2013. I-VI
 

Kéthly Anna és a londoni Népszava szellemisége
Kulcsár Péter

Különböző megközelítések a társadalomtudományok szakterületein belül léteztek ugyan, s bár nem állhattak össze alternatív eszmévé, a szociológiában vagy az alkotmányjogban a valóság és az emberségesség többféle fokozatát képviselhették. Némiképp kerek ideológia leginkább a közgazdaságban, a politikai gazdaságtanban volt felfedezhető: itt a marxizmus találkozhatott a liberalizmus szélső formáival, egészen Liska Tiborig. A szociáldemokrata felfogás azonban itt sem fejlődhetett ki, s ennek máig tartó káros következményei lettek: hiány és egyoldalúság néhány nemzedék közgazdászainak szemléletében. Mind a merev, mind a rugalmasabb kommunista gazdaságelmélettől már a Kádár-rendszerben egyenesen áttértek a neoliberális piachitre. Ezért a rezsim gazdaságának „rejtett szociáldemokrata” vonásairól szóló megjegyzések jórészt csak szépítések. Más kérdés, hogy a szakemberek és a döntéshozók egy részére a Kádár-rendszerben hatással voltak a nyugati jóléti állam és a vegyes gazdaság módszerei, sőt, ez már a háború előtti években is is így volt (Horthy Istvántól Csikós-Nagy Béláig, Heller Farkastól Bognár Józsefig).
A szociáldemokrata nézetek terjesztése és továbbfejlesztése tehát — erős hazai cenzúrájuk miatt — 1956 után is a nyugati emigrációra maradt. Ehhez teoretikus vagy közírói képességre és műveltségre volt szükség, ugyanakkor az elvek melletti elkötelezettségre is. Ám a körülmények sora dolgozott ez ellen. Az itthon maradók közül az a kevés politológiai vagy közírói képességű gondolkodó, aki valóban ezt az önálló utat vallotta, mint Faragó László vagy Erdődy János, e témáról nem publikálhatott. A kintiek közül Bán Antal a jelek szerint ilyen munkára készült, de fiatalon elvitte őt gyomorbetegsége. Fejtő Ferenc csak alkalmi kapcsolatot tartott fenn az emigráns szociáldemokrata mozgalommal, inkább más irányzatok és témakörök töltötték ki idejét és témaválasztásait. Peyer Károly halálával gyakorlatilag pártmozgalma is szétszóródott: hívei elismerték, hogy a Nyugatra érkező Kéthly Anna lett a szociáldemokrata emigráció első személyisége, az ő pártvezetőségével viszont a Peyer-párti értelmiségiek közül csak Gergelyfy Sándor működött együtt. Bár ez nemcsak az ő hibájuk volt, ezáltal kikerültek a további elméleti vitákból, noha 1951-ben közzétett programjuk akkoriban előrelépésnek számított.
A harmadik frakció Presser István nevéhez fűződött. Hol Brüsszelben, hol Párizsban megjelenő kicsiny bulletinekben néhányadmagával egészen a hetvenes évekig támadta mind a peyerizmust, mind Kéthlyt, Széliget és az emigráns pártvezetést. Nem kínált azonban jobb eszmét, hanem a baloldali szocializmus, az ausztromarxizmus doktrinális alapján állt, amelyhez akkoriban már az osztrák és más nyugati pártok sem ragaszkodtak. 1956 előtt és után is azt hirdette, hogy békét lehet kötni az enyhülő hazai rendszerrel, s hazatérve annak népfrontja önálló baloldali színekkel bővíthető. Justusszal és Marosánnal is tárgyalt róla. Ha a Kádár-rendszer és az MSZMP valóban olyan szociáldemokrácia felé orientálódó alakulat lett volna, mint bizonyos politikusai manapság utólag mesélik, akkor Pressert és balszárnyát piros szőnyeggel fogadta volna. Valójában azonban a hatalom csak egyénenként tárgyalt velük, méghozzá úgy, hogy ügynöki szolgálatot remélt tőlük. Volt is olyan, aki ráállt. Presser viszont Nyugaton maradt, a jelek szerint a budapesti elvtársakban is csalódott.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969