2013. I-VI
 

Millenniumi kihívások és válaszok a hazai pénzügypolitikában és a közgazdasági felsőoktatásban
Lentner Csaba

(Pénzügyi helyzetkép az ezredfordulón) A magyar gazdaság növekedése 1997 óta ismét erőteljes. A GDP folyamatosan évi 4–5%-kal növekszik. Ez elsősorban az export és egyre nagyobb mértékben a belföldi kereslet fokozódását vonta maga után. A gyors, exportvezérelt gazdasági növekedéssel összefüggésben a hazai beruházási ciklus mindjobban összehangolódik fő külső piacunk, az Európai Unió gazdasági trendjeivel. Ám a fenti tendencia hatására az is érzékelhető, hogy a hazánkban működő vállalkozások a közelmúltbeli
külpiaci növekedés lassulásának hatására visszafogták nettó eladósodásukat, s ezáltal termelésük korlátozása is mindinkább kifejezésre jut üzletpolitikájukban.
A gazdasági növekedés gyors ütemében szerepe volt a lakossági fogyasztás bővülésének is, hiszen 1997 óta nőttek a reálkeresetek. Ugyanakkor a reálbér növekedése nem haladta meg a termelékenységét.
Ha a magyar gazdasági teljesítmények alakulásában meghatározó szerepű feldolgozóipari termelékenységnövekedést összevetjük az országos nettó reálkereset átlagának növekedésével, akkor még árnyaltabb helyzetkép tárul elénk. 1997-ben ez a növekedés 3,8%, a feldolgozóipari termelékenység nagyobbodása pedig 13,7% volt. 1998-ban 2,5% és 8,6%, 1999-ben 4,1% és 8,4%, 2000-ben pedig 3,6% és 12,1% az iménti gazdaságstatisztikai mutatópárosítások értéknövekedése (lásd: MNB, 2000). Az adatsor arra utal, hogy a magyar gazdaság húzóágazatában elért termelékenységnövekedéstől egyre inkább leszakadt a nemzetgazdaság egészében elért reálkeresetek javulása. Ez annyit jelent, hogy a magyar GDP zömét adó feldolgozóiparban a termelékenység növekedésének értéktöbbletét nem társadalmasítják kellőképpen a magyar nemzetgazdaság egészében vagy érdekében. A termelékenység növekedésével azonos pozitív húzóerő az országos keresetekre már jóval kisebb mértékben hat, sőt, a nemzetgazdasági léptékű lakossági jövedelmek és a feldolgozóipari termelékenység növekedési szintjei közötti szakadék egyre nagyobb, a lakossági jövedelmek növekedési ütemének terhére. A magyar gazdaság integráns részének mondott vámszabad területi szektor húzóereje a magyar társadalom és az államháztartás egészére csak korlátozott mértékben hat.
A bruttó hazai termék 2000-ben 5,3%-kal haladta meg az előző évit. A rendszerváltás óta ez volt a legnagyobb éves növekedési ütem, az éven belüli növekedési ráta azonban negyedévről negyedévre mérséklődött. Az ütemcsökkenés — a nemzetközi folyamatok hatására — nem elhanyagolható mértékben azzal függ össze, hogy 1999 során az erősödő gazdasági konjunktúra miatt egyre nagyobbak lettek azok az értékek, amelyekhez a 2000. évieket hasonlítottuk.
A külkereskedelmi cserearányok is kedvezőtlenül alakultak a második évezred utolsó esztendejében. A cserearány-veszteség hatását kimutató bruttó hazai jövedelem (GDI) a bruttó hazai termékhez (GDP) képest mintegy 1,5%-kal kisebb növekedést jelzett. Ez annyit jelent, hogy a 2000. évi többletjövedelemnek mintegy 30%-át elveszítettük a külkereskedelmi árak számunkra kedvezőtlen változásai következtében. Ebből az adódik, hogy fogyasztási és beruházási célokra ennyivel kevesebbet tudtunk fordítani a 2000. évben.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969