2013. I-VI
 

Petíciós per 1947
Szerencsés Károly


A Választási Bíróságot az 1945/VIII. törvénnyel hozták létre Magyarországon. Tagjai a választásokon induló pártok delegáltjai lehettek, illetve az igazságügy-miniszter által kijelölt három bíró. 1947-re ezt úgy módosították, hogy csak az öt százalékot elérő pártok delegálhattak tagot a bíróságba. Nyilvánvaló tehát, hogy ez is egy politikai bíróság volt (ellentétben a korábbi gyakorlattal, amelynek értelmében a Közigazgatási Bíróság elé kerültek a petíciós ügyek). Az MKP vezetői tehát erre a bíróságra bízták, hogy a választási eredményeket változtassa meg. Céljuk a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párt negyvenkilenc mandátumának megsemmisítése volt.
Ugyanakkor nem csak egy szálon folytak az események. Egy újabb konstruált összeesküvési ügy került előtérbe, ezúttal Pfeiffer Zoltán ellen. Összeesküvéssel és bűnpártolással vádolták meg, s a szociáldemokrata ügyész Alapy Gyula Pfeiffer mentelmi jogának felfüggesztését kérte. Így tehát kialakult egy hármas „haditerv”, amelyben az egyik szálat a függetlenségi párt eredményének megtámadása, valamint petíciós eljárás kezdeményezése alkotta — ezzel a választási eredményeket akarták „korrigálni” —, a másikat a Pfeiffer elleni „összeesküvést” kreálása, amelyet az ügyészségre bíztak, s harmadik eshetőségként szóba jött a pártnak a belügyminiszter általi feloszlatása, amelyhez „tömegmozgalmat” szerveztek. Ezerszám érkeztek a táviratok a köztársasági elnökhöz a „fasiszta” Pfeiffer-párt feloszlatását, betiltását követelve.
Bár minden pozíció a Baloldali Blokk kezében volt, Pfeifer Zoltán nem adta magát könnyen, a Választási Bíróságon éppúgy nem, mint a nyomozást végző politikai rendőrségen (ÁVO), az ügyészségen vagy éppen a Népbíróság tanácsaiban. Eljutott Major Ákosig, a Választási Bíróság elnökéig is. Majort a Népbíróságok Országos Tanácsa delegálta ebbe a testületbe, így automatikusan ő lett az elnöke. Rossz hangulatú beszélgetésük végén Pfeiffer ezekkel a szavakkal búcsúzott Majortól: „Eljön az idő, amikor számot kell adni cselekedeteinkért!” Ezek után kézfogás nélkül távozott, s Major sem erőltette a parolát.
A politikai küzdelem tehát újra jogi útra terelődött. Így történt már az 1945-ben alapított kisgazdapárt megsemmisítésekor is, s ezúttal is ezt látta célravezetőnek a Baloldali Blokk. Miért? Azért, mert a kommunista párt kezében volt a Rajk László vezette Belügyminisztérium, ahol nem égették el az ajánlási listákat. 1947-ben az új ellenzéki pártoknak ajánlásokat kellett gyűjteniük. A kormánypártoknak nem, mert azok már „bizonyították demokratikus voltukat”, csak az ellenzéki pártoknak, jelesül a függetlenségi pártnak. Ezeket a listákat a választások után meg kellett volna semmisíteni, azonban ez nem történt meg, Rajk László pedig nyomozás céljából átadta azokat az Államvédelmi Osztálynak, ahol Péter Gábor az ismert eszközökkel megindította az eljárást.


<<előző 2. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969