2013. I-VI
 

Az 1902-es Székely Kongresszus száz év távlatából
Egyed Ákos

A Székely Kongresszus (a továbbiakban kongresszus) összehívását széles körű és intenzív szervezőmunka előzte meg. A szervezésben a legnagyobb szerepet az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) vállalta, amelynek akkor Dessewffy Aurél gróf volt az elnöke, az OMGE mellett a kongresszus szervezésében és lebonyolításában részt vett a budapesti székhelyű Székely Egyesület, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a marosvásárhelyi Székely Társaság. Bekapcsolódott a szervezésbe Csík, Háromszék, Maros-Torda és Udvarhely megye törvényhatósága, s az előkészítésben segítettek a megyék gazdasági egyesületei.
A szándék komolyságáról sokat elárul, hogy a szervező egyesületet általában az illető elnök vagy alelnök képviselte Csíktusnádon. A kongresszus öt elnöksége, illetve rendezőbizottsága neves személyiségekből állt. Köztük volt Bedő Albert erdőmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Székely Egyesület elnöke, gróf Béldy Ákos, az EMKE elnöke, dr. Kömöczy József, a marosvásárhelyi Székely Társaság elnöke, Tauszik B. Hugó, a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke és gróf Zselenski Róbert, az OMGE alelnöke. A rendezők között ismert neveket találunk: Bartha Miklós függetlenségi párti politikus, neves publicista, Benedek Elek író, szerkesztő, Jancsó Benedek történész, Sándor József, az EMKE (későbbi) elnöke és huszonhat országgyűlési képviselő. És nem utolsósorban dr. Bernády György, Marosvásárhely polgármestere.
A szervezés részletezésével azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a székelység problémáit ismerő szakértők és a székelység ügye iránt nagyrészt elkötelezett politikusok tűzték napirendre, akik a Székelyföld helyzetének felmérésével egyszerre próbáltak eszközöket és módokat keresni és találni az egyre súlyosbodó székelykérdésre. Feltűnő azonban az Erdélyi Gazdasági Egyesület (EGE) távol maradása, amelynek oka — amint az Erdélyi Gazda című lapból kiolvasható — egyfajta mellőzöttség lehetett.
A kongresszus lefolyásáról vaskos jegyzőkönyv készült, amelyet még 1902-ben közzétettek, a rendezvény főtitkárának, Buday Barnának a szerkesztésében. Ez a kiadvány mindmáig a kongresszus történetének alapforrása.
Előre szeretnénk bocsátani, hogy az 1902-es kongresszus történetével, üzenetével, a Székelyföld mostani helyzetével 2000-ben és 2002-ben tudományos ülésszakon foglalkoztak, amelyeket Kolumbán Gábor ismert politikus támogatásával a Székelyföld Munkacsoport fiatal kutatói szerveztek meg.
Visszatérve tulajdonképpeni tárgyunkhoz, az 1902-es kongresszus történetéhez, Bedő Albert elnöki beszédéből idézzük az irányadó részeket. Eszerint: „A kivándorlás ügyét tárgyaló kongresszusnak a Székelyföldön való megtartása alkalmából az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Székely Egyesület, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara és a Marosvásárhelyi Székely Társaság a kebeléből kiküldött bizottságok együttes tanácskozásai alapján abban egyeztek meg, hogy a Székelyföldön megtartandó kongresszust az öt testület együttesen rendezi, s annak működési köre, figyelemmel a székely nép közgazdasági helyzetére, terjesztessék ki mindazokra a földmívelési, ipari, kereskedelmi és közmívelődési kérdésekre, amelyeknek törvényhozási, kormányzati vagy társadalmi úton való megoldása alkalmas lehet a székely nép mai szenvedő helyzetének javítására s kivándorlásának csökkentésére.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969