mostanság ez számít „egészséges”-nek. Ha mégis kilógsz a sorból, az csak akkor bocsánatos bűn, ha hasznot ígér.


(A felsőoktatás és a tudomány az üzletkötés fókuszában) Mindenütt vannak olyanok, akik szeretnék jobban végezni hivatásukat. S mindenütt vannak olyanok, akik a modern kor követelte rugalmasságról prédikálnak, de ők maguk mereven tartják magukat ahhoz, „amiből baj nem lehet”. A „baj” itt azt jelenti: esetleg indokolni kellene, hogy miért úgy tettek valamit, ahogy tették. A törvényalkotók, a szabályok megfogalmazói nem láthatnak mindent előre. Úgy vélem, a vezető azért vezető, hogy meg tudja ítélni — és szükség esetén indokolni —, egy-egy helyzetben miért helyesebb a törvény szellemét alkalmazni annak betűje helyett. Ám ezt a szempontot háttérbe szorítja az ellenőrizhetőség és a számonkérés lehetősége és gyakorlata. Ennek nyomán nagyfokú merevség (enyhébben fogalmazva: óvatosság) érzékelhető, s nem úgy látszik, mintha Budapest és az ország bármely más vidéke között e tekintetben nagy különbség lenne.
Nemcsak a megszokás, hanem a karriervágy is veszélyes lehet, ha túlragyogja a kutatás iránti késztetést. De más okokat is látok. A fiatalok többsége lendületesen keresi az újat. Természetes, hogy ezt a nekik tanított ismeretek — mondjuk így: „horizontális”, racionális gyakorlatias, hasznos — egybevetésével teszik. Ez az esetek egy részében előrevisz, más részében azonban nem elég. Ilyenkor két dolog is hiányzik. Az egyik a tapasztalat. Életkorukból adódóan még nem lehet gyakorlatuk. Márpedig a gyakorlattal való ütközések révén kap mélyebb — mondjuk így: „vertikális”, irracionális, transzcendentális — megértést (de inkább megérzést, ráérzést) az, hogy mit is jelentenek azok a tételek, amelyeket már megtanultak. A másik: küzdelem önnön szemléletük programozott volta ellen. Időbe telik, amíg felfigyelnek arra, hogy a tudományos tételekkel együtt — lényegében észrevétlenül — szemléletet is tanultak. Annak pedig megvannak a maga korlátai. A többségből hiányzik a tudományos nyitottság attitűdje.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969