2013. I-VI
 

Vizeinkről mindenkinek
Pécsi Tibor

Woynárovich Elek professzor, aki FAO-szakértőként egy évtizedet töltött külszolgálatban, elmondása szerint azért jelentette meg itthon is elhagyott ékezettel, Woynarovich néven nemrég kiadott könyvét, mert már hozzászokott ahhoz, hogy külföldön rendszeresen így írják a nevét. Aki belelapoz és beleolvas az ízléses küllemű műbe, jobbára a hidrológia és a hidrobiológia tudományába merítkezik bele, ám aki olvasni tud a sorok között, az sorra-rendre olyan kérdésekre akad, amelyek túlmutatnak e két szakterületen, s amelyek napjaink, még inkább a jövő egyre sürgetőbb megoldást kívnó problémái. A tiszta víz (az ivóvíz és az öntözővíz ugyanúgy, mint a halak otthonául szolgáló tengervíz) és vele szoros kapcsolatban az elegendő élelem, no és a minél kevésbé szennyezett környezet ugyanis meghatározói az emberi létnek és fejlődésnek.
„Ezrek éltek szeretet nélkül, de senki sem élt víz nélkül” — írta W. H. Auden (1907–1973) angol születésű, Bécsben elhunyt amerikai költő. Nem véletlen az sem, hogy Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke is azzal kezdte a washingtoni Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet által két éve megjelentetett, a világ víz- és élelemellátásának 2025-ig szóló programját felvázoló könyv előszavát: „A víz élet.” Minthogy a világ egyre növekvő népességének mind szűkösebbek az édesvízforrásai, sokakban vetődik fel a kérdés: Lesz-e elegendő ivóvíz és élelem nyolcmilliárd ember számára? És tízmilliárd számára? Nem titok, hogy a kettő — mármint a víz és az élelelem — összefügg. Az élelmiszer-termelésnek ugyanis az édesvíz az egyik fő segítő és egyben korlátozó tényezője is. Egyre kevesebb jut viszont belőle egy főre a robbanásszerű népszaporulat miatt. A felmérések azt mutatják, hogy a felszíni és a talajvízkészletek nemcsak apadnak, hanem fokozódó mértékben szennyeződnek is, s az új édesvízforrások feltárása és kiaknázása temérdek pénzbe kerül. A világ lakosságának igényeit kielégítő víz- és élelemmennyiség előteremtése pénzügyileg mindjobban megterheli az országokat, még a legfejlettebbeket is.
Egy ideje egyre többen mondják, hogy „szomjazik a világ”, s az előrejelzések szerint még jobban szomjazni fog, ugyanis mind több ivó-, háztartási, mezőgazdasági és ipari vízre lesz szükség. Míg 1995-ben 3906 köbkilométer víz fogyott, 2025-re a becslések szerint több mint négy és fél ezer (egészen pontosan 4772) köbkilométernyire lesz majd igény — a természetes ökoszisztémákat éltető vízmennyiségen kívül. A számítások szerint a fejlődő országokban 27%-kal, a fejlettekben pedig 11%-kal fog nőni a vízfelhasználás.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969