2013. I-VI
 

A globalizáció és a lokalizáció mint autonómiák szabályozása
Samu Mihály

Mondjuk ki: a globalizáció szabályozásának problémája nem helyettesíthető publicisztikai szintű elvi következtetésekkel vagy fatalista magyarázatokkal, esetleg utópikus feltételezésekkel és vulgáris propaganda szintű tételezésekkel. Különösen kifogásolható a nagyhatalmi (világuralmi) célok szolgálatába álló, egyoldalú, ködösítő magyarázat, amely –– a szabályok, értékek figyelmen kívül hagyásával –– a modern gyarmatosítás jelenségeinek leplezését szolgálja. Ilyen vonatkozású utalásnak tekinthető Gáll Ernő megjegyzése: „A tudomány és a technológia csak abban az esetben járulhat… egy új nemzetközi gazdasági-politikai rend létrejöveteléhez és az életminőség megjavulásához, ha alkalmazásuk az értékek átértékelésének manapság egyre időszerűbb követelményeihez igazodik.”
A társadalomelméleti szakirodalomban több elemző megállapítja, hogy a világ mint gigantikus rendszer az evolúció eredményeként a nagyobb szervezettség felé halad, a káosztól az egység és a rend felé. Ez a fejlődési trend átfogó, az emberiség együttélésének és együttműködésének minden oldalát, szféráját felöleli, tehát nem csupán a gazdasági-kereskedelmi rendet, hanem az egész világ erkölcsi, kulturális, szociális és közéleti-hatalmi (politikai, állami és jogi) rendjét és minden szabályozottságot. E vonatkozásban több elemzés kimondja, hogy a globalizmussal párhuzamos társadalomszervező tendencia a lokalitás, amely legfőképpen az autonómiák előtérbe kerülésében, az állami-kormányzati dominancia meghaladásában érzékelhető. E folyamat új minőségű szabályozást igényel a mindennapi együttélésre vonatkozóan. A világtársadalom sajátos szerkezetén belül a hatalmi-politikai rend keretében helyezkedik el a szabályozás erkölcsi és jogi rendje.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969