2013. I-VI
 

Kisebbségi ’56
Szesztay Ádám

E kérdés tárgyalásakor elsősorban saját kutatásomra támaszkodom, amelyet szakdolgozatom írásakor végeztem, s amelyből magam is megjelentettem egy tanulmányt a Régióban. A határon túli magyarság megmozdulásairól több írás, sőt önálló könyv is megjelent. Ugyanakkor az is igaz, hogy sok egy-egy mondatos vagy bekezdéses említést találunk ennek kapcsán az 1945 utáni magyar kisebbségi kérdéssel foglalkozó szakirodalomban. Ezeket a megjegyzéseket a tények ismeretében igyekszem mérlegre tenni. Románia esetében értékes forrást nyújtanak azok az interjúk, amelyeket az 56-os Intézet Oral History Archívuma őriz.
A rendelkezésre álló szakirodalom ellenére az események összegzése, összehasonlítása és részletes értékelése még hiányzik. Átfogó kép kialakítására van szükségünk ahhoz, hogy a későbbiekben eldönthessük, hogyan reagált a kisebbségpolitika az ötvenes évek végén a forradalomhoz kapcsolódó nemzetiségi megmozdulásokra. Igyekszem a mozgalmakat követeléseik szerint értékelni. Az egyik típus a kisebbség sajátos problémáiról szólt, s többnyire a kisebbség és az állam viszonyának átrendezésére irányult. Ezt nemzetiségi jellegű követelésnek nevezem. A másik esetben a kisebbségek tagjai olyan országos kérdésben foglaltak állást, amely a kisebbségen kívül az egész társadalmat érintette, tehát nem kimondottan kisebbségként, hanem állampolgárként léptek fel. Ezt a jelenséget nevezem állampolgári jellegű követelésnek. Természetesen, mint minden csoportosítás, ez is sántít, hiszen a legtöbb esetben a kétféle motiváció elválaszthatatlan egymástól, nem mindegy azonban, hogy a mozgalomban melyik játszott domináns szerepet.
Az 1958. évi nemzetiségi párthatározatot előkészítő iratokban szórványos esetként megjelentek olyan feljegyzések, mint Kakasd és Kisdorog magyar lakosságának németellenes jelszavai vagy Pitvaroson néhány szlovák nemzetiségű „dolgozó” (tehát valószínűleg pártaktivista) megfenyegetése. A szlovák–magyar lakosságcsere miatti összeköltöztetésből eredő indulatokon túl az ilyen esetek mögött bizonyára hétköznapi személyi ellentétek is meghúzódtak. Országos méretekben azonban egyáltalán nem merült fel a kisebbségi kérdés sem pozitív, sem negatív értelemben. Ennek nyilvánvalóan az lehetett az oka, hogy a hazai nemzetiségek ügye-baja semmiképpen sem tartozott a magyarországi társadalom első számú problémái közé. Egyetlen nagyobb kisebbségellenesnek minősíthető kilengést jegyzett fel a történelemírás a forradalom idejéből: a hajdúnánási antiszemita felvonulást, ám a debreceni nemzetőrség, amint lehetőség nyílt rá, fellépett ellene. Bizonyára akadtak más antiszemita megnyilvánulások is, de ezek nagyon marginálisak maradtak. Persze, a magyarországi zsidókérdés nem azonos a nemzetiségi kérdéssel, ám ezeknek az eseteknek az elszigeteltsége világosan jelezte, hogy — a párt későbbi értékelésével ellentétben — a forradalom alatt nem uralkodott kisebbségellenes hangulat.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969