2013. I-VI
 

A Mindszenty-per tanulságai
Kahler Frigyes

A vallás és az egyházak –– alkalmasak lévén arra, hogy a társadalom megfélemlített és üldözött tagjainak lelki támaszt nyújtsanak, s így a kiszolgáltatottságukat enyhítsék –– ez okból is a hatalom első számú közellenségének számítottak. A Mindszenty-per esetében többről van tehát szó annál, mint hogy „napi politikai érdekektől indíttatva került megszervezésre, lebonyolításra”, miként azt a Legfőbb Ügyészség értékelte 1989-ben.
A Mindszenty-per nem kizárólagosan magyar jelenség. A szovjet megszállás alá került országokban –– erre 1948-ban maga Mindszenty is rámutatott, s megállapítását a csehszlovákiai, romániai stb. végkifejlet később teljes mértékben igazolta –– összehangolt, a vallás és az egyház felszámolását célzó, központilag elrendelt akcióról beszélhetünk, miként az az 1920-as években Szovjet-Oroszországban (majd a Szovjetunióban) történt.
A per politikai, állami és társadalmi előkészítése politikailag és államilag mindenben megfelelt a szovjet mintájú megtervezett koncepciós büntetőeljárásoknak. Így a legfelsőbb kommunista pártvezetők –– Rákosi, Révai, Gerő –– nemcsak a politikai akarat kinyilvánításában döntöttek (elfogadtatva azt a MKP/MDP) testületi vezető szerveivel), hanem „kézi vezérléssel” maguk irányították a vallás és az egyház(ak) elleni hajsza részleteit — beleértve a taktikai részleteket is. Helyi viszonylatban az egyház megtörésére indított kampányt a MKP/MDP) megyei bizottságai tervezték és irányították a központi direktívák figyelembe vételével. Másfelől alapvetően az ÁVH volt a felelős az egyház(ak) elleni offenzíva sikeréért — később a politikai elismeréseket és a kitüntetéseket is az ÁVH tagjai kapták. Az ÁVH-nak erre a célra létrehozott önálló szervezeti egysége (1946) szisztematikusan beépült a katolikus egyház püspöki karába, valamint az egyházi szervezet alsóbb szintjébe is. A nemzeti bizottságok befolyásolásával, állami erővel szervezték a Mindszenty-ellenes „tiltakozó mozgalmat”, valamint a pedagógusok kényszerítését.
A társadalmi előkészítés főszereplője a kommunista, valamint a kommunista párt befolyása alatt álló sajtó volt. A Szabad Nép és a megyei lapok összehangolt rágalomhadjáratot indítottak, manipulált interjúk és koholt riportok gyalázkodó hangvételű, a primitív tömegindulatokat felkorbácsoló írásokkal. Ehhez kapcsolódott a kommunista „népnevelők” tevékenysége. Eszköztárukban felvonultatták a gyűlölet keltésének valamennyi eszközét, szembeállítva egymással a társadalom különböző csoportjait. A megszervezett „tiltakozó mozgalom” „társadalmi támogatottságának” növelésére nem riadtak vissza az erőszak legbrutálisabb formáitól sem, különösen az egyházi testületek „csatlakozásának” érdekében.
A tömeghisztéria szintjéig felfokozott, gyűlöletre uszító propaganda célja lényegében kettős volt: egyrészt a megtévesztést szolgálta (mind a belföldi vallásos közvélemény, mind a külföld felé), másrészt tömegpszichózis keltését a per elfogadtatására, sőt „népi” követelésére.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969