2013. I-VI
 

Szent István Terv — Batthyány Projekt II.
Varga Károly

Ez a hasonlat jelzi, hogy milyen feladathoz érkeztünk most: „A fa jellegzetes ágbogai után a fához tartozó gally tüzetesebb szemügyre vételéhez.” Emlékeztetőül: dolgozatunknak az volt a menedzsmenttudományból átkölcsönzött kiindulása, hogy ha már létünkben — múltunkban-jelenünkben — adva van egy „implicit nemzetstratégia” (objektív folyamat), amelyből deriváljuk az explicit nemzetpolitikát (az elkezdődött jövőben Szent István Tervként), akkor e feladathoz az ezt megalapozó Batthyány Projekt számára is adekvát stratégiát kell kialakítanunk.


(A Szent István Tervhez adekvát Batthyány Projektről. Milyen projekttípus alkalmas az objektív stratégiai folyamat monitorozására?) Miután eddigi két fejezetünkben elmondtunk néhány dolgot a makroléptékű reálszféra implicit nemzetstratégiájáról (általánosságban a bevezető stratégiatani tömörítvényünkben, specifikusabban pedig az ezeréves Kárpát-medencei magyarság történelmi-földrajzi egységére és jelentörténeti-szociológiai „stratégiai folyamatára” alkalmazva, amelyből eredeztetni és amelybe visszacsatolni javasoltuk a Szent István Terv nemzetstratégiai jövőképét, mint egyfajta explicit nemzetpolitika alapját), végre itt állunk a legkonkrétabb feladatunk küszöbénél: megalkotni konferenciamegvitatás céljára ennek a mikroléptékű projektstratégiának legalább egyik változatát.
Nos, ha alapul vesszük a stratégiatudomány élő klasszikusának, Mintzbergnek az előző részben idézett fő üzenetét, s ténynek vesszük, hogy megrendelőnk, a polgári kormány miniszterelnöke olyan vezető, „akinek víziója van, s másokban is észre tudja venni a víziót és kölcsönözni tudja tőlük”, akkor vigyáznunk kell arra, hogy mi magunk is erre az általa bennünk meglátott tudományos ihletettségre és alkotóerőre optimalizáljunk, amely történelmi jelentőségű stratégia megalapozásában vehet részt.
Ha tehát valaki felteszi a kérdést: „Mi is az a Szent István Terv?”, a válaszok elhelyezhetők egy olyan kontinuumon, amelynek egyik sarokpontja az az erős beszabályozás, amelytől Mintzberg eltanácsol bennünket, a másik pedig egy kissé már idealizált, közös erővel nagy koncepciót vajúdó-szülő vállalkozás. E két „sarkos” választípus — amelyeket stílszerűen „attraktorok”-nak is tekinthetünk (közöttük több fokozati átmenettel) — két eltérő output-típusban realizálódhat. Az egyik egy fehérkönyv, a másik egy valamivel terjedelmesebb konferenciadokumentáció, amelynek egy akciókutatási folyamatot kell elindítania. Kutatóként nyilván inkább a második output-típussal rokonszenvezünk.
Ám néhány szóval ki kell még térünk arra, mit jelent az implicit explikálása itt, a mikroszférán belül. Az e kérdésre adandó nem triviális válaszunk abból a körülményből adódik, hogy amikor a Szent István Terv kialakítására vállalkozunk, első lépésben voltaképp kutatásra, pontosabban egy akciókutatási projekt felállítására és működtetésére kell gondolnunk. Innentől kezdve „az implicit explikálása” már magától adódik. A kutatás ugyanis a mi felfogásunkban par excellence a latens struktúra elemzése: az amorf jelenséghalmazból (amely már esetleg eljutott akár az adatokkal való leírásig is) „ki kell fejteni” azt az értelmes „mintázat”-ot, amely választ kínál a már szintén előbb explicit módon megfogalmazott problémafelvetésekre.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969