2013. I-VI
 

Az idegen nyelvek oktatásának politikai vetülete Klebelsberg koncepciójában
Kézi Erzsébet

Az első világháború előtt Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchia részeként önállóan alakíthatta ugyan oktatáspolitikáját, de egyrészt Ausztria mintája, másrészt a németországi történések nagyban befolyásolták a hazai döntéseket. Ennek megfelelően akkoriban minden műveltnek számító embernek tudnia kellett a latinon kívül németül, ám csupán a nemesség kiemelkedő képviselői tanultak meg angolul, gondoljunk csak Széchenyire vagy Kossuthra.
Intézményes formában nálunk a latinon és a németen kívül először a francia nyelvet oktatták, szintén német mintára. De miért kapott elsőbbséget a francia az angollal szemben? A francia külpolitikának vitathatatlanul nagyobb szerepe volt az európai nemzetközi viszonyok formálásában, mint az angolnak. Anglia a XIX. században az elszigetelődés („splendid isolation”) álláspontja alapján csak akkor avatkozott be az európai nemzetközi viszonyba, ha a számára kedvező hatalmi egyensúlyt bármi fenyegette. Ezzel szemben Franciaország a XVIII. század vége óta aktív külpolitikával határozta meg Európát.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a francia felvilágosodás nagy gondolkodóinak kiemelkedő műveit is csak franciául lehetett igazán élvezni. A XIX. században pedig a kiemelkedő francia irodalmi alkotások (Hugo, Balzac és Stendhal művei) ugyancsak motiválóan hatottak.
A görög nyelv oktatásának anakronisztikus volta már a XIX. század végén nyilvánvalóvá vált. Bár a klasszikus műveltség terjesztésében játszott szerepe tagadhatatlan volt, idővel az egyre nagyobb számú fordítások elhanyagolhatóvá tették.
Magyarországon megkísérelték közelíteni egymáshoz a humán gimnázium és a reáliskola tantervét: a gimnáziumban lehetővé tették egy görögpótló tantárgy felvételét, míg a reáliskolában latint tanítottak — e nyelv társadalmi presztízse miatt.
A XIX. század végétől a klasszikus nyelvek oktatása heves vita tárgya lett. Kármán Mór, a kor neves oktatáspolitikusa így nyilatkozott az idegen nyelvek tanításáról: „Ha latint vagy németet tanítok is, tulajdonképpen a magyar nyelv és stílus fejlesztésének a szolgálatában állok. … Erre a célra azonban nagyon elég a német is, s a latin már teljesen fölösleges.”
Az 1924. évi XI. törvénycikk lényegében három középiskolai típust ismert: a gimnáziumot, a reáliskolát és a reálgimnáziumot. Többek véleménye szerint azonban valójában ez öt típust takart: „A tisztára humanisztikus gimnázium változataként jelentkezett a görög helyett valamely modern nyelvet tanító humanisztikus gimnázium; a latinos reálgimnáziumtól nem állott távol a latint rendkívüli tárgyként oktató reáliskola, s továbbra is megmaradt a latintalan reáliskola.”
A reálgimnáziumban a kötelező latin és a nagy hagyományú német mellett angolt, franciát vagy olaszt tanítottak. Ebben az iskolatípusban egyre nagyobb jelentőségük lett a természettudományokkal foglalkozó tantárgyaknak. Folytatódott a középkori feudális művelődési ideálról való leválás és a modern polgári művelődési ideál kiteljesítése.
Magyarországon és a Monarchia több utódállamában elengedhetetlen feltétel volt az önálló külpolitikai keret kialakítása. Ezt azonban akadályozta a kapcsolatok hiánya; hazánk esetében egyrészt a nagyfokú elszigeteltség, másrészt az, hogy az országnak nem voltak idegen nyelveket jól beszélő diplomatái sem.
Ezt ismerte fel Klebelsberg Kunó gróf, a Bethlen-kormány kultuszminisztere, amikor kialakította a magyar intézetek hálózatát, s olyan elit középiskolákat hozott létre, amelyek képesek voltak idegen nyelven tárgyalóképes növendékek képzésére.
Ezek sorába tartozott a Sárospataki Református Főiskola gimnáziuma, ahol az angol nyelv oktatását vezették be. Az iskola az angoloktatást jogakadémiájának szüneteltetése után kapta kárpótlásként.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969