2013. I-VI
 

Rövid magyar történet, 1606–1939
Kapronczay Katalin

„Habent sua fata libelli” — mintha a sokszor ismételt, néha már talán elkoptatottnak is érzett mondás arra született volna, hogy jellemezze e mű létrehozásának bonyodalmait, a kézirat szétszóródását és elkallódását, majd véletlenszerű felbukkanását.
A gyökerek az 1930-as évek első feléig nyúlnak vissza. Hazánk akkoriban még nem lábalt ki a trianoni békekötést követő politikai, gazdasági és társadalom-lélektani hullámvölgyből. Az éledő nácizmus és az erősödő nemzetközi konfliktusok az újabb háborús konfliktus lehetőségét is érlelték. A nagyhatalmak által létrehozott és szentesített trianoni szerződés jogosultságát és igazságosságát nem csupán a területi annexió nyomán előnyös helyzetbe került államok kívánták a nemzetközi közvélemény előtt bebizonyítani, hanem néhány nyugati történetíró is ezt a koncepciót támasztotta alá frissen kiadott művével. A maga igazát kereső magyar propaganda nem volt elég hatásos, nem kapott megfelelő nemzetközi fórumot, következésképpen erőtlennek, eredménytelennek bizonyult. Természetesen, mint mindig, ezúttal is akadt azonban kivétel, s ez egy, a külföld számára írt, hiteles magyar történeti munka kiadására irányuló folyamatot indított el.
Bethlen István 1933 novemberében Angliában járt, s több előadást tartott — nem titkoltan — a trianoni szerződés revíziója érdekében, kérve a brit közvélemény támogatását a Magyarországot ért igazságtalanság bizonyításában.
Valószínűsíthető, hogy Bethlen akciója — bár negatív értelemben — elérte célját. Nem sokkal ezután került nyomdába Robert William Seton-Watson skót történész kötetnyi terjedelmű „figyelmeztetése egy nemigen skrupulózus propaganda ellen”. (Eredeti címe: Szerződésrevízió és a magyar határok.) A londoni egyetem közép-európai kutatásokkal foglalkozó professzora — aki „Scotus Viator” néven már azelőtt is a magyar nacionalizmus egyik legmarkánsabb bírálója volt — nagyfokú óvatosságra intett a volt magyar miniszterelnök által tolmácsolt magyar revíziós törekvésekkel kapcsolatosan, igazolni szándékozott a döntés jogosultságát, s védelmébe vette Magyarország szomszédait, elsősorban Romániát.
Bethlen angliai körútja és propagandisztikus célú beszédei feltehetően gyorsították Seton-Watson már előkészületben levő román történeti kötetének kiadását is, néhány héttel később ugyanis (1934-ben) a Cambridge-i Egyetemi Kiadó lázas gyorsasággal nyomtatni kezdte A románok története a római időktől az egyesülésig című terjedelmes (több mint hatszáz oldalas) munkát. Az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségeinek kutatásáról ismertté vált professzor felfogása minden bizonnyal hatással volt a világháborút lezáró békekötések szellemiségére. Fontos román kapcsolatai voltak, részt vett az Angol–Román Társaság létrehozásában (1917), majd négy ízben utazott Romániába (1920-ban, 1923-ban, 1927-ben és 1929-ben), s mindannyiszor járt Erdélyben is. Az erdélyi kérdésben élete végéig következetesen a román oldalon állott, az ő igazukat támasztotta alá. Mivel az egyik legbefolyásosabb hangú nyugat-európai történész-publicista volt, senki sem szemlélhette tétlenül a közvélemény formálása szempontjából kulcsfontosságú kötet közreadását. Seton-Watson az egyetemen tartott előadásainak bővített, átdolgozott változatát adta ki. Jellemzők a mű arányai az aktualizálás hangsúlyozása érdekében: az 1812-ig terjedő korszakot százkilencvenegy oldalon, a XIX. századot kétszázharminckilenc, végül az 1908-tól 1920-ig terjedő időszakot százhuszonkét oldalon írta meg a történész. Főként Iorga román történetíró műveit vette forrásul, de konzultált a trianoni békekötés előkészítésében részt vevő angol szakértővel is. Alapgondolatként részben a dákoromán elméletet, részben a szomszédos államoktól elszenvedett elnyomatást igyekezett kidomborítani.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969