2013. I-VI
 

Biztonságpolitikai ismeretterjesztésünk –– rendkeresés a „világrendetlenségben”
Pirityi Sándor

A TIT egyik legfiatalabb tagegyesületének az elmúlt hét évi tevékenysége egyáltalán nem azt tanúsítja, hogy a tudományos ismeretterjesztő munka — csak mert a célok között utolsóként szerepel — háttérbe szorult volna. Az előadássorozatok, konferenciák, tanfolyamok, speciálkollégiumok mellett a tanulmánygyűjtemények, tematikai kiadványok, időszaki tájékoztatók sora jelzi a TIT HABE részéről a biztonságpolitikai ismeretterjesztésnek tulajdonított kitüntetett társadalmi, politikai és művelődéspolitikai-világnézeti fontosságot. Az ország minden részében a párbeszéd lehetőségét kínáló lakossági fórumok az ismeretterjesztés mellett a közvélemény rendszeres szondázását, a társadalom biztonságérzetének és -tudatának, kétségeinek és aggodalmainak megismerését is szolgálták és szolgálják.
A hadtudományi és biztonságpolitikai ismeretterjesztés természetesen szakmai felkészültséget, a hazai és külföldi hadtudományi kutatásoknak, valamint a béke- és konfliktuskutatás eredményeinek, problémafelvetéseinek és vitáinak ismeretét, a folyamatos tájékozódást és tájékozottságot igényli; a biztonságpolitikai ismeretterjesztés elképzelhetetlen a nemzetközi általános és szaksajtó követése, a főbb nemzetközi szervezetek, katonai-politikai csoportosulások állásfoglalásainak, döntéseinek, prognózisainak ismerete, a hazai hiteles biztonságpolitikai források rendszeres elemzése nélkül. A TIT több tagja operatív nemzetközi kapcsolatokkal bír, konferenciákon, szimpóziumokon vesz részt. (E sorok írójának módja volt a floridai Atlantic Egyetemen előadást tartani a kosovói hadjárat magyarországi vonzatairól és értékeléséről, s a közelmúltban eleget tenni a párizsi Euronaval haditengerészeti konferencia, valamint –– 2003 kritikus tavaszán –– a tajvani védelmi minisztérium és a tajpeji Academia Sinica égisze alatt megtartott ázsiai biztonsági fórum rendezői meghívásának.)
E cikkben — a TIT havi folyóirata szerkesztőségének jóvoltából — örömmel teszek kísérletet arra, hogy a Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesületnek a nemzetközi biztonságpolitika tematikájához kapcsolódó meditációiról, vitáiról, helyzetértékeléseiről, megfontolásairól és ismeretterjesztési irányairól adjak áttekintést, némileg önkényes, konjunkturális alapon, a megengedhető és elviselhető terjedelmi határok között.
A TIT HABE regisztrált felnőttoktatási intézmény is, így nemcsak kutatói és ismeretterjesztői, hanem oktatói nevében és megítélése alapján is levonható néhány következtetés. A egyik, hogy az adófizető állampolgár elvárása a biztonság; ám a külső, a katonai értelemben vett biztonság a magyar társadalom egésze számára csak az ötödik-hatodik helyen fontos. További tapasztalat, hogy az áltudománynak ezen a területen is jobb eszköztára van, mint az igazinak. A tisztánlátást szándékos ködösítés, dezinformáció, céltudatos félrevezetés, tömegbutítás közepette kell elősegíteni.
Baj van a tudomány kommunikációjával, igénylésével is. A tudományt „félelmetes gólemnek” tartják, amelynek eredményei és veszélyei vannak, de eredményeiben is túl sok a veszély. A fő katasztrófákért „a tudomány a felelős”. Tudományos haladás: Hirosima, Nagaszaki, Csernobil, környezeti, klimatikai katasztrófák –– miféle „haladás” ez? Mind többen társadalmi választ keresnek az „elháríthatatlan tudományos eredményekre”.
Szomorú, de nehezen cáfolható tapasztalat: a politika azt hiszi, hogy mindent tud. A pártpolitikai és érdekpolitikai vagdalkozások színterévé vált belpolitika lejáratta a politika fogalmát és funkcióit. A reálfolyamatok nyomasztó túlsúlya miatt –– igaz, más miatt is –– beszűkült a „hadtudományi piac”, fennmaradásáért küzd a biztonságpolitikai ismeretterjesztés nem integrációs propagandát szolgáló nemzetközi szektora.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969