2013. I-VI
 

Egy ezredévi szenvedés
Szabó A. Ferenc

Zachar József könyvében a magyar hadtörténelem átfogó megrajzolására tesz sikeres kísérletet. Célja nem feltétlenül új tudományos eredmények közlése, hanem olyan szintézis közrebocsátása, amely a keresztény Magyarország tizenegy évszázados történetének elkerülhetetlen harcait vázolja. A szerző szerint kereszténység, elhivatottság és a haza érzelmektől átitatott, kötelességszerű védelme jellemezte a magyarságot kezdettől fogva.
Előszó helyett Mécs László papköltő Confiteor című verse vezeti be a terjedelmes, négyszáz oldalas kötetet. A gyónás motívuma vezérli a költeményt, amelyben a történelmi sikerek mellett, a bűnök, a nemzeten belüli értelmetlen pártütések, a kisebbségek méltánytalan kezelése, valamint a megalázottak, a legszegényebbek melletti gyakori ki nem állás miatt kér feloldozást a költő, így zárván sorait:

Isten szent Báránya! Vedd át minden bűnöm:
Váltódjak meg! Másképp: el kell innen tűnnöm,
S jön a nem-nagyszerű halál: mocsár mélyben.
Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem!

A terjedelmes bevezetőben a szerző megfogalmazza koncepcióját a műről, amelyben a szinte csak kudarcokra koncentráló jelenlegi magyar hadtörténetírással szemben a magyar fegyverek sikereiről is szólni kíván, annak a nemzetnek a fiaként, amely évezredes harcot folytatott szülőföldjén a kereszténység védelmében. „A magyar keresztutat” szemrevételezi tehát elsősorban Zachar professzor, remélve, hogy annak végén „lesz magyar feltámadás”. Ajánlása végén hitet tesz II. János Pál pápa és magyarországi legfőbb helytartója, Erdő Péter esztergomi prímás mellett, akik –– mint írja –– a magyarságot hosszú szenvedéstörténete során vezérlő Szent Korona szellemét segítik megőrizni a nemzet számára. A hadtörténelmi fejezeteket a Himnusz jellemzőnek vélt sorai vezetik be. Így, a honfoglalás hadikrónikájának címe: Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. Eme érzelmes és római katolikussága mellett bizonykodóan hitet tevő bevezetés után — amely a kálvinista hagyományokat őrző recenzens számára nem könnyű feladat — következzék a munka érdemi, szakmai része.
Zachar József számos eddigi kötetében eredeti források és konkrét levéltári búvárkodás alapján összegezte mondanivalóját. Ebben az áttekintésben kollégái eredményeit is maximálisan számba kellett vennie. Már bevezetőjében jelzi, hogy a mű sajátossága miatt nem állt módjában sem szakirodalmi hivatkozásokat, sem bibliográfiát mellékelni szövegéhez. Ennélfogva nem is tér ki a felfogásával ellenkező vagy nem egyező nézetekre. Fő feladatának azt tekinti, hogy a magyarság ősiségét és folyamatos áldozatkészségét emelje ki a küzdelmekkel terhes évszázadokból. Ez a vállalt elfogultság végig jól nyomon követhető a munkán, bírálnunk nem kell, hiszen tudatos koncepció épül rá. Őszintén megvallja, hogy könyvét azoknak szánja, akik munícióhoz kívánnak jutni a magyar hadtörténelem sikerei vonatkozásában, illetve érveket keresnek a magyarságnak a kereszténység és európaiság melletti sok évszázados áldozatvállalásai bizonyításához.
A mű pergő ritmusban előadott hadtörténet, amely a köztörténet eseményeit csak a legszükségesebb mértékben veszi igénybe. Ezért elsősorban azoknak ajánljuk, akiknek alapos történelmi előismereteik vannak. A szerző a tények, a nevek, a rangok, a számok és a pontos dátumok feltétlen tisztelője. Adatolása a hiányzó jegyzetek ellenére így tökéletesen megfelel a hasonló típusú művek iránt támasztott követelményeknek. Ez a korrektségre és teljességre törekvő igyekezet helyenként nehezíti az elemzéseket, amihez az is hozzájárul, hogy a szerző német nyelven edzett stílusa gyakran terjengős és nehezen követhető. Ám az vesse az első követ egy szerzőre, aki azt hiszi, hogy a hadtörténelem bonyolult összefüggései egyszerű tőmondatokban is kifejthetők.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969