2013. I-VI
 

A zsidókérdés Magyarországon
Kecskeméti Károly

Bátor, becsületes és izgalmas könyvvel ajándékozta meg Gyurgyák János mindazokat, akik szembe akarnak nézni a magyar XX. századdal. Nem mindennapi elszántsággal vállalta, hogy végigpásztázva a magyar politikai vagy politizált történelmi, szociológiai, filozófiai, felekezeti stb. irodalom minden árnyalatát, megértse és megértesse olvasóival az eddig soha meg nem írt és végig nem gondolt „zsidókérdés”-kérdést. Erről van szó ugyanis, és nem arról, amit ezelőtt nyolcvan évvel „zsidókérdés”-nek neveztek. Mivel Gyurgyák az egyes szerzők nézeteit inkább az entomológus, mint a politikai debatter szenvedélyével elemzi, elkerüli a helyeslés–megrovás csapdáit. Az analizált művekben kifejtett nézetek önmagukért beszélnek, az olvasó dönti el, hogy az egykori logikai soroknak, jövendöléseknek, féligazságoknak, hazugságoknak és öncsalásoknak hitelt lehet-e adni 2001-ben. A pártatlanság, amellyel a mű Szabolcsi Lajosnak, Jászi Oszkárnak, Venetianer Lajosnak, Istóczy Győzőnek, Németh Lászlónak vagy Bosnyák Zoltánnak a magyarországi zsidókról és zsidóságról szóló nézeteit elemzi, nem jelenti azt, hogy a szerző nem foglal állást lényegi kérdéseket illetően. Maga a könyv megírása állásfoglalás: elég volt a hallgatásból, vállalni kell a történeti igazság keresését. Egyetértve ezzel az erkölcsi s egyben tudományos állásponttal, inkább arról írnék, amiben, noha mindketten a történeti igazságot keressük, nem értek egyet a szerzővel.
„S ha beszélünk nemzetiségi vagy agrárkérdésről, akkor beszélhetünk zsidókérdésről is” (14. l.). Igaza van Gyurgyák Jánosnak, szabad, sőt kell beszélni a zsidókérdésről, s igaza van abban is, hogy a témáról lehet írni zsidógyűlölő hang és antiszemita cél nélkül. De a nemzetiségi és az agrárkérdés mind politikai, mind logikai szempontból más kategóriába tartozik, mint a zsidókérdés. A másság egyik fontos elemére rámutatnak az idézetet követő sorok: a „kérdés” szó használata nem jelenti azt, hogy van megoldás, s hogy a kérdéssel való foglalkozás feltétlenül megoldást keres. Márpedig a paralelként említett két kérdésről mindig a megoldás igényével beszéltek a politikusok, költők és történészek. Az egykori Magyarország agrárkérdését meg is lehetett volna oldani, mind 1914 előtt, mind 1918 után, csakhogy a politikai osztály nem volt hajlandó földet és jogokat adni a földet és jogokat követelő parasztságnak. Igaz, hogy a megoldás új, más természetű konfliktust hozott volna létre, az egyesült Európa lassan negyven éve foglalkozik az egymást felváltó agrárkérdések megoldásával. Tegyük hozzá, erre a könyv témája feljogosít, nem a zsidók akadályozták meg az agrárkérdés megoldását.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969